Magyar Nemzet, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-10 / 107. szám
4 NAPLÓ ! "ír ! Jövőre lesz Justh Zsigmondinak, a múlt század, vége népbarát írójának. Közép- Európa egyetlen szabadtéri parasztszínháza megalapítóiinak 100. születési évfordulója. Erre az alkalomra jubileumi ünnepséget rendeznek Orosházán, és bemutatják azokat a színdarabokat, amelyeket Justh Zsigmond idejében előadtak.18. Az Ódry Művészotthon lakói márciusban meglátogatták a II. kerületi Hazafias Népfront nyugdíjas klubját, ahol műsorral is kedveskedtek. Szombaton a budai nyugdíjasok visszaadják a látogatást, a színészottthonban ez alkalommal a Néphadsereg Művészegyüttesének tagjai adnak műsort a vendégeknek és a házigazdáknak. Még a vártnál is nagyobb eseménye lesz a közelgő ünnepi könyvhétnek az Ember tragédiája új kiadása — legalábbis a könyvheti tájékoztató szerint. A közlemény olyan új fordulatot jelent be a Tragédia értékelésében és szemléletében, amire igazán senki nem számíthatott. A hír ugyanis szó szerint a következőket közli: "Madách nagy műve most bibliofil kiadásban jelenik meg, gyerekek. A mindvégig mulatságos cselekményt Héber László humoros rajzai kísérik. Felcsigázva várjuk a csodálatos művet — izgalmunkat legföljebb az hűti kissé, hogy e sorok alatt a tájékoztató az ifjúsági és gyermekirodalom eseményeit is közli . Így feltehető, hogy a hír vége ebből a rovatból csúszott át a hír elejéhez illesztve a nyomda ördöge — vagy hogy stílusosak legyünk —, a nyomda Luciferé, vagy Luciferkója jóvoltából. * Az idei Prágai Tavaszon megünneplik Mozart első prágai látogatásának 175. évfordulóját. A zenei fesztiválon Mozart operáit a prágai Tálszínházban játsszák. Egyedül ez a színház maradt meg azok közül, ahol Mozart saját műveit dirigálta. Ks Gyermekoperát mutatott be a veszprémi zenei általános iskola a hagyományos évi hangversenyén. Giacomo Costamagna, múlt században élt olasz zeneszerző Zenei kópéságok című gyermekoperáját, egy szolfézs óra történetét adták elő. Mimiéin nagyon szerette a Chaplin filmeket és sokra becsülte a művészt. Egyszer ezt írta Chaplinnek: -Az Aranyláz című filmjét mindenki megérti, ön kétségtelenül nagyember lesz, Einstein.- Chaplin így válaszolt: -Ka Jón jósom ön iránt csak fokozódott. Relativitáselméletét senki sem érő a világon, ön mégis nagy ember lett, Chaplin. Operabemutatókra készülnek Debrecenben. Május 19-én Purcell, Didó és Aeneas című operáját hangversenyszerűen adják elő, május 25-én a kamaraszínházban Kodály Székelyfonóját, Menotti Amália bálba megy című modern egyfelvonásos operáját, a Dante D’Ambrosi olasz komponista Efezusi özvegy című táncjátékát mutatják be. Két vidéki bemutatóról kaptunk hírt: a győri Kisfaludy Színház a Tavaszi keringőt — Horváth Jenő operettjét —, az egri Gárdonyi Géza Színház Kálmán Imre Cirkuszhercegnő című operettjét mutatja be pénteken. József Attila verseinek 240 oldalas, új, bővebb válogatása jelenik meg az idén a Szovjetunióban. Szabolcsban az ünnepi könyvhéten harminc író-olvasó találkozót és kilencven könyvkiállítást rendeznek. Május 27-én a megye kétszáz községében lesz könyvterjesztő nap. / ® Befejeződött Pécsett a téli hangversenyévad, a 75 koncerten több mint 30 ezren vettek részt. Több nyugati lapban, öt országban is megjelent a következő hirdetés:Gazdag sejk 22 éven aluli csinos európai lányt keres, aki kész arra, hogy negyvenkettedik feleségeként háremébe lépjen. A felhívásra kétezer válasz érkezett, döntő többségük Nyugat- Boéme Wkswagból. . A HÉT FILMJEI Amíg holnap lesz Új magyar film Mennyivel könnyebb a földeket egybeszántani, mint közösségi emberré válni — ez a témája Kékesdi Gyula novellájának, amelyből Gyöngyössy Imre új filmünket írta. A film hőse néhány héttel előbb még fogadkozott, hogy semmiképp sem lép be a közösbe. Az alakuláskor hirtelen elnök lett: a másokért viselt felelősség, a másokért végzett munka azután megérleli benne a szocialista ember új vonásait. Ezt a folyamatot végigkísérni izgalmas művészi feladat s egyben határozott előrelépés eddigi falusi tárgyú filmjeinkhez képest. Mostanáig legtöbb filmünk megelégedett a falu szocialista átalakulásának felszíni szemléletével, mintha a belépési nyilatkozat aláírásával az addigegyéni" gazda ezzel teljesen közösségi emberré vált volna. A film története — ha hoszszanti metszetében nézzük — szépen egymásba fonja a közös munka és a magánélet epizódjait, kontrasztok egymáshoz illesztésével fokozza hatását, de ha az eseménysorozat részeit külön-külön — mintegy keresztmetszetükben — nézzük, gyakran bukkanunk felszínes, szokványos megoldásokra. Amikor a film a falusi ember megújulását segítő és gátló tényezők harcát egy szerelmi háromszögben példázza, egészében elkerüli ugyan a túlegyszerűsítés veszélyeit, de a háromszög oldalait egyenlőtlenre méri. A jövőt vállalni nem tudó asszonyt egysíkúan jellemzi, bár portréjának komor színei megrázóak. A lelkes agronómuslány vérbeli főszereplő is lehetne a falu megújulásának époszában, ezt a cselekményszálat azonban külsődleges, sablonos fordulatok terhelik , mint a korábbi magyar filmekből már ismert táncjelenet, vagy a kettős a karámban. Ahelyett, hogy a film megismertetne az emberek belső fejlődésének folyamatával, gyakorta megelégszik azzal, hogy a fejlődés fokozatait regisztrálja. Pedig Kékesdi gazdag riporteri tapasztalatára támaszkodva bizonyára telt volna a kitűnő téma igazán élethű feldolgozására is. Vajon kezdeti botlások-e ezek, vagy inkább az igazi elmélyülés előtti megtorpanás szülte hibák? Mostanában egyik-másik filmünk azt tanúsítja, hogy filmművészeink új utakat keresnek. De hogy az új úton frissen és gyorsan haladhassanak, meg kell szabadulniuk számos elavult szerkezeti, tartalmi és formai ballaszttól, a formális megoldások, a felületes szemlélet, a külsődleges rutin terheitől. Ilyesfajta holtsúlyok béklyózták meg Keleti Márton láthatóan kísérletező szándékú rendezését is. Örvendetes, hogy korszerű hangulati hatásokra is törekszik, de szándéka egyszer-másszor visszájára fordul , mint amikor egy döntő bebeszélgetést az állatok bőgősével kísér, vagy amikor a komor hangulatú esti képről hirtelen egy napsütött ravatalravág át". Említettük már a film két kirívóan szokványos jelenetét; tegyük hozzá, hogy a fordulópontnak szánt nagy állatvonulás — amikor a közös állatállományt mentik a vihar elől — korrekt felépítése és Hegyi Barnabás szép fényképezése ellenére is szokványos. A szereplők — különösen Sinkovits Imre, Mészáros Ági és Dayka Margit — gyakran színpadi játékmódszereket alkalmaznak —, alighanem egy patetikus rendezői elgondolás érdekében. Ruttkai Éva, Gőzön Gyula, Agárdy Gábor, Gobbi Hilda, Szemes Mari, Bihary József színtelen szerepekben jól játszanak, cseppnyivel a filmben, mint a könyvben, de ez érthető: Fucikot szeretjük, tiszteljük, követni is" igyekszünk útmutatását — de gyászoljuk is. Egyébként a film a modern művészet gazdag eszköztárát pazarlóan alkalmazza, hogy ne csak filmre vigye, de ő költse is a naplót. Az Üzenet az élőknek filmen is riport, történelmi dokumentum, meggyőző agitáció — és csupa-csupa költészet. Sosem naturalista, egy pillanatra sem. A szörnyűségeket úgy ábrázolja, ahogyan Fucik írt róluk: tapintattal az élők, kegyetlenséggel a gyilkosok iránt. Képei akkordokat alkotnak, zengő filmeposszá, filmrekviemmé és filmhimnusszá sorakoznak, a tételek harmónia és diszharmónia modern, hatásos egységében szólalnak meg. Hangszerei a színészek, főleg Ilja Racek, Libuse Svoronová, Rudolf Horusinsky és Zdenek Stepánek — művészetük legjavát adták. Zay László Súlyos döntés A szerelem és a kötelességteljesítés ütközésének örök drámáját dolgozza fel az új lengyel film. Témája — az ápolónő, szerelmesének életét csak egy másik ember halála árán mentheti meg — nem új és a döntő fordulat körülményeinek realitása is vitatható. Az alkotókat azonban a bűn ábrázolásánál érezhetően jobban érdekelte a bűnhődés pszichológiája, az ápolónő lelkiismereti válsága. Elmélyült, kitűnő lélekrajz, humánus szemlélet, jó színészi játék jellemzi a filmet. A cselekmény tulajdonképpen a két férfi főszereplő emlékeiben játszódik le. A rendező, Julián Dziedzina a külső sozgalmasság, a látványos izgalom helyett a képek atmoszférájával teremt feszültséget, a jelenetek felépítésében hatásosan alkalmazza a filmművészet korszerű kifejezőeszközeit. A szokványos szerelmi háromszög keretében érdekfeszítően mutatja be három tisztességes, de különböző jellemű ember vergődését. Az indulatok, érzelmek hullámzását, apró rezdülésekkel, aszszociációkkal, jelentős "néma pillanatokkal" érzékelteti. A kitűnő rendezés nagyrészt kárpótol a forgatókönyv gyengébb pontjaiért is. Üzenet az élőknek Julius Fucik riportnak nevezte börtönnaplóját, amelyet 1943 tavaszán írt a Gestapo fogságában. Az Üzenet az élőknek éles politikai röpirat is, meggyőző humanista agitáció, végrendelet és jövőbe látó helyzetelemzés. És csupa költészet, hősi eposz, rekviem és himnusz. Sugárzik belőle az igaz ügy szilárd hite, a legyőzhetetlen emberség. »Ha előbb szorul nyakam körül a hurok, mintsem befejezném, maradnak még milliók, hogyhappy end’-jét megszerkeszszék* — kezdi s így szakad el a naplótól: »Szerettelek benneteket, emberek. Legyetek éberek!* Saját arcéle is kirajzolódik a sorokból — bár szerényen csak másokért élt és másokért halt — egy becsületes kommunista példamutató portréja. Megtörhetetlenül állja a szenvedéseiket, bátran várja a halált. A halál árnyékában történelmet ír és gyengéd tanítást ad az élőknek. A börtönben énekelt. A kihallgatáson hallgatott. Az átélt szörnyűségekről kedves derűvel emlékezik — ez a döbbenetes kontraszt csak az igazság szilárd hitéből fakadhat. Porkolábjait emberségesen figyeli s miközben tárgyilagosan leírja embertelenségüket, szánja őket és cellába zártan is küzd ellenük. Csodálatos írás — természetes írás. Memento és harci riadó. Fucik el benne s szelíd szava — életének, halálának aranyfedezetével — meggyőz. A börtönnapló most filmen is látható; a szélesvásznú filmet Csehszlovákia felszabadulásának évfordulóján mutatták be nálunk. Ján Otcenásek és Jaroslav Bálik írta, az utóbbi rendezte, Vaclav Hanus fényképezte, Az átdolgozás hű Fucikhoz. A film szövege csupa idézet a könyvből, a jelenetek a napló oldalairól elevenednek meg. A szereplők olyanok, mint Fucik rajzolta őket az Emberek és figurák fejezeteiben. S ez a hűség nem külsődleges. Nem elégszik meg a jelenetek megelevenítésével, a szöveg szó szerint idézésével. Az Üzenet az élőknek alkotóknak sikerült az, amire a filmművészetben kevés példát találhatunk: az irodalmi mű betűjeihez és szelleméhez, tartalmához és mondanivalójához, módszeréhez és hatásához egyaránt hűek maradtak. Talán csak a derű kevesebb egy 4 napra 1 •hum* vállalja órák javítását OFJASOK KTSZ * VUL, Üllői út 30. és 2 VIII., Baross u. 1. tutium alatti fiókja Magyar Nemzet Nevessünk Kis filmtörténelemnek is nevezhetnénk ezt a burleszksorozatot, amely az amerikai filmgyártás hőskorának jó néhány ismert művészét mutatja be újra a közönségnek. A bohózat-részletek a húszas évek stílusát, alkotói módszereit, tipikus ötleteit is bemutatják. Kár, hogy a sorozatból több nagy mulattató — például Chaplin — teljesen kimaradt. Látható viszont, a többi között, Stan és Pan első filmjeinek néhány képsora. Felidéznek olyan művészeket is, akik annak idején világhírűek voltak, de azóta nevük és hírük már feledésbe merült. V. A. Irodalmi est Hernádi György emlékezetére A kritikusnak most, Hernádi György emlékestjének hallatán nehéz higgadtan szólni róla , aki valamennyiünk barátja, társa, szerény kollégája volt. Ahogyan ő mondja, ötvenkilencedik születésnapjára írt versében: -Ki türelmes volt és nem kapaszkodott a siető idő szárnyába". Ma is látjuk az ajtón belépni, aranykeretes szemüveggel, derűs alakját, halljuk csöndes szavát, ahogyan harcostársakról, elvekről, barátról és ellenségről beszélt. De keveset beszélt magáról, munkásmozgalmi múltjáról, csendes mellőztetéseiről és arról, hogy a költő is, aki Kassáknál indult, sikerrel, vagy negyven éve és kinek köteteire a húszas években külföldön is felfigyeltek. Ma már nincs köztünk, négy éve meghalt. Harcos élte emlékezetére költői estet rendezett az Irodalmi Színpad, barátai, tisztelői, tanítványai és elvtársai részvételével. Hernádi György versei sorban megszólaltak Szécsi Lajos összeállításában és rendezésében. A versek hiteles, átélt előadásában sikeresen működtek közre — a többi között — Berek Kati, Csernus Mariann, Margittai Ági, Szentpál Mónika és Bánffy György. Egy érdekes regényrészlet felolvasásával Gáti József remekelt. Újlaki László és Tallós Endre Hernádi György Júdás című drámájából mutattak be részleteket. Kürthy Etelka és Körössy Mariann Kósa György és Jemnitz Sándor által megzenésített Hernádi-verseket adtak elő. Ungár Imre Liszt és Bartók művek megszólaltatásával áldozott a költő emlékének. Gereblyés László bevezetőjében eleven színekkel, hatásosan, lírikushoz illően festette meg Hernádi György emberi és költői portréját, ő is arra intett, ami ennek az estnek egyik fontos tanulsága volt: jobban meg kell becsülnünk Hernádi György és mások életművét, szocialista költészetünket. (s. a Csütörtök, 1062. május 10. Meghalt Péterfi István A Magyar Újságírók Országos Szövetsége közli: fájdalmas veszteség érte a magyar újságíró társadalmat: 78 éves korában elhunyt dr. Péterfi István zenekritikus, a MÚOSZ választmányának és pártszervezetének tagja, az Esti Hírlap munkatársa. Dr. Péterfi István, a magyar újságírók szeretett Pista bácsija csaknem fél évszázadon át szolgálta tollával a magyar zene, a dolgozó emberek, a munkások zenei műveltségének ügyét. Az elsők között volt, akinek írásai az egyszerű emberek számára is érthetően szóltak a muzsikáról, aki egész életén át azon fáradozott, hogy a zenét mindenki közkincsévé tegye. Mint a munkásmozgalom harcosa 1919-től tántoríthatatlanul küzdött a munkásosztály felemelkedéséért, a szocializmus győzelméért hazánkban. Szeretet és megbecsülés övezte mindenütt, szeretettel és tisztelettel vette körül egész életében minden magyar újságíró. Dr. Péterfi Istvánt a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Zeneművészek Szövetsége, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Népköztársaság Zenei Alapja saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés.* Hétfőn este igen sok hangversenylátogatónak feltűnt valami: Lorin Maazel koncertjén az Erkel Színházban. Minden a legnagyobb rendben volt, a nagyszerű vendégkarmester felejthetetlen élményt nyújtott Mozart és Brahms tisztelőinek. Valami azonban nem volt itt rendjén. Sokan észrevették, hogy Pista bácsi hiányzik. Ugyanabban az időben már indulásra készen álltak, majd elindultak a Magyar Nemzet keddi számát készítő rotációs gépek. Lapunk keddi számában jelent meg e sorok írójának beszámolója Péterfi István válogatott zenekritikáinak gyűjteményéről. Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz az utolsó írás az élő Pista bácsiról. Csak az orvosok és a legközvetlenebb családtagok tudták, hogy a cikk néhány szava nem fog valóra válni. Az első mondat, amelyet különös szorongás közepette vetettünk papírra, így hangzott: »■Péterfi István, a magyar zenei élet kedves Pista bácsija néhány hét múlva hetvennyolc esztendős lesz.* Ez a mondat nem vált valóra. Pista bácsi már nem lesz hetvennyolc esztendős. Most már tudjuk, hogy ez volt a baj a hétfő esti koncerten is: valahol megszakadt a csaknem fél évszázadon át tartó folyamatosság. Senki sem közölte velünk, hogy a szakadatlan figyelmet, az örökös mozgást, a mindent számontartó, mélységesen emberi éberséget hirtelen és váratlanul váltotta fel az eszméletlenség klinikai állapota. Senki sem közölte, mert Pista bácsi úgy ment be a kórházba, hogy a Zenei Alapnál mindenkinek a lelkére kötötte a hallgatást. *»Semmi bajom, kedveskéim, csak egy kis rosszullét... nehogy ijesztgessétek az embereket...! Nehogy szóljatok! Csak egy kis rosszullét... majd elmúlik.* Hasztalan volt azonban a hallgatás, a bajt érzékeltük, valahogy úgy, ahogy az úgynevezett ideomotorikus mozgások akaratunk ellenére figyelmeztetnek bennünket a veszedelem jelenlétére. És amikor cikkünk utolsó mondatait leírtuk, hogy Péterfi István könyve fontos és igen érdekes könyv... nemcsak azért, mert a mai és az eljövendő olvasó megismeri belőle Péterfi István sajátos életművét, hanem azért is, mert csaknem ötven esztendő mozgalmas és izgalmas zenei élete bontakozik ki előttünk ... apró kockákból, valahogy úgy, ahogy a monumentális mozaikok készülnek ... mikor pontot tettünk a cikk végére, még nem gondoltuk, hogy a monumentális mozaik elkészült, hogy nincs több kocka. Egyszer arról beszélt Pista bácsi félig tréfásan, hogy mindig valaki más volt, valaki más adott neki fényt és energiát. »Sokáig Péterfi Tibor öccse voltam ... majd Basilides Mária férje lettem ...* Bátyja, a világhírű biológus és felesége, a magyar operaművészet egyik legtisztább alakja, valóban ez a légkör vette körül. Bátyjának Ady, Bölöni György, Barta Lajos, Móricz Zsigmond és mások barátságát köszönhette és azokat az eszményeket, amelyek ezekkel a nevekkel azonosak. Basilides Mária pedig Bartók és Kodály művészetének szolgálatát jelentette. Ez a »mindig valaki más voltam” végül is azzá lényegült, amit mi Pista bácsinak neveztünk, Pista bácsiként tiszteltünk, szerettünk, a szinte személytelenné tisztult, lankadatlan ügyszeretet és szolgálat. Kedves Pista bácsi, tudjuk, azt szeretted volna, ha nem vesszük észre távozásodat. Ha lehetne, ha tehetnéd, most nagyon megharagudnál önmagadra, amiért megdöbbenve állunk és nem tudunk mit kezdeni fájdalmunkkal. Nehéz lesz beletörődni, hogy ezután hiába keresünk az Operában és a hangversenytermekben. Egyelőre szinte elképzelni sem tudjuk, hogyan is lesz ezután. Bizonyára ezért is haragudnál egy kicsit. Aki úgy élt, ahogy Te éltél, kedves Pista bácsi, aki úgy osztotta szét önmagát, ahogy Te cselekedted, bocsássa meg nekünk a fájdalmas és alig feloldható hiányérzetet. Asztalos Sándor Megjelent a Nagyvilág májusi száma Világirodalmi folyóiratiurtk májusi száma Szergej Amonovnak, az újabb szovjet próza ismert mesterénekAijemka- című kisregényét közli. Az angol iroda- Magyarul beszélő francia—olasz film Főszerepben: BOURVIL 14 éven alul nem ajánlott BEMUTATÓ: MÁJUS 1. legfiatalabb nemzedékéhez tartozik a máris világszerte ismert Alan Sulitoe — a Szombat este, vasárnap reggel című nagysikerű film szerzője —, akinek egyik elbeszélését olvashatjuk a folyóiratban. Az amerikai irodalmat William Faulkner novellája képviseli. Érdekessége a számnak az a néhány oldalnyi grafika, amelyet a világhírű Paul Flóra Legújabb albumából válogattak, amely elé Erich Rastner írt előszót. A költészetből ezúttal az örmény Parusz Szevak és a fiatalabb német költőnemzedékhez tartozó Walter Werner, Karl-Kleinz Jakobs és Günter Kunért verseivel ismerkedünk meg, Rab Zsuzsa, Görgey Gábor és Kalász Márton fordításában, továbbá két iráni költővel, Kárpáty Csilla tolmácsolásában. Gazdag színházi szemlével örvendezteti meg olvasóit a folyóirat: Max Frisch jegyzeteivel az Andorra zürichi próbáiról, továbbá Csillag Hona, Pálos László, E. Fehér Pál, Vajda Miklós és Walkó György egy-egy tanulmányát találjuk színházi bemutatókról és új drámákról. Mohácsi Jenőről, a műfordítóról Kunszery Gyula, Luigi Russóról Rónai Mihály András emlékezik, Gyergyai Albert pedig a nemrégen elhunyt Túróczi-Trostier József írói-tudósi portréját rajzolja meg. A svájci Gstaadban augusztus 12—26-a között tartják a Jehuda Menuhin fesztivált, ■melynek nyolc hangversenyén Menuhin is részt vesz. A Tízévenként megkétszereződik a világ könyvállománya — a szakértők becslése szerint. A könyvnyomtatás többszáz éves története folyamán eddig mintegy 12 millió kiülönféle mű jelent meg.. .