Magyar Nemzet, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-15 / 164. szám
* Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Cselekedjetek ! Hat napon át folyt a tanácskozás a Kreml új kongresszusi palotájának csodálatosan puritán és mégis pompás termében. Ma még lehetetlen felmérni és értékelni mindent, ami elhangzott a plenáris üléseken, a bizottságokban (amelyeket állandóan oszlással kellett szaporítani, hogy minden jelentkező szóhoz jusson és minden kérdés napirendre kerüljön, a szünetekben az előcsarnokokban, a delegációk külön találkozásain — egymással, vagy a moszkvaiakkal, a gyárakban vagy az utcán. Hiszen, amikor ezeket a sorokat Moszkvából diktálom, még csak alig néhány perce ért véget a világ legnagyobb és legjelentősebb béketanácskozása, valóban, a szó legszorosabb értelmében: a világ népeinek a kongresszusa. Még nem tudjuk rendezni sem, nemhogy összegezni a benyomásokat, még a felszínieket, a vizuálisakat sem, az afrikai, ázsiai nemzeti viseletek káprázatos színeinek kavargását, amely első pillanatra bizonyítja a kongresszus egyik legjelentősebb vonását: az afrikai, ázsiai és nem utolsósorban a dél-amerikai népek hatalmas részvételét. Még teljesen hatása alatt állok a tanácskozás drámai feszültségű pillanatainak és óráinak. Az egész kongresszus megrendülésének és felháborodásának a világűr-atomrobbantás hírére, a hátborzongató kalkulációnak különböző világrészek delegátusainak szünetbeli vitájában,amikor Hruscsov idézte Linus Pauling jóslatát a nukleáris háború 800 millió halottjáról. Arról vitatkoztak a szünetben, hogy hogyan oszlana el ez a borzalmas szám, melyik világrész hány halottal szerepelne, fehérek, feketék, sárgák lennének-e közöttük többségben. És még nem csillapodott le mély megindultságunk a díszelőadás műsorának befejezése óta, amikor hatezer ember könnyesen ujjongva ünnepelte a szovjet nép békét hirdető művészetét. Nagyobb energia halmozódott fel ebben a percben mint az elképzelhető legnagyobb hidrogénbomba ereje. És ez az erő mostantól fogva kisugárzik és hatni fog az egész világon. Szimbólummá nőtt ebben a légkörben minden. Maga a színhely, a Kreml új tárgyalóterme is fontos és meggyőző üzenetté vált. A fehér márványból és üvegből készült palota az új szovjet művészet legtökéletesebb alkotása. Nincs rajta semmi öncélú, semmi üres dísz. A funkciója, hasznossága azonos a szépségével. A kettő tökéletes harmóniába olvad. És ez a szépség ölelte magába, vette körül a kongresszust. A magyar delegáció egyik művésztagja így jellemezte: az a nagyszerű, hogy be lehet látni az épületbe és ki lehet látni belőle. Elragadtatással beszélt róla az új brazil főváros, Brasilia tervező építésze, aki szintén részt vett a kongresszuson, és 120 nemzet minden küldötte. A leszerelési és béke-világkongresszust tudvalévően nem a Szovjetunió rendezte, csak a házigazda szerepét vállalta, helyet adott számára, vendégül látta, tökéletes vendégszeretettel. Az előkészítő bizottságban, hallom, voltak olyan aggodalmak, hogy esetleg egyesek nem akarnak majd ide eljönni. Mondanom sem kell, hogy ez az aggály teljesen alaptalannak bizonyult. A béke ország, a szovjet nép vonzza a delegátusokat a világ minden részéből. És a környezet, a kongresszusi terem, a város és a nép óriási hatással volt minden részvevőre. »Itthon érezzük magunkat" — mondotta a tanácskozáson egy dél-amerikai küldött, és viharos tapsot aratott a terem minden oldalán. Ahogyan teltek a napok, egyre szenvedélyesebb hangon szólaltak meg a nemzeti függetlenségért, szabadságért egyre élesebb vádbeszédek a gyarmatosító imperializmus ellen. Egyre világosabban rajzolódott ki a békéért folyó harc és a függetlenségi küzdelem elválaszthatatlan egysége, az, hogy kölcsönösen erősítik egymást. Sokszor fogjuk még felidézni mindazt, ami ezen a kongresszuson történt, ami itt elhangzott. Hány szónok ajkáról hallottuk, hány nyelven mondották és tolmácsolták, hogy az emberiség élethalálharcáról van szó. S ez fontosabb, mint egyik vagy másik politikai párt tagsága. Ezt egy japán mondotta. Bertrand Russell pedig ugyanezt fejezte ki: Nem vagyok kommunista, de szeretném, ha a Nyugat minden képviselője kijelentené: "Szilárd meggyőződésem, hogy a nukleáris háború roszszabb a kommunizmus világgyőzelménél." Russell beszéde magnetofonról úgy hangzott el a teremben, mint azelőtt "az Úr hangja" a Nemzeti Színházban, az Ember tragédiájának előadásán. De hiszen valóban az ember tragédiájáról, annak elhárításáról tárgyalt ez a kongresszus! Hogyan lehet elhárítani? Az egységet hirdették és követelték a felszólalók: az egység erő, az egység győzelem. A kínai küldöttség vezetője szövegezte meg azt, hogy bizonyos benne: az ember fogja elpusztítani a nukleáris fegyvereket és nem azok az embert. Vita volt. De nem egyik vagy másik társadalmi rendszer fölényéről, hanem a teendőkről, a békeharcról. Nem volt mindenki egy véleményen egyes kérdésekben, de egyben feltétlenül: mindenki békét akart. A beszédek nem szaporították feleslegesen azt a 18 millió szót, amely eddig — Hruscsov egy amerikai folyóiratból idézte — elhangzott a leszerelési tárgyalásokon. Történelmi kongresszus volt. Történelmet csinált. Helyét és időpontját tekintve is történelmi jelentőségű. Ez a mi találkozásunk már most történelem — mondotta elnöki megnyitójában Bernal professzor. A tanácskozás minden napja és órája aláhúzta ezt a megállapítást. Hruscsov történelmünk egyik legkimagaslóbb eseményének nevezte. Néhány esztendővel ezelőtt Budapesten hangzott el a felhívás a béke-világtanácskozáson a világ népeihez: Tárgyaljatok! Tárgyaljatok! Tárgyaljatok! Ez a világkongresszus új üzenetet küldött: Cselekedjetek! Cselekedjetek! Bizonyos — mondotta Hruscsov —, hogy minden ország népe megtalálja a konkrét körülményeinek legmegfelelőbb hathatós formáját és módszerét az általános leszerelésért, a béke megszilárdításáért vívott harcnak. A leszerelésért folyó harc döntő ereje a néptömegek aktív cselekvése. Ha ez meglesz — s e kongresszus bebizonyította, hogy meglesz — akkor Hruscsovval együtt határozott igennel felelhetünk arra a kérdésre: van-e jövője az emberiségnek. Igenis van, és az ragyogó lesz! Akkor ez a kongresszus elérte célját, amely azonos a népek reményeivel. Mihályfi Ernő Cselekedjetek !A moszkvai békekongresszus üzenete a világ népeihez A külpolitikai helyzet HRUSCSOV KONGRESSZUSI BESZÉDÉNEK külföldi visszhangját összegezi Majevszkij, a Pravda szemleírója és megállapítja, hogy a szovjet kormányfő által kifejtett békeprogram, valamint az amerikai magaslégköri nukleáris fegyverkísérlet két olyan esemény, amely visszatükrözi a Szovjetunió békepolitikája és az amerikai kormánykörök veszedelmes politikai irányvonala között mutatkozó mély különbséget. Aki ezt a különbséget nem látja, vagy aki a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikáját egy kalap alá veszi, ahogyan egyesek Nyugaton próbálják tenni, az egyszerűen naiv lélek, vagy a közvélemény félrevezetése céljából szándékosan el akarja torzítani a nemzetközi helyzet képét. A német és a nyugat-berlini kérdés békés rendezéséről szóló TASZSZ-nyilatkozat változatlanul élénken foglalkoztatja a különböző országok népeit és politikai köreit. A nyilatkozatot a jugoszláv közvélemény a Szovjetunió szilárd és következetes békepolitikájának újabb megnyilvánulásaként fogadta — jelenti a TASZSZ. A belgrádi Politika a következőket írja: "Moszkva igen határozottan figyelmezteti a nyugati hatalmakat, hogy a Szovjetunió nem nyugodhat bele a nyugat-berlini NATO katonai támaszpont fenntartásába és a német, valamint a berlini kérdés megoldásának végtelen halogatásába. Moszkva a Német Demokratikus Köztársasággal való békeszerződés megkötésére kényszerül a Nyugat részvétele nélkül. Ez a békeszerződés a feszültség enyhüléséhez és az európai béke megszilárdulásához vezet, s lehetővé teszi majd az NDK szuverenitásának teljes biztosítását, beleértve a területén és a légterében átvezető közlekedési vonalak ellenőrzését is." A DPA jelentése szerint U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára, Genfben újságíróknak kijelentette, hogy adott esetben kész közvetíteni a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között a berlini kérdésben. A főtitkár ugyanakkor hangoztatta, hogy reméli: a szovjet—amerikai puhatolózó megbeszélések eredményesek lesznek és feleslegessé teszik az ENSZ közvetítését. Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője, az amerikai nukleáris fegyverkísérletekkel foglalkozó, legújabb TASZSZ-nyilatkozattal kapcsolatban feltett kérdésekre válaszolva, megismételte azt a már sokszor hangoztatott amerikai álláspontot, amely szerintaz Egyesült Államok kormánya kész véget vetni mindenfajta nukleáris fegyverkísérletnek, ha az hatékony ellenőrzési rendelkezéseket tartalmazó nemzetközi szerződés útján történik". Az Egyesült Államok kormányköreinek igazi szándékait fedi fel az AFP francia hírügynökség Honoluluból keltezett jelentése, amely szerint az amerikai szakértők újabb magaslégköri robbantást készítenek elő a Johnston-sziget térségében. A robbantásra — amely a július 8-i magaslégköri nukleáris fegyverkísérletnél állítólag kisebb hatóerejű, de nagyobb magasságú lesz — előreláthatólag a jövő héten kerül sor. Hétfőn viszont egyhónapos szünet után folytatja tanácskozásait a genfi leszerelési értekezlet. A világközvélemény őszinte felháborodással tapasztalja, hogyan készülnek erre az Egyesült Államok hivatalos politikájának irányítói. Mindenesetre az újabb magaslégköri robbantás terve arra enged következtetni, hogy az amerikaiak a genfi tárgyalások most következő szakaszában sem kívánnak érdemben tanácskozni a tényleges leszerelésről. A békefelhívás A moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus a következő üzenetet intézte a világ népeihez: A világ minden tájáról gyűltünk össze Moszkvába. Különböző foglalkozású és különböző meggyőződésű emberek vagyunk. Egy héten át a legnagyobb nyíltsággal vitattuk meg azokat a kérdéseket, amelyek az emberiséget fenyegető atomháború veszélyéből erednek. Ez az őszinteség segített minket abban, hogy jobban megismerjük egymást és így meggyőződjünk arról, hogy lehetséges kiutat találni a ma minden országot és népet fenyegető helyzetből. A fegyverkezési verseny fokozza a nemzetek közötti feszültséget és bizalmatlanságot, a feszültség és a bizalmatlanság pedig előmozdítja a fegyverkezési hajszát. Bűvös kör jött létre. A fegyverek pusztító ereje mind félelmetesebbé válik, mégis olyan hangok hallatszanak, amelyek egy megelőző háború kirobbantását követelik. Mi azonban szilárdan hiszszük, hogy a leszerelés nemcsak parancsolóan szükséges, hanem lehetséges is. Ez ma már nem csupán az emberiség legjobb elméinek álma. A történelemben először gyakorlati feladattá vált, amivel mindannyiunknak szembe kell néznünk. Mindenki számára kedvező lenne, ha a fegyverkezési hajsza terhét levehetnék az emberiség válláról. A leszerelés olyan tartalékforrásokat szabadítana fel, amelyekkel minden ország életszínvonalát emelni lehetne és olyan anyagi eszközöket takarítana meg, amelyek révén meg lehetne gyorsítani az eddig gazdaságilag kevéssé fejlett államok fejlődésének ütemét. A leszerelés magában foglalná a katonai támaszpontok felszámolását és a külföldi csapatok kivonását, így segítve a nemzeti függetlenségükért harcoló népeket. A leszerelés legyen általános és teljes, szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt. Leszerelés nem lehetséges ellenőrzés nélkül, ellenőrzés nem lehetséges leszerelés nélkül. Alaposan tanulmányoztuk a leszerelés akadályait és tudjuk, hogy nehéz lesz elérni. Vannak, akik még a tárgyalásokat is ellenzik, egyesek vakságból és közömbösségből, mások egyéni érdekből vagy katonai becsvágyból. Mi azonban meg vagyunk győződve, hogy minden akadályt le lehet küzdeni. Minden leszerelési tervben ki lehet mutatni gyenge pontokat, de az a vélemé nyünk, hogy jobb megegyezni egy mindenki számára elfogadható kompromisszumban, mint folytatni a fegyverkezési versenyt. A tapasztalat azt mutatja: veszélyes önármazás lenne azt hinni, hogy a leszerelés magától létrejöhet. A leszerelést nem lehet kizárólag a katonai szakértőkre és a diplomatákra bízni, akik évről évre húzzák halasztják a vitát. Csak minden ország népének erőfeszítése kényszerítheti az államférfiakat arra, hogy megoldásra jussanak. Az elszigetelt tiltakozások, ha számosak is, nem elegendők. Eljött az ideje annak, hogy hatalmas ellenállási mozgalom induljon a fegyverkezési verseny és minden háborús előkészület ellen Az emberiség az elmúlt 17 év során nem sodródott nukleáris háborúba és ezt elsősorban a népek fáradhatatlan béke-erőfeszítéseinek köszönheti. De nyíltan el kell ismernünk, hogy még mindig sokan távoltartják magukat a fegyverkezési verseny elleni aktív harctól. Sokan még nem ébredtek a veszély tudatára, sokan még nem ismerik fel a fenyegetés teljes komolyságát és a béke megmentéséért rájuk háruló felelősséget. Mi azonban mindezeknek odakiáltjuk: »Ismerjétek fel korunk nagy veszélyét! Álljatok be azok közé, akik a leszerelésért és a békéért harcolnak." Az idő nem vár. Lehetséges, hogy nemsokára egy tucatnyi ország fegyvertárában lesznek nukleáris fegyverek és ezek szállításának fejlődése lehetetlenné teszi az ellenőrzést. Szilárdan ellenzünk minden kísérletet atombombákkal és hasonló szerkezetekkel, elsősorban azért, mert fenyegetik a jelen és jövő nemzedékek életét és egészségét; másodsorban pedig azért, mert a fegyverkezési hajsza ütemét fokozzák. Komoly felhívással fordulunk valamennyi atomhatalom kormányához. Felszólítjuk őket, hogy haladéktalanul állapodjanak meg a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésében és kössenek egyezményt, amelyben mindörökre eltiltják az összes atombomba-kísérletet, ideértve a légköri, a föld alatti, a víz alatti és a világűrben folytatott kísérleteket. Ez lenne az első lépés minden nukleáris fegyver és azok szállítóeszközeinek teljes betiltása és megsemmisítése felé. Legfőbb és legsürgetőbb feladatunk az, hogy a kormányok megkössék a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt álló általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezményt. Ezért követeljük, hogy az ügynek megfelelő és gyakorlati módon tárgyaljanak minden előterjesztett tervről, hogy így lehetővé váljék az egyezmény gyorsmegkötése. A közvélemény nyomására, valamint az el nem kötelezett országok akciói következtében a fő tárgyaló felek álláspontja a leszerelés elveit illetően bizonyos mértékben közelebb került egymáshoz, a komoly véleménykülönbségek azonban még mindig helyben topogást eredményeznek. Csak ha a népek fokozzák nyomásukat, csak úgy lehet az egyezmény megkötését biztosítani. A béke híveinek nemes feladata, hogy példát mutassanak a jobb megértés megteremtésével és a bizalmatlanság eloszlatásával. Úgy hisszük, kongresszusunk jelentősen hozzájárult e feladat megvalósításához. Meg kell találnunk az utakat és módokat, amelyek minden országot és szervezetet képessé tesznek arra, hogy folytassák azt, ami itt elkezdődött. Mindenféle passzivitás árt a béke ügyének. Rajtunk múlik, hogy felvirradjon a nap, amikor az emberiség megszabadul a nukleáris halál rémétől. Mi a békét akarjuk és sokan vagyunk. Ha mindannyian cselekszünk és ha mindannyian barátságban együtt cselekszünk, megnyitjuk az utat közös célunk, a maradandó béke felé. A béke-világkongresszus záróülése Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szombat délután, magyar idő szerint 14.30 órakor a Kreml kongresszusi palotájában Kaoru Jasui japán professzor elnökletével megnyílt a leszerelési és béke-világkongresszus záróülése. Jasui professzor megnyitó beszédében a következőket mondotta: "Valamennyien azért jöttünk Moszkvába, hogy erőfeszítéseket tegyünk az egész emberiség érdekeinek szolgálatában." Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő — mondotta Jasui — kongresszusi beszédében megjegyezte, hogy ebben a teremben az egész szovjet nép velünk együtt részt vesz az üléseken. A magam részéről hozzáfűzhetem, hogy »az egész világ békeharcosai szívükkel és gondolataikkal velünk vannak ebben a palotában". "Rajta hát — jelentette ki a japán professzor —, tettekkel mutassuk meg nekik, hogy itt létrejön a békeharcosok egysége." Ezután a bizottságok munkájáról szóló beszámolók megvitatására került sor. Lángé professzor (Lengyelország) a leszerelés gazdasági vonatkozásaival foglalkozó bizottság beszámolóját terjesztette elő. Lángé megjegyezte, hogy ebben a bizottságban a kongresszus valamennyi küldöttsége szép számban volt képviselve. A bizottság egyhangúlag elfogadta "A leszerelés gazdasági előnyei" elnevezésű határozatot. A bizottság részvevői — hangsúlyozza Lángé — egységesen egyetértettek abban, hogy a leszerelés bő lehetőségeket teremt minden ország fejlődése számára és teljes mértékben megcáfolták azokat az érveket, melyek szerint a leszerelés egyes országokban "munkanélküliséghez és depresszióhoz vezethet". Felszólalások a péntek esti plenáris ülésen A leszerelési és béke-világkongresszus péntek esti plenáris üléséin Sartre felszólalása után Carlo Levi olasz író kifejtette, milyen nagy felelősség hárul a kultúra munkásaira és a tudósokra a népek közeledésének előmozdításában, a feszültség enyhítéséért, a békéért folytatott harcban.