Magyar Nemzet, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
A kör bezárul Manapság, amikor a televízió, a mosógép, a motorkerékpár nálunk is tömegcikké válik, azt hihetnénk, senkinek,még termelési, kereskedelmi kérdésekben járatlanoknak sem kell bővebben magyarázni a minőségi bizonyítvány, vagy ha úgy tetszik, "bizonylat" jelentőségét. Hihetnénk, de tapasztalataink mást mondanak, aminthogy egészen más helyzetre vallanak azok az írásos bizonyítékok is, amelyeket a napokban egy, a problémát vizsgáló intézmény bocsátott rendelkezésünkre. * Motorkerékpárt említettünk. Kezünkben volt a Borsodnádasdi Lemezgyár egy »anyagvizsgálati jegyzőkönyve*, amelyet a Csepeli Motorkerékpárgyárnak feladott egyik tavalyi lemezszállítmányához csatolt. Ebből pedig a legjobb akarattal is csupán a lemezek méretét lehetett kiolvasni. »Anyagvizsgálatra* — ha ugyan volt ilyen — a nyomtatvány címén kívül semmi egyéb nem utalt.Milyen a véletlen: az említett dokumentumok között ráakadtunk egy „minőségi bizonylatra", amelyet mintegy két és fél hónap múltán éppen a Motorkerékpárgyárban állítottak ki, hogy illően fémjelezzék a Csepel Kerékpár és Motorkerékpár Nagykereskedelmi Vállalatnak küldött tizennyolc motorkerékpár minőségét. Igaz, ez a bizonylat már sokkal beszédesebb, hiszen — a mennyiség megjelölésén túlmenően — azt is elárulja, hogy a szállítmány a szabvány szerint megfelel". De hogy miféle szabványról van szó, milyen szavatolt tulajdonságokról, és a sok ezerből melyik tizennyolc motortól lehet számonkénti ezeket a képességeket, arról hallgat a »bizonylat«. Ezek után könnyű elképzelni, mennyire konkrét, szavahihető és számonkérhető az a "bizonyítvány", amelyet a továbbiakban a nagykereskedelmi vállalat szolgáltatott is a boltnak, majd az a vevőnek. A kör bezárult, anélkül hogy a termelőtől a fogyasztóig bárki bárkinek is kézzelfoghatóan igazolta volna a gyártmány legfontosabb minőségi jellemvonásait, és hogy az érintettek közül bárkit is ténylegesen felelősségre lehetett volna vonni a gyártás, a szállítás, vagy a raktározás során elkövetett esetleges mulasztásért. Sajnos, a példa nem egyedülálló. Százszámra idézhetnénk még minőségi bizonyítványokból, amelyeknek "megfelelő, "exportminőség*, vagy »jó minőségű* megjegyzései, esetleg ennél bővebb, de tartalmilag semmivel sem különb kijelentései éppen ilyen semmitmondóak. A kormányrendelet tehát, amely most újból szabályozza a minőségi bizonylatok rendszerét, nagyon is időszerű. Véget vet a formális bizonylatosdinak, és kötelezővé teszi a termékek valóságos tulajdonságainak, tényleges minőségének hitelt érdemlő megjelölését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mért és ellenőrzött értékekben kell rögzíteni a gyártmányok minden jellemző tulajdonságát — megjelölve a vizsgálati módszert is — függetlenül attól, hogyan viszonylanak bizonyos előírásokhoz, vagy éppen a szállítási szerződéshez. A cél tehát az, hogy minden ilyen bizonyítvány valóságos »fénykép" legyen. Hogy pontosan milyen cikkekre és jellemzőkre vonatkozik mindez, azt a következő hónapokban szabják meg majd az illetékes tárcák — gyártók és felhasználók — és a Szabványügyi Hivatal. Annyi mindenesetre már a rendeletből kitűnik, hogy úgyszólván minden nyersanyag, félgyártmány és alkatrész, gép, szerszám és műszer, valamint minden olyan fogyasztási cikk is az intézkedés hatálya aláesik, amelyet huzamosabban használunk. Tehát, ami az utóbbiakat illeti, nemcsak az értékesebb, úgynevezett, tartós fogyasztási cikkek, hanem értelemszerűen akár egy gumicsizma, vagy egy zománclábos is. A lényeg természetesen az, hogy a bizonyítványban rögzítettekért a szállító mindenképpen felel. Egyrészt büntetőjogilag, hiszen az új DTK kiterjed a minőség hamis tanúsítására is. A rendelet tehát szilárdabb alapot teremt az esetenként szükségessé váló büntetőeljárásnak a minőségi bizonyítvány kiállítójával, vagy pedig azzal szemben, aki erre utasította. Másrészt a rendelet maga is kidomborítja a felelősséget, hiszen éppen ez az egyik legjellemzőbb, új vonása. Ennek lényege az, hogy ha az árut az előírt bizonylat nélkül, vagy hiányos, nem azonosítható bizonyítvánnyal adják át, a megrendelő maga is elvégeztetheti — a másik fél költségére — a szükséges vizsgálatokat, illetőleg súlyos, külön kötbért követelhet, ráadásul a kifizetést is megtagadhatja. Az sem közömbös, hogy a szállító három évig felel a bizonyítványban állítottak valódiságáért. Mindezek után az is érthető, hogy az érintettek közül számosan enyhén szólva fáztak, sőt feltehetőleg ma is fáznak az új rendelkezéstől amely különben fél év múlva lép életbe. Pedig aligha kell ,különösebben megindokolni, milyen üdvös elhatározás ez. Már magában az, hogy fokozatosan megszűnik a ma még óhatatlan, szállítónál és megrendelőnél párhuzamosan végzett vizsgálat, Tnin'fenkém-’en haszonnal jár. Ennél is fontosabb azonban, hogy az üzleti kapcsolatok során hosszú évek jó tapasztalataira épülő ohm" bizalom fejlődhet ki, amelynek záloga a kifogástalan minőségű áru. Az új eljárás, ha következetesen ragaszkodnak hozzá, visszahat majd a termelésre is, hiszen már a gyártási előírásokban ki kell dolgozni azt, aminek eredményét a minőségi bizonyítványnak tükröznie kell. Hogy aztán ez a bizonyítvány valamilyen nagy berendezés esetében terjedelmes okmány, egy doboz konzervnél pedig a megszabott minőségi jel csupán — amely »mögött« ugyaniyen jellegű vizsgálat és bizonyítás húzódik meg — az részletkérdés. A fontos az, hogy most az érdekeltek néhány hónapos munkájával valóban kiépüljön a minőség bizonyításának hatásos, tehát a gyártásra kedvezően visszaható rendszere. S itt jegyezzük meg, hogy ha egyesek "fáznak" is ettől, a legtöbben mégiscsak helyeslik mindezt. Olykor még a fázósak is, amikor történetesen a "pult" másik oldalán állnak. Ami pedig az ösztönzést illeti, nem kifogásolnánk — mint néhányan — hogy a rendelkezés csak szankciókat helyez kilátásba. Elvégre lényegében jelenleg is érvényes minőségi kötelezettségeket erősít meg, és igazmondásra kötelez. Ez pedig nem kíván külön jutalmat. Más kérdés, hogy a nyomósabb anyagi érdekeltség magában a termelésben itt-ott hatásosan támogathatná a kiváló minőségű munkát Mert akkor is bezárulna egy kör. S az is mindnyájunknak hasznot hajtana. Balog János A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Újabb imperialista akció a Közel-Keleten Fegyveres angol beavatkozás Jemenben A külpolitikai helyzet ANGOL—AMERIKAI HÁBORÚSÁG dúl a NATO kuliszmuszái mögött. A két ország kapcsolatáról néhány furcsa jel árulkodik. A Lordok Házában lord Hailsham éleshangú beszédben szemére vetette az amerikaiaknak, hogy tömegesen angol tudósokat csábítanak az Újvilágba, s "más népek agyvelőin élősködnek". Az angol sajtó elégedetlenül dohog Washington esztelen kereskedelempolitikája miatt: nehezményezi, hogy fokozatosan szűkíti a szocialista országokba irányuló amúgy is satnya exportot, holott óriási deficit terheli, közben pedig szövetségeseit zúrja ki pozícióikból. Az Egyesült Államokban szított Kuba-ellenesség is ellentétek forrása a két angolszász hatalom között. Amerikai szenátorok ugyanis mindazok ellen megtorlást követelnek, akik nem hajlandók szakítani Kubával, s angol hajók is végeznek szállításokat Kuba szigetére. De az ellentétek legélesebben az új atlanti stratégia kérdésében jelentkeznek. Washington elgondolásait Merchant fejtette ki Párizsban, a NATO-tanács ülésén. Mint az MTI bonni tudósítója írja, a tanácsban meglehetősen hűvös fogadtatásra talált a felszíni Polaris-flotta amerikai terve. Von Hassel bonni hadügyminiszter Washingtonban állítólag hozzájárult e tervhez, de Párizsban a franciákon kívül az angol küldött is különvéleményt jelentett be. Az MTI londoni tudósítójának értesülése szerint a Fehér Ház pillanatnyilag rokonszenvesebbnek találja a Munkáspárt NATO-koncepcióját az angol kormányénál. Legalábbis erre következtetnek abból, hogy a legbefolyásosabb amerikai lapok — a New York Times és a New York Herald Tribüne — szerdán vezető helyen ismertették a Labour-párt atlanti politikáját, s utaltak arra, hogy kormányváltozás esetén a nassaui egyezmény, amelyben Macmillan valamit megmentett az önálló atorverőből, jelentőségét veszítené. Mindenesetre Wilson, a párt elnöke a jelek szerint már az elkövetkezendő választásokat tartva szem előtt, első tv-beszédében vadul támadta a toryk politikáját, amelynek következtében Anglia elveszítette korábbi vezető helyzetét. A Munkáspárt az elnöki megnyilatkozás szellemében angol külpolitikai kezdeményezést követelt, mindenekelőtt a leszerelés kérdésében. A GENFI LESZERELÉSI ÉRTEKEZLETRŐL érkező hírek ismeretében érthető, hogy munkáspárti körök elégedetlenek. Az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában Carapkin, a Szovjetunió képviselője is arról beszélt, hogy pillanatnyilag kevés lehetőséget lát a gyors megegyezésre, s hozzáette: a tanácskozások a Nyugat álláspontján feneklettek meg. Washington felújította a föld alatti kísérleteket, s nem hajlandó engedni a helyszíni ellenőrzések számából, márpedig a Szovjetunió a helyszíni ellenőrzés elvének elfogadása után további engedményt nem tehet. Most az Egyesült Államokon volna a sor. Carapkin szerint azonban az amerikai politikában a hadiipar érdekei mindennél többet nyomnak a latban. a ÚJABB SZUEZ KÖRVONALAI bontakoznak ki a Közel- Keleten. Angol csapatok a kormánypárti erők oldalán beavatkoztak Jemenben, s ezzel a Jemeni Köztársaság elleni, hol nyílt, hol meg lappangó összeesküvés imperialista intervenció formáját öltötte. Hírek szerint Nasszer elnök csapatokat készül küldeni a köztársaság védelmére. Ebben az esetben további bonyodalmakkal számolhatunk, holott az iraki fordulat miatt sem csillapodtak még le a kedélyek a nemzetközi politikában. femből a reakció Irakban Iraki értelmiségiek a világ közvéleményétől várnak közbelépést A londoni Daily Worker írja: Iraki szakszervezeti vezetők, értelmiségiek és nőszervezetek vezetői a világ közvéleményéhez fordultak védelemért a hazájukban tomboló vérengzés és tömeges letartóztatások ellen. Az iraki szakszervezetek általános szövetségének főtitkára, Arakacsador kijelentette: február 8-a óta, midőn a katonai klikk magához ragadta a hatalmat, fegyveres gonosztevőik szervezett bandái egész családokat irtottak ki. Hangsúlyozzák, hogy az államcsíny szervezői ugyanazok az elemek, amelyek ismételten összeesküdtek az Iraki Köztársaság függetlensége ellen és amelyeket ismételten legyőzött a nép ereje. Az iraki nőszövetség titkára, Basra Perto közölte az iraki nőmozgalom több kiemelkedő tagjának nevét, akik az új rendszer alatt súlyosan szenvedtek: köztük van az iraki nőszövetség elnöke, dr. Duleimi asszony, volt miniszter, továbbá a Taiir főiskola igazgatója, dr. Kadurie és Hayat el Nahir költőnő. Újabb simmi válság” Angol csapatok támadása a jemeni köztársasági erők ellen Az ENSZ főtitkár-helyettese útban van Szanaa felé A szanaai rádióiban a jemeni köztársasági kormány szóvivője nyilatkozatot olvasott fel, amelyben bejelenti, hogy amennyiben a Jemen elleni brit agresszió nem szűnik meg, a jemeni köztársasági erők megfelelő ellenintézkedésekkel válaszolnak. A nyilatkozat szerint az adeni határ közelében fekvő Habib térségében angol csapatok a jemeni királypártiak oldalán beavatkoztak az ott folyó harcokba. "Anglia így bizonyságát adta annak, hogy beavatkozik Jemen belügyeibe és együttműködik Szaúd-Arábiával és Jordánia val a jemeni monarchia helyreállítása érdekében — hangoztatta a Jemeni Köztársaság kormányszóvivője. A szanaai rádió bejelentette, hogy az adeni brit erők agressziója miatt Szalai elnök az Egyesült Államok diplomáciai képviselőjén keresztül tiltakozott Angliánál. Jelenleg az Egyesült Államok látja el a brit érdekek védelmét a jemeni köztársasági kormánynál, miután két héttel ezelőtt Anglia minden diplomatáját viszszavonta Jemenből. Hasszana, az Arab Liga főtitkára csütörtökön Kairóban az arab államok diplomáciai képviselőivel megvitatja, milyen lépéseket tehetnek a Jemen elleni brit agresszió megállítása érdekében. Az Egyesült Arab Köztársaság rádióállomásai -újabb szuezi válságról beszélnek tíz angol—jemeni viszállyal kapcsolatban. Kairóban olyan jelentések vannak forgalomban, hogy Nasszer elnök csapaterősítéseket szándékszik Jemenbe küldeni az adeni határon állomásozó köztársasági erők támogatására. Bebújtból származó jelentések szerint az adeni brit csapatokat riadókészültségbe helyezték. A szerdára virradó éjszaka óta teljesen lezárták az Aden és Jemen közti határt. Dr. Ralph Bunche, az ENSZ főtitkárhelyettese útban Jemen felé, szerdán a libanoni fővárosba érkezett. U Thant ENSZ- főtitikár küldte helyettesét Jemenbe a helyzet kivizsgálása céljából. Gromiko oslói tárgyalásai Oslóból jelenti a TASZSZ. Gromiko szovjet külügyminiszter oslói tartózkodásának első napján részt vett azon az évtebéden, amelyet a norvég kormány adott tiszteletére. I A®estebéden Halvard Lang" norvég külügyminiszter üdvözlő beszédet mondott, majd Gromiko válaszolt norvég kollégájának szavaira. Többek között kijelentette: bízik abban, "hogy a dolgok mindaddig jól mennek, amíg a háborúra áhítozó erőket féken tartják". A szovjet államférfi kijelentette: csalódott, amiért a genfi leszerelési értekezleten nem értek el haladást. Biztosíthatom önöket — mondotta —, hogy a Szovjetunió a leszerelésért vívott küzdőtéri legálhatadabb harcosa. Addig azonban , amíg mások fegyverkeznek, egyedül nem tudjuk megvalósítani célunkat: a leszerelést. Ennélfogva csak az általános és teljes leszereléssel hárítható el a katasztrófa. „Nem jutozunk közelebb a fegyvermenteorláshoz” Carapkin nyilatkozata a genfi tárgyalások kilátásairól Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió képviselője a tizennyolchatalmi leszerelési bizottságban, csütörtökön fogadta Pirityi Sándort, a Magyar Távirati Iroda genfi különtudósítóját és válaszolt kérdéseire. Kérdés: Milyen jelentősége van a Genfben legutóbb előterjesztett szovjet javaslatnak az általános és teljes leszerelés szempontjából? Válasz: A leszerelési értekezlet munkájának újrafelvétele óta a Szovjetunió két javaslatot terjesztett a tizennyolc hatalmi bizottság elé. Az első egy nyilatkozat-tervezet, amely szerint az aláíró hatalmak lemondanak arról, hogy saját felségterületükön kívül bárhol atomfegyverek szállítására szolgáló stratégiai eszközöket helyeznek el. A második javaslat meg nem támadási szerződés aláírását irányozza elő a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között. Nem szó szoros értelemben vett leszerelési javaslatokról van tehát szó, hanem olyan intézkedések indítványozásáról, amelyek már most megvalósíthatók, s amelyek nemcsak a nemzetközi feszültség enyhülését mozdítják elő, hanem megtisztítják az utat az általános és teljes leszerelés előtt is. Kérdés: Mi az ön vélemé- nye a Varsói Szerződés és a NATO meg nem támadási egyezményének lehetőségéről? Válasz: A két nagy katonai és politikai csoportosuláshoz tartozó államok meg nem támadási szerződése reális intézkedés, amely iránt világszerte nagy az érdeklődés, jóllehet az amerikai leszerelési küldöttség egyetlen alkalommal sem reagált erre a szovjet javaslatra. Ennek oka is világos: az a kilátás, hogy a két csoportosulás között nem lesz háború, erkölcsileg fönkretenné az amerikai hadiipart, az Egyesült Államok háborúra spekuláló nagytőkéseit. Az a körülmény, hogy a genfi leszerelési értekezlet munkájában a NATO tizenöt tagállama közül ténylegesen csak négy vesz részt, nem lehet kifogás a megegyezés ellen. Kérdés: Mi a genfi leszerelési értekezlet további munkaprogramja? Válasz: Az említett két szovjet javaslat előterjesztése nem jelenti azt, hogy elállunk az értekezlet fő feladatának teljesítésétől, az általános és teljes leszerelési szerződés kidolgozásától. Jelenleg az általános vita folyik, amely a semleges országok kívánságának megfelelően nagyobb teret szentel az atomfegyverkísérletek kérdésének, de azután visszatérünk az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet szerződéstervezet pontok szerinti megvitatására. Kérdés: Évfordulóhoz közeledvén, hiszen 1962. március 14-én látott munkához a tizennyolc hatalmi bizottság — az a kérdésem, hogy az ön véleménye szerint az emberiség ma közelebb van-e a háborúktól és fegyverektől mentes világ megvalósulásához, mint volt egy évvel ezelőtt? Válasz: Sajnos, nem. Bár a Szovjetunió ezen az értekezleten is nagy erőfeszítéseket tett, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen a fegyverkezési versenynek, a NATO- hatalmak agresszív katonai megállapodásai és intézkedései, lázas ütemű atom- és rakétafegyverkezése, Nyugat- Németország atomfegyverekkel való ellátása, valamint a NATO-hatalmaknak a leszerelési megegyezést következetesen akadályozó magatartása nem teszi indokolttá a derűlátást.