Magyar Nemzet, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-15 / 38. szám

4 Ergy hét BUDAPEST HANTVERSENYTERMEIBEN KÓRODY ANDRÁS hétfői koncertje az Állami Hangver­senyzenekarral a modern mu­zsika jegyében állott. A mű­sor első felében Bartók: Két arckép, valamint Mihály And­rás: Fantázia fúvósötösre és zenekarra című alkotását hal­lottuk. A Két arckép, kétségkívül, Bartók egyik kulcsműve. Az »­ideális« és a »­torz«, mint ze­nei fenomén és jelentés, ez a kiélezett ellentét, amely vég­ső soron egyetlen anyagra vo­natkozik, mint ugyanannak a dolognak két oldala, főként a fiatal Bartók számára jelen­tett valóságos problémát. A **•Kékszakállú herceg vára« után, tehát a tízes évek dere­kán már a szintézisen dolgo­zik. Az opera, valamint a többi Bartók-mű már azt mu­tatja meg nekünk, hogy az »ideális­« és a*»torz« nem csu­pán egyetlen anyagnak két, szélsőséges megjelenési formá­ja, hanem teljes egészükben is áthathatják egymást és egymástól semmilyen módon el nem választhatóak. A két arckép­ben ez a felismerés mindenekelőtt úgy nyilvánul meg, hogy egy és ugyanazon téma — pontosabban: a han­gok azonos sorrendje —, al­kotja mindkét tétel gerincét. Az érett művésznek már nincs szüksége ilyenféle me­chanikus azonosságra az el­lentétek egységének megjele­nítésénél, ám ez az első lépés kétségkívül döntő jelentőségű­nek mondható a bartóki élet­műben. Kórody András, jóllehet bi­zonyos fokú indiszpozíció volt észrevehető produkciójában, mindvégig értelmesen és ava­tott kézzel vezette a mű elő­adását, Tátrai Vilmos pedig az első tétel szólistájaként szintúgy szép produkciót nyúj­tott. Mihály András fúvósötösre és zenekarra írott fantáziája már megközelítőleg sem sike­rült ilyen kifogástalanul. Két­ségtelen, hogy a III. Magyar Zenei Hét­en bemutatott mű az idők folyamán némileg ve­szített érdekességéből, ez azonban voltaképpen nem túl­ságosan jelentős veszteség. Az »érdekesség« fogalma ugyanis csupán távoli összefüggést mutat a valóságos esztétikai értékkel. E műtől nehéz lenne eltagadni azt az erényt, hogy intellektuálisan igen fejlett s érzelmi elemekben is gazdag világot tár elénk. Kétségtelen, hogy a Magyar Fúvósötös minden tagja való­ságos mestere hangszerének. (Lajos Attila — fuvola; Pong­­rácz Péter — oboa; Kovács Béla — klarinét; Füle­mile Ti­bor — fagott; és Tar­jáni Fe­renc — kürt.) Az előadás en­nek ellenére kissé bizonytalan volt, mivel a szólamok inter­pretációja mögött nem minde­nütt éreztünk valóságos értel­met, így azután a tétel-karak­terek kissé egymásba mosód­­tak. Britten tenor-hangra, kürt­re és vonószenekarra írott sze­renádja a szó legszorosabb ér­telmében kifinomult muzsika; ízléses, elegáns, könnyed és szellemes. Réti József — akit talán még sohasem »érhet­tünk tetten« gyenge vagy ze­neietlen produkcióban — ez­úttal is a tőle megszokott tökéletességgel énekelt. Kris­tálytisztán csengő tenor­ hang­ja ezúttal pasztelles színeket kapott és hajlékony szépség­gel idomult a kü­rt-szólóhoz. Kórody András produkció­jából mindenki megérezhette, hogy szívvel-lélekkel szereti a darabot. Ennek eredménye jó előadás és jelentős siker volt. ANDRÉ GÖRÖG, a magyar származású fiatal francia zon­goraművész a MÁV Szimfo­nikusok estjének keretében lépett fel s Beethoven C-dúr zongoraversenyét adta elő. Nagy tehetségű zongoristát ismertünk meg benne, aki — ha nem hiányoztak is játéká­ból a korával járó kisebb szertelenségek — komoly és fontos művészi mondanivaló birtokosa. Nagyvonalú elkép­zelését, a mű egészére vonat­kozó koncepcióját egyelőre ta­lán még nem tudja minden részletében megvalósítani, annyi azonban bizonyos, hogy van koncepciója. Lírikus al­katú, álmodó lelkű művész, akitől távol áll minden modo­rosság és az igény, hogy saját magát többnek tüntesse fel, mint amennyit valóságosan ér. André Görög nem az a fia­tal művész, aki produkciójá­nak elementáris erejével hív­ná fel a figyelmet képességei­re. De talán éppen ez a tu­lajdonsága­ alkotja további fej­lődésének fedezetét. Tolmácsy László, az est kar­mestere kisebbszerű csaló­dást okozott. Igen ritkán hall­hatjuk zenekar élén, de majd’ minden koncertjén felvetődött az a kérdés, hogy »miért oly ritkán?« Bach III. D-dúr zene­kari szvit­je és Bartók Con­certója azonban meg sem közelítette ezúttal azt a szin­tet, amelyet vártunk tőle. Ép­pen ritmikai biztonsága in­gott meg, pedig korábbi pro­dukcióiban ritmikus feszültsé­get kellett a leginkább méltá­nyolnunk. Lehetséges, hogy ez a koncert csupán pillanatnyi indiszpozíció hatása alatt ál­lott. AZ ORSZÁGOS FILHAR­MÓNIA kibocsátotta Tavaszi bérletét. Örömmel üdvözöl­hető benne egynéhány mo­dern magyar és külföldi mű. A hangversenyrendező szerv arra törekszik, hogy egyné­hány modern magyar alkotást mintegy repertoár-darabbá te­gyen, hogy tehát megszűnjék a »bemutatott és elfeledett művek­ koncert-praxisa, így kerül újból a közönség elé Kadosa IV. és Mihály András III. szimfóniája, valamint Ma­ros Rudolf öt tanulmánya. Ezeken kívül Tardos Béla He­gedűversenyét, Horusitzky Zol­tán II. zongoraversenyét, va­lamint Hidas szimfóniáját fogjuk hallani bemutatóként. (A fiatal magyar zeneszerzők­kel ezúttal sem bánt túlságo­san bőkezűen a Filharmónia.) További jelentős lépésnek tekinthető a modern zene ha­­zánkbéli megismerésének útján Schönberg öt zenekari darab­jának, valamint Alban Berg Lulu-szvitjének s még egy sor modern lengyel kompozíciónak magyarországi bemutatása. Pernye András Ma­scar Nemzet Aláírták a magyar-olasz kulturális munkatervet Több napon át tartó, szívé­lyes légkörben lezajlott kor­mányközi tárgyalások eredmé­nyeként pénteken a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézetében aláírták az 1964. évre és 1965. első felére szóló magyar— olasz kulturális munkatervet. A megállapodás alapján szo­rosabbra fűzik és bővítik a két ország között eddig is fenn­állott kultur­ális, tudományos, oktatási és műszaki kapcsola­tokat. A munkaterv tanul­mányú­takat, ösztöndíjasok utazását, tudósok és szakem­berek cseréjét irányozza elő. Megállapodtak abban, hogy a római egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékén magyar professzor fog működ­ni. A tervek szerint magyar oktatót küldenek a padovai, illetve a bolognai egyetemre. A budapesti és szegedi egye­tem olasz oktatót fogad. Sor kerül művészeti együttesek cseréjére és kiállítások bemu­tatására. A felek megegyez­tek abban, is, hogy az 1935- ben létrejött kulturális egyez­mény helyet újat kötnek. A munkatervet dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének ügyvezető el­nöke és dr. Ludovico Barat­­tieri di San Pietro rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter, az olasz külügymi­nisztérium külföldi kulturális kapcsolatok intézetének he­lyettes vezetője­­írta alá. T­izenh­árom új múzeum nyílt meg az elmúlt évben Az elmúlt év legjelentősebb eseménye a múzeumi munká­ban a vidéki múzeumok gyors fejlődése, tömegkapcsolataik erősödése volt — hangsúlyoz­ta tegnap dr. Liptay Ervin, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának a ve­zetője a Magyar Sajtó Házá­ban tartott tájékoztatóján. Az elmúlt esztendőben 13 új mú­zeum létesült az országban, jelenleg tehát összesen 122 múzeum működik. Csak a fővárosban több mint 42 ezer kiállítási tárggyal növekedett tavaly a múzeu­mok gyűjteménye, a többi kö­zött olyan kiemelkedő tudo­mányos értékekkel, mint a szi­­káncsi aranylelet. Nem szere­pel még e számban a Kongó­ból nemrég hazatért tudomá­nyos expedíció 100 ezer pél­dányos rovargyűjteménye és az a 30 ezer példányos rovar­­gyűjtemény, amelyet a mongó­­liai Góbi sivatagban gyűjtöt­tek. Az elmúlt esztendőben 714 kiállítást nyitottak meg, kö­zöttük a nagysikerű népmű­vészeti kiállítást és a Csontv­á­­ry-kiál­tást. 1963-ban 24 ván­dorkiállítást mutattak be az ország számos városában. Több kiállítást rendeztünk külföldön. Szőnyi István műveit Berlin­ben, az Aba-Novák kiállítást Varsóban és Prágában, Der­­kovits művészetét Bukarest­­­ben mutatták be. A Szovjet­unióban emlékezetes sikert aratott a XIX—XX. századi magyar képzőművészet anya­gából összeállított kiállítás. Jelentős sikert ért el az ok­tóberben megrendezett múzeu­mi hónap. Ennek során mint­egy 620 ezren látogatták meg a különböző kiállításokat, mú­zeumi rendezvényeket, többen mint a felszabadulás előtt egy esztendő alatt. Fejlődött a múzeumok népművelő tevé­kenysége, csaknem 25 ezer­­tárlatvezetést rendeztek egy év alatt. A muzeológusok csak Budapesten 286 népszerűsítő cikket, tanulmányt írtak, 741 ismeretterjesztő előadást tar­tottak. Jó eredményt hoztak a múzeumi vetélkedők, és igen jól sikerültek a Budapesti Természettudományi Múzeum Buda-környékén megrendezett geológiai és botanikai sétái. Ebben az esztendőben is nagy munka vár a múzeu­mokra. Az állandó kiállítások közül különösen jelentős a Nemzeti Múzeum épületében több évi előkészítés után meg­nyíló Magyarország állatvilá­ga című kiállítás. Állandó kiállítás nyílik a többi között Miskolcon, Szolnokon, Veszp­rémben, Szekszárdon, Kősze­gen, Szegeden, Békéscsabán, Vácott és Zalaegerszegen. A Szépművészeti Múzeum­ban a nyár folyamán kiállítást rendeznek a magyar rene­szánsz emlékeiből. Itt, ha le­hetséges, külföldi anyagot is, bemutatnak. Emellett felhasz­nálják a kiállításhoz az Ipar­­művészeti Múzeum, s a vidé­ki múzeumok gyűjteményeit. A képzőművészeti alkotásokon kívül a reneszánsz és a hu­manizmus irodalmának, gon­dolkodásának dokumentumait is bemutatják. Budapesten az Irodalmi Múzeumban két év­forduló alkalmából rendeznek kiállítást. Madách Imre és a költő Zrínyi Miklós emlékére. Nagyszabású régészeti ku­tatást folytatnak majd a Vér­tes hegységben. Tovább foly­tatják a néprajzi gyűjtő mun­kát. Táji monografikus kuta­tások indulnak Göcsejben, Sárközben, Szatmárban, Kapu­vár környékén és az ország más pontjain. Ebben az esz­tendőben befejezik a Magyar Néprajzi Atlasz gyűjtő­mun­káját. Folytatják a népi mű­emlékek feltárását és helyre­állítását. Ezek a munkák a Budapesten tervezett nagy­szabású szabadtéri népraj­zi múzeum létesítését készítik elő. Sok kiállítást rendezünk külföldön. Rendkívül jelentős lesz az auschwitzi kiállítás, amelyet ebben az esztendőben készít el a Legújabbkori Tör­téneti Múzeum. Ezt a kiállítást 1965 első hónapjaiban, a kon­centrációs táborok felszabadí­tásának 20. évfordulóján ad­ják át a nyilvánosságnak. A magyar jakobinus mozga­lom alakjainak állítunk em­léket, amikor közreműködünk a spielbergi börtönmúzeum ki­állításának megrendezésében. Több képzőművészeti kiállí­tást mutatunk be Prágában. A többi között Derkovits grafi­káit, Vedres Márk szobrait, XX. századi magyar kisplasz­tikákat. Both Béla a Nemzeti Színház, Ruttkai Ottó a Madách Színház új igargatója Pénteken ünnepi társulati ülésen iktatták be tisztségük­be a Nemzeti Színház és a Madách Színház új igazgató­ját. A Nemzeti Színházban Aczél György, a művelődésügyi mi­niszter első helyettese jelen­tette be, hogy a művelődés­ügyi miniszter Meruk Vilmost a Nemzeti Színház igazgatójét — saját kérésére, egészségi állapotára tekintettel, és eddi­gi vezető tevékenységének el­ismerése mellett — tisztsége alól felmentette, és a színház új igazgatójává Both Bélát, a Madách Színház eddigi igaz­gatóját nevezte ki. A Madách Színház társulati ülésén Gyalmos János, a fővá­rosi tanács végrehajtóbizottsá­gának elnökhelyettese jelen­tette be, hogy a művelődésügyi miniszter határozata alapján Both Bélát, a Madách Szín­ház igazgatóját — négy évi vezető munkájának elismerése mellett — tisztsége alól fel­mentették, s a Madách Szín­ház új igazgatójává Truttkay Ottót, a miskolci Nemzeti Színház eddigi igazgatóját ne­vezték ki. Az ünnepi társulati ülése­ken megjelent Köpeczi Béla, az MSZMP Központi Bizottsá­ga kulturális osztályának ve­zetője és Vass Imre, a művé­szeti szakszervezetek szövet­ségének főtitkára is.­­ Sarlós István, a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke csütörtökön televíziós nyilatkozatában bejelentette, hogy lebontják a Nemzeti Színház épületét. A színház­­épület korszerűtlen, elavult, már évtizedek óta nem tudja biztosítani a korszerű színját­szás feltételeit. Alig néhány évvel ezelőtt erősítették meg a tetőszerkezetet és a nézőtér mennyezetet, s már ismét na­gyon sok és költséges javítás­ra lenne szükség. Nem ma­radhat helyén a színház azért sem, mert a földalatti Blaha Lujza téri állomásának, vala­mint a Nagykörút és a Rákó­czi út többszintes keresztező­désének felépítését is akadá­lyozná. A budapesti színházak fel­újítási és korszerűsítési ügyei­nek rendezésére alakult épí­tésügyi és művelődésügyi tár­caközi bizottság tájékoztatása szerint a jövő év elején bont­ják le a Nemzeti Színházat, s ezért december végéig ki kell üríteni az épületet. Az új Nemzeti Színház megtervezése és felépítése azonban sok éves munkát jelent, addig ideigle­nesen oldják meg a társulat elhelyezését. A művészek elő­reláthatóan két évig a Nem­zeti Színház két kamara szín­házában és a Nagymező utcai volt Petőfi Színház épületében játszanak. Ez alatt az építők korszerűsítik és bővítik az Izabella téri volt Magyar Színház épületét. A Nagymező utcai színház­ban rövidesen megkezdik a munkát, s az épületszerkeze­tek megerősítése után, még az idén átadják az épületet a Nemzeti művészeinek. A nyá­ron azonban már hozzzáfog­­nak az Izabella téri épület munkálataihoz is. A budapesti színházak költöztetésének és az építési munkák határidejé­nek egyeztetéséről kidolgozott végleges javaslatot február vé­gén terjesztik illetékesek elé. Az idei Shakespeare-év al­kalmából musical comedy be­mutatására készülnek London­ban. A mű címe: »Egy asz­­szonyt se, Mister Shakes­peare!« A szerzők: William Scott és Peter Stattersfield. Szombat, 1861. február 15. ZSOLT BÉLA Tizenöt éve már, hogy ott álltunk koporsója körül? Ti­zenöt éve csak? Ha arra gon­dolok, a szorongó görcsre amely elfogott, amikor a te­metés után az egy kocsiból álló villamosra felszálltam és amelyet azóta is sokszor ér­zek és amelyet akkor érez­tem először , mintha tegnap lett volna az a testi nyomot is hagyó nap. De mert Zsolt Béla nevét alig-alig mondja ki va­laki, mert egykor híres cik­kei hirlaptári kötegek betű­­sírjában pihennek és regényei — azok, amelyek fölött az idő elhaladt, de azok is, ame­lyek ma is élnek — már az antikváriumokban sem kap­hatók, gyakran úgy tűnik, mintha nem is másfél évtize­de, hanem valamikor nagyon­­nagyon régen álltunk volna ott a koporsóban nyugvó Zsolt mellett. Nemcsak elta­­gadhatatlan erényeiről, két­ségesen tévedéseiről sem be­szélünk már. De nemcsak remény talán, hogy miként a baráti emléke­zet nyugtalan és nyugtalanító, úgy őrzi majd meg a közel­múlt magyar kultúrtörténeté­nek— már bontakozó — reá­lis és árnyalt felmérése mind­azt, ami művében dacol az idővel. Zsolt Béla a polgári radika­lizmus bátor és szenvedélyes — és tegyük hozzá, elkésett — bajnoka volt, és mint ilyen, a Horthy-korszakban sok mindent tett azért, hogy az ellenforradalom ne hamisít­hassa meg Ady alakját és mű­vét, hogy ne dobhasson sze­métre sok szép hagyományt. Nem vitás, hogy Zsolt Bélát elsősorban a fasizmus antisze­mitizmusa vonta a kombattáns antifasiszta közírás küzdőte­rére, hogy főleg a középkori szellemű faji diszkrimináció miatt és ellen írta, amíg csak módja volt rá, okos indulat­tal és drámai gúnnyal táma­dó cikkeit. De nem nehéz bi­zonyítani — nem utolsósor­ban a harmincas években író­dott legjobb regényeivel, a »Kínos ügy«-gyel, a »Belle­­garde­'-'-dal, vagy akár a »Ger­­son és neje«-vel is —, hogy Zsolt Béla meglátta és fel is mutatta a fasizmus szélesebb, mélyebb társadalmi és politi­kai termőtalaját is. Szemléletének eredendő korlátai és indulatai — ame­lyeket nem mért le mindig a történelmi tapasztalatokat elemző intellektus mérlegén — néha olyan harcokba is vitték, különösen a felszaba­dulás után, amelyek nem vol­tak helyesek. A harmincas évek magyar népfrontjának bátor újságírója, a »Virrad...«■ című, a spanyol népfront ta­pasztalatainak hazai hasznosí­tására mozgósító, különösen nevezetes cikk írója, a kommu­nisták nyakára kötelet hur­koló statárium ellen az élvo­nalban küzdő Zsolt Béla több kérdésben türelmetlenebb volt, mint az reális lett vol­na és ezzel — objektíve — a nemzeti haladás táborát gyen­gítette. Mindig rokonszenve­zett a forradalommal, de mert nem volt igazán forradalmár, nem tudta, hogy a forradalom türelmetlenség is, türelem is; e kettő dialektikus szintézise. — Nem voltam bátorságban szűkölködő, ezt ellenségeim sem mondhatják rám — val­lotta egyszer nekem is, már nagyon betegen az Új Szent János-kórház egyik szobájá­ban —, de talán nem tanul­tam meg eléggé a jó időben jött megbocsátás erényét. — De vajon indulatainak ereje és taktikai gyengeségei feled­­tethetik-e Zsolt Bélát, a köl­tőt, akit József Attila (több politikai akcióban is fegyver­társa) oly sokra becsült, fe­ledtethetik-e, hogy Zsolt Béla regényei és cikkei oly találó képet rajzoltak a két világhá­ború közötti magyar társada­lom több jellegzetes problé­májáról ? Bóka László vallja »Arckép­vázlatok és tanulmányok« cí­mű kötetének Zsolt Béláról szóló írásában, hogy alkalma volt elolvasni a már halálát érző Zsolt (akkor már régóta csak újságíró és szerkesztő) egy szerelmes szonettekből ál­ló ciklusát. Ahogy írja, meg­rendítette a szonettek szép­sége. Ezek a szonettek eltűn­tek. A vaksors számlájára ne írjunk semmit, sem az öröm, sem az aggodalom óráiban — többek között épen Zsolt Bé­lától tanultam meg. Ám, bi­zonyos vagyok benne, hogy ezeknek a szonetteknek — egy őszülő hajú, beteg testű, de semmiképp sem öreg lelkű, nagy nehéz küzdelmekben és némi szélmalomharcokban is megfáradt férfi utolsó vallo­másainak — előbb-utóbb elő kell kerülniük. Zsolt Béla sok­kal tehetségesebb volt annál, semhogy utolsónak olyat ír­jon, ami elmerülhet a semmi­ben. De ennél is szilárdabb — nem misztikus — hitem, hogy Zsolt Béla tévedéseit is szám­ba vevő, hiányosságait el nem kenő alkotói portréja előbb­­utóbb helyet kap nemcsak irodalomtörténetünkben, ha­nem az új olvasók szívében is. Antal Gábor Orvosi vándorgyűlés, csillagászati hónap a TIT idei programjában A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat vezetősége a napokban összeállította az 1964. évi országos TIT-rendez­­vények programját. Június­ban rendezik meg a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat 4. országos küldöttgyűlését. Az elmúlt évekhez hason­lóan ebben az esztendőben is több rendezvényt tartanak vi­déki városokban. Bizonyára nagy érdeklődés kíséri majd májusban a balatoni köz­egészségügyi napokat, Siófo­kon, július első, illetve máso­dik felében pedig a veszpré­mi és a pécsi nyári szabad­­egyetem előadásait­ Az idén első ízben — a szabadtéri já­tékokkal egy időben — Szege­den is rendez nyári szabad­­egyetemet a TIT és az IBUSZ. Szeptemberben Balatonfüre­­den a 8. országos biológus na­pokon a termelést segítő bio­lógia és a mikrobiológia idő­szerű kérdéseivel, valamint a humánfiziológiai kutatások legújabb eredményeivel is­merkedhetnek­­meg az érdek­lődők. A TIT őszi programjá­nak kiemelkedő eseményei lesznek Keszthelyen a Geor­­gikon napok, Szombathelyen a falvak egészségügyi helyzeté­vel foglalkozó orvosi vándor­­gyűlés, Budapesten a műszaki és természettudományi szak­körök konferenciája, továbbá az országos csillagászati hó­nap. újjáépítve megnyílt A VÁCI UTCA 9. SZ. ALATTI HÓFEHÉRKE gyermekruházati és babakelengye szaküzlet Gyermek készruhák 16 éveseknek és bébi cikkek nagy választékban

Next