Magyar Nemzet, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-15 / 38. szám
4 Ergy hét BUDAPEST HANTVERSENYTERMEIBEN KÓRODY ANDRÁS hétfői koncertje az Állami Hangversenyzenekarral a modern muzsika jegyében állott. A műsor első felében Bartók: Két arckép, valamint Mihály András: Fantázia fúvósötösre és zenekarra című alkotását hallottuk. A Két arckép, kétségkívül, Bartók egyik kulcsműve. Az »ideális« és a »torz«, mint zenei fenomén és jelentés, ez a kiélezett ellentét, amely végső soron egyetlen anyagra vonatkozik, mint ugyanannak a dolognak két oldala, főként a fiatal Bartók számára jelentett valóságos problémát. A **•Kékszakállú herceg vára« után, tehát a tízes évek derekán már a szintézisen dolgozik. Az opera, valamint a többi Bartók-mű már azt mutatja meg nekünk, hogy az »ideális« és a*»torz« nem csupán egyetlen anyagnak két, szélsőséges megjelenési formája, hanem teljes egészükben is áthathatják egymást és egymástól semmilyen módon el nem választhatóak. A két arcképben ez a felismerés mindenekelőtt úgy nyilvánul meg, hogy egy és ugyanazon téma — pontosabban: a hangok azonos sorrendje —, alkotja mindkét tétel gerincét. Az érett művésznek már nincs szüksége ilyenféle mechanikus azonosságra az ellentétek egységének megjelenítésénél, ám ez az első lépés kétségkívül döntő jelentőségűnek mondható a bartóki életműben. Kórody András, jóllehet bizonyos fokú indiszpozíció volt észrevehető produkciójában, mindvégig értelmesen és avatott kézzel vezette a mű előadását, Tátrai Vilmos pedig az első tétel szólistájaként szintúgy szép produkciót nyújtott. Mihály András fúvósötösre és zenekarra írott fantáziája már megközelítőleg sem sikerült ilyen kifogástalanul. Kétségtelen, hogy a III. Magyar Zenei Héten bemutatott mű az idők folyamán némileg veszített érdekességéből, ez azonban voltaképpen nem túlságosan jelentős veszteség. Az »érdekesség« fogalma ugyanis csupán távoli összefüggést mutat a valóságos esztétikai értékkel. E műtől nehéz lenne eltagadni azt az erényt, hogy intellektuálisan igen fejlett s érzelmi elemekben is gazdag világot tár elénk. Kétségtelen, hogy a Magyar Fúvósötös minden tagja valóságos mestere hangszerének. (Lajos Attila — fuvola; Pongrácz Péter — oboa; Kovács Béla — klarinét; Fülemile Tibor — fagott; és Tarjáni Ferenc — kürt.) Az előadás ennek ellenére kissé bizonytalan volt, mivel a szólamok interpretációja mögött nem mindenütt éreztünk valóságos értelmet, így azután a tétel-karakterek kissé egymásba mosódtak. Britten tenor-hangra, kürtre és vonószenekarra írott szerenádja a szó legszorosabb értelmében kifinomult muzsika; ízléses, elegáns, könnyed és szellemes. Réti József — akit talán még sohasem »érhettünk tetten« gyenge vagy zeneietlen produkcióban — ezúttal is a tőle megszokott tökéletességgel énekelt. Kristálytisztán csengő tenor hangja ezúttal pasztelles színeket kapott és hajlékony szépséggel idomult a kürt-szólóhoz. Kórody András produkciójából mindenki megérezhette, hogy szívvel-lélekkel szereti a darabot. Ennek eredménye jó előadás és jelentős siker volt. ANDRÉ GÖRÖG, a magyar származású fiatal francia zongoraművész a MÁV Szimfonikusok estjének keretében lépett fel s Beethoven C-dúr zongoraversenyét adta elő. Nagy tehetségű zongoristát ismertünk meg benne, aki — ha nem hiányoztak is játékából a korával járó kisebb szertelenségek — komoly és fontos művészi mondanivaló birtokosa. Nagyvonalú elképzelését, a mű egészére vonatkozó koncepcióját egyelőre talán még nem tudja minden részletében megvalósítani, annyi azonban bizonyos, hogy van koncepciója. Lírikus alkatú, álmodó lelkű művész, akitől távol áll minden modorosság és az igény, hogy saját magát többnek tüntesse fel, mint amennyit valóságosan ér. André Görög nem az a fiatal művész, aki produkciójának elementáris erejével hívná fel a figyelmet képességeire. De talán éppen ez a tulajdonsága alkotja további fejlődésének fedezetét. Tolmácsy László, az est karmestere kisebbszerű csalódást okozott. Igen ritkán hallhatjuk zenekar élén, de majd’ minden koncertjén felvetődött az a kérdés, hogy »miért oly ritkán?« Bach III. D-dúr zenekari szvitje és Bartók Concertója azonban meg sem közelítette ezúttal azt a szintet, amelyet vártunk tőle. Éppen ritmikai biztonsága ingott meg, pedig korábbi produkcióiban ritmikus feszültséget kellett a leginkább méltányolnunk. Lehetséges, hogy ez a koncert csupán pillanatnyi indiszpozíció hatása alatt állott. AZ ORSZÁGOS FILHARMÓNIA kibocsátotta Tavaszi bérletét. Örömmel üdvözölhető benne egynéhány modern magyar és külföldi mű. A hangversenyrendező szerv arra törekszik, hogy egynéhány modern magyar alkotást mintegy repertoár-darabbá tegyen, hogy tehát megszűnjék a »bemutatott és elfeledett művek koncert-praxisa, így kerül újból a közönség elé Kadosa IV. és Mihály András III. szimfóniája, valamint Maros Rudolf öt tanulmánya. Ezeken kívül Tardos Béla Hegedűversenyét, Horusitzky Zoltán II. zongoraversenyét, valamint Hidas szimfóniáját fogjuk hallani bemutatóként. (A fiatal magyar zeneszerzőkkel ezúttal sem bánt túlságosan bőkezűen a Filharmónia.) További jelentős lépésnek tekinthető a modern zene hazánkbéli megismerésének útján Schönberg öt zenekari darabjának, valamint Alban Berg Lulu-szvitjének s még egy sor modern lengyel kompozíciónak magyarországi bemutatása. Pernye András Mascar Nemzet Aláírták a magyar-olasz kulturális munkatervet Több napon át tartó, szívélyes légkörben lezajlott kormányközi tárgyalások eredményeként pénteken a Kulturális Kapcsolatok Intézetében aláírták az 1964. évre és 1965. első felére szóló magyar— olasz kulturális munkatervet. A megállapodás alapján szorosabbra fűzik és bővítik a két ország között eddig is fennállott kulturális, tudományos, oktatási és műszaki kapcsolatokat. A munkaterv tanulmányútakat, ösztöndíjasok utazását, tudósok és szakemberek cseréjét irányozza elő. Megállapodtak abban, hogy a római egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékén magyar professzor fog működni. A tervek szerint magyar oktatót küldenek a padovai, illetve a bolognai egyetemre. A budapesti és szegedi egyetem olasz oktatót fogad. Sor kerül művészeti együttesek cseréjére és kiállítások bemutatására. A felek megegyeztek abban, is, hogy az 1935- ben létrejött kulturális egyezmény helyet újat kötnek. A munkatervet dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke és dr. Ludovico Barattieri di San Pietro rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az olasz külügyminisztérium külföldi kulturális kapcsolatok intézetének helyettes vezetőjeírta alá. Tizenhárom új múzeum nyílt meg az elmúlt évben Az elmúlt év legjelentősebb eseménye a múzeumi munkában a vidéki múzeumok gyors fejlődése, tömegkapcsolataik erősödése volt — hangsúlyozta tegnap dr. Liptay Ervin, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának a vezetője a Magyar Sajtó Házában tartott tájékoztatóján. Az elmúlt esztendőben 13 új múzeum létesült az országban, jelenleg tehát összesen 122 múzeum működik. Csak a fővárosban több mint 42 ezer kiállítási tárggyal növekedett tavaly a múzeumok gyűjteménye, a többi között olyan kiemelkedő tudományos értékekkel, mint a szikáncsi aranylelet. Nem szerepel még e számban a Kongóból nemrég hazatért tudományos expedíció 100 ezer példányos rovargyűjteménye és az a 30 ezer példányos rovargyűjtemény, amelyet a mongóliai Góbi sivatagban gyűjtöttek. Az elmúlt esztendőben 714 kiállítást nyitottak meg, közöttük a nagysikerű népművészeti kiállítást és a Csontváry-kiáltást. 1963-ban 24 vándorkiállítást mutattak be az ország számos városában. Több kiállítást rendeztünk külföldön. Szőnyi István műveit Berlinben, az Aba-Novák kiállítást Varsóban és Prágában, Derkovits művészetét Bukarestben mutatták be. A Szovjetunióban emlékezetes sikert aratott a XIX—XX. századi magyar képzőművészet anyagából összeállított kiállítás. Jelentős sikert ért el az októberben megrendezett múzeumi hónap. Ennek során mintegy 620 ezren látogatták meg a különböző kiállításokat, múzeumi rendezvényeket, többen mint a felszabadulás előtt egy esztendő alatt. Fejlődött a múzeumok népművelő tevékenysége, csaknem 25 ezertárlatvezetést rendeztek egy év alatt. A muzeológusok csak Budapesten 286 népszerűsítő cikket, tanulmányt írtak, 741 ismeretterjesztő előadást tartottak. Jó eredményt hoztak a múzeumi vetélkedők, és igen jól sikerültek a Budapesti Természettudományi Múzeum Buda-környékén megrendezett geológiai és botanikai sétái. Ebben az esztendőben is nagy munka vár a múzeumokra. Az állandó kiállítások közül különösen jelentős a Nemzeti Múzeum épületében több évi előkészítés után megnyíló Magyarország állatvilága című kiállítás. Állandó kiállítás nyílik a többi között Miskolcon, Szolnokon, Veszprémben, Szekszárdon, Kőszegen, Szegeden, Békéscsabán, Vácott és Zalaegerszegen. A Szépművészeti Múzeumban a nyár folyamán kiállítást rendeznek a magyar reneszánsz emlékeiből. Itt, ha lehetséges, külföldi anyagot is, bemutatnak. Emellett felhasználják a kiállításhoz az Iparművészeti Múzeum, s a vidéki múzeumok gyűjteményeit. A képzőművészeti alkotásokon kívül a reneszánsz és a humanizmus irodalmának, gondolkodásának dokumentumait is bemutatják. Budapesten az Irodalmi Múzeumban két évforduló alkalmából rendeznek kiállítást. Madách Imre és a költő Zrínyi Miklós emlékére. Nagyszabású régészeti kutatást folytatnak majd a Vértes hegységben. Tovább folytatják a néprajzi gyűjtő munkát. Táji monografikus kutatások indulnak Göcsejben, Sárközben, Szatmárban, Kapuvár környékén és az ország más pontjain. Ebben az esztendőben befejezik a Magyar Néprajzi Atlasz gyűjtőmunkáját. Folytatják a népi műemlékek feltárását és helyreállítását. Ezek a munkák a Budapesten tervezett nagyszabású szabadtéri néprajzi múzeum létesítését készítik elő. Sok kiállítást rendezünk külföldön. Rendkívül jelentős lesz az auschwitzi kiállítás, amelyet ebben az esztendőben készít el a Legújabbkori Történeti Múzeum. Ezt a kiállítást 1965 első hónapjaiban, a koncentrációs táborok felszabadításának 20. évfordulóján adják át a nyilvánosságnak. A magyar jakobinus mozgalom alakjainak állítunk emléket, amikor közreműködünk a spielbergi börtönmúzeum kiállításának megrendezésében. Több képzőművészeti kiállítást mutatunk be Prágában. A többi között Derkovits grafikáit, Vedres Márk szobrait, XX. századi magyar kisplasztikákat. Both Béla a Nemzeti Színház, Ruttkai Ottó a Madách Színház új igargatója Pénteken ünnepi társulati ülésen iktatták be tisztségükbe a Nemzeti Színház és a Madách Színház új igazgatóját. A Nemzeti Színházban Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese jelentette be, hogy a művelődésügyi miniszter Meruk Vilmost a Nemzeti Színház igazgatójét — saját kérésére, egészségi állapotára tekintettel, és eddigi vezető tevékenységének elismerése mellett — tisztsége alól felmentette, és a színház új igazgatójává Both Bélát, a Madách Színház eddigi igazgatóját nevezte ki. A Madách Színház társulati ülésén Gyalmos János, a fővárosi tanács végrehajtóbizottságának elnökhelyettese jelentette be, hogy a művelődésügyi miniszter határozata alapján Both Bélát, a Madách Színház igazgatóját — négy évi vezető munkájának elismerése mellett — tisztsége alól felmentették, s a Madách Színház új igazgatójává Truttkay Ottót, a miskolci Nemzeti Színház eddigi igazgatóját nevezték ki. Az ünnepi társulati üléseken megjelent Köpeczi Béla, az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője és Vass Imre, a művészeti szakszervezetek szövetségének főtitkára is. Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke csütörtökön televíziós nyilatkozatában bejelentette, hogy lebontják a Nemzeti Színház épületét. A színházépület korszerűtlen, elavult, már évtizedek óta nem tudja biztosítani a korszerű színjátszás feltételeit. Alig néhány évvel ezelőtt erősítették meg a tetőszerkezetet és a nézőtér mennyezetet, s már ismét nagyon sok és költséges javításra lenne szükség. Nem maradhat helyén a színház azért sem, mert a földalatti Blaha Lujza téri állomásának, valamint a Nagykörút és a Rákóczi út többszintes kereszteződésének felépítését is akadályozná. A budapesti színházak felújítási és korszerűsítési ügyeinek rendezésére alakult építésügyi és művelődésügyi tárcaközi bizottság tájékoztatása szerint a jövő év elején bontják le a Nemzeti Színházat, s ezért december végéig ki kell üríteni az épületet. Az új Nemzeti Színház megtervezése és felépítése azonban sok éves munkát jelent, addig ideiglenesen oldják meg a társulat elhelyezését. A művészek előreláthatóan két évig a Nemzeti Színház két kamara színházában és a Nagymező utcai volt Petőfi Színház épületében játszanak. Ez alatt az építők korszerűsítik és bővítik az Izabella téri volt Magyar Színház épületét. A Nagymező utcai színházban rövidesen megkezdik a munkát, s az épületszerkezetek megerősítése után, még az idén átadják az épületet a Nemzeti művészeinek. A nyáron azonban már hozzzáfognak az Izabella téri épület munkálataihoz is. A budapesti színházak költöztetésének és az építési munkák határidejének egyeztetéséről kidolgozott végleges javaslatot február végén terjesztik illetékesek elé. Az idei Shakespeare-év alkalmából musical comedy bemutatására készülnek Londonban. A mű címe: »Egy aszszonyt se, Mister Shakespeare!« A szerzők: William Scott és Peter Stattersfield. Szombat, 1861. február 15. ZSOLT BÉLA Tizenöt éve már, hogy ott álltunk koporsója körül? Tizenöt éve csak? Ha arra gondolok, a szorongó görcsre amely elfogott, amikor a temetés után az egy kocsiból álló villamosra felszálltam és amelyet azóta is sokszor érzek és amelyet akkor éreztem először , mintha tegnap lett volna az a testi nyomot is hagyó nap. De mert Zsolt Béla nevét alig-alig mondja ki valaki, mert egykor híres cikkei hirlaptári kötegek betűsírjában pihennek és regényei — azok, amelyek fölött az idő elhaladt, de azok is, amelyek ma is élnek — már az antikváriumokban sem kaphatók, gyakran úgy tűnik, mintha nem is másfél évtizede, hanem valamikor nagyonnagyon régen álltunk volna ott a koporsóban nyugvó Zsolt mellett. Nemcsak eltagadhatatlan erényeiről, kétségesen tévedéseiről sem beszélünk már. De nemcsak remény talán, hogy miként a baráti emlékezet nyugtalan és nyugtalanító, úgy őrzi majd meg a közelmúlt magyar kultúrtörténetének— már bontakozó — reális és árnyalt felmérése mindazt, ami művében dacol az idővel. Zsolt Béla a polgári radikalizmus bátor és szenvedélyes — és tegyük hozzá, elkésett — bajnoka volt, és mint ilyen, a Horthy-korszakban sok mindent tett azért, hogy az ellenforradalom ne hamisíthassa meg Ady alakját és művét, hogy ne dobhasson szemétre sok szép hagyományt. Nem vitás, hogy Zsolt Bélát elsősorban a fasizmus antiszemitizmusa vonta a kombattáns antifasiszta közírás küzdőterére, hogy főleg a középkori szellemű faji diszkrimináció miatt és ellen írta, amíg csak módja volt rá, okos indulattal és drámai gúnnyal támadó cikkeit. De nem nehéz bizonyítani — nem utolsósorban a harmincas években íródott legjobb regényeivel, a »Kínos ügy«-gyel, a »Bellegarde'-'-dal, vagy akár a »Gerson és neje«-vel is —, hogy Zsolt Béla meglátta és fel is mutatta a fasizmus szélesebb, mélyebb társadalmi és politikai termőtalaját is. Szemléletének eredendő korlátai és indulatai — amelyeket nem mért le mindig a történelmi tapasztalatokat elemző intellektus mérlegén — néha olyan harcokba is vitték, különösen a felszabadulás után, amelyek nem voltak helyesek. A harmincas évek magyar népfrontjának bátor újságírója, a »Virrad...«■ című, a spanyol népfront tapasztalatainak hazai hasznosítására mozgósító, különösen nevezetes cikk írója, a kommunisták nyakára kötelet hurkoló statárium ellen az élvonalban küzdő Zsolt Béla több kérdésben türelmetlenebb volt, mint az reális lett volna és ezzel — objektíve — a nemzeti haladás táborát gyengítette. Mindig rokonszenvezett a forradalommal, de mert nem volt igazán forradalmár, nem tudta, hogy a forradalom türelmetlenség is, türelem is; e kettő dialektikus szintézise. — Nem voltam bátorságban szűkölködő, ezt ellenségeim sem mondhatják rám — vallotta egyszer nekem is, már nagyon betegen az Új Szent János-kórház egyik szobájában —, de talán nem tanultam meg eléggé a jó időben jött megbocsátás erényét. — De vajon indulatainak ereje és taktikai gyengeségei feledtethetik-e Zsolt Bélát, a költőt, akit József Attila (több politikai akcióban is fegyvertársa) oly sokra becsült, feledtethetik-e, hogy Zsolt Béla regényei és cikkei oly találó képet rajzoltak a két világháború közötti magyar társadalom több jellegzetes problémájáról ? Bóka László vallja »Arcképvázlatok és tanulmányok« című kötetének Zsolt Béláról szóló írásában, hogy alkalma volt elolvasni a már halálát érző Zsolt (akkor már régóta csak újságíró és szerkesztő) egy szerelmes szonettekből álló ciklusát. Ahogy írja, megrendítette a szonettek szépsége. Ezek a szonettek eltűntek. A vaksors számlájára ne írjunk semmit, sem az öröm, sem az aggodalom óráiban — többek között épen Zsolt Bélától tanultam meg. Ám, bizonyos vagyok benne, hogy ezeknek a szonetteknek — egy őszülő hajú, beteg testű, de semmiképp sem öreg lelkű, nagy nehéz küzdelmekben és némi szélmalomharcokban is megfáradt férfi utolsó vallomásainak — előbb-utóbb elő kell kerülniük. Zsolt Béla sokkal tehetségesebb volt annál, semhogy utolsónak olyat írjon, ami elmerülhet a semmiben. De ennél is szilárdabb — nem misztikus — hitem, hogy Zsolt Béla tévedéseit is számba vevő, hiányosságait el nem kenő alkotói portréja előbbutóbb helyet kap nemcsak irodalomtörténetünkben, hanem az új olvasók szívében is. Antal Gábor Orvosi vándorgyűlés, csillagászati hónap a TIT idei programjában A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vezetősége a napokban összeállította az 1964. évi országos TIT-rendezvények programját. Júniusban rendezik meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 4. országos küldöttgyűlését. Az elmúlt évekhez hasonlóan ebben az esztendőben is több rendezvényt tartanak vidéki városokban. Bizonyára nagy érdeklődés kíséri majd májusban a balatoni közegészségügyi napokat, Siófokon, július első, illetve második felében pedig a veszprémi és a pécsi nyári szabadegyetem előadásait Az idén első ízben — a szabadtéri játékokkal egy időben — Szegeden is rendez nyári szabadegyetemet a TIT és az IBUSZ. Szeptemberben Balatonfüreden a 8. országos biológus napokon a termelést segítő biológia és a mikrobiológia időszerű kérdéseivel, valamint a humánfiziológiai kutatások legújabb eredményeivel ismerkedhetnekmeg az érdeklődők. A TIT őszi programjának kiemelkedő eseményei lesznek Keszthelyen a Georgikon napok, Szombathelyen a falvak egészségügyi helyzetével foglalkozó orvosi vándorgyűlés, Budapesten a műszaki és természettudományi szakkörök konferenciája, továbbá az országos csillagászati hónap. újjáépítve megnyílt A VÁCI UTCA 9. SZ. ALATTI HÓFEHÉRKE gyermekruházati és babakelengye szaküzlet Gyermek készruhák 16 éveseknek és bébi cikkek nagy választékban