Magyar Nemzet, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
J■E3VASÁRNAPI KÖNYVESPOLC CSURKA PÉTER: Jegenyék Csurka Péter novelláskötete, a Jegenyék (Magvető Könyvkiadó, 1964) huszonkilenc szép, nagy műgonddal írott novellát tár az olvasók elé. Csurka Péter kitűnően értett ahhoz, hogy miképp lehet néhány oldalon kerek kis történeteket bemutatni. A huszonkilenc elbeszélés változatos tematikájú, de mégis két főcsoportra oszlik az anyag: egyik része a levitézlett idők, a csendőrkorszak, a feudális Magyarország bűneiről, a nyomorgó szegényemberek gyötrelmeiről és küzdelmeiről szól, másik része pedig társadalmunk átalakulásának, újjászületésének útját mutatja. A regényék a nemrég tragikusan elhunyt író sajátos írásművészetének foglalata. GERGELY MIHÁLY: Fekete páva Gergely Mihály kisregénye, amelyet a Szépirodalmi Könyvkiadó adott ki és amely nyilván bizonyos vitákra ad majd alkalmat, érdekes és kényes témát dolgoz fel: az elvált szülők hányatott életű gyermekének sorsát. Arról szól a regény, hogy milyen bonyodalmak támadnak egy fiú körül, aki második házasságban élő anyjához kerül. Az apja, akinél addig volt, mindent elkövetett előzőleg, hogy helytelen megvilágításba helyezze a gyerek előtt az anyát. Sok érdekes megfigyelés található ugyan a műben, de sok olyan részletet is olvastunk, amely nincsen lélektanilag kellően megindokolva. A késelési jelenet lelki motiválása is nagyon problematikus. KESZI IMRE: A végtelen dallam Nagyon érthető, hogy a Zeneműkiadó Vállalat immár második kiadásban jelenteti meg Keszi Imre regényes Wagner-életrajzát, A végtelen dallamot, amelynek megírásánál kitűnően egyesültek a szerző színes regényírói és zenei szakértői képességei. Rendkívül érdekesen és színesen, de mindig a hitelességre törekedve, rajzolja meg Keszi Imre Wagner életútját, küzdelmekben, sikerekben és balsikerekben olyan változatos pályáját. Aki végigolvasta ezt a könyvet, minden bizonnyal könnyebben érti meg Wagner legnehezebb zenedrámáinak koncepcióját is. SZÉKELY DEZSŐ: Füstoszlopok Hét év verstermése van ebben a kis kötetben, amelyet a Szépirodalmi Könyvkiadó adott ki. A Barázdák énekelnek című ciklus a falu-nosztalgia verseit tárja az olvasók elé. »Földszagú vallomással indul az egész kötet is. A városba került költő sem tudja elszakítani az »őshazámhoz«, bükki tájhoz kapcsolódó kötelékeket. Innen indultam ... Fölsebzett kezemben Sárga csokorként hoztam a Napot. Szám még földszagú, és mezítláb jöttem, De tisztán, mint a szél s a záporok. A Mementó-ciklus főleg háborús emlékeket vetít elénk. Legmegrázóbb darabja a Radnóti Miklós emlékére irtott Ének a sírban és A szökevény. Nem véletlen, hogy a Paul Eluard-nak szentelt költeménye valósággal programvers. Bizonyos, hogy sokat tanult Paul Eluard-tól, Nicolas Guillén-től és más modernektől, de nem vált hasznára, hogy néhány modorosságot is átvett tőlük. A Sartre családról lassanmnként többet tudunk meg, itt Pesten is, mint a kortárs magyar írókról, vagy akár a szomszédunkról. Sartre felesége, Simone de Beauvoir naplói, útirajzai, önéletrajzi ciklusa s nagy regénye, a Mandarinok, nehezen föl nem ismerhető modelljeivel, megannyi intim vallomás, és Jean-Paul Sartre legkülönfélébb műfajú írásaiban is mindig ott érezzük a személyes élményt, a vívódó hősök mögött nagyon is kirajzolódik a szerző arcéle. Legújabb könyve, A szavak a burkolt önéletrajzok után a nyíltan, első személyben vállalt emlékezés, illetve annak kezdő része. Bajomi Lázár tömören tájékoztató utószavából megtudjuk, hogy odakinn megjelenése óta bestseller, a kritika is egyhangú elismeréssel fogadta, s most, dicséretes gyorsasággal, Justus Pál élvezetes fordításában, nálunk is kiadták. Izgalmas könyv, de furcsán újszerű is a magyar olvasónak, akinek Nyilas Misi, Boka és Nemecsek, a Tanár úr kérem -bukott férfia**, vagy Ábel jelenti az irodalomban a gyerek-eszmélést. Mindezeknél, a körülményekből, korai élményekből, tapasztalatokból, örömökből, megrázkódtatásokból érik-alakul ki a hős szellemi-érzelmi egyénisége . Sartre-nál bizonyos tekintetben fordított módszer: itt egy nagykorú, felnőtt intellektus nyomoz és következtet vissza, önmaga ködös elődeibe. Igaz, a francia irodalomban erősebb az ilyesféle hagyomány. Rousseau vallomásainak kérlelhetetlen exhibicionizmusát az a nemes igény indokolja, hogy a kor fiaként, a század polgárának típusaként mutassa fel magát, és Sartre is elsősorban mai világképének őstörténetét, előzményeit keresi gyermekkorában. Ne legyünk igaztalanok önmagunkhoz, újabb prózánkban akad nálunk is példa az ilyen intellektuálisBildungsromane-ra, fejlődésregényre: Illyés kora tavasza, Németh László négykötetes ciklusa, Kolozsvári Grandpierre Tegnapja, Ottlik Iskola a határonja, legújabban Vas István önéletrajza, a Nehéz szerelem. De míg ezeknél épp az eszmélés, a szellemi-értelmi kibontakozás folyamatát, logikáját kíséri végig az író, s a történet, az élmények és hatások faragják ki a hős arcát, addig Sartre inkább egy érett, kialakult filozófiai rendszer lencséjén át látja és láttatja ifjúságát, a meglelt vagy megleltnek vélt tételt vetíti vissza a régmúlt valóságba, oly életkorba, melyben efféle tudatosításokra, absztrahálásra még aligha képes az elme. Ezért írhat le aztán olyasmiket is, amik meghökkentők ugyan, de nem hatnak hitelesen, például, hogy apjának korai elvesztése hozta meg az ő szabadságát, hatovább él, egész súlyával rám nehezedik, s biztosan agyonnyom. Szerencsémre fiatalon halt meg.. ." — ezt inkább későbbi belemagyarázásnak érezzük, a freudizmussal már megismerkedett felnőtt író utólagos interpolációjának a gyerekkorba. Vagy a vallásnak ez a sommás elintézése. -Egy szép napon Jézus kínszenvedéseiről szóló francia dolgozatot adtam át oktatómnak; családomban elragadtatást keltett, s anyám sajátkezűig másolta le. A dolgozat azonban csak második díjat nyert. Efölötti csalódásomban istentagadó lettem". Ez a túlhegyezettség, eredetieskedés bizony nem egész idegen az írótól«, s ha már erről van szó, hadd valljam meg, hogy minden indoklása ellenére, sőt, azután még kevésbé sem értettem, miért utasította vissza a Nobel-díjat. Cartre útja sajátos, kivételes, végletesen és üvegházian intellektuel-pálya, nem véletlenül A szavak címet adta emlékezéseinek, a két első rész alcíme pedig Olvasni és írni. Ezt a kisfiút nem az élet, hanem a könyvek nevelték, vagy legalábbis a könyvek voltak legfontosabb élményei, s gyerekkorának egyik — pontos dátummal is jelzett — legjelentősebb fordulata nem sorsának valamely változása, hanem amikor elolvasta a Sztrogoff Mihályt. Majd később, hogy első zsengéit vett papírra: -Az írásból születtem meg ... Amikor írtam, léteztem, megszabadultam a felnőttektől, de csak azért léteztem, hogy írjak, s ha azt mondtam: én, ez azt jelentette: én, aki írok ..." Ám az értekező részeknél, melyek itt-ott szinte önálló s magukban igen szellemes tanulmányokká kerekednek, mégiscsak érdekesebb — hiába, az olvasó egy életregénytől mindenekelőtt storyt, cselekményt vár —, mikor a sok betű mögül előtörnek a gyerekkor egyéb konfliktusai, a családi kapcsolatok furcsaságai, izgalmai, az első ütközések az ifjú Sartre-nál jóval kevésbéirodalmi" külvilággal. Igazi remeklés a nagyapa pózos pátriárka-alakja, az unokájával való viszony hazug színpadiassága, a család, kifelé megjátszott és valóságos relációit feltáró lélektani élveboncolás. Az odahaza elkényeztetett kis könyvmolyt, amint kilép az otthon mindig jól temperált melegházából, sorozatos kudarcok érik, s tulajdonképpen ez indította el a sértett hiúság, írói pályáján. A folyamat leírása precíz és hiteles: az élet és az irodalmi élmények szembesítése, itt unalom, szürkeség, sikertelenség, amott a könyvek, képregények kínálta világ tarka, fellengzős romantikája, a mozi hőseinek parádés győzhetetlensége, s közöttük a Le Goff utcai kisfiú, vágyaival, tehetetlenségével. A két világ egyre távolabb kerül egymástól, s aki a valóságban nem boldogul, épít magának helyette egy másikat, melynek ő a hőse, rendezője, istene, így születnek meg a gyermek Sartre elsőművei", a filmek, képes sorozatok utánzataként. Lassanként azonban önállósulnak, alakjaik élni kezdenek, a szerző fölé nőnek — ezek már a hivatásos, aprofi** író problémái. Valóban, csaknem példátlan, hogy egy nyolc-kilencéves fiúcska ilyen hivatástudattal készüljön az írói mesterségre, s élje át az alkotás mechanizmusának bonyolultságát, képzelje el, és dolgozza ki a maga művészi jövőjét, harminc, negyven, ötven esztendő távlatában: ennek a folyamatnak pszichológiai gondolati levezetése — szándékosan használtam ezt a matematikai szakkifejezést — A szavak legfőbb érdeme, értéke. Karinthy Ferenc Sartre: A szavak Ernst Fischer második könyvével ismerkedhetünk meg rövid időn belül a Stúdium Könyvek (Gondolat Kiadó) sorozatában. A magyar olvasók előbb Ernst Fischer, a jó nevű osztrák író és művészeti teoretikus, A nélkülözhetetlen művészet című kötetét kapták kézhez. Most megjelent könyvében, A romantika lényegében, amely a német kiadást is megelőzve kerül a magyar közönség elé, főleg az irodalom és a társadalmi tényezők kapcsolatainak bemutatásával világít rá a romantika problémáira. A romantika lényegének szerzője voltaképp glosszákkal és notesz jegyzetekkel vezeti végig olvasóit a romantika történetén, hogy befejezésül feltegye a kérdést: milyen szerepe van még ma is a romantikának? Bár a múlt század közepén — Ernst Fischer megállapítása szerint — a romantika megszűnt fő áramlat lenni, “a kritikai realizmusban mindig újra megszólal a romantikus tiltakozás hangja", állandóan találkozunk korunkban is neoromantikus áramlatokkal és megállapíthatjuk, egyáltalán nem szükségszerű, hogy a neoromantius áramlatok minden esetben reakciósok és dekadensek egyenek. Az expresszionizmus, a szürrealizmus, amelyek mind neoromantikus mozgalmak, egyaránt lehetnek haladóak, és haladásellenesek. A romantikus lázadást — Ernst Fischer szerint — egyképp olvasztotta magába a forradalom és az ellenforradalom. A romantika lényegének gondolatmenete azzal végződik, hogy a romantika nem semmisült meg a szocializmusban sem, hanem csupán függőben tartott mozzanat maradt, s minél teljesebben bontakozik ki a szocialista társadalom, annál inkább nő az emberekben az igény az egyéni szenvedélyre, az élet különböző megnyilvánulásainak, a szerelemnek, a házasságnak romantikus értelmezésére.A romantika, mint az élet és az egyéniség egyre növekvő teljességének igénye, ezer alakban él tovább" — hirdeti Ernst Fischer. Nyilvánvaló, hogy Ernst Fischer glosszái és noteszfeljegyzései — bármilyen szellemesek és színesek is — rengeteg ellentmondást váltanak majd ki a marxista kritikusok körében. Ezeknek az ellentmondásoknak sok a jogosultságuk. De meg kell állapítani, hogy A romantika lényegét helyes volt kiadni, mert termékeny vitákat idéz elő. Vajda György Mihály írt előszót a gondolatgazdag is gondolatébresztő könyvhöz, Független Újságban található. 1938 őszén az erdélyi Korunk kiadásában akarta a közönség elé hozni verseinek gyűjteményét, de az Ez nem legenda, sajnos, nem jelenhetett meg. Csanda Sándor az utószóban leszögezi: a Magyar Irodalmi Lexikon tévedett, amikor e verseskönyv kiadásáról tesz említést... Első könyve Losoncon látott napvilágot. Az ördög köpenyében csak úgy kerülhetett a könyvpiacra (jelentéktelenül kis példányszámban), hogy Berkó Sándor saját költségén kinyomatta. Az ízléses kiállítású kis kötethez Szabó Gyula losonci festőművész készítet fametszeteket. A Budapestre költözött lírikus — aki összeismerkedett Kassák Lajossal, Fodor Józseffel, Veres Péterrel, Darvas Józseffel és Komlós Aladárral — a fővárosban egyre inkább a politikai versek felé tolódott. Édesanyjához és szerelméhez írott költeményei is erősen politikai jellegűek. Az 1940-es években állandóan — de már előzőleg is gyakran — a fenyegető fasizmusról írt. Érezte a fenyegető halál árnyékát. Szinte megjósolta — mint Radnóti Miklós, Bálint György, Zsigmond Ede és az "elsüllyedt nemzedék** sok tagja — az elkerülhetetlen mártírhalált. Nem tudjuk, hol fejezte be életét. Nem tudjuk, hol nyugszik. Eddig nem sikerült megtalálni a tömegsírt, amelyben örök álmát alussza. Eltűnt, mint annyi más társa, a pusztulásba torkolló munkaszolgálat esztendőiben. Sirató ének című versében ezt kérdezte: mondd, mi szépet is álmodhat egy hősi halott a közös sírban? Említsük meg végül, hogy a szlovákiai származású Berkó Sándor, aki tizenhét éves korában már négy nyelven értett, sikeresen fordította le a cseh líra legjobb képviselőinek: Wolker-nek, Berruc-nak, Nezval-nak, Halas-nak, Korának és a többieknek verseit. Ezzel a működésével is hozzájárult a szomszédos népek barátságának előkészítéséhez. Sós Endre Nem vagy magadban Berkó Sándor hátrahagyott versei Nagy nyeresége századunk magyar irodalmának, hogy lassan-lassan mégiscsak előkerülnek megsárgult könyvek lapjairól, rokonok és barátok fiókjaiból, esetleg idegen helyekre került dossziékból az úgynevezett »elsülylyedt nemzedék« tagjainak versei, novellái, regényrészletei és esszé-töredékei. Kétségtelenül erősen hozzájárult az ilyen irányú kutatómunkához Pándi Pál könyve, az Elsülylyedt nemzedék, amely felhívta a figyelmet József Attila ama kortársaira, akiket a fasizmus fiatalon meggyilkolt, és akiknek hagyatékát eddig még elmulasztottuk összegyűjteni. Azóta megkaptuk már Forgács Antal és Zsigmond Ede válogatott műveit; rájuk tehát nem borul többé a feledés homálya; most pedig itt fekszik az asztalunkon Berkó Sándor kötete, a Nem vagy magadban. (Szépirodalmi Könyvkiadó kiadása, 1984. A verseket Csanda Sándor gyűjtötte össze, rendezte sajtó alá és látta el ismeretlen adatokat tartalmazó, az értékelést azonban kissé elhanyagoló utószóval.) Losoncról indult el Berkó Sándor. Abból a városból, ahol közvetlenül a fasizmus előtt élénk kulturális élet folyt. Elég, ha a baloldali Madách Körre és a baloldali Tűz-re, erre az irodalmi csoportra hivatkozunk. Később a fiatal költő nemcsak ottani lapoknak, hanem prágai és pozsonyi újságoknak is küldött költeményeket, cikkeket. Munkásságának legkimagaslóbb része azonban a pozsonyi Tűz-ben, az erdélyi Korunk-ban, és a Kolozsvári Ernst Fischer: A romantika lényege r NÁZIM HIKMET: Romantika Názim Hikmet magyar ■ nyelven most megjelent Romantika című regénye — amelyet az Európa Könyvkiadó jelentetett meg és Brodszky Erzsébet fordított magyarra — egy nagy önéletrajzi ciklus első része. Sajnos, nem lesz többé folytatása, mert a világhírű török költő az önéletrajzi regényciklus írása közben meghalt A Romantika című kötet — félig regény, félig memoár, első sorától az utolsóig meleg, bensőséges, szívből jövő és szívhez szóló líra hatja át — nagyon elősegíti a megismerését azoknak a forrásoknak, amelyekből Názim Hikmet lírája táplálkozott és amelyek írói hitvallásának pilléreit alkották. A kis könyvnek magas hőfokot ad az a forradalmi romantika, amely egész életútján fűtötte Názim Hikmetet. LEONTYEV: A pszichikum fejlődésének problémái A következetesen materialista tudománytól idegen mind az az elmélet, amely a pszichikumot csak az ember privilégiumának tartja, mind pedig az, amely az anyagot általában lelki képességekkel ruházza föl. A pszichikum az anyagnak olyan sajátossága, amely csak a fejlődés magasabb fokán, az organikus élő anyag kifejlődésével jöhet létre. A munka behatóan taglalja az érzékelés keletkezésének valamint az érzéki visszatükröződés mechanizmusának problémáját, a pszichikum fejlődésének vázlatát, foglalkozik az emberi pszichikum tanulmányozásának történeti módszerével, az emlékezet magasabb rendű formáinak kialakulásával, a gyermekek játékának pszichológiai alapjaival, a tanulási tevékenység, valamint a gyermekek személyiség-formálódásának pszichológiai kérdéseivel, végül a gyermekek pszichikai fejlődésének alapelveivel és szellemi fo.tryp,'s’zns*:""'’P*ik problémáival. (Kossuth Könyvkiadó.) Ady Endre: Blut und Gold Franyó Zoltán fordításai A bukaresti Literatur-Verlag kiadásában jelent meg az a vaskos kötet, amely Ady Endre mintegy százötven költeményét mutatja be Blut und Gold címmel, Franyó Zoltán fordításában. A műfordításnak ez a great old man-je, aki egyforma művészettel és biztonsággal játszik több nyelv hangszerén, néhány esetben olyan mesteri eredményeket ért el Ady verseinek átültetése terén, mint előtte senki sem. Frattyó Zoltánt egyenesen izgatták a szinte megoldhatatlan nehézségűnek látszó feladatok, és nem véletlen, hogy éppen ilyenkor jutott el a legfrappánsabb eredményekhez. A majdnem lefordíthatatlannak tetsző Ady-verseket, a Jó Csönd- herceg előtt-öt, Az ős Kaján-t, a Harc a Nagyúrral-t és Az alvó csók-palotá-t úgy tolmácsolta németül, ahogy előtte még másnak nem sikerült. Amikor el kell ismernünk ezeket az egyedül álló érdemeit, nem szabad eltitkolnunk azt sem, hogy néha, így Prolog-nál, kissé könnyedén oldotta meg a feladatot. Általában sikerültnek kell találnunk a válogatást, amely arra törekedett, hogy Ady Endre minél több témájú verseivel ismertesse meg a német nyelvű közönséget. Nagyon szerencsés az is hogy a könyv utószavául Franyó Zoltán átültette a nagyszerű prózai írást, a Das magyarische Pimodan-t. Balogh Edgár bevezető tanulmánya finom összehasonlítást tesz Ady költészete és Bartók nagy műve, a Cantata Profana között. Mi ez ? ■Mi ez?« címmel építésztörténeti társasjáték jelent meg Sz. Kovács Iréntől Budapest műemlékeiről a Képzőművészeti Alap kiadásában. A szép képekkel és jól megfogalmazott szöveggel ellátott játék elsősorban az ifjúság ismereteit bővíti. Egyes műemlékek történelmi múltra tekintenek vissza és így a gyermekek törtténelmi tudását is gyarapítja. " Ismerteti a szerző, hogy az épületek milyen korban és stílusban épültek. Nagyon hasz nos az építészettörténeti játék, hozzájárul ahhoz, hogy Budapest építészettörténetének ki- emelkedő alkotásait minél többen megismerjék és még fél- több gonddal, szeretettel meg becsüljék. " HORTENSIA PAPADAT-BENGESCU: Kamarazene — Rejtett út A múlt században született, a két világháború között tűnt fel Hortensia Papadat-Bengescu a román irodalomban. Tipikus nőíró, szubjektív hangú, szenvedélyes írásait csapongó gondolatok, éles megfigyelések hatják át. Legjelentősebb műve a Hallipaciklus. Ehhez tartozik a most megjelent két regény is. A két világháború közötti évek társadalmi életét, a gazdag polgárok, bojárok, helyi előkelőségek hazug, embertelen világát ábrázolja, átszőve az érzelmek, házassági válságok, asszonysorsok és gondok kusza szálaival. (Európa). HARVEY O’CONNOR: Az olajkirályok birodalma A mű korunk egyik legjelentősebb energiaforrásának az Egyesült Államok gazdasági életében és a világpolitikában betöltött szerepét tárgyalja. Harvey O’Connor, a könyv szerzője évtizedeken keresztül dolgozott az amerikai olajipari szakszervezetben és közelről ismeri az olajkérdés bel- és külpolitikai vonatkozásait A két amerikai kiadás után megjelent a könyv a Lengyel Népköztársaságban, majd az NDK- ban is. A magyar fordítás Kertész György munkája. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.)