Magyar Nemzet, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

2 ták be. A köztársasági elnök az indiai politikai hagyománynak megfelelően mindig a Kongresszus Párt parlamenti csoportjának elnökét kéri fel a kormány megalakítására. Rawalpindiből érkező jelentés szerint a pakisztáni külügyminisztérium szóvivője szerdán kijelentette, hogy a taskenti nyilatkozat nagy lépést jelent a kasmíri vita békés megoldása felé. Az a tény, hogy az első szakasz említést tesz Dzsammuról és Kasmírról, igen jelentős — mondotta a szóvivő és hozzáfűzte: senki sem várta már az első találkozástól, hogy az teljesen megoldja a vitát. Biztató, hogy a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdések megoldására létrehozták a találkozón a tárgyalási eljárást. A pakisztáni szóvivő meleg szavakkal mondott köszönetet a szovjet vezetőknek a taskenti nyilatkozat kidolgozásában vállalt szerepükért. Ugyanakkor szerdán Pakisztánban a szélsőséges csoportok több helyen is megmozdulást szerveztek a taskenti nyilatkozat ellen. Lahoreban, Nyugat-Pakisztán fővárosában a diákok többsége jelképi sztrájkot rendezett, hogy kifejezze sajnálkozásáta kormány magatartásának hirtelen megváltozása* miatt. A diákok elítélték a csapatok viszavonását rögzítő megállapodást és követelték a harcot a Kasmír felszabadításáért*. Megkezdődtek a mongol—szovjet tárgyalások Ulan Bátorból jelenti a TASZSZ. Csütörtökön délelőtt megkezdődtek a tárgyalások a Brezsnyev vezette szovjet és a Cedenbal vezette mongol pártés kormányküldöttség között. Mint hivatalosan közölték, a szívélyes és testvéri kölcsönös megértés szellemében lefolyt tárgyalásokon megvitatták a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság baráti kapcsolatainak és sokoldalú testvéri együttműködésének további fejlesztésével és erősítésével kapcsolatos kérdéseket, valamint a nemzetközi helyzet, a kommunista- és munkásmozgalom időszerű problémáit. Májusra vagy júniusra várjál* de Gaulle moszkvai utazását A francia államfő másrnnppal noelalista országokat is felkereshet Léderer Frigyes, az MTI párizsi tudósítója jelenti. A francia közvélemény megelégedéssel fogadta de Gaulle moszkvai látogatásának hírét, amely nem keltett meglepetést. Várható volt, hogy a francia köztársasági elnök újbóli megválasztása után pozitív választ ad a Szovjetunió régebbi keletű meghívására. Bár az utazás időpontját még nem állapították meg, párizsi politikai körökben valószínűnek tartják, hogy májusban vagy júniusban lesz esedékes. Nem tartják kizártnak, hogy de Gaulle az év folyamán más európai szocialista országba is ellátogat A francia sajtó nagy jelentőséget tulajdonít a francia, köztársasági elnök és a szovjet vezetők találkozásának. Kiemeli, a második világháború befejezése óta ez az első eset, hogy nyugati nagyhatalom államfője a szovjet fővárosba látogat. De Gaulle tábornok utazása — írta a Figaro — nyomatékos megpecsételése a francia—szovjet kapcsolatok javulásának. A köztársasági elnök rendkívül nagy gondot fordít a francia—szovjet jóviszonyra, ezzel is igazolni kívánja, hogy aszabadkezű Franciaország baráti viszonyt tarthat fenn Moszkvával éppúgy, mint Washingtonnal. A kormánypárti Nation emlékeztetett arra, hogy de Gaulle legutóbb 1944 decemberében járt a Szovjetunióban, amikor aláírta a francia—szovjet egyezményt A mostani látogatásban kifejezésre jut, hogy a köztársasági elnök különösen fontosnak tartja a kapcsolatok normalizálását a kelet-európai országokkal, amelyek közül a Szovjetunió régi szövetségese Franciaországnak. A rhodesiai válság Hat hónapi „kegyelmi ideit” kapott Wilson Lagosban Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: Szerdán este a Brit Nemzetközösség "szuper-titkos" záróülésén háromórás kemény alkudozás után született meg a Rhodesia ügyében összehívott rendkívüli csúcstalálkozó közös közleménye Lagosban. A helyzetet végül is Pearson kanadai miniszterelnök kompromisszumos javaslata mentette meg. Ennek lényege: márciusig adjanak időt a brit kormánynak annak bebizonyítására, hogy a gazdasági szankciók is, elegendőek a Smithrezsim megdöntésére. Eredménytelenség esetén viszont a brit kormány nem ellenezné, hogy az ENSZ alapokmány 7. cikkelye alapján kötelező erejűvé tegyék az általános kereskedelmi zárlatot Rhodesia ellen. Ez a cikkely lehetővé teszi a katonai blokád alkalmazását is a kereskedelmi embargó érvényesítésére. Angol források szerint a szigorúan bizalmas ülésen Wilson további ígéreteket tett. Állítólag azt a taktikát javasolta, hogy február végéig halmozzanak fel Zambiában elegendő olajtartalékokat ahhoz, hogy a rézövezet működését a rhodesiai szénszállítmányok nélkül is biztosíthassák. Azt indítványozta, hogy Zambia és Malawi — Rhodesia két legfontosabb kereskedelmi partnere Anglia mellett — csak akkor csatlakozzék a brit kereskedelmi szankciókhoz, ha Zambiát már megfelelően biztosították a Smithrezsim megtorló intézkedéseivel szemben. A jegyzőkönyvvezetés nélkül lezajlott titkos ülésen tett ígéretekkel szemben a záróközlemény lényegesen lazább megfogalmazású. Lényege három pontban foglalható össze: 1. az értekezlet tudomásul veszi Wilson miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy "inkább bétákon, mint hónapokm belül véget vethetnek a lázadásnak gazdasági szankciók alkalmazásával". A nemzetközösségi miniszterelnökök júliusban ismét találkoznak, ha addig nem sikerül felszámolni a Smith-rezsimet; 2. a Nemzetközösség ",szankció- bizottságot alakít, amely szükség esetén időközben is ajánlást tehet az ENSZ beavatkozására. Nem zárják ki a katonai erő igénybevételét sem,ha az szükségesnek mutatkozik a törvényesség és a rend helyreállítására"; 3. egy további bizottságot hoznak létre, amely a rhodesiai afrikaiak részére »kiképzési programot dolgoz ki a Smith-rezsim megdöntése utáni időszakra. Csütörtökön reggel angol hírmagyarázók így összegezték a lagosd értekezlet eredményét: a Wilson-kormány "hathónapi kegyelmi időt "kapott, hogy bebizonyítsa erőszakmentes politikájának eredményességét. Wilson csütörtökön délelőtt a zambiai Lusakába érkezett és megbeszéléseket folytatott Kenneth Kaunda elnökkel a dél-rhodesiai kérdésről. Wilson még a nap folyamán repülőgépen elhagyta Zambiát, és — úton London felé — a kenyai Nairobiba érkezett. Ezzel egyidőben Lusakában a brit főmegbízotti hivatal bejelentette, hogy Arthur Bottomley nemzetközösségi miniszter a dél-rhodesiai fővárosba, Salisburybe utazik, ahol »kész találkozni" -Ian Smithszel, a törvénytelennek nyilvánított fehér telepes kormány miniszterelnökével. Hivatalos helyen hangsúlyozzák, hogy Bottomleynem kormányfőnek, hanem csupán magánszemélynek tekintené Smith-t és ebben a minőségében hallgatná meg esetleges javaslatait. Londoni diplomáciai körökben meghökkenéssel fogadták a hírt, hogy Bottomley a "barlangjában keresi fel a fehér fajvédőit oroszlánját". Magyar Vrtézel Elutazott Hanoiból a Selepin vezette szovjet küldöttség Átutazóban Pekingben Hanoiból jelenti a TASZSZ. Csütörtökön Hanoiból egyhetes baráti látogatás után elutazott a Szovjetunió küldöttsége. A küldöttséget, amelyet Alekszandr Selepin, az SZKP elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára vezetett, a hanoi Ba Dinh téren a Vietnami Dolgozók Pártjának és a vietnami kormánynak a vezetői, a főváros dolgozóinak képviselői, a diákok és iskolások, valamint a diplomáciai testület tagjai búcsúztatták. A búcsúztatás alkalmával Pham Van Dong és Selepin beszédet mondott. Pham Van Dong rámutatott: a szovjet küldöttség eredményesen teljesítette nemes küldetését, amikor Vietnam népében megerősítette az SZKP és a szovjet kormány őszinte barátságának és hathatós támogatásának érzését. Az önök látogatása nagyszerűen kifejezte a két ország népének harci szolidaritását és testvéri együttműködését — mondotta Pham Van Dong. — Népünk a Szovjetunió, más testvéri szocialista országok és a haladó emberiség rokonszenvét, támogatását és rendkívül értékes segítségét felhasználva teljes elhatározottsággal fokozza a harcot az amerikai imperialisták ellen, a haza megmentéséért, Észak-Vietnam védelméért, Dél-Vietnam felszabadításáért, az ország békés egyesítéséért. Arra törekszünk, hogy hozzájáruljunk az indokínai, a délkelet-ázsiai és a világbéke fenntartásához. Alekszandr Selepin válaszbeszédében megjegyezte, hogy a szovjet küldöttség az országról és annak hős fiairól szerzett nagyszerű és feledhetetlen élményekkel távozik. A szovjet küldöttség vezetője búcsúbeszédében hangsúlyozta, hogy a Vietnami Dolgozók Pártjának és a kormánynak vezetőivel folytatott szívélyes, baráti és kölcsönösen megértő beszélgetései ismételten bebizonyították a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Dolgozók Pártja, a Szovjetunió és a VDK egységét és szolidaritását. Kétségtelenül előmozdították a két ország megbonthatatlan barátságának és szoros együttműködésének további erősödését és fejlődését. A szovjet küldöttség tagjai ezután Pham Van Dong, Le Duan, valamint más párt- és állami vezető kíséretében a repülőtérre hajtattak, ahonnan különgépük indult. Csütörtökön a Vietnami Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról hazatérőben Pekingbe érkezett a Selepin vezette szovjet küldöttség. A vendégeket a pekingi repülőtéren Ki Hszien-nien, a Kínai KP Politikai Bizottságának tagja, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökhelyettese, Van Bin-nanh külügyminiszter-helyettes, valamint más hivatalos kínai személyek fogadták. Li Hszien-nien, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, az Államtanács elnökhelyettese, csütörtökön fogadást adott a Selepin vezette szovjet küldöttség tiszteletére. A fogadásom Li Hszien-nien és Selepin pohárköszöntőt mondott. A fogadáson jelen volt Vang Ping-nan külügyminiszter-helyettes és Szergej Lapin, a Szovjetunió pekingi nagykövete. Kairói sajtókörök szerint afrikai kezdeményezés várható a vietnami ügyben Az EAK elnöke folytatja nemzetközi konzultációját a vietnami békés rendezés előmozdítása ügyében. Kairói sajtójelentések szerint Naszszer elnök Bumedien algériai elnökhöz intézett személyes üzenetében tájékoztatta az algériai kormányt Harrimannel folytatott megbeszéléseiről és a vietnami konfliktus rendezését célzó erőfeszítéseiről. Az elnök hasonló üzenetet küldött Hailé Szelasszié császárnak is, ezt az EAK Addisz Abebai nagykövete szerdán adta át az etióp uralkodónak. Kairói sajtókörök értesülései szerint afrikai kezdeményezés várható a vietnami békéért. Bumedien szerdán fogadta a DNFF Algériában tartózkodó küldöttségének vezetőjét és mintegy félórás beszélgetést folytatott vele. A megbeszélés tárgyáról részleteket nem közöltek, de diplomáciai körökben elterjedt hírek szerint a vietnami konfliktus rendezésére irányuló legutóbbi lépésekről volt szó. Említett körökben arról is beszélnek, hogy Algériában valamiféle kapcsolatfelvétel történt a DNFF és az Egyesült Államok képviselői között. Algírban tudni vélik, hogy lord Brockway brit munkáspárti politikus, aki jelenleg Algírban tartózkodik, szintén azt tervezi, hogy mielőtt hazautaznék, érintkezésbe lép a DNFF küldöttségével. Az Algériai Távirati Iroda jelentése megerősíti, hogy a DNFF képviselői és amerikai megbízottak között — közvetítők révén — kapcsolat állott fenn. Mint az algériai hírügynökség jelenti, amerikai részről semmiféle engedményt nem helyeztek kilátásba, viszont teljesíthetetlen feltételeket szabtak. Az APS algériai hírügynökség szerdán nyilatkozatban cáfolta azokat az amerikai sajtójelentéseket amelyek szerint Algéria, az EAK és Jugoszlávia elhatározta, hogy együttesen fordul a VDK-hoz a vietnami kérdés rendezésének ügyében. A VNA csütörtöki közlése szerint a DNFF elhatározta, hogy az újévi ünnepek alkalmából szabadon bocsátanak 54 dél-vietnami katonát, akiket múlt év november végén ejtettek foglyul. Korábban december 1-én, 39 dél-vietnami katonát engedtek visszatérni otthonába. A dél-vietnami kormánycsapatok 5. hadosztályának 311 katonája dezertált decemberben — jelentette a VNA aFelszabadulás" hírügynökség közlése alapján. Egy részük, akiket a Dau Tiengnél körülzárt csapatok megsegítésére küldtek volna, kijelentette "inkább foglyok akarunk lenni, mint vérünket ontani a Saigont kormányért". Averell Harriman nagykövet, Johnson utazó diplomatája szerdán rövid látogatást tett Vientiané ban. Souvamna Phouma Laoszi miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseiről közleményt adtak ki, amely szerint főként Vietnamról volt szó. Az Egyesült Államok Harriman útján ígéretet tett,amely szerint 1. "nincsenek tervei arra, hogy Laoszt támaszpontnak használja fel Észak-Vietnam megtámadására*; 2. "ellentétben bizonyos lapjelentésekkel, nem küldenek Laoszba amerikai katonákat*. Az Egyesült Államok — a közlemény szerint —, biztosítja a vientiane-i kormányzatot Washington további támogatásáról. Külpolitikai hírek ‡› (Róma, MTI) Befejezte Godoy elnök külföldi szolgálattételre osztott be. Eddig csupán a Caaruano-féle alkotmányos erők hat tisztje tett eleget az elnöki utasításnak. ›C› (München, AP) Letartóztatták a bajor igazságügyi hatóságok dr. Wilhelm Halstert és két háborús bűnös társát. Harsiter Hollandia náci megszállása idején az ottani Gestapo főnöke volt és 83 000 esetben volt bűnrészes gyilkosságban. Kongresszusát az olasz Szocialista Demokrata Párt Főként a Nenni-féle szocialistákkal való egység útjait keresték, sőt azt is kimondták, hogy a két szocialista párt egyesítése májusban vagy júniusban következhetnék be. 100 (Santo Domingo, Reuter) Továbbra is vonakodik elhagyni Dominikát annak a 34 magas rangú katonatisztnek nagy többsége, akit Garcia .Péntek, 1968. január 14. Vietnam és „nagy társadalom”’ Johnson kongresszusi üzenete Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Johnson elnök szerdán este mondotta el a kongresszusban szokásos évi üzenetét az Egyesült Államok helyzetéről. Az elnöki program, amely a két ház együttes ülésén hangzott el, a várakozásnak megfelelően a vaj és az ágyú programját hirdette meg. Az elnök kijelentette, tovább akarja folytatni az úgynevezett nagy társadalom építésének programját, de mindent megad a vietnami háború folytatásához és világosan kijelentette, az USA nem szándékozik kivonulni Vietnamból.Nemzetünk kegyetlen és keserű konfliktusba keveredett Vietnamban. Ennek a ténynek kell állnia gondolatmenetünk középpontjában — jelentette ki Johnson. — Nem engedjük meg azoknak, akik lőnek ránk Vietnamban, hogy győzelmet arassanak az amerikai nép vágyai és szándékai felett. Országunk elég hatalmas, társadalmunk elég egészséges, népünk elég erős arra, hogy otthon építse a nagy társadalmat, miközben a világ többi részén céljainak megvalósításáért küzd.* Tíz pont Johnson tíz pontban foglalta össze a teendőket: X. folytatni kell a tavaly megkezdett egészségügyi és oktatási programot; 2. folytatni kell az úgynevezett szegénység elleni harcot; 3. új irányba kell terelni a külföldi segélyprogramot; 4. lehetővé kell tenni a kereskedelem kiterjesztését az Egyesült Államok és Kelet-Európa, illetve a Szovjetunió között; 5. nagyméretű építkezést kell kezdeni a városközpontokban és nyomornegyedekben; 6. meg kell gátolni a folyók további szennyeződését; 7. növelni kell a bűnözés elleni küzdelmet; 8. újabb intézkedésekkel kell biztosítani a néger lakosság egyenjogúságát; 9. modernizálni kell a szövetségi kormányzatot, közlekedési minisztériumot kell létrehozni; 10. a jelenlegi kettőről, négy évre kell emelni a képviselők mandátumának időtartamát. Vietnam miatt nem tehetünk meg mindent, amit kellene, vagy amit akarunk — mondotta Johnson, majd bejelentette, hogy az új költségvetés rekordmagasságú: 112,8 milliárd dollár lesz, bár a deficitet csak 1,8 milliárdra tervezik. * A nőpolitika öt pontja Johnson azzal kezdte beszédének külpolitikai részét, hogy Vietnamban »csordultig telt a veszély pohara. Azt bizonygatta, hogy a vietnami háború az amerikai nép jólétét és szabadságát érinti, a vietnami agressziót egy sorba állította az USA más hasonló akcióival, a görögországi intervencióval, a berlini beavatkozással, a koreai háborúval, a Kína és Kuba elleni lépésekkel. Az elnök öt pontban összegezte külpolitikai irányvona■ ját. Az első helyre az erőt tette, és azt mondotta, hogy a jövő költségvetési évben 58,3 milliárd dollárt fordítanak katonai célokra. A vietnami háború költségvetése egymagában 5,8 milliárddal növekszik A költségvetés valamennyi más, így például szociális, vagy kulturális célokat szolgáló tétele együttvéve sem emelkedik 0,6 milliárddal. A külpolitika második céljaként említette az elnök a fegyverzet ellenőrzésére és csökkentésére irányuló nemzetközi megállapodások elérését, beleértve a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását. Harmadik feladatnak az USA által vezetett különböző nemzetközi szervezetek megerősítését, így a katonai paktumok megszilárdítását említette Johnson. Negyedik pont az amerikai külpolitikában az úgynevezett segélyprogram. Johnson e program revízióját és átszervezését jelentette be, hangsúlyozva az éhínségek és tömegpusztító betegségek elleni harcot. "Külpolitikánk ötödik legfontosabb alapelve a nemzeti függetlenség támogatása" — mondotta ezután, s ebben az összefüggésben kijelentette folytatni akarja a "hídépítés" politikáját Kelet-Európában. Johnson elismerte, hogy a múlt évben megváltozott a vietnami háború jellege s az USÁ-nak, a konfliktus korlátozására irányuló óhaja ellenére is cselekednie kellett. Johnson közlése szerint jelenleg 190 ezer amerikai katona van Dél-Vietnamban. A nagyszabású erősítés és az észak-vietnami terület bombázása következtében szerinteaz ellenség nincs már közel a győzelemhez, az idő nem dolgozik számára, és nem kételkedhet az amerikai elhatározottságban. Hónapok vagy ezek... Az elnök hosszan foglalkozott az Egyesült Államok úgynevezett békekampányával, de lényegében csak azt ismételte meg, amit különböző amerikai dokumentumokból már korábban ismertettek. Az amerikaiak békevágyának igazolásául azzal érvelt, hogy már húsz napja szüneteltetik a VDK bombázását, s az amerikai kormány képviselői tavaly háromszáz magánbeszélgetést folytattak le "barátokkal és ellenfeleikkel egyaránt" a vietnami béke lehetőségeiről. Az Egyesült Államokhozzáértő és tapasztalt szóvivői 40 országot kerestek fel, s százegynéhány kormánnyal tárgyaltak. Az elnök a "feltétel nélküli tárgyalásokról" szóló amerikai javaslatot is felmelegítette, mondván, hogy az USA "béketörekvéseinek nincsenek önkényes határai". Johnson azt mondotta, nem tud semmit sem mondani a jövőről, de az USA, a béke létrejöttéig, vagy létre nem jöttéig úgy fog cselekedni, ahogy kell Dél-Vietnam népe függetlenségének védelmében. A konfliktus korlátozására törekszünk, mert nem akarjuk sem a rombolás, sem a veszély növekedését, de minden fegyvert, minden dollárt megadunk a harcoló katonáknak, kerüljön bármibe és járjon bármilyen kockázattal — mondotta. "Lehet, hogy hónapokról, lehet, hogy évekről lesz szó, azonban addig maradunk, amíg az agresszió harcra kényszerít bennünket." Megegyezéssel lezárták a New York-i közlekedési sztrájkot A tizenhárom napos, bénító New York-i közlekedési sztrájk ügye csütörtökön rendeződött. Harmincötezer alkalmazott fizetésemelést kap. A buszok, a földalatti vasút dolgozói csaknem nyomban munkába álltak , a megegyezés azonban nem jött idejében ahhoz, hogy megmenthesse a New York-iakat az utolsó, szörnyűséges közlekedési torlódástól, az utolsó nagy gyaloglástól. Csütörtökön délelőtt a szembenálló felek elfogadták a polgármesteri hivatal közvetítőinek béketervét. Amint a megegyezést bejelentették, az illetékes bíróság elrendelte Michael Quill közlekedési szakszervezeti vezető és nyolc más funkcionárius szabadon bocsátását. Január 4-én börtönözték be őket, mert a sztrájkot bírósági döntés ellenére hirdették meg. Az ír származású, hevesvérű Quill, bébáczi Stuáfe után Icát árával nyugdíjat követelt, szívrohamot kapott és azóta is kórházban fekszik. A New York-i közlekedési sztrájk hivatalosan reggel 6 óra 30 perckor (magyar idő szerint 12.30) ért véget, és az első autóbuszok, földalattik — a vezetőfülkében ellenőrökkel — azonnal kigördültek a garázsokból és remízekből. Jelentések szerint a normális forgalom néhány órával később állt csak helyre. A szakszervezeti vezetőik sikeresnek mondják a sztrájkot. Az alkalmazottak január elsejére visszamenőleg 4 százalékos, 1967. január 1-től még 4 százalékos, 1967. július 1-től pedig további 7 százalékos fizetésemelést kapnak. A szakszervezet eredetileg 30 százalékos fizetésemelést, négynapos munkahetet, hathetes szabadságot és — 25 év szolgálat után — tétfizetése.