Magyar Nemzet, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Légyes, aki vagy ilyenkor nyár elején újból és újból sokat beszélgetünk a pályaválasztás gondjáról. Mert a megfelelő pálya kiválasztása valóban gond, a diáknak, a szülőnek, a népgazdaságnak és persze a pedagógusnak is, aki azon is méri munkáját, hogy hány gyermeke tud továbbtanulni, illetve alkatának, képességeinek megfelelő pályán elhelyezkedni. Az idén például harminckétezren végeznek a gimnáziumokban és 15 500-an a szakközépiskolákban és a technikumokban. A továbbtanulásra azonban csak 13 000 fiatalnak nyílik lehetősége az egyetemeken és főiskolákon. Az általános iskolából kikerülő diákoknak is csak egy része tanulhat tovább az idén középiskolában. És ez az arány a következő években sem javul, mert most jönnek majd ki az általános iskolából az úgynevezett demográfiai hullám nagyobb létszámú évfolyamai. De akiket fölvesznek a középiskolába, és akik egyetemi polgárokká válnak a jövő tanévben, azok sem mindig jól választják meg azt az iskolatípust, amely bizonyos szakterület felé kaput nyit. A pályaválasztás mozgatórugói között többfélét szoktunk emlegetni: a pedagógus tevékenységét, a gazdasági hatóerőket, a szülők elhatározását stb. Keveset beszélünk azonban az egyik legfontosabb tényezőről, a fiatalok önismeretéről, amely elhatározó jelentőségű lehet a pálya helyes megválasztásában. Vezércikkünk címét éppen ezért a Pedagógiai Szemle áprilisi számának egyik cikkéből és azon belül Pindarostól kölcsönöztük. A Pedagógiai Szemle ennek a számának a nagyobbik felét a pályaválasztás tudományos kérdéseinek szenteli. Itt olvashatjuk többek között dr. Rókusfalvy Pál pszichológus készülő kandidátusi értekezésének egy részletét,*•Pályaválasztó tanulók önismerete« címmel. A szerző Pindarost, az ókori görög költőt idézi, akinek háza homlokzatán ez a felirat állt: Légy az, aki vagy. Rókusfalvy Pál körülbelül nyolcszáz általános- és középiskolás fiúnál és leánynál azt kutatta, hogy a pályaválasztás miképpen függ össze önmaguk képességeinek, tehetségének, alkatának ismeretével. Különböző szempontokat vett figyelembe, például az egészségi állapotnak és a pálya egészségügyi követelményeinek, a pályát választó diák értelmi színvonalának és az áhított pálya szellemi követelményeinek összefüggéseit, valamint azt, hogy az iskolában végzett szakköri munka megegyezett-e annak a pályának a jellegével, amelyet a megkérdezettek választottak. A kutató roppant tanulságos eredményekre jutott. Valamennyi megállapítását nem idézhetjük, de néhányat, ami számunkra is tanulsággal szolgál, ide írunk. Ami az egészségügyi állapotot illeti, nyilván csak szélsőségesnek tekinthető az a kissé humoros példa, hogy egy 134 centiméter magas és 27 kilogramm súlyú 14 éves fiú hentesnek készül. Az azonban már nem tréfa, hogy az ilyesfajta tévedések — ha nem is mindig oly súlyosak, mint az előbbi példában — számtalan későbbi botlásnak lehetnek forrásai. Kuriózumképpen, de tanulságként is hadd említsünk néhány furcsa esetet Rókusfalvy Pál vizsgálati anyagából: a fiúk közül a színtévesztő például textilmérnök, a szédülékeny épületbádogos, a lányok közül a neuraszténiás óvónő, a tüdőfertőzéses pedig fonóipari munkásnő szeretne lenni. Feltűnő, hogy sok fiatal nem veszi figyelembe a választott pálya színvonal-követelményeit. A szerző tapasztalatai szerint a lányok jobban ügyelnek erre, a fiúk kevésbé. Az utóbbiaknál előfordult olyan eset is, hogy a gépésztechnikusnak készülő fiatalember fizikából hármasra, matematikából kettesre állt. Még súlyosabb az a tapasztalat , és következményeiben távolabbra vezet, mert iskolarendszerünk fogyatékosságait is érinti —, hogy a kutató nem látott lényeges eltérést ebből a szempontból a 14 és a 18 éves fiatalok között. Idézzük a szerzőt: "Az ifjúkor kezdetén álló tanulók személyisége a pályaválasztásnak ebben a vonatkozásában fontos önismeret és önkritika szempontjából semmit sem fejlődött.*) Kiderül a vizsgálatokból az is, hogy nincs jelentékeny öszszefüggés a diákok szakköri munkája és a választott pálya között sem.. A Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének munkatársa felsorolta két iskola szakköreit, annak bizonyításául, hogy a diákok hányféle tevékenység között választhatnak az iskolában. Íme, a fiúknál számtan, fizika, kémia, biológia, történelem, irodalom, ének, zenekari, sport, bélyeg, barkácsoló, modellező, fotós és rádiós, a lányoknál pedig számtan, kémia, földrajz, rajz, magyar, orosz, eszperantó, ének, zene, háztartási, vöröskeresztes, sport, és fotós szakkör és külön városi képzőművészeti kör is található. Ennek ellenére az általános iskola hatodik osztályába járó hatvanhat megkérdezett fiú közül 83,3 százaléknál nem volt összefüggés a szakkör és a pályaválasztás között. Ez az arány a hetedikes fiúknál 70,8, a nyolcadikosoknál 64,5 százalék. Érdekes, hogy itt sincs lényeges különbség az általános iskola és a gimnázium között, legalábbis dr. Rókusfalvy vizsgálatai szerint: a gimnázium negyedik osztályában a fiúk 62,8 százalékánál, a lányok 58,8 százalékánál nem talált kapcsolatot a kutató a szakkör és a pályaválasztás között. Végül, a tapasztalatokat öszszegezve dr. Rókusfalvy Pál arra a megállapításra jut, hogy a diákoknak több mint a fele — a negyedik gimnazista lányoknál ennél valamivel kisebb hányada — nem értékeli reálisan és megbízhatóan önmagát, valamint azt a pályát, amelyre készül. Tudjuk, a pályaválasztás nemcsak az önismereten múlik. Hiszen hiába látja is reálisan önmaga értékeit a kiváló képességű diák, ha a túljelentkezés miatt nem jut be a főiskolára, vagy nem veszik föl a kívánt szakmában. Hiba lenne tehát önmagunkat azzal ámítani, hogy manapság az önismeret hiánya a pályaválasztás legnagyobb gondja. Ez így nem igaz, de a tanulmány, amelyet idéztünk, valamire mégis figyelmeztet. Arra, hogy sok egyéb motiváció mellett figyeljen fel mindenki, aki ebben illetékes: szülő, pedagógus, pszichológus, társadalmi vezető, mennyi csalódást okozhatnak azzal is, ha a fiatalokat nem neveljük eléggé önmaguk képességeinek, tulajdonságainak számbavételére. Légy az, aki vagy — idéztük Pindarost. Neveljük arra a fiatalokat, hogy megbízhatóan ismerjék, tudják, is, kik ők és mire képesek. (E.) Brezsnyev a szocialista országok együttműködéséről beszélt a csehszlovák pártkongresszuson A külpolitikai helyzet A NATO MINISZTERI ÉRTEKEZLETÉT a jövő hét elején nyitják meg Brüsszelben. Ezt megelőzően a francia fővárosban ülnek össze a tagállamok képviselői, francia megbízott nélkül, hogy kidolgozzák a taktikát Párizs ellenében. Az MTI tudósítójának értesülése szerint Amerika, Anglia és Nyugat-Németország több alapvető elvi kérdésben egyetértést teremtett. Úgy vélik, hogy Franciaország tagja maradhat az Atlanti Szövetségnek, ha bizonyos szerepet vállal a NATO katonai feladataiban. A franciák távozása után a vezetést leegyszerűsítik, de tovább fokozzák a katonai gépezet integrációját. Washington még arra az engedményre is kész, hogy két- és többoldalú tárgyalásokat kezdjenek a franciaországi támaszpontok sorsáról, az atlanti vezérkar elköltöztetéséről, de változatlanul követeli a párizsi részről megszabott egyéves felmondási idő meghosszabbítását. A belga fővárosban a jövő héten arról is kell dönteni, hová kerüljön a SHAPE, a NATO-nak jelenleg Párizs közelében működő vezérkara. A többség a főhadiszállást Brüsszelben szeretné látni, az amerikaiak az angolokkal és a nyugatnémetekkel egyetértésben a politikai központot is Belgiumba kívánják átköltöztetni. Több kisebb tagállam azonban attól tart, hogy ezzel a franciákat elidegenítenék a politikai Atlanti Szövetségtől is, s ezért lehetséges, hogy a jövő héten a miniszteri értekezleten erről még nem döntenek. A DÉL-VIETNAMI BELSŐ VÁLSÁG megoldására kompromisszumos kísérletet tettek. Saigonban kedden délután meglepetésszerűen találkoztak a katonai kormány képviselői és a buddhisták vezetői. A Ky-kormány egyes funkcionáriusai úgy vélik, hogy ez a keddi találkozó bevezető volt csupán és újabb megbeszélések következhetnek. Az eszmecseréről távozó buddhista vezetők nyilatkozataikban azt hangoztatták, hogy a kétórás tárgyaláson nem sikerült elérni konkrét eredményeket. A vallási vezetők régi követelésüket ismételték, hogy mondjon le az uralkodó katonai junta és írjanak ki általános választásokat. A találkozó után, kedden este Saigon egyik pagodájában buddhista szerzetesek és hívők gyűltek össze, hogy meghallgassák egyik vezetőjüknek, Thich Thien Minhnek beszámolóját. Elmondotta, hogy az államelnök és Ky miniszterelnök hajlandó a kormányt polgári személyekkel kiegészíteni, de a buddhisták változatlanul az amerikaiak bizalmát bíró két politikus távozását követelik és ragaszkodnak az országos választásokhoz. Az AP hírügynökség olyan meg nem erősített híreket röppentett fel, hogy a saigoni kormány egyes tagjai fel akarják kérni Kyt: a buddhisták megbékéltetése végett mondjon le miniszterelnöki tisztéről. A tudósító ugyanakkor saigoni amerikai tisztviselőkre hivatkozva, azt írta, hogy a miniszterelnök helyzete most »elég erősnek látszik« és ha letörte a buddhisták ellenállását, a saigoni vallási vezetők kevesebbel is beérik majd. Nyilván ezzel függ össze, hogy kedden újabb katonai lépéseket tettek a másik ellenálló város, Hié bevételére. A Központi Bizottság beszámolójával megkezdődött a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. kongresszusa Prágából jelenti az MTI. Kedden reggel a csehszlovák főváros kongresszusi palotájában megnyílt a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. kongresszusa. Antonin Novotny bevezető szavaiban köszöntötte a testvérpártok küldöttségeit, köztük a Brezsnyev vezette szovjet és a Nemes Dezső vezette magyar delegációt. Az elnökség és a bizottságok megválasztása majd a napirend jóváhagyása után Novotny ismertette a Központi Bizottság beszámolóját a párt munkájáról és a további feladatokról. A pártpolitika hat pontja A beszámoló megállapította, hogy a párt munkájának eredményeként Csehszlovákiában győzött és megszilárdult a szocialista rendszer. Közben bizonyos aránytalanságok következtében a fejlődés átmenetileg megállt, de az átmeneti stagnálást fokozatosan leküzdötték és 1964 második felétől újból megkezdődött a népgazdaságban a lassú fejlődés. Ez az idén is folytatódik, már kezdi éreztetni hatását az új gazdasági irányítási rendszer. Az eredményeket mindamellett józanul kell szemlélni — mondotta Novotny. — Abból kell kiindulni, hogy a népgazdaságban még mindig vannak aránytalanságok, a termelés hatékonyságát mind ez ideig nem sikerült javítani. Számolni kell vele, hogy az új meghonosításában bonyolult helyzet keletkezhet, konfliktusok is származhatnak, amennyiben összeütközések lehetségesek a régi szokásokkal, a konzervativizmussal és a kevéssé fejlett öntudattal. Novotny hat pontban foglalta össze a párt politikájának alapvető irányvonalát és közvetlen feladatait. E hat pont: 1. a szocialista társadalom erősítése és sokoldalú fejlesztése; 2. az anyagi-technikai bázis, a szocialista termelőerők további kibontakoztatása; 3. a vezető erő továbbra is a munkásosztály, az állam politikai alapja pedig a munkásosztály szövetsége a termelőszövetkezeti parasztsággal és a szocialista értelmiséggel. Az állam fejlesztésében és a szocialista demokrácia elmélyítésében a fő feladat a nemzeti bizottságok szerepének és hatáskörének növelése; 4. a dolgozó tömegeket, különösen a növekvő nemzedéket a marxizmus—leninizmus, a szocialista hazafiság és a prole ár nemzetköziség szellemében kell nevelni; 5. tovább kell mélyíteni a párt vezető szerepét a társadalmi élet minden ágában; 6. külpolitikailag előtérben áll a harc az imperializmus agresszív akciói ellen, különösen az amerikaiak vietnami agressziójának beszüntetéséért, de egyszersmind erőfeszítéseket kell tenni a lenini békés egymás mellett élés politikai megvalósításáért. A negyedik ötéves terv A beszámoló kiemelte, hogy a gazdaságpolitika legközelebbi feladatait a negyedik ötéves terv foglalja magában. Novotny közölte, hogy a terv előkészítésére fordított nagy munka ellenére még nem lehet a kongresszus elé egy teljesen kiegyensúlyozott tervet terjeszteni. A részletek szerint a fogyasztás 1970-re 1965-höz viszonyítva 17—18 százalékkal növekszik majd, a felhalmozás szintje körülbelül a jelenlegi marad. E számok eléréséhez a nemzeti jövedelmet 32—24 számolékkal kell növelni, az iparban a munka termelékenységét pedig 22—23 százalékkal. A negyedik ötéves terv időszakában a mezőgazdasági termelésnek 15 százalékkal, a mezőgazdasági árutermelésnek pedig 19 százalékkal kell növekednie. A népgazdaság jelenlegi helyzetében azzal a ténnyel kell számolni, hogy a fejlődés külterjes jellegű és ezt kell hatékonyan leküzdeni. A beszámoló elmondotta, hogy noha növekvő összegeket fordítanak lakásépítésre, tatarozásra és korszerűsítésre, az eredeti szándéktól eltérően a lakásproblémát mégsem tudják 1970-ig teljesen megoldani. Szólt arról is, hogy tervek vannak az ötnapos munkahét bevezetésére, de a megvalósítás attól függ, a népgazdaság fejlődése hogyan teremti meg az ehhez szükséges feltételeket. Novotny kifejtette a beszámolóban, hogy a csehszlovák ifjúság fejlődése egészséges. A fiatalok túlnyomó többsége megérti a párt politikáját, s erejéhez mérten tevékenyen részt vesz megvalósításában is. Érthető azonban, hogy az ifjúsággal kapcsolatban problémák is jelentkeznek, amelyek éppen a fiatalság sajátosságaiból fakadnak. Elsősorban abból, hogy az ifjúság még nem rendelkezik elég nagy élettapasztalattal. A pártnak, az államnak és a társadalmi szervezeteknek gondoskodniuk kell róla, hogy az ifjúság egészségesen fejlődjék, szakképzetté és ideológiailag felkészültté váljék, az eddigieknél hatékonyabban. E kérdésekre nagyobb figyelmet kell fordítani, mint a múltban bármikor. Osztályok és népek szocialista kapcsolata A szocializmus győzelme után az osztályok, a rétegek, a népek és a nemzetiségek viszonyában szocialista kapcsolatok alakultak ki, s ezek nind érettebbé válnak. A társadalom belső fejlődésének mozgatóereje már nem az egymással kibékíthetetlen erők osztályharcja, hanem a szocialista osztályok és rétegek közös érdekei és egymáshoz való fokozatos közeledése. Mindamellett a társadalom szociális szerkezete bizonyos ideig még osztály jellegű marad. A Központi Bizottság beszámolója ezt követően a szocialista kultúra és művészet fejlődésének problémáival foglalkozott, a párt belső fejlődésével, majd végül a nemzetközi helyzetet elemezte. Ennek keretében Novotny hangsúlyozta, hogy a csehszlovák nép megingathatatlanul a hős vietnami nép mellett áll. Erejéhez mérten továbbra is segíti és támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, a délvietnami nép erőfeszítéseit, igazságos követeléseinek megvalósítására. A nemzetközi munkásmozgalom helyzetét illetően az első titkár kijelentette: " Más testvérpártokkal együtt a Csehszlovák Kommunista Párt minden erejét arra fordítja, hogy megszűnjenek az ideológiai és politikai nézeteltérések, amelyek gyengítik mozgalmunk aktivitását, félrevezetik néhány szövetségesünket és amelyeket az imperialisták kihasználnak agresszív politikájuk fokozására. Hívei vagyunk a testvérpártok őszinte, elvtársi, építő jellegű eszmecseréjének, de határozottan ellenezzük a sértő, ellenséges hangú polemizálást. Semmiféle elmélet vagy politikai nézeteltérés nem igazolhatja az akcióegység feladását, az imperializmus ellen vívott közös harcban. A testvérpadok tanácskozása i Pártunk meggyőződése szerint célszerűek a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásai, mert hatékony eszközt jelentenek a mozgalom ideológiai egységének és akcióegységének megteremtésére, tevékenységének összehangolására. Úgy véljük, minden testvérpártnak céltudatosan kell törekednie arra, hogy kedvező feltételeket teremtsünk és alkalmas pillanatban összehívhassunk ilyen tanácskozást, sikeresen meg is tarthassuk azt. Brezsnyev: A szocialista együttműködés fejlesztése elsőrendű feladat A csehszlovák pártkongreszszus délutáni ülésén Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára szólalt fel. Emlékeztetett rá, hogy Csehszlovákia a gazdasági irányítás rendszerét a tervezési elvek megszilárdításával és a dolgozók alkotó kezdeményezésének sokoldalú fejlesztésével igyekszik tökéletesíteni. Erről tárgyalt az SZKP XXIII. kongresszusa is és ez az egyezés nem, véletlen. A két párt céljainak közösségét, az időszerű feladatok közös megközelítését mutatja, mert az SZKP és a CSKP nézetei a szocializmus és a kommunizmus építéséről megegyeznek. Az együttműködés politikai oldala Brezsnyev a továbbiakban a szocialista országok együttműködésének példájára hivatko