Magyar Nemzet, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
4 A HM FILMJEI.... Éljen a köztársaság Keserű ez a film, de nem kiábrándult és nem is kétségbeesett kiáltás, de nem a fuldokló elhaló jajszava, hanem harcba hívó riadó. Egy tizenkét esztendős kisfiúról van szó, falusi srácról, akinek a felnőtt kor küszöbén keserves tapasztalatokat kell szereznie a felnőtt világ morális visszásságairól. Nem új téma ez, de mindig aktuális, s e két kitűnő csehszlovák filmművész, Jan Procházka író és Karel Kachyna rendező, érti a módját, hogy a kisfiút korunk izgalmas erkölcsi problémáival szembesítse. A kamaszkor fordulópontjellegét Kachyna még megtetézi, azzal, hogy a kisfiú egyéni életének nagy fordulatát egyidőre helyezi a nép történelmének nagy fordulatával, a felszabadulással. Az időbeli egybeesésnek, azt hiszem, kettős a jelentősége: egyfelől a rendező messzemenően felhasználja a felszabadulás eseményeinek nagy drámai vizsgáztató erejét, másfelől ezzel a felelősséget is hangsúlyozza, amely az új világban ránk hárul, az utánunk jövő nemzedéknek mutatott példaadás alapján. Karel Kachyna kisfiú hőse keserű leckét kap a hírvágy embertelenítő következményeiről, a durvaságról és a képmutatásról, a legkülönfélébb társadalmi hazugságokról. A rendező mindezt nemcsak a felnőttek életében mutatja meg, hanem veszedelmes fertőzését négy nyegle kamaszon is példázza, akik kis hősünket boszorkányos ellenszenvvel bosszantják-üldözik, s végül a film kegyetlen befejezésében is, amikor csalódott kis hősünk oktalan boszszút áll az őt ért sérelmekért egy ártatlan madárkán. A film mindezt nagy hangulati töltésű jelenetekben közli. A mondanivalót eleinte még némi humor is színezi, később a film mind keményebbé, élesebbé válik, hogy végül is az acélpenge erejével hatoljon be hagyományos erkölcsi elveink és gyakorlatunk gyakran ellentmondó szövevényébe. A borongós történetet a sebész derűlátása jellemzi, aki kegyetlen nyíltsággal keresi meg a bajok gócát, hogy gyógyíthasson. Kachyna, bár gyermekfilmet készített (a szó azon értelmében, hogy filmjének főszereplője gyermek), de nem él ennek sikerlehetőségeivel. A kamaszfiút alakító Zdenek Lsziburek kitűnően játszik, rokonszenves fiú, portréja gondosan kidolgozott — s ez a fiú a filmen mégis kicsit a háttérben marad, mint amikor egy fotográfus arcképet készít valakiről s éppen az arcvonásokra vet halvány árnyékot Azért van ez, hogy a néző ne a fiú külső tulajdonságaira, gyermekségére figyeljen, hanem jellemére, a belsejében lejátszódó dráma mélységére. Az ifjú főhős köré Karel Kachyna remekül jellemzett felnőttvilágot állít, kissé torzított, karikaturisztikus rajzolatban. A legérdekesebb figura az apáé, akit Vlado Müller játszik, rendkívül ellenszenvesen, egyáltalán nem tartózkodóan és visszafogottan, sőt inkább harsányan — mégis helytállóan. Érdekes Witlich alakja is, akit Gustav Valach alakít; kis hősünknek ő a felnőtt párja, olyasvalaki, akin végbement, befejeződött az a rombolás, az a gyilkos kór, amelytől Kachyna meg akarja óvni a jövendő nemzedéket. Új világ kezdődik — mondja —, vetkőzzük le a régi bűnöket. Az értékes film második részében — a kisfiú erdei bujdosásának leírásában — hoszszadalmas, lényegtelen részleteknél hosszasan időzik, mondanivalója is mintha kissé zavarttá válna. A rendező hangja itt elernyed — de évszázados erkölcsi visszásságok ellen harcba hívó riadójára mégis érdemes figyelnünk. Hűség A velencei filmfesztiválon 1905-ben az első filmek versenyében nagy sikert aratott és díjat nyert ez a film. Az odesszai stúdióban Pjotr Todorovszkij rendezte. Háborús történet, amelyben mindössze egyetlen háborús kép látható, ez is a befejezés. Egy fiatalember tisztiiskolás kiképzése idején játszódik a film, valahol a hátországban. A rohamot villamossínek mellett gyakorolják s a dermesztő hidegben, a kiképzés rövid szünetében a kadétok a térre nyíló házba térnek be egy csésze teára. Hagyományos értelemben vett cselekményt, összefüggő történetet hiába keresünk ebben a filmben, sokkal inkább láthatunk hallatlanul hatásos lírai képeket a háború árnyékában szövődő szerelemről, a kiskatonák ugratásairól, egy pasztellszín portrét valakiről, akinek egész családját kiirtotta a bomba, egy hosszú hangulatképet a frontra vezető útról, s végül a tűzkeresztség rövid jelenetét, amelyet a rendező egy modern filmkifejezéssel lélegzetállítóvá tesz, megmerevíti a képet. Mit jelentsen ez? Valami véget ért — az ifjúság, a szerelem, az ábrándozás — vagy inkább minden véget ért, a megmerevedő kép egy hősi halott merev tekintetére emlékeztet? A költői film a választást a nézőre bízza s ezzel nem egyetlen értelmezéshez segíti, hanem arra készteti, hogy mindezt beleértse a záróképbe és az egész filmbe. Csuhraj Balladájával kezdődött meg a szovjet filmművészetnek az a korszaka, amely a háború elmélyült és költői ábrázolásában nagy és szép eredményeket, nemzetközi sikereket ért el, s a világ filmművészetének élére tört. E sorozatba illik, s rendezőjének fiatalságát meghazudtolóan hiteles remekmű a Hűség. A hagyományos-kalandos háborús filmek, megvallom, néha visszás érzelmeket keltenek bennem: ettől az irányzattól véglegesen eltért a szovjet filmművészet s e szakítás korjelző táblája Csuhraj remekműve, a Ballada volt. E film óta a háborúról nem lehet és nem is szabad másképpen filmet készíteni, csak elmélyült lélektani elemzéssel, az összefüggések legmélyebb rétegeinek föltárásával, az emberben végbemenő folyamatok érzékeltetésével. Todorovszkij is ezt az utat járja, méghozzá nagyon tehetségesen, sokatígérően. Zay László A vietnami amerikai agresszió ellen tiltakozik a bakui írótalálkozó Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában folytatja munkáját a szovjet írók Afro-ázsiai Szolidaritási Bizottságának kibővített ülése. A szovjet írók megvitatják a vietnami kollégáikkal fenntartott kapcsolatok további erősítésének kérdését és felszólalásaikban elítélik az Egyesült Államok vietnami agresszióját. A találkozón részt vesz az ázsiai, afrikai, európai és latin-amerikai országok 50 neves irodalmára is. Grigorij Baklanov moszkvai regényíró felszólalásában hangsúlyozta, hogy ma minden ember, minden író kötelessége segíteni a vietnami népet. — »Az irodalomnak az a kötelessége — hangsúlyozta —, hogy Vietnam szerencsétlenségét és felháborodását minden ■ egyes ember szerencsétlenségévé és felháborodásává tegye, az embereket cselekvésre ösztönözze és akkor az emberek el tudják majd hallgattatni az ágyúkat. Felszólalt a találkozón Ibrahim Kamara guineai író is és beszédében kifejezte azt a reményét, hogy a bakui írótalálkozó szolgálni fogja az afro-ázsiai szolidaritás ügyét. Szovjet vélemény a Velencei Biennáléről A Velencei Biennálén látható száz meg száz festmény, szobor és grafika a mai képzőművészeti irányzatokat képviseli. A külföldi sajtó az érdekes munkák között említi meg a szovjet művészek alkotásait is. Az APN tudósítójának kérésére Vlagyimir Kemenov, a Szovjet Képzőművészeti Akadémia rendes tagja, a velencei nemzetközi kiállítás szovjet pavilonjának biztosa így számol be a kiállításról: Ezekben a napokban Velence kiváltképpen népes. Megnyílt a 33. Velencei Biennálé. A különböző országok pavilonjaiban a látogatók megismerkedhetnek az egyes földrészek, nemzedékek mestereinek, a más és más stílusú, más és más iskolához tartozó, különféle felfogású művészeknek az alkotásaival. Ez azonban nem egyszerűen csak ismerkedés: a kétévenként megrendezett biennálén a szervezők elgondolása szerint minden találkozás elsősorban a mai képzőművészeti utak, irányzatok meghatározása. Tehát mit erősít meg, miért harcol, mit vet el napjaink művészete? A kiállítás megnyitásának napján az ünnepélyes ceremónia után kihirdették a kiállítás zsűrijének határozatát arról, hogy milyen műveknek ítélték oda a díjakat. Teljesen formalista műveket jutalmaztak: a mai szobrászatot képviselő formátlan agyaghalmokat, az absztraktok új “útkereséseit" bemutató mázolmányokat. Szavaim alátámasztására elmondom, milyen az egyik "■remekmű", amelyet díjazott a zsűri. Ay-O japán festőművész "Szivárvány" című alkotása egy élénkszínűre festett hullámos falemez, a benne levő bevágások között gumiszalag van kifeszítve, a nézőt felszólítják, hogy dugja be a kezét valamelyik bevágásba, ami erős érzeteket vált majd ki belőle. Valóban, a kéz hol puha szőrmét érint, hol elmerül egy zacskó kékítőben, hol szúrós fémrugóba ütközik, hol pedig deszkába, s ha ez utóbbit megnyomja, a fal éles, rekedtes hangot ad. Tehát nem panaszkodhatunk a kiváltott érzetek egyhangúságára! Nem véletlen, hogy az olasz sajtó, az ez évi biennálén kiállított műveket kommentálva, kiemeli a művészek törekvését: bármi áron bevonni a nézőt a "műveikkel" való játékba, mutatványos bódévá változtatni a művészetet, ahol meg kell nyomni valamiféle gombot, rugózó sarura kell ráállni, kötelet megrántani, hogy a kép vagy szobor "megszólaljon". Kiváltképpen mutatványos bódéra emlékeztető a nyugati burzsoá művészetben divatos Pop Art irányzat; minden képet, közönséges vázlatot valódi tárgyak egészítenek ki: elnyűtt cipő, ágy vasváza, ócska edénylése hivatott a művészi hatást fokozni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Pop Art és az absztrakció egyeduralomra jutott a modern művészet velencei seregszemléjén. A nézők például nagy érdeklődéssel fogadták Borsos Miklós magyar szobrászművész szép, realista műveit. Vagyis, ha a művész a világ népeit ma foglalkoztató eszményeket fejezi ki őszintén, tehetségesen, világos realista formában — amit a nép széles rétegei megértenek —, akkor művészete elismerést kelt, megfogja a nézőt. De ha a művész, legyen bármilyen tehetséges, bátor, meggyőződése®, absztrakt stílusban próbál kifejezni haladó és bölcs eszméket, akkor a legőszintébb, legjobb szándéka is csupán szándék marad. Az 1913-ban Scsuszev építőművész tervei alapján készült szovjet pavilonban mintegy száz szobrot, festményt és grafikát állítottak ki, főleg az utóbbi három-négy év termését. A biennálé szovjet pavilonja már a hivatalos megnyitás előtt néhány nappal a figyelem középpontjába került. A világsajtó képviselői, a kiállításra érkezett művészek és más személyiségek reggeltől estig figyelmesen tanulmányozták a bemutatott műveket, fényképeztek, rajzoltak. Egyre növekvő érdeklődés érződik továbbra is az új szovjet művészeti alkotások iránt az október 15-ig meghosszabbított nemzetközi kiállításon. Még nehéz a következtetéseket levonni, nehéz végleges értékelést adni, de már megemlíthetünk néhány szovjet művészt, akiknek alkotásai a legnagyobb sikert aratták a közönség körében. A szobrászok közül mindenekelőtt Jekatyerina Belasovát, a Szovjet Képzőművészeti Akadémia levelező tagját és Nyikolaj Tomszkijt, az Akadémia rendes tagját kell kiemelni Mellettük eredményesen szerepelnek a fiatalok is: a közönség nagyra értékeli egy fiatal moszkvai szobrász, Jurij Csernov tehetségét, A murmanszki kikötőben című kompozíciójának szellemes megoldását, a nagyszerű technikai eljárást, amellyel a fiatal művész a munkafolyamatnak, a munkanap feszült ritmusának érzetét kelti a nézőben. Tetszett a moszkvai Alla Pologova Tavasz című faszobra is: ez az allegorikus fiatal leányalak csupa kecsesség és báj. Népszerűek grafikusaink is. Igen sikerültek, ötletesek Jevgenyij Szidorkinnak, a Kazahsztánban élő festőművésznek egy kazah népi eposz alapján készült művei; a leningrádi Anatolij Káplánnak zsidó dallamok és ősi dalok motívumaira készült plasztikus lírai kőnyomatai. Nagyon szép és eredeti a litván Aldone Skirutite díszítő grafikája. A művésznő nagy mesterségbeli tudást és finom lírikát eláruló alkotásainak témája a litván költészet és egy régi népi eposz motívumai, modern, lakonikus és kifejező modorban oldotta meg. A tizennégy festmény közül kiváltképpen meleg fogadtatásra talált Indulisz Zarinynak a Beszéd című képe, amely A forradalom katonái című monumentális triptichonnak egyik része. A tábortűz bíborfényétől megvilágított katoná,ak beszédet mond társai előtt, a Az Ernst Múzeum új kiállításán, amely a mai román képzőművészetet mutatja be a hazai közönségnek, a szomszéd baráti ország élete újabb részletének megismerésével gazdagodunk. A 15 művész — vagy mondhatjuk úgy is, a 15 követ, akiket a román képzőművészek hazánkba küldtek —, 143 bemutatott művükkel széles ablakot nyitottak. Stílusok és művészi felfogások széles skálája vonul fel előttünk, hogy kikerekedjék belőle a mai Románia képzőművészetének sokoldalú, érdekfeszítő képe. Segít ebben a rendezés is, amely — a lehetőségeket kihasználva —, csaknem kronológiai sorrendben helyezte el az alkotásokat, egy-egy csoportba fogva össze a bemutatott egyes mesterek munkáit. Elsőnek a már művészettörténeti jelentőségű, 85. életévét is betöltött, de még mindig aktívan dolgozó Marius Bunescu nevét említhetnénk. Képeinek az 1929-ben festett Velencétől az 1965-ös, Constantai tájig húzódó íve kiforrott, a plen-air hatásait kihasználó, művelt és nagy kultúrájú művészt mutat. Pavel Codita kompozíciói a valóságból kiinduló lírai elvonatkoztatás szép példái. Témái megválasztására is ez a lírai alapállás jellemző. A fiatal Vasile Grigore meleg tónusú, világos színekből épülő napfényes kompozíciói az életöröm és a szépség harsány ünnepei. Coriolan Hóra személyében a romániai tájak érzékeny szemű festőjét ismerheti meg a magyar közönség, aki a zord szépségek mellett élénken reagál hazája fejlődő, változó életére. A sokoldalú — kerámiával, fémdomborítással, festészettel egyaránt foglalkozó — Costin Ioanid a román népművészetből meríti művészete teremtő erejét. Kompozícióinak mozgalmassága, színessége világosan vall az ősről, amelyhez érzelmekre ható alak, telve mértéktartó meggyőző erővel. Egy másik kép témája a Vörös téri nagygyűlés: Az 1918-as esztendő című festményen megörökített katonákhoz — a forradalom, 1918 katonáihoz — Lenin szól arról, hogy a köztársaság az ellenség gyűrűjében van, veszélyben a köztársaság. A képet két fiatal szverdlovszki művész festette, Gennagyij Moszin és Mihail Bruszilovszkij. A történelmi témához nyúlva, romantikus, valóban megrázó művet alkottak. Mint erről Velencében meggyőződhettünk, a téma fölkelti az emberek figyelmét, még azokét is, akiket nem nevezhetünk a realista művészet lelkes híveinek. Nem véletlen az sem, hogy Dmitrij Zsilinszkij A Szovjetunió tornászai című festménye sikert aratott a biennálén. Sokaknak tetszik sajátságos kompozíciója, a régi orosz ikonokra emlékeztető színskálája, s ugyanakkor a művész magabiztos, plasztikus realizmusa. A nézők ebben a hétköznapi témában is megláthatják a mai szovjet képzőművészetre jellemző vonásokat: nem illusztratív anyag a mai élet és történelem eseményeihez — hiszen erre a művészi fénykép is megfelel —, hanem érzelmeket kiváltó, intellektuális, lelkes kifejezése a művész gondolatainak és érzelmeinek Ma a közönséget nem hozza lázba és nem győzi meg a forma ál-újszerűsége, a mutatványképek, a bonyolult mértani idomok érthetetlen, e szívnek mit se mondó átmetszéseivel. Először jön a gondolat művészete, az eszmei nézetek újdonsága, a téma újszerű megragadása, s azután a művészi forma újítása! Ilyet újító szellemet, amelyet az embereket foglalkoztató gondolatok kifejezésre juttatásának óhaja hat át, elfogadnak a különböző meggyőződésű és felfogású nézők. Vlagyimir Kemenov, a Szovjet Képzőművészeti Akadémia rendes tagja eltéphetetlen gyökerek kötik. Viorel Marginean művészete ismét más oldalról mutatja be a román festészetet. Dekoratív érzéke a valóság költői interpretálására műveinek legfőbb méltánylandó tulajdonsága. Georgeta Napalus képein a balladás sűrítés és a kifejezés tömör szépsége ragadja meg a nézőt, akárcsak Sanda Nitescu kompozícióin, vagy Constantin Piliuta szálkásabb, érdesebb, lényegretörő képein. A hat szobrász érdekes módon külsőre is sokkal egységesebb stílussal jelentkezik, mint az imént felsorolt festők. Romul Ladea a kubizmus szerkezeti tanulságainak erőteljes felhasználásával indul és innen érkezik a szilárdságot mindvégig megőrizve az Alvó gyermek lírájáig, és a Horea statikus monumentalitásáig. Hozzá hasonló tulajdonságokat mutat Valér Chende, az 1965- ben faragott Lucian Blaga portrén és érzelemgazdag tanulmányfejein. Peter Jacobi kedves anyaga a kő és a fa. Egyforma biztonsággal dolgozik mindkettővel. Munkáiban bátran használja a régmúlt művészetek tanulságait, mai kifejezési nyelvet formálva belőlük. Ioana Kassargian márványszobraival nyújtja a legszebbet. Értő kézzel nyúl ehhez a nehéz anyaghoz és kerekdedre formált, csiszolt felületekkel körülhatárolt kompozíciói szinte megelevenednek a keze nyomán. Fantáziadús szobrai érettségről és erőről vallanak. Emil Mereanu Aktja után végül Szervatiusz Tiborral zárjuk a sort, aki immár apjával egyenrangú művésszé érett. Kiállított munkái: a monumentális Ady-fej, a Dózsa György kivégzése, az Apám, s a kőbefaragott Móricz Zsigmond portré, valamint a Kohézió, a tárlat nagyszerű darabjai. H. Gy. Mai román képzőművészet Kiállítás az Ernst Múzeumban Színes televíziós film készül Bécsben a Hattyúk tavából, Csajkovszkij legnépszerűbb balettjéből. A csaknem százhúsz perces előadást a jövő évben induló színes televízió sugározza eurovíziós adásban. E3 Hemingway A folyón túl a fák közé című regényéből filmváltozat készül. A főszereplők: Catherine Spaak és Wiliam Holden. A felvételek egy részét Bécsben forgatják. Madar Nmet .Csütörtök, 1966. szeptember 1. Iskolanyitás ra, csütörtökön megkezdődik az új oktatási év az iskolákban. Ezen a napon rendezik meg a tanévnyitó ünnepélyeket az összes általános és középiskolák. Korszerűsítésükre az idei nyáron több mint 300 millió forintot költöttek az országban és a felújítási munkákon kívül 450 új tanterem építését fejezték be. A dolgozók általános és középiskoláiban, a levelező tagozatokon a szeptember 5-ét követő napokban, az esti tagozaton pedig szeptember közepéig kezdődik meg az oktatás. Az egyetemek közül elsőként a Budapesti Orvostudományi egyetemen indul meg a munka, szeptember 3-án rendezik meg a tanévnyitót. NAPLÓ Szeptember 1 Dijonba utazott a pécsi Mecsek Táncegyüttes, a dijoni folklórfesztivál rendező bizottságának meghívására. Emlékmúzeumot rendeznek be Katona József kecskeméti szülőházában. A nagy drámaíró hagyatéka mellett itt kap helyet egy másik állandó kiállítás is, amely a város másik nagy szülötte, Kodály Zoltán munkásságát ismerteti meg a múzeum látogatóival. Pásztor János szobrászművész özvegye, Ada asszony augusztus 28-án elhunyt. Kiváló mesterünknek megértő, segítő élettársa volt. A férje halála óta pedig hagyatékának őrzője és gondozója, aki e nagyaték ajándékozásával a Magyar Nemzeti Galéria szoborgyűjteményét jelentősen gyarapította. A Magyar Nemzeti Galéria saját halottjának tekinti, s szeptember 2-án fél 12 órakor férjével közös sírba helyezik a Kerepesi temető 33. parcellájában is A világon a múlt évben megjelent összes könyv negyedrészét a Szovjetunióban adták ki — állapította meg az UNESCO. A szovjet könyvek a Szovjetunió népeinek 89 nyelvén, valamint 51 külföldi nyelven jelentek meg. Szerdán elhunyt Nagy Teréz, a Nemzeti Színház volt tagja, az Ódry Árpád színészotthon lakója. Hamvait szeptember 3-án helyezik örök nyugalomra az újpesti temetőben.★ Salvador Dalinak önmagához írt levelei megjelentek a párizsi Albin Michel kiadónál. Az exhibicionista, öncsodálattal és önreklámozással teli írások zavarosak és homályosak. Dali szerint most még nem értik őket, de majd negyven év múlva . ..! •1* Francia film készül Hitlerről, Jean Delannoy rendezésében. Cselekménye 1944. június 5-én kezdődik, majd a július 20-i merényletet és a véres kezű diktátor végóráit viszi a vászonra. A címszerepet nem hivatásos színész játssza. A rendező ugyanis talált egy franciát, aki megtévesztésig hasonlít Hitlerre. Hans Habé Küldetés című nagy sikerű regényének filmváltozatát most forgatják Ludwig Cremer rendezésében. A két főszereplő: Marianne Hopp és Peter Mossbacher. Jane Fonda, a Hadd jöjjön az éj című új Ottó Preminger-film főszereplője a film bemutatójára Louisiana államba utazott. Megérkezésekor megcsókolta azt a néger kisfiút, aki egy szál rózsával üdvözölte. A Ku-Klux-ban azonnal négerbarátnak nyilvánította a filmszínésznőt és meghirdette a film bojkottálását. A déli államok fajgyűlölőinek körében a film, mely egy néger és a fehér ember barátságáról szól, amúgy is felháborodást váltott ki. Mastroianni és Shirley McLean játssza a két főszerepet Fellini legújabb filmjében, Mastroianni egy hegedűművészt alakít. A külső felvételeket négy hónapig forgatják Kalkuttától Koppenhágáig. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Madách Kamara Színház: A bolond lány (7) — Vidám Színpad: Made in Hungary (fél 8) — Kis Színpad: Leszállás Párizsban (7) — Fővárosi Nagycirkusz: Delfin Show (du. 3, du. 5 és este 7).