Magyar Nemzet, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
■MlffllUKTudományos Fiqyelő iiiiinniiiiiiiiiiiiiiflinniniiiiiiiiiiiiiüniininiiiininiiiwninnimnflinniiiiniiiniiiiiiiiiniiRinimniiiiTminiimniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiii iiinniinmiiiiiiiiiiiiiiiiiniiisiimminiiKiiiiiiuiiiiimiiiiiiiiiiiuiiiiiaiiiiiiiiiiiHiiiiniiiiiiiHiiiiiiniiniiHiiiiiiiiMiiiiiuiiiiiiiiiinnniiiiiiiiiiiniiuiiiiiiiiiiiiiiuuinimiiiiumiiiiiniiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiinnniHiuiimininniiiiiiiiiiiiiiiiiininiimiiiiiiiininiiiniiinim Mikor kezdődik az öregség ? Szovjet tudósok az életkor meghosszabbításáról, az élet,,aranykoráról” Naponta 20—30 deka túrát A 60 éves ember munkaképessége Már közhelynek számít, mindenki tudja, hogy korunkban egyre jobban kitolódik az emberi életkor átlagos határa. Az átlagos életkor már túl van a hetven esztendőn is. A Szovjetunióban például a legutóbbi népszámlálás során 21 708 embert találtak, aki száz esztendőnél idősebb volt. Az egyik ember túléli a százesztendős kort, mások pedig idő előtt megöregszenek. Mi a titka a hosszú életkornak? — erről beszélgetett a Szovjetsztkaja Rosszija című moszkvai lap szerkesztőségében kerekasztal konferencián három moszkvai tudós. Nagyon érdekes megállapítással kezdte a beszélgetést A. Rubakin professzor. Elmondta, hogy az 1959-es szovjet népszámlálás során a lakosság tíz százaléka az úgynevezett idősebb korosztályhoz tartozott. Ez nagyon jelentős adat, mert más országokban az idősebb korosztály százalékaránya nem haladja meg a lakosság 3—4 százalékát. A Szovjetunió és más országokbeli adatok közötti különbség ellenére általános tendencia az egész világon az életkor kitolódása. Az orvosok természetesen kutatják az életelixírt gyógyszeres formában is. Egyesek el is értek valamelyes eredményt a kétszázalékos novocain befecskendezésével. Azt megállapíthatjuk, hogy a novocaint általában az öregedés elleni komplex gyógyszernek tekinthetjük. És van még egy tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: ez az idősebb ember idegállapota. A durva szó, az éles hang, a meg nem értő magatartás pszichikai traumát idéz elő. A pszichikai, lelki sérülések viszont meggyorsítják a fizikai betegségek kifejlődését. Mert minden izgalom azzal jár, hogy a szervezet idő előtt elhasználódik. Hiszen a tudomány megállapításai szerint az emberiségnek csupán két százaléka hal meg természetes halállal, kilencvennyolc százaléka pedig különböző egyéb ok folytán fejezi be idő előtt az életét. — A szót ismét A. Rubakin professzor vette át. — Azt hiszem, beszélgetésünk végső konklúziója nem lehet más, mint az, amit a szovjet kutatók, biokémikusok, gerontológusok leningrádi konferenciáján leszögeztünk. Ott megállapítottuk az emberi életkor megjelölésének új időhatárait; ezek a következők: az 50—60 év közötti idő a középkorú emberek időszaka. Hatvantól hetvenöt éves korig idősnek tartjuk az embert, és csupán hetvenöt éven felül kezdődik az öregkor. De ez sem törvényszerű. Minél jobban betartják az emberek az imént elhangzott tanácsokat, annál inkább kitolódik még az öregkor kezdete is. tetszik a vese, de ezt még ekkor nem veszik észre sem a gyermekek, sem szüleik. Telnek-múlnak az évek, és a betegség lassan kifejlődik, amikor aztán idősebb korban észreveszi az ember, már krónikus jelenséggel áll szemben. — És én mégis azt mondom, hogy az öregkor az élet aranykora. Nem véletlen az, hogy nem egy országban már megalakultak az aranykorszak klubjai. Hiszen nagyon jól tudjuk, ahhoz, hogy ősszel jó termést takarítsunk be, már tavasszal ápolnunk kell a fiatal hajtásokat, így van ez az emberi természettel is. Az aranykor, a jó termés betakarítása az öregkorban következik be, de csak akkor, ha fiatalon ügyelünk önmagunkra. O. Szokolnyikov professzor, a moszkvai Gerontológiai Intézet igazgatója arról beszélt a kerekasztal konferencián, hogy miként is lehet megfogalmazni az életelixírt. Az élet három fontos tényezőből áll: a munka, a pihenés, és a higiéniai előírások betartása. A Az öregedés ifjú korban kezdődik — A legfontosabb kérdés valóban a betegség gyökereinek kutatása — vette át a szót V. Marek professzor, a biológiai tudományok kandidátusa. — Elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy minek következtében áll elő az öregedés. Számtalan elméletet dolgoztak ki erre. Véleményem szerint a fennálló mintegy kétszázötven elméletből a legérdekesebb és legfontosabb Medvegyev professzor teóriája. Ő azt fejtegeti, hogy az emberi szervezetben a növekedés során felhalmozódnak a makromolekulák bioszintézisének hibái. Az egyik ilyen hiba például a fehérjetermelésben jelentkezik. A bioszintézis hibáinak felhalmozódása teljesen helytálló a molekulákban, de hogy áll a helyzet az egész emberi szervezet öregedésével? — Az orvosok megállapításai szerint — mondotta Rubakin professzor — a hatvanéves ember munkaképessége nem különbözik a fiatalokétól. Sőt, kétségtelen tény az, hogy az emberben évtizedek során kialakul egy úgynevezett dinamikus stereotip ismétlődés, az élet ritmusa, amely a munkában kitűnően érvényesül. Az idősebbeknél érvényesül ez a kialakult ritmus, a fiatalok azonban még csak tanulják, még csak beleszoknak abba. Ezért olyan munkaképes a hatvanéves ember. — Gyári üzemi orvosaink tapasztalatára hivatkozom — folytatta a professzor —, amikor azt állítom, hogy az idősebbek általában ritkábban fordulnak az orvoshoz, mint a fiatalok. Ez ugyan az első hallásra hihetetlennek tűnik, de mégis így van. Hatvan év után ugyanis nagyon ritkán fordul elő új megbetegedés, csupán a régi, krónikus bajok állnak fenn, ezeknek a gyógykezelését pedig már ismeri a beteg. Még ritkább az új megbetegedés a 75. életéven túl. A fiataloknál viszont újdonságként jelentkezik a betegség, tehát természetes, hogy ők gyakrabban fordulnak az orvoshoz. De ne arról beszéljünk, hogy mikor jelentkezik a betegség, hanem mikor kezdődik, mikor indul el a lappangó stádium, amit az ember nem vesz észre. Például: gyerekkorban igen gyakori a skarlát. Ennek következményeként nemegyszer megbe. Nagyon korán kezdődik! A szívkoszorúér elmeszesedése például a 20. és 25. év között indul el, és hosszú-hosszú időn keresztül mindenféle szimptóma nélkül folyik. De még messzebbre is visszamehetünk. A másfél hónapos méhmagzat, kilencvenhét és fél százalékban protoplazma folyadékból áll. Az újszülöttnél a szervezet víztartalma már csak hetvennégy és fél százalék. A fejlődés során az emberi test víztartalma egyre jobban csökken és a harmincesztendős ember szervezetében már csak hatvanhárom és fél százalék víz van. Igen ám, de a szervezetben lezajló vegyi reakciók az oldatokban folynak le, a víz pedig univerzális oldat Minél kevesebb víz van az ember szervezetében, annál lassabban zajlanak le a biokémiai folyamatok, köztük a legfontosabb az anyagcsere. Az élet alapja az anyagcsere, és ez az idők folyamán egyre csökken. Amikor aztán az ember erősen csökkenti a szellemi és fizikai tevékenységét, még lassúbbá válik az anyagcsere. Végül bekövetkezik az az időszak, amikor sokkal nagyobb lesz a szervezet felbomlásának folyamata, mint az új anyagok termelése. Ezenkívül pedig sok belső szervünkben kicsírázák, kinő egy durva kötőszövet. Ez a szövet megzavarja az élet számára fontos sejtek működését a vesében, a májban, az izmokban. A csontozat is megváltozik. Csökken például a bordák rugalmassága. — Az izomszövetek évről évre gyengülnek. Ez a magyarázata annak, hogy az ember, amint öregszik, mind kevesebbet akar mozogni, a test valahogy nyugalmat keres. Ilyenkor kell azután az emberi akaratnak felvennie a harcot a testtel. Nem szabad utat engedni azöregség provokációjának-k. munka az ember életének elengedhetetlen feltétele. Vannak, akik azt hiszik, hogy az öregkorban teljes nyugalomra van szüksége az embernek, hiszen az évek során már elkoptak acsavarok". Csakhogy mélységesen téved, aki összetéveszti az embert a géppel. Az embernek szüksége van a munkára, a szellemi és fizikai munkára egyaránt. De szüksége van a pihenésre is. Ennek a pihenésnek azonban úgynevezett aktív pihenésnek kell lennie, amely helyreállítja és újratermeli az erőt. Aztán beszéljünk például az étkezésről. Idősebb korban jóval kevesebb tojássárgáját, állati zsiradékot, májat, velőt, kell fogyasztania az embernek. De nagyon egészséges, ha az idősebb ember naponta megeszik 20—30 dkg túrót, azonkívül beiktatja az étrendjébe a szójababot, a tojásfehérjét, rizst, parajt, a káposztát és a tengeri halat. És nagyon okos dolog időnként egyegy gyümölcs-, tej- vagy főzelékes napot tartani. Az életkor új időhatárai aj növény- és állatfajtáktól az automatikusan durrogó seregélyriasztóig A mezőgazdasági kutatások 1965. évi főbb eredményei A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya és a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási és Kísérletügyi Főigazgatósága közös kiadványban foglalta össze az 1965-ös év mezőgazdasági tudományos kutatásának a termelésben alkalmazható főbb eredményeit. A könyv a növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, állattenyésztés és az állategészségügy területéről közöl új módszereket, eljárásokat, berendezéseket, amelyeket üzemi méretekben is kipróbáltak már a kutatók. Megismerteti az olvasót az új, minősített növény- és állatfajtákkal, majd a trágyázással, öntözéssel, gépesítéssel, mezőgazdasági kemizálással, vetőmagkezeléssel, növényvédelemmel, illetve az állattenyésztéssel, takarmányozással, tej- és hústermeléssel kapcsolatos kutatómunka eredményeit tárgyalja. Közli az eredmények alkalmazási lehetőségeit, gazdaságossági és jövedelmezőségi számításokkal forint értékben mutatja ki anyagi hasznosságukat. A leveleken keresztül történő karbamid-trágyázástól a seregély riasztására szolgáló dunrogóig sok kutatási eredményt ismertet, amelyek közül ez az utóbbi talán mulatságosan hangált, de szintén sok-sok forintban kifejezhető kártól menti meg például a badacsonyi szőlőket. A módszerek leírását számos ábra, fénykép és táblázat teszi szemléletessé. Az ismertetett módszerek alkalmazása előmozdítja a terméseredmények növelését, az agrotechnika egyszerűsítését és a termelési költségek csökkentését. A könyv célja, hogy a tudományos kutatás oldaláról alapozza meg a terméseredmények tervszerű növelését. Dr. M. J. P. Milliárdos terméstöbblet növénynemesítésből Realizálni kell a kutatási eredményeket Gazdasági és tradicionális adottságaink alapján népgazdaságunk egyik legjelentősebb ága a mezőgazdaság A második ötéves terv időszakában a mezőgazdasági termelés 10%kal növekedett, ami az előző évek és a szomszédos országok fejlődéséhez viszonyítva is dicsérendő eredmény. A termésátlagok növelésében számottevő szerepet játszott a mezőgazdasági kutatás eredményeinek gyakorlati felhasználása és ezen belül az új nemesített fajták köztermesztésbe vétele. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a közelmúltban foglalkozott növénynemesítésünk helyzetével és feladataival, az Agrártudományok Osztályának előterjesztése alapján. Tekintettel a kérdés népgazdasági fontosságára, az előterjesztés és a jóváhagyott határozat részleteiről tájékoztatást kértünk a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályától és annak Növénynemesítési Bizottságától. A növénynemesítés helye a népgazdaságban Az előterjesztés egyik és igen figyelemre méltó része a közgazdasági vonatkozások értékelése.Hazánkban a mezőgazdasági termelés — a társadalmi ráfordításokkal arányos árrendszerben — a nemzeti jövedelem 34,9°0-át adja. A belföldi igények kielégítésén kívül jelentős az ország mezőgazdasági exportja is. Az elmúlt évben például 2 milliárd devizaforintot meghaladó öszszeggel volt nagyobb a mezőgazdaság exportja az érdekében eszközölt importnál. Az ország devizabevételén belül a tőkés devizabevétel 50%-a a mezőgazdasági exportból származik. A harmadik ötéves terv a külkereskedelmi mérleg biztosítása érdekében ennek az aránynak a további növelését írja elő. Mezőgazdasági exportunkból jelentős arányban részesednek a növényi termékek. A fokozódó exportcélok biztosítása — a nemzetközi versenyt is figyelembe véve — a mezőgazdasági termékek tárolásának, szállításának és csomagolásának fejlesztésén kívül — illetőleg részben ezeket megelőzve — egyéb vonalon is, így a növénynemesítés terén is fokozódó igényeket támaszt.* Az idézettek alapján úgy vélhetjük, hogy a mezőgazdasági kutatás, köztük a növénynemesítés kiemelt anyagi támogatásban részesül. Az érdekeltek azonban más véleményen vannak. Megértik ugyan, hogy egyes iparágak gyors fejlesztése elengedhetetlen és ezt meg kell előznie a szükséges kutatások biztosításának. Az sem vitatható, hogy a termelést közvetlenül nem érintő, de létünkhöz hozzátartozó egyéb kutatásokra is szükség van. Azonban ezek figyelembe vétele mellett sem tarthatják elégségesnek, hogy a hazánkban kutatásra fordított összegből a mezőgazdasági tudományok 13,2%-ban részesülnek. Ez kevés ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés iránt támasztott fokozott igényeket a kutatómunka, összességében és lehetőleg minden fontosabb részletében is biztosítsa. A hibrid kukorica haszna A számok bizonyítanak a legjobban, még akkor is, ha a mezőgazdasági növények nagy családjából csak a legfontosabbakat ismertetjük. A kukorica hazai átlagtermése az 1931—1940-es évek átlagában kataszteri holdanként 10,8 g, az 1956—60-as évek átlagában — amely időszakban a hibrid kukoricák gyors elterjesztése megindult — 13,3 g volt, az 1963—65-ös évek átlagában pedig 16,5 g-ra emelkedett. 1963-tól kezdődően a kukorica vetésterület több mint 90%-án hibrid kukoricát termesztünk. Reális becslés szerint a hibridek bevezetése a holdankénti termés mennyiségét országos átlagban mintegy 2 g-val növelte. 2 100 000 kh vetésterülettel számolva ez évenként több mint 6 millió q terméstöbbletet, illetve évi 1,2 milliárdot meghaladó népgazdasági hozamnövekedést eredményez. Két év óta búzából is biztosítjuk az ország szükségletét; ebben jelentős szerepe van az új intenzív fajtáknak, elsősorban a Krasznodarban nemesített Bezosztaja 1-nek, kisebb mértékben pedig a Fertődi 293-as őszi búzának. E kultúra termésátlaga az 1930—1940-es években 7,9 q/kh, 1956—60. évek átlagában pedig 8,6 q/kh volt. 1963—65. évek között átlagosan 10,7 q búzát termeltünk kataszteri holdanként, amiből külön kiemelendő az 1965. évi 12,5 q/kh átlagtermés, megjegyezve, hogy ez évben megközelítően azonos átlagtermést értünk el. Ha nem számítjuk a Bezosztaja 1 termésnövelő hatását, mivel szovjet nemesítési eredmény hazai összehasonlító kísérletek utáni adaptálásáról van szó, akkor 200 millió forint körüli évenkénti eredményjavulást írhatunk a hazai búzanemesítés, a Fertődi 293 fajta javára (mintegy félmillió holdon termesztve holdanként közel 2 %-val többet terem mint a Bánkúti 1201 fajta). A cukoripar és a kutatóintézetek adatai szerint a poliploid répafajták a gyökér súlyának 5%-os és a cukortartalom 1,5%-os növelése eredményeként 7,5%-kal nagyobb cukortermést adnak a régi nemesített fajtáknál. Ez a különbség évi 240 millió forint többletbevételt jelent. Elsősorban a kendernemesítés eredményeként, 1954-58- hoz viszonyítva, a kataszteri holdankénti kórótermés 22,7 %-ról az 1959—64. évek átlagában 28 q-ra emelkedett. Ugyanakkor — lényegében változatlan technológia alkalmazása mellett — a fajták rosttartalmának növekedése következtében a rostkihozatal 18,5%-ról 23,2%-ra növekedett Ez 50 millió forint többletbevételt jelent Számottevő hozamnövekedést biztosítanak az új betegség-ellenálló rizsfajták, a tájfajtáknál nagyobb fehérjetartalmú lucerna, a hibrid szudáni cirokfű, a télállóbb őszi árpa, a lisztharmatrezisztens tavaszi árpa, az új len és dohány fajták. Országos fajtakísérletbe került a vírusok többségével és a burgonyavésszel szemben ellenálló új burgonya, a monogerm cukorrépa, a hibrid szemescirok és más további eredményt jelentő fajtáj elölt e . Új módszerek, összehangolt munka A régi fajtákat jó tájfajtákból a legjobb egyedek, később az egymást kiegészítő kedvező tulajdonságokkal rendelkező fajták hibridjeinek kiválasztása, összehasonlítása és elszaporítása útján állították elő. Több szántóföldi növény nemesítésének ma is ez a fő módszere, azonban az utóbbi évtizedben elismert fajták számottevő része új nemesítési módszer eredménye. A termesztésben szereplő kukorica, kender, szudánifa hibridek az úgynevezett heterózis nemesítés termékei. Ennek lényege, hogy egyes fajoknál két vagy több jól kombinálódó törzs közvetlen utódai 20—30%-kal nagyobb termést adnak, mint a legjobb fajták. E módszernél a keresztezendő kiegyenlített törzsek előállítása, esetenként több ezer törzs közül a jól kombinálódók kiválasztása után külön megoldandó a nagy tömegű hibrid vetőmag gazdaságos termesztése. Kukoricánál ez címerezéssel is megoldható, de eredményesebben és olcsóbban biztosítható hímsteril anyai partnerek előállításával és felhasználásával. Búzánál, cukorrépánál, cirokféléknél csak hímsteril formák, továbbá hímsterilitást fenntartó és fertilitást helyreállító rendszer megteremtése után kerülhet sor a megfelelő törzsek kiválasztására, keresztezésére és összehasonlítására. Az említett növények nemesítésében jelenleg szorgos munka folyik a fajták termőképességét felülmúló hibridek előállítása érdekében. Más, új módszerek termékei a poliploid répafajták, a szintetikus lucerna, több fajkeresztezésből származó nemesítési alapanyag stb. A szaktudás jelentősége A termésbiztonság növelésének egyik legfontosabb tényezője a betegség-ellenállóság. Ahhoz, hogy gátat vessünk az ország déli részén az utóbbi két évben megjelent kukorica gombabetegségnek (fuzárium), a törzsek ezreit kell ellenállóságra megvizsgálni. Burgonyanemesítőink az új rezisztens fajtajelölt előállítása során évenként 100—200 ezer magoncot vizsgálnak vírusbetegségekkel és burgonyavésszel szembeni ellenállóságra. Rozsdarezisztens búzafajták előállítása érdekében a nemesítő intézményekben külön kutatók foglalkoznak a rozsdarasszok elterjedésének, továbbá a különböző fajták és törzsek vizsgálatával. A rezisztencianemesítés célkitűzéseinek megoldása nem valósítható meg a kórtani kutatások felhasználása, sőt a kultúrák többségénél kórtani kutatók közvetlen részvétele nélkül. Mind fokozottabbak a termékek béltartalma iránti követelmények. Feladatként jelentkezik például a kukorica, búza fehérjetartalmának, a fehérje biológiai értékének növelése. E munkában biokémikusok segítsége és megfelelő műszerezettség nélkül nehezen képzelhető el számottevő eredmény. Egyes feladatok megoldásához növényélettani, másokhoz táplálkozásélettani, takarmányhasznosulási vizsgálatok szükségesek. A kísérletek kiértékelésében mind fontosabb szerephez jut a matematika. A növénynemesítési alapkutatások genetikai, citogenetikai feladatokkal kapcsolódnak. Talán az említettek a legfontosabbak, de még számos kérdés említhető, ami más tudományágak képviselőivel történő közös munkát igényel. Végül, de nem utolsósorban, mind nagyobb szükség van a hasonló feladatok megoldásán dolgozó növénynemesítők és az adott kultúrák növénytermesztési kutatóinak együttműködésére. A kísérleti adatok és a legjobb gazdaságok terméseredményeinek összehasonlítása az országos termésátlagokkal szemléltetően bizonyítja, hogy az új nemesített fajták adta lehetőséget a gyakorlat csak részben hasznosítja. Az említett átlagtermésekkel szemben egyes gazdaságok üzemi átlagtermése kukoricából meghaladja a 30 g-t kataszteri holdanként, és búzából sem számít rendkívülinek ezer holdak átlagában a 25 g körüli termés. Az eltérések csak részben magyarázhatók természeti adottságokkal. A bővebben termő és ezzel együtt általában igényesebb fajták csak az agrotechnikai követelmények biztosítása mellett válthatják be a hozzájuk fűzött reményeket Az üzemekben dolgozó szakembereknek ismerni kell a fajták képességei mellett azok igényeit is, hogy a nagy termések eléréséhez szükséges feltételeket biztosítani tudják. A mezőgazdasági dolgozók tudását nap mint nap növelni kell, s ebben az agrármérnöknek kell elöl járni jó példával, és ezt az okos termelőszövetkezeteknek nem gátolni, de támogatni kell! Mert hiábavaló a legjobb nemesített fajta is, ha nincs hozzáértő gyakorlati szakember, aki termessze. R. F. K.