Magyar Nemzet, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

■MlffllUKTudományos Fiqyelő iiiiinniiiiiiiiiiiiiiflinniniiiiiiiiiiiiiüniininiiiininiiiwninnimnflinniiiiniiiniiiiiiiiiniiRinimniiiiTminiimniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiii iiinniinmiiiiiiiiiiiiiiiiiniiisiimminiiKiiiiiiuiiiiimiiiiiiiiiiiuiiiiiaiiiiiiiiiiiHiiiiniiiiiiiHiiiiiiniiniiHiiiiiiiiMiiiiiuiiiiiiiiiinnniiiiiiiiiiiniiuiiiiiiiiiiiiiiuuinimiiiiumiiiiiniiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiinnniHiuiimininniiiiiiiiiiiiiiiiiininiimiiiiiiiininiiiniiinim Mikor kezdődik az öregség ? Szovjet tudósok az életkor meghosszabbításáról, az élet,,aranykoráról” Naponta 20—30 deka túrát­­ A 60 éves ember munkaképessége Már közhelynek számít, mindenki tudja, hogy korunk­ban egyre jobban kitolódik az emberi életkor átlagos határa. Az átlagos életkor már túl van a hetven esztendőn is. A Szovjetunióban például a leg­utóbbi népszámlálás során 21 708 embert találtak, aki száz esztendőnél idősebb volt. Az egyik ember túléli a százesztendős kort, mások pe­dig idő előtt megöregszenek. Mi a titka a hosszú életkor­nak? — erről beszélgetett a Szovjetsztkaja Rosszija című moszkvai lap szerkesztőségé­ben kerekasztal konferencián három moszkvai tudós. Nagyon érdekes megállapí­tással kezdte a beszélgetést A. Rubakin professzor. El­mondta, hogy az 1959-es szov­jet népszámlálás során a la­kosság tíz százaléka az úgy­nevezett idősebb korosztály­hoz tartozott. Ez nagyon je­lentős adat, mert más orszá­gokban az idősebb korosztály százalékaránya nem haladja meg a lakosság 3—4 százalé­kát. A Szovjetunió és más or­­szágokbeli adatok közötti kü­lönbség ellenére általános ten­dencia az egész világon az életkor kitolódása.­­ Az orvosok természete­sen kutatják az életelixírt gyógyszeres formában is. Egyesek el is értek valame­lyes eredményt a kétszázalé­kos novocain befecskendezé­sével. Azt megállapíthatjuk, hogy a novocaint általában az öregedés elleni komplex gyógyszernek tekinthetjük.­­ És van még egy tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: ez az idősebb ember idegállapota. A durva szó, az éles hang, a meg nem értő magatartás pszichikai traumát idéz elő. A pszichikai, lelki sérülések viszont meg­gyorsítják a fizikai betegségek kifejlődését. Mert minden iz­galom azzal jár, hogy a szer­vezet idő előtt elhasználódik. Hiszen a tudomány megállapí­tásai szerint az emberiségnek csupán két százaléka hal meg természetes halállal, kilenc­vennyolc százaléka pedig kü­lönböző egyéb ok folytán fe­jezi be idő előtt az életét. — A szót is­mét A. Rubakin professzor vette át. — Azt hiszem, beszélgeté­sünk végső konklúziója nem lehet más, mint az, amit a szovjet kutatók, biokémiku­sok, gerontológusok leningrádi konferenciáján leszögeztünk. Ott megállapítottuk az emberi életkor megjelölésének új idő­határait; ezek a következők: az 50—60 év közötti idő a középkorú emberek időszaka. Hatvantól hetvenöt éves ko­rig idősnek tartjuk az embert, és csupán hetvenöt éven fe­lül kezdődik az öregkor. De ez sem törvényszerű. Mi­nél jobban betartják az embe­rek az imént elhangzott taná­csokat, annál inkább kitolódik még az öregkor kezdete is. tetszik a vese, de ezt még ek­kor nem veszik észre sem a gyermekek, sem szüleik. Tel­­nek-múlnak az évek­, és a be­tegség lassan kifejlődik, ami­kor aztán idősebb korban ész­reveszi az ember, már króni­kus jelenséggel áll szemben. — És én mégis azt mondom, hogy az öregkor az élet arany­kora. Nem véletlen az, hogy nem egy országban már meg­alakultak az aranykorszak klubjai. Hiszen nagyon jól tudjuk, ahhoz, hogy ősszel jó termést takarítsunk be, már tavasszal ápolnunk kell a fia­tal hajtásokat, így van ez az emberi természettel is. Az aranykor, a jó termés betaka­rítása az öregkorban követ­kezik be, de csak akkor, ha fiatalon ügyelünk önmagunk­ra. O. Szokolnyikov professzor, a moszkvai Gerontológiai In­tézet igazgatója arról beszélt a kerekasztal konferencián, hogy miként is lehet megfo­galmazni az életelixírt. Az élet három fontos tényezőből áll: a munka, a pihenés, és a higiéniai előírások betartása. A Az öregedés ifjú korban kezdődik — A legfontosabb kérdés valóban a betegség gyökerei­nek kutatása — vette át a szót V. Marek professzor, a biológiai tudományok kandi­dátusa. — Elsősorban azt kell­ megvizsgálni, hogy minek kö­vetkeztében áll elő az örege­dés. Számtalan elméletet dol­goztak ki erre. Véleményem szerint a fennálló mintegy két­százötven elméletből a legér­dekesebb és legfontosabb Med­­vegyev professzor teóriája. Ő azt fejtegeti, hogy az emberi szervezetben a növekedés so­rán felhalmozódnak a makro­molekulák bioszintézisének hi­bái. Az egyik ilyen hiba pél­dául a fehérjetermelésben je­lentkezik. A bioszintézis hibái­nak felhalmozódása teljesen helytálló a molekulákban, de hogy áll a helyzet az egész emberi szervezet öregedésé­vel? — Az orvosok megállapítá­­­sai szerint — mondotta Ruba­kin professzor — a hatvanéves ember munkaképessége nem különbözik a fiatalokétól. Sőt, kétségtelen tény az, hogy az emberben évtizedek során ki­alakul egy úgynevezett dina­mikus stereotip ismétlődés, az élet ritmusa, amely a munká­ban kitűnően érvényesül. Az idősebbeknél érvényesül ez a kialakult ritmus, a fiatalok azonban még csak tanulják, még csak beleszoknak abba. Ezért olyan munkaképes a hatvanéves ember. — Gyári üzemi orvosaink tapasztalatára hivatkozom — folytatta a professzor —, ami­kor azt állítom, hogy az idő­sebbek általában ritkábban fordulnak az orvoshoz, mint a fiatalok. Ez ugyan az első hallásra hihetetlennek tűnik, de még­is így van. Hatvan év után ugyanis nagyon ritkán fordul elő új megbetegedés, csupán a régi, krónikus bajok állnak fenn, ezeknek a gyógy­kezelését pedig már ismeri a beteg. Még ritkább az új meg­betegedés a 75. életéven túl. A fiataloknál viszont újdonság­ként jelentkezik a betegség, tehát természetes, hogy ők gyakrabban fordulnak az or­voshoz. De ne arról beszél­jünk, hogy mikor jelentkezik a betegség, hanem mikor kez­dődik, mikor indul el a lap­pangó stádium, amit az em­ber nem vesz észre. Például: gyerekkorban igen gyakori a skarlát. Ennek következmé­nyeként nemegyszer megbe­. Nagyon korán kezdődik! A szívkoszorúér elmeszesedése például a 20. és 25. év között indul el, és hosszú-hosszú időn keresztül mindenféle szimptó­­ma nélkül folyik. De még messzebbre is visszam­ehetünk. A másfél hónapos méhmagzat, kilencvenhét és fél százalék­ban protoplazma folyadékból áll. Az újszülöttnél a szerve­zet víztartalma már csak het­vennégy és fél százalék. A fejlődés során az emberi test víztartalma egyre jobban csök­ken és a harmincesztendős em­ber szervezetében már csak hatvanhárom és fél százalék víz van. Igen ám, de a szer­vezetben lezajló vegyi reak­ciók az oldatokban folynak le, a víz pedig univerzális oldat Minél kevesebb víz van az em­ber szervezetében, annál las­sabban zajlanak le a bioké­miai folyamatok, köztük a leg­fontosabb­ az anyagcsere.­­ Az élet alapja az anyag­csere, és ez az idők folyamán egyre csökken. Amikor aztán az ember erősen csökkenti a szellemi és fizikai tevékenysé­gét, még lassúbbá válik az anyagcsere. Végül bekövetke­zik az az időszak, amikor sok­kal nagyobb lesz a szervezet felbomlásának folyamata, mint az új anyagok termelése. Ezen­kívül pedig sok belső szer­vünkben kicsírázák, kinő egy durva kötőszövet. Ez a szövet megzavarja az élet számára fontos sejtek működését a ve­sében, a májban, az izmok­ban. A csontozat is megválto­zik. Csökken például a bordák rugalmassága. — Az izomszövetek évről évre gyengülnek. Ez a magya­rázata annak, hogy az ember, amint öregszik, mind keveseb­bet akar mozogni, a test vala­hogy nyugalmat keres. Ilyen­kor kell azután az emberi akaratnak felvennie a harcot a testtel. Nem szabad utat en­gedni az­­öregség provokáció­jának-k. munka az ember életének el­engedhetetlen feltétele. Van­nak, akik azt hiszik, hogy az öregkorban teljes nyugalomra van szüksége az embernek, hiszen az évek során már el­koptak a­­csavarok". Csak­hogy mélységesen téved, aki összetéveszti az embert a gép­pel. Az embernek szüksége van a munkára, a szellemi és fizikai munkára egyaránt. De szüksége van a pihenésre is. Ennek a pihenésnek azonban úgynevezett aktív pihenésnek kell lennie, amely helyreállít­ja és újratermeli az erőt. Az­tán beszéljünk például az ét­kezésről. Idősebb korban jó­val kevesebb tojássárgáját, ál­lati zsiradékot, májat, velőt, kell fogyasztania az ember­nek. De nagyon egészséges, ha az idősebb ember naponta megeszik 20—30 dkg túrót, azonkívül beiktatja az étrend­jébe a szójababot, a tojásfe­hérjét, rizst, parajt, a káposz­tát és a tengeri halat. És na­gyon okos dolog időnként egy­­egy gyümölcs-, tej- vagy fő­zel­ékes napot tartani. Az életkor új időhatárai aj növény- és állatfajtáktól az automatikusan durrogó seregélyriasztóig A mezőgazdasági kutatások 1965. évi főbb eredményei A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya és a Földművelés­­ügyi Minisztérium Szakoktatá­si és Kísérletügyi Főigazgató­sága közös kiadványban fog­lalta össze az 1965-ös év me­zőgazdasági tudományos ku­tatásának a termelésben al­kalmazható főbb eredményeit. A könyv a növénytermesz­tés, kertészet, növényvéde­lem, állattenyésztés és az ál­lategészségügy területéről kö­zöl új módszereket, eljáráso­kat, berendezéseket, amelye­ket üzemi méretekben is ki­próbáltak már a kutatók. Megismerteti az olvasót az új, minősített növény- és állatfaj­tákkal, majd a trágyázással, öntözéssel, gépesítéssel, mező­­gazdasági kemizálással, vető­magkezeléssel, növényvéde­lemmel, illetve az állatte­nyésztéssel, takarmányozás­sal, tej- és hústermeléssel kap­csolatos kutatómunka ered­ményeit tárgyalja. Közli az eredmények alkalmazási lehe­tőségeit, gazdaságossági és jö­vedelmezőségi számításokkal forint értékben mutatja ki anyagi hasznosságukat. A leveleken keresztül törté­nő karbamid-trágyázástól a seregély riasztására szolgáló dunrogóig sok kutatási ered­ményt ismertet, amelyek kö­zül ez az utóbbi talán mulat­ságosan hangált, de szintén sok-sok forintban kifejezhető kártól menti meg például a badacsonyi szőlőket. A módszerek leírását szá­mos ábra, fénykép és táblázat teszi szemléletessé. Az ismer­tetett módszerek alkalmazása előmozdítja a terméseredmé­nyek növelését, az agrotechni­ka egyszerűsítését és a terme­lési költségek csökkentését. A könyv célja, hogy a tudomá­nyos kutatás oldaláról alapoz­za meg a terméseredmények tervszerű növelését. Dr. M. J. P. Milliárdos terméstöbblet növénynemesítésből Realizálni kell a kutatási eredményeket Gazdasági és tradicionális adottságaink alapján népgaz­daságunk egyik legjelentősebb ága a mezőgazdaság A máso­dik ötéves terv időszakában a mezőgazdasági termelés 10%­­kal növekedett, ami az előző évek és a szomszédos országok fejlődéséhez viszonyítva is di­csérendő eredmény. A termés­átlagok növelésében számot­tevő szerepet játszott a me­zőgazdasági kutatás eredmé­nyeinek gyakorlati felhaszná­lása és ezen belül az új ne­mesített fajták köztermesztés­be vétele. A Magyar Tudományos Aka­démia elnöksége a közelmúlt­ban foglalkozott növényneme­sítésünk helyzetével és fel­adataival, az Agrártudomá­nyok Osztályának előterjesz­tése alapján. Tekintettel a kér­dés népgazdasági fontosságá­ra, az előterjesztés és a jóvá­hagyott határozat részleteiről tájékoztatást kértünk a Ma­gyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályától és annak Növénynemesítési Bizottságától. A növénynemesítés helye a népgazdaságban Az előterjesztés egyik és igen figyelemre méltó része a közgazdasági vonatkozások ér­tékelése.­­Hazánkban a mező­­gazdasági termelés — a társa­dalmi ráfordításokkal arányos árrendszerben — a nemzeti jö­vedelem 34,9°­0-át adja. A bel­földi igények kielégítésén kí­vül jelentős az ország mező­­gazdasági exportja is. Az el­múlt évben például 2 milliárd devizaforintot meghaladó ösz­­szeggel volt nagyobb a mező­­gazdaság exportja az érdeké­ben eszközölt importnál. Az ország devizabevételén belül a tőkés devizabevétel 50%-a a mezőgazdasági exportból származik. A harmadik ötéves terv a külkereskedelmi mér­leg biztosítása érdekében en­nek az aránynak a további növelését írja elő. Mezőgazdasági exportunk­ból jelentős arányban része­sednek a növényi termékek. A fokozódó exportcélok biztosí­tása — a nemzetközi versenyt is figyelembe véve — a mező­­gazdasági termékek tárolásá­nak, szállításának és csomago­lásának fejlesztésén kívül — illetőleg részben ezeket meg­előzve — egyéb vonalon is, így a növénynemesítés terén is fokozódó igényeket támaszt.­* Az idézettek alapján úgy vélhetjük, hogy a mezőgazda­­sági kutatás, köztük a növény­nemesítés kiemelt anyagi tá­mogatásban részesül. Az érde­keltek azonban más vélemé­nyen vannak. Megértik ugyan, hogy egyes iparágak gyors fej­lesztése elengedhetetlen és ezt meg kell előznie a szükséges kutatások biztosításának. Az sem vitatható, hogy a terme­lést közvetlenül nem érintő, de létünkhöz hozzátartozó egyéb kutatásokra is szükség van. Azonban ezek figyelem­be vétele mellett sem tarthat­ják elégségesnek, hogy a ha­zánkban kutatásra fordított összegből a mezőgazdasági tu­dományok 13,2%-ban részesül­nek. Ez kevés ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés iránt támasztott fokozott igényeket a kutatómunka, összességében és lehetőleg minden fontosabb részletében is biztosítsa. A hibrid kukorica haszna A számok bizonyítanak a legjobban, még akkor is, ha a mezőgazdasági növények nagy családjából csak a legfonto­sabbakat ismertetjük. A kukorica hazai átlagter­mése az 1931—1940-es évek átlagában kataszteri holdan­ként 10,8 g, az 1956—60-as évek átlagában — amely idő­szakban a hibrid kukoricák gyors elterjesztése megindult — 13,3 g volt, az 1963—65-ös évek átlagában pedig 16,5 g-ra emelkedett. 1963-tól kezdődően a kukorica vetésterület több mint 90%-án hibrid kukoricát termesztünk. Reális becslés szerint a hibridek bevezetése a holdankénti termés mennyi­ségét országos átlagban mint­egy 2 g-val növelte. 2 100 000 kh vetésterülettel számolva ez évenként több mint 6 millió q terméstöbbletet, illetve évi 1,2 milliárdot meghaladó népgaz­dasági hozamnövekedést ered­ményez. Két év óta búzából is bizto­sítjuk az ország szükségletét; ebben jelentős szerepe van az új intenzív fajtáknak, elsősor­ban a Krasznodarban nemesí­tett Bezosztaja 1-nek, kisebb mértékben pedig a Fertődi 293-as őszi búzának. E kultúra termésátlaga az 1930—1940-es években 7,9 q/kh, 1956—60. évek átlagában pedig 8,6 q/kh volt. 1963—65. évek között át­lagosan 10,7 q búzát termel­tünk kataszteri holdanként, amiből külön kiemelendő az 1965. évi 12,5 q/kh átlagter­més, megjegyezve, hogy ez év­ben megközelítően azonos át­lagtermést értünk el. Ha nem számítjuk a Bezosztaja 1 ter­mésnövelő hatását, mivel szovjet nemesítési eredmény hazai összehasonlító kísérletek utáni adaptálásáról van szó, akkor 200 millió forint körüli évenkénti eredményjavulást írhatunk a hazai búzaneme­sítés, a Fertődi 293 fajta ja­vára (mintegy félmillió holdon termesztve holdanként közel 2 %-val többet­ terem mint a Bánkúti 1201 fajta). A cukoripar és a kutatóinté­zetek adatai szerint a poliploid répafajták a gyökér súlyának 5%-os és a cukortartalom 1,5%-os növelése eredménye­ként 7,5%-kal nagyobb cukor­termést adnak a régi nemesí­tett fajtáknál. Ez a különbség évi 240 millió forint többlet­­bevételt jelent. Elsősorban a kendernemesí­­tés eredményeként, 1954-58- hoz viszonyítva, a kataszteri holdankénti kórótermés 22,7 %-ról az 1959—64. évek átla­gában 28 q-ra emelkedett. Ugyanakkor — lényegében vál­tozatlan technológia alkalma­zása mellett — a fajták rost­tartalmának növekedése kö­vetkeztében a rostkihozatal 18,5%-ról 23,2%-ra növekedett Ez 50 millió forint többletbe­vételt jelent Számottevő hozamnöveke­dést biztosítanak az új beteg­ség-ellenálló rizsfajták, a táj­fajtáknál nagyobb fehérjetar­talmú lucerna, a hibrid szu­­dáni cirokfű, a télállóbb őszi árpa, a lisztharmatrezisztens tavaszi árpa, az új len és do­hány fajták. Országos fajta­­kísérletbe került a vírusok többségével és a burgonya­vésszel szemben ellenálló új burgonya, a monogerm cukor­répa, a hibrid szemescirok és más további eredményt jelentő faj­táj elölt­ e . Új módszerek, összehangolt munka A régi fajtákat jó tájfajták­ból a legjobb egyedek, később az egymást kiegészítő kedvező tulajdonságokkal rendelkező fajták hibridjeinek kiválasztá­sa, összehasonlítása és elszapo­­rítása útján állították elő. Több szántóföldi növény ne­mesítésének ma is ez a fő módszere, azonban az utóbbi évtizedben elismert fajták szá­mottevő része új nemesítési módszer eredménye. A termesztésben szereplő kukorica, kender, szudánifa hibridek az úgynevezett hete­­rózis nemesítés termékei. En­nek lényege, hogy egyes fa­joknál két vagy több jól kom­binálódó törzs közvetlen utó­dai 20—30%-kal nagyobb ter­mést adnak, mint a legjobb fajták. E módszernél a keresz­tezendő kiegyenlített törzsek előállítása, esetenként több ezer törzs közül a jól kom­binálódók kiválasztása után külön megoldandó a nagy tö­megű hibrid vetőmag gazdasá­gos termesztése. Kukoricánál ez címerezéssel is megoldha­tó, de eredményesebben és ol­csóbban biztosítható hímsteril anyai partnerek előállításával és felhasználásával. Búzánál, cukorrépánál, cirokféléknél csak hímsteril formák, továb­bá hímsterilitást fenntartó és fertilitást helyreállító rendszer megteremtése után kerülhet sor a megfelelő törzsek kivá­lasztására, keresztezésére és összehasonlítására. Az említett növények nemesítésében je­lenleg szorgos munka folyik a fajták termőképességét felül­múló hibridek előállítása érde­kében. Más, új módszerek termékei a poliploid répafajták, a szin­tetikus lucerna, több fajke­resztezésből származó nemesí­tési alapanyag stb. A szaktudás jelentősége A termésbiztonság növelé­sének egyik legfontosabb té­nyezője a betegség-ellenálló­­ság. Ahhoz, hogy gátat ves­sünk az ország déli részén az utóbbi két évben megjelent kukorica gombabetegségnek (fuzárium), a törzsek ezreit kell ellenállóságra megvizsgál­ni. Burgonyanemesítőink az új rezisztens fajtajelölt előállítá­sa során évenként 100—200 ezer magoncot vizsgálnak ví­­rusbetegségekkel és burgonya­vésszel szembeni ellenállóság­ra. Rozsdarezisztens búzafaj­ták előállítása érdekében a ne­mesítő intézményekben külön kutatók foglalkoznak a rozsda­­rasszok elterjedésének, továb­bá a különböző fajták és tör­zsek vizsgálatával. A rezisz­tencianemesítés célkitűzései­nek megoldása nem valósítha­tó meg a kórtani kutatások felhasználása, sőt a kultúrák többségénél kórtani kutatók közvetlen részvétele nélkül. Mind fokozottabbak a ter­mékek béltartalma iránti kö­vetelmények. Feladatként je­lentkezik például a kukorica, búza fehérjetartalmának, a fe­hérje biológiai értékének nö­velése. E munkában biokémi­kusok segítsége és megfelelő műszerezettség nélkül nehezen képzelhető el számottevő ered­mény. Egyes feladatok megoldásá­hoz növényélettani, másokhoz táplálkozásélettani, takar­­mányhasznosulási vizsgálatok szükségesek. A kísérletek ki­értékelésében mind fontosabb szerephez jut a matematika. A növénynemesítési alapkutatá­sok genetikai, citogenetikai feladatokkal kapcsolódnak. Talán az említettek a legfon­tosabbak, de még számos kér­dés említhető, ami más tudo­mányágak képviselőivel tör­ténő közös munkát igényel. Végül, de nem utolsósorban, mind nagyobb szükség van a hasonló feladatok megoldásán dolgozó növénynemesítők és az adott kultúrák növénytermesz­tési kutatóinak együttműködé­sére. A kísérleti adatok és a leg­jobb gazdaságok termésered­ményeinek összehasonlítása az országos termésátlagokkal szemléltetően bizonyítja, hogy az új nemesített fajták adta lehetőséget a gyakorlat csak részben hasznosítja. Az emlí­tett átlagtermésekkel szemben egyes gazdaságok üzemi átlag­termése kukoricából megha­ladja a 30 g-t kataszteri hol­danként, és búzából sem szá­mít rendkívülinek ezer holdak átlagában a 25 g körüli ter­més. Az eltérések csak részben magyarázhatók természeti adottságokkal. A bővebben termő és ezzel együtt általá­ban igényesebb fajták csak az agrotechnikai követelmények biztosítása mellett válthatják be a hozzájuk fűzött reménye­ket Az üzemekben dolgozó szakembereknek ismerni kell a fajták képességei mellett azok igényeit is, hogy a nagy ter­mések eléréséhez szükséges feltételeket biztosítani tudják. A mezőgazdasági dolgozók tudását nap mint nap növelni kell, s ebben az agrármérnök­nek kell elöl járni jó példával, és ezt az okos termelőszövet­kezeteknek nem gátolni, de tá­mogatni kell! Mert hiábavaló a legjobb nemesített fajta is, ha nincs hozzáértő gyakorlati szakember, aki termessze. R. F. K.

Next