Magyar Nemzet, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
4 NAPLÓ Február 1 Három színházi bemutatót tartanak Budapesten ezen a héten. Csütörtökön a Thália Színház mutatja be Goethe Torquato Tasso című drámáját. A Vígszínház pénteken Tennessee Williams drámáját: Macska a forró tetőn, a Madách Kamaraszínház pedig Tabi László új darabját mutatja be, címe: Enyhítő körülmény. A Farkas Aladár szobrászművész a magyar—vietnami kulturális munkaterv alapján egy hónapra a Vietnami Demokratikus Köztársaságba utazott. 41 Milán Gáspár csehszlovák festőművész kiállítását a Csehszlovák Kultúrában február 3-án este 6 órakor nyitja meg Breznay József festőművész. Betiltották Federico Garcia Lorca Mariana Pineda című, történelmi tárgyú drámájának előadását. A madridi tájékoztatásügyi minisztérium cenzúra hivatalának határozata feltűnést keltett, ugyanis Lorcának több darabja szerepel műsoron a spanyol színházakban és a most betiltott művet akadály nélkül mutatták be 1927-ben Primo de Rivera diktatúrája idején. Négy bolgár karikaturista műveiből nyílik meg kiállítás ma a budapesti Bolgár Kultúrában. A tárlatot Gerő Sándor grafikusművész nyitja meg.Ő Filippo Turati mártírhalált halt olasz szocialista vezér életéről film készül. A mozivásznon Jean Gabin alakítja Turatit. A művész nagyon hasonlít az egykori munkásvezérre. 5 Vengerszkij Album címmel 14 zongoradarabból álló sorozatot komponált Grigorij Frid moszkvai zeneszerző. A komponista tavaly júniusban részt vett Egerben az ifjúsági kamarazene fesztiválon. Új művébe magyar népdalfeldolgozásokat is illesztett. A Magyar album című kompozíciót előreláthatóan hazánkban is bemutatják. El A karlsruhei bíróság háromhavi felfüggesztett fogházbüntetésre ítélt egy német kereskedőt, aki a Jud Süss című hírhedt náci uszító film egy példányát Hollandiából Nyugat-Németországba csempészte, s eladásra kínálta egy izraeli szervezetnek, majd amikor ez az üzlet nem sikerült, egy arab filmvállalkozónak. Az ítélet Indoklása: vámkihágás és betiltott film forgalomba hozásának kísérlete. Czimra Gyula, 1966-ban elhunyt festőművész kiállítását február 3-án délután fél 6 órakor nyitja meg László Gyula egyetemi tanár a Fényes Adolf-teremben. Már del Plata dél-amerikai fürdőhelyen nem rendeznek többé filmfesztivált. Már az idei jubileumi ünnepséget sem tartják meg. A népszerű fesztiválokon több magyar film is sikerrel szerepelt. Háromszáz éves a Drezdai Állami Színház. A jubileum megünneplésére folynak az előkészületek. A bécsi Állami Operaház, a leningrádi Kirov Balett, a lipcsei opera és a müncheni Bajor Operaház társulatai szerepelnek az ünnepségen. Josephine Baker példáját követi Bartha Kitt, akinek dalait a magyar rádió is gyakran közvetíti. Az énekesnő Kaliforniában farmot vásárolt, ott nevel fel egy tucat árva gyereket. Milyen a mai ifjúság? Erre a kérdésre kíván válaszolni Mihail Romm kétrészes filmje. Az első rész a nyugati ifjúsággal, a második a szovjet fiatalokkal foglalkozik. ›£› A Weiner vonósnégyes nagysikerű nyugat-berlini koncertje után ismét külföldi vendégszereplésre készül: februárban tíz hangversenyből álló sorozatot adnak a belga városokban, majd ezt követően az NDK-ban készítenek rádiófelvételt műsorukról. A holland televízió még ebben az évben megkezdi színes adását. A Fülöp-szigeteken is elkészültek az átépítési munkálatokkal. Az ázsiai országok között ugyanis, Japán után, ott adnak először színes tévéműsort. — Mapi Nemzet_____ A VIZSGÁLAT előadása a Nemzeti Színházban A GONSOLATOT indulatot akarja-e mozgásba hozni Peter Weiss oratorikus drámájának, A vizsgálatnak előadásával a Nemzeti Színházban a rendező Major Tamás? A kérdés jogosnak látszik, miután legutóbb a műről beszélve annyi szó esett arról, hogy az író mennyire a gondolkodásban, a tudat működésében jelöli meg az Auschwitz-per jegyzőkönyvein, tanúk és vádlottak vallomásain, vádló és védő kérdésein alapuló műve folyamán a haláltáborok megelőzésének egyetlen lehetőségét. Gondolatmenete spirálisan egy középpont körül kering és szárnyal: a társadalmi erővonalak irányának közös felismerése, az ember ellen szőtt maffiák korai tettenérése, a csírájában, idejekorán elfojtott, megelőzött zsarnokság veheti csak elejét népirtások megismétlődésének a társadalmakban. Szó esett arról, hogy Peter Weiss mindvégig tárgyszerűen, higgadtan beszél még az öldöklésekről is, a jegyzőkönyvek nyelvén, lefojtott szenvedéllyel s hagyja a tények hidege alatt izzani a drámát. De szó volt a mű költészetéről is, arról, hogy ez a dráma egyszerre törvényszéki és templomi építmény. Mintegy porosodó akták között verődik benne a visszhang, a papirosnak kell zengésben kitörnie és iratokból kell kórust énekelni. Mindez csakugyan jogossá tehetné a kérdést: a gondolatra vagy az indulatra kell-e hát bízni a rendezésben a vezető szólamot? Felzaklatásra vagy eltűnődtetésre teremtett mű-e A vizsgálat? Csakhogy túl azon, hogy a rettenet-sorozatoknak ez a tárgyalása egy törvényszéki teremben játszódik s a végítélet apokaliptikus képei kápolnák vagy katedrálisok falára illenek. A vizsgálat: dráma. Színhelye: színpad. Színpadot pedig csak gondolat és indulat együttesen tud betölteni. Nincs külön oltára rajta az értelemnek és nincs külön az érzelemnek. A szertartást egy helyen kell elvégezni, a ceremóniának egyazon mozdulataival és egyazon áhítatával. MAJOR TAMÁS lett A vizsgálat színpadának. Csakugyan ugyanegy mozdulattal celebrál, szolgálja az értelmet és az érzelmet, az indulatot és a gondolatot. Ugyanegy odaadással és átszellemültséggel is. Mik az eszközei? Ha nézem ezt a változtathatatlan színpadot, két félkaréjban emelkedő széksoraival, ha nézem a sorok közt úgyszólván cselekvés nélkül — a megszokott színpadi mozgalmasság értelmében legalábbis cselekvés nélkül — ülni kényszerülő szereplőket, ha nézem ezt a tökéletes, rideg dísztelenséget, azt kell mondanom: nincsenek, mert nem lehetnek eszközei. Eszközéül marad a rendezőnek: egy álló, megmeredt, kristályrendbe fagyott színpad és a Mű. Eszközéül marad: harminc, mozgási akcióktól szinte végképp eltiltott színész, tizennyolc szereplő, aki a vádlottakat játssza, kilenc, aki a tanúkat, és egy-egy, aki a bírót, a vádlót és a védőt. Harminc színész és a Mű. Eszközéül marad: a szöveg, amelyet egy helyben, kellék nélkül, fizikai cselekvés nélkül kell elmondani. A szöveg és a Mű. Eszközéül marad: néhány sor reflektor, egy mikrofon, amely időnként visszhangossá zendül. A színpadi technika és a Mű. Eszközéül marad a rendezőnek: a Mű. Mindent belőle kell megteremtenie. A drámát, amely a szenvtelenül csoportosított tények alatt lappang. Az embert, aki egy tárgyalóteremben hivatalos vallomást tesz, de úgy kell vallania mégis, mintha csak az iszonyú emlékeivel állana szemközt és önmagának vallana. Át kell élnie a múltat és mégsem szabad átélnie, hiszen fórum előtt áll, kötelező fegyelemben. Meg kell teremtenie az embert, aki tagad és azt, aki igazat mond. Úgy kell megteremtenie a kapcsolatokat ezek között az emberek között, hogy nem lehet közöttük kapcsolat, hiszen hosszú párbeszéd-részek patakzanak el, míg egyik a másiknak megfelelni tud, vitába szállhat vele, érvelhet ellene, rásütheti, te gyilkoltál, te kínoztál meg, te ölted meg a gyerekem. A nagy dialógust a múlttal, a világgal, a jövendővel, a figurákkal egymásközt a rendezőnek úgy kell létrehoznia, hogy voltaképp nem beszélhetnek egymással — hogyan is ereszkednek szóba az emberrel a világ, a múlt és a jövendő —, s mégis párbeszédnek kell kialakulnia itt, hiszen színpad ez . A vizsgálat, dráma. A gondolatok és indulatok mélyen elrejtett rendjét kell a rendezőnek itt fölfednie. Láthatatlan szálakból szoros és megbonthatatlan hálót fonnia. Füstté lett eseményekből színpadi akciókat feszítenie, füstté lett emberekből társadalmat rekonstruálnia, hazugságokból igazságot fejtenie, anyagtalanul elpárolgó szóból masszívumot építenie. Színpadi valóságot kell teremtenie egy lidérces látomásból, az auschwitzi pokolból, láttatnia kell, megfoghatóvá tennie az emlékeket sortüzekről, kínzásokról, emberrakományokról és hullahegyekről — hálóba kell fognia a gázt. Mindez a látszólag lehetetlen sikerül Major Tamásnak, mert a Műből indul ki. A Műből, amelyben bonthatatlan logikai rend van s a rendező megtalálta a kulcsait. A Műből, amelyben színpadi dráma van lefojtva, csak a szenvedélyeit kell egyenként, okosan elereszteni láncukról, különben szétmarcangolják a nézőt. A rendezői gondolat és elv nem szelídíti, csak féken tartja a dráma indulatait, csakúgy, mint maga az író, aki a drámában nem mészárszéket, hanem laboratóriumot ábrázol, ahol az értelem steril eszközökkel, hófehér lángba öltözve vizsgál. Ezt a hűvös, higgadt sterilitást, ezt a metszően hideg lángolást alkalmazza Major Tamás a rendezésében s a néző a gondolkodás szenvedélyes igényét hozza magával a Nemzeti Színház felzaklató-lehiggasztó előadásáról. A SZÍNÉSZEK tömegek vonulnak: a kilenc tanúban az a néhány, aki Auschwitzot túlélte és az a sok millió, aki elpusztult ott. A tizennyolc vádlottban az a tizennyolc, aki a Frankfurtban megtartott Auschwitz-per vádlottainak padján ült. És mögöttük az a társadalomellenes rendszer is, amely bűnüket produkálta. Valamennyien a drámából születtek és az írónak, a rendezőnek és a saját belső világuknak, az emberségüknek, az érzelmeiknek, a gondolkodásuknak, a disztingváló képességüknek a neveltjei. A tanúk közül típusnál sokkal összetettebbet, világnézetet fogalmaz meg Básti Lajos, iszonyú élmények emlékké kövült raját éli át Egri István, fegyelmezett, nagy indulatot Tyll Attila, sorsok hoszszú sorát Berek Katalin és Makay Margit, a felejthetetlenül elevenen maradt gyötrelmeket Sinkó László és Szokolay Ottó. Belőlük a múlt gyűlölete csap ki, süt ki nagyon fegyelmezetten s ha egyáltalán lehetséges, tárgyilagosan, míg Balázs Samuból és Szendrő Józsefből az a gyűlölet, hogy a múltról, a múltjukról beszélniük kell. A tanúk háromféle kategóriája: azoké, akik ebben a perben akár vádlottak is lehetnének, azoké, akik csak szenvedők és azoké, akik cselekvőek is, nagyon sok árnyalattal válik el egymástól s ez a finom disztinkció nemcsak a szöveg következménye, hanem a színészi játék érdeme is. A vádlottak, ha a tanúkénál egyénibb, személyesebb is az arcuk, végösszegükben a tipikusan fasiszta társadalom típusait képviselik. A Bogert játszó Őze Lajos nemcsak a frankfurti per tömeggyilkossággal vádolt vádlottja, saját kacsázó járásával, hanem a náci tömeggyilkos, a, Mulkát játszó Agárdi Gábor nemcsak az összeszorított ajkú, megvető mosolyú Mulka, hanem az az ember, aki ma is elszántan és passzióval ismételné meg a bűneit , s Frankfurtban most is ismerősek ezek a Muskák. Hanti, Schlage, Bischof, Scherpe Suka Sándor, Siménfalvy Sándor, Sugár Lajos, Hindi Sándor játékában ugyanaz az alattomos, akarattalan kispolgár, akiből Hitler ma is összetoborozhatná a híveit. Raduk, Stark, Hoffmann, Bednarek, Baretzky Szirtes Ádám, Szemén Gyula, Izsóf Vilmos, Pásztor János, Tarsoly Elemér játékában ugyanaz a fenevad, akiből a rohamosztagait. Dr. Capesiusban, dr. Frankban, dr. Schatzban, dr. Lucasban, Klehrben, ahogyan ezeket a figurákat Ungváry László, Csurka László, Kun Tibor, Somogyváry Pál, Horkai János játssza, tetten érhető egy karrierizmusból vagy gyávaságból mindenre kapható társadalmi típus, s Broaddal és Breitwieserrel kiegészítve, ahogyan Várady Balogh László és Papp István megfogalmazza, kikerekedik a Harmadik Birodalom vérengző körképe. A védőben Kálmán György fölvázolja a neofasizmus gőgjét és aspirációit, a vádlóban Avar István azt az újra elelszigetelődő lelkiismeretet, amely az új hitlerizmusban ismét kénytelen lenne egyedül maradni és a bíró alakjában Rajz János azt a bizonytalan ítéletet, amely a valóságos frankfurti perben szégyenletesnél hitványabb, felháborítóan enyhe ítéletet hozott nyilvánvalóan bebizonyított bűnhalmazatok felett. Vas István nagyszerűen dobogó prózaverse a fordításban a legtisztábban lüktet Básti Lajos dikciójában s az előadás nagy művét remekül szolgálja Keserű Ilona díszlete és Vágó Nelly jelmeze. Mátrai-Betegh Béla : A SZÍNÉSZEK Szerda, 1967. február 1. Élénk nemzetközi érdeklődés a Szépművészeti Múzeum munkája iránt A Szépművészeti Múzeum főigazgatója, dr. Garas Klára, szokatlan sajtóbemutatóra hívta meg az újságírókat. Ezúttal nem kiállításról volt szó. A múzeum legújabb, fontos kiadványairól, a tudományos munkáról és a külföldi visszhangról kaptunk tájékoztatást A könyvtárterem három nagy asztalát foglalta el a dokumentációs anyag, kezdve a kiállítási katalógusoktól a vaskos opusokig, már mennyiségileg is elismerésre méltóan illusztrálva a múzeum tudományos munkásságának teljesítményét. Az egyre magasabb nyomdai igényekkel előállított, több nyelven megjelent magyar kiadványok a képzőművészetek népszerűsítésétől kezdve sokrétűen ölelik fel a múzeum feladatait. A témakör széles: a Szépművészeti Múzeum óriási anyaga, mely korszerű, tudományos feldolgozásban múzeumunk nemzetközi rangját is magasabbra emeli. Hírünk a nagyvilágban a művészeti kiadványok révén is terjed. A madridi Aguilar kiadó a "Nagy múzeumok" (Grandes museos) sorozatának nyolcadik köteteként adta ki spanyol nyelven Garas Klára, Genthon István és H. Takács Marianne 150 szövegközi képpel és 100 színes diával illusztrált tanulmányát a Szépművészeti Múzeumról. (Az Aguilar ezt megelőzően a Louvre-al lépett az olvasók elé, s a továbbiakban adja ki az Uffizit és az amszterdami múzeumot ismertető kötetet.) A sok értékes tudományos könyv, hosszabb lélegzetű tanulmány között talán a fő helyet foglalja el Balogh Jolán A művészet Mátyás király udvarában című nagy munkája, melyet a Magyar Nemzet már méltatott megjelenése alkalmával. A múzeum munkatársai sok irányú feladatoknak tesznek eleget. Közreműködnek a fiatalság számára készült »Az én múzeumom” sorozatban, írnak esszé-színvonalú katalógusi előszókat, kisebb monográfiákat, vagy a múzeum anyagából összefüggésükben kiemelt részleteket dolgoznak föl tudományos igénnyel, módszerekkel. (Példa erre Boskovits Miklós Korai olasz táblaképek, vagy Végh János XVI. századi német és cseh táblaképek című könyve.) Külföldi lexikonok magyar tárgyú cikkek, címszavak feldolgozására újabban magyar műtörténészeket kérnek fel. A Corvina kiadó szívügyének tekinti a Szépművészeti Múzeum kiadványait, a kitűnő idegen nyelvű fordítások, a kiadványok tipográfiája, minősége állandóan növeli a külföldi megrendeléseket. A Régi képtár 60 képpel díszített második kötete már öt nyelven ért el kiadást, legközelebb japánul jelenik meg. A Mesterműveket szintén most nyomják japánul. A dokumentációkkal megrakott asztalok egyikén láttuk a ritkán látható, az országban forgalomba nem kerülő Bulletint, a Szépművészeti Múzeum magyar és francia nyelvű tudományos folyóiratát. Évenként kétszer jelenik meg ez a fontos tudományos cikkgyűjtemény a külföldi szakkörök tájékoztatására. A spanyol kiadón kívül más országok kiadói is felfigyeltek a Szépművészeti Múzeum tudományos munkájára. A kö■zeljövőben jelenik meg Milánóban Garas Klárának egy olasz műtörténésszel írt közös műve, egy holland kiadó pedig Gerszi Terézt kérte fel a múzeum XVI. századi németalföldi grafikájának tudományos feldolgozására. A párizsi magyar kiállítás sikere fokozta a külföld érdeklődését a magyar művészet és muzeológia iránt. A legtekintélyesebb művészeti folyóiratok, mint a Burlington Magazine, a Pantheon, a The liteterature of art, a Times vasárnapi irodalmi melléklete, a prágai Viveni stb. jelentékeny terjedelmet szentelnek a Szépművészeti Múzeum értékes tudományos munkásságának. A múzeum különben számos érdekes kiállítást is rendez 1967-ben. Februárban a XVI. századi németalföldi grafika bemutatója nyílik meg. A tárlaton, amelyet a Szépművészeti Múzeum anyagából rendeznek, bemutatják a többi között Brueghel műveit is. Áprilisban Ismeretlen mesterművek címmel nyílik meg kiállítás. Ezen olyan kitűnő alkotásokat mutatnak be, amelyeket az utóbbi években sikerült azonosítani a múzeum kutatóinak. A nyáron holland festészeti kiállítás nyílik még a varsói képtár és a Szépművészeti Múzeum anyagából, ősszel pedig Daumier, a francia karikaturisták műveit, valamint Ernst Barlach szobrait mutatják be. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából novemberben szovjet képzőművészeti kiállítást rendeznek. Ebben az évben a Szépművészeti Múzeum viszonozza az Albertina itteni grafikai kiállítását: Leonardo, Raffaello, Manet és Cézanne alkotásait mutatja be Bécsben. A párizsi magyar kiállításhoz hasonlóan az idén Londonban, a Victoria and Albert múzeumban nyílik magyar kiállítás — jelentős részben a Szépművészeti Múzeum kincseiből. A Televízió műsoráról iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiMiin Interjúk hete Sok interjút láttunk a héten, s mert jól sikerültek, nem is sokalljuk őket. Sőt, azt reméljük, hogy a Televízió a jövőben is mind gyakrabban él majd az interjú lehetőségeivel. Annál is inkább, mert a hétnek talán legjelentősebb interjúja voltaképpen a választási kampányt kezdte meg. Dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára programot adott, kommentálta a választási felhívást, vitatkozott, félreértéseket oszlatott el, okos és meggyőző beszélgetést folytatott — nem egyszerűen a riporterrel, hanem sokkal inkább a milliónyi képernyő előtt ülő beszélgetőpartnerekkel. Nagyszerű lehetősége ez a választási propagandának, nagyszerű új formája ez egy országos parlamentnek: családias beszélgetés keretében őszintén beszélgetnek velünk az ország vezetői az ország dolgairól. Ennyiben már a választási kampány részéül tekinthetnék az interjú-rovat e heti beszélgetését is, jóllehet megelőzte az Erdei-interjút. Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese nyílt, mondhatni baráti beszélgetés keretében tájékoztatott az idei terv-évről, az új gazdasági irányítási módszerek felé induló lépéseinkről. Az érdekes témáról folyó közvetlen beszélgetés sikeréhez az is hozzájárult, hogy Vályi Péter kiváló előadó, élvezetes beszélgető-partner. Az interjúban rejlő változatos lehetőségekre a Vályi Péterrel folytatott beszélgetés napján még két példát adott a tévé. A színházi előzetesnek és a színházi ismeretterjesztésnek is sokat ígérő módszere lehet az interjú, ezt bizonyította A vizsgálat premierjének előestéjén, Bemutató előtt címmel sugárzott beszélgetés Major Tamással. Ez az interjútípus azonban bővebb illusztrációt kíván, a szerzőről, a darabról, a témáról, a mondanivalóról sokféle ismeretanyag illeszkedhet az ilyesfajta adásba. Úgy, amint ez meg is történt Kürti Lászlónak Wiedermann Károllyal és Mátray Mihállyal folytatott beszélgetésekor. A filmbetétek fölött kialakult viták, a film részekhez fűzött kommentárok tévéesztétikai eszmecserévé avatták ezt az interjút. Show-hivatal Ez a játékos cím további szójátékra csábít: az új műsor — show-talan volt Semmi köze a látványossághoz, a revühöz — igaz, a hivatalhoz sem. Néhány táncdalt hallottunk, hazai és vendégénekesek előadásában, egy kis interjút az operettszínházi bemutató rendezőjével , valamint két kiváló csevegést. Mindkettő a művészeti közélet sarkalatos kérdéseivel foglalkozott tréfásan. Komlós János a könnyű műfajról és a kritikáról beszélgetett Vitray Tamással, Mikes György pedig a televízió gyengéi fölött csipkelődött kedvesen. Röviden Semmelweis Ignácról állított össze jól sikerült dokumentumfilmet ifj. Schiffer Pál. Az évfordulók, a megemlékezések is hasznos alkalmat adnak a tudományos ismeretterjesztésre. — A Sorsok, emberek sorozatban, Klári címmel mutatták be Knoll István tömör, szép kisriportját egy fiatal lányról, aki gyermekkori betegsége következtében elveszítette hallását. Knoll a finom érzelmi hatások mestere, dicséretes tapintattal és takarékosan bánik velük. A helyszíni közvetítés-rovat ezúttal a Zeneműkiadóhoz látogatott A különben érdekes műsor azonban csak annyiban nevezhető helyszíni közvetítésnek, amennyiben látogatás az, ha vendéglátónk éppen elmegy hazulról, amikor fölkeressük, de azt mondja: ott a fényképalbum meg a lemezjátszó, érezzétek jól magatokat... .. L. MOST FÉNYKÉPEZZEN DECEMBERTŐL MÁRCIUSIG CSAK NÁLUNK! Díjtalanul előhívjuk fekete-fehér filmjeit, ha egyidejűleg nagyításait is nálunk készítteti! FŐVÁROSI FOTO VÁLLALAT