Magyar Nemzet, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

Orosz Adél és Róna Viktor koncertje Napjainkban sűrűsödnek az egyéni koncertek, s ez biztos jele a "művészi kínálat" gaz­dagságának és a közönség igé­nyének is. A szólóestek pla­kátjain legjobb táncművé­szeink nevét azonban hiába keressük, s az ember elgon­dolkozhat azon, hogy vajon a szervezés bátortalanságáról vagy a kellő érdeklődés hiá­nyáról van szó? Végre — tizenegy évnyi szü­net után — sor került az első balett szóló-koncertre, Orosz Adél és Róna Viktor műsorá­ra. A közönség megtöltötte az Erkel Színház nézőterét s a szereplők igen nagy sikert arattak. Meglepő ez? Nem hinném, hiszen az utóbbi években is­mét növekszik az érdeklődés balettművészeink iránt, Róna Viktor nevét p pedig még azok is ismerik, akik sohasem lát­ták színpadon táncolni. A ren­dező szerv tehát viszonylag "biztosra­" mehetett — mégis elismerés illeti az Országos Rendező Irodát, hogy megtör­te ezt az indokolatlanul hosz­­szú csendet, és most velük örülhetünk a folytatásra buz­dító sikernek. Jó ötlettel kezdődött a műs­­tor: Orosz és Róna a balett­­rúdnál bemelegítenek, ami egyfajta esztétikai hatást is keltett. Ezt A táncok című Berzsenyi-vers követte, majd a konferanszié nyíltszíni in­terjúja a művészpárral. Az utóbbira már, szerintem, nem is volt szükség. Ezután Orosz Adél és Róna Viktor, különböző zenedara­bok és két vers közé illes­ztve, hat tánckettőst adott elő orosz, szovjet és magyar koreográfu­sok műveit, Minkusz, Liszt, Hacsaturján, Rántó és Mosz­­kovszki muzsikájára. Ezeket a táncszámokat nagyobbrészt a magasfokú technikai igény és virtuozitás jellemzi, tehát igen alkalmasak arra, hogy előadá­sukkal a két kitűnő művész érett tudása kellőképp érvé­nyesülhessen. Programjukból nekem leg­jobban a Don Quijote és a Gajane­ kettős előadása tet­szett. A Don Quijotét Orosz Adél most táncolta először, de máris oly lenyűgözően pontos, tiszta lábmunkával és lendü­lettel ami alakítását emléke­zetessé tette. Ha még egy csi­petnyivel több spanyolos ízt, fojtott erotikát is belevegyít majd a táncba, produkciója verhetetlen lesz. Rónának ha­talmas, spárgaszerű ugrásai si­kerültek kitűnően, és a ne­héz forgás-sorozatok is. Kár, hogy kéztartásába olykor va­lami görcsösség vegyült.­­ A Gajane­ kettős előadása telje­sen kiforrott, különösen variá­ciói mentek nagyszerűen, tisz­tán és stílusosan. A Spartacus-kettőst, amit Anyiszimova számukra ko­­reografált, láttam már tőlük jobban is. Ezt azonban csak hozzájuk mérve merem mon­dani, hiszen a szám egyik jel­lemző póza nem hiába került emblémaként műsoruk plakát­jára. Lehet, hogy az egy árnya­lattal halványabb előadásnak most az volt az oka, hogy már előzőleg a műsor Don Quijote-kettőse teljes erőbedo­bást követelt. Hamala Irén koreográfiá­ját Liszt: Szerelmi álmok cí­mű zenedarabjára újonnan mutatták be. Szoborszerű, erő­teljesen plasztikus táncszám, amely inkább szép pózokkal, mint a táncmozdulatok folya­matosságával társul a muzsi­kához. Szép előadásának hatá­sát fokozta, hogy a két művész esztétikus alakja ebben a stí­lusban és a választott kosz­tümben igen jól érvényesült Eck Imre "balett-kri­­mije­" Ránki Pentaeropho­­nia című fúvósötösére, a maga játékos-groteszk "me­séjével" és erősen pantomim­­jellegű mozdulatanyagával el­sősorban a két táncművész színészi képességeit demonst­rálta, s a műsorban a humor árnyalatát képviselte. A programot a közkedvelt Moszkovszki Keringő zárta be, amelynek akrobatikus elemek­kel átszőtt, igen hatásos ko­reográfiája (Vajnonnen műve) biztos sikerszám, ha olyan ter­mészetnek látszó virtuozi­tással táncolják, amint ezt most is láthattuk. Méltán kel­lett megismételniük, hiszen ebben a kettősben az Orosz— Róna pár művészi felkészült­sége és harmonikus összeszo­kottsága valóban minden fizi­kai nehézséget legyőz és újabb­­ oldalról világítja meg tánctu-­s­dásuk kivételes színvonalát. Nem lenne méltányos, jja , megfeledkeznénk a táncszá­mok között elhangzó nívós­­ zongora- és hárfaszámokról­­ Sirokay Zsuzsa és Lubik Hédi­­ előadásában, a Ránki-művet­­ tolmácsoló Magyar Fúvósötös-­­ ről és Fráter Gedeon karmes-­­ teri munkájáról, amellyel a­­ közreműködő MÁV Szimfoni- ■ kusok zenekarát vezényelte. A­­ verseket Keres Emil mondta el, a műsort Rácz György ren­­­­dezte és konferálta. Az egész program szerkesz-­­ tője jó ízléssel és világos kon­cepció szerint fűzte egymás-­­ mellé a választott táncokat és zeneszámokat. József Attila Ódája viszont szerintem nem­­ illeszkedett környezetébe. S most visszatérve a tánc­hoz a jó tapasztalatokon fel­buzdulva hadd említsem meg: számos kiváló operaházi szó­listánk közös fellépéséből, tel­jes, stílusában még gazdagabb rétegződésű táncműsor is kitel­nék. Emellett sor kerülhetne hasonló, vegyes összeállítású koncertekre is, amelyek leg­jobbjaink portrészerű bemu­tatkozását szolgálják. S talán ezen az úton jutnánk el kiváló külföldi szólisták meghívásához is, hiszen többen szívesen jön­nének el hozzánk Keletről és Nyugatról is. S hogy ez mit jelentene táncéletünk és a kö­zönség fejlődésében, azt hi­szem, nem kell részletesen ki­fejteni. Körtvélyes Géza Rubletzky Géza szobrászművész kiállítása Az Ernst Múzeum négy ut­cai termében szobrászatunk egyik nesztora, Rubletzky Gé­za retrospektív kiállítását lát­hatja a közönség. Pályája még a múlt század végén indult, 1899-ben, amikor az Iparmű­vészeti Iskolába Mátrai Lajos osztályába iratkozott 1905-ben, két évvel az Ipar­­művészeti Iskola befejezése után, Rubletzky Géza elutazott első tanulmányútjára, Olasz­országba. Fél évig tartózko­dott ott és röviddel vissza­térése után Kisfalusi Stróbl Zsigmonddal közösen — meg­kapta élete első nagy meg­bízatását a Hódmezővásárhe­lyi Bank épületének dekorá­lását. Itt ebben az alföldi vá­rosban telepedett le azután és innen vándorolt tovább Arad­ra, Temesvárra, majd Buka­restbe — ahonnan 1942-ben tért vissza ismét Budapestre. Mostani, Ernst-múzeumi tár­latán először Rubletzky Géza korai szobraival és rajzaival — közöttük az 1908-as Dózsa emlékmű tervvel és az 1909- ben mintázott Anyasággal — ismerkedhet meg a néző. Az első tanulság már itt ezek között a fiatalkori művek kö­zött járva kínálkozik, s a ké­sőbbi kompozíciók még inkább megerősítik. Rubletzky alap­vetően »festői« alkatú művész. Szobrainak finom körvonalai és belső rajza — amelyet nem tud bilincsbe verni a korra általánosan jellemző akadémi­kus mintázás sem — művé­szetének később egyik legna­gyobb erénye lesz, s mint a kiállítás második termében be­mutatott — 1955—56-os afri­kai tanulmányútán készült — Afrikai anya sorozata mutat­ja, kiteljesedése felszabadítja kezét, mondanivalóját kötet­len friss elevenséggel segíti ér­­­­vényesülésre. Rubletzky Géza egész éle­tében különös vonzódást érzett a vidék, a táj, a dolgozó em­berek világa iránt. Az arató, szüretelő parasztemberek szám­­­mos művét ihlették, tárlatán ■ egy egész termet töltenek meg ■ apró terrakotta vázlatai, raj­■ zaj és nagyobb kompozíciói,­­ Merész hajtásaik, átvágásaik, friss formáik a munka és az emberi test mély megértését és ismeretét mutatják. Közben újra és újra felbukkan művé­szetének másik fő szólama, a portrészobrászat, amelynek szintén számos szép példája sorakozik fel az Ernst Mú­zeum termeiben. Közülük a legmegragadóbb talán az 1919-es Női fej, valamint Lyka Károly, Szakosíts Árpád és Várnai Zseni éremportréi, Rubletzky plakettművészeté­nek legkitűnőbb darabjai. ih. EV.) Maga Nemzet. Magyar Filmtárlat minden hétfőn a Tanács moziban A Valahol Európában kezdi, az Életjel zárja a sort a Ma­gyar Filmtárlat első sorozatá­ban: a felszabadulás utá­ni első évtized legkivá­lóbb magyar filmjeit mu­tatja be újra a buda­pesti Tanács mozi, hetenként egy előadáson, minden hétfőn este 6 órakor. A Magyar Nem­zet javasolta nemrég, hogy a jelenkori magyar filmtörténet jeleseit időről időre újra lát­hatóvá kell tennünk. A javas­latot a fővárosi mozivállalat magáévá tette, s április 3-án, hétfőn már meg is nyílik Bu­dapesten a Magyar Filmtárlat. A sorozatban hétfő esténként a következő filmeket mutatják be: Valahol Európában, Tal­palatnyi föld, Mágnás Miska, Ludas Matyi, Díszmagyar, Úri muri, Déryné, Különös házas­ság, Vadvízország, Gyöngyvi­rágtól lombhullásig Kék vér­csék erdejében, Liliomfi, Ro­konok, Életjel. A sorozat ele­ven illusztráció a nemrég meg­jelent, nagysikerű magyar filmtörténethez; kiválóan al­kalmas arra, hogy a magyar filmművészet új eredményeit kedvelő filmbarátok tanulmá­nyozhassák a mostani fejlődés előzményeit, s az időközben felnőtt új nemzedék is megis­merhesse ezeket az értékes fil­meket. Több filmet idegen nyelvű felirattal vetítenek, hogy a hazánkba látogató kül­földiek is megismerkedhesse­nek a magyar filmtörténet ér­tékeivel. A FÖMO tetszetős külsejű prospektust bocsát közre a Magyar Filmtárlat műsorával; a füzet ismerteti a filmek színlapját és egy-egy rövid idézetet­ közöl kritikák­ból, Nemeskürty István film­­történetéből. Ankét az ifjúság képzőművészeti kultúrájáról A gyermekek képzőművé­szeti kultúrájának fejlesztésé­ről tartott ankétot a Kossuth Klubban a TIT. Az ankétot Péter Albert indította meg. Beszélt a TIT eddigi fárado­zásairól, különösen az »Én múzeumom” kiadványsorozat kezdeményezéséről, amely re­­kordpéldányszámban fogyott el, de a hozzákapcsolódó elő­adásokat csak kevés diák látogatta. Az esztétikusabb életet propagáló mozgalom az öltözködéssel, a kira­katokkal s a város arculatá­val foglalkozó sorozatot is in­dított, amely szép épületeket és képzőművészeti alkotáso­kat is ismertetett. Ezen a so­rozaton összesen kétszáz ta­nuló vett részt. A múzeumlá­togatások népszerűbbnek bi­zonyultak ugyan, de az ifjú­ság érdeklődése, mintha a lá­togatás után véget is érne. A jelenlevő rajzpedagógu­sok, köztük Domonkos Imre vezető szakfelügyelő, s a Kép­zőművészeti Alap képviseleté­ben Nemes Béla, Újvári Mag­da és Somló Éva őszinte gond­dal és elmélyüléssel foglal­koznak ezzel a témával évek óta. Nagy nehezen sikerült a bal­esetvédelmi előadások közé képzőművészeti ismertetéseket is iktatni — mondta Somló Éva, és hozzáfűzte, hogy egyébként nagyon intelligens gyermekek tájékozottsága ezen a téren igen csekély! Szörényi Lux tanár azt javasolta, hogy a mai művészeten keresztül kell eljuttatni régebbi korok művészetéhez a fiatalokat László Gyula Ferenc rajzta­nárnak az volt a véleménye, hogy a gyermekeknek többet kellene magáról a műremek­ről beszélni, mint annak tör­ténelmi tartalmáról. M. Kiss Pál történelem- és rajztanár viszont síkraszállt a gyerme­kek meseszükséglete mellett. Szerinte a téma felől kell a képzőművészeti műveket meg­közelíteni; a kép témája, me­séje az, ami iránt a gyermek elsősorban érdeklődik. Sok megszívlelendő ötlet merült föl az ankéton. Így például diákelőadások rende­­zése egy-egy képzőművészeti alkotás körül. A Képzőművé­szeti Alap kiadásában rövide­sen megjelenő két diafilm-so­­rozat is segítséget fog nyújta­ni az ifjúság képzőművészeti nevelésében. F. A. NAPLÓ Április 1 Tvardovszkij, a Novij Mir főszerkesztője, Szurkov, a szovjet írószövetség titkára és Breiburg, az Európai Iróközös­­ség szovjet csoportjának titká­ra — az Európai Iróközösség római tanácskozásáról haza­felé — három napot Magyar­­országon töltött és találkozott magyar írókkal Pénteken utaztak tovább Moszkvába; a repülőtéren Ilku Pál művelő­désügyi miniszter és Darvas József, az írószövetség elnöke búcsúztatta őket.­­ Cseh István festőművész gyűjteményes kiállítása ápri­lis 3-án nyílik meg a ceglédi Kossuth Múzeumban. A ki­állítást Oelmacher Anna mű­vészettörténész nyitja meg. ISI Dési Huber István emlék­­kiállítást rendez a tatabányai népház. Április 2-án délután Nagy Lajos, a megyei tanács osztályvezetője nyitja meg a tárlatot, majd a kiállítás ren­dezője, dr. Manga Jánosné tudományos kutató tart tárlat­­vezetést.• A Frangois Villon irodal­mi díjat Denise Miege költő­nőnek ítélte a zsűri A tenger szintjén című kötetéért. Az írónő a taskenti egyetemen tanított francia irodalmat, je­lenleg a párizsi Arts Loisirs című lap munkatársa. ☆ Száll a dal, peng a gitár cím­mel a KISZ kongresszusának tiszteletére új lemezt bocsát ki a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat A lemezeken modern hangvételű és hangszerelésű ifjúsági tömegdalok hallhatók, ezek nagy részét a KISZ pá­lyázatára érkezett legsikere­sebb művekből válogatták ösz­­sze. ■ 14* Az első bolgár hadsereg részvétele Magyarország fel­szabadításában címmel kiállí­tás nyílik meg vasárnap dél­ben a siklósi várban. M. Arty, a brüsszeli Palais de Beaux Arts igazgatója a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének meghívására Buda­pestre érkezett hogy zenei és művészeti életünket néhány napig tanulmányozza. * Szegedi festők és szobrászok első ízben rendeznek kiállítást Szabadkán. A tárlat megnyi­tására pénteken hat szegedi művész Szabadkára utazott. A kiállításon tizenhét művész negyven művét mutatják be. A fotószakkörök 1967. évi kiállítását április 3-án délben nyitja meg a miskolci szak­­szervezeti művelődési házban Barna Ferenc Borsod megyei szakszervezeti titkár. Ugyan­ekkor osztják ki a díjakat is. Dombrovszky László festő­művész képeinek kiállítása péntek délután nyílt meg a Váci utcai Csók István Galé­riában,a Bárányi Sándor festőmű­vész, a szolnoki művésztelep tagja meghívást kapott a So­­ciété des Artists Independent 78. kiállítására, amelyen két szolnoki művével szerepel a Grand Palaisben Párizsban. MEGFELELŐ SZÁMÚ ÉRDEKLŐDŐ ESETÉN NYUGDÍJASOK TÁRSASHÁZAINAK ÉPÍTÉSÉT és üzemeltetését TERVEZZÜK ÉS SZERVEZZÜK Anyagi hozzájárulás előfeltétel Levelezőlapon jelentkezőknek — díjtalanul — részletesebb tájékoztatást adunk LAKÓTERV Budapest, VII. Madách tér i •8 Bombat, 1961. április 1. •repti hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN ERDÉLYI MIKLÓS Berlioz Faust elkárhozása oratóriu­mát a maga teljességében mu­tatta meg, azzal a szépséggel és gazdagsággal, ahogyan ta­lán még sohasem hallottuk.­­Szinte vérfagyasztó volt az egész... Felséges volt" — írja Berlioz a Rákóczi-induló pesti bemutatójáról (1846. február 6.). Mintha csak most értette volna meg, hogy voltaképpen mit is jelent ez a bámulatos szimfonikus technikával fel­dolgozott dallam; ott és akkor értette meg, ahonnan a dal­lam származott, és amikor visszaadta azt valóságos bir­tokosának, a magyar népnek. Ez a „felséges ráismerés” jellemezte Erdélyi Miklós pro­dukcióját. Egyetlen, óriási gesztussal fogta össze és ka­rolta át ezt a félelmetes szen­vedélyeket és érzelmi örvé­nyeket kavaró zenei látomást — valóságos uralkodói gesz­tussal, melyet azonban a hivő alázata hatott át. Erdélyi leg­főbb titka ugyanis éppen ab­ban rejlik, hogy fenntartás nélkül hisz a műben, amelyet előad. Figyelme sohasem a kompozíció hibái felé fordul, hanem szenvedélyesen keresi­­kutatja e "hibák" végső okát: a mögöttük rejlő alkotói aka­ratot, a kifejezés vágyát és kényszerét — de mindenek­előtt az akarat és kényszer tartalmát. Így és csakis így te­remtheti meg hallgatóiban azt a sűrített és felkorbácsolt ér­zelmi történést, melynek a mű létét köszönheti. És ez a különleges képesség teszi lehetővé, hogy Berlioz Faust elkárhozása-oratóriumát — pontosabban "drámai le­gendáját — mint valami tö­retlen remekmű-egységet ál­lítsa elénk. A Faust-történet már önmagában véve is tisz­tázatlan, ami a megjelenítés műfaját illeti: drámai és epi­kus egyszerre, ám egyik foly­vást robbantja a másikat. Berlioz szinte hihetetlen bá­torsággal nyúl a témához, szu­verén módon és elsősorban mint korának gyermeke bánik vele. Goethe drámáján nyug­szik a történet, de a Berlioz­­féle felfogás mégis mintha in­kább Lenau vagy Byron szel­lemét idézné. Ahogyan a kü­lönféle rétegeket egymásba tolja, ahogyan a "kötetlen színpadon" — a hangverseny­pódiumon — a cselekményt a zene logikája szerint sűríti, az semmi esetre sem a klasz­­szikus gondolkodás szerint va­ló, nem az átvilágító, racioná­lis értelem, hanem a fantáziá­ba átcsapó érzelem jegyében áll. És ezek az átcsapások ha­tározzák meg a zenei anyag természetét is. Mert Berlioz szuverén módon helyezi egy­más mellé a látszólag legin­kább ellentétes intonációkat: az ironikus értelemben felfo­gott és beállított barokkos fú­gát, a középkori eredetű diák­dalt, a romantikus zenei táj­képet, a Weber által megho­nosított "lovagi hang"-ot, az egyházi népéneket és az olasz opera közismert eszközeit — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezen az úton csak akkor követhetjük Berliozt, ha olyan vezetőnk van, mint Erdélyi Miklós. Főként a váltásokban volt utolérhetetlen, ahogyan egyetlen pillanat alatt beállí­totta az új színhelyet, ahogyan keze alatt szinte varázsütésre megváltozott szín, hang és hangulat Nem takarékosko­dott az operai hatásokkal sem, anélkül, hogy vezénylése akár­csak egy cseppet is teátrális­­sá lett volna. Igaz, hogy nagyszerű segí­tőtársakat mondhatott ma­gáénak interpretációs munká­jában. A Magyar Rádió Ének­kara és Gyermekkara, a Nép­hadsereg Központi Művész­­együttesének Férfikarával együtt valami egészen külön­leges tisztasággal, erővel és szépséggel énekelt. Valósággal megindult a föld a basszus­szólam egy-egy belépésénél, és a női részleg tisztasága szinte metsző és hasító volt. Ilyen­kor érzi meg az ember, hogy az énekkar hangját a világ legtökéletesebb hangszerei sem képesek akárcsak utánoz­ni is... A Magyar Rádió Zenekara lelkesedéssel és odaadó szere­tettel követte karmesterét. Ta­lán csak a fafúvós szólam­ban, valamint a pozánoknál volt érezhető kisebbfajta bi­zonytalanság — ám ez alig­­alig ért el az ember tudatáig, annyira megtelt minden je­lenlevő az eleven muzsika él­ményével. A szólisták közül ezúttal Simándy József hajlékony bel­­­antóját és Melis György cso­dálatos baritonját kívánjuk kiemelni, ők ketten, mint Faust és Mefisztó, valóban példaképnek tekinthetők. Me­­lis még arra is ügyelt, hogy a Mefisztó-figura simaságát és eleganciáját megcsendítse. Ko­vács Péter jó úton halad, már most is szinte pótolhatatlan az oratóriuméneklésben. En­nek ellenére, még tökélete­sebb szövegkiejtésre kell tö­rekednie. Kovács Eszter, Mar­git alakítója, talán első je­lentős szerepét énekelte, és ezért volt hangja kissé zárt és nem egészen tiszta. Hang­anyaga és muzikalitása azon­ban­ ígéretes. GABOS GÁBOR három zon­goraversenyt adott elő szer­dán a Zeneakadémián. A legutóbbi időkben szinte kötelességszerűen játszanak a zongoristák teljes zenekari es­tét jóllehet ez szinte már sport­teljesítmény. Kiváltképp az, ha Brahms d-moll és Beethoven Esz-dúr zongora­­versenye hangzik el egyetlen estén — s ehhez Haydn D-dúr műve már valóban csupán "nyitány"! Gabos rendkívüli felkészült­sége mindig imponáló és tisz­teletet érdemel, összefogla­lóan mégis azt kell monda­nunk, hogy bizonyos értelem­ben hiányzik belőle a zene szépsége. Az előadói akarat, a felkészülés gondossága, a ki­vitelezés ereje — tehát min­den külön-külön és együttvé­ve fellelhető a játékában. De alig van alkalma az embernek itt-ott valami szép és önfe­ledt pillanat megérzésére és élvezésére. Mintha mindig vi­­gyázzban kellene állanunk, és szemünknek sem szabadna rebbennie... Különösen Brahms koncert­jében hiányoltuk a rezignált alkonyi szépséget, azt a medi­­tatív hangot, mely e mester sajátja. Beethoven koncertje — különösen az első tétel — valóban jól sikerült és színes előadásban részesült Meg kell említeni Lukács Ervin áldozatos karmesteri munkáját is, melyet az Állami Hangversenyzenekar élén vég­zett Pernye András Párizs aranyérmével tüntet­ték ki Emil Gilelsz szovjet zongoraművészt franciaországi hangversenyeiért, amelyekkel előmozdította a szovjet zene­művészet ismeretét Franciaor­szágban. Illés Árpád festőművész ki­állítását a Kulturális Kapcso­latok Intézetének Dorottya ut­cai kiállítótermében április 7-én délután nyitja meg D. Fehér Zsuzsa művészettörté­nész. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Rigoletto­­Flei­­scher béri. 8. (7) — Erkel Színház: Lohengrin (5. béri. 8.) (fél 7) — Nemzeti Színház: A bűnbeesés után (7) — Katona József Színház: Akt, hegedűvel (7) — Madách Színház: Az áruló (7), Oszlopos Simeon (10) — Madách Kamara Színház: Négykezes (7) — Vígszín­ház: Az ördög ügyvédje (7) — Ód­­ry Színpad: Éjszakai telefon (t'él' 8) — Thália Színház: Torquato Tasso (7) — József Attila Színház: Kilenckor a hullámvasútnál (Pre­mier bért. 5.) (7) — Fővárosi Ope­rettszínház: Tigris a garázsban (Komb. 12. bért. 5.) (7) — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet vál­tozatlan (fél 8) — Kis Színpad: Két férfi az ágy alatt (7) — Irodal­mi Színpad: Az oroszlán torka, Statisztika (H. kért. 4.) (7) — Egye­temi Színpad: A végzetes szerelem játéka, Pör a szamár árnyékáért (7) — Kamara Varieté:­­Sztrip 10* (du. 6 és fél 9) — Állami Bábszín­ház: Angyal szállt le Babilonba (fél 8) — Állami Déryné Színház (Kulich Gyula téren): Két férfi az ágy alatt (7) — Zeneakadémia: Év­­­­századok muzsikája, 7. (fél

Next