Magyar Nemzet, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
Magyar Nemzet& A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Távozás a Pentagonból Baljós előjelek között hagyja el a Pentagon ötszögletű épületét Robert McNamara hadügyminiszter, hogy egy nyugalmasabb helyen, a Világbank elnöki tisztségében folytassa pályafutását. Bármit is mondjanak a hivatalos kommentárok, bármennyire is tagadja a Fehér Ház a hadügyminiszter és a vezérkar közötti nézeteltéréseket, semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy McNamara mind kevésbé értett egyet azzal a politikai és katonai irányvonallal, amelyet Johnson támogatásával a tábornoki kar erőszakolt rá az Egyesült Államokra. Az elnök alig tíz napja Westmoreland tábornok,dél-vietnami főparancsnok és Bunker saigoni nagykövet mozgósításával igyekezett háborús derűlátást szétpermetezni a mind csüggedtebb lelkekbe, de a kincstári optimizmussal szemben ott sokasodnak a rideg tények, a Dák Tó-i veszteségek, a VDK terrorbombázásának ésszerűtlentsége, s a héják ama egyre erősödő követelése, hogy szárazföldi inváziót hajtsanak végre a demokratikus Vietnam ellen. McNamara elbocsátásával két egymással összefüggő válság került a felszínre. Az egyik a vietnami háborúval, a másik az amerikai belső helyzet alakulásával áll öszszefüggésben. A hadügyminiszter természetesen nem tartozott a galambok közé, s computer agyával, közismert munkabírásával, és el nem vitatható képességeivel („Minden idők legjobb hadügyminisztere” — mondotta róla Johnson), az amerikai győzelem érdekében dolgozott. Ugyanakkor éppen a tények hűvös elemzése és a valóság racionális felmérése mindinkább kiérlelte benne azt a meggyőződést, hogy a jelenlegi katonai és politikai irányvonal hibás és a realitásoknak megfelelő, más megoldást kell keresni. Ezért ellenezte a bombázások kiterjesztését, a szárazföldi invázió tervét, és ezért igyekezett korlátok közé szorítani a tábornoki kar követeléseit. Az utóbbi hetekben egyéb dolgokat is szemére vetettek a hadügyminiszternek. Így azt, hogy elhanyagolta a rakétafejlesztést, és nem kardoskodott az Egyesült Államok rakétavédelmének kiépítése mellett. Ennek következtében őt teszik felelőssé azért, hogy a Szovjetunió megtartotta rakétafölényét. Ami az amerikai belső helyzetet illeti, McNamara távozásával egy, csaknem hétesztendős küzdelem végére tettek pontot. E küzdelem lényege a polgári vezetés és ellenőrzés megteremtése a hadsereg fölött. Úgy tűnt, McNamarának sikerült a kormány tényleges ellenőrzése alá vonni a Pentagont, az amerikai hadsereg központját, amelynek irodáiban naponta 220 millió dollárt költenek el, s amely évi 80 milliárdos költségvetéssel rendelkezik. A Pentagon azonban végül is erősebbnek bizonyult. Nem jelent ez kevesebbet, mint a militarizmus fokozódását, a héják befolyásának növekedését és a háború további kiterjesztését. Pethő Tibor Kettős felelősség A vállalati igazgatót — aki gondolataival, állásfoglalásával, vagy szerény megjegyzéseivel csupán már több ízben jó „múzsának” bizonyult — a napokban feltűnően bosszúsnak találtam. A reformmal kapcsolatos közelgő „átállás” gondjaira gyanakodtam, pedig nem azok kedvetlenítették. „A reform tagadhatatlan nehézségeivel majd csak megbirkózom — mondta —, hanem a magyarázóktól néha már borsódzik a hátam.” Persze, a belemagyarázókra célzott. Azokra, akik nem sok gondot vetve a készülő új mechanizmus politikai és gazdasági összefüggéseire, egyoldalúan, nem ritkán szubjektív módon értelmezik a reformot. Az igazgatót pedig, ilyen értelemben, éppen a saját leendő szerepe, körül támadt értetlenség nyugtalanította. Hát igen. Az igazgató az állam képviselője, s gondoskodik arról, hogy a vállalat tevékenysége az egész társadalom érdekeit szolgálja — hangoztatják egyesek, kiragadva az állam tulajdonában levő üzem államilag kinevezett vezetőjének evidens kötelezettségét, a nagyon is összetett feladatkörből. A jövőben az igazgató az önállóvá lett vállalat első embere, aki mindenekelőtt a vállalati dolgozók kollektívájának érdekeit védelmezi, minden egyéb külső, vagy belső törekvéssel szemben! —– mondogatják mások, s úgy vélik, messzemenően a reform „szellemében”. Bár mindkét — természetesen egyoldalú — véleményben van igazság, megítélésükhöz nincs szükség salamoni bölcsességre. Nem valószínű, hogy az igazgató, még ha jóval fegyelmezettebben követi is majd az állami előírásokat, mint bármikor eddig, ezért összeütközésbe kerül saját vállalata és munkatársa érdekeivel. Ellenkezőleg. A gazdasági mechanizmus egyik legfontosabb új vonása éppen az, hogy az állami tervirányítás és a szabad piacgazdálkodás körét meghúzva, egyezteti az érdekeket. Éppenséggel nem növeli, hanem feloldja azokat az érdekellentéteket, amelyek az eddigi tervutasításos gyakorlatban akadályozták a vállalatok harmonikus fejlődését. Természetesen, a jövőben is lesznek ütközőpontok, amelyek próbára teszik az igazgatót. Senki sem állítja, hogy a vállalat pillanatnyi és hosszabb távú érdekei, vagy a piac kedvező áruigénye és az egyéb szállítási kötelezettségek, esetleg a belföldi célú és az exporttermelés, esetenként a vállalaton belül, szűkebb csoportok anyagi ösztönzése és egy kiegyensúlyozottabb jövedelemelosztás között nem támadhatnak összeütközések. Az új és reményteljes azonban éppen az igazgató döntési, cselekvési lehetősége. Balog János Eredményesen zárultak a magyar-szovjet tárgyalások Hivatalos közlés: McNamara megválik a hadügyminisztérium vezetésétől A külpolitikai helyzet MOSZKVÁBAN BEFEJEZŐDTEK A MAGYAR—SZOV- x* JET TÁRGYALÁSOK és Fock Jenő miniszterelnök a magyar küldöttség tagjaival együtt tegnap visszaérkezett Budapestre. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Koszigin szovjet miniszterelnökkel a Szovjetunió és Magyarország közötti testvéri együttműködés továbbfejlesztését érintő kérdések széles köréről folytatott megbeszéléseket. Az elért megállapodás előmozdítja a két ország közötti együttműködés kiszélesítését gazdasági, kereskedelmi, valamint műszaki és tudományos téren. A magyar miniszterelnök visszaérkezése után rövid nyilatkozatot adott az MTI munkatársának és kijelentette, hogy a moszkvai tárgyalások sikeresek voltak, az elért eredmények elősegítik a népgazdasági terv végrehajtását és a gazdasági reform bevezetését. AZ ANGOL KORMÁNYBAN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁST részletesen kommentálják a londoni lapok. A polgári újságok általában elismerően írnak a távozó Callaghan pénzügyminiszterrel és utódával szemben sem hangzott el különösebb ellenvetés. A jobboldali Daily Telegraph úgy véli, hogy Wilsonnak Broven külügyminisztert is le kellett volna váltania, a Daily Express pedig egyenesen így ír: »Mivel Wilson már korábban átvette a gazdasági irányítást, a leértékelés után nem Callaghant, hanem önmagát kellett volna menesztenie. A Yorkshire Post Wilson-ellenes vezércikke megállapítja, hogy Callaghan a múlt évben nem is próbálkozott meg a leértékelés következményeinek elbagatellizálásával, mint főnöke, s kár, hogy Wilson nem követte a példáját és nem mondott le ő is. A Times szerint Callaghan joggal marad a kabinet tagja, hiszen tekintélyén a leértékelés nem ütött csorbát. A Munkáspártot általában támogató Sun hangoztatja: »Jenkins, mint közgazdász, állást foglalt a termelés növelése mellett, most alkalmat kapott arra, hogy változtasson a helyzeten... Első feladata:helyreállítani az ipar és a pénzügyi körök súlyosan megrendült bizalmát.« Hasonlóképpen foglal állást a King sajtótröszt másik lapja, a DailyMirror, amely lelkes hangon üdvözli Jenkins pénzügyminiszteri kinevezését. A Morning Star megállapítja, hogy Callaghan azért mondott le, mert ellenezte a font leértékelését. Amikor Wilson azt állítja, hogy a kabinet teljesen egységes volt, nem tárja fel a történet egészét. Wilson és Callaghan teljesen egységes abban a törekvésben, hogy a nagyiparosok és a bankárok érdekében fenntartsák a kapitalizmust, s tulajdonképpen ezért maradt Callaghan a kabinet tagja. A módszerek tekintetében azonban feltétlenül különbségek és nézeteltérések állnak fenn kettőjük között. Az Angol EP lapja ezután megállapítja: a devalvációs politika Jenkins vezetésével tovább fog folytatódni, s igen rossz jel a nép életszínvonalára nézve, hogy Jenkins kinevezésével egyidőben jelentették be az új nagy kölcsönt, amelyet Anglia igen súlyos feltételekkel vesz fel. JOHNSON VIETNAMI HÁBORÚJÁNAK egyre nagyobb az ellenzéke az Egyesült Államok vezető köreiben is. McNamara távozása — amelyről vezércikkben szólunk — arra mutat, hogy kudarcot vallott az Egyesült Államok vietnami stratégiája és az amerikai vezetők között súlyos ellentétek dúlnak. A vietnami háború ellenzőjeként lépett fel egyébként Eugene .J. McCarthy minnesotai demokrata szenátor is, aki sajtóértekezleten jelentette be, hogy Johnson elnökkel szemben indulni fog a jövő év tavaszán sorra kerülő négy próbaválasztáson, mertellenzi az elnök vietnami politikáját.Döntésemet megerősítették azok a legutóbbi bejelentések — mondotta —, hogy folytatják a vietnami háború eszkalációját, másfelől pedig az, hogy semmiféle pozitív javaslat nem hangzott el a kormányzat részéről kompromisszum vagy egy tárgyalásos politikai megoldás irányában.* A szenátor sajtóértekezletén közölte, hogy nem a minden áron való békét, hanem »a háború tisztességes, ésszerű és politikai megoldását követeli«. (Csak azzal maradt adós, hogy konkrét javaslatokat terjesszen elő: miként képzelik el a megoldást.) Fock Jenő hazaérkezett Moszkvából Befejeződtek a magyar-szovjet tárgyalások Moszkvából jelenti az MTI. Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke november 25-től 30-ig baráti látogatást tett Moszkvában. A szovjet párt- és kormányküldöttség idén szeptemberben Magyarországon tett látogatása során létrejött megállapodással összhangban, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Fock Jenő magyar kormányelnök tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió és Magyarország közötti testvéri együttműködés továbbfejlesztését érintő kérdések széles köréről. Magyar részről a tárgyalásokon részt vett Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese, Hetényi István, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. Szovjet részről a tárgyalásokon Mihail Keszecsko és Vlagyimir Novikov, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Vaszilij Gorbuzov pénzügyminiszter, Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter és Nyikolaj Mirotvorcev, a Szovjet Állami Tervbizottság elnökhelyettese vettek részt. A felek kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az elért megállapodás előmozdítja a két ország közötti együttműködés további elmélyítését és kiszélesítését gazdasági, kereskedelmi, valamint műszaki és tudományos téren. A tárgyalások a teljes kölcsönös megértés és a testvéri barátság szellemében zajlottak le. Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja csütörtökön Moszkvából repülőgépen hazautazott. A magyar és szovjet zászlókkal díszített vnukovói repülőtéren Alekszej Koszigin, a szovjet Minisztertanács elnöke, Kirill Mazurov, a Minisztertanács első elnökhelyettese, miniszterek és más hivatalos személyiségek búcsúztatták a magyar vendégeket. Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és kíséretének tagjai csütörtökön délután hazaérkeztek. Fogadtatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Vályi Péter pénzügyminiszter, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője. Az érkezésnél jelen volt Fjodor Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A miniszterelnök rövid nyilatkozatában a következőket mondotta az MTI munkatársának : — A tárgyalásra már néhány hónap óta készültünk, mivel Brezsnyev és Koszigin elvtársakkal — amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséggel nálunk jártak a nyáron — megállapodtunk, hogy vezetésemmel kormánydelegáció utazzék ki. Ennek eredménye volt, hogy meghívtak bennünket és néhány napot Moszkvában töltöttünk. " — Tárgyalásaink eredményesek, sikeresek voltak és az elért eredmények jövő évi tervünket, népgazdasági tervünk végrehajtását, gazdasági reformunk bevezetését segítik. Szovjet—szíriai tárgyalások Moszkvából jelentik a TASZSZ. Zitájén Szíriai miniszterelnök és Koszigin szovjet kormányfő csütörtöki megbeszélésein megvizsgálták a két ország baráti kapcsolatainak további fejlesztésével öszszefüggő kérdéseket. A két miniszterelnök eszmecserét folytatott néhány időszerű nemzetközi kérdésről is, így a közel-keleti helyzetről. A nap folyamán Znajen a Kremlben látogatást tett Nyikolaj Podgornijnál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségénekelnökénél. Znajen és az általa vezetett Szíriai kormányküldöttség tagjai a moszkvai Vörös téren koszorút helyeztek el a Leninmauzóleumnál, majd megkoszorúzták az Ismeretlen Katona sírját is. A hadügyminiszter az év végére marad a Pentagon élén McNamara távozását hivatalosan is bejelentették Washingtonból jelenti az MTI. A kétnapos huzavona után szerda este végre hivatalosan is bejelentették, hogy Robert McNamara megválik hadügyminiszteri tisztétől. McNamara maga jelentette be ezt a tényt nyilatkozatában, s ugyancsak nyilatkozatot tett Johnson elnök is, aki haladéktalanul szükségesnek tartotta leszögezni, hogy a kormány vietnami politikájában nem lesz változás. Mind McNamara, mind Johnson nyilatkozata alaposan meg volt tűzdelve udvariassági szólamokkal: az elnök kijelentette, hogy «egyik legközelebbi munkatársát« veszíti el a hadügyminiszter távozásával, McNamara pedig azt hangoztatta, hogy »megtiszteltetésnek tartotta« a Johnsonnal együtt végzett munkát. Mindezek ellenére azonban az amerikai sajtóban változatlanul tartja magát az a vélemény, hogy az elnök és hadügyminisztere között véleményeltérés mutatkozott a vietnami háborút illetően, s McNamara távozása újabb eszkaláció előjele lehet. A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az úgynevezett Világbank igazgató tanácsa egyébként a szerdai ülésen elfogadta Robert McNamara jelöltségét az elnöki tisztre. Az Egyesült Államok, amely 25 százalékkal járul hozzá a bank alaptőkéjéhez, hagyományosan magának tartja fenn az elnökséget. Bár az igazgató tanácsnak még formálisan is el kell fogadnia a javaslatot, nem fér kétség ahhoz, hogy a volt hadügyminisztert megválasztják e tisztségre. A szerdai tanácskozás során egyébként a francia képviselő tartózkodott a véleménynyilvánítástól, Párizs instrukcióira várva. McNamara amerikai hadügyminiszter szerda este Washingtonban kijelentette, Johnson elnök felkérte őt, hogy 1968-ig maradjon hadügyminiszteri tisztségében. McNamara hozzáfűzte, hogy a rendelkezésére álló idő alatt befejezi az amerikai hadügyminisztérium munkatervének kidolgozását és összeállítja a jövő évi hadügyi költségvetést. Egyelőre teljes a bizonytalanság Washingtonban McNamara utódát illetően. Az esélyes jelöltek közül John Connally texasi kormányzó és Cyrus Vance volt hadügyminiszter-helyettes, Johnson elnök jelenlegi különmegbízottja Cipruson, cáfolta azt, hogy az elnök felajánlotta volna nekik a hadügyminiszteri tárcát. McNamara furcsa körülmények között végbement távozása egyébként alapos politikai vihart kavart fel az amerikai fővárosban. A Fehér Ház »teljes értelmetlenségnek« minősítette, hogy a lemondás oka politikai véleménykülönbség lenne, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának képviselői pedig tagadták.