Magyar Nemzet, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
Szerda, 1968. január 8. Major Nemzet Kádár János beszélgetése a televízióban és a rádióban az új esztendő kilátásairól Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszélgetést folytatott Megyeri Károllyal és Szepesi Györgygyel, s válaszolt a rádió és a televízió hallgatóinak, illetve nézőinek kérdéseire. A beszélgetés, amelyet a rádió és televízió az új év első napján közvetített, kitért több politikai kérdésre is. A békéről A béke kilátásairól szólva Kádár János arra utalt: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas módon vetődik fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békét úgyszólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világháború súlyos megpróbáltatásain ment keresztül. Az aggodalmaskodást, nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet — átmeneti, csekély enyhülés után — ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, különböző pucscsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami háború révén. Az emberek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik, annak vezető, fő ereje, az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító háborúba fogott Vietnamban, és térdre akarja kényszeríteni a vietnami népet. A továbbiakban Kádár János rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem fogja elérni célját, amiért ezt a háborút kirobbantotta. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyarmati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyetlenségeket követett el, különlegesen embertelen hadviselés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta, és az egész világ tanúja ennek a harcnak, amikor a legnagyobb imperialista hatalom egy viszonylag kis lélekszámú néppel nem tud elbánni, és az meghiúsítja minden leigázó törekvését. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vietnami nép győzni fog, a vietnami nép szabad lesz, és hogy a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó emberének törekvése, a népek ébersége meg tudja akadályozni egy új világháború kirobbanását is. Szólott arról is, hogy vannak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító, szirénhangokat is, hogy Magyarország miért nem "önállóbb" külpolitikájában. Ezek persze ki nem mondva azt jelentik, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a szocialista országok közösségétől. Azért nem távolodunk el — hangsúlyozta Kádán János —, mert az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekintetben ellenségeink tiszteletét is. A reformról A gazdaságirányítás reformjával kapcsolatban Kádár János aláhúzta, hogy az szükségszerű és megérett változás. Ami az életszínvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hangzik: a gazdaságvezetési reformmal is a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés és a termelékenység fejlesztését kell elérnünk, és ezen keresztül fogjuk elérni az életszínvonal emelkedését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a termelés fejlesztését, mind az életszínvonal emelkedését, a szocialista építés ütemét hazánkban. Ez a meggyőződésünk. Az új mechanizmus létrejöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva, Kádár János elmondotta, hogy bizonyos időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy a gazdaságunk fejlődik és előre halad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapasztalat összegyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatíven foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok, az illetékes pártszervek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerünket meg kell reformálnunk. A lakáskérdésről A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról, a lakáskérdés és más, szociális problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti, megemlítette, hogy most közvetlenül valami kis többletet remélünk attól, hogy a termelő közösségek, üzemek a nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizonyos részét közvetlenül saját dolgozóik lakásszükségletének megoldására fordíthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a reformtól várunk, az elsősorban az, hogy a termelés hatékonyabb, jövedelmezőbb, nyereségesebb lesz, innen várjuk azt a többleterőt, amivel a lakásépítés megoldását is biztosítani tudjuk, emberileg belátható időn belül. Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából eddig megépítettük, de még sok van belőle hátra. A Központi Bizottság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakásigénylés és -elosztás kérdésével is. Mert ha bár az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szerint és az igazságnak megfelelően osztják el, mégis jobb áttekintést kell kapnunk és valami értelmes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságérzetnek is. Javítani tudunk az építésen is, hogy még valamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat, az igénylésben is rendet kell csinálni, hogy ki-ki szükséglete és tehetsége és lehetősége szerint igényelhessen és kaphasson lakást. Akkor ez a kérdés is nyugvópontra fog jutni. A nyugdíjakról Kádár János szólt a dolgozó nők helyzetéről is. Kiemelte, hogy társadalmi szervezeteink és kormányzatunk mindenkor napirenden tartja és kellő figyelemmel kezeli a dolgozó nők szociális problémáit és speciális kérdéseit, és a kongresszus határozatai nyomán most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amelynek célja az, hogy a dolgozó nők, mindenekelőtt az anyák helyzetén könnyítsünk. Nyugdíjrendszerünk is szóba került a kérdések kapcsán. Kádár János rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást bármely ország nyugdíjrendszerével. A pártkongresszus állásfoglalása nyomán e tekintetben is egy sor olyan intézkedés történt, amely százezer és százezer nyugdíjas helyzetét rendezi. A reform eredményeinek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövőben, mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodásnak is. Nálunk jelenleg — kereken szólva — egymillió-kétszázezer ember a nyugdíjas és járadékos. Hogy ez milyen részarány egy tízmilliós országban, annak bizonyítására Kádár János arra hivatkozott, hogy az iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelenleg — ugyancsak kereken — egymillió-kétszázezer ember. Reméljük, hogy nem sok esztendő múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriája, az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját. Az ifjúságról nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tud, mi a véleménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról. A fiatalság, az életkor — hangzott a válasz —, állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és tanulnak, de ezen belül nagyon különbözőek. Csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, például azzal, hogy még nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyatt sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megválasztásában, vagy a párválasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár János, majd befejezésül a következőket mondotta: »Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendőben volt: küszködnünk és harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi nézetekkel, sokszor önmagunkkal is, nemzetközi síkon pedig azokkal az erőkkel, amelyekkel szembenállunk, amelyek törekvéseinket, a szocializmust és a békét veszélyeztethetik. Én azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az új esztendő elé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió ember boldogabb jövendőjéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Erve az alkalommal, a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek, egész népünknek szívemből boldog új esztendőt kívánok!* Az Elnöki Tanács elnöke fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői az új év alkalmából kedden jókívánságaikat fejezték ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. Fock Jenő Berlinben Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke kedden feleségével együtt üdülésre a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. Fogadtatására a berlini pályaudvaron megjelent Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke és Tömpe András, hazánk berlini nagykövete. Délben Willi Stoph miniszterelnök ebédet adott a magyar vendégek tiszteletére. Fogadás a kubai nemzeti ünnep alkalmából Miguel Figuerola, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője a felszabadulás napja, a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából kedden este fogadást adott a városligeti Gundel Étteremben. A fogadáson részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari, dr. Lévárdi Ferenc, nehézipari, dr. Szabó Zoltán egészségügyi, dr. Trautmann Rezső építésügyi és városfejlesztési miniszter, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Vidéken is házhoz szállítják a tejet, próbaképpen A tejiparban a tavalyinál 260 vagonnal több vajat dolgoznak fel a tejüzemek és 240 vagonnal több sajtot gyártanak. Várhatóan az idén 486 millió liter tejet hoznak forgalomba, egyébként a vaj ötdekás csomagolásban is kapható lesz. A kettős ünnepben jól bevált az utcai tejárusítás a mozgó kocsikról. Egyes vidéki városokban próbaképpen megkezdik a tej házhoz szállítását. Magyar diákok országjárása a Szovjetunióban Huszonöt Leningrádban tanuló magyar diák,►Magyar Ifjúsága néven műkedvelő együttest alakítva, elhatározta, hogy műsorával, amelyben népi táncok, énekek és diákjelenetek szerepelnek, bejárja a Szovjetuniót. Az együttes éppen a napokban fejezte be első turnéját — több mint húszezer kilométert tett meg Szibériában és Kazahsztánban. A magyar fiatalok szünidejükben legközelebb a Balti-tenger mellé, Észtországba, Lettországba és Litvániába látogatnak. KEDVES VÁSÁRLÓIKAT AZ ÚJ ÉVBEN ÚJ NÉVVEL, A MÁR MEGSZOKOTT NAGY VÁLASZTÉKKAL ÉS SZOLID ÁRAKKAL KÖSZÖNTIK A . Leltározók Ezer és ezer üzleten láthattuk napokon keresztül a táblát: »Elnézést kérünk, leltározunk«. Tíz- és tízezer kereskedelmi dolgozó kora reggeltől késő éjszakáig végezte a számbavétel nem éppen könnyű feladatát, nem volt vasárnapjuk, ünnepük, csakhogy minél előbb befejezzék azt a munkát, amelyet reájuk bíztak. Soha sem volt könnyű dolog az év végi leltározás, ebben az esztendőben főleg nem az, hiszen nemcsak darabszám szerint kellett öszszeállítani az árukészletet, hanem utána végrehajtották az ármódosításokat fel- és lefelé egyaránt. Ezért kellett most minden korábbinál több munkaerőt beállítani, és ezért várta a vásárlót az üzletek jelentékeny részénél lehúzott redőny. Nos, az ilyesmit mi vásárlók általában idegeskedve fogadjuk, hiszen mindnyájan kényelmesek vagyunk és nem szeretjük, ha megszokott üzletünktől távol kell vásárlásainkat lebonyolítanunk. Ezúttal azonban elmaradt a szokásos elégedetlenkedő mozgás, és helyette együttérzéssel, rokonszenvvel figyeltük a boltokban sürgölődő nőket és férfiakat, öregeket és fiatalokat, amint létrára fel- és létráról lemászva számolgatták a különböző kisebb és nagyobb árucikkeket. Egész évben igen sok bírálat éri a belkereskedelem és a vendéglátóipar dolgozóit, és ezek a bírálatok gyakran, bizony nagyon is indokoltak. Hadd ismételjük a régi reklámot, »ma mi sem húzunk" — hanem a köszönet és elismerés hangján emlékezünk meg azokról, akik a gazdasági átállásnak ebből a nagy és terhes munkájából áldozatkészen kivették részüket. Kívánjuk nekik, hogy feladatukat teljesítve ők is kipihenhessék majd egész évi fáradalmukat. Utána pedig a lakosság, tehát mindnyájunk érdekében ugyanolyan lelkiismeretesen végezzék nem mindig hálás munkájukat, amilyen szorgalommal rótták most napokon keresztül egymás alá a felvett leltárak szinte végeláthatatlanoknak tűnő számait Kemény István Karneváli vidámsággal búcsúzott az óév Szilveszter napjának kora délutánján kezdődött 1967 búcsúztatása. Elmondhatjuk, hogy Budapesten most már hagyományos a szilveszter karneváli jellege, az utcai harsány trombitálás, a kígyósípok jajongása, a sok tarkabarkaság. Kora délután még jobbára csak a gyerekek búcsúztatták az utcán az óévet, de amint közeledett az este, úgy vették át uralmukat a felnőtt búcsúztatók. A vendéglátóhelyek, a legkisebb presszóig, a későn érkezőknek már csak foglalt asztallal szolgálhattak. Az élelmesek viszont nemcsak asztalt, de jó falatot és italt is találtak, s mint a vendéglátóipar az új év első köznapján kiadott gyorsmérlege közli, elfogyott több mint 500 pecsenyemalac, két vagonnál több virsli, több mázsányi sülthús, több száz hektó bor, húszezer üveg pezsgő és 2500 hektoliter sör. A röviditalfolyásáról" még nem készült mérleg. Kitűnően sikerült az IBUSZ 13 nemzetközi bálja a Citadellától a vadonatúj Budapest Szállóig. Megint népszerűek voltak a családoknál rendezett kisebb-nagyobba►házibulik". Jól vizsgázott a Budapesti Közlekedési Vállalat ügyeletes villamos- és autóbusz-járataival. Azt már nem mondhatjuk, hogy a Taxi Vállalat teljes gépkocsiparkja elegendő volt a gyorsabb közlekedésre vágyó utasoknak. A Körút legforgalmasabb pontja természetesen az Emke aluljáró volt, ezúttal azonban fent, az utca szintjén, ahol is újév reggelének hat órájáig szabad volt a gyalogos közlekedés keresztbe-kasul. A rendőrök régi gyakorlattal irányították a lármás, nyüzsgő tömeget, amely ügyesen kerülgette a villamosokat és autóbuszokat színes sapkákban, csákókban. Vidám hangulatban búcsúztatták az óesztendőt és köszöntötték 1968-at vidéken is. Békés megyétől Baranyáig és Soprontól Szabolcsig. Sok vidéki városban szilvesztereztek külföldi vendégek is. Száz milliméterrel kevesebb csapadék, száz órával több napsütés 1967-ben rendkívül csapadékos és hűvös június első fele, az igazi nyárjúnius 22-i beköszöntése (amely tizenöt év alatt mindössze háromszor fordult elő), a vénasszonyok átlagnál hoszszabb nyara, arendhagyó" november, amelyben az átlagos 59 milliméter csapadék helyett csupán 14 milliméter esett, és az enyhe év vége voltak. Az idei karácsony az évszázad karácsonyi enyheségi ranglistáján a második helyen áll. (Az első az 1958-as, plusz 12 fokkal.) A Meteorológia Intézet távprognózis osztályának vezetője, dr. Berkes Zoltán újévi időjárás-elemzése szerint 1967- ben a szokásosnál melegebb (két százalékkal magasabb átlaghőmérséklet), szebb, napfényesebb időjárás volt. A Budapesten mért csapadékösszeg 100 milliméterrel maradt el a szokásos 600 millimétertől, a napsütéses órák száma azonban 100-zal volt több az átlagos 2000 óránál. Az év meteorológiai különlegességei az enyhe február, a BEVÁLT RÉGI MÁRKA LJ. KORSZERŰ FORMA ÉLES TISZTA KÉP KIVÁLÓ HANG