Magyar Nemzet, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
______ A_HÉT FILMJEI Olasz furcsaságok Nemcsak a címében van furcsaság, furcsa maga a film is. (Eredeti címe Mailé in Italy). “Vígjáték erkölcsökről, egy marék rövid, gyors villanásban* — így nyilatkozott a forgatás idején Nanni Loy, a rendező. Az ő célja aligha lehetett csupán a szórakoztatás. Kezdetben kemény dokumentumfilmeket rendezett, majd asszisztensként közreműködött Luigi Zampa Per a város ellen és Könnyű évek című politikus filmjeinek forgatásában, önálló filmjeiben a fasizmusról és az antifasiszta ellenállásról beszélt, ugyancsak igen keményen (kivált a Nápoly négy napjában). Legújabb munkájában, A családfőben, egyrészt az eszményrabló hétköznapok szürkeségét támadja, másrészt azonban a második világháborút követő politikai élénkség kimerülését fájlalja. Az Olasz furcsaságok nyilvánvalóan a keserű önismeret filmje. Az idegenforgalmi propaganda Itáliájának fonák jellemvonásait tárja föl, szinte már szociografikus riportként. Mivel itt visszásságokról van szó, rendszerint mulatságosnak látszik, amit Nanni Loy bemutat, holott valójában inkább keserűen szomorú, öt fejezetbe sorolja a fölvillantott vonásokat: a munka, az állampolgári élet, a család, a nő, s végül a jelentéktelennek vélt szokások tekintetében sorakoztatja föl karikatúráit. Ezt az ötös csoportosítást egy ugyancsak szomorkásan gúnyolódó jelenetsor kapcsolja össze: négy olasz paraszt utazik északra, hogy vendégmunkásnak szegődjék, s az úton sorra-rendre lefoszlik róluk hetykeségük, magabiztosságuk, bizakodásuk, kalandkereső kedvük, hogy végül is dideregve daloljanak célhoz érve, nem vidáman ugyan, hanem éppen kifosztottságuk leplezésére, honvágyuk csitítására. A szórakozni vágyó közönségnek olykor mégis engedményeket tett Loy, így a csipkelődő jelenetkék köré olykor felszínes, közhelyes tréfák is tolultak; máskor meg jól ismert, gyakran látott csattanókat ismétel meg, csekély változtatással (az előbbire a jobbfelé indexelő és balfelé kanyarodó úrvezetőnő villámtréfája a példa, az utóbbira a rámenős donjuan esete, aki nem a nőt akarja megkaparintani, hanem a kocsiját). Csak részben írhatjuk a közönséghódító szándék számlájára a filmen fölvonuló sztárparádét — Walter Chiari, Lea Massari, Nino Manfredi, Anna Magnani, Alberto Sordi, Vima Lisi, Sylva Koscina, Jean Sordi és Catherine Spaak neve olvasható többek között a színlapon —, mert hiszen a remek színészek játéka meg is nemesíti, hitelesíti, magasabb színvonalra emeli még a kevésbé sikerült jeleneteket is. A szatíra hatását gyöngíti viszont, hogy a csattanós jeleneteknek rendszerint sem bevezető, sem csillapuló képsora nincs; a legtöbb esetben Loy csak magát a csattanót közli, gyors váltásokban. Ez előbbutóbb fárasztó, s a nézőt sokkolja is (ami lehetne hasznos is, de a mondanivaló fölismerését nehezítő gyors váltakozásban, s ilyen nagy mennyiségben, inkább káros). Aligha véletlen, hogy élvezhetőségben és tanulságban egyaránt a szerkesztettebb, kerekded részek bizonyulnak hatásosabbnak, fasiszta jellegű bűnszövetkezet áll. A film egy bűnügyi riporter szemszögéből ábrázolja az eseményeket, de a figyelő tekintet blendéje végül is világeseményekre tágul. A történet fordulatossága érdekében ugyan olykor megmegzökken a logikus, vagy a lélektani folyamat, de a film sodra mégis továbbragadja a figyelmet és átsegít ezeken a kisebb nehézségeken. A filmet Kurt Jung-Alsen rendezte, a bűnügyi riportert Jiri Vrstala alakítja, csinos menyasszonyát Angelica Domröse. Bomba 10.10-kor A háborús kalandfilmek sémáiból áll össze ez a jugoszláv film, egy antifasiszta merénylet fordulatos története. Izgalomban nincs hiány, bár ez oly mesterkélt, hogy csak a kezdő nézőt ragadja magával; a jellemzés oly végletes, világos-sötét ellentétpárokból áll, hogy ez már szinte immunizálja a nézőt. A cselekmény voltaképpen csak külsőleg, s meglehetősen messziről szemlélve hasonlítható az ellenállás valódi hőstetteihez; egyszerűsítésével, sablonosságával, külsődlegességével és felszínességével éppen nem a valódi hőstettek dicséretét szolgálja, hanem a szó rossz értelmében vett deheroizálást. Ráadásul még a film színes is; ettől a képek édeskéssé válnak, amint hasonló hatású az is, hogy a főszerepben George Montgomery ugyancsak megszépített hős, a hollywoodi wildwestekből ruccant ide. Gyakran hallani, hogy háborús filmekre nincs már közönség; nos, ez a háborús filmtípus az, amelyre valóban nincs már szükség (így soha nem is volt, de egy ideig, a keresgélés okán, tűrhető). Ez a film, — amelyet, sajnos, leginkább a fiatalság, egy új, jövendő közönség tekint majd csak meg — semmivel sem gazdagítja ismereteinket a fasizmusról, vagy az antifasiszta hősökről, közönyössé tesz, szembefordít a témával, s ugyanakkor hozzászoktat valami felszínes, csak a sablonhatásokkal élő álművészeihez, magyarán: giccshez. Nemcsak így, ebben az értelemben torzít ez a film. Mostanában híre jár, hogy a jugoszláv filmművészetben olyasfajta újhullám tör fel, mint minálunk is, tavaly. A pártfogolt bemutatójakor itt járt jugoszláv művészek beszélték el, micsoda szociografikus filmiskola fejlődik ki őnáluk. A világban más jugoszláv filmekre is ráterelődött a figyelem: ők is “divatba jöttek”, akárcsak mi. Ezeket a jó jugoszláv filmeket szeretnénk látni idehaza is, az értékes műveket! Zay László Árnyak a Notre Dame felett Mint hírlik, megtörtént eseményekre alapozta az NDK televíziója azt a hosszabb krimijét, amelyből ez a filmváltozat lett; a második világháborút környező esztendőkben, Párizsban játszódik a fordulatos történet, s hátterében egy Gazdaságosabb a termelés rendszeresen karbantartott FUTÓMACSKÁKKAL, nagyjavításukat is rövid határidővel végzi az ÓBUDAI GÉPIPARI KTSZ Budapest III., Bogdán út 3. Telefon: 687—670 Eltemették Sipkay Barnát Mély részvéttel kísérték utolsó útjára szerdán Nyíregyházán Sipkay Barna, József Attila-díjas írót, újságírót, a Keletmagyarország szerkesztőségének 40 éves korában elhunyt munkatársát. A munkatársak nevében Csikós Balázs, a szerkesztőség pártalapszervezetének titkára, az írószövetség részéről Végh Antal író, a Magvető Könyvkiadó képviseletében Kajetán Endre főszerkesztő vett búcsút az elhunyttól. SZÍNHÁZAK mai műsora Állami Operaház: Rigoletto (Venczell béri, 5.) (7) — Erkel Színház: Hunyadi László (Ifj. előadás) (6) — Nemzeti Színház: Czillei és a Hunyadiak (7) — Katona József Színház: Warrenné mestersége (7) — Madách színház: Kaviár és lencse (7) — Madách Kamara Színház: Enyhítő körülmény (7) — Vígszínház: Macska a forró tetőn (7) — Pesti Színház: A trükk (7) — Thália Színház: Tigris és hiéna (7) József Attila Színház: Lulu (7) — Fővárosi Operettszínház: My Fair Lady (7) — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): Csillagszemű (du. 3) — Vidám Színpad: Álom az államban (fél 8) — Kis Színpad: A nagy baklövés (7) — Irodalmi Színpad:*A Kék Madár nyomában (E. bék. 3.) (7) — Kamara, Varieté; Helló, Dolcsi! (du. 6 és fél 9) — Mikroszkóp Színpad: Érem a színházban (fél 9) — Állami Bábszínház: A három kismalac (de. ló); A gyáva kistigris (du. 3). MagnNewt Az új mechanizmus jegyében... Kereskedelmi reklámgrafika kiállítás és vásár A tárlat délelőtt 10 órakor nyílt meg az Országos Piackutató Intézet Nagymező utca 20. szám alatti bemutatótermében , s negyed 11-kor már kopácsolás hangja jelezte a sikert: kiszögezték az »Eladva« cédulát az első három plakát alá, a “Kereskedelmi reklámgrafika 1968.* címmel — tizenhat művész munkáiból — megrendezett, vásárlással egybekötött ötletkiállításon. Ez a bemutató, amely ilyen formán már “révbe jutott*, alighanem “jegyzett dátum* lesz a hazai reklámgrafika történetében. S nemcsak azért, mert ez az első alkalom, amikor a bemutatott grafikák — plakátok, hirdetések és csomagolások — határozott céllal, az ötlet-tűzijáték figyelemkeltő hatásán túl a felhasználásra váró piaci kínálat igényével kerülnek a közönség és a szakemberek elé, hanem azért is, mert a világosan körülhatárolt cél jótékony hatást gyakorolt a tárlat egészére: a felsorakoztatott művek szilárd talajt kapva maguk alá, leszálltak az utópiák ködfelhőiről, s konkrét válaszokat adnak a világosan fogalmazott igényekre. Túlzás lenne persze, ha most ehhez az egyetlen tárlathoz kötnénk a fordulat tényét, hiszen a kiállítás maga is jelzése csupán egy dátumszerűen alig egy hónapja, szellemében azonban már jóval előbb megindult pezsgőgazdasági-szellemi folyamatnak, az új mechanizmusnak. A tárlat művészi színvonala — átlagát, s jó néhány kiemelkedő darabját tekintve egyaránt — magas. Az új módon fölépített plakátok legtöbbje a lehető legszorosabban tapad céljához: szolgálja, kínálja, ismerteti az árut — szinte agyunkba vésve a reklámozott cikk képét, vagy képzetét. Itt nem a formák, hanem az ötletek újdonsága volt a cél, s lett a legfontosabb eredmény. Ezért jó Müller Hana — egyébként már az első negyedórában “Elkelt* — plakátja, amely egy indiánosdit játszó gyermek képével “adja el* a “Már most vásároljuk meg iskolaszereinket!* jelmondatát. De “hagyományos” eszközökkel készült Szitás Győző szellemes műanyagfesték plakátja, s a Sorky alkotópáros (Sós László és Kemény Éva) áruház plakátja is. Ezek a plakátok ugyanúgy a korlátoktól való kibontakozás útját jelentik, mint Piros Tibor hűvösen tiszta — szintetikus zománcfestékeket hirdető — kompozíciói, vagy Remecz Györgyi molyirtó plakátja. A tárlat másik része, a csomagolási ötletek csoportja kisebb helyet foglal el. Ebben a kategóriában mindössze négy művész — Tomaska Irén, Müller Ilona, és a So—ky alkotókettős — állít ki, ám munkáik — elsősorban Tomaska Irén mosóporos és ajándékdobozai, valamint bábuval kombinált cukorkacsomagolásai — megérdemlik a figyelmet. H. Gy. NAPLÓ Február 1 Palócz László operaénekest művészi pályafutásának huszonötödik évfordulóján bensőséges háziünnepségen köszöntötték az Operaházban. Londonban is bemutatják a Bánk bánt. Erkel operáját eddig csak kórusműként adták elő Angliában. E hónapban a londoni egyetem zenei társasága rendezi meg a Bánk bán színpadi bemutatóját Angliában. Tom Hawkes rendezésében és George Badacsonyi vezényletével ez az előadás avatja föl az egyetem új, korszerű színházát a Gordon Streeten. A Ganz-MÁVAG Művelődési Háza művészeti esteket rendez. Első estjükön Komlós János, Major Tamás és Harkányi Endre lépett fel. Február 16-án Bessenyei Ferenc tart önálló estet Béres Ilona közreműködésével. Március 1-én Új Írásest lesz, március 22-én pedig Abody Béla szerzői estje következik Latinovits Zoltán, Lukácsy András és Ruttkay Éva közreműködésével. ☆ Bayreuthban tartotta eljegyzését Éva Wagner, Wolfgang Wagner 23 éves leánya, Richard Wagner dédunokája. Vőlegénye Jean-Yves Tavernier francia operarendező és díszlettervező.• Thomas Mann művei tizenkét bibliofil kötetben. Stendhal, Turgenyev, Shaw, Arany, Petőfi és más klasszikusok könyvei szerepelnek a gyomai Kner Nyomda ez évi tervében.Muzsikáló tankönyvek* gyártását kezdte meg a leningrádi hanglemezgyár. A különlegesolvasókönyvek* az általános iskolások tanulmányaihoz csatlakozó irodalmi szemelvényeket, drámarészleteket és zeneműveket tartalmazzák. A róka meg a szőlő címmel a szentlőrinci irodalmi színpad néhány évvel ezelőtt bemutatta Figueiredo színművét. A művet — a jelenlegi görögországi helyzetre való tekintettel — az együttes most felújította és Baranya megye több községében játsszák el . “Isten a tanúm, hogy a szivem majd meghasad, hogy azt a szörnyű hírt kell közölnöm, miszerint mire ön ezeket a sorokat megkapja, én már nem leszek. Tíz perccel ezelőtt halálra ítéltek .... — írta Pöltenberg Ernő 43-as honvédtábornok, az aradi 13 egyike 1849. október 5-én reggel 9 órakor, Bécsben lakó édesapjának. A levelet most találták meg Badacsonyban, Pöltenberg rokonainál. Az ereklyét a révfülöpi helytörténeti múzeumban helyezik el. Humphrey Searle angol zeneszerző Hamlet című operáját március 5-én mutatja be a hamburgi Staatsoper. Francois Mauriac a párizsi egyetemnek ajándékozta öszszes kéziratát. A Nobel-díjas író leveleiből és regényeinek kézirataiból kiállítást rendeztek. FIGYELEM! DUNA MENTI, TISZA MENTI VÁLLALATOK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK RÉSZÉRE A MAHART FELAJÁNL megvételre 400—700 TONNÁS, FORGALOMBÓL KIVONT FOLYAMI USZÁLYOKAT FELHASZNÁLHATÓK: raktározási célokra, rakodó- és bejárati pontonnak, vízi sporttelepeknél szertárnak stb. FELVIL .GÍTÁST AD: MAHART VEZÉRIGAZGATÓSÁG Budapest V. Apáczai Csere János u. 11. Anyaggazdálkodási osztály, Sarkadi Károly Telefon: 181—880, 196 mellék ■Csütörtök, 1968. február 1• Mózes, a szabadító Pap Károly drámája Kecskeméten Most, hogy egy kutató szán A kecskeméti Katona József déka rendező, a tehetséges Turián György jóvoltából a második Mózes-dráma is eljutott a színpadig, nem érdektelen a két művet, Madáchiét és Pap Károlyét futólag összevetni. Mert ha a két dráma írása közt nyolc évtized telt is el, nyilvánvaló, hogy az indíték közös: a kor gondjait beleszőni egy bibliai alakba, akinek hármas konfliktusban kell megküzdenie az elnyomókkal, saját népével és önmagával. Madáchnál ez a szándék áttételesebb. Életművének legújabb kutatói joggal mutatnak rá, hogy nem lehet a Mózest közvetlenül egy adott politikai helyzetből és Madách osztrákellenes országgyűlési beszédéből eredeztetni. De azért árnyaltan és laza szálakkal illeszkedve a bibliai cselekményhez, mégis ott munkál Madách óhaja, hogy a magyarság akkori sorskérdéseiről, a függetlenség és a nemzeti egység problémáiról allegorikus formábanvéleményt mondjon. Nem annyira az adott politikai helyzettel függ elsősorban össze, inkább a két szerző egymástól eltérő alkatával, hogy Pap Károly, a XX. századi mártír-író lágyabb, puhább, tépelődőbb Mózest rajzolt meg, mint Madách. Az egyik Mózesben a politikus Madách kér szót, a másikban a lírikus, az önmaga elhivatottságát próbálgató Pap Károly. Az ő Mózese, amely a fasizmus éveiben keletkezett, és színpadhoz is csupán néhányszor jutott akkoriban, éppen a főhős tépelődésével döbbent rá a dráma igazságára. Arra, hogy a hőst nem szubjektív óhaj, egyéni elhatározás formálja elsősorban hőssé, hanem a nép, amelynek szüksége támadt vezetőre. Mert íme, ez a puha ecsettel megfestett Mózes, aki elcsukló hangon vívódik két anya közt, és aki kegyelmet kérne sanyargatott népének a fáraótól, hőssé csak az elnyomók és elnyomottak közti harc csúcsán magasodik fel. És attól a felismeréstől lesz vezető, hogy könyörgés, ima, békítő szándék immár nem segít. Pap Károly Mózese ott ér véget, ahol a Madáché éppen csak elkezdődik. Először van alkalma megbocsátani a “sármos szívű*, “sovány testű* népnek, hogy a pusztába, majd egy új országba vezesse őket. Madáchnál még sok megbocsátásra lesz szükség. Pap Károly Mózesének drámája egy szabadulásra buzdító beszéddel befejeződik. A XX. századi író zaklatottabban reménykedik, hiszen a kor, amely irtóztató csapásokkal, embertelen üldözéssel van teli — s amely kor, a fasizmus őt, az írót is rövidesen eltemeti —, kuszább és bonyolultabb, mint valaha. Az irodalomtörténet elveszettnek hitte Pap Károly Mózesét. A kézirat nemrégiben előkerült, és megjelent a Magvető Almanach egyik kötetében. Itt talált rá Turián György, és kortörténeti dokumentumnál fontosabbnak, színpadra termett műnek ítélte. Helyesen, mert ebből a drámából nemcsak egy korhoz és évszámhoz kötött tragikus sikoly hallatszik ki, hanem a szabadságvágy, a haladás örök eszméje is. És Pap Károly ebben a drámában megajándékozza a nézőt az anyaságnak olyan magasztos himnuszával, aminek párját modern irodalmunkban alig találjuk. Igaz, nem minden pontján valódi dráma ez, mert a líraiság gyakran elönti. Főleg a Mózes második felében érezzük ezt, amikor szinte megáll az idő, és a fáraó udvarának színes tablója megmerevíti üldözők és üldözöttek küzdelmét. Valami szent, naiv hit ömlik el ekkor a drámán, és a tűrő, szenvedő Mózes alakján átsüt egy tettre nehezen vállalkozó jellem egyénisége. Az íróé, aki tudja, hogy harc nélkül nincs szabadulás, de aki azt is érzi, hogy — Adyval szólva — “vitézlő harcos” már nem lesz, és maga helyett a frigyládát küldi. Egy költőien feldíszített drámát küld, amelynek örök időszerűsége az elnyomottak, szegények összefogásának hitében található. Színházban talált otthonra Pap Károly Mózese, a Madáché Veszprémben. De a két színház helyzete nem azonos. A veszprémi társulat tagjai éveken át prózán — gyakran klasszikus prózán — csiszolódtak, és a Madách-drámához viszonylag könnyebben vezetett el az út. Kecskeméten, noha a talajt néhány számottevő prózai bemutató előkészítette már, nehezebb közegben dolgozott a rendező. A helyes, világos elképzelés itt is végigvonul a játékon: az időtálló gondolatokat hordozni, a lírát fölragyogtatni, s az elnyomók és az elnyomottak közötti ellentétet minden eszközzel — a díszletek és jelmezek segítségével is — uralomra juttatni. Turián koncepciója tehát megítélhető a színpadi eszközökből, és a rendezői instrukciókat híven őrzi a szereplők gesztusa és mimikája is. A játék egésze azonban nem tud megbirkózni az óriásokat kívánó hármas feladattal: az 1943-ban írott, de bibliai időkben játszatott drámát a modern színpad fénykörébe vonni. Ezért a legtöbben csak a darab egyik vagy másik részében, töredékében állnak helyt, máskor külsődlegessé válnak, és a bonyolult feladatok útvesztőiben el-eltévednek. Mojzes Mária például, aki Mózes anyjaként a két egyiptomi jelenetben — és főleg a másodikban — poétikusnak mutatkozik, jeleskedik, kezdetben erősen teátrális. Göndör Klára is, mint a fáraó felesége és Mózes nevelőanyja, csak néhány szerencsés pillanatban jut közel az igazi drámához, máskor legtöbb mondatát túljátssza. A címszereplő Szilágyi Tibor sem tud választani visszafogottság és deklamálás között. Csak a darab második felében formálja meg hitelesebben a passzív, de elhivatottságára ébredő hőst Maradéktalanul jónak csak Piróth Gyula alakítása tűnik; egyetlen fontos jelenete a szerep világos értelmezéséről tanúskodik. Ehhez hasonlóan sikeres és teljes értékű alakítással inkább az epizódszereplőknél találkozunk: Fekete Tibornál és Zsigrai Annamáriánál például. Szabó Tünde lefertetéjében kevés a mértéktartás és az átgondoltság. Gyulay Antal a főpapnak csupán egyszerűbb vonásait tudta megrajzolni, Mezey Lajos pedig, mint Fáraó — a rendezői felfogásból következően is — oly mértékben fogta viszsza szerepét, hogy ez már szürkeségnek hat. Az érdekesen stilizáló, az ellentéteket jól jellemző díszleteket Borcsa István, az ugyancsak ellentétekben fogant jelmezeket Márton Aladár tervezte. A kecskeméti Katona József Színházat a jelentős vállalkozás nemes indulata fűtötte, amikor a Mózes premierjére készült. A nagy szándék azonban, amely nélkül nincs igazi színjátszás, az előadást csak részletekben járta át. De így is becsülendő a tett, amely egy figyelemre méltó, értékes művet hozott felszínre, és a másik Mózeshez hasonlóan talán újabb színpadok felé is útnak indított Gábor István RMIUM KÜZDELEM A VAD HEGYEKBEN Szélesvásznú szovjet film Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: FEBRUÁR 8