Magyar Nemzet, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
A közélet tisztasága A legkényesebb kérdés is megszűnik kényes lenni, ha őszintén és nyíltan beszélünk róla. Ez a régi igazság jutott eszembe, amikor a Társadalmi Szemle legújabb számában Számos Lajos tanszékvezető egyetemi tanárnak „A közélet tisztaságáért” című cikkét olvastam. A téma, amint mondani szokták, a levegőben lóg, nemcsak nálunk, hanem szerte a világon. A második világháború után bekövetkezett társadalmi, politikai, gazdasági változások, az ezekkel együtt járó lehetőségek a közéleti tisztaság kérdését nemegyszer egészen új oldalról vetik fel. Hogy magyar példánál maradjak, ma már nyilvánvalóan elképzelhetetlenek nálunk olyasféle ügyek, mint a hírhedt Dréhr-panama, vagy a lillafüredi építkezés botránya, amelyek azért ölthettek fantasztikus méreteket, mert az akkori államapparátus a maga rosszul értelmezett hírneve mentésének érdekében mindent megtett a bűncselekmények palástolására. Az is bizonyos, hogy az új gazdaságirányítási rendszer a döntések jogának decentralizálásával nem egy, ma még meglevő bacilusfészket meg fog szüntetni. Ámde azzal is számolhatunk, amire Számos professzor tanulmánya félreérthetetlenül rámutat: „az új rendszer viszonylag jó működéséhez átmeneti időre van szükség, s ennek folyamán az új helyzet itt-ott az eddiginél több módot nyújthat visszaélésekre.” Nyugodjunk ebbe bele és bízzuk a visszaélések leleplezését a rendőrségre, az ügyészségre, a bíróságra? Ez nagyon kényelmes álláspont lenne, társadalmilag pedig rendkívül veszélyes. Hiszen a bűnüldöző hatóságok a dolog természeténél fogva csak az ügyek egy részére bukkannak rá, esetleg már csupán akkor, amikor az anyagi, vagy erkölcsi kár súlyosabb méreteket öltött. A társadalom viszont, a maga szélesebb megfigyelési és ellenőrzési lehetőségével sokszor ráirányíthatja a figyelmet a közéleti tisztaságot sértő cselekedetekre, már azok kezdeti szakaszában is. Persze, hogy nehéz a korrupciós ügyek idejében való felgöngyölítése, de parányival több éberség mégiscsak az eddiginél lényegesen előbbre vinné mindnyájunkat. Igazán csak kapásból említek itt néhány példát az utóbbi idők tapasztalataiból. Elsőnek talán arról a viszsza-visszatérő megállapításról beszéljünk, amely egyegy visszaélés leleplezésével kapcsolatban hangzik el, és amely szerint a bűncselekményt elkövető „büntetett előéletű” volt. Igazán nem kívánjuk, hogy valamilyen ifjúkori botlás egész életre kiható következményekkel járjon. Az azonban a közösség jogos követelése, hogy ha valaki az egyik munkahelyen anyagi szabálytalanságot követ el és onnan eltávolítják, ne kerüljön olyan hatáskörbe, ahol ismét értékek kezelését bízzák rá. A Magyar Nemzet is megemlékezett annak idején arról a vendéglátóipari üzletvezetőről, akit sorozatos visszaélések miatt fegyelmivel elbocsátottak, néhány hónap elmúltával pedig úgynevezett gebines üzlet vezetését kapta meg. Itt azután olyan méretekben folytatta előző „munkamódszerét”, hogy a rendőrség vitte el. De az effajta esetért csak az felelős, aki a bűnt elkövette? Távolról sem. A felelősségben osztoznia kell annak is, aki lehetővé tette annak elkövetését. És ha már a gebines üzleteknél tartunk, nem ártana valamilyen tárgyilagos és érdektelen vizsgálatnak egyszer azt is tisztáznia: ki, miért jutott egy-egy ilyen, feltűnően jól jövedelmező bolthoz. Vajon minden esetben a rátermettség, a bebizonyított megbízhatóság, az eddigi munkahelyen tanúsított magatartás volt-e a döntő, avagy pedig megfelelő személyi kapcsolat, „kéz kezet mos”-féle összefonódás azzal, akitől a kijelölés függ? Úgy gondolom, az ilyen természetű vizsgálat jó néhány érdekes tapasztalatra, jogosan felhánytorgatott sérelmek orvoslására vezethetne. Ismét Szamor professzor cikkére hivatkozom: „A korrupció politikai hatása mindezen túl azért is nagyon káros, mert a társadalom széles köreiben kelthet olyan véleményt, hogy anyagilag gyorsan érvényesülni korrupció révén lehet.” Persze ez nemcsak a gebinek közül itt-ott tapasztalható rejtelmekre vonatkozik. A korrupciós tünetek skálája rendkívül széles lehet. Magasabb szinten megnyilatkozhat közszállítások odaítélésében, exportmunkára kijelölésben és más effélében. Ezek aránylag ritkábban előforduló, annál kifizetődőbb esetek. A mindennapi élet apróbb szabálytalanságokkal szolgál. Ámde helytelen volna, ha ezek mellett érdektelenül tovább haladnánk. Senki sem kezdi „mindjárt nagyban” — de, ha a kisebb suskusok sikerülnek, sokan kedvet kapnak a folytatásra. Ezért kellene az eddiginél sokkal érzékenyebben felfigyelnünk a látszólag jelentéktelenebb tünetekre. Például az egyszerű figyelmességeken messze túlmenő ajándékozgatásokra, amelyek után nyilvánvalóan esedékes a viszonzás ilyen, vagy olyan formája. Vagy arra a sajnálatosan elharapódzó szokásra, hogy presszóban, étteremben vendégként, ellenérték lefizetése nélkül fogyaszt a központnak egyik-másik vezetője, revizora. Vajon milyen elfogulatlanul, befolyásmentesen végzik ezek azután a szóban levő üzemben az ellenőrzés felelősségteljes munkáját? És azoknak az állandóan jó összeköttetésekkel dicsekvőknek sem ártana néha a körmére nézni, akik percek alatt meg tudnak szerezni minden hiánycikket, olyat is, amelyre az egyszerű vásárló hónapok óta hiába vár. Csak néhány gondolatot akartam most felvetni a közéleti tisztaságnak bonyolult szövevényéből. De kezdetnek talán ennyi is elég. Kemény István A ÁJMTM Maímvll* MAliilíii . *o,mí' ITIUImIII 1HliilA ÉS A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . A konzultatív találkozó szolidaritási üzenete a kos vietnami népnek A külpolitikai helyzet A VILÁGSAJTÓ változatlanul vezető helyen foglalkozik -*-• a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozójával. A nagy hírügynökségek és lapok Budapestre küldött tudósítói jelentései alapján részletesen beszámolnak az elhangzott felszólalásokról, a diplomáciai szemleírók és politikai hírmagyarázók pedig behatóan elemzik, értékelik az állásfoglalásokat A nyugati közvélemény tájékoztatására szánt tudósítások és összefoglalók ugyan néhány vonatkozásban egymásnak ellentmondóak, bizonyos lényeges fő pontokban azonban megegyeznek. Itt szeretnénk mindenekelőtt emlékeztetni arra, hogy az AFP szerdán este közzétett jelentésében a tanácskozás első három napjának mérlegét megvonva, kiemelte: szónokok szinte egyhangúan állást foglaltak amellett, hogy a világértekezletet 1968 november—1969 február között tartsák meg Moszkvában.* A VPI hasonló témakörrel foglalkozva, szintén azt az értesülését közli, hogy több küldöttség vezetőjét pártja felhatalmazta: a budapesti találkozón szavazzanak a csúcsértekezlet helyéről, idejéről és napirendjéről. A France Soir Budapestre küldött tudósítója szerint:a jelek arra mutatnak, hogy a Gellért Szállóban tartott kiscsúcson a kommunista világ egységének ügye győzedelmeskedőben van. Az első felszólalások alapján már meg lehet állapítani, hogy végül is, az, ami egyesíti a kommunista pártokat, sokkal erősebbnek bizonyult, mint ami megosztja őket.* 9 A DÉL-VIETNAMI HAZAFIAK általános offenzívája nyomán kialakult helyzet megvitatása tovább folytatódik a Fehér Házban Johnson elnök és legfőbb tanácsadói között. A washingtonihaditanácson, Wheeler tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke számolt be a dél-vietnami helyzetről és a Westmoreland tábornokkal Saigonban folytatott tanácskozásairól. Johnson elnök — az MTI tudósítójának értesülései szerint — az amerikai katonai stratégia most folyó felülvizsgálatától teszi függővé döntését arról, hogy mennyi katonát küld ismét Dél-Vietnamba és elrendeli-e a tartalékosok részleges mozgósítását. A stratégiai felülvizsgálat a ma hivatalba lépő új hadügyminiszter, Clark Clifford első feladata lesz. A vezérkari főnökök egyesített bizottsága több javaslatot dolgozott ki a szabadságharcosok offenzívájának megállítására, a katonai kezdeményezés visszaszerzésére, a New York Times azonban katonai szakértőkre hivatkozva, csütörtökön azt írta, hogymindegyik elképzelés jelentős kockázatokkal jár. Jól tájékozott helyen úgy tudják, hogy az amerikai stratégia felülvizsgálata még hetekig elhúzódhat, s addig a Fehér Ház nem hoz végleges döntéseket. A de gaulleista Nation csütörtöki számának vezércikke a francia kormány Vietnammal kapcsolatos állásfoglalását illetően megállapítja, hogy Párizs U Thant ENSZ-főtitkár akcióját kívánta támogatni. Határozott a figyelmeztetés — írja a gaulleista lap —, amit a francia kormány nyilatkozata tartalmaz. Ha nem kezdődnek meg a tárgyalások, a háborúolyan kiterjedést és jelleget ölthet, amely napról napra jobban veszélyezteti a világ békéjét. A francia kormány és az ENSZ főtitkára ebben a kérdésben egy véleményen van és ezt a véleményt Európában, az egész világon, sőt magában az Egyesült Államokban is megfigyelők és a felelős politikusok egyre nagyobb számban osztják. A tárgyalások lehetőségével kapcsolatban a lap a következőket írja: U Thant állásfoglalása, amelyet megerősítenek azok a biztos értesülések is, amelyek a francia kormány birtokában vannak, azt mutatják, hogy a VDK elleni bombatámadások megszüntetése a béketárgyalások megindításának szükséges és egyben elegendő feltétele. Szolidaritási üzenet avietnami népnek A kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozója a következő üzenetet intézte a vietnami néphez: A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága Elnökségének. Drága elvtársak és barátaink! A budapesti konzultatív találkozón összegyűlt 67 kommunista és munkáspárt képviselői baráti üdvözletüket küldik a hős vietnami népnek, amely súlyos harcot vív, az amerikai agresszorok és lakásaik ellen, hazája szabadságáért és függetlenségéért. Bizonyosság a teljes győzelemben A vietnami nép hősi küzdelme példaképe és ösztönzője minden népnek, amely szabadságáért küzd. Ez ugyanakkor az antiimperialista erők akcióegységének hatalmas tényezője. Vietnam — a népek fő ellenségével, az amerikai imperializmussal folytatott harcban megnyilvánuló bátorság, szilárdság, hősiesség és elszántság jelképe, önök szemléltetően bizonyítják, hogynem lehet legyőzni azt a népet, amely igazságos ügyért kelt harcra. Az utóbbi néhány hét folyamán aratott győzelmeik általános csodálatot keltettek. Forrón üdvözöljük a vietnami hazafiakat, akik sorozatos csapásokat mérnek az ellenségre, és biztosak vagyunk a vietnami népnek az idegen betolakodók ellen vívott harca teljes győzelmében. A nemzetközi csendőr, amely elnyomja a népek szabadságát, sohasem valósíthatja meg szándékait, bármilyen bűntetteket követ el. Az amerikai vezető körök bűnös, tényleges népirtó politikájának megbélyegzése és az azzal szembeni tiltakozás világszerte nő. Az amerikai imperializmus, miközben egyik vereségét a másik után szenvedi el, folytatja a háború eszkalációját Vietnamban, az atomfegyver bevetésével fenyegetőzik és ezzel a világ békéjére reális veszélyt idéz elő, a termonukleáris háború veszélyét. Ma min den eddiginél szükségesebb az éberség és a népek határozott fellépése eme óriási veszéllyel szemben. Növekvő segítség A vietnami nép — hazáját védelmezve — az egész emberiség iránti internacionalista kötelezettségét is teljesíti, így szolgálja a béke védelmének szent ügyét is. Mi kommunisták, a harcoló Vietnammal való szolidaritás ügyét testvéri internacionalista kötelezettségünknek tekintjük. Pártjaink, követőink milliói nevében ismételten leszögezzük töretlen elhatározásunkat, hogy minden szükséges támogatást megadunk az imperializmus elleni fegyveres harc első vonalában álló vietnami népnek. Önökkel vannak a szocialista közösség országai, minden kommunista, az egész világ munkásai és dolgozói. Önökkel vannak, kedves elvtársak, a nemzeti felszabadító mozgalom harcosai, minden ember a földön — az Egyesült Államokban is —, azok, akiknek drága a szabadság és a béke. Biztosak lehetnek abban, drága elvtársaink, hogy növekedni fog az a segítség, amelyet a szocialista országok és a világ összes dolgozója nyújt önöknek. A győzelemért harcoló vietnami nép támogatására alakult nemzetközi front állandó erősítése és szélesítése megfelel minden ország, minden nép és a világbéke érdekeinek. Az imperializmussal, elsősorban az amerikai imperializmussal szembeni harci egység korunk parancsoló szükségessége. Csak egy út Kedves barátaink! Teljes mértékben egyetértünk önökkel abban, hogy a vietnami kérdés megoldásának csak egy útja van: ennek alapjai a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának igazságos javaslatai és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front programja. Követeljük a bombázás és minden háborús cselekmény haladéktalan és feltétel nélküli beszüntetését Vietnamban. A vietnami föld büszke és állhatatos nép bölcsője. Elkerülhetetlenül eljön az idő, amikor az utolsó betolakodót is kiűzik erről a szent földről. A vietnami földnek nincs és nem is lesz más gazdája, mint a vietnami nép. Tisztelet és dicsőség a szabadságáért és függetlenségéért önfeláldozó harcot folytató hős vietnami népnek! A konzultatív találkozó szerdai ülése Szerdán folytatta tanácskozását a kommunista és munkáspártok konzultatív találkozója. A tanácskozáson Jean Terive, a Belga Kommunista Párt , Politikai Bizottságának tagja, Borisz Velcsev, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Jorge Rolle Cueto, a Bolíviai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és Luis Carlos Prestes, a Brazil Kommunista Párt főtitkára elnökölt. Megértek a feltételek az új tanácskozásra Borisz Velcsev, a Bolgár Kommunista Párt küldöttségének vezetője megalapozott érvekkel támasztotta alá: megértek a feltételek, hogy ez év végéig összehívják a kommunista és munkáspártok újabb tanácskozását. Ezen vehessenek részt azok a testvérpártok is, amelyek nem küldték el képviselőiket Budapestre. Pártja álláspontja az, hogy egyes pártok esetleges távolmaradása nem lehet akadálya a tanácskozás megtartásának. Minden további várakozás kárt okozna a nemzetközi kommunista mozgalom és az egyes pártok érdekeinek és általában az imperializmus elleni harcnak. Üdvözölte a javaslatot, hogy a tanácskozást Moszkvában tartsák meg és előkészítésére hozzanak létre egy bizottságot a konzultatív tanácskozáson részt vett és távolmaradt pártok képviselőiből. Kifejezte meggyőződését, hogy a konzultatív tanácskozás határozott lépés lesz a nemzetközi tanácskozás megtartása felé. Politikai-ideológiai és diplomáciai küzdelem Gus Hall, az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára határozottan támogatta valamennyi munkás- és marxista párt nemzetközi tanácskozásának öszszehívását ez év végére. Rámutatott: A nemzetközi kommunista mozgalom egységét nem alakíthatják csupán az élet negatív jelenségei, nem formálhatja csak a védekezés diktálta szükség. Legyen ennek az egységnek alakító ereje azoknak a hatalmas változásoknak a felismerése, amelyeket a társadalmi haladás ma lehetővé tesz. Vigyék előbbre a ma teljességgel lehetséges győzelmes támadó csaták. A világ kommunistáinak egysége készíti elő a világkommunizmus győzelmét. Szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy a történelmi pillanat megköveteli a világ kommunistáinak egységét, amely a tapasztalatcsere valamilyen szervezeti rendszerében és a pártok közötti konzultációkban nyilvánul meg. A valóságos kérdés nem az autonómia a pártok közötti kapcsolatokban, hanem inkább harc a demagóg kampány ellen, amelyet az osztályellenség országainkban autonóm létünk ellen folytat. Pártunk a marxista-kommunista pártok nemzetközi értekezletéért száll síkra. Feltétel nélkül támogatunk egy ilyen értekezletet. Részünkről az ilyen értekezleten való részvételünkkel kapcsolatban nem merül fel sem „ha”, sem „és”, sem „de”. A vietnami nép által vívott fegyveres harc új szintjének megfelelő magaslatra kell emelnünk a politikai-ideológiai és diplomáciai küzdelmet minden földrészen, minden országban, minden városban, minden faluban és az egész világon. A fő kérdés: a világbéke megőrzése Anna Liisa Hyvonen, a Finn Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja hangoztatta: A nemzetközi tanácskozásokon — ha azokat jól készítik elő és nyílt, elvtársias légkörben bonyolítják le — a legszélesebb tapasztalatcsere alap-