Magyar Nemzet, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
4 Vendégművészek a márciusi koncerteken Márciusban a vendégművészek sorát Geszty Szilvia nyitja meg, aki néhány év óta a berlini Staatsoper tagja és az egyik legmagasabb NDK-beli művészeti kitüntetés tulajdonosa. önálló dalestjére 3-án kerül sor a Zeneakadémián. Még egy külföldi énekművész szerepel márciusban Budapesten: Peter Schreier, a berlini Staatsoper világhírű tenoristája, akinek március 15-i zeneakadémiai műsorán Schubert A szép molnárlány című dalciklusa szerepel. Három külföldi zongoraművész is közreműködik a márciusi hangversenyprogramban. Malcolm Frager, a világhírű amerikai zongoraművész két koncertet ad a Zeneakadémián: szólóestje 28-án lesz, 31-én pedig a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarával rendezett hangversenyén Mozart G-dúr zongoraversenyét játssza. Meiko Miyazava japán zongoraművésznő 19-én mutatkozik be az Országos Filharmónia Kamaratermében. Jerzy Sulikowski lengyel zongoraművész az Egyetemi Színpadon ad Chopin-estet 24-én. Két hegedűművész is érkezik külföldről: Viktor Pikaszen szovjet művész, aki legutóbb a Moszkvai Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarával együtt vett részt a Budapesti Zenei Heteken, 10-i hangversenyén a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának kíséretével az Erkel Színházban Csajkovszkij Hegedűversenyét szólaltatja meg. Badev Gyeorgyi bolgár hegedűművész 27-én tartja bemutatkozó koncertjét az Országos Filharmónia kamaratermében. A hónap folyamán vendégkarmester is szerepel nálunk: Piero Bellugi, a neves olasz dirigens, aki a Tavaszi Bérlet vendégművészeként áll majd az Állami Hangversenyzenekar élén 20-án a Zeneakadémián. A Nemzeti Galéria idei tervei A Galéria Baráti Körének legutóbbi összejövetelén Pogány G. Gábor főigazgató vázolta a Nemzeti Galéria ez évi programtervének főbb mozzanatait. A tudományos kutatómunka mellett elsősorban a közönséget leginkább érdeklő témáról, a kiállításokról szólt. A Tanácsköztársaságra emlékezik Bortnyik Sándor, a Tanácsköztársaság tevékeny részese festményeinek, grafikáinak és plakátjainak első nagyszabású kiállítása, amely március 22-én nyílik meg. Igen komoly érdeklődésre tarthat számot a Budai Várpalotában augusztus 20-án Magyar remekművek címmel megnyíló kiállítás, amely 800 év magyar művészetének maradandó darabjait, jelentős állomásait villantja fel. A szolnoki, hódmezővásárhelyi és a szegedi művésztelep bemutatása után ez év májusában a dél-dunántúli, azaz a pécsi művésztelep, az év végén pedig a Békés megyei képzőművészek munkáiból rendeznek kiállítást a Galériában. A múlt évhez hasonlóan az idén is helyet adnak a Néprajzi Múzeum kiállításának, ezúttal a népi kerámiák válogatott gyűjteményével ismerkedhet meg a közönség. Gazdag anyagnak ígérkezik a Szocialista hazáért című készülő kiállítás, s a Galéria anyagának idén is megrendezendő külföldi bemutatói mellett ebben az évben 30 vidéki város lakói kapnak majd ízelítőt a képzőművészetből. Az év egyik legnagyobb kulturális eseménye a szeptemberben Budapesten a szocialista országban első ízben — megrendezendő nemzetközi művészettörténeti kongreszszus lesz, amelyre a világ minden világtájának neves műtörténészeit várják, s amelynek alkalmából három kiállítást rendez a Magyar Nemzeti Galéria. A rendőri darctiloszkópia segített Leonardo da Vinci ujjlenyomatai bizonyítanak A zürichi művészettörténettudományi intézetben dr. Thomas Brachert kutatórestaurátornak olyan felfedezés sikerült, amilyenről kollégái általában csak ábrándozni szoktak. Felfedezett egy Leonardoképet. A jegenyefatáblára festett 44,3X34 cm-es kis madonnaképet eddig is ismerték és Andrea Solariónak tulajdonították. A kép most egy zürichi kereskedő tulajdonában van, így került restaurálás végett Brachett kezébe, ő aztán a mai restaurátor rendelkezésére álló technikai lehetőségekkel infravörös és röntgensugarakkal való átvilágítással s mindenféle egyéb fénykezeléssel elválasztotta az eredeti festményt a későbbi átfestésektől. Ezalatt annyi jelt fedezett fel, amely Leonardo da Vincire vall, hogy nekifogott a bizonyítási eljárásnak. Az első komoly jel az, hogy a nagyítás során kiderül: a kép művésze balkezes volt, amit ecsetvonásai bizonyítanak. Kiderült azután — s ez vezetett végül is eredményre —, hogy a művész, mialatt bal kézzel festett, jobb kezével dörzsölte és simította a frissen festett festékréteget. Ez az eljárás Leonardo más művein is előfordult már. Főleg korai művein. Ennek okát a műtörténészek abban látják, hogy Leonardo legifjabb korában kezdtek az olasz művészek a temperafestékről áttérni az Olajfestésre, kezdetben meglehetősen tökéletlen oldószerekkel, s az ezekkel előidézhető simaság és könnyedség foka nem felelt meg Leonardo igényeinek. Ezért kezével simította, mintázta a friss festékréteget. Ennek tudatában dr. Brachett segítségül hívta a zürichi rendőrség kriminalisztikai osztályát. A szakemberek Londonba utaztak , ahol sikerült Leonardo egy ifjúkori és már régebben azonosított képén ujjlenyomatokat felfedezni, felnagyítani és fotografikus úton Zürichbe juttatni. A felnagyított ujjlenyomatokkal azonosak mutatkoznak a kis profilmadonna tájképhátterén, mert ezen kezével simította el a kék eget a művész, és szinte mintázta a kép függőleges tengelyében levő sziklaoszlopot. Teljes ujjlenyomatot nem találtak, ujjhegyeinek tagadhatatlanul azonosítható vonalai azonban Leonardóénak igazolják a kis madonnát fáradt rózsaszín ruhában és kékből rég feketévé sötétedett köpenyben. Matisse-kiállítást nyitnak meg márciusban a moszkvai Puskin-múzeumban, a festő születésének 100. évfordulója tiszteletére. A tárlaton az Ermitázs és több francia képtár anyaga kerül a közönség elé. Szeptemberben Leningrádban is bemutatják ezt a gyűjteményt. Magyar Nemzet Mit láthatunk kiállításokon Tájékoztató a múzeumok munkájáról Múzeumaink elmúlt évi munkáját és feladatait ismertette pénteken az újságírókkal Gönyei Anitás, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője. Négyszázezerrel többen jártak múzeumban 1968-ban, mint az előző évben, a budapesti és a vidéki tárlatokat összesen hat és fél millió látogató kereste fel. Tavaly több új múzeum létesült az országban, a többi között Szerencsen, Sellyén, Adonyban, Diósgyőrött a Vármúzeum, a miskolci Galéria és a szombathelyi Forradalmi Múzeum. Hazánk múzeumainak száma 154-re emelkedett. Jelentékenyen gyarapodtak a gyűjtemények is, 247 ezer tárggyal gazdagodtak múzeumaink. Az idei esztendő legfontosabb feladatai részben a Tanácsköztársaság jubileumához kapcsolódnak, részben pedig az ősszel hazánkban tartandó nemzetközi művészettörténeti kongresszushoz. Erre a hazai kutatókon kívül 800 külföldi tudóst várnak. Március 18-án nyílik meg a budavári palotában a Magyar Tanácsköztársaság jubileumi kiállítása; a belső berendezés Fekete György díjnyertes pályaterve alapján készül. Hasonló gazdag anyaggal politikai kiállítást hazánkban még nem mutattak be. Az évforduló alkalmából ünnepi tárlatot rendeznek a moszkvai Forradalmi Múzeumban, valamint az NDK-ban és Ulánbátorban is. A nemzetközi művészettörténeti kongresszus alkalmából mutatják be, ugyancsak a budavári palotában, a magyar képzőművészet és iparművészet nyolc évszázadának remekeit, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum anyagából. Az Ernst Múzeumban az évszázad első felének, a Műcsarnokban pedig a legutóbbi negyedszázadnak legszebb magyar alkotásait viszik a közönség elé. Emlékmúzeumaink száma ebben az évben tovább növekszik, elsősorban a magyar munkásmozgalom nagyjainak emlékét ápolják. A legjelentősebb a kaposvári Latinka Sándor Emlékmúzeum lesz. Nagy sikerük volt az elmúlt években a külföldön rendezett magyar kiállításoknak. Nemzetközi kapcsolataink tovább bővülnek, a rodostói Rákócziemlékház után a kufsteini várbörtönben rendeztek be magyar tárlatot. A Szépművészeti Múzeumban rövidesen bemutatják az Ermitázs válogatott francia anyagát, viszonzásképpen a múzeum világhírű spanyol anyagából küldenek válogatást Leningrádba. A varsói Nemzeti Múzeumban Mednyánszky László képeit mutatják be, a Nemzeti Galériában Tadeusz Makowski munkáit állítják ki. Forradalmak művészete címmel rendeznek tárlatot a szovjet és magyar múzeumok anyagából a Szépművészeti Múzeumban, ugyanitt ősszel a művészeti hetek alatt Rembrandt-kiállítás nyílik. Nagy sikere volt az Iparművészeti Múzeum gobelin naptárának, a múzeum gyűjteményét meghívták a svájci nemzetközi gobelin kiállításra. Az állandó tárlatok sorából kiemelkedik az Iparművészeti Múzeum kerámia kiállítása. A bemutató felöleli az egyetemes és a magyar kerámiaművészet csaknem minden ágát. Az 50 éves fennállását ünneplő Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban és a Kína Múzeumban is új jubileumi tárlatt nyílik. Állami segítséggel, 8 millió forint hozzájárulással helyreállítják az esztergomi Keresztény Múzeumot és restaurálják a műtárgyakat. A vidéken található egyházművészeti tárgyakat hozzáférhetővé teszik a kutatás és a nagyközönség számára. Megkezdik a József nádor téri műemléképület, a volt munkásmozgalmi múzeum teljes felújítását is. Első emeletén kamarakiállítások rendezésére alkalmas termet alakítanak ki. Az idén fejeződött be az Iparművészeti Múzeum és a hozzátartozó intézmények teljes rekonstrukciója. Nagy múzeumaink anyagából az idén vidéken több kiállítást rendeznek. A Szegedi Képtárban a Szépművészeti Múzeum németalföldi anyagát mutatják be. A Néprajzi Múzeum és a székesfehérvári István király Múzeum közösen rendez magyar népi reneszánsz, majd magyar népi barokk kiállítást. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményének gyarapítására egymillió forintot ad az állam. Ugyancsak ezt a célt szolgálja az utóbbi évek állami vásárlásaiból a múzeumnak adott csereanyag. Külföldön élő nagy magyar művészek munkásságát a Szépművészeti Múzeum mutatja be, elsőként Vásárény Viktor műveiből rendeznek tárlatot. NAPLÓ ! Márciusi A Nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachs szerepében, március 4-én, a megbetegedett vendégművész, Heinz Imdahl helyett Herbert Grabe, a hamburgi Operaház művésze lép fel. • . . A cseh Laterna Magicára emlékeztető megoldás szerint egyszerre három vásznon pereg a film. Az egyik képen gyilkos settenkedik. A másikon ugyanakkor látjuk a még mit sem sejtő áldozatot. A harmadik vásznon pedig az ellenséges gengszterbanda indul a színhelyre. Igen tág lehetőségek állnak az új filmműfaj előtt. Knoll István rendező bemutatta a sajtó képviselőinek újfajta, többvásznú filmmódozatainak kísérleti filmrészleteit. Láttunk egy reklámfilmet, ahol ugyanazt a jelenetet három-négy nézőpontból fényképezték és így fokozott hatást ért el. A reklámfilmek, ismeretterjesztőfilmek és krimik számára új variációkat biztosít a szimultán film műfaja. Ferencsik János március 9-én Koppenhágában vezényli A kékszakállú herceg várát. Szőnyi Olga és Faragó András március 3 és 7 között énekli ugyanitt, ugyanennek a műnek a főszerepeit. Orosz Adél és Róna Viktor március 4—10 között Berlinben táncol a Giselle előadásán. Mária del Monaco első magyarországi fellépése március 19-én és 23-án lesz az Otello címszerepében. Desdemonát is vendégművész, a fiatal, rendkívül tehetséges olasz énekesnő, Antoinetta Camarile Berdini énekli, aki a múlt évben Belgrádban emlékezetesen szép sikert aratott ebben a szerepben.# Az otthon kertje címmel tart vetítettképes előadást a kert- és virágkultúráról dr. Ormos Imre egyetemi tanár március 7-én 6 órakor a Hazafias Népfront II. kerületi klubjában. 00 A Hamlet balettfilm-változatának felvételeit készítik a szovjet televízióban. A Sosztakovics zenéjére pergő, 45 perces színes kamaradarab egyetlen törekvése: Hamlet belső vívódásának érzékeltetése. Eszperantó kisszótár jelenik meg a közeljövőben, a magyar vasutas eszperantisták szerkesztésében. A szótár a most készülő hatnyelvű nemzetközi vasúti szakszótár egy része is lesz. szombat, 1969. márcutt . ■Ggy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN VÁSÁRHELYI ZOLTÁN rendelte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola intézeti nyilvános hangversenyét, melynek keretében Bach Kmoll miséje hangzott el. Már a vállalkozás maga is félelmetesen nagy és imponáló, bátran elmondhatjuk, hogy egyedülálló a Zeneművészeti Főiskola történetében: a zeneirodalom legnagyobb zenekari kíséretes kóruszerve az összes hallgatók mintegy ötven százalékának közreműködését igényelte. Hozzájuk csatlakozott néhány tanár és minimális számú vendégénekes, illetve hangszeres szólista. Természetes, hogy például a kórus minden tagjának általában véve egyetemesebb a zenei műveltsége, mint akár a legjobb hivatásos kórusnak. Ám akár hangszeres, akár énekes együttesről van szó, annak minősége nem elsősorban az egyes tagok tudásának, tehetségének matematikai összegeként jelentkezik, hanem hosszú ideig tartó, gondos és fegyelmezett együttes munka eredménye. Az intézeti keretek között működő együttes esetében erről már a dolog természeténél fogva sem lehet szó, mivel az ilyen énekvagy zenekar váltakozó tagokkal dolgozik és elsősorban instruktív célt szolgál. Ha ilyen körülmények között mégis komoly produkció jön létre, abban a karmesteré a döntő érdem. Néhány kényesebb, nagyobb számú próbát igénylő tételtől eltekintve, összhatásában nagyszerű előadást hallottunk. Még az egyes helyeken jelentkező kisebb technikai fogyatékosságokért is bőségesen kárpótolta a Zeneakadémia nagytermét zsúfolásig megtöltő közönséget az a nagyság és az a közvetlen szuggesztió, amely Vásárhelyi Zoltán egész lényéből és minden mozdulatából áradt. Vásárhelyi Zoltán nagy művész, a kórusvezetés kivételes egyénisége. Birtokában van minden eszköz, ami ezen a téren egyáltalában elképzelhető. Csak így válhat lehetségessé, hogy végső soron eszköztelenül, a természeti tünemény egyszerűségével állítsa elénk a zenetörténet egyik legösszetettebb alkotását Titokzatos és kifürkészhetetlen mélységekből meríti erejét mindehhez, ezért utánozhatatlan és utolérhetetlen mindaz, amit csinál. Ez a Bach-kép nem romantikus és nem modern, de ugyanakkor nem is archaikus, ez a Bach él, mint a természet maga, vele kapcsolatban bármilyen stiláris kategória felvetése értelmetlen. Beláthatatlanul széles és mély ösztön- és indulatvilág vezeti Vásárhelyi kezét a legnagyobb felfedezésekre, ettől nyer a „Kyrie eleison” minden basszus-belépése „De profundis”, azaz „Mélységből kiáltok” jelleget, ettől a „Hosanna” madrigélszerű, táncos boldogsága és a „Sanctus” akkordtömbjeinek lebírhatatlan ereje is innen származik. A híres „Crucifixus” — amely sok előadásban valamiféle sajnálkozásnak és panaszkodásnak hat — ezúttal valami zord és méltósággal viselt kín és fájdalom hangján szólt. És mindez csakis úgy válhatott lehetővé, hogy Vásárhelyi Zoltán volt jelen. Sehol semmi felesleges hullám, semmi ájtatoskodás — de mindenütt élt és lélegzett a dallam, a maga egyszerű és tiszta áhítatában. Réti József (a Zeneművészeti Főiskola tanára) és Dene József volt a két szólistavendég, kinek közreműködése nagyban emelte az előadás szépségét. A többi szólista (Nagy Márta — szoprán; Takács Klára — mezzoszoprán; Zsigmond Gabriella — alt és Hantos Balázs basszus) nevével még sokszor fogunk találkozni a továbbiakban, ők mindannyian a Zeneművészeti Főiskola növendékei, és mindannyiukat komoly tehetség és felkészültség jellemzi. A nagy érdeklődés és a rendkívüli siker veti fel a kérdést: vajon nem lenne-e helyes megismételni ezt a lelkes és értékes produkciót? ANTAL ISTVÁN zongoraestje szerdán hangzott el a Zeneakadémia nagytermében. A műsort Bach sajnálatosan ritkán hallható a-moll fantázia és fúgája (BWV 904) nyitotta meg. Az orgonaszerű, több szólamos fantázia kissé nyugtalan benyomást tett, annál szebb és gazdagabb hangzásképet mutatott a fúga. Antal István Bach-értelmezése mindig meggondolásra készteti az embert — ezúttal a téma énekszerűsége keltett figyelmet és vele együtt az a probléma merült fel, hogy Bach zongorarúgóit vajon nem játsszuk-e egy kicsit túlságosan is hangszeres daraboknak. Schubert c-moll szonátája — az ifjan elhalálozott mester utolsó remekeinek egyike — számtalan gyönyörű részletmegoldása ellenére is mindvégig kissé fátyolosan hangzott. Ez már csak azért is nehezen érthető, mivel Antal István zongorahangja általában gazdag, tömör és magvas. A legnagyobb örömet az utolsó tétel újból és újból visszatérő alaptémája okozta. Mint ahogyan az Antal István koncertjein olyan, gyakran tapasztalható: a második részben mintha nem is ugyanaz a művész és ugyanaz a hangszer állt volna a pódiumon. Beethoven Hammerklavier-szonátája (B-dúr, op. 106.) köztudottan Antal régi repertoárdarabjai között szerepel. Ez azonban nem csökkenti, sőt, még inkább emeli produkciójának amúgy is igen nagy értékét, hiszen folyvást megújuló művészegyéniséget mutat Már régóta tudjuk, hogy Antal István a kevesek egyike, akik közel tudják hozni a hallgatóhoz Beethoven e grandiózus rébuszát Teljes értelmét és jelentését szinte lehetetlen felfognunk a Hammerklavier-szonátának — annyi azonban bizonyos, hogy itt, mintha a zene születésének kínját vajúdását magát akarta volna Beethoven megformálni. A lassú tétel felfelé szálló melódiájának szárnyalását éppúgy visszahúzza valami ismeretlen természetű akadály, mint ahogyan a fúgát is újból és újból nekirugaszkodva kell megközelítenünk, létrehoznunk. Ezt az erőfeszítést és mély jelentést persze csak teljes biztonság birtokában, teljes szellemi és technikai „fegyverzettel” lehet megvalósítani, olyan módon, ahogyan azt Antal István tette. Pernye András Meghalt Bohuniczky Szefi Bohuniczky Szefi írónő hetvenhárom éves korában, pénteken elhunyt. Temetéséről később intézkednek. A Nyugat második nemzedékéhez tartozott, első írásai is ott, a Nyugat hasábjain jelentek meg. Elbeszéléseiben, regényeiben előszeretettel és realista szemlélettel ábrázolta a falu, és ezen belül a szegényparasztság életét. Gyakorta foglalkozott a nagyvárosokban élő nők sorsával is, első elbeszéléskötete is ezzel a címmel jelent meg 1930-ban: Nők. Az utóbbi időben visszaemlékezéseket publikált folyóiratokban. KATONA BEMUTATÓ ELŐADÁS 1969. MÁRCIUS 7. ESTE 7 ÓRAKOR TOROCSIK MARI : VÉSZI ENDRE: Kallai Ferenc JÓZSEF xgr- c*l rn BLASKÓ PÉTER f. h. SZÍNHÁZ UVIUCSAPDA DÁNIEL VALI Rendezte: IGLÓDI ISTVÁN ŐZE LAJOS