Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)

1969-11-20 / 270. szám

Csütörtök, 1969. november 20. Vételkényszer nincs Többször írtunk arról, olva­sóink leveleit is ismertet­tük, hogy a tanácsok a kisebb lakóépületeket — amelyekben legfeljebb tizenkét lakás van — társasházzá alakíthatják át. Egy részük amúgy is vegyes tulajdon. Mind a rendelet­i­, mind a kommentárokkal, mind a közölt észrevételekkel olvasóink vitába szálltak és újabb szempontokra is felhív­ták a figyelmünket. Igen sok híve és ellenzője volt egy nyugdíjas asztaltár­saság javaslatának, amely szerint a 70 éven felüliek, ha nem kívánják a lakást sem megvenni, sem elcserélni, bér­lői maradhassanak, s aki la­kottan — tehát a vételár 40 szá­zalékáért — megvásárolja, csak elhalálozásuk után köl­tözhessen be. (Az asztaltár­saság hivatkozott arra, hogy az idős emberek gyakran ez­zel a feltétellel teszik pénzzé öröklakásukat.) Néhány olva­sónk úgy vélekedett, hogy ezt a kedvezményt minden nyug­díjasra terjesszék ki. Sokan azonban nem értenek egyet az indítvánnyal, föltételezik, hogy a vevő társbérletben vagy albérletben él és „ez a kikötés esetleg még húsz esztendeig odaláncolja”. Egy másik vélemény: „már a ren­delet is hibás, mert nem enge­di meg, hogy a vevő azonnal birtokba vegye a lakást és ezzel pereskedésre készteti... s az idős lakó számára a ma­rakodással leélt öt—tíz év rosszabb a költözésnél”. Volt, aki az emberség nevében til­takozott: „nem tartják bor­zasztónak azt a gondolatot, hogy a tulajdonos lesse, mi­kor költözik a lakója a teme­tőbe?” Egyik olvasónk attól fél, hogy „a spekulánsok ve­szik meg a lakott lakásokat”. Ezt elkerülendő „csak azok jöhessenek számításba, akiket mint jogos igénylőket a ta­nács nyilvántart". Másfajta aggályt szólaltat meg egy sűrűn aláírt levél, a," „A mi házunk bauxitbeton­­ból épült, ma még áll a lá­bán, de ki tudja, meddig. Ha meg kell vennünk, óriási költségek rizikóját vállaljuk.” Problémát okoz egyeseknek az is, hogy miként lesznek meg ezután házfelügyelő nél­kül, aki tulajdonostársukká válik. Ám az a hír járja, hogy nem csupán a lehetséges ve­vők, a lehetséges eladók is aggályoskodnak. A tanácsok. Mert tömérdek és idegölő munka vár rájuk, rengeteg alku, egyezkedés. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium lakás- és kommunális­ügyi főosztá­lyán mindezt szóvá tettük. Ott elmondották: egy végre­hajtási utasítás nem képes arra, hogy minden életvi­szonnyal számoljon. Erre a tanácsoknak lesz módja. Ke­züket nem kötik meg. Vétel­kényszer nincs. A miniszté­rium és a tanácsok vezetői egyetértenek abban, hogy csak ott kezdjenek a lakások áru­ba bocsátásához, ahol a fel­tételek kialakultak. Egyébkén a lebonyolítás annyi teendő­vel jár, hogy nyilván azza a lakóközösséggel foglalkoz­nak először, amely egy em­berként vásárolni akar. A cél az, hogy elősorban a bérlő vagy gyermeke vegye meg a lakást, másodsorban pedig az, aki a lakóval megállapodásra jut (és abban is megegyez­hetnek, hogy amíg a lakó él, a tulajdonos nem költözik be). Humanizmus az is, ha nem háborgatják. A tartási szerződések is számolnak az­zal, hogy az emberi élet vé­ges, s azok mögött is rej­tőzhet olyan embertelen gon­dolat, amit olvasónk kifogá­sol. A legnagyobb emberte­lenség azonban az volna, ha egy „külső vásárló” kedvéért a vétel pillanatában kitennék a lakásból a bérlőt. Az sem köthető ki, hogy a vásárló jogos igénylőként szerepeljen a tanácsnál, mert minőségi cserére is lehetőséget kell ad­ni, s az ilyen igényt nem min­dig tartja számon a lakásosz­tály. Ez a csere mind a je­lenlegi bérlőnek — akinek túl nagy a lakása —, mind pedig a vevőnek —, aki „ki­nőtte” már régi otthonát — érdekében állhat. Mind a mi­nisztérium, mind a tanácsok a spekulánsok ellen a szük­séges óvintézkedéseket megte­szik. A bauxitbetonból épült há­zak lakói pedig nyugodja­nak meg. Az ilyen házak át­építéséről, megerősítéséről kü­lön rendelet intézkedik. Ez a kormány dolga és nem az egyéneké. Különben is: sen­ki sem vásárol zsákba macs­kát. A ház állapotáról a vé­tel előtt megbizonyosodhat, s mint említettük, a „hibás áru” olcsóbban, kapható. (Ez a bauxitbeton épületekre nem vonatkozik, azokat ütem­terv szerint állítják helyre.) S ismételjük, lakó és kívülálló számára vételkényszer nincs. Eladási kényszer sincs. A tanács dönt affelől, hogy hol mit, mikor bocsát, vagy nem bocsát áruba. Hangsúlyozzuk, tizenkét lakásos a legna­gyobb épület, ami társasház­zá alakítható. Kaptunk tud­niillik egy olyan „ésszerűsítési javaslatot is”, hogy huszonöt lakás legyen a felső határ. Ez ellen elsősorban politikai in­dokok szólnak, de ezenkívül egy ilyen nagy épülettel meg se bíznának a lakók. És itt válaszolnánk arra az aggo­dalomra, hogy mi lesz velük az oly sokat szidott házfel­ügyelő nélkül. Majd úgy pó­tolják őket, ahogy a többi társasházban. Vagy maguk látják el a munkáját, vagy közösen felfogadnak valakit a ház tisztán tartására. Tehát az eladásról a tanács dönt. Mert ő van a legköze­lebb az állampolgárokhoz, mert nemcsak az öröm, ha­nem a bánat is az övé, nem­­csupán a lakásalapjába be­folyó pénz, hanem a rengeteg fáradság is, amivel a legkü­lönbözőbb érdekek össze­egyeztetése jár. K. J. ----------Madar Nemzet — Szilágyi La­jos miniszterhelyettes a k közművesítési programról Egésznapos ankétot rende­lt szerdán a MÉLYÉPTERV nagytermében az Építőipari Tudományos Egyesület a köz­műveik hálózatának fejleszté­­séről. Szabó János dr., az épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter első helyettese nyitot­ta meg a tanácskozást, ame­lyen Szilágyi Lajos miniszter­­helyettes a IV. ötéves terv közművesítési feladatainak építőipari előkészítéséről tar­tott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Az utóbbi években meghá­romszorozódott a Vízművek termelése, annyi új csatorna épült, amennyi a második vi­lágháború előtti teljes csator­nahálózat hosszának felel meg. Fejlődött a városi gáz­ellátás is és évente mintegy 100 000 lakás villamosítását végezték el. A fejlődés ellenére a 15 éves lakásépítési program megvalósítása súlyos közmű­vesítési elmaradottság mellett indult meg. A növekvő igé­nyek nem tették lehetővé a közművesítés terén évtizedek alatt felgyülemlett elmara­dottság teljes felszámolását, csupán mérséklését. A gya­korlatban a közműépítés csak követte, nem pedig megelőzte a lakásépítkezéseket. A lema­radás felszámolására a Gazda­sági Bizottság határozatai, valamint az új mechanizmus bevezetése nyújt jelentős se­gítséget. A harmadik ötéves terv első éveiben a pénzügyileg bizto­sított közműfejlesztési lehető­ségek csaknem 20 százaléka maradt kihasználatlanul. A beruházások előkészítésénél az illetékes szervek nem jár­tak el kellő gondossággal. A mélyépítési kapacitás nem volt megfelelően összhangban a közműfejlesztési progra­mokban jóváhagyott felada­tokkal. A kapacitás elégtelen­ségével szoros összefüggésben van a csőhiány. Az ellenőr­zés és a KNEB-vizsgálatok megállapították, hogy a mély­építő ipar ellátása sem meny­­nyiségben, sem minőségben nem kielégítő. A lakások villamosítása lé­nyegesen gyorsabban nőtt, mint a lakások építése. A közvilágítás is jelentősen fej­lődött az utóbbi években, de mégsem mondható korszerű­nek. A gázellátás fejlesztése tu­lajdonképpen csak 1963-ban indult meg erőteljesebben. Ennek eredményeként az 1965-beli 1,1 millió lakossal szemben a múlt év végén már 5 millió lakos rendelke­zett gázellátással. A fejlesztés ütemét a negyedik ötéves terv időszakában kívánják növelni és 355 000 lakásba tervezik bevezetni a gázt. Kiemelt fel­adatként kell fejleszteni Bu­dapest gázellátását. A jövő évre ismét áthúzód­nak olyan közműépítési fel­adatok, amelyeket az építő­ipar nem tudott teljesíteni. Az anyagellátás folyama­tosságán kívül a gyártott ter­mékek egyenletesen magas műszaki színvonalának bizto­sítása is szükséges ahhoz, hogy megfelelő, korszerű anyag álljon rendelkezésünk­re. Az e téren uralkodó hibá­kat a csatornaépítésre szolgá­ló betoncsövek példája jellem­zi a legjobban. A rossz minő­ségű csövek beépítése miatt nem felelt meg a követelmé­nyeknek az újabban épült csa­tornahálózat és a népgazda­ságot nagy javítási költségek terhelik. A Gazdasági Bizott­ság határozatot hozott az épí­tőipart kiszolgáló anyagszer­kezet- és felszerelésgyártó iparágak műszaki színvonalá­nak és kapacitásának fejlesz­tésére. Az építési technológiák gé­pesítésének megvalósítására nagy gondot kell fordítani. Az építőipar egészét tekintve azonban az anyagellátásban jelentős javulás csak 1973-tól kezdve várható és gyökeres fordulatra, a hazai építő­anyagipar stabilizálódására csak a negyedik tervidőszak végén lehet számítani. Szilágyi Lajos miniszterhe­lyettes előadása után egész sor szakmai előadás hangzott el G. J. „Úgy égett, mint az olaj Tűz után, Ormosbányán Ormosbányán befejezték a beton védőgátak építését. Gá­tak közé szorították a tüzet. A bányatelepen a hétközna­pok megszokott élete folyik már, a VI-os akna bányászait más munkahelyekre irányítot­ták. A tűz a gátak mögött már nem dühönghet, elzárták a levegőtől. Bár az elzárás a bányászok szerint soha nem tökéletes, a tűz most már ke­vés oxigénhez jut. A gátakba észlelőcsöveket helyeztek, ami­kor harminc fokot mérnek, megnyitják a gátakat. Addig eltelhet néhány hónap. A tűz ott végzi pusztítását, ahol 10 méter vastag a szén­réteg. A mostani termeléski­esés nemcsak a bányát érin­ti. Naponta 3000 vagon szén „gurult le” Ormosbányáról, a környéket, Kazincbarcikát is Ormosbánya látja el jó minő­ségű szénnel. A tűzeset miatt keletkezett termeléskiesés na­ponta nem egészen száz vagon szén. Nagy gondot nem okoz Ormosbányán, eddig rendsze­resen túlhaladták a száz szá­zalékot. A tűz megfékezésének nap­jaiban nyolcóránként cserél­ték a bányászokat. Csütörtö­kön az egyik gépkezelő, szi­vattyús vette észre, hogy ég a gumiszalag. Megpróbálta el­oltani, kannával vízért sza­ladt A gumi nem túlságosan jól ég, parastolva izzik és megolvad. Mégis, hiába sza­ladt a vízzel a gépkezelő, úgy felizzott a tűz, hogy már nem tudta eloltani. A tűz látvá­nyára úgy emlékeznek a VI-os akna bányászai: olyan volt, mint amikor az olaj ég, mintha „bodorfelhők” kelet­keztek volna a tűzben. A vá­gatban olyan volt a légsebes­ség, mintha jó szél fújna. A helytállás óráiról szigorú szűkszavúsággal beszélnek. A főmérnököt említik, aki „ci­vilruhában” ment le az ak­nába a tűzhöz, negyven órát volt lent egyfoly­tában. Időn­ként hazaüzent a feleségé­nek, küldje a kávét és az ennivalót. Ebből tudta az asz­­szony, hogy a férje épségben van. A főmérnök a bányá­szokat emlegeti. A riasztás­nál nem tört ki pánik, a mű­szakvezető vájár és aknász vezetésével egy csoportban vonultak ki az egy helyen dolgozók. Két csapat füstben jött ki. Ahol a füst még nem töltötte ki teljesen a teret, lent tiszta volt még a leve­gő, négykézlábra ereszkedve, tiszta légáramlatban jöhettek ki. Jól dolgoztak a bánya­mentők. A központi bánya­mentőkről, Kazincbarcikáról 15 perc alatt itt voltak. Az anyagi károkról egyelő­re nincs pontos adat. i. e. A sértettet is őrizetbe vették Nagy riadalom támadt a XIII., Jászai Mari téren a késő esti órákban. Rézműves András 43 éves segédmunkás, nyíregyházi lakos és Jánosi Sándor 33 éves segédmunkás, budapesti lakos megtámadta az egész este velük szórakozó N. Imréné 40 éves gyöngyös­halászi asszonyt. Kitépték ke­zéből retiküljét és elmene­kültek. Az asszony segélykiál­tása felverte a környéket, az URH-gépkocsis rendőrj­árőr azonban pillanatok alatt el­fogta a közelben a két több­szörösen büntetett férfit. Egyiküknél meg is találták az ellopott retikült. A rend­őrségen azonban az is kide­rült, hogy a megtámadott asz­­szony is büntetett előéletű és hosszabb idő óta közveszé­lyes munkakerülő. Így nem­csak a támadókat, de az ál­dozatot is őrizetbe vették, s mindhármuk ellen eljárás in­dult s „Gyermekeink jövője az egész emberiség jövője' Harminc ország negyven fiúsági szervezete tanácskozik Budapesten Harminc ország negyven gyermek- és ifjúsági szerve­zete küldte el képviselőit a Benczúr utcai SZOT-szállóban ma délelőtt kezdődő Gyermeki Jogok Konferenciájára. A há­romnapos tanácskozás részle­teiről tájékoztatta a sajtó munkatársait szerda délelőtt az újságíró szövetségben a konferencia rendezője, a Gyer­mek- és Serdülőkori Mozgal­mak Nemzetközi Bizottsága, a CIMEA elnöksége és a ren­dezvény hazai vendéglátója, a Magyar Úttörők Szövetsége. Az ENSZ Gyermeki Jogok Nyilatkozata tíz évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg. Az Egyesült Nemzetek népeinek az emberiség szebb jövőjébe vetett hitét, s az ehhez segítő tennivalókat dokumentálja ez a tíz alapelvet magába fog­laló Charta. „Minden körülmények kö­zött a gyermek az elsők kö­zött legyen, akik védelmet és segítséget kapnak" — szögezi le a többi között a nyilatko­zat, s kimondja azt is: „A gyermeket megilleti a társa­dalombiztosítás joga. Egészsé­gesen kell fejlődnie, speciális segítséget és védelmet kell biz­tosítani anya és gyermeke szá­mára.” — Az úttörő jelentőségű, magyar kezdeményezésre lét­rejött budapesti tanácskozás fő célja, hogy a részvevők a világ gyermek- és ifjúsági szervezeteiből — köztük ki­lenc nemzetközi szervezetből, az UNESCO-ból is — Buda­pestre érkezett vendégek tájé­kozódjanak egymás munkájá­ról, s a bizonyára értékes ta­pasztalatcsere eredményekép­pen a „gyermek-ügyet” előbb­re vivő, ajánló jellegű hatá­rozatokat hozzon — mondta Lakatos Tibor, a DÍVSZ mel­lett működő CIMEA főtitkára. — A CIMEA elnöksége az ENSZ-nyilatkozat létrejötté­nek tizedik évfordulója tiszte­letére az idei Nemzetközi Gyermeknapon 1969-et a Gyermeki Jogok Évének nyil­vánította, s számos nemzet­közi rendezvénnyel dokumen­tálta ennek jelentőségét. A most összeülő konferencia a gyermekeket érintő valameny­­nyi kérdéssel foglalkozni kí­ván. Hat szekcióban tanács­koznak a küldöttek a gyermeki jogok jelentőségéről és a gyer­mekmozgalmak szerepéről, a gyermek és a társadalom fe­lelősségéről, a nevelés és a gyermeki jog összefüggéséről, a gyermekvédelem és a segélye­zés kérdéséről, a gyermek és a nemzetközi jog kapcsolatá­ról, valamint a gyermek perspektíváiról, a holnap em­berének társadalmi hivatásá­ról. — A konferencia jelszava: „Gyermekeink jövője — az egész emberiség jövője” — mondta Szabó Ferenc, a Ma­gyar Úttörők Szövetségének főtitkára. — Ennek a jövőnek a sikeresebbé tételéhez nem­zetközi egyezmények, a világ gyermek-szakembereinek az eddiginél szorosabb együttmű­ködése szükséges. Ehhez az együttműködéshez nyújt — reméljük — jelentős segítsé­get a háromnapos budapesti tanácskozás. „Nem vagyok a szurkálás specialistája, mondotta a vádlott — tíz évet kapott A Fővárosi Bíróság Kele­men-tanácsa elé került em­berölés kísérletének vádjával Zsoldos György, 35 éves kő­bányai kertészeti munkás. Ez év június 5-én vasárnap este a Vasgyár utcai Gulyás csár­dában volt élettársa, a 27 éves Bírt Károlyné, barátja, a 23 éves Horváth István ker­tészmunkás és annak ismerő­se, Rohonczi Piroska társa­ságában. Jóval záróra után indultak el Sibrik Miklós ut­cai szállásukra. A férfiak na­gyon ittasak voltak. Mögöt­tük ment a környéken lakó, magas termetű, erős testal­katú Pintér Imre gépmester. Zsoldos belekötött az idegen férfiba, verekedést provokált. A két nő, aki Zsoldossal és Horváthtal tartott, nem tudta megakadályozni a garázdasá­got. A férfiak a kövezeten hemperegve verekedtek, bir­kóztak, s amikor végül Pintér Imre lerázta támadóit. Zsol­dos rúgás zsebkését hétszer döfte Pintér Imrébe. Három szúrás a hasüregbe és a mell­kasba hatolt és életveszélyes volt. Pintér nemrégiben gyó­gyult meg. — Miért nem ment haza, ha ittas volt, miért támadta meg Pintér Imrét, ha látta, hogy sokkal erősebb, mint maga? — kérdezte a tanács­vezető bíró Zsoldostól, aki nem akarta elismerni, hogy ő provokálta a verekedést. — Megijedtem attól a nagy­darab embertől. Hiszen két­méteres — hangzott az átlát­szó védekezés, majd arra a bírói kérdésre, hogy miért szurkált akkor is, amikor ész­revette, hogy Pintér Imre vér­zik, így védekezett: — Nem vagyok a szúrkálás specialistája, nem vehettem észre, hogy megszúrtam. A bíró elébe tárta, olyany­­nyira „specialista”, hogy ko­rábban már több évet ült börtönben emberölés kísérle­téért. A bíróság most is eb­ben a bűncselekményben mondotta ki bűnösnek Zsol­dost, s mint visszaesőt, tíz­évi szigorított börtönre ítélte. Horváth István garázdaságért egyévi börtönt kapott, Biri Károlynét bírói figyelmezte­tésben részesítették. (sz. J.) 47-IK HETI MEGLEPETÉS LEHEL+EGY MINDEN 100, 125, 150, 175, 200 LITERES LEHEL HŰTŐGÉPHEZ ELEKTROMOS KÁVÉŐRLŐT AJÁNDÉKOZUNK OTP-HITEL, 10 SZÁZALÉK ELŐLEGGEL DÍJTALAN HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS ÉS ÜZEMBE HELYEZÉS MINTA UTÁN fővárosi V keravilly SZOLGÁLAT

Next