Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)
1969-11-19 / 269. szám
A pálya buktatói Beszédtéma a pedagógusok elvándorlása a pályáról; múltkori cikkünk, amelyben arról számolt be munkatársunk, hogy egyedül Budapesten 217 tanár hagyta ott állását, érthető feltűnést keltett. Miért az elvándorlás? — teszik fel sokan a kérdést, és nyomban azt válaszolják, hogy az ok az anyagiakban keresendő. Szemforgatás lenne tagadni ennek az oknak a jelenlétét és jelentőségét, de ugyanakkor becsapnék önmagunkat, ha pusztán erre korlátoznánk a magyarázatot. Akad még ugyanis néhány, nem megfelelően dotált pálya hazánkban, mégis az elvándorlás azokról a pályákról nem ilyen tömeges méretű. A pedagógus hivatásnak azonban van egy alapvető ellentmondása: a nem megfelelő anyagi megbecsüléssel szemben a jogosan nagy társadalmi követelmény a pálya iránt. Úgy tűnik, hogy ezt az ellentmondást a megfelelő anyagi eszközök hiányában nem leszünk képesek gyorsan feloldani. A másik ellentmondás viszont: magas követelmény és ezzel szemben alacsonyfokú felkészítés e követelmények teljesítésére, már más természetű. Itt a megoldás nem kíván százmilliókat az államtól, pusztán valamivel önkritikusabb szemléletet a tanárképzés illetékeseitől. Azon, hogy a pályára előkészítés és a pálya követelményrendszere között viszonylag nagyobb legyen az összhang, jelentősebb forintmennyiség nélkül is lehetne segíteni. Mindez onnan jutott eszünkbe, hogy megküldte számunkra tudományos közleményeinek VII. kötetét az Egri Tanárképző Főiskola. Itt olvasható többek között az a figyelemre méltó tanulmány, amely az általános iskolai tanárképzés eredményességét vizsgálja az egri főiskolán. A tanulmány szerzője, dr. Zombor Zoltán, egy lábjegyzetben hangsúlyozza ugyan, hogy „ez a közlemény ... kizárólag az Egri Tanárképző Főiskolán végzett felmérő munka leírására .. . hivatkozik”, de másutt utal a cikk arra is, hogy egyikmásik vizsgálati jelenség az országos helyzetet tükrözi. Ez a felmérés része tehát egy országos és mind a tíz pedagógusképző intézményre kiterjedő vizsgálatnak, de azért egyetlen főiskola tapasztalataiból is lehet néhány kérdésben általánosítani. A pálya elhagyásának és méginkább a pálya iránti elégedetlenségnek okai között szerepet játszik — ha nem is elsőrendűen — a feladatok sokasága, sőt, megszaporodása. A Pedagógus Szakszervezet budapesti bizottságának elnöksége mutatta ki legutóbbi ülésén, hányféle fölösleges, vagy fölöslegesen bonyolult írásmunkát, jelentést kell készíteniük a pedagógusoknak. Egy-egy jelentés, munkaterv, tanmenet megírása attól is lehet bonyolult például, hogy elkészítéséhez hiányzik a megfelelő ismeret és gyakorlat. Ha emiatt kedvetlen a tanár, ez hatással van saját munkájára, meg a többiekére is. És elkedvetlenít az is, ha a feladatokhoz hiányzik az alapos előkészítés már a főiskolán. Nos, a már említett tanulmányból kiderül, hogy a tanárképzős hallgatóknál kevés a gyakorlati képzés. Nem is ők állapítják meg ezt elsősorban, hanem a főiskola szaktanszékei. ,,A gyakorlati kiképzés időtartamának, a gyakorlati tanításokra szánt minimális órakeretnek a súlyos következményeire csaknem valamennyi tanszékvezető rámutat” — olvashatjuk a cikkben, majd néhány sorral alább ezt a fontos megállapítást: „Súlyos hibának tartják azt is, hogy a jelölteknek a tanítások megkezdése, gyakorlati kiképzése előtt nem kell számot adniuk szakmódszertani felkészültségükről ... Ezért... rendszerint a megfelelő dokumentumok (Tanterv és Utasítás, Nevelési terv, Rendtartás, kézikönyv stb.) és a korszerű módszertani követelmények ismeretének ellenőrzése nélkül kezdik meg tanítási gyakorlatukat.” Kiderül a főiskola régebbi növendékeinek beszámolóiból is, hogy elméleti szempontból elegendő segítséget kaptak ugyan a főiskolán, de a gyakorlatból már kevesebbet, és hogy az ott megtanult pedagógiai ismereteket nem volt lehetőségük a gyakorlatban alkalmazniuk. Egy kezdő pedagógus azt tartja főiskolai képzése legsúlyosabb hibájának, hogy „az intézmény egyáltalán nem készített fel az osztályfőnöki nevelőmunkával kapcsolatos teendőkre.” A kezdeti nehézségek és a korai elkedvetlenedés, valamint a sok írásos munka összefüggéseire pedig álljon itt tanulságként ez a nagyon fontos vallomás: „Év elején rengeteg dolog szakadt rám. Az osztályfőnöki munkaterven kívül még hét tanmenetet kellett elkészítenem ... Bár sok segítséget kaptam a kartársaktól és az igazgatótól, mégis mindent utolsónak adtam be.” Azt hisszük, további bizonyításra nincs szükség. A valóságos problémák megkerülése volna, ha azt mondanánk: a helyenként tapasztalható rossz pedagógus közérzet, meg az elvándorlás mozgatórugói között az a legfontosabb, hogy a tanárokat nem készítik elő megfelelően a hivatásukra. Valójában ez csupán egyik baj a sok közül, és ha orvosolni lehet — amíg a többin is segíthetünk —, akkor tegyük meg minél gyorsabban. Bizonyos pedagógiai kísérleteknél, új tantárgyak, új tantervek bevezetésénél indokolt az óvatosság; a tanárképzés megjavításához, gyakorlatiasabbá tételéhez azonban nem kellene sokáig várakozni. Mert sürgetnek a feladatok, és növekszik az „olló” a pályára előkészítés és a pálya iránti követelmények között. Gábor István Magyar Nemzet === A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • il Teheránban megkezdődtek a magyar-iráni tárgyalások A szovjet és az amerikai küldöttség első helsinki munkaülése A külpolitikai helyzet A NEMZETKÖZI ÉLET magyar vonatkozásai eseménye Kosonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének iráni látogatása. Kedden délután a Szaad Abad-palotában megkezdődtek a hivatalos magyar—iráni tárgyalások. Este az Elnöki Tanács elnöke fogadta Irán kormányfőjét és miniszterelnökét. Az iráni látogatás — mint azt korábban már hangsúlyozta Losonczi Pál — arra szolgál, hogy a két ország tovább bővítse különböző szintű kapcsolatait. Ez az együttműködés egyúttal bizonyítja azt is, hogy a „különböző társadalmi, politikai berendezkedésű országok építhetik, fejleszthetik kapcsolataikat a kölcsönös előnyök biztosítása alapján”. A nemzetközi diplomácia központi fontosságú eseményének színhelye jelenleg Helsinki, ahola szovjet és az amerikai küldöttség megtartotta első munkaülését. A stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló előzetes tárgyalásokat a létrejött előzetes megállapodás értelmében felváltva, a szovjet és az amerikai nagykövetség épületében rendezik meg. Kekkonen finn köztársasági elnök kedden fogadta a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttségét. A nemzetközi sajtó természetesen élénk érdeklődéssel kíséri a helsinki tanácskozásokat A nyugat-berlini Tagesspiegel úgy vélekedik, hogy „a két szuperhatalom érdekei irányadók ugyan a megbeszéléseken, mégis az eredmény — vagy az eredménytelenség — az egész világ szempontjából jelentős”. A lap szerint azonban a tanácskozásoknak bizonyos eredményük akkor is lesz, ha a felek nem jutnak hivatalos megállapodásra. Beszédes címet adott cikkének a Szociáldemokrata Párthoz közelálló nyugat-berlini Telegraf. Az „Ez csak a kezdet lehet” című vezércikkben a lap munkatársa azt a véleményét fejti ki, hogy Washington 1970 végére minden valószínűség szerint el akarja érni a problémák békés rendezését. Elismeri a cikkíró azt is, hogy a Szovjetunió hatékony eredmény elérésére törekszik. Debré francia hadügyi államminiszter a jövő évi katonai költségvetés nemzetgyűlési vitáját megnyitó beszédében azt hangoztatta, hogy álláspontja szerint „a nukleáris leszerelésre csak akkor kerülhet sor, ha a nagyhatalmak megállapodnak a meglevő atomfegyverkészletek megsemmisítésében és lemondanak újabb nukleáris fegyverek gyártásáról a megfelelő nemzetközi ellenőrzés biztosítása mellett”. Az NSZK-beli Mainzban befejeződött a CDU kongresszusa, amelyen ismét Kiesingert választották meg a Kereszténydemokrata Párt elnökéül. Záróbeszédében a volt kancellár támadta a jelenlegi kiskoalíciót, s kijelentette, hogy „nem szabad minden külföldi helyeslést a bizalom jelének tekinteni”. Hírügynökségek megjegyzik, hogy Kiesinger gyakorlatilag ismét állást foglalt az NDK elismerése és az atomsorompó-szerződés közeli aláírása ellen. Visszaérkezett hazájába Sharp kanadai külügyminiszter, aki a közelmúltban látogatást tett a Közel-Keleten. Nyilatkozatában azt mondotta, hogy a helyzet rendkívül súlyos. Szavaiból egyúttal kiderült az is, hogy miért járt a Közel-Keleten. Elmondotta ugyanis: bizakodóbban tért volna haza, ha az érintett felek felkérték volna Kanadát, hogy vegyen részt az esetleges nemzetközi békefenntartó erők kialakításában. Erre azonban, mint a kanadai külügyminiszter megjegyezte, nem került sor. Kairóban Favzi, az EAK hadügyminisztere méltatta azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújt az Egyesült Arab Köztársaságnak. Az izraeli megszállással összefüggésben egyébként Eban külügyminiszter és Dajan hadügyminiszter között újabb nézeteltérések merültek fel, mivel a külügyminiszter nem helyesli a megszállt területeken az arab ellenállókkal rokonszenvező lakossággal szemben életbe léptetett rendszabályokat. Az Elnöki Tanács elnöke fogadta el Iránt kormányfői Losonczi Pál és Reza Pahlavi tanácskozása Teheránból jelenti az MTI. Kedden reggel kigördült Teheránból a Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét és kíséretét szállító gépkocsiso, hogy a magyar vendégek megtekintsék az Irán National nevű gépkocsiüzemet, amely a városon kívül havas hegyláncok koszorúzta iparnegyedben van. Losonczi Pál és kísérete megtekintette az összes üzemrészt. A magyar elnök elbeszélgetett az egyik munkással, majd a jelenlevők tetszésnyilvánítása mellett maga is beült egy új Pajkan (Nyíl) gépkocsi kormánya mögé és sétakocsizásra vitte iráni vendéglátóit. Később úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsi könnyen kezelhető, vezetése nem okoz problémát. Délután megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. Iráni részről megjelent Mohammad Reza Pahlavi sah, Aszsia államminiszter, Zahedi külügyminiszter, Payani, Irán budapesti nagykövete, Zelir, a külügyminisztérium politikai csoportfőnöke és Ardalan, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője. Magyar részről Losonczi Pál, Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes, Házi Vencel külügyminiszter-helyettes, Széphelyi Zoltán, a Külügyminisztérium osztályvezető-helyettese és Várkonyi József teheráni magyar nagykövet vett részt. Este Losonczi Pál a Golesztan-palotában fogadta Hoveida miniszterelnököt és Zahedi külügyminisztert, majd Palbod művelődésügyi miniszter átnyújtotta az Elnöki Tanács elnökének a perzsa enciklopédia első kötetét. Késő este a teheráni opera díszelőadását tekintette meg a magyar elnök és kísérete. A nap zsúfolt programjából kiemelkedik még Losonczi Pálnénak a teheráni ápolónőképzőben tett látogatása , valamint az, hogy Molnár Jár nos művelődésügyi miniszterhelyettes magyar grafikusok és fotóművészek kiállítását nyitotta meg az iráni fővárosban. A lapok általában első oldalon közölték Losonczi Pál programját. A televízió minden este beszámolt a látogatás eseményeiről. A lapok kiemelték, hogy a magyar—iráni tárgyalások eredményeként- bővülnek az ország kulturális és gazdasági kapcsolatai. Az első munkaülés Helsinkiben kekkenen fogadta a delegációvezetőket Pirityi Sándor, az MTI helsinki kiküldött tudósítója jelenti: Kedden délelőtt, magyar idő szerint 10 órakor, Helsinkiben az amerikai nagykövetség épületében megkezdődött a szovjet—amerikai stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalások első munkaülése. Az elnöki tisztet ezúttal Gerard C. Smith nagykövet, az amerikai delegáció vezetője látta el. A szovjet küldöttség élén Vlagyimir Szemjonov külügyminiszterhelyettes állt. A szovjet küldöttségben két vezérezredes van: Nyikolaj Ogarkov és Nyikolaj Alekszejev. Előbbi a szovjet hadsereg vezérkari főnökének első helyettese. Georgij Kornyijenko, a szovjet külügyminisztérium kollégiumának tagja, Pjotr Plesakov, a rádióipari miniszter helyettese, Alekszandr Scsukin akadémikusról pedig úgy tudják, hogy kimagasló elektronikai szakértő. Az egyelőre csonka amerikai küldöttségben Royal B. Allison repülő vezérőrnagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottsága mellett működő különleges tanulmányi csoport vezetője. Paul Nitze (volt hadügyminiszter-helyettes), a külügyminisztériumot képviselő államtitkári minőségben. Harold Broton, a „technikus”, a kaliforniai Technológiai Intézet igazgatója. Thompson, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete, aki szintén tagja az amerikai küldöttségnek, a közelmúltban műtéten esett át és még nem érkezett meg Helsinkibe. Míg korábban két-háromhetes tárgyalásra számítottak, most nem zárják ki, hogy a karácsonyi szünet után ismét Helsinkiben folytatódik az egyébként előzetes jellegű eszmecsere. Tájékozott helsinki körök szerint a következő megbeszélésre csütörtökön délelőtt a szovjet nagykövetségen kerül sor. A keddi, másfél órás találkozón olyan elképzelések ismertetésére került sor, amelyek tanulmányozása meghatározatlan időt vesz igénybe. A két küldöttség tagjai kedden délután újabb, kötetlen megbeszélési lehetőséghez jutottak, Urho Kekkonen finn köztársasági elnök jóvoltából,, aki négy órakor az elnöki palotában" fogadta az amerikai és a szovjet delegációt. A fogadáson Karjalainen külügyminiszter és a finn kormány sok más tagja vett részt, ott voltak a Szovjetunió és az Egyesült Államok helsinki nagykövetei, akik bemutatták az elnöknek a küldöttségek vezetőit és tagjait. A finn elnöki palota impozáns tükörtermében Kekkonen hosszasan elbeszélgetett, egy tolmács bevonásával, Szemjonovval és Smith-szel, miközben a küldöttségek tagjai kötetlen társalgást folytattak. Klaus kancellár serint Helsinkiből Bécsbe helyezik át a rakétatárgyalások színhelyét Bécsből jelenti az AP. Klaus osztrák kancellár kedden egy Bécsben megtartott sajtóértekezletén, amelyen eredetileg csak belső kérdésekről szólt volna, váratlanul foglalkozott a szovjet—amerikai stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalásokkal is. Kijelentette: „indokoltan arra számít”, hogy a Helsinkiben most folyó előzetes megbeszélések után a témával kapcsolatos érdemi tárgyalások színhelye Bécsbe tevődik át. Klaus arról nem szólt, hogy mire alapozza „indokolt számításait” és arról sem, hogy mikor helyeződne át a megbeszélések színhelye Bécsbe. Közölte viszont, hogy amikor első alkalommal felmerült a SALT gondolta, Waldheim osztrák külügyminiszter érintkezésbe lépett az amerikai és a szovjet illetékesekkel. Szavaiból kitűnt, hogy a külügyminiszter legutóbbi helsinki hivatalos látogatása során is foglalkozott ezzel a kérdéssel, s mint hozzáfűzte, a témával kapcsolatos érintkezés most sem szünetel. Közel-Kelet Az EAK hadügyminisztere méltatta a Szovjetunió segítségét Kairóból jelenti az AP. Favzi egyiptomi hadügyminiszter hétfőn a nemzetgyűlésben összegezte a közel-keleti katonai helyzetet. Kifejtette, hogy „az izraeliek az utóbbi időben sokkal több katonájukat vesztik az összetűzésekben”, mint az egyiptomiak és ez az egyiptomi hadsereg „kitűnő harci szellemének” köszönhető. Méltatta az EAK-nak nyújtott szovjet segítséget. „A Szovjetunió a lehető legnagyobb mértékben együttműködik velünk és olyan modern felszerelésekkel lát el, amilyennel azelőtt soha nem rendelkeztünk” — mondotta. Favzi beszámolójának meghallgatása után a nemzetgyűlés bizalmat szavazott a hadseregnek. Az erről szóló határozat hangsúlyozza: minden áldozat a végső célt, a győzelmet szolgálja. A vasárnap hajnalban egyiptomi békaemberek által Eilat kikötőjében végrehajtott sikeres kommandótámadás nyomán hétfőn a kikötővárosba érkezett Haim Bar-Lev tábornok, az izraeli fegyveres erők vezérkari főnöke. A tá