Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
s“ Magyar Nemzet ___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA______________________________ A megoldás kulcsa Gazdasági munkánk és fejlődésünk értékelésekor napjainkban sűrűn találkozunk Lenin megállapításával: a szocializmus győzelme szempontjából a munka termelékenységének emelése a legfontosabb feladat. Arra a kérdésre, hol helyezkedik el hazánk a termelékenység színvonalában és a termelékenység üteme tekintetében a szocialista országok és a hasonló fejlettségű tőkés országok tabelláján, egy nemrég készült összeállítás pontos képet ad. Ebből a táblázatból kiderült, hogy — mindkét relációban — jelentős az elmaradásunk és nem kétséges, hogy ezen gyökeresen kell változtatnunk, viszonylag nem hosszú időn belül. A Központi Statisztikai Hivatal nemrég megjelent összeállítása népgazdaságunk 1969. évi fejlődéséről, első helyen említi a nemzeti jövedelem alakulását és megállapítja: a nemzeti jövedelem növekedéséhez az ipari termelés hozzájárulása mérséklődő, a mezőgazdasági termelésé növekvő volt a korábbi évekhez képest. Köztudott, hogy a népgazdasági vagy társadalmi munka termelékenysége színvonalának legátfogóbb mutatószáma az egy év alatt egy főre jutó nemzeti jövedelem értéke. Ha az ipar és a mezőgazdaság hozzájárulását vizsgáljuk a nemzeti jövedelem gyarapításában, kitűnik, hogy a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez az elmúlt négy esztendőben kb. 15 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági keresők száma — az említett időszakban közel 3 százalékkal csökkent, a mezőgazdasági munka termelékenysége pedig mintegy 18 százalékkal javult és az ipari munka termelékenységénél jobban emelkedett. Ebben az örvendetes javulásban azonban szerepe volt az ipari eredetű termékeknek — műtrágyának, növényvédőszernek stb. —, továbbá a műszaki-technikai fejlesztésnek, a munkadíjazás új rendszerének és nem utolsósorban a jelentősen javuló munkaszervezésnek. Ha az ipar területét veszszük tüzetes vizsgálat alá, megállapítható, hogy az utóbbi két évben számottevően mérséklődött a termelékenység emelkedése. 1966- ban és 1967-ben az ipar kereken 19 százalékkal növelte hozzájárulását a nemzeti jövedelemhez és ennek kb. 86 százalékát a termelékenység emelésével érte el. 1968-ban és 1969-ben az említett hozzájárulás csupán 10 százalékot tett ki, de ennek csak 30 százaléka származott a termelékenység emeléséből. Ahhoz, hogy a termelékenység jelenlegi helyzetében kedvező változás következzék be, a vállalatok tennivalói kerülnek előtérbe. A műszaki-technikai fejlesztés ütemének gyorsítása, a munka- és termelésszervezés, a racionális munkaerőgazdálkodás, az anyagi és erkölcsi ösztönzés, a teljesítménynövelés, a munkafegyelem megszilárdítása — ez a sokrétű komplex feladat a megoldás kulcsa az ipari vállalatoknál. Hogyan veszik a kézbe a megoldás kulcsát a gazdasági vezetők és mi a legsürgősebb teendő — merül fel a kérdés. Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára a Társadalmi Szemlében megjelent „Eredmények és problémák gazdaságpolitikánkban” című cikkében foglalkozik a „hogyan” kérdésével. „1970-re, a jövedelmezőség javulása mellett — írja — javuló tendenciát kell kialakítani az ipari termelékenységben. A terv 6 százalékos termelésnövekedést irányoz elő, ennek 60— 65 százalékát már a termelékenység növekedésével kell fedezni. Hogyan érhető el a cél? Semmiképpen sem látszateszközökkel; az ilyeneket eleve ki kell hagyni mindenütt a számításból. Így elsősorban azt, hogy ismét növekedjék a raktárra termelés, hogy tehát a termelékenységi problémát egy bűvészmutatvánnyal átváltoztassuk készletproblémává. És helytelen lenne az is, ha a minisztériumok most a vállalatvezetés helyett próbálnának intézkedni, ha csorbítanák az önállóságot, központilag szabnák meg a vállalati termelékenység változását." Gyakran tapasztalható, hogy a termelékenység növelés és az ezzel összefüggő munkás-, műszaki-, adminisztrációs létszám, a vállalatoknak az a célkitűzése, hogy az adott feladatokat optimális létszámmal oldják meg — a kényes kérdések szférájába tartozik, s megoldásukhoz nem szívesen fognak. A vállalatok nagy részénél munkaerőhiányra panaszkodnak a vezetők. Igen sok helyen a létszámhiány alaptalan és csak azért hivatkoznak rá, mert a hibákat, mulasztásokat igyekeznek palástolni, a munkafegyelem lazaságait próbálják mentegetni. Néhány vállalatnál tapasztalható, hogy a gazdaságtalan termékeket „leépítették”, már nem gyártják és ezt a lépést helyeselni lehet, de azt már kevésbé, hogy az elavult termékek előállításának beszüntetését nem követték a fejlettebb, korszerűbb termékek. Az ilyen egyoldalú intézkedések azt bizonyítják, hogy a vállalati stratégia nem elég előrelátó, nem elég következetes és a műszaki haladásnak még nem teremtették meg a szilárd alapjait. Rendezni kell a vállalatoknál a belső sorokat, ki kell alakítani a mechanizmushoz igazodó korszerű szervezeteket, megfelelő képességű szakemberek irányításával hatékonyabbá kell tenni munkájukat. Újat, korszerűt, idehaza és külföldön is eladható termékeket kell gyártani elfogadható költséggel. Át kell állni minden gyárban, ki kell „szuperálni” az elavult szemléletet, ósdi módszereket és teret kell engedni az új szemléletnek, vezetési stílusnak. Ez az előfeltétele a hatékonyabb munkának, a műszaki haladás meggyorsításának. Víg István Péter János hazaérkezett Brüsszelből A külpolitikai helyzet A TÁRGYALÁSOK JELLEMEZTÉK az elmúlt hét nemzetközi politikáját. Péter János, hazánk külügyminisztere Brüszszelben folytatott megbeszéléseket belga kollégájával. Gromiko szovjet külügyminiszter Berlinben tanácskozott, majd hazautazta dán Varsóban is megbeszéléseket folytatott. Vinogradov szovjet külügyminiszter-helyettes szombaton az EAK fővárosába érkezett és azonnal megkezdte tanácskozásait Riad külügyminiszterrel. Az államelnökök közül Pompidou washingtoni látogatása után körútra indult az Egyesült Államokban, Tito pedig folytatta látogatássorozatát az afrikai országokban. És ha nem is tartozik e diplomáciai jellegű felsorolásba, megemlíthetjük, hogy — szándéka ellenére — a guatemalai külügyminiszter is látogatást tett a maga országában a gerilláknál, akik elrabolták és csak egy bebörtönzött társuk ellenében hajlandók szabadon bocsátani. A szombati belga lapok egyébként részletesen foglalkoztak Péter János brüsszeli látogatásával. A La Derniére Heure első oldalán nagyméretű fényképet közöl, amely külügyminiszterünket Baudouin belga király társaságában ábrázolja. A Libre Belgique részletesen ismerteti Péter János péntek délelőtti sajtóértekezletét, a Le Soir pedig belga hivatalos körök véleménye alapján, a közös közlemény szövegét elemzi. A Le Soir a külügyminisztérium illetékeseire hivatkozva, kiemeli, hogy a két külügyminiszter megbeszélése előbbre vitte az európai biztonság kérdésével foglalkozó konferencia előkészítését. Úgy vélik, hogy ebből a szempontból a következő lépés az Atlanti Tanács római ülésszaka lesz májusban, amikor a NATO tagországai javaslatokat és módosításokat dolgozhatnak ki az értekezlet napirendjére vonatkozóan. A lap kiemeli a közös közleménynek az erőszak alkalmazásáról való lemondással és a fegyverzet csökkentésével foglalkozó részeit. Rámutat arra is, hogy haladás történt a kétoldalú kapcsolatok tekintetében. Ennek bizonyítására idézi a lap azt a bejelentést, hogy jövő kedden tárgyalások kezdődnek gazdasági megállapodásokról Magyarország és a Benelux-államok között, és hogy a belga miniszterelnök, a külügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter elfogadta a magyar kormány meghívását magyarországi látogatásra. A Libre Belgique a közös közlemény két megállapítását emeli ki. Azt, hogy a béke légköre csak a függetlenség, a szuverenitás, a területi sérthetetlenség, az egyenlőség, a mások belügyeibe való be nem avatkozás és minden nép önrendelkezési joga alapján lehetséges, másrészt pedig azt a bekezdést, amely szerint a két fél hangsúlyozta az esetleges részleges vagy regionális leszerelési intézkedések kedvező hatásait. Gromiko rövid varsói látogatásával a lengyel lapok foglalkoznak részletesen. A Zycie Warszawy első oldalas, vastag betűs főcíme: „A Wladyslaw Gomulkával folytatott tárgyalások témája az európai biztonság erősítése volt. — Gromiko Berlinből úton Moszkvába megszakította útját Varsóban.” A Trybuna Ludu fényképet közölt Gomulka és Gromiko találkozójáról és jelentésében kiemelte: „Gomulka és Gromiko véleménycseréjét az európai biztonság kérdéseiről a teljes nézetazonosság jellemezte.” Említsük végezetül, hogy az Egyesült Államokban egyre nagyobb nyugtalanságot kelt a laoszi „titkos háború”, mert a hadműveletek kiterjesztése miatt attól tartanak, hogy itt is megismétlődhet az, ami Vietnamban történt. A New York Times élesen bírálta a kormányt, amely a laoszi háborúról elhallgatja az igazságot az amerikai nép előtt. A Wall Street Journal és a Daily Herald ugyancsak felhívja az Egyesült Államok közvéleményét, hogy közös erőfeszítéssel késztesse az uralkodó köröket: vessenek véget a Laosz ügyeibe való beavatkozásnak. A magyar külügyminiszter befejezte belgiumi látogatását és hazautazott Brüsszelből jelenti az MTI. Péter János külügyminiszter, ötnapos hivatalos belgiumi látogatását befejezve, szombat délután hazautazott Brüsszelből. A magyar külügyminisztert és kíséretét a brüsszeli repülőtéren Pierre Harmel belga külügyminiszter és a belga külügyminisztérium számos vezető személyisége búcsúztatta. Ott voltak Molnár László nagykövet vezetésével a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövetségének beosztottai. Péter János szombaton az esti órákban visszaérkezett Budapestre. Gromikovisszaérkezett Moszkvába Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szombaton visszaérkezett Moszkvába Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, aki hivatalos látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. Hazatérőben Gromiko rövid időre megszakította útját Varsóban. Vinogradov szovjet külügyminiszter-helyettes Kairóban tárgyal Átalakul a jordániai kormány Kairóból jelenti a MENA. Egyiptomi katonai szóvivő közölte, hogy az EAK vadászbombázói szombaton délelőtt izraeli katonai célpontokat támadtak a Szuezi-csatorna frontövezetének északi szektorában El Kantaránál és El Tinánál. Az akció végrehajtása után a gépek sértetlenül tértek vissza támaszpontjukra. Tel Aviv-i jelentés szerint az izraeli katonai parancsnokság azt állítja, hogy a légelhárítás egy egyiptomi vadászgépet lelőtt. Kairóba érkezett Vlagyimir Vinogradov szovjet külügyminiszter-helyettes, aki háromnapos hivatalos látogatása alatt tárgyalni fog Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszterrel és a kairói kormány más tagjaival a közel-keleti helyzet fejleményeiről. A tárgyalások még szombaton délután megkezdődtek. Szombattól ismét teljes kapacitással dolgozik az Abu Zabal-i vasmű, amelynek neve a február 12-én végrehajtott barbár izraeli bombatámadás nyomán vált világszerte ismertté. A gyár munkásai és technikusai rekord gyorsasággal állították helyre a megrongált üzemrészeket és berendezéseket. Mint korábban jelentettük, a munkások kétnapi keresetükkel járultak hozzá az üzem újjáépítéséhez, az elpusztult gépek pótlásához. A szombati Al Akhbar ammani politikai megfigyelőkre hivatkozva közli, hogy rövid időn belül átalakítják a jordániai kormányt, s az új kormányban a Palesztinai ellenállási szervezetek képviselői is helyet kapnak. Részvételük feltehetően elhárítaná egy újabb válság kirobbanását a jordániai kormány és az ellenállási szervezetek között. A várható kormányátalakításról a pénteki Al Ahram is hírt adott. Az Al Akhbar úgy értesült, hogy Husszein király ismét találkozik az ellenállási szervezetek képviselőivel. Jaszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke Bejrútba érkezve kijelentette, hogy Jordániában a helyzet nyugodt, az ellenállási szervezetek és a kormány együttműködése kielégítő, s ez a nemrég létrejött kétoldalú megállapodás teljesítésének köszönhető. Winhi«tir»nel telifonspímléke Bécsből Szoros választási eredményre számítanak Ausztriában Befut-e Klaus kancellár győztesként a vasárnapi választásokon? A bécsi Stephans dómmal és az érseki palotáival szemben az egy hete vigasztalanul zuhogó havasesőben a Néppárt divatos maxikabátba, s prémekbe burkolódzott korteslányai ez alkalommal hivatalból bizakodnak. A csinos lányok ajándékokat osztogatnak. Zöld játék sportautót kapnak az ügyesebbek, a kocsi az 1-es számot viseli és szélsebesen röpíti a cél felé az ÖVP-t, megelőzve a mögötte száguldó piros színű SPÖ-versenyzőt. Az árkádok alatt a didergő járókelőket néppárti zenekar pattogó ütemű indulókkal igyekszik átmelegíteni, s akiknek ez sem használ, a szomszédos hosszas asztalhoz járulhatnak ingyen forró feketekávéra. Alig húsz méternyire eme látványosságoktól az ÖVP inkább mentőautóra emlékeztető hófehér propaganda kocsijából a szavazókhoz lemezről intéznek felhívásokat. A nagy hangzavarban a szöveget senki sem érti — de talán ez már nem is fontos. A hathetes választási hadjárat utolsó napján a többi párt sem tétlen, dacolva az Alpokból fúvó jeges széllel, lelkes honleányok és tiszteletre méltóbb korú férfiak az SPÖ programnyilatkozatát nyomják az arra sietők kezébe. Az FPÖ sem akar lemaradni ebben a röplapháborúban, sőt a dicstelenül levitézlett Franz Oláh gyér számú hívei is ott állnak a vártán. A „hazát igazán szeretőknek”, a közpénzeket elsikkasztott egykori belügyminiszter „bizalmat gerjesztő” arcképét kínálgatják, majd egyszerűen a háziasszonyok szatyrába dugják. Ötmillió száraz. A végső pillanatokban tehát megélénkült a kampány, amely eddig mindenekelőtt a televízió képernyőjén zajlott és rádiónyilatkozatokban merült ki. A választások előestéjén a korábbi parlament három pártjának vezetője, Klaus, Kreisky és Peter még egy utolsó felhívással buzdította a több mint ötmillió választópolgárt: ne maradjon távol az urnáktól, s persze főként arra, hogy adja szavazatát az éppen nyilatkozóra. A tömegkommunikációs eszközökkel vívott küzdelemben a hagyományos módszereket is felsorakoztatták. 24 órát töltöttem pénteken Grazban, „Steyerország” fővárosában és tanúja lehettem az SPÖ választási röpgyűlésének, a főpályaudvar előtt. Rövid néhány perc leforgása alatt két szocialista „honatya” és egy képviselőnő kérte az „egybesereglett” — megszámoltam, pontosan 58 — esetleges szavazó bizalmát. Ha meggondolom, hogy ilyen komoly erőfeszítés milyen kevés gyakorlati haszonnal járhat, csak igazat adhatok a hadjáratszervezőknek, akik elsősorban a jelöltek televízió-fellépéseire alapozták az országos propagandát. (Graz és Steyer egyébként különleges helyzetben van: két hét alatt két választásban lehet része. A vasárnapi országos szavazás után március 14-én a tartományi szintű erőpróbát bonyolítják le. Ennek ellenére az amúgy is csendes, egykor főleg nyugdíjasok városa most sem mutat semmiféle izgalmat. Az ifjúság közömbös Az osztrák főváros legvénebb, legtapasztaltabb politikai rókái sem mernek ezúttal biztos jövendölésekbe bocsátkozni. A bennfentes szakértők szokatlan szerénysége csupán annyit kockáztatnak meg, hogy fej fej melletti küzdelemben szoros eredmény várható. Ilyen megállapítások hallatán senki sem válik okosabbá. Helyes tehát, ha néhány konkrétabb számadatot nézünk. Általános vélemény szrint a választások kimenetelét két tényező dönti majd el. Az egyik az újonnan jelentkező első szavazók 400 ezres serege. Mivel a választási korhatárt 20 évről 19-re szállították le, a fiatalok jobban beleszólhatnak a belpolitikai harcba —, ha egyáltalán élni kívánnak jogaikkal. Akadnak ugyanis olyan helyzetmagyarázók, akik attól tartanak, hogy az ifjúság körében tapasztalt közömbösség most is érezteti hatását. A pártközpontokban — a sok évtizedes tapasztalatok alapján — őszintén meg vannak győződve arról, hogy az állampolgárok túlnyomó többsége mindig hagyományosan ugyanarra a pártra szavaz, függetlenül a pillanatnyi hangulattól, sőt a vezetőgárdák, a listák összetételétől. Apáik, nagyapáik nyomdokain haladva a ma élő nemzedékek tagjai is a fekete, vagy a vörös színeket kedvelik — holott a jelenlegi második köztársaságban ezek az árnyalatok már jó ideje elmosódtak, sem a fekete, sem a vörös nem olyan erős tónus, mint ahíveiket ijesztgető politikusok választási, taktikai megfontolások