Magyar Nemzet, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-30 / 151. szám
Ára! 80 fillér |___ a JU Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1970. június 30 XXVI. évfolyam, 151. szám Valami új Tulajdonképpen nem is egészen új. Itt van köztünk. Legutóbb az országgyűlés nyári ülésszakán tapasztaltuk. Tapasztaljuk, gyakoroljuk, használjuk, élünk vele és általa jó néhány éve már. Mégis, minden alkalommal fel kell fedeznünk, valahányszor csak találkozunk. Nemcsak, sőt nem elsősorban az örömért, amelyet szerezni képes. Még inkább vezeti a féltő aggódás tollunkat, amikor rögzítenénk és méltatnánk jelenlétét. Hogy ezzel is ápoljuk, tápláljuk, továbbfejlesszük azokat a tényezőket és együtthatókat, amelyek állandósulását erősítik, biztosítják. Ezért írnék most ismét egyszer arról az új közéleti hangról, amely immár egyre inkább jellemzője mindennapjainknak, és amelyet alkalmunk volt két napon keresztül „hallani” Heves megye vezetőivel való legutóbbi találkozásunkkor is. Az újságírók egy csoportja tett látogatást hazánknak ebben a sok szépséget rejtő és még többet nyíltan megmutató, nagyságra nézve tizenhatodik, a lakosság sűrűségét tekintve hatodik megyéjében. Beszélgettünk hosszasan, több alkalommal a megyei pártbizottság első titkárával, a megye és Eger város tanácsának vb-elnökével, a megyei vb-titkárral, egy község és egy téesz vezetőivel. Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom ezeknek az együttléteknek legfőbb jellemzőit, ennyit írnék le nagy, őszinte örömmel: a nyiz szó, a szerény fogalmazás, a vezetett emberek problémáinak, ügyesbajos dolgának nagyon szívből jövő, teljes átérzése, a megye helyzetének és lehetőségeinek magas fokú ismerete a vezetők közös sajátja. Mindezen túl — és ez már talán az újban valami még újabb — nagyon reális, tárgyilagos válaszok, kivétel nélkül, minden feltett, úgynevezett „kényes” kérdésre és valódi igény a megye, de az ország lakóinak mind szélesebb körű, az eddigieknél jóval mélyebbre hatoló tájékoztatására. Jogos büszkeséggel sorolják természetesen azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt esztendők biztosítottak Heves megyének, három városának: a megyeszékhely Egernek, Gyöngyösnek, Hatvannak, valamint a 118 kisebb-nagyobb településnek. Azt például, hogy ezen a felszabadulás előtt döntő többségében mezőgazdasági területen ma már — a 347 ezer lakosból — több mint negyvenkilencezren dolgoznak különböző ipari üzemekben. Olyan új iparágak vertek gyökeret — a régiek: az üveg, dohány, cukorgyár mellett — a Mátra alján, a Bükk tövében, mint a kőolaj és a földgáz, a motorkerékpár, a dióda- és a tranzisztorgyártás. Az országban csak itt állítanak elő réz-színport és csak Egerben gyártanak szivart. Színesen, lelkesen ecsetelik nagyvonalú idegenforgalmi terveiket a Tisza II. vízlépcső jóvoltából a Balaton egyharmadát kitevő, jövőbeni nagy vízfelület üdülőtelepi hasznosítását illetően. Ám, amikor elmondják, hogy a tanács évi költségvetéséből 84 millió forintot nem költenek el, erre már egyáltalán nem büszkék. A pénzmaradványt ugyanis elsősorban az építőipari kapacitás hiánya okozza. Jóllehet a Heves megyei építőipar országosan az első helyen áll. Aminthogy az a bizonyos „új hang” pendül meg akkor is, amikor a szolgáltató tevékenységgel kapcsolatos gondokat említik. Egyszerűen levonják az egyetlen lehetséges következtetést: a jelenlegi ösztönzők nem serkentik a vállalatokat ilyesfajta tevékenységre. Mit tesznek tehát a vezetők? ... Belenyugszanak, hogy így van, és kész?!... Szó sincs róla! A tanács — külön erre a célra — vállalatfejlesztési alapot hoz létre. Hiszen az is a feladatai közül való, hogy a lakosság minél jobb ellátását biztosítsák. Általában — a viszonylag rövid két napban is — minduntalan tapasztalhattuk, hogy ezek az emberek a szó nemes értelmében vett szolgálatnak tekintik funkciójukat. Szolgálatnak a néppel a népért. Ahogyan például arról beszéltek, mekkora örömöt váltott ki az a PB-határozat, amely szerint Visonta lakóinak mégsem kell kitelepülniük a külszíni lignitbányászkodás miatt. Az önzetlen öröm felhangjai szavaikban, amikor arról számolnak be, mint tért vissza a község embereinek bizalma, hány építési engedélyt váltottak ki eddig, s hogy — a jelek szerint — néhány év alatt a falu kiheveri majd az évekig húzódó lemerevített állapot következményeit, bőven árulkodnak arról, milyen álláspontot foglalhattak el az előző visontai tervvel kapcsolatban, s hogyan állhattak helyt az erről szóló sok-sok vitában. Sok mindenről szó esett még abban az emlékezetes két napban. Szóltak a vezetők a Heves községben — és a megye területén már csak ott — mutatkozó munkaerőfelesleg problémájáról, arról, hogy kevés a kollégium, az óvoda, a művelődési ház, a napközi. Viszont sok és jó szőlő termett az elmúlt évben is, s a Bikavér, meg a Medoc export értékesítése — ellentétben néhány más tájegységünk boraival — egyetlen pillanatra sem okozott gondot. Annál többet viszont nagy nemzeti ereklyénk, az egri vár megóvása, karbantartása. A várfalat teljes hosszában a ledőlés veszélye fenyegeti, ők megtennének mindent az oly kedves nemzeti kincs megmentésére, de — mondják — a vár nem szerepel az állóeszköz listán, így azután nincs is alap a karbantartására. íme, ez az a hang, amiről szó van. Amikor a dolgok egyszerű nevén nevezése, a legkényesebb problémák nyílt megbeszélése teremt egyértelmű helyzetet vezetők és a lakosság között. Csillag István Ma kezdődnek Ulánbátorban a magyar-mongol tárgyalások Nasszer a szovjet fővárosban A külpolitikai helyzet A VILÁGPOLITIKA KÉT VÁLSÁGGÓCA körül szokatlanul nagy diplomáciai élénkség jellemezte a hét első napját. A Távol-Keleten, mint az MTI washingtoni tudósítójának jelentéséből kitűnik, az amerikaiak úgy tesznek, mintha „új lapot” kezdenének. Június 30-ával lejárt a határideje a Kambodzsába vezényelt csapataik kivonásának. A hírügynökségek hétfői beszámolóiból ítélve, Washington ezt az önként vállalt terminust nem lépi túl. Hétfőn reggel már csak kétezer főnyi amerikai szárazföldi erő tartózkodott kambodzsai földön, de ezek az utóvéd-alakulatok annak rendje és módja szerint mindent , hidakat, utakat, falvakat felrobbantanak távozásuk előtt. Ennek ellenére a partizánok feltehetőleg haladéktalanul birtokukba veszik a „légüressé” vált teret, amelyet a Lan Nolrezsim csapatai aligha lesznek képesek tartani. A Phnom Penh-i kormány helyzete — mint erre lapunk második oldalán található cikkünk is utal — csakúgy, mint a saigonié, nem a legrózsásabb. Az amerikai fővárosban mégis az a vélemény, hogy a kambodzsai akció eredményes volt, és az indokínai háború vietnamizálásának „jók a kilátásai”. A jelek arra mutatnak, hogy a kambodzsai látványos kivonulást Washington egy még látványosabb diplomáciai hadművelettel akarja összekapcsolni. Valószínűleg holnap jelenti be ezt a tervet Nixon elnök televíziós sajtóértekezletén. Az indokínai kezdeményezés időben körülbelül egybeesik Washington közel-keleti rendezési tervének elkészültével. Nyilvánvaló, hogy a Nixon-kabinet „időzített békepróbálkozásai” szoros kapcsolatban állnak a republikánus adminisztráció gondjaival, amelyeknek súlya úgy növekszik, ahogy közeledik az időközi választások időpontja. Részben tehát politikai természetű taktikai meggondolások késztetik Washingtont arra, hogy kiutat keressen külügyi válságaiból, de egyéb nyomós, például pénzügyi, gazdasági okok is emellett szólnak. A Közel-Keletre vonatkozó amerikai elgondolások az érdekelt arab országokban meglehetősen negatív visszhangra találnak. Egyelőre csak negyed- és félhivatalos megnyilatkozások láttak napvilágot, de ezek mind elutasítják az amerikai tervet. A Palesztinát felszabadító szervezetek álláspontja a legintranzigensebb. Egyenesen azzal fenyegetőznek, hogy nem kímélik majd azokat az arab kormányokat sem, amelyek netán készek volnának „ráharapni az imperialisták csalétkére”. Az EAK álláspontja sajátságos kettősséget mutat. Egy kairói szóvivő szombaton tagadta bármilyen amerikai terv létezését, illetve azt, hogy Egyiptomnak hivatalosan tudomása lenne ilyesmiről. Ezzel szemben a MENA hírügynökség moszkvai kommentárja azt írja, hogy Nasszer a szovjet vezetőkkel meg fogja vitatni az amerikai tervet. Az EAK elnöke hétfőn érkezett a szovjet fővárosba. A VPI úgy értesült, hogy a hivatalos megbeszélések kezdetét eredetileg hétfőre tűzték ki, de azután keddre halasztották. Érdekes következtetések adódnak a tárgyalási témákra vonatkozó előzetes információkból. A MENA szerint a közel-keleti válságot abból a nézőpontból fogják áttekinteni, hogy Izrael elutasítja a Biztonsági Tanács határozatát, vagyis — ami ebből értelem szerint következik — a politikai rendezésnek nem nagy az esélye. Ebben az összefüggésben figyelmet érdemel a jordániai kormány átalakítása. A hírügynökségek hangsúlyozzák, hogy az új kormányban erőteljesen érvényesül a gerillaszervezetek befolyása, s Husszein király arra utasította az új kabinetet, hogy az országot készítse fel az Izrael elleni háborúra. A moszkvai Izvesztyija Nasszer látogatása kapcsán a szovjet—egyiptomi együttműködésnek másik oldalát emeli ki. Azt hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió az agresszió következményeinek felszámolásában, mindenekelőtt a nemzetgazdaság építésében támogatja az EAK-ot. Losonczi Pál és kísérete Ulánbátorban Ulánbátorból jelenti a TASZSZ és az MTI. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Zsamszrangij Szambunak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurátja elnöksége elnökének meghívására hivatalos baráti látogatásra Ulánbátorba érkezett. A repülőtéren Szambu, Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, valamint a párt és a kormány más vezetői fogadták a magyar államfőt és kíséretét. A repülőtéren Losonczi Pál egyebek között kijelentette: „Reményteli várakozással tekintünk látogatásunk elé, amely kedvező alkalmat nyújt arra is, hogy elvtársi eszmecserét folytassunk az országainkat és népeinket kölcsönösen érintő legfontosabb kérdésekről.” A küldöttség a repülőtérről szálláshelyére hajtatott, majd Losonczi Pál megkoszorúzta a két mongol nemzeti hős, Szuhe Bátor és Csojbalszan mauzóleumát, később Losonczi Pál tisztelgő látogatást tett Szambunál és Cedenbalnál. A díszebéden pohárköszöntők hangzottak el. Losonczi Pál hangsúlyozta, hogy a magyar—mongol kapcsolatok egyre gyümölcsözőbbek és az élet minden területére kiterjednek. Válaszában Cedenbal emlékeztetett arra a támogatásra, amelyben Magyarország részesíti Mongóliát: a most felavatott ruhagyárra, a kilátásba helyezett térítésmentes vízgazdálkodási segítségre, majd kifejtette, hogy a napokban aláírásra kerülő gazdasági együttműködési egyezmény, amely az 1971—1975 közötti évekre szól, tovább erősíti barátságunkat. Délután helyi idő szerint 6 órakor Szambu viszonozta Losonczi Pál délelőtti látogatását. Losonczi Pál átnyújtotta Szambónak a Magyar Népköztársaság zászlórendjének gye mántokkal ékesített első fokozatát „a szocializmus építése, a mongol—magyar kapcsolatok fejlesztése terén elért kiemelkedő érdemei elismeréseképpen, 75. születésnapja alkalmából”. A hivatalos tárgyalások kedden, a látogatás második napján kezdődnek. Nasszer ma kezdi meg moszkvai tárgyalásait Az Izvesztyija és a MENA a napirendről Nasszer, az EAK elnöke, az SZKP KB, a Legfelső Tanács Elnöksége és a szovjet kormány meghívására hétfőn baráti látogatásra Moszkvába érkezett — jelenti a TASZSZ. Ezzel összefüggésben az Izvesztyija hétfői számában azt írja, hogy a látogatás a szovjet—egyiptomi, együttműködés további megszilárdítását szolgálja. A lap hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió segíti az EAK-ot mind az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért folytatott harcában, mind a nemzetgazdaság építésében. A MENA jelentése szerint Nasszer kedden kezdi meg tárgyalásait a szovjet vezetőkkel. Az arab hírügynökség értesülései szerint a tárgyalásokon elsősorban a közel-keleti válságról lesz szó, „tekintettel a legutóbbi fejleményekre, amelyek Izraelnek a Biztonsági Tanács határozatát elutasító magatartásával függenek össze. Szóba kerülnek még a közel-keleti válság megoldását célzó legújabb keletű amerikai javaslatok is. A szovjet fél a tárgyalásokon meghallgatja majd, hogyan vélekednek az arabok a szóban forgó javaslatokról.” Mint az MTI moszkvai tudósítója írja: jóllehet a látogatást a szovjet fővárosban nem jelentették be előre, moszkvai diplomáciai körökben nem okozott meglepetést az EAK vezetőjének érkezése. Az utóbbi idők közel-keleti fejleményei számos olyan kérdést vetnek fel, amelyek időszerűvé teszik az Egyesült Arab Köztársaság vezetőjének és szovjet tárgyaló feleinek tanácskozását. Ezzel összefüggésben előtérbe kerülnek a válság leküzdésével kapcsolatos különféle reális és irreális tervek, valamint kezdeményezések. A közel-keleti válság megoldásának tekintetében a szovjet álláspont továbbra is világosan és félreérthetetlenül leszögezi: a rendezés útja az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatának végrehajtása. A kiindulópont változatlanul: az izraeli megszállók távozása az elfoglalt arab területekről. Gerillabarát kormány Jordániában Szombaton a késő esti órákban a Rifai vezetésével megalakult új jordán kormány letette az esküt Husszein király előtt. • Nyugati hírügynökségek ammani politikai forrásokra hivatkozva azt jelentik, hogy az új kormány alapvetően gerillabarát politikusokból tevődik össze. Husszein király négypontos utasítást adott Rifainak az új kormány feladatairól. Eszerint az új kormányt megbízta azzal, hogy gazdaságilag, politikailag és pénzügyileg készítse fel az országot az Izrael elleni háborúra, minden lehetséges forrást kihasználva, gondoskodjék a jordán hadsereg megfelelő felfegyverzéséről, valósítsa meg a hadsereg és a gerillák teljes megértését. Elutasító arab kommentárok az amerikai tervről Az amerikaiak közel-keleti rendezési tervének fogadtatása meglehetősen vegyes. Az eltérés nem abban van az egyes arab országok között, hogy akadna kedvező reagálás. A különbség az, hogy Kairó egyszerűen tagadja ilyen terv létezését, míg Damaszkuszban és Bagdadban a kommentárok elutasító álláspontra helyezkednek. A damaszkuszi rádió kommentátora vasárnap este kijelentette: „Népünk és vezetői, akik vállalták az arab nemzet célkitűzéseinek valóra váltását, mindig is elutasították és a jövőben is elutasítják az amerikai terveket, valamint az ezeket kísérő mindenféle nyomást.” Az Al Dzsumhurija című bagdadi lap így ír: „Honnan veszi a bátorságot az amerikai kormány, hogy miközben agressziót követ el Vietnam, Kambodzsa és a Közel-Kelet ellen, ugyanakkor békejavaslatokat terjesszen elő. Az Egyesült Államok tervének csak az a célja, hogy biztosítsa az agressziót és törvényessé tegye az imperialista bűnöket.” Abu Bakr Abdallah szudáni külügyminiszter egy hétfői nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a közel-keleti probléma megoldásával kapcsolatos új amerikai terv nem felel meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967 novemberi határozatának, amely az izraeli agressziós csapatok kivonását követelte a megszállt arab területekről. Az arab népek jogait nem vették figyelembe. A terv azért számunkra elfogadhatatlan — mondotta a miniszter. Az UPI kairói jelentése szerint Anisz, az EAK kormányának szóvivője újságírók kérdésére válaszolva szombaton este közölte, hogy kormánya nem kapott semmiféle új béketervet az Egyesült Államoktól, csupán egy javaslatot arról, hogy Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár különleges megbízottja, újítsa fel közelkeleti közvetítő misszióját. Az UPI jeruzsálemi közlése úgy szól, hogy az izraeli kormány Golda Meir elnökletével vasárnap minisztertanácsot tartott, amelyen meghallgatta a Washingtonból sürgősen hazahívott izraeli nagykövet, Rabin jelentését. Rabin a minisztertanács előtt ismertette véleményét Rogers amerikai külügyminiszter közel-keleti javaslatáról