Magyar Nemzet, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

2 gét hosszabb ideje figyelték. A letartóztatottak között van a kínai származású Prasert San­­chia, az illegalitásban működő thaiföldi kommunista párt Központi­ Bizottságának 50 éves elnöke és a párt több más ve­zetője. Az MTI párizsi jelentése szerint David Brucenak, az amerikai küldöttség új veze­tőjének megérkezéséig az Egyesült Államok küldöttsége szemmel láthatóan csak for­málisan vesz részt a Vietnam­mal foglalkozó párizsi értekez­leten. Az amerikai küldöttsé­get ideiglenesen vezető Philipp Habib nagykövet a csütörtö­kön megtartott 74. ülésen mindössze néhány mondatos felszólalást olvasott fel, amely­ben arra szorítkozott, hogy az amerikaiak tárgyalási készsé­gét hangoztatta. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány és a VDK kormányának a küldöttségei Nixon elnök legutóbbi kijelen­téseit elemezték. Nguyen Minh Vy, a VDK küldöttségének he­lyettes vezetője kijelentette, hogy Nixon elnök június 30-i jelentése és július 1-i tv-inter­­júja után az Egyesült Államok és a világ közvéleménye egy­aránt arra a megállapításra jutott, hogy semmi változás nem következett be a Nixon­­kormány agressziós politikájá­ban. Rogers Tokióban Laird az amerikai csapatkivonások eleméről Tokióból jelenti a Kyodo és az AFP. Rogers külügyminisz­ter elnökletével Tokióban csü­törtökön megkezdődött az Egyesült Államok 13 ázsiai és csendes-óceáni országban mű­ködő nagyköveteinek értekez­lete. A tokiói amerikai nagy­követség épületében folyó megbeszélést a legnagyobb ti­toktartás övezi, újságírók és fényképészek még az értekez­let megnyitásán sem lehettek jelen. A háromnaposra tervezett értekezlet során a legújabb ázsiai eseményeket vitatják meg. A háromnapos japáni hiva­talos látogatáson levő Rogers amerikai külügyminiszter csü­törtökön nyilatkozott a televí­ziónak. Derűlátóan beszélt a saigoni rezsim katonai helyze­téről, azt állítva, hogy „Dél- Vietnam ma már képes meg­védeni önmagát”. A kam­bodzsai Don Nol-rezsimnek Rogers szerint „jó esélyei van­nak a fennmaradásra”. E rend­szert — mint állította — az Egyesült Államok kormánya semlegesnek tekinti. Nyugati hírügynökségek wa­shingtoni jelentése szerint Melvin Laird amerikai had­ügyminiszter csütörtökön kije­lentette újságírók előtt, hogy a Pentagon állni fogja az el­nöki ígéretet és október 15 után nem állomásoztat 384 000- nél több katonát Dél-Vietnam­­ban, esetleg még ennyit sem. Ez annyit jelent — fűzte hoz­zá a hadügyminiszter —, hogy az amerikai katonai vezetőség 50 000 katonánál többet von ki Dél-Vietnamból október 15-ig bezárólag. Laird mostani ígé­rete szerint a Pentagon a jövő év tavaszáig 150 000 katonát akar kivonni a dél-vietnami hadszínterekről. Sár­­yot fogadta az OKP verétől­­ Eddig eredménytelenek a kormányalakítási tárgyalások tette, hogy az OKP mindenkor határozottan szembeszállt a négypárti koalícióval és a Hu­mor-kormánnyal, ennek elle­nére tiltakozott a megenged­hetetlen eljárás ellen, amely­­lyel Humor, a parlament és a politikai pártok megkerülésé­vel, kirobbantotta a válságot. Még ennél is súlyosabbak azonban Rumonnak azok a mesterkedései, amelyekkel igyekezett meggátolni a szaba­don választott testületek de­mokratikus működését, s amelyekkel meg akarta hiúsí­tani a dolgozók tavaly őszi győzelmeit. Saragat eddig összesen húsz politikai vezetővel tanácsko­zott, hogy kipuhatolja, milyen lehetőségek kínálkoznak a hétfőn kirobbant kormányvál­ság megoldására. Egyelőre azonban semmilyen jel sem mutat arra, hogy rövidesen véget ér a kormányválság. Rómából jelenti az MTI. Saragat köztársasági elnök csütörtökön fogadta Merzago­­rát, a szenátus volt elnökét, majd megbeszélést tartott Scelba és Moro volt miniszter­­elnökökkel. Merzagora a köz­­társasági elnöktől távozóban újságírók előtt mindössze any­­nyit mondott, hogy „a vezető olasz politikusok továbbra is a helyzet tisztázására töreked­nek, erőfeszítéseik azonban eddig nem jártak eredmény­­nyel”. Saragat a továbbiakban tár­gyalt a politikai pártok veze­tőivel, köztük Enrico Berlin­­guerrel, az Olasz Kommunis­ta Párt főtitkárhelyettesével, Pietro Ingraóval, a párt kép­viselőházi csoportjának elnö­kével és Eduardo Pernával, az OKP szenátusi csoportjának alelnökével. Pietro Ingrao a köztársasá­gi elnöktől távozóban kijelen­ ítélet az athéni perben Athénből jelenti a Reuter. Az athéni katonai bíróságon, ahol a „földművesek diktatúra­ellenes frontja” öt tagjának perét tárgyalják, csütörtök reggel nem jelentek meg a vé­delem képviselői. A diákokat azzal vádolják, hogy ellenálló csoportokat akartak szervezni. Az öt vádlott ügyében csü­törtök délben az athéni kato­nai bíróság ítéletet hirdetett. A diákok közül hármat 14, 10, illetve 4 évi börtönbüntetéssel sújtották. A négyévi elzárásra ítélt vádlott büntetésének vég­rehajtását felfüggeszteték. A másik két vádlottat felmentet­ték. Világifjúsági Közgyűlés az ENSZ-ben Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti New Yorkból. U Thant ENSZ-főtitkár szavaival csütörtökön megkezdte mun­káját New Yorkban, a világ­­szervezet jubileumi ünnepsé­gei keretében rendezett Világ­ifjúsági Közgyűlés. A tanácskozásra meghívták az ENSZ-tagállamok 5—5 ta­gú hivatalos küldöttségeit, to­vábbá más országok és a még gyarmati sorban élő népek if­júsági szervezeteinek képvise­lőit. Magyarországot 5 tagú küldöttség képviseli, élén Szűcs Pállal, a KISZ központi bizottságának titkárával. A meghívottak közt ott vannak az NDK ifjúságának képvise­lői is. Nem fogadták el a meg­hívást a Kínai Népköztársa­ság ifjúsági szervezetei és nem képviselteti magát a KNDK és a VDK. Az ENSZ főtitkára elmon­dotta, hogy a világszervezet égisze alatt ezúttal először megrendezett ifjúsági közgyű­lés célja, hogy megkísérelje felmérni a világ jelenlegi helyzetét és programot kidol­gozni arra, milyen közös ak­ciókat szervezhetne a hetve­nes években a világ ifjúsága a nemzetközi helyzet javításá­ra, a nemzetek és általában az emberek közötti megértés elő­mozdítására. Befejezésül U Thant indít­ványozta, hogy e témák szé­les körű tanulmányozására nyissa meg kapuit egy nem­zetközi egyetem az ENSZ ke­belében.­­ (Berlin, MTI) Walter Hilbricht csütörtökön fogadta a VDK nemzetgyűlésének kül­döttségét (­ (Washington, UPI) Bundy washingtoni svéd kereskedel­mi tanácsos diplomata kocsi­ját két rendőr feltartóztatta. A diplomatát a rendőrök meg akarták motozni. A svéd nagy­­követség az esetről feljegyzést küldött az Egyesült Államok kormányának. Befejeződött az AÁSZ ülése Washingtonból jelenti a Reuter. Szerdán fejeződött be az Amerikai Államok Szerve­zete közgyűlésének két hétig tartó ülése, amelyen a főtéma „a terror elleni védekezés” volt, különös tekintettel a dip­lomaták elrablásaira. A ta­nácskozás a megnyilvánult vé­leménykülönbségek folytán a konkrét intézkedésekig nem jutott el, de határozatot ho­zott, hogy az Amerika-közi jogi bizottság két hónapon be­lül dolgozzon ki javaslatokat intézkedésének meghozatalára. Magyar Nemzet Brandt nyilatkozata a jugoszláv televíziónak Nem szakadtak meg a kapcsolatok a két német állam között Belgrádból jelenti az MTI. Willy Brandt nyugatnémet kancellár a, Tanjugnak és a begrádi televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az NDK és az NSZK kö­zött „Kassel és Erfurt után nem szakadtak meg a kap­csolatok. Mindkét fél tudja, hogyan léphet érintkezésbe a másikkal, ha arra szükség mu­tatkozik. A két Németország képviselőinek két tanácskozá­sa után nyilvánvaló, hogy alapos előkészületeket kell tenni a harmadik tárgyalásra, mert csak tartalmas megbe­szélések útján, szerződéses alapon tudjuk szabályozni egymás közötti kapcsolatain­kat.” Brandt szerint a bonni kor­mány most tanulmányozza a szovjet—nyugatnémet előké­szítő tárgyalások eredményeit. „A következő lépés: megálla­podni, mikor kezdődnek a két kormány hivatalos tárgyalá­sai.” A nyugatnémet kancellár valószínűnek tartja, hogy a lengyel—nyugatnémet megbe­széléseken —, amelyek ötö­dik menetét július végén tartják” — belátható időn be­lül létrejön a megegyezés”. Brandt kancellár fontosnak tartja, hogy európai bizton­sági értekezletet minél több kétoldalú és — amennyiben lehetséges — sokoldalú érint­kezés útján készítsék elő. Jugoszlávia és az NSZK viszonyáról Brandt kijelen­tette: „kapcsolataink valóban kedvezően fejlődnek” és „biz­tosra veszem, hogy előrehala­dást érünk el azokon a terü­leteken is, amelyeken eddig még nem sikerült megálla­podnunk”. A csütörtöki varsói lapok első oldalon ismertetik Brandt kancellár és Scheel külügy­miniszter szerdai sajtóértekez­letének anyagát. A Zycie Warszawy bonni tudósításá­nak négyhasábos címe: „Jó alapok a Szovjetunióval foly­tatott tárgyalásokhoz. „ Re­mény van arra, hogy Len­gyelországgal az idén befeje­ződnek a tárgyalások”. A lap idézi Scheel külügy­miniszter megállapítását, amely szerint a „legutóbbi bonni lengyel—nyugatnémet megbeszélések valóban kielé­gítő eredményt hoztak. A szondázás jellegű vélemény­­csere már befejeződött és megkezdődtek a szerződés szö­vegére vonatkozó tanácskozá­sok. Közeledtek az álláspontok a legfontosabb kérdésben, vagyis az Odera—Neisse len­gyel határ elismerése ügyé­ben. A lengyel sajtó kiemeli: Brandt kancellár hangoztatta, hogy Bonn „nagy érdeklődés­sel” fogadta a Varsói Szerző­dés külügyminiszterei leg­utóbbi budapesti értekezleté­nek memorandumát, amely „élénkítően hatott” és hozzá­járult ahhoz, hogy „gyümöl­csözőbbek” legyenek az össz­európai biztonsági értekezlet előkészületei. Az SZSKP Központi Bizottságának ülése Lenárii A szlovák párt egyetért Dubeek kizárásával Pozsonyból jelenti az MTI. Csütörtökön Pozsonyban meg­kezdődött a Szlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának ülése. Az ülésen részt vett Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB tit­kára, valamint Josef Kempny, a CSKP KB elnökségének tag­ja, a CSKP KB Cseh Irodájá­nak elnöke. A fő napirendi pontról, a CSKP 1969-es májusi határo­zatainak szlovákiai teljesítésé­ről, valamint a júniusi párt­­plénum határozataiból követ­kező feladatokról szóló beszá­molót Jozef Lenárt, a Szlovák KP KB első titkára tartotta. Lenárt hangsúlyozta, hogy a szlovák kommunisták a tag­­könyvcserét megelőző beszél­getéseket nem megtorlásra kí­vánják felhasználni, hanem fonts akciónak tekintik a párt lenini jellegének felújítása szempontjából. Fennáll azonban az a reális veszély — mondotta —, hogy némelyek leegyszerűsítve ér­telmezik a Központi Bizottság­nak az alapszervezetekhez in­tézett levelét, s figyelmüket csupán szervezeti-fegyelmi kérdésekre fordítják. Semmi esetre sem szabad megenged­ni, hogy a párt munkastílusá­ban túlsúlyba jussanak a szub­jektív vonások, szempontok és módszerek. Len­árt kijelentette, hogy a Szlovák KP egyetért Alexan­der Dubceknek a pártból tör­tént kizárásával. Dubcek nem biztosította és nem érvényesí­tette a XIII. pártkongresszus és az 1968-as januári pártplé­­num határozatait, eszmeileg fokozatosan szakított a párttal, s a jobboldali opportunizmus oldalára állt át. Felelős továb­bá a CSKP internacionalista kapcsolatainak megbomlá­sáért. Az 1969-es április, má­jusi és szeptemberi plénumok után sem mutatkozott hajlan­dónak arra, hogy szakítson nem kommunista álláspontjá­val, s a pártvizsgálat során is bebizonyosodott, hogy válto­zatlanul ragaszkodik pártelle­nes nézeteihez. Az SZLKP Központi Bi­zottságának csütörtöki ülésén bejelentették, hogy Stefan Sadovsky, Jozef Elsik és Michal Hanko lemondott az SZLKP KB elnökségi tagsá­gáról. A Központi Bizottság az el­nökség új tagjává megvá­lasztotta Vaclav Vacokot, a KB titkárát és Herbert Durkovi­­cot, a kormány elnökhelyette­sét, tervezésügyi minisztert. Szovjet—román effuttfzmalistdét Nagy jelentőségű a Bukarestben aláírt új barátsági szerződés Heves József, az MTI moszkvai tudósítója jelenti. A csütörtökön megjelent moszk­vai lapok vezető helyen hoz­zák a szovjet párt- és kor­mányküldöttség romániai lá­togatásáról szóló közleményt. A szovjet fővárosban nagy je­lentőséget tulajdonítanak a most véget ért látogatásnak és az aláírt új barátsági szer­ződésnek. Moszkvai politikai körökben hangsúlyozzák: a szocialista országok kapcsola­tainak elmélyítése különösen fontos a jelenlegi körülmé­nyek között, amikor az impe­rialisták minden lehető mó­don igyekeznek megbontani az internacionalista erők egysé­gét, viszályt szítani a szocia­lista államok között. A Krasznaja Zvezda vezér­cikkben méltatja a szovjet— román új barátsági szerződés és testvéri együttműködés je­lentőségét. A szovjet katonai lap kiemeli, hogy az új szerző­dés megerősíti és megszilár­dítja mindazt, amit az elmúlt két évtizedben a szovjet— román kapcsolatok fejleszté­sében elértek. Ugyanakkor a szerződés tekintetbe veszi a szovjet—román együttműkö­dés mai színvonalát, valamint a világban bekövetkezett vál­tozásokat is. A most megkö­tött szerződés — hangsúlyoz­za a vezércikk — új hatal­mas lépést jelent a két szo­cialista állam baráti szövet­ségének erősítésében és to­vábbfejlesztésében. Az MTI bukaresti jelentése szerint a Scinteia csütörtöki számában terjedelmes cikk foglalkozik a Koszigin vezette szovjet párt- és kormánykül­döttség szerdán zárult romá­niai látogatásának jelentősé­gével. A cikk rámutat, hogy a ro­mán párt és kormány nagy fontosságot tulajdonít a két ország közötti barátság és együttműködés erősítésének. A két párt közötti gyümöl­csöző együttműködés fejlesz­tése, kapcsolataik erősítése és megsokszorozása a marxizmus —leninizmus és szocialista in­ternacionalizmus normái alap­ján, minden egyes párt azon joga alapján, hogy maga dol­gozza ki politikáját — a két nép, a két ország közötti ba­rátság és együttműködés erősí­tésének fontos tényezője. Az RKP központi lapja a továbbiakban méltatja az alá­írt szovjet—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés je­lentőségét, kiemelve a szocia­lista országok egységének és összeforrottságának előmozdí­tását hangsúlyozó részét .Péntek, 1970. július 10. Forró nyár Itáliában A római Quirinale-palota ezekben a napokban ismét a kormányválság megoldását célzó tárgyalások színhelye. Saragat köztársasági elnök — ugyanúgy, mint a húsvétot megelőző 47 napos válság ide­jén — egymás után fogadja az olasz belpolitikai élet vezetőit a különböző pártok titkárait. Most még korai lenne talál­gatni, hogy ezúttal mennyi időt vesz majd igénybe a pár­tok közötti huzavona és az új kormány kinevezése. Viszont azt már most is nyugodtan le lehet írni: nem lesz könnyű olyan kabinetet alakítani, amely hosszú időre szilárdan kezében tudná tartani az irá­nyítást. A hétfőn lemondott humor­­kormány a világháború utáni Itáliában már a 31. volt, s ez a tény önmagában is bi­zonyítja, a rendkívül bizony­talan erőviszonyokat. Ha eh­hez még hozzátesszük, hogy az elmúlt két évben a köztársa­sági elnöknek öt alkalommal kellett kormányalakítási gon­dokkal küszködnie­— és a feb­ruár 7—március 28 közötti, az eddigi előfordult leghosszabb kormányválság volt —, nyil­vánvalóvá válik, nincs sok re­mény az olasz belpolitika gyors stabilizációjára. Az el­múlt két év szinte szakadat­lan politikai válságát és ennek következtében egy koncepciózus szociális és gazdasági politika hiányát nem lehet az 1968-as parlamenti választások ered­ményével magyarázni. De ugyanúgy helytelen lenne a bizonytalanság okait az 1964- ben létrehozott „balközép” for­mulával indokolni, amelynek az a lényege, hogy a korábban kormányzó kereszténydemok­rata,szociáldemokrata és re­publikánus párt mellett a szo­cialistákat is bevették a kabi­netbe. A gyökerek valójában egé­szen 1947-ig nyúlnak vissza, amikor a kommunista pártot kiszorították a kormányból. Hiszen egyetlen kabinet sem hagyhatta volna figyelmen kí­vül azt a pártot, amelyre napjainkban is az olasz vá­lasztók legalább egynegyede adja szavazatát Az olasz kor­mányzásnak ezért hosszú ideje az a fő problémája, hogyan alakítsa a viszonyát a kom­munista párttal. A kérdés ter­mészetesen még bonyolultabb lett a balközép formula életre hívása óta. A Szocialista Párt (PSZ) ugyanis több kérdésben azonos, vagy hasonló állás­pontot foglal el, mint az OKP. Nem véletlenül írta most azt a Süddeutsche Zeitung, a Kumor-kormány lemondását kommentáló cikkében, hogy a PSZ állandó nyomást jelentett a kormányon belül a balra­­tolódás irányába. A múlt év­ben a kereszténydemokraták tettek kísérletet egyszínű kor­mány alakítására. A DC azon­ban nem volt képes hosszú időn keresztül kisebbséggel kormányozni, s ezért Rumor ismét csak a balközép koalíció felújításához volt kénytelen folyamodni. A hosszúra nyúló húsvéti tárgyalások azonban jelezték, hogy a balközép for­mula most még több ellentmondástól terhes, mint korábban. Hiszen nemcsak a de Martini vezette szocialisták céljai egyeztethe­tők össze nehezen a másik há­rom párt programjával, hanem a kereszténydemokrata, szo­ciáldemokrata és republikánus párt egyes csoportjai között is jelentős különbségek vannak. Mindez teljesen beigazoló­dott a száz napig kormányzó Rumor-kabinet kudarcával. A rövid idő kétségtelenül nem volt elegendő arra, hogy a hosszas viták után elfogadott kormányprogramból bármit is megvalósítsanak, akár gazda­sági, akár szociális téren. A sikertelenséget azonban nem­csak a rövid terminus magya­rázza, hanem az a tény, hogy a legfontosabb kérdésekben, így a sztrájkokkal szemben követett politika, az oktatási reform, az amnesztia, a válás kérdésének megítélésében sem tudtak teljes megegyezésre jut­ni a koalíció pártjai. Végül a tartományi választások miatt a szocialisták és a másik há­rom párt között kirobbant nyílt nézeteltérés megfelelő ürügyet szolgáltatott Humor­nak a lemondásra. Ugyanis a szocialisták úgy foglaltak ál­lást, hogy hajlandók két tar­tományban a kormánypártok­kal szemben az OKP-vel és a Proletár Egység Szocialista Pártjával helyi szinten koalí­cióra lépni. A július 7-i lépés ennek el­lenére váratlanul érte nemcsak a kommentátorokat, hanem még az olasz belpolitikai élet vezetőit is. Rumor állítólag nem tárgyalta meg korábban döntését a többi miniszterrel. Ezért a miniszterelnök egyol­dalú elhatározását elítélte több vezető, így Donat Cattin, a Kereszténydemokrata Párt bal­­szárnyának vezetője is. De Martino szocialista miniszter­elnök-helyettes pedig leszö­gezte, hogy rendkívül helytelen volt Rumor lépése: „Kormány­­válságot kirobbantani akkor, amikor az országnak sürgős és súlyos problémákat kell meg­oldani, politikai tévedés.” Mindezek után érthetően Itá­liában az a kérdés került elő­térbe, hogy milyen szándékok vezették Rumort a lemondás­hoz. A miniszterelnök lépésének megértéséhez feltétlenül utalni kell arra, hogy a három nagy szakszervezet július 7-re álta­lános sztrájkot hirdetett. Ru­mor lemondásának időzítésé­vel kétségtelenül a munka­­beszüntetésekre akarta irányí­tani a figyelmet és közvetve ezzel indokolni döntését. A múlt év „forró őszén”, majd az idén áprilisban ismét nagy erővel kirobbanó béremelési és szociális követelések egyéb­ként is a jobboldali sajtó ke­reszttüzében állnak. Gazdasá­gi körök a sztrájkok tényét ar­ra kívánják felhasználni, hogy indoklást találjanak az utóbbi időben jelentkező problémák­ra. Valójában a sztrájkok csak következményei az olasz gaz­daság strukturális ellentmon­dásaiból fakadó nehézségek­nek. A tőke külföldre mene­külése egyértelműen megne­hezíti még elmaradottabb te­rületek fejlesztését célzó kor­mányprogramokat is. Az inflá­ciós tendencia megállítására — a múlt évben az árak a Neue Zürcher Zeitung szerint — 6 százalékkal emelkedtek — a Rumor-kormány tett ígére­teket, de ezeket, ahogy már említettük, nem tudta betar­tani. Közben az olasz fizetési mérleg az év eleje óta rend­kívül kedvezőtlenül alakult, az Espresso szerint a deficit az első négy hónapban 800 millió dollárra növekedett. A kivezető utat egyesek a líra leértékelésében vélik megtalálni. Szintén az olasz hetilap utal arra, hogy „jólértesült körök” június 20- ra, majd 27-re várták a líra 13 százalékos leértékelését. A Rumor-kormány azonban újabb belső válság kirobbaná­sának elkerülése miatt nem mert ehhez az intézkedéshez folyamodni. Nyugati sajtójelentések ép­pen ezért arra utalnak, hogy Rumor, lemondásával egy sok­kal határozottabb irányvona­lat követő kormány felé kí­vánta megnyitni az utat. Ez egyet jelentene egy jobboldali kormány létrehozásával. Ter­mészetes, még korai a találga­tás a várható új miniszterel­nök személyét illetően, de nem lehetetlen, hogy beigazolódnak azok a vélemények, amelyek szerint Fanfani felelne meg leginkább erre a szerepkörre. Fanfani, aki az 1950-es években még éppen a „balra nyitás” kezdeményezőjeként hozott új színt az olasz politikába, az elmúlt években határozott „jobbra át”-ot csinált. Nem véletlen, hogy a baloldal ezek­ben a napokban a figyelmet a jobboldali veszélyre hívta fel és alternatívaként a „nagy baloldal” lehetőségét vázolja fel, amelyben a kommunisták mellett a szocialisták és a bal­oldali katolikusok vennének részt. Lovas Gyula : ő (Tokió, AP) André Bet­­tencourt francia tervezési és területfejlesztési miniszter folytatta pekingi megbeszélé­seit. Egy szerdai fogadáson­­Li Hszien-Nien kínai miniszter­elnök-helyettes kijelentette, hogy az elmúlt néhány évben jó viszony alakult ki Kína és Franciaország között.

Next