Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

2 letek ellen intézett bombatá­madások azonnali és feltétel nélküli beszüntetést. Csak így teremthetők meg a feltételek ahhoz, hogy a laoszi érdekelt felek egymás között rendez­hessék a vitás kérdéseket, s ezzel helyreálljon a béke Laoszban — hangoztatta a VDK külügyminisztériumának nyilatkozata. Hanoiból jelenti a VNA. Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front Pártja Köz­ponti Bizottságának elnöke, az Akahatának, a Japán Kom­munista Párt központi lapjá­nak adott nyilatkozatában rá­mutatott: a három indokínai ország — Vietnam, Laosz és Kambodzsa — népeinek harca szorosan összefügg: minden vereség, amelyet az amerikai imperialisták Vietnamban vagy Kambodzsában szenved­nek el, elősegíti a laoszi nép győzelmeit, és minden laoszi győzelem további hősies harc­ra ösztönzi a vietnami és kambodzsai népet. A három ország egységes akciója nem­csak a közös ellenség feletti teljes győzelmet célozza, ha­nem célja az is, hogy előké­szítse a három ország hosz­­szú távú együttműködését az indokínai népek 1970. áprilisi csúcsértekezletén elfogadott közös nyilatkozat szellemében — mondotta Szufanuvong. A Vietnami Hírügynökség (AVI) hétfőn saigoni forráso­kat idézve közölte, hogy Paulo Condore szigetén, Dél-Viet­­nam legnagyobb büntetőtábo­rában október 15-én brutá­lisan megöltek 25 foglyot, többet pedig megsebesítettek. A kegyetlen megtorló akcióra azután került sor, hogy a bör­tönsziget több ezer foglya — tiltakozásul az amerikaiak és saigoni bábjaik elviselhetet­len büntető rendszere ellen — sztrájkba lépett Chile Santiagói hírügynökségi je­lentések szerint teljes katonai pompával temették el hétfőn délután Rene Schneider tá­bornokot, a chilei fegyveres erők volt főparancsnokát, aki vasárnap belehalt a jobboldali merénylők okozta sérüléseibe. A tábornok holttestét a santiagói katedrálisban rava­talozták fel, Silva Henriquez bíboros-prímás mondott gyász­misét, a temetési menetet a lelépő Eduardo Frei elnök és Salvador Allende, a megvá­lasztott új állam- és kor­mányfő vezette. A chilei rendőrség nyomoz Roberto Viaux nyugalmazott tábornok után: egyes lapok szerint bizonyított, hogy Viauxnak köze volt a fő­­parancsnok ellen elkövetett merénylethez. A csütörtökön elrendelt katonai bíráskodás változatlanul érvényben van. „Azok számítása, akik a fő­­parancsnok elleni merénylet­től azt várták, hogy változás áll be a hadsereg magatartá­sában vagy polgárháborús helyzet alakul ki, nem vált be, a fegyveres erők ismét bebizonyították, hogy Chilé­ben az alkotmányos rend őrei” — írja az El Siglo című lap. Eltemették Selmeider tábornokot Réczei László nyilatkozata Stockholmból jelenti az MTI. Réczei László profesz­szor, az Országos Béketanács alelnöke, az Egyesült Államok indokínai háborús bűntetteit kivizsgáló nemzetközi bizott­ság tagja nyilatkozott a bi­zottság stockholmi ülésszaká­ról. A professzor hangoztatta: a bizottság elé terjesztett ok­mányokból, jelentésekből és a tanúvallomásokból kivilág­lott, hogy a tömeggyilkossá­gok, amelyeket az amerikai kormány elszigetelt eseteknek, egyes alárendelt vezetők egyéni túlkapásainak igyeke­zett feltüntetni, valójában e háború és a katonai kiképzés intézmény­esí­tett katonai célja. A bizottság első ülésén vég­zett munkát politikai jelentő­sége szempontjából is pozi­tívan kell értékelni. Az in­tézményesített, tömegméretű gyilkolás és kegyetlenkedés éppúgy nem tűri el a kö­zönyt, mint az auschwitzi és a többi náci mészárlás. Nem­zetközi együttműködés és a békeszerető erők összefogása révén el kell érni, hogy a bi­zottság által közzétett okmá­nyok az emberek legszélesebb köréhez is eljussanak. Az amerikai anyáknak meg kell tudniuk, hogy fiaikból a Pentagon nem katonákat, ha­nem bérgyilkosokat nevel — mondotta Réczei László pro­fesszor. Pa­lme svéd kormányfő ezeint Indokínában kompromisszumos megoldást kell keresni Washingtonból jelenti a TASZSZ. Olof Palme svéd miniszterelnök vasárnap be­szédet mondott egy amerikai televíziós program keretében. Kijelentette, hogy „helyes irányban tett lépésnek’’ tekin­ti ugyan Nixon javaslatát az indokínai tűzszünetre vonat­kozóan, mégis­­ szükségesnek tartja, hogy vegyék számítás­ba a másik fél véleményét is és keressenek közös alapot egy kompromisszumos megoldás­hoz. A miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy országa elismeri a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányát és meggyőződése, hogy az őszin­tén a rendezésre és békére tö­rekszik. Palme állást foglalt a vietnami nép ügyeibe való külföldi beavatkozás ellen, kö­vetelte, hogy tegyék lehetővé a vietnami nép számára, ma­ga döntsön sorsáról. Dél-Viet­­namban polgárháború folyik a fennálló rendszer ellen és ez nem agresszió — fűzte hoz­zá. — Ebben rejlik az indokí­nai helyzettel kapcsolatos fel­fogásom lényege. Ha erre az álláspontra helyezkedünk, ak­kor nem lesz nehéz megtalál­ni egy olyan rendezést, amely elismeri a vietnamiak törvé­nyes jogait. Palme kijelentette, hogy a saigoni rendszer „nem élvez nagy támogatást a nép köré­ben”. Ha e rezsim fenntartá­sához idegen csapatok szüksé­gesek, akkor az nem lehet na­gyon népszerű. A svéd miniszterelnök el­ítélte az Egyesült Államok kambodzsai beavatkozását, „különösen, mert az a kam­bodzsai kormány előzetes tá­jékoztatása nélkül történt”. Kambodzsában szintén pol­gárháború folyik — mondot­ta — és a kis népeknek min­den joguk megvan arra, hogy „maguk rendelkezzenek terü­letük fölött”. Nixon és Ceausescu találkozója Az MTI washingtoni jelen­tése szerint Nixon amerikai elnök hétfőn délelőtt ünnepé­lyes külsőségek közepette üd­vözölte a Fehér Házban Ni­­colae Ceausescut, a román Ál­lamtanács elnökét, aki egyna­pos hivatalos washingtoni lá­togatással fejezi be az Egye­sült Államokban tett kéthetes nem hivatalos látogató körút­ját. Ceausescu részt vett és felszólalt az ENSZ jubileumi ülésszakán is. A román államfő fogadásá­val Nixon elnök pontot tett 72 órás csúcsdiplomáciai soroza­tára, amellyel megszakította a több mint 20 államra kiterje­dő korteshadjáratát A novem­ber 3-i részleges kongresszusi választásokig hátralevő 7 na­pot Nixon a korteshadjárat keretében már maradéktala­nul a „szenátusi csatának” szenteli. Lengyel légitársasági iroda Madridban Varsóból jelenti az MTI. Madridban megnyílt a „LOT” lengyel légitársaság képvisele­te. Ebből az alkalomból a „LOT” különgépén külügyi és közlekedési funkcionáriusok­ból, valamint újsági álló lengyel küldöttség járt Spa­nyolországban, majd pedig Mi­­guel Solano, a spanyol külügy­minisztérium kelet-európai osztályának igazgatója vezeté­sével hasonló delegáció érke­zett Varsóba. Magyar Nemzet Cedenbal vezetésével mongol párt- és kormányküldöttség érkezett Moszkvába Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP Központi Bizottsá­gának és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának meghívására hétfőn hivatalos, baráti láto­gatásra Moszkvába érkezett a Mongol Népköztársaság párt­os kormányküldöttsége Jum­­zsagij­ Cedenbalnak, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első tit­kárának, a minisztertanács el­nökének vezetésével. A küldöttséget Alekszej Ko­szigin, Nyikolaj Podgornij, Mihail Szuszlov és más sze­mélyiségek fogadták a vnuko­­vói repülőtéren, amelyet fel­díszítették Mongólia és a Szovjetunió állami lobogóival. Az SZKP Központi Bizottsá­ga és a Szovjetunió Miniszter­tanácsa hétfőn a Kremlben estebédet adott a mongol párt­os kormányküldöttség tisztele­tére. Beszédet mondott Koszi­gin és egyebek között hangsú­lyozta: „Tárgyalásokat folyta­tunk majd a szovjet—mongol együttműködés egy sor nagy jelentőségű kérdéséről, meg­határozzuk ennek az együtt­működésnek fontos irányait, fejlődésének tartalmát az el­következendő évekre. Meggyő­ződésünk, hogy az elvtársi kölcsönös megértés, a nézetek és az érdekek mélyre­ható egysége — ami jellemzi párt­jainkat, államainkat és népein­ket — ezúttal is kifejezést ta­lál majd a tárgyalások sikeres befejezésében.” A szovjet kormány tiltakozása Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet kormány tiltakozá­sát jelentette be az Egyesült Államok kormányánál amiatt, mert október 21-én az ame­rikai légierők egy repülőgépe megsértette a Szovjetunió ál­lami határait. Egyidejűleg a szovjet kor­mány tiltakozást intézett a török kormányhoz és abban felhívja a figyelmét arra a tényre, hogy a Szovjetunió légiterét megsértő amerikai repülőgép Törökország terüle­téről indult el. A szovjet kormány „elvár­ja, hogy az Egyesült Államok kormánya teljes komolyság­gal foglalkozik az adott nyi­latkozatban kifejtett állás­ponttal és levonja a megfe­lelő következtetéseket”. „Ezzel kapcsolatban feltét­lenül csodálkozást kelt Tö­rökország bizonyos köreinek arra való hivatkozása, hogy a török hatóságok — úgy­mond — nem felelnek a ha­társértő repülőgép akcióiért, mivel a repülőgép az ameri­kai légierőkhöz tartozik.” A szovjet kormány tiltako­zásában hangsúlyozza: az amerikai katonák részéről el­követett provokációs cselek­mények „rendkívül veszélyes következményekkel járhatnak és kárt okozhatnak orszá­gaink jószomszédi viszonyá­nak.” A szovjet kormány el­várja, hogy a török kormány „megteszi a szükséges intéz­kedéseket, hogy ilyenfajta ha­társértések ne fordulhassanak elő”. A Pravda k­últ az illuimimolét évfordulóján A semlegesség növelte Ausztria nemzetközi tekintélyét Moszkvából jelenti a TASZSZ. A második világháború utáni Ausztria állandó semlegességi politikája kihirdetésének 15. évfordulója alkalmából a Pravda hétfői kommentárjá­ban rámutatott­: a gyakorlat eléggé meggyőzően bebizonyí­totta, hogy kizárólag az állan­dó semlegesség és annak szi­gorú betartása biztosítja az osztrák függetlenség szilárdu­­lását, a szükséges feltételeket az osztrák állam gazdasági fejlődéséhez, nemzetközi te­kintélyének növekedéséhez. A lap megjegyezte: a Szov­jetunió a semleges Ausztriával való kapcsolataiban abból in­dul ki, hogy ezek a kapcsola­tok lényegesen stabilizálják az európai helyzetet. Ezt a néze­tet vallják az osztrák állam­férfiak is. A kommentár meg­említi, hogy Ausztria pozitívan fogadta a biztonsági és együtt­működési kérdésekben megtar­tandó összeurópai értekezlet eszméjét Cseh ext­ovák lapok elemzései Az 1968-as válság és tragédia gyökerei a Novotny-korszakba nyúlnak vissza Flesch István, az MTI prá­gai tudósítója jelenti. A CSKP Központi Bizottságának közeledő őszi ülése előtt, ame­lyen előterjsztik majd az utób­bi évek eseményeinek elemzé­sét, a csehszlovák sajtó számos cikke és tanulmánya hangsú­lyozza, hogy az 1968-ban ki­robbant társadalmi válság okait — némelyek véleményé­vel ellentétben — hiba lenne csupán a január utáni politi­ka torzulásaiban keresni. Meg­állapítják, hogy a revizioniz­­mus nyílt jelentkezését a ko­rábbi évek súlyos hibái tet­ték lehetővé. Még élénken emlékezetünk­ben él — írta a cikk szerzője —, hogy az opportunizmus leg­hangosabb szószólói sok eset­ben azok közül kerültek ki, akik Antonin Novotny pártve­zetői és államfői tevékenysé­gének idején a hatvanas évek­ben kulcsposztokat töltöttek be ... Nemcsak az a célunk, hogy megmutassuk miért kö­vetkezett be 1968, hanem egy­úttal az is, hogy feltárjuk azo­kat az okokat, amelyek ezt a korábbi hosszú évek politiká­jában és gyakorlatában elő­mozdították. Következetesen le akarjuk vonni a konkrét ta­nulságokat jelenlegi és jöven­dő munkánk számára. Az 1968 előtti tevékenység kritikája — folytatta — egy­idejűleg annak a politikának a bírálata is, amely elodázta a felgyülemlett problémák megoldását és a hibák jóváté­telét. „A január utáni válság és tragédia gyökerei — mutat rá a Novo Slovo vezércikkében a lap főszerkesztője —arra a korszakra nyúlnak vissza, amelyet nem egészen pontosan az Antonin Novotny-féle sze­mélyi hatalom időszakának nevezünk. Az elmúlt hónapok­ban azonban néhány részleges elemzés szöges ellentétben a CSKP KB határozataival, csu­pán a január utáni viszonyo­kat vette szemügyre. Ám ez a szemlélet túlságosan rövid­látó, s ami a legfontosabb, nem felel meg a Csehszlovák Kom­munista Párt politikájának.” A Rudé Právo legutóbb ha­sonlóképpen élesen bírálta azokat a párttagokat, akik ugyan korábban, nehéz idők­ben valóban kiemelkedő érde­meket szereztek, de akik a forradalmi magatartás hamis értelmezésével ma megnehezí­tik a CSKP új tömegpolitiká­jának érvényesítését. 0 (Moszkva, TASZSZ) Pato­­licsev szovjet külkereskedelmi miniszter egy gazdasági folyó­iratnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy gyorsan fej­lődnek a Szovjetunió külke­reskedelmi kapcsolatai, kedve­zően alakul a szocialista orszá­gokkal, köztük hazánkkal foly­tatott külkereskedelem. A kö­zelmúltban aláírt tervegyezte­tési jegyzőkönyvek „konkrét lépések a szocialista gazdasági integráció megvalósításának útján” — mondotta a minisz­ter. 0 (Kairó, Reuter) Rövid lá­togatásra Kairóba érkezett Indira Gandhi, India minisz­terelnöke. 0 (New York, AP) Az ENSZ közgyűlése egyöntetűen hozzájárult ahhoz, hogy Argen­tínát, Belgiumot, Olaszorszá­got, Japánt és Szomáliát két évre beválasszák a Biztonsági Tanácsba. Jugoszláv—francia kormányfői megbeszélés Párizsból jelenti a UPI. Ri­­bicsics, a jugoszláv kormány elnöke hétfőn az ENSZ köz­gyűléséről hazatérőben hét órára megszakította útját Pá­rizsban. A jugoszláv kormány­fő francia kollégájával, Cha­­ban-Delmas-szal tárgyalt. Ugyancsak Párizsba érkezett Jahja Kisan pakisztáni elnök. .Kedd, 1970. október 31. Üres gesztusok Athénban Általános meglepetést kel­tő fordulattal a görög rezsim bejelentette, hogy november 29-én „választásokat” tarta­nak, amelyek során úgyneve­zett „miniparlamentet” hoz­nak létre. A közlés egyebek között azért keltett feltűnést az első pilanatban, mert né­hány nappal korábban Pata­kosz belügyminiszter kereken kijelentette: Görögországban nem tartanak választásokat. Az ellentmondás azonban csak látszólagos és voltakép­pen a meglepetés sem indo­kolt A bejelentés tartalmá­nak közelebbi vizsgálata ugyanis azt mutatja: a Papa­­dopulosz-kormány mindössze egy olyan, rendkívül szűk és a rezsimnek minden szem­pontból alárendelt látszatin­tézmény létrehozását határoz­ta el, amely a belpolitikai helyzetet semmiképpen sem befolyásolhatja. A bejelentés tényleges tar­talma a következő: a görög „szakmai szervezetek”, vala­mint az ország egyes körzetei­nek hatóságai 92 jelöltet állí­tanak. Ebből 22-t a katonai kormány engedélyével és be­folyása alatt működő szak­­szervezetek, farmerszövetsé­gek, valamint a munkáltatók, a kereskedők és az értelmiség különböző kategóriáinak szö­vetséget állítanak. 70 kandidá­tust jelölnek az ország 28 körzetének hivatalos tartomá­nyi vezetői, ezek tehát terü­leti alapon kerülnek a jelöl­tek közé. Az említett 92 ki­választott nem lehet idősebb ötven esztendősnél és a do­log jellegénél fogva csakis a katonai rezsimhez feltétlenül hű személyiségek kerülhetnek rá a listára. Ebből a 92 em­berből Papadopulosz minisz­terelnök, a katona rezsim fe­­je személyesen választ ki 46-ot, akik a „miniparlament" tagjai lesznek. E 46-on kívül ugyan­csak Papadopulosz választ ki 10 megbízható figurát — ez­úttal korhatár nélkül —, akik az előbbi kategóriával együtt az 56 tagú testületet alkotják. Az eddigiekből is kitűnik, hogy — ha nem mutatná a görögországi elnyomás tra­gikusan mély mivoltát — az egész akciót „rossz tréfának” lehetne elkönyvelni. Ha ebben a vonatkozásban egyáltalán lehetséges érdembeni össze­hasonlítás: a modern fasizmus történetében hétpróbás fasisz­ta rezs­imek ennél már sok­kalta szélesebb álparlamente­ket is létrehoztak. Az egyetlen következtetés, amit az 56 tagú „miniparlament” tervéből le lehet vonni: az, hogy a re­zsim maga is rendkívül szűknek tartja bázisát, oly­annyira, hogy még feltűnőbb látszatintézkedésekre sem vál­lalkozhat. Ezt mindenesetre alátá­masztja az is, hogy a rezsim leghűségesebb tagjaiból a Pa­padopulosz által kiválasztott kicsiny testület jogait is féltő módon megnyirbálták. Hiva­talos neve: „törvényhozási ta­nácsadó bizottság”. Mint ma­ga a név is mutatja, a szer­vezetnek csak „tanácsadó jel­lege” van, határozatai nem kötelezik a kormányt, amely továbbra is rendeletekkel kormányoz. Természetesen felvetődik a kérdés: a számottevő taktikai érzékkel rendelkező Papado­pulosz és rezsimje miért lát­ta szükségesnek egy ilyen rendkívül átlátszó és nyilván­valóan semmit sem jelentő ak­ció meghirdetését. Nehéz sza­badulni attól az elgondolástól, hogy ez a lépés kapcsolatban van az amerikai—görög vi­szony legújabb eseményeivel. Az amerikai katonapolitika már 1968 ősze óta fokozatosan megváltoztatta Görögországgal szembeni magatartását. Az 1967 áprilisi államcsíny után az általános nemzetközi fel­háborodás légkörében egy ideig felfüggesztették a Görögor­szágba irányuló katonai szál­lítás­okat. Alig egy évvel ké­sőbb azonban nem hivatalos és nem reklámozott formában ismét megindult Athén felé a vadászbombázók, helikopterek, rakéták és aknaszedő hajók áladata. Amerikai források szerint 1968-ban 45, 1969-ben 65 millió dollár volt a közvet­­­len hadianyag-szállítások ér­téke. Ebben az esztendőben minden jel szerint eléri a 70— 72 millió dollárt. Ténylegesen tehát az Egyesült Államok már régen megszegte azt az önmaga által felállított és a NATO-ban jóváhagyott tilal­mat, amely szerint repülőgé­peket, páncélozott járműveket és általában nehézfegyverzetet nem szállítanak a görög re­­­zsimnek. Ugyancsak ebben az idő­szakban — tehát 1968 ősze és 1970 kora ősze között — az amerikai hadsereg különböző szintű, magas rangú megbí­zottai körülbelül ezer szolgá­lati utat tettek Görögország­ban. A Pentagon szempontjá­ból a probléma teljesen egy­értelmű és világos volt. A Földközi-tenger medencé­jében bekövetkezett hatalmi változások Görögországot kü­lönösen fontos támaszponttá tették az Egyesült Államok számára. Ez az athéni rezsim katonai felértékelését eredmé­nyezte és Papadopulosz a ma­ga részéről mindig „elébe­ment” az amerikai követelé­seknek. A görög rezsim kor­látozások nélkül nyitotta meg kikötőit a földközi-tengeri 6. amerikai flotta hajói előtt , s ebben a vonatkozásban az egyetlen or­szág volt a Földközi-tenger ke­leti medencéjében, amely min­dennemű megszorítástól és kontrolltól eltekintett. A kö­zel-keleti válság legújabb sza­kaszában, a jordániai össze­csapások idején Athén értesí­tette a Pentagont, hogy szük­ség esetén rendelkezésre bo­csátja repülőtereit nemcsak az amerikai állampolgárok eva­kuálása , hanem „korlátozott katonai akciók” céljára is. Ilyen körülmények között a két ország mind szorosabbá váló katonai kapcsolata egy­re inkább gyengítette azoknak az amerikai köröknek a pozí­cióit, amelyek a fegyverszál­­lítási tilalom legalább formai fenntartását szorgalmazták. Mint a New York Times an­nak idején feltárta, elsősorban­ a State Departament, a külügy­minisztérium aggódott amiatt, hogy a tilalom nyílt és hiva­talos megszüntetése viharokat robbanthatna ki a kongresz­­szusban és diplomáciai-politi­kai nehézségeket okozhatna Nyugat-Európában. Az ősz közeledtével egyre világosabbá vált, hogy a Pen­tagon és a State Department vitája a katonák javára dől el — mégpedig a Fehér Ház szintjén. Különböző amerikai hírforrások tudni vélték, hogy Kissinger, az elnök nemzetvé­delmi tanácsadója, a mediter­rán medence jelenlegi straté­giai helyzetében irreálisnak minősítette a fegyver­szállítási tilalom további fenntartását. Amikor szeptember közepén Warren Nutter, a Pentagon „nemzetközi biztonsági ügyek­kel” megbízott államtitkára Athénba utazott — ez a láto­gatás jelezte, hogy a csata már eldőlt. Szeptember 22-én hivatalosan is bejelentették a fegyverszál­lítási tilalom megszüntetését, október elején pedig Laird hadügyminiszter hivatalos lá­togatást tett Athénban. Több mint egyórás megbeszélést folytatott Papadopulosszal, a NATO délkeleti szárnyának megerősítéséről és a görög fegyveres erők részvételéről a NATO tevékenységében. Különböző amerikai és fran­cia lapok kombinációi szerint az együttműködés e látványos demonstrálásával párhuzamo­san amerikai diplomáciai csa­tornákon keresztül sorozato­san sürgették a görög rezsi­met: tegyen néhány olyan belpolitikai gesztust, amely könnyebbé teszi a Fehér Ház számára belpolitikai és nem­zetközi szinten a teljes kato­nai együttműködés helyreállí­tásának elfogadtatását. Ha ez a gesztus a „mini­parlament”, akkor elmondhat­juk: még a semmi is több lett volna. Gömöri Endre 0 (Moszkva, TASZSZ) Nasz­­riggyinova, a Legfelső Tanács Nemzetiségi Tanácsának elnö­ke fogadta Allardtot, az NSZK moszkvai nagykövetét. A ta­­lálkozót a nyugatnémet diplo­­mata kérte.

Next