Magyar Nemzet, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
ti Levelek a gyermekvédelemről Mindent megtenni a gyermekekért Egy vitatható — és erősen vitatott — film után a televízióban beszélgetéssorozat indult meg a veszélyeztetett fiatalokról, a gyermekvédelemről, a szülők és a társadalom felelősségéről. Az Iskolatelevízió rendezte a vitát. Első alkalommal — még január végén — arról beszélgettek a meghívottak, hogyan válhat veszélyeztetetté a családon belül a gyermek, milyen kategóriái lehetnek a veszélyeztetettségnek és a megoldás a családban vagy az intézményben biztosítottabb-e. A következő műsorban a család pedagógiai szerepéről, az otthoni nevelés körülményeiről esett szó, legutóbb pedig arról, hogyan lehetne a társadalom segítségét hasznosítani, miképpen kellene az iskolát, a nevelési tanácsadókat a gyermekvédelem támogatására felhasználni. A filmhez, majd a kibontakozó vitához — amint ez várható volt — sok hozzászólás, levél érkezett. Az egyik dunántúli nevelőotthon igazgatója szerint a televízió szerkesztői „vaskos társadalompolitikai kérdéshez nyúltak", amely „igényli az alapos tanulmányozást, a megoldási lehetőségek pontos megfogalmazását, hogy ne általában beszéljünk a társadalom segítségéről.” Föl kell hívni a szülők figyelmét arra — írja M. X. —, hogy „a nevelés művészet, jobban mondva azzá válhat” és nem lehet szebb érzése a szülőnek, mint amikor azt mondhatja: „Mindent megtettem a gyermekemért, és ő hasznos ember lett, mindannyiunk hasznára él.” Kemény szavakkal ostorozza a léha, dologtalan fiatalokat egy másik levélíró, aki harminckét esztendeje dolgozik gyárban. Az üzemben eltöltött hosszú idő alapján számon kéri a társadalom nagyobb felelősségét is, elítéli az emberek közönyösségét azokkal szemben, akik nagyobb védelemre, több segítségre szorulnának. A szülők felelőssége Gyakran szoktuk idézni Rajkinnak azt a bölcs tréfáját, amelyben a rossz útra tért fiatalembert körülveszik a társadalom képviselői és rendre önkritikát gyakorolnak, a fiú iránti kötelezettségeik elmulasztása miatt, mire a fiatalember, vérszemet kapva, már maga vádolja elzülléséért a felnőtteket Azzal, hogy nem lehet mindent a társadalomra hárítani, hogy a szülők és az egyén legalább ugyanannyira felelősek a romlásért, szintén több levél foglalkozik. Az okokat — írja például K. Ferencné — mindenekelőtt a szülőknél kell keresni, „mert nem elég az, hogy életet adjunk, ez a dolgok könnyebbik oldala, a nehezebbik, hogy évek hosszú során ezt az életet széppé és boldoggá tegyük.” Ő állami gondozott volt — írja —, és saját tapasztalatai alapján is jól tudja, hol kell az indítékokat keresni. Ritkán esik szó a gyermek egyéni adottságairól, hajlamairól a veszélyeztetéssel, az elzülléssel kapcsolatban — figyelmeztet egy nagyon szomorú, kétségbeesett levél. Küldője saját sorsát, nehezen nevelhető fia esetét mondja el: rendezett a családi életük, a gyereket szeretet veszi körül, és mégis rosszul tanul, nyugtalan, sok gondot okoz a tanároknak. Mit tegyünk? — kérdi segélykérően az elkeseredett anya. Kiderül a levélből — bármilyen árnyalt is a fogalmazás —, hogy néha a pedagógiai és pszichológiai gyakorlat sem áll hivatása magaslatán. Nem ez az egyetlen panaszos írás; az Iskolatelevízió polemikus műsora sokaknak kínált alkalmat, hogy sebeiket újra föltépve családi gondjaikról, a környezet ártalmairól, részeges férjről, csavargó barátokról, bandákról valljanak. A gondozás problémái A nevelőintézetbe kerülő, majd onnan az életbe kilépő fiatalokról ugyancsak sokan írtak. Senki előtt nem titok — erről is szó esett a televízió műsoraiban —, hogy a nevelőotthonokkal sok még a gond, így mára számuk sem elegendő. A meglevő otthonokban együtt vannak a családi bajok miatt intézetbe adott gyerekek a már elzüllött, csavargó fiatalokkal. Ezért javasolják többen is, hogy kategorizálni kellene ezeket az intézményeket. Egy falusi általános iskola tanára szerint az állam kiemeli a káros hatású környezetből a gyerekeket, nevelőotthonban helyezi el őket, ám „ott a jó mellett rengeteg rosszat tanulnak”, mivel „egy fedél alatt élnek a pici elsősök a sok esetben nagy múlttal rendelkező nagyokkal, túlkorosokkal. „Ennek hatását azután részletesen elemzi is a levélíró. Egy budapesti tanárnő saját tapasztalatából említi meg, hogyan került a kis csavargók közé egy gyermek, pusztán csak azért, mert így kellett „megmenteni” gonosz szüleitől. Erős tartás kell ahhoz, hogy így a gyerek ne sodródjék egyik veszélyből a másikba. Ezért javasolja M. Zoltánná, hogy a nevelőotthonokat osztályozzák. Az intézeti nevelésnek, ha optimális körülmények között folyik is — és erről, sajnos, nem mindig győződhetünk meg — külön problémája az utógondozás. Az otthon tanulásra, munkára szoktatja az intézetbe került fiatalokat, ruházza, eteti őket, és betölteni igyekszik a család szerepét is — azután a fiatalember tizennyolcadik életévét betöltve elhagyja a nevelőotthont és munkába áll. A most következő gondok ugyancsak sok levélíró tollára kívánkoztak. Az intézetben mindent megkapnak — írja egy pécsi aszszony — de utána a legtöbb fiatal úgy érzi, hogy „most már egyedül van a világban. A pénzt nehezen tudja beosztani, nincs rendszere, nem tudja értékelni, mivel eddig nem ismerte a nincs szót. „Külön szakosított otthont javasolt az ilyen fiatalok számára, és egy tiszántúli pedagógiai intézmény nevelői már arról számolhatnak be, hogy náluk si■ kernel működik — ha kis létszámmal is — az ilyen utógondozó otthon. „Mindenki a régi csoportban marad” — írják —, mint nagy testvér, aki már a kiadásokhoz is hozzájárul, mint a jó családban.” Hivatásos pártfogók Az Iskolatelevízió ankétjait mindenekelőtt az a gondolat hatotta át, hogy a társadalomnak az eddigieknél jóval többet kell tennie a züllésnek indult gyermekekért. Megalakul — hallhattuk Kelemen Endrétől, az Iskolatelevízió és a viták vezetőjétől — a „hivatásos pártfogók” hálózata néhány megyében már meg is szervezték. Egy tizennyolc éves fiú máris ajánlkozik: „Ha találnak olyan fórumot, amely alapos oktatásban részesítene, és így készítenek fel, szívesen munkálkodnék e területen.” Egy vidéki „hivatásos pártfogó” pedig azt javasolja, hogy hívják egybe a pártfogók konferenciáját, és ott közösen beszéljék meg a legsürgősebb feladatokat. A levelekből még valami fölkeltheti a figyelmet. Többen írtak arról, hogy több szocialista brigád milyen tiszteletreméltó vállalást tesz egyegy elhagyott gyermek gondozására. Tudjuk, önmagában ez nem oldja meg a kérdést, ha a több százezer szocialista brigád közül sok vállalkozik is erre, hiszen az időszakos jótékonyság és szeretetcsomag, bármilyen nemes szándékból fakadjon is, nem pótolja a családot, sem a jól működő nevelőintézményeket. A televíziós beszélgetés néhány nap múlva, március 9-én este fejeződik be. A nevelőotthon pedagógiai szerepéről, a hozzá kapcsolódó társadalmi segítség formáiról lesz szó, és egy filmepizódban megszólal majd Hatkó József költő, valamint dr. Kelemen Lajos, a tiszadobi nevelőotthon igazgatója, aki huszonöt esztendeje foglalkozik már a magukra hagyott gyermekekkel. Remélhetőleg csak az ankétsorozat fejeződik be ezzel, hatása megmarad. Sikerül talán sokakat ráébreszteni felelősségükre a rossz környezetbe került züllésnek indult, védelemre és támogatásra szoruló gyermekekért. Gábor btvis Madar Német Magyar kalandhős a képernyőn VIGIA rem Nem öregedett meg Bors Máté. A tíz-tizenöt esztendő, amely két kalandsorozatát elválasztja, mégis fogott rajta. Az ifjú, s olykor szertelen forradalmár megkomolyodott. Kemény gallért szemüveget visel. A kalandfilmek mesevilágából kizárt ember cégvezetőnek nézné, esetleg ügyvédnek, vagy belvárosi kereskedőnek. A néhány millió beavatott azonban jól tudja, hogy a tisztes polgári külső csak álca. Bors Máté megüli a lovat, ha kell, sőt, versenyt is nyer vele. Akkor is nyer, ha a ló nem éppen szelíd, hanem tüzes, mint maga a sátán. Bors Máté azonban tudja, hogy az ilyen sátáni paripa fülébe énekelni kell. Belesuttog egy bizonyos gyermekdalt Nyuszi ül a fűben — énekli a cégvezető külsejű zsokékirály, s a tüzes ördögparipából lóangyal lesz. Mint a mesében, amikor a legkisebb fiúnak eszébe jut a varázsige. Nem lep majd meg bizonyára az sem, ha Bors, elvtársai megmentéséért, más maszkot ölt, földbirtokos lesz, német katonatiszt álarcos lovag, vadászgató turista. Borsnak mindezt elhiszik ellenségei, s talán a nézők sem kételkednek abban, hogy mindez elhihető. Legalábbis addig, amíg tart a játék, a kaland. Az új tévésorozat szerzője Markos Miklós és irodalmi konzultánsa Fülöp János, a kalandfilmek dramaturgiája szerint vezeti hőseinek lépéseit Ha a dramaturgia jól működik, Borsnak hisznek ellenségei és Markosnak hisznek a nézők, akármilyen fantasztikus ötlet pattan is ki Bors fáradhatatlan agyából, s akármilyen csodálatos véletlen játszik is a kommunisták kezére. A dramaturgiai gépezet szerencsére többnyire olajozottan működik. A második Borssorozat — az utolsó rész, amelyet Sándor Pál rendezett laboratóriumi nehézségek miatt nem készült el a sajtóbemutatóra — kiegyenlített, szórakoztató. Ezúttal is minden filmet más rendezett akárcsak az első sorozatban, de a tapasztalatok nyomán jobban ügyeltek a rendezők stílusának összehangolására Nincs feltűnő eltérés a filmek hangvételében. Legfeljebb árnyalati különbségek észlelhetők. Palásthy György ironikusabban és játékosabban ábrázol, mint Simó Sándor, ő viszont jobban ügyel a mellékszereplők karakterére, külső megjelenésére, több amatőr szereplőt foglalkoztat kisebb-nagyobb sikerrel. Fazekas Lajos az új sorozat harmadik részében szellemesen állít párhuzamba egy vadászjelenetet egy üldözési jeleneti sorral, viszont egyegy részletet elnyújt. A szerdán bemutatott Zsokékirályt Markos Miklós rendezte, megteremtette a hangulatot, amely a sorozatot később jellemzi. Az első filmben, a Zsokékirályban még nem jelentkezett Dániel Ede tanár úr — Antal Imre alakításában —, akit a közönség a régebbi Bors-filmekben megkedvelt A következő részben találkoznak majd vele. A tanár úr is megváltozott kissé. Nem olyan félszeg, s áttért a zeneoktatásra. Magánórákat ad zongorából és énekből. Ahogy a tanár úr félszegsége felengedett, úgy szelídült meg Bors fiatalos vagánysága is. Nem mintha kevésbé lenne merész, hanem — s erre nemcsak a kellékek vallanak, hanem Sztankay István játéka is — az ifjú vöröskatona az illegális munkában megfontoltabb és tekintélyesebb férfi lett. Bors és Dániel az első sorozatban még ellentétes természete miatt érdekes „pár”. Az új sorozatban csaknem teljesen feloldódnak ezek az ellentétek. Bors és Dániel magatartása, mozgalmi és drámai feladatköre közelebb került Természetesen, maradt közöttük némi különbség, de fejlődésük nem annyira a dramaturgia, mint inkább a mozgalmi élet szabályaihoz alkalmazkodva. a gondolkodás és cselekvés közös útjára vezette őket Az új kalandok hitele attól is függ, milyen környezetet építenek Bors és Dániel mögé, milyennek ábíttják a mozgalmat, a kommunistákat, akik most, más körülmények között, másféle munkára kényszerülnek, mint az első sorozat történetének idején, 1919-ben. A szerző megőrzött néhány szereplőt Bors régi életéből és beléptetett a sorozatba néhány újat, közöttük a bölcs Piri nénit, aki egy jósdában szervezi a pártmunkát. Piri néni, Gobbi Hilda alakításában, a további kalandokban is kap alkalmat a szereplésre kevesebbet ugyan, mint amennyit érdemelne. Gobbi játékának bizonyára sikere lesz, akárcsak Madaras Józsefnek, akit, szerepe szerint, munkásember létére fura alakításokra kényszerít az élet, illetve a mesedramaturgia. Nagyobb szerep jutott az új sorozatban Sípos úrnak, azaz Szilágyi Istvánnak, aki fanyar humorral teremti meg a figura karakterét. Viszonylag kevesebbet játszik Gyulai Károly. Hálásabb feladatot csak a Zsokékirályban juttattak neki. Bors barátaival a sorozat végére bizonyosan a néző is megbarátkozik. Bors ellenfelei között is felbukkannak ismerősök, például, Szegedi Erika alakításában, a bárónő. A hajdani különítményesek közül Bujtor István és Koncz Gábor most ezredesként üldözi a kommunistákat Kivált Borsot szeretnék elkapni, de hát Bors nemcsak az illegális mozgalomban tevékenykedik, hanem kalandfilmekben is főszerepet játszik. Nem kerülhet tehát az ellenség kezébe. Az ellenség ostoba és ügyetlen. Tyll Attila, arisztokrata főfőnökként roppant előkelő és illedelmes. Méltósággal sül fel Bujtor és Koncz viszont boszszankodva és egymást boszszantva veszti el fimről filmre a játszmát. Kettősük — mert a kémelhárító és a rendőrség ezredesét alakító Bujtor és Koncz többnyire együtt, egymás ellen játszanak — a sorozat egyik humorforrása. Az ezredesek ostobasága, a rendőrség tehetetlensége, sőt, a negyedik részben, már a német fasiszta hatóságok gyengesége nyilvánvalóan nem azonosítható a harmincas évek valóságos viszonyaival. A történelmet közvetlenül bizonyára nem a Borsból fogják oktatni. Közvetve azonban még az erőviszonyok e torzított ábrázolása is tanulságos. Leginkább a hősök példájában. Mesefilm ugyanis a Bors, ifjúsági film, noha a tévé a felnőtteknek szánt időben mutatja be. Ha a tényleges erőviszonyokat ábrázolná, véres harcot, kínzást, gyilkolást, nyomort, félelmet és fájdalmat kellene ábrázolnia. A Borsban azonban mindez átkerül a játék világába. Így minden bajban ott a megmentő véletlen, ott hever a megoldás kulcsa, csak fel kell emelni. Hol titkos alagút vezet át Szlovákiába, egyenest a börtöntáborból, hol gyermekdalra szelídül a vad ló, hol tűzoltólépcső vagy szellőzőakna kínálja a szökés lehetőségét A valóság ennél sokkal zordabb volt. De a zord világról játékos kalandfilmet is lehet készíteni A szuper - Angyalok és szuper-majmok után olyan hősök, mint Bors is elnyerhetik a néző együttérzését Ez az együttérzés azonban nemcsak a nézőtől függ. Borséktól függ elsősorban, azaz az írók, a rendezők fantáziájától és szakértelmétől. Attól is függ, hogy milyen tehetséggel és odaadással munkálkodnak a műfaj hazai meghonosításán, nemzeti és egyéni karakterének kialakításán. A második Bors-sorozat nem hibátlan. Egy-egy fordulata még a maga mesevilágában is vitatható. „Szelídsége” következtében hiányzik belőle az erősebb feszültség. Rendezői — s ez elég nagy hiba — nem szerkesztették eléggé képernyőre. Viszonylag kevés közeli felvételt készítettek. Mégis, az új Bors-sorozat, amely egyébként jobb a réginél, a nézők többségének kellemes órákat szerez majd. És érvel is ez a sorozat a szocialista kalandfilmek gyártása mellett, ami megtisztelő, nehéz, de nem megoldhatatlan feladat Vilcsek Anna .A francia Armand Tallier díjat az idén René Clairnak ítélték oda A tegnap filmje és ama fűtője anta művéért wn.t WOYZECK Georg Büchner drámája az Irodalmi Színpadon Az ösztönösen lázadó, fintgára hagyott kisember felé fordult Georg Büchner figyelme, miután korának és a francia forradalomnak tudatos lázadóiból, reformereiből kiábrándult Töredékesen fennmaradt drámájában, a Woyzeceben valójában a Danton, halála ellentétpárja rejlik, vázlatos kidolgozásban, ámde így is speniálisan. Megnyomorítottam, megalázva és teljes kiszolgáltatottságában halálra sebzetten, megcsalatva Woyzeck borbély és közkatona 1821. június harmadikén hét döféssel megölte szeretőjét Három évvel később Lipcse főterén lefejezték. Az elmeorvosok az ítélet előtt és után, majd még a kivégzést követően, is szenvedélyesen vitatkoztak beszámíthatóságáról Büchnert azonban a megtörtént esetben nem az orvosi vonatkozások, hanem az erkölcsi justizmord érdekelte. A színháztörténet első dokumentumdrámájának hőse, Franz Woyzeck iszonytató tehetetlenségében gyilkol. Igazi kínzói, basáskodó kapitánya, és az őt kísérleti állatként kezelő orvos ellen csak magában mer lázadni, a kedvesét elszerető tamburmajor fizikai erejével és feljebbvalói tekintélyével szemben is alulmarad. Kése így a legártatlanabbra, Marie-ra sújt Két áldozat így lesz egymás halálának okozójává. Az igazi bűnösökkel szembeni tehetetlenség itt értelmetlen és egyszersmind önpusztító gyilkossághoz vezet. De a Dantonból és Robespierre-ből egyaránt kiábrándult Büchner éppenséggel a kisember tragédiájának fényénél világítja meg a mindennapi lázadások okait jogosságát Woyzeck tehetetlen dühe feljebbvalóival szemben, anyagi, erkölcsi kisemmizettségéért ösztönösen felhorgadó bosszúvágya az a legközönségesebb és legtermészetesebb emberi érzés, amely minden lázadásnak, forradalomnak csírája. Mondhatnánk így is: az atomjaira lebontott forradalmiság. Mély még akkor is, ha történetesen negatív irányban hat: a világmozgató erők legkisebb egysége. Thurzó Gábor az Élet és Irodalomban megírta, hogy mint dramaturg és mint fordító milyen nehéz harcot vívott a Woyzeckért. Ehhez csak azt tehetjük hozzá: mindkét feladatát kitűnően végezte el. A jeleneteknek ez a mostani összefűzése töretlen drámai ívet rajzol, és egyszersmind jól oldja meg a mindig problematikus befejezést. A fordítás pedig olyan ihletett munka, amely azt az érzést kelti hallgatójában, mintha a művet eredetileg is a mi nyelvünkön írták volna. Színvonalas előadásban mutatta be az Albán Berg-opera révén is méltán világszerte reneszánszát élő egyfelvonásos drámát az Irodalmi Színpad rövid idő alatt összeszokott kisegyüttese Léner Péter rendezői irányításával. Gyors jelenetpörgetés, a csúcspontok erőteljes és hatásos kidolgozása jelentette a rendezés értékeit. Madaras József, akire az utóbbi időben több jeles alakításban figyelhettünk fel, Woyzeck megformálására felfelé ívelő pályájának egyik csúcsára érkezett és A külső cselekvéseiben megalázkodó, csak egy-egy mondat erejéig fellobbanó, de belül egyre jobban forrongó, majd vulkánként kitörő és gyilkos tette után önmagával kibékülő borbélyközkatonát olyan meggyőző erővel ábrázolja, ami csak a legkiválóbbak, a színészi pálya igazi elhivatottainak képessége. Madaras megérett a legnagyobb feladatok megoldására. Mellette Dőry Virág egyszerű eszközökkel megformált, riadtságában, esendőségében és értetlenségében szép és emberi Marie-ja. Miklósi György (Kapitány) és Bozóky István (Doktor) sikeres karakteralakítása emelkedett rá még az együttesből. A versek szép fordítása Srónay György nevéhez fűződik, a díszleteket Szinte Gábor, a jelmezeket Meluzsin Máris tervezte , Leoner és Lénát. Büchner egyetlen komédiáját is előadták ezen az estén. Erről azonban jobb lenne nem szólni s mai korba helyezése, szereposztása, díszletei és jelmezei a rendezői elképzelés teljes zavaráról és csődjéről vallanak. A színlap szerint a Woyzeck után akarták játszani. Szerencsére a két egyfelvonásos sorrendjét megfordították, így a Woyzeck után egy szép színházi este emlékével távozhattunk az Irodalmi Színpadról. Csak azt a Leonce-ot és Lénát tudnánk feledni! Nem lehetne végleg elhagyni? A Woyzeck önmagában is megállja a helyét. Ha az Operában igen, akkor itt is biztosan. NAPLÓ Március 7 Az Egyesült Arab Köztársaság Reda népi táncegyüttese szombaton este Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban mutatta be műsorát. Április 4-én, felszabadulásunk ünnepén nyitják meg az idén Salgótarjánban a hagyományos tavaszi tárlatot. A kiállításon mintegy százhúsz képet, szobrot és grafikát mutatnak be a részvevők a salgótarjáni közönségnek. 8 Tudósok, gyűjtők , írók, költők címmel metszet- és éremkiállítás nyílik meg ma délelőtt 11 órakor a debreceni Déri Múzeum földszinti kiállítótermében. Két fiatal művész első önálló kiállítása nyílt meg a budapesti kiállítótermekben: Bakallár József japáni útiképeit mutatja be a KKI bemutatótermében, Baska József pedig új festményeit sorakoztatja fel az Ernst Múzeum két termében. Az angyalföldi József Attila Művelődési Központ felújítására negyedmillió forintot fordít az idén a XIII. kerületi tanács. Szociológusokból és helytörténeti kutatásokkal foglalkozó tanárokból alakított munkacsoporttal elkészíttetik Angyalföld monográfiáját Az előkészítő munkákat még az idén megkezdik.A H. Barta Lajos Békesség, ámen című oratórium-drámáját és Apostol András Három parabola című művét mutatja be újjászervezése utáni első premierjén a Postás Művelődési Központ irodalmi színpada. A bemutatót április elején tartják. A magyar—lengyel kulturális együttműködés során holnukba látogat a poznani opera Szombaton Varsóban aláírta az 1971—72. évre szóló magyar —lengyel kulturális és tudományos együttműködési munkatervet dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese és Adam Willmann külügyminiszter-helyettes. Ebben az időszakban is sor kerül művészeti együttesek cseréjére: Magyarországon Bartókművekkel a műsorán fellép a poznani opera, 1972-ben több magyar városban vendégszerepel a Slask népi együttes és a Szuligrosz kórus. A Magyar Állami Népi Együttes lengyelországi turnén vesz részt Magyarországon megrendezik a lengyel plakátművészet és a lengyel szőnyegművészet kiállítását, a varsói közönség megismerkedhet a magyar konstruktivista művészek legjobb alkotásaival. Részt veszünk a krakkói nemzetközi grafikai biennálén és a varsói nemzetközi plakátkiállításon. Előkészítjük Petőfi születése 150. és Kopernik születése 500. évfordulójának kölcsönös megünneplését