Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
% adott pontosításai azt a benyomást keltették benne, hogy a megállapodás nem lehetetlen. A Business Week tudósítója azt firtatta: vajon megváltozott-e Franciaország álláspontja Vietnam, valamint a szovjet—francia gazdasági együttműködés kérdésében. A francia külügyminiszter mindkét vonatkozásban tagadóan válaszolt az amerikai újságíróknak. A szovjet vezetők Párizsba látogatnak A TASZSZ jelenti: Moszkvában hivatalos közleményt adtak ki Schumann francia külügyminiszter látogatásáról. A kiadott közlemény szerint a felek nagy figyelmet szenteltek az európai ügyeknek, köztük a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi tárgyalásokon felmerült problémáknak, az európai biztonsági értekezlet előkészületeinek aktivizálását szolgáló intézkedéseknek. Megerősítették, hogy kívánatosnak tartják az öt nukleáris hatalom értekezletének megtartását. Megvizsgálták a közel-keleti és a délkelet-ázsiai helyzetet. Megállapodás jött létre, hogy a Francia Köztársaság elnöke és kormánya részéről korábban elhangzott meghívás alapján a szovjet vezetők franciaországi látogatására ez év október—novemberében kerül sor. Első ízben Délután is tanácskoztak a SALT résztvevői Bécsből jelenti a UPI és az AP. Hetven percig tartott péntek délelőtt a bécsi SALT- tárgyalásokon a szovjet és az amerikai delegáció 13. ülésének első része. A felek megállapodtak abban, hogy a kora délutáni órákban ismét találkoznak. A SALT-megbeszélések történetében ez az első eset, hogy a két küldöttség egy napon belül kétszer találkozik. Tizenkilencedik négyhatalmi tanácskozást Nyugat-Berlinben Nyugat-Berlinből jelenti az MTI. Pénteken délelőtt az egykori szövetséges ellenőrző tanács nyugat-berlini épületében, Jackling brit nagykövet soros elnöksége alatt megkezdődött a négy hatalom nagyköveteinek 19. tanácskozása Nyugat- Berlinről A négyhatalmi nagyköveti megbeszélés pénteken Nyugat- Berlinben három óra hosszat tartott. A kiadott hivatalos közlemény szerint a négy nagykövet tárgyszerű megbeszélést folytatott a napirenden levő kérdésekről. A legközelebbi összejövetelre május 25-én kerül sor, a közbeeső időben szakértői szinten folytatják a konzultációkat. Abraszimov szovjet nagykövet a megbeszélésről távozóban kijelentette, hogy újabb lépést tettek előre. Politikai megfigyelők szerint a tárgyaláson a nyugati és a szovjet javaslatot vitatták meg. Ennek során elsősorban azokat a pontokat keresték a két javaslatban, amelyek — a felek álláspontjait figyelembe véve — a legtöbb kilátást nyújtják az érdemleges tárgyalásokra. Gierek a rend és a fegyelem fontosságát hangsúlyozta Varsóból jelenti az MTI. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára találkozott a lengyel belügyminisztérium országos aktívájával. A megbeszélésen Franciszek Szlawick belügyminiszter ismertette a reszort munkáját, majd E. Gierek tartott beszámolót az ország politikai és gazdasági helyzetéről, s a párt, az állam és a belügyi apparátus fő feladatairól. A LEMP KB első titkára pozitívan értékelte a rendőrség és a biztonsági szervek munkáját. Felhívta a figyelmet, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket aközrend és a belbiztonság szilárdítására, a köz- és magánvagyon védelmére, a társadalmi rend és fegyelem erősítésére. Washingtoni tudósítónk lelet jelenlések Türelmetlen tüntetők, ideges hatalom Nehéz megvonni az elmúlt napok mérlegét, amióta az április 24-i békenagygyűlésen kiosztották a sajtónak a „kormányt megbénító” kéthetes akciósorozat menetrendjét, s amint az ember végigkísérte annak megvalósítását — gyakran változott, a véleménye. Kezemben e röplapokkal, s rajtuk a tervezett „rendzavarások” időpontjával és helyével, meglehetősen furcsa hallani a hírt, hogy „összeesküvéssel” vádolják a főszervezőket, kettőt a chicagói hetekből, az 1968-as demokrata elnökjelölés elleni véres tüntetés vezetői közül. Ilyen alapon akár azt is mondhatnánk, hogy a kissé romantikus tüntetők a rend ellen esküdtek össze, a hatalom viszont a jog ellen. A Nixon-adminisztráció e kettőre, együtt emlegetve szeret hivatkozni, s most kínosan tapasztalhatja, hogy a hatalom rendcsináló diadalma a tüntetők mellett a jogot is megtiporta. (Kár lenne tagadni — várható is volt —, hogy a hivatalnokok és szegény négerek városában kevés együttérzésre számíthatnak a békéért randalírozó és éppenséggel a középrétegekből verbuválódott tüntetők.) A múlt héten még csak hagyján: egy-egy hivatal előtt zajlott a „vita”, s cipelték a rendőrök a bejáratot elülő tüntetők feje felett a tüntetően munkavágyó hivatalnokokat: ez a demokráciásdi eltartott órákig is, de végül mindig előkerültek a letartóztatottakra váró buszok. Wilson rendőrfőnök később megemelte a tízdolláros óvadékot, amennyiért a „begyűjtötték” újra kijöhettek. Most hétfőn viszont az akció komolyabbik felének kellett kezdődnie. „Ha a kormány nem állítja meg a háborút, mi megállítjuk a kormányt” — mondták a tüntetők, a közlekedés megbénításával akarván távoltartani hivatalától a kormányapparátust. A legkevésbé komolyan ezt ők maguk vették, számukra a lényeg nem ez a valójában elérhetetlen cél volt, hanem a háborúzó hatalom boszszantása. Annál komolyabban vette a rendőrség és hivatalnokok: az előbbi — a katonaság segítségével — megszállta már a tüntetők előtt a kérdéses gócpontokat, az utóbbi meg az elszántság ritka élményét élvezve indult munkahelyére. (A Pentagonban hétfőn kisebb volt a hiányzás a szokásosnál.) A rendőrség minden eshetőségre felkészült, holott nem is volt más lehetőség, mint ami történt: a fegyvertelen tüntetőknek kevés eszközük volt az ellenállásra, a „felkelést” meghiúsító rendőri bravúr a kelleténél oktalanabb brutalitás volt valójában. Válogatás nélkül tartóztatták le az utcán találtakat, s némely eshetőségek mégiscsak kimaradtak a rendőri számításból: az egyik stadionba hurcolt több ezer ember elemi szükségleteiről és higiéniai feltételeiről is elfelejtettek gondoskodni. Ettől viszont a tüntetések módszeréről vitatkozó sajtó és kongresszusi képviselők is kezdték elveszteni a „rend” iránti szimpátiájukat, s most javában firtatják a dolog jogi oldalát, ami — jogász elnök lévén — aligha közömbös a Fehér Házban. Nixon szóvivője az elnök nevében újra meg újra megdicsérte a rendőrséget, de apró jelekből látni az elhatárolódás szándékát bizonyos karhatalmi módszerektől. A hajukkal, öltözékükkel a nyakkendős fővárosból egyaránt kirívó béketüntetők a napok múlásával sorra elhagyják Washingtont, s így csütörtökön már 10:1 arányban álltak velük szemben a rend őrei. Kiknek növekvő idegessége szembeötlő és meglepő volt. Még mindig nem lehet kellemes hosszú hajúnak és fiatalnak lenni a washingtoni utcán — holott ez általában kellemes érzés. Avar János Magyar Nemzet Ajtai Miklós befejezte angliai látogatását Londonból jelenti az MTI. Dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken Londonban másodszor is tárgyalt John Davies brit kereskedelem- és iparügyi miniszterrel. A hétfőn megkezdett tárgyalások ezzel befejeződtek. Sir John Stevens, a Keleteurópai Kereskedelmi Tanács nevű brit szervezet elnöke ebédet adott dr. Ajtai Miiklós és kísérete tiszteletére. Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter pénteken délután a külügyminisztérium épületében megbeszélést folytatott dr. Ajtai Miklóssal. A beszélgetésben részt vett dr. Házi Vencel, hazánk londoni nagykövete is. Pénteken Londonban közös angol—magyar közleményt adtak ki dr. Ajtai Miklós hivatalos látogatásáról. A közös közlemény egyebek között megállapítja: a megbeszélések három fő témára terjedtek ki. A két ország kereskedelme, a tudományos-műszaki együttműködés, valamint az ipari és gazdasági együttműködés további fejlesztésének lehetősége került megvitatásra. A felek elemezték a kereskedelem helyzetét és az együttműködés különböző formáit és egyetértettek abban, hogy ezen a területen mindkét ország érdekében további fejlődés kívánatos. Dr. Ajtai Miklós felhívta a figyelmet bizonyos, a magyar—angol kereskedelmet megnehezítő korlátozásokra. Angol részről ezzel kapcsolatban biztosították, hogy ezeket a korlátozásokat a lehető leghamarabb és a lehető legnagyobb mértékben megszüntetni szándékoznak. Egyetértettek abban, hogy új gazdasági és kereskedelmi egyezmény megkötését célzó tárgyalásokat kell kezdeni, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül: 1971 végéig, vagy 1972 elején. A brit miniszterek tudomásul vették a gazdasági és ipari együttműködés további fejlesztésére vonatkozó magyar kívánságot. A kooperáció felölelné a termelést, a harmadik piacokra is kiterjeszthető közös vállalkozásokat és más, az ipar területén megmutatkozó együttműködési törekvéseket is. E tekintetben a két kormány szerveinek közvetítő tevékenysége lényegében az, hogy az ipart mindkét országban tájékoztassa a megfelelő lehetőségekről, a további fejlesztést az illetékes, egymással kapcsolatban álló vállalatok kereskedelmi megítélésére bízva. A két kormány megvizsgálhatja az együttműködés terén megmutatkozó fogyatékosságokat. A magyar fél új javaslatokat tett az ipari és gazdasági együttműködés elősegítése céljából. A két fél megegyezett abban, hogy ezekről tovább kell tárgyalni az új hosszú lejáratú gazdasági és kereskedelmi egyezmény megkötését célzó megbeszélések keretében. A magyar fél időben megteszi ezzel kapcsolatos részletes javaslatát a brit félnek. A közlemény végül bejelenti, hogy John Davies miniszter elfogadta dr. Ajtai Miklós meghívását és későbbi időpontban Magyarországra látogat. Az amerikai külügyminiszter nem terjesztett elő különleges javaslatot Tel Avivban Tel Avivból jelenti az AP és az AFP. Rogers külügyminiszter pénteken az amerikai légierő Boeing T 707-es gépén Bar Lev tábornok, izraeli vezérkari főnök társaságában másfél órás repülőutat tett az izraeli megszállás alatt levő Sharm-el-Sheik fölött. Ezt követően újságíróknak nyilatkozva kijelentette, hogy a „körzet személyes megtekintése után világosabban látja a helyzetet”. Pénteken, a nap további részében Rogers folytatta tárgyalásait Golda Meir miniszterelnökkel, Dajan hadügyminiszterrel, Abba Eban külügyminiszterrel és Jigal Allan miniszterelnök-helyettessel. A csütörtöki tárgyalások után ismeretessé vált,hogy Rogers legalábbis eddig, semmiféle különleges javaslatot vagy munkaokmányt nem terjesztett elő Tel Avivban. Palesztina illés Pekingben Kína elítéli Rogers útját Pekingből jelenti az MTI. A kínai sajtó a Rogers-körutat bíráló közel-keleti lapszemelvények publikálásával érzékeltette pénteken, hogy elítéli az amerikai külügyminiszter útját , és ezzel közvetve bírálja azokat az arab vezetőket is, akik fogadták az amerikai diplomácia fejét. A pekingi sajtó a Rogers-körút napjaiban részletesen foglalkozott a hétfőtől szombatig tartó Palesztinai hét eseményeivel és a Pekingbe érkezett PFSZ-küldöttség tiszteletére adott rendezvényekkel. A küldöttséggel együtt nagyszámú arab újságírócsoport érkezett Kínába. A palesztinai hét eseményei azonban — mutatnak rá pekingi megfigyelők — kínai viszonylatban mérsékelt mozgósítással jártak. Tízezres fővel rendeztek tömeggyűlést és a küldöttség látogatása alkalmából sorra került rendezvényeken megjelent kínai személyiségek között a legmagasabb rangú Li Hszien-nien miniszterelnök-helyettes volt. Ez a viszonylagos mérséklet tükrözi azt a változást, amely Kína közel-keleti politikájában tapasztalható. Peking szellemileg továbbra is a palesztinai felszabadító mozgalmat tekinti ugyan a hozzá legközelebb álló erőnek a világ e térségében, de egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a térség haladó arab államainak, akkor is, ha álláspontjukat nem mindenben osztja. A külpolitika hírei ‡C› (Szófia, MTI) Pénteken Szófiában megnyílt a Bolgár Nemzetgyűlés ülésszaka. ‡C ̇ (Párizs, AFP) Pompidou köztársasági elnök péntek délután a szuperszonikus utasszállító repülőgép francia prototípusának fedélzetén Toulouse-ba érkezett. C (Varsó, MTI) A lengyel állam és az egyház kapcsolatainak normalizálásáról tárgyalt a lengyel püspöki kar Wyszynski prímás elnökletével. (Washington, AP) Connally amerikai pénzügyminiszter bejelentette, hogy péntektől kezdve megszüntetik mindazokat a korlátozásokat, amelyek eddig az amerikai dollárnak a kínai kereskedelmi tranakciókban történő felhasználására vonatkoztak. A külföldön tevékenységet folytató amerikai olajvállalatok engedélyt kaptak arra, hogy üzemanyagot adjanak el a Kínai Népköztársaság tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló hajóknak. (Bonn, UPI) U Thant ENSZ-főtitkár nem járult hozzá ahhoz, hogy a titkárság szakértői részt vegyenek olyan rendezvényeken, amelyeket Nyugat-Berlinben tartanának meg egy nyugatnémet társaság szervezésében. Adlers kormányszóvivő szerint nincs kizárva, hogy az NSZK csökkenti a szakosított ENSZ-szerveknek fizetett összegeket. Ünnepség Bukarestben Bukarestből jelenti az MTI. A Román Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulójáról ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg pénteken Bukarestben, a kongresszusi palota nagytermében. A nagygyűlést Ion Gheorghe Maurer nyitotta meg, ünnepi beszédet mondott Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az Államtanács elnöke. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Román Kommunista Párt Központi Bizottságát az RKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. .Szombat, 1971. május 6- Virgyit Ilivik mögött van CAETANO A SALAZARI ÜTŐIN Azóta, hogy Salazar helyére a portugál kormány élén új miniszterelnök került, a nemzetközi sajtó állandóan viszszatér annak magyarázgatására: miért húzódik olyan hoszszan a külső megfigyelők szerint elhalaszthatatlannak tűnő reformpolitika megkezdése. Marcelo Caetano, a lisszaboni kormány feje 1968 végén váltotta fel Salazart, több mint harmincéves vezetés után. A személycserétől több megfigyelő is az egyszemélyi diktatúra merev sémáinak lazulását várta, s ezt óvatos fogalmazással Caetano is megerősítette, amikor a „folyamatosság” elvét kibővítette a „megújítás” jelzővel is. A portugál rendszer az elmúlt hetekben ismét napirendre került azt követően, hogy Caetano miniszterelnök Oportóban, a Nemzeti Népi Uniónak, az ország egyetlen hivatalos politikai mozgalmának képviselői előtt hosszabb beszédet mondott. A londoni Financial Times a miniszterelnök két és fél éves időszakának legmerevebb beszédeként értékelte ezt, s arra a következtetésre jutott, hogy Caetano a múlt évben, illetve idén tavasszal felvázolt néhány mérsékelten liberálisnak tűnő ígéret után most ismét visszalépett a salazari örökség útjára, s a portugál jobboldal álláspontjára helyezkedett. Oportóban ugyanis Caetano élesen kirohant az általa „ötödik hadoszlopnak” minősített felforgató elemek ellen, majd néhány nappal később az Aurore-nak, a jobboldali francia lapnak adott nyilatkozatában a portugál gyarmatok jövőjét illetően is a korábbiaknál merevebb kijelentéseket tett. Az elmúlt időszakban ugyanis nagyon sok szó hangzott el az új portugál alkotmány tervéről, amely kilátásba helyezné a „tengerentúli területeknek” nevezett gyarmatok fokozatos önállósodását. Caetano most az Aurore-ban leszögezte, hogy az alkotmányos változásoknak semmi köze sincs „az afrikai területek függetlenségéhez”. Ha Caetano miniszterelnökségének időszakára folyamatában tekintünk, nyilvánvalóan kitűnik, hogy a mostani nyilatkozatok fényében kérdésessé válik még azoknak a kis lépéseknek a jelentősége is, amelyek pedig a portugál politikai élet „megújhodását” voltak hivatva szolgálni. Az 1969 végén rendezett nemzetgyűlési választások alkalmával Caetano támogatott néhány olyan reformpárti politikust, akik a salazari irányvonal mérsékelt bírálói közé tartoztak. Sőt, a miniszterelnök kabinetjébe is bevont két-három „technokratának” minősített személyt, így Salgeiro tervezési államtitkár és Martins iparügyi miniszter egyértelműen a gazdasági struktúra modernizálásának a híve. A Neue Zürcher Zeitung szerint a salazari időkhöz képest önmagában az a tény, hogy „reformjelszavakat” hangoztató politikusok irányító funkcióba kerültek, szokatlan lépésnek számított. A nyugati sajtó kezdetben reményeket fűzött ahhoz is, hogy Caetano átszervezte a hírhedt portugál titkosrendőrséget, a PIDE-t, amely a salazari rendszer legszilárdabb pillére volt. A változás azonban csak a rendőrség nevét érintette, amennyiben az új „SG” vezetősége és hatalma is érintetlen maradt. Caetano szalonképesebbé kívánta tenni a portugál rendszert a nyugat-európai országok előtt. Az ország „európaizálása” elsősorban a gazdasági reformerek törekvése volt, akik felismerték, hogy Portugália rendkívül merev struktúrájával nem tud beilleszkedni a Nyugat-Európában lezajló átalakulás keretei közé. Az EFTA tagság néhány éven át kétségtelenül kedvezően hatott az ország gazdasági helyzetére, de mióta a gazdasági tömörülés vezető államai, elsősorban Nagy-Britannia a Közös Piaccal keresi a kapcsolatot, megrekedt a portugál fellendülés is. (A portugál gazdasági struktúra elmaradottságát bizonyította az a tény, hogy az elmúlt években százezres tömegek kerestek legálisan vagy illegálisan munkaalkalmat Franciaországban, az NSZK-ban és Svájcban.) A Nyugat-Európa felé történő útkeresésben Portugália lényegében Spanyolország példáját próbálta követni. Ez következett abból, hogy a két ország társadalmi rendszere az elmúlt negyedszázadban lényegében hasonlóan fejlődött, s Madridban az erjedés néhány évvel korábban indult meg. Ahogy Spanyolországban a fő kérdés az volt, hogy a gazdasági modernizálást miként tudják öszszeegyeztetni a változatlan belpolitikai struktúrával, Caetano számára is ennek az ellentmondásnak a feloldása jelentette volna a kivezető utat. A miniszterelnök csendes intézkedéseinek a másik fő célja így érthetően a salazari rendszer fő bázisának, a jobboldali ultrák hatalmának a visszaszorítása lett volna. Hiszen a hadsereg és a konzervatív politikusok eleve ellenszenvesen fogadták Caetano „Európa felé nyitását”, amennyiben attól tartottak, hogy ez a próbálkozás háttérbe szorítaná a „tengerentúli területek” fontosságát. Salazar kormányzásának több mint három évtizede ugyanis Portugália és a három tengerentúli gyarmat, Angola, Portugál-Guinea és Mocambique teljes összetartozására épült. A gyarmatok lakosságának a hatvanas évek eleje óta megindított függetlenségi háborúja adja meg a magyarázatát nagy részben a portugál belpolitikai élet merevségének. A háború ugyanis hatalmas terheket ró a gazdaságra, így a technokrata elképzelések miiden esetben a tengerentúli területek megtartására fordított kiadások miatt hiúsulnak meg. A miniszterelnököt burkolt támadások érték amiatt, hogy „megújítási” kísérleteivel reményeket keltett ellenzéki körökben, amelyek az utóbbi időben egyrészt az egyetemeken, másrészt a közéletben — így még egyházi körökben is — reformokat sürgetnek. Emellett tavasszal fokozódott a rendszer nyílt ellenzőinek tevékenysége is: márciusban egy fegyveres csoport akciót hajtott végre a Táncos katonai légitámaszponton, s még a hivatalos adatok szerint is több mint 10 gépet megsemmisítettek. Az ultrák előretörését segítette a nemzetközi helyzet alakulása is, így a földközitengeri erőviszonyok megváltozása miatt az Egyesült Államok fokozottan érdeklődik a portugál légitámaszpontok iránt, a légkörre hatottak az Olaszországban erősödő jobboldali, fasiszta megmozdulások, és ugyancsak szerepet játszott a spanyolországi belpolitikai helyzet kiéleződése. A portugál jobboldal ugyanis arra hivatkozhatott, hogy Madridban a technokrata kezdeményezések végül a felső vezetésben nyílt összeütközést váltottak ki. Az afrikai kontinens politikai térképén kirajzolódó új vonások, így néhány ország tárgyalási készsége Dél-Afrikával és áttételesen Portugáliával megint csak oda hatott, hogy megmerevedett a konzervatív erők állásfoglalása a „tengerentúli területek” ügyében. E tényezők következtében nem tekinthető véletlennek az, hogy Lisszabonban — mint a Financial Times írja — Caetano oportói beszédét megelőzően találgatások terjedtek el új miniszterelnök kinevezéséről. A salazari vonalat képviselő Thomaz államelnöknek ugyanis joga van bármikor elmozdítani a miniszterelnököt. Caetano említett beszédeiből arra lehet következtetni, hogy a miniszterelnök most teljesen meghátrált. A salazari totalitárius rendszer négy évtizede erősebbnek bizonyult a merev korlátok lassú leépítését célzó politikánál. Lovas Gyula