Magyar Nemzet, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
Árat 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1971. június 10 XXXVII. évfolyam, 135. szám Duna-kanyar Egyetlen folyam egyetlen kanyarulatának változásaira ügyelni, a leghalkabb hullámverések neszeire is felfigyelni, a természet önként kínálta, bőkezűen mért ajándékaihoz méltó emberi magatartást szigorú, de igazságos mércével — évről évre — mérlegre tenni, sokak számára fölösleges, sziszifuszi munkának tűnhet. Értelmetlennek, reménytelennek. Az „őr” most kénytelen-kelletlen bevallja, ugyanígy érez olykor ő is. Amikor azt kell tapasztalnia például, hogy az értetlenség, a közöny, a restség áthatolhatatlan bástyáiba ütközik. Természetesen a Dunakanyarról van szó. Ahol a hegyek és a víz pompás „összjátéka” olyan lehetőségeket teremtett az ember számára, amely párját ritkítja a világon. Tükrözi ezt a külföldi turisták fokozódó érdeklődése is, de ez a tényen, a máig érvényes „status quó”-n aligha változtat: a kereslet jócskán meghaladja a kínálatot. A bizonyításhoz elég, ha néhány település nevét felsoroljuk: Dömös, Pilismarót, Esztergom a jobb, Göd, Sződliget, Vác, Zebegény a bal parton. Az igazság ugyanis, hogy az említett helységek lakói máig is nagyjából úgy élnek, olyan hamvas érintetlenségben, ahogyan tíz-húsz évvel ezelőtt. Persze a frizsider, a televízió,, a fürdőszoba, a motorkerékpár, az autó már itt is, ezeken a pontokon is hétköznapi használati eszközzé szelídült. Úgy érzem, mégis (vagy éppen ezért), ez a pillanat, amikor megragadhatjuk, „tetten érhetjük” a probléma valódi okozóját, megtalálhatjuk valóságos gyökerét. Ha végigutazzuk a Dunakanyart, azt látjuk, hogy partjainak lakói — őslakók és hétvégi villák tulajdonosai egyaránt — a megfelelő mértékben (vagy még azon is túl?) gyarapodtak az elmúlt évek folyamán. Az üres telkek beépültek, a régi viskók helyén takaros családi házaksora nyújt örömöt a szemnek, s a bentlakóknak. Csakhogy a Dunakanyar nemcsak az őslakóké, és nem lehet csak a villatulajdonosoké sem. Olyan luxus lenne ez a részünkről, amilyet — akár gazdasági, akár érzelmi, hazafiúi vagy honleányi büszkeségünk oldaláról vizsgáljuk a kérdést — nem engedhetünk meg magunknak. A Duna magyarországi ,,kanyarulata” ugyanis a természetnek egyszeri — világszínvonalú — produkciója. Ezt eléggé nem észrevenni, súlyos hiba, alig jóvátehető mulasztás volt a múltban. Egyike azoknak az egyáltalán nem örömteli örökségeknek, amelyek jóvátétele, rentabilitásuk megteremtése, méltó helyük kijelölése a mi nemzedékünkre, egy megújhodott társadalom embereire várt. őszintén és egyértelműen le kell írnunk, hogy nem kevés, amit ebben az ügyben is tettek az arra hivatottak, illetékesek. De ugyanilyen őszintén és egyértelműen hangot kell adni azoknak a kételyeknek is, amelyek — immár rendszeressé vált — szemlélődésünk nyomán támadtak bennünk. Ha nem félnék úgy a közhelyektől, ki kellene jelentenem, hogy a Duna-kanyar — közkincs. Méghozzá nemcsak a miénk, magyaroké, hanem az egész világé. Tudatában vannak-e mindanynyian ennek, akik gazdái, felelősei lettek — így vagy úgy — a szépséges tájnak?... A kérdést nem egészen szónokinak szántuk. Tapasztalnunk kellett ugyanis — és nem először vizsgálódásaink közben —, hogy bizonyos „határvillongás”, szűk prakticista szemlélet hátráltatja a teljes kibontakozást. Megítélésünk szerint a legveszélyesebb közülük az a jelenség, hogy — a jogokat illetően is, a kötelességek tekintetében is — „szabad a gazda”. Csakhogy fordított arányban. A Pest megyei Tanácsnak ugyanis igaza van, amikor kijelenti, hogy a Duna-kanyar legalább annyira fővárosi, sőt országos horderejű is — mint mondjuk — az olimpiai játékok anyagi támogatására kibocsátott borítékos sorsjegy. Ezt a nézetet egyébként — elvileg — tükrözi a valóságos helyzet is. Hiszen külön társadalmi szerv — a Dunakanyar Intéző Bizottság — hivatott intézkedni, koordinálni a terveket, megszabni a fejlődés irányát, kitűzni a legsürgetőbb, leginkább lényeges feladatokat. Emellett a gyakorlati életben, a hétköznapok parancsoló követelményeként a Duna menti megyék valamennyi érintett hivatala igyekszik megtenni — már csak saját, jól felfogott érdekében is — a magáét. Ha mégsem lehetünk egészen nyugodtak ebben a nagy fontosságú ügyben, az abból ered, hogy az idézett „kórusban” inkább a diszszonáns hangok dominálnak — egyelőre. Jóval többször hallottuk például a beszélgetés közben, hogy mire nem hajlandó, vagy képes a másik fél, mint azt, hogy mennyit tudnak vagy akarnak ők tenni az előbbrelépés, az igények szabta parancsok teljesítésében. Sőt, még abban sem vagyunk egészen biztosak, vajon a fejlődés irányát jelentő szilárd álláspont kialakult-e már? ... Sokféle ugyanis a variációs lehetőség. Még jóval több annál is, mint a terület gazdáinak száma. Nemzeti park, rezervátum, telek- és villatulajdonosok rezervált 1:égi enyhelye, vagy az ország — s ezen belül a nagyon közelélő budapestiek — tömegüdülőhelye legyen-e a kanyar? Mindezek a kérdések eszünkbe jutottak a beszélgetések közben, a helyszínen történt látogatásaink alkalmával. Nem véletlenül. Épp ezért sürgősen válaszolnia kellene rá valakinek. Valakinek, (vagy valamilyen szervnek), aki (vagy amely) megfelelő méretű tekintéllyel a többiek előtt és megfelelő mennyiségű pénzzel a zsebében határozhatna. De gyorsan! Csillag István A szovjet-indiai közlemény további lépéseket sürget a kelet-pakisztáni béke helyreállítására A mai politikai helyzet A SZOVJET HOLD-JAVASLAT egyelőre az ENSZ-köröket foglalkoztatja. Érthető ez, hiszen a Hold fegyvermentesítésére tett moszkvai indítványt mindenekelőtt a világszervezet berkeiben kell megvitatni, s aztán válhat belőle megállapodás. Az AFP New York-i jelentése szerint az amerikai ENSZ-delegáció elégedetten fogadta a szerződéstervezetet, s hozzátették, Washington hamarosan hozzákezd a tanulmányozáshoz. Az ENSZ székhelyén rámutatnak arra, hogy a tervezet egyrészt emlékeztet az 1967 óta érvényben levő világűr egyezményre, de egyszersmind számot vet az azóta végbement technológiai fejlődéssel is, és a világűrnek, mint az emberi kutatótevékenység új színhelyének szennyezésével. A francia hírügynökség szerint a világszervezet gyakorlatának megfelelően először a két vezető nagyhatalom kezd tárgyalásokat az új szovjet javaslatról, majd közös változatot terjesztenek az ENSZ világűr bizottság többi tagja elé a további megvitatásra. A szovjet diplomácia egyébként is igen aktív volt. Gromiko külügyminiszter két és fél óra hosszat tárgyalt szerdáig Seydoux-val, Franciaország moszkvai nagykövetével, elsősorban európai problémákról. Ezek között is nagy helyet foglaltak el a nyugat-berlini ügyek, miután az utóbbi időben Schumann francia külügyminiszter „óvatosan optimista” a folyamatban levő tárgyalásokat illetően. Ezt a derűlátást látszik alátámasztani az MTI bonni tudósítójának az a nyugatnémet körökből származó értesülése, hogy hamarosan megegyezés várható a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos forgalmi problémákról, ezt követően pedig áttérhetnek a további részletkérdésekre. A szovjet diplomácia kifejtette álláspontját a súlyos kelet-pakisztáni problémákról is az indiai külügyminiszter nem hivatalos moszkvai látogatása végén kiadott közleményben. Ebben hivatkoztak Podgornij elnöknek a válság kirobbanásakor tett, békés megoldást sürgető nyilatkozatára, és közösen kifejezték azt az óhajukat, hogy mielőbb meg kell állítani a kelet-pakisztáni menekülteknek Indiába való áramlását, amely komoly nehézségeket támaszt Indira Gandhi asszony kormányának. Ezeken az ügyeken kívül szerdán a legtöbb híranyag ismét a Közel-Kelettel foglalkozott. Golda Meir izraeli miniszterelnök a közelmúltban aláírt szovjet—egyiptomi szerződésre hivatkozva újabb fegyverszállítmányokat követelt az Egyesült Államoktól — úgymond — „az egyensúly helyreállítására”. Eközben Szadai egyiptomi elnök szemleutat tett a szuezi frontvonalon, és itt mondott két beszédet a csatorna megnyitásának feltételeiről. Az államfő azt emelte ki, hogy a jelenlegi helyzetben Kairót voltaképpen nem is az izraeli válasz érdekli a vitatott kérdésekről, hanem elsősorban Washingtontól várja álláspontjának alapos kifejtését. Főként azt szeretné tisztán látni az egyiptomi kormány, hogy az Egyesült Államok egyetért-e a megszállt arab területek kiürítésével, vagy sem. Ezzel az egyiptomi állásponttal bizonyos mértékben ellentétben állónak látszik a hivatalosan sugallt amerikai derűlátás. Nyugati hírügynökségi jelentések arról tettek említést, hogy washingtoni körökben „bátorító fejleményeket” említenek ■a Közel-Kelettel kapcsolatban. Ez az optimizmus abból eredne, hogy Bergus, aki Kairóban az amerikai érdekeket képviseli, kedvező jelentést juttatott el Párizsba az ott időző Rogersnek. Intézkedésekre van szükség a kelet-pakisztáni menekültáradat megállítására Szovjet-indiai közlemény Moszkvából jelenti a TASZSZ: Szvaran Szingh indiai külügyminiszter befejezte nem hivatalos moszkvai látogatását és elutazott a Szovjetunióból. A nem hivatalos látogatásról közleményt adtak ki, amely hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és India „szükségesnek tartja, hogy a jövőben is erősítse a baráti szálakat és fejlessze a különböző szintű kapcsolatokat”. A megbeszéléseken megvitatták a súlyos helyzetet, amely több millió kelet-pakisztáni menekültnek a határ mentén fekvő indiai államokba történő, folytatódó beáramlása következtében alakult ki. Az indiai külügyminiszter kifejezte őszinte háláját e súlyos helyzet nyílt és világos megértéséért, amely Nyikolaj Podgornijnak a pakisztáni elnökhöz intézett üzenetében jutott kifejezésre. Mindkét fél úgy véli: „Szükséges, hogy Kelet-Pakisztánban haladéktalanul hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek biztosítanák a kelet-pakisztáni menekültáradat megszüntetését.” Ugyanakkor kívánatos, hogy további lépéseket tegyenek annak biztosítására: Kelet-Pakisztánban helyreálljon a béke, és megteremtődjék minden feltétel a menekülteknek otthonaikba való visszatérésére. Szem előtt tartva a helyzet komolyságát, a felek megállapodásra jutottak, hogy érintkezésben maradnak egymással, az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdések megvitatására.” Közlemény Makariozsz elnök moszkvai látogatásáról A Szovjetunió támogatja a földközi-tengeri katonai enyhülést Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szerdán Moszkvában közleményt adtak ki Makariosz ciprusi elnöknek a Szovjetunióban tett hivatalos látogatásáról. A Szovjetunió és Ciprus álláspontja több fontos nemzet- közi kérdésben közelálló vagy egybeesik — állapítja meg a közlemény. A Szovjetunió kijelentette, kész a többi nagyhatalommal — a Biztonsági Tanács állandó tagjaival — együtt, részt venni a közel-keleti politikai rendezés nemzetközi szavatossági rendszerének megteremtésében. A Szovjetunió kész foglalkozni mindazon további lépésekkel is, amelyek a Földközi-tenger térségében a katonai enyhülésre irányulnak, arra, hogy ez a térség a béke és a baráti együttműködés övezetévé változzék. A szovjet—ciprusi kapcsolatokkal foglalkozva, a közlemény elégedetten állapítja meg, hogy azok a barátság és a kölcsönös tisztelet szellemében, szüntelenül fejlődnek. Szovjet részről megértéssel fogadják a ciprusi kormány el nem kötelezettségi politikáját, a független és szuverén ciprusi állam megerősítésére irányuló erőfeszítéseit. Ez — hangzik a közlemény — megfelel a béke és a biztonság érdekeinek a Földközi-tenger keleti medencéjében és az egész világon. Makariosz elnök elégedetten szólt a Szovjetuniónak a ciprusi kérdésben elfoglalt elvi álláspontjáról, hangsúlyozva, hogy ez igen jelentős a ciprusi nép azon erőfeszítéseinek támogatása szempontjából, amelyek a nép számára elfogadhatatlan döntések kikényszerítésének meghiúsítására, a szuverenitás, az egység, és a területi sérthetetlenség védelmére, bátosítására irányulnak. Szadat elnök beszéde a Szuezi-csatorna megnyitásáról Egyiptom várja az amerikai nézetek részletes kifejtését Kairóból jelenti az AP, a Reuter és az AFP. Anvar Szadat egyiptomi elnök kétnapos körutat tett a szuezi fronton állomásozó egységeknél. Ez alkalommal két ízben is fontos beszédet mondott. Mindenekelőtt tagadta, hogy eredeti követeléseihez képest Egyiptom bármi engedményre volna hajlandó a Szuezi-csatorna megnyitásáért. Az alternatíva: háború vagy béke — mondotta. „Ha Izrael valóban akarja a békét, akkor vissza kell vonulnia a vízi úttól, és Jarringnak folytatnia kell közvetítő tevékenységét. Ha azonban területeket és stratégiai pozíciókat akar magának — ez háborút jelent,” Egyiptomot nem is annyira Izrael, mint inkább az Egyesült Államok álláspontja érdekli — folytatta Szadat. „1967 decemberében, az Egyesült Államok okmányt juttatott el hozzánk, amelyben elismerte, hogy Egyiptom és Izrael határa az (egykori) Palesztina nemzetközileg megvont határa. Nemrégiben megkérdeztem Rogerst, vajon továbbra is ez-e a fölfogásuk? Azt válaszolta, hogy igen.” Az elnök így folytatta: „Továbbra is várom, hogy Amerika kifejtse nézeteit. Ha támogatja területeink megszállását, úgy fogom tekinteni, mint Izrael partnerét, de ha más nézetei vannak, akkor hadd halljuk őket.” Szadat ezután megismételte a Szuezi-csatorna megnyitásával kapcsolatos egyiptomi feltételeiét, amelyek — mint mondotta — nem képezik alku tárgyát. E feltételeket megkapta Washington is. „Egy százaléknyi remény van a békés megoldásra” — mondotta hallgatóságának Szadat. ..Ez az, amiért még nem adtam ki a (tűz) parancsot.” Egyebekben pedig — tette hozzá — Egyiptom inkább kész egymillió katonáját föláldozni, mintsem földjéből bármennyit is odaadni. Izrael kategorikusan fegyvereket követel Washingtontól Golda Meir beszéde Jeruzsálemből jelenti a UPI, a Reuter és az AFP. A szovjet—egyiptomi szerződést ürügyül felhasználva, Meir miniszterelnök szerdán kategorikusan fegyvereket követelt az Egyesült Államoktól. ,„Izrael további megértést vár az Egyesült Államok kormányától fegyverszállítási kérelmeire vonatkozóan. E fegyverekre a maga védelmében van szüksége, különös tekintettel a légierőre, és reméli, hogy kérését haladék nélkül, teljesítik” — mondotta. „Izrael védelmi és elrettentő erejének megőrzése a legfontosabb tényezője annak, hogy a tüzelés kiújulása ne történjék meg; az egyetlen eszköze annak, hogy folytatódjanak a politikai erőfeszítések és haladás legyen a béke irányába mindenfajta katonai vagy politikai kényszer nélkül”. — folytatta. Meir asszony szerint a közel-keleti katonai egyensúly felborult és az amerikai fegyverszállításoknak ezt helyre kell állítaniuk. A miniszterelnök hivatkozott arra, hogy Washington a múltban mindig megértette ennek a szükségességét. Meir szerint az Egyiptom védelmét szolgáló — és korábban odaszállított — szovjet fegyverek is „megsértették” az egyensúlyt, de a szovjet— egyiptomi szerződéssel a helyzet „még súlyosabb” lett. Ami a Szuezi-csatorna megnyitását illeti, a miniszterelnök kijelentette, hogy Izrael álláspontja változatlan. Azaz: visszavonul „valamennyit”, ha a tüzelés nem újul ki, ha az egyiptomiak vagy más fegyveres erők nem kelnek át, ha az izraeli hajók szabadon használhatják a csatornát, ha hatásos felügyeletet gyakorolnak a megállapodás megsértésével szemben biztosítékot adó eljárások és eszközök fölött.