Magyar Nemzet, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

4 Gazdag műsort, kevés új szerzőt ígér az idei párizsi színházi évad A párizsi színházak egy ősze — mint ez már néhány év óta szokás — nyáron is látszott, hogy a turisták igé­nyeit kielégítse. Rövidesen trónban megkezdődik az új ad. A sajtóban egyre-násra i­­nttek meg a műsortervek. • sok színház Változatos kí­nálatot nyújt: a neves színé­szek, a klasszikus és modern szerzők kedvelői, a zsebszín­­háznak nevezett stúdiók, a kí­sérletező szerzők és rendezők, a kávéház színházak és a népszínház hívei éppúgy meg­találják a francia fővárosban az ízlésüknek megfelelő szín­házat, mint azok, akik első­sorban a kön­lyed szórakozás, a gondtalan kikapcsolódás kedvéért keresik fel a bulvá­rok színházait. A küszöbönálló szezonról a külföldi számára a legmeg­bízhatóbb eligazítást az álla­milag szubvencionált színhá­zak műsorában való tallózás, valamint az évek óta műso­ron levő nagy sikerek szám­bavétele nyújthat. A Nagy­opera A voalkür, A szevillai borbély, a Trisztán és Izolda, a Salome és a Turandot, va­lamint a Pásztoróra és a Gianni Schicchi egy műsor­ban való felújítása mellett új előadásban mutatja be Berlioz Benvenuto Cellini, Menotti Maria Golovine és Green-Coe Dél című operá­jét. Az Opera Comiaue a Don Pasquale mellett többek kö­zött Britten Lukrécia meg­­becstelenítése, Menotti A mé­dium, Poulenc Az emberi hang című művét tűzte műsorára. A Comédie Francaise reper­toárján Marivaux A szere­lem és a véletlen játéka, Vlusset Szeszélye, Anouilh Peckettje, Moliére Képzelt betege, Shakespeare III. Ri­chardja, valamint Labiche, Ionesco és Audiberti egy-egy műve szerepel. Az Odeonban Jean-Claude Grumberg Amorphe d’Otten­­burg, Dario Fo A hetedik pa­rancsolat, Ariano Suassana Kutyavégrendelet, Ben Jon­­son,Jules Romains Volpone és Max Frisch Oderland gróf című színdarabját mutatják be. A T. N. P., a Nemzeti Népszínház, amelyet a közel­múltban elhunyt Jean Vilar alapított és amelyet jelenleg Georges Wilson irányít (nagy nehézségek és hónapokig tar­tó, az elégtelen szubvenció miatt folytatott viták köze­pette) a Chaillot-palotában Brecht Turande­­jét, Marivaux Az értelem szigete, Wesker Mindenhez sültkrumpli és Arrabal Ezeréves háború cí­mű drámáját mutatja be. Immár évek óta (mint a franciák mondják) „plakáton vannak” a következő mű­vek: Camoletti Boeing Boeing című, nálunk „Leszállás Pá­rizsban” címen játszott víg­játéka, Auburn Papucs, Jean Cau Szegény Franciaország, Francois Dorin Egy piszok egoista, Robert Murreau Két boldog ostoba című darabja, Agatha Christie Egérfogója, a Hair és az O, Calcutta, va­lamint a VII. Hadrian. Ez a kivonatos ismertetés is mutatja, hogy Párizs elkö­vetkező évadja gazdag és érdekes lesz, de arra is rá­világít, hogy továbbra is ke­vés az új francia szerző. Hogy vajon a most induló színházi évadban a francia színházaknak sikerül-e kilá­­bolni az évek óta tartó hul­lámvölgyből, arra a következő hónapok bemutatói adhatnak csak választ. Patkó Károly festőművész emlékkiállítása a Nemzeti Galériáb­n Festészetünk két fontos korszakán, pontosabb megfo­­lolmtással, két''krízisk­ártyá tatának történetén,­ kalauzol végig Patkó Károly emlékki­állítása, amelyet a múzeum munkatársai rendeztek meg a Nemzeti Galéria első eme­leti dísztermében. Patkó Ká­roly ugyanis — formailag legalább — munkálkodása el­ső időszakában a fiatal Sző­­nyi István festészetének és­­ézkarcoló művészetének ha­msa alatt formálta meg a maga, némi kubisztikus ízzel, valamint „nagybányai” termé­szetszemlélettel fűszerezett piktúráját. Majd az olaszor­szági tanulmányutak, a Ró­mában töltött ösztöndíjas évek befolyása alatt fokozato­san áttért a novecentista be­folyás alatt alakuló magyar „Római Iskola” táborába. E második lépésénél azon­ban, legalábbis hazai viszony­latban, nehezen tagadhatnánk meg Patkó Károlytól némi eredetiséget, hiszen tagadha­tatlanul ő volt az, aki festé­szetünk számára „felfedezte” a száraz temperafestés sokáig elfeledett technikáját. Olyan egyéniségeket befolyásolt a technikai (s ezen túl, nem kevés formai) újítással, mint az iskola legjelentősebb egyé­niségévé növekedett Aba No­vák Vilmos. A technikai tökéletesség, a precíz gondosság egyébként is az az erény, amelyet első­sorban kell­ méltányolnunk Patkó Károly festészetében, rajzoló- és rézkarcoló művé­szetében: foltjai, színei, vo­nalai a „helyükön­­vannak”,­­ vitathatatlan pontossággal töltve be szerepüket a művek szerkezetében. Más kérdés azután, hogy ez a szakmai gondosság, ez a részletekre és az egészre egyszerre figye­lő precizitás csupán nagyon soványka tartalmat hordozott Patkó Károly munkásságában. Képeinek nagy részében — fő­ként, eleinte, szőnyis” kor­szakában — Patkó megelége­dett egy bizonyos hangulati utánérzéssel.M­árhely látszólag nagyon közel hozta munkáit a távolabbi elődökként ér­tékelhető nagybányaiakhoz, illetve a közeli, közvetlen ha­tást gyakorló kortársakhoz. A felület hasonlósága azon­ban­ a legtöbbször ürességet takart Patkó képein, s na­gyon ritka az olyan kompozí­ció, amely, mint ezúttal be­mutatott művei közül az 1922-ben festett Önarckép, a Nagybánya és a Falurészlet, valóságos, ma is melegítő tar­talmat hordoz és közvetít. A későbbi kompozíciókon, az olaszországi tanulmányutak hatása alatt született tenger­parti tájakon azután már szinte szándékosnak tűnik ez az üresség: a látványtól va­ló távolságtartás Patkó kom­­pozíciós alapelve lett. A Ce­­falù, vagy a Hajóépítés a ná­polyi öbölben című munkák tisztán mutatják e törekvés eredményeit — Patkó pusztán a formai ritmusra ügyelve sokkal szabadabban formál­hatta meg a tájait, mint elő­ző, még „feszélyezettebb”­ kor­szakában —, ám azt is, hogy művészete a kihűlés felé ha­ladt. Az akvarellek és a rézkar­cok sorozata — úgy tűnik fel — egyénibb, s tisztább han­got­­ képvisel Patkó Károly életművében. A Támaszkodó női akt, s a Beszélgetők, il­letve a Gémeskútnál, s az Országút szemlélői előtt min­denesetre eredetibb és jele­nebb tehetségnek mutatkozik Patkó, mint a csupán festmé­nyeire figyelők szemében. (h. gy.) SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Pesti Színház: Egy őrült naplója (7)­­— József Attila Színház: Svejk (7) — Fővárosi Operettszínház: West Side Story (7) — Vidám Szín­pad: Pénz beszél (fél 8) — Főváro­si Nagycirkusz: Nyári parádé (uill. fél 4 és fél 8). ­­Z EMBER ÉS A TERMÉSZET” Nemzetközi Fotóművészeti Kiállítás RNST MÚZEUM, Bp. VI., Nagymező u. 8. v Magyar Nemzet FOLYÓ­IRATSZEMLE Művészet és technika „Tézisek egy tanulmány­hoz” az alcíme annak az írásnak, amelyben a „konst­ruktivizmus” fogalmát vizs­gálja Mácza János. A Moszk­vában élő magyar esztéta a Kritika 7-es számában­­taglalja, hogy a „konstruktivizmus” körüli bizonytalanságok nem állnak egyedül a művészettörténet­ben. Nemcsak e fogalommal­ kapcsolatban fordul elő, hogy „nem a konkrét esetek (sze­mélyek, munkák) megítélésé­ből indulnak ki, hanem az előre elfogadott ,címkékből’, amit aztán — külső hasonla­tosságokra támaszkodva — ráakasztanak a konkrét ese­tekre”. Mácza megítélése sze­rint „a konstruktivizmus, mint alkotó irányzat van, volt és lesz a művészetek egyes ágaiban”. A konstruk­ciót — amelyet nem szabad összetéveszteni a struktúrá­val és a kompozícióval — az jellemzi, hogy egyesíti a tárgy „belső (szerkezeti), kül­ső (formai) és funkcionálisan gyakorlati összetevőit”. Elő­feltételei köz® tagozik egy fi­zikailag feldolgozható anyag, am­elynek „erőviszonylataiban fontos szerepet játszik az elasztikusság (ellenállóképes­ség) több vagy kevesebb je­lenléte”. Tehát az iparművé­szetben és az építészetben volt és van tényleges szerepe. A konstruktivizmus egyik nagy egyénisége volt a szov­jet Tatlin, aki — például — a technikai sajátosságokból kiinduló, ám azokat már a művészet szférájába emelő, új repülőgép-modelleket ter­vezett. Tatlin a harmincas­­ évek elején meghirdette mű­vészek és tudósok együttmű­ködését és azt is, hogy „a művészet megrekedt metódu­saiba az önthet új életet, ha a művész közelebb jön a technikához”. Ugyanakkor volt — és van — egy magát ugyancsak konstruktivistának nevező irány­zat, amely a festészetben és a költészetben produkált tehetséges és kevésbé tehet­séges, érdekes vagy csak ma­­níros­­dolgokat. Mácza szerint nem jogos az ilyen produk­ciókat „konstruktivisták”-ntól nevezni. Hiszen ennek az irányzatnak a képviselői „sem nem ábrázolnak, sem nem konstruálnak (legjobb esetben komponálnak). Ezt vagy nevezzük a valódi ne­vén kísérletező dekoratív mű­vészetnek (ha ezt megérdem­li), vagy psz-Hido-konst­V­tivizmusnak. (Magyarul: fá­ból vaskarikának.)” A konst­ruktivizmus sok újat­ hozott a maga területén, és tudato­sította a technika­ jelentőségét és tematikáját a különböző művészetekben. Ugyanakkor ,,a művészetek egy részében pozitív szerepeket betöltő konstruktivizmus még nem a kor stílusa". Ugyanis az egy­séges stílusirányzatot — az utolsó ilyen, (habár rövid éle­tű, de eredményeiben jelentős irányzat) az impresszionizmus volt — nem lehet rákénysze­ríteni az összes művészetek­re; az vagy kialakul, vagy nem. Hogy miként fognak to­vábbfejlődni a ma nem egysé­ges stlusú művészetek? Má­cza János­ válasza: „A stílus­fejlődésnek nem lehet és nem kell adni személyleírásos passzusokat”. A művészet és technika kapcsolataival foglalkozó el­méleteket ismerteti Ernyey Gyula az­­ Ipari művészet új számában. Felveti, hogy a „design” — vagy ahogy ná­lunk mondani szokták, az „ipari fonna” — értelmezése körül a szakirodalomban a legellentétesebb nézetek val­­nak. Érdekes például Her­­bert Read nézete, amely sze­rint „az olyan tárgyak, ame­lyeket elsősorban használatra terveztek, az esztétikai érzé­kelő képességre úgy hathat­nak, mint az absztrakt mű­vészet”. Ezzel az „egységes korstílus”-t­ az absztrakcióban kereső felfogással polemizál — többek között — S. H. Re­­genau, aki Read elméletét olyan „szociális és kulturális utópiá”-nak tartja, amely „megpróbálja megmenteni a művészinek a termékvilággal szembeni primátusát”. Szerin­te egy avantgarde-nak álcá­zott Tart pour l’art-ról van szó, amely ..eltereli a fi­ívei­met a reálisan megoldandó és a formálással összefüggő feladatokról”. Ernyey foglalkozik Pierre Francastel „Art et technique” (Művészet és technika) című könyvének következtetéseivel is. Francastel szerint min­den mai művészet lényege a konstrukció, a rendező és konstruáló képesség. A fran­cia szerző „a­­plasztikus tárgy’ (l’objet plastique) fogalmában, kívánja feloldani a művészet és a technika ellentéteit”. Az anyagi,kultúra valóságos sze­repének még mélyebb félre­értéseivel találkozhatni a „design” merkantilista értel­mezőinél. Például pene Bor­­dinat azt állítja, hogy a „design”-nek is — de más művészetek termékeinek is — döntően a „marketing”-et, a fogyasztást­ kell szolgálniuk. Mácza János már idézett tanulmányában Le Corbu­­sier-t is idézi, aki szerint „esztétika és technika szoro­san össze vannak kötve”. Le Corbusier ugyanakkor határo­zottan kiállt az ember, „az emberi szükségletek” mellé, s a „mechanika és antropo­­centrizmus” szintézisét hirdet­te. Ernyey tanulmánya sze­rint Le Corbusier (és Tat­lin) szintézisét ma többen fel­bontják, s vagy a mechani­kát, vagy az antropocentriz­­must hangsúlyozzák. Ugyan­akkor feltűnnek e szintézisek korszerű gazdagításának je­lei is. A művészet és technika kapcsolatairól nyilatkozik Horváth Lajos a fotográfia nem mai keletű. Évtizedekkel ezelőtt készült kitűnő fotókat ismerünk”, amelyek „gondosan ügyeltek a párhuzamos vonalakra, a surró fények plasztikát hang­súlyozó alkalmazására. Kitű­nő dokumentációul szolgáltak a műemléki archívumok, le­velezőlapok számára”. Aki azonban megszemlélte magu­kat az épületeket, meglepő­dött, hiszen az említett fotók gyakran „a szépítő részlete­ket” mutatják az egész konst­rukciója helyett. „Harruis idea­lizálás töri meg a kép hite­lét.” • Pedig az épületfotónak — s ez Horváth törekvése — „a mű lényegével azonosulva kell tolmácsolnia mondaniva­lóját. Ez — mindenekelőtt — nem tűri az idegen elemeket, dekorációkat”. A képnek tol­mácsolnia kell „az épület iz­­galmasságát, drámaiságát, könnyedségét, például a vas­beton hálókupola feszülését, tereket legyőző nagyszerűsé­gét, a szerkezet szépségét”. Koczogh szerint „gondja lenne annak, aki Horváth fo­tóit besorolni szeretné. Natu­ralizmus, szürrealizmus, konst­ruktivizmus — mind külön és együtt, sehol nem elhatá­rolva, beszűkítve, sehol sem izmus­osan”. A „Magyarország művészet­története” megírásának elő­készületeit is említi egy hosszabb beszámoló a I Fotóművészet új számában. Horváthot, aki főleg régi épületekről készít művészi rangú fotókat, Ko­czogh Ákos szólaltatja meg. A fotós szerint „az építészeti A mezőgazdaságban, iparban, kereskedelemben, pénzintézetekben és a közgazdaság számos terü­letén alkalmazható könyvelési és elszámolási fel­adatokra az ügyvitelszervezés modern kisgépe OLIVETTI ED 24 DUPLEX CR automatikusan, programdobról vezérelt, kétgyáj­­tős, kézműveletes, elektromos kiskönyvelőgép Szakmai tanácsadással t Vevőink rendelkezésére állunk.# i'.tt.W ÉS IHODAGEpERTEKJEsITO ■ I IS v­állalat i M Bp. VI., Népköztársaság útja 38 TeU 125—530 Magyar Tudomány új számában. Itt olvashatjuk, hogy a művészettörténeti szintézis jóval több szakem­ber közreműködését igényli, mint ami „az irodalomtörté­neti, vagy a történeti kézi­könyveknél indokolt lehetett”. A szintézis előkészítése és elkészítése „nem egyetlen in­tézmény, hanem a mai ma­gyar művészettudomány fel­adata. Kötelességünk és érde­künk, hogy ez a vállalkozás — amelyhez hasonlóra a mű­­vészettu­dománynak még nem nyílt alkalma — ismereteink legmagasabb szintjén foglalja össze, rendszerezze és általá­nosítsa a művészetünkről tu­dottakat”. A szintézis nagy erőpróba lesz, s „a nyílt vi­táknak túl kell lépniük a szakmai és személyi konven­ciókon, a valóságos történeti összefüggések minél mélyebb, sokoldalúbb feltárása érde­kében”. A. G. Lengyel történész könyve Magyarországról A varsói Ismeretterjesztő Kiadónál megjelent Jerzy Ró­bert Nowák „Magyarország 1939-­­1969” című könyve ha­zánk történetének három év­tizedéről. A szerző, a fiatal lengyel történ­észgárdához tartozik, és az utóbbi években számos tudományos munkát írt a magyar politikai, társa­dalmi és irodalmi élet idősze­rű kérdéseiről. Kétszáz olda­las könyvének első részében bemutatja a Horthy-rendszer utolsó éveinek politikáját, Varsó és Budapest kapcsola­tait, a második részben pedig a felszabadulás utáni időszak­kal, a két szocialista állam együttműködésének széles körű kibontakozásával foglal­kozik. A Ganz-MÁVAG Művelődé­si Központ Somlay Artúr Filmklubja szeptember 21-től nyolc előadásból álló filmso­rozatot indít Bűn és bűnhődés címmel. A sorozatban ameri­kai, angol, csehszlovák, fran­cia, japán archív filmeket mutatnak be. Vas megye és a szomszédos Szlovénia múzeumi hálózatai között megállapodás született közös régészeti és néprajzi kutatásokról. A két terület szakemberei által kidolgozott kutatási témák közé tartoz­nak a római kori ásatások és a közös középkori kutatások. A néprajzi program alapján a szombathelyi skanzenben a szlovén nemzetiség építészeti emlékei is helyet kapnak. ■Péntek, 1971. szeptember 10. NAPLÓ Szeptember 10 Ma délután három kiállítás nyílik meg a Képcsarnok be­mutató termeiben. A buda­pesti Csók István Galériában Pogány Géza festőművész munkáiból, Szegeden a Kárász utcában Szinte Gábor festő­művész képeiből, a szombat­­helyi sport- és művelődési házban Tóvári Tóth István festőművész alkotásaiból nyit­nak meg tárlatot.­­ Albrecht Dürer és Nürn­­berg címmel dokumentációs kiállítás nyílt meg Dürer szü­letése 500. évfordulójának tiszteletére a gyulai Dürer­­teremben.­ Két művészeti és irodalmi sétát rendez­ szeptember 12- én, vasárnap délelőtt 11 órakor a TIT budapesti szer­vezete.­ A Margitsziget mű­emlékei között F. Mihály Ida művészettörténész kalauzolja az érdeklődőket — találkozás a Casino bejárata előtt —, a Szabadság-hegy irodalmi em­lékeit dr. Fényi András is­merteti. Ennek a sétának a találkozója a ’ Fogaskerekű vasút Széchenyi-hegyi végál­lomásánál lesz. Csütörtök este megnyílt a Pesti Színházban a Vígszín­ház stúdiószínpada, amelynek nézőterét erre az alkalomra száz személyesre szűkítették le. A színpad első premierje Peter Nichols angol író Tojás Joe halálának egy napja cí­mű kétrészes játéka volt, Vajda Miklós fordításában és Kern András rendezésé­ben.­ Claudio Villa, az egyik leg­népszerűbb olasz énekes Kí­nába utazott. Japánt és Ko­reát is érintő­­előadókörútjá­­nak legfontosabb állomása Pe­­king lesz. Villát­ a kínai kor­mány hívta meg, és ő az első a nyugati énekesek közül, aki számait a kínai közönségnek is bemutatja.­­ Még a legnagyobb erőfeszítések ellenére is valószínű, hogy az év­ezred végére a világ lakosságának 10 százaléka írástudatlan marad — jelentette ki az analfabétizmus el­leni küzdelem napja alkalmából közzétett nyilatkozatában U Thant ENSZ-főtitkár. Mint rámutatott­ , 1950 óta körülbelül 100 millióan ta­nultak meg írni-olvasni, és az utóbbi évtizedben sikerült jelentős haladást elérni Afrikában, Ázsiá­ban, az arab országokban és La­tin-Amerikában. Nem szabad azon­ban figyelmen kívül hagyni, hogy négy afrikai közül három még mindig írástudatlan — mondotta a világszervezet főtitkára. Az UNES­CO Zambiának és Burmának ítélte a Szovjetunió, illetve a Pahlavi irá­ni sah által adományozott össze­get az analfabétizmus elleni haté­kony küzdelem elismeréseképpen.­­ A levéltári, könyvtári és grafikai restaurátorok nem­zetközi munkaközössége szep­tember 6—8-án tartotta má­sodik tanácskozásának első ülésszakát Bécsben. A má­sodik ülésszakot a Magyar Tudományos Akadémia vár­beli kongresszusi termében csütörtök délelőtt Ember Győ­­­­ző akadémikus, az Országos Levéltár főigazgatója nyitotta meg, majd Klaus Desbarats a nemzetközi munkaközösség nevében üdvözölte a tanács­kozást, amelyen tizennyolc ország százhatvan restaurátora vesz részt. Egyetemi bábjátékos talál­kozót rendeznek hétfőn az Eötvös Klubban. A találkozón az Állami Bábszínház kísér­leti stúdiója bemutatja az Oroszlán és a kisember című bábjátékot, amelyet Molnár G. Péter pantomim-szövege alapján Domonkos Béla ren­dezett. Az Óbudai hármas ik­­rek­et Örkény István darab­ja alapján tervezte és rendez­te Bánky Róbert, Gyárfás Miklós darabját, a Kis min­taszíndarabot Szabó István rendezte bábszínpadra . A Leonard Bernstein Mise cí­­­mű kompozíciójának bemuta­tójával szerdán Washington­ban hivatalosan megnyitották a John F. Kennedy előadó­művészeti központot. A gála­esten részt vett a néhai elnök édesanyja, Edward Kennedy szenátor és a család, több tagja.

Next