Magyar Nemzet, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-10 / 213. szám
4 Gazdag műsort, kevés új szerzőt ígér az idei párizsi színházi évad A párizsi színházak egy ősze — mint ez már néhány év óta szokás — nyáron is látszott, hogy a turisták igényeit kielégítse. Rövidesen trónban megkezdődik az új ad. A sajtóban egyre-násra inttek meg a műsortervek. • sok színház Változatos kínálatot nyújt: a neves színészek, a klasszikus és modern szerzők kedvelői, a zsebszínháznak nevezett stúdiók, a kísérletező szerzők és rendezők, a kávéház színházak és a népszínház hívei éppúgy megtalálják a francia fővárosban az ízlésüknek megfelelő színházat, mint azok, akik elsősorban a könlyed szórakozás, a gondtalan kikapcsolódás kedvéért keresik fel a bulvárok színházait. A küszöbönálló szezonról a külföldi számára a legmegbízhatóbb eligazítást az államilag szubvencionált színházak műsorában való tallózás, valamint az évek óta műsoron levő nagy sikerek számbavétele nyújthat. A Nagyopera A voalkür, A szevillai borbély, a Trisztán és Izolda, a Salome és a Turandot, valamint a Pásztoróra és a Gianni Schicchi egy műsorban való felújítása mellett új előadásban mutatja be Berlioz Benvenuto Cellini, Menotti Maria Golovine és Green-Coe Dél című operájét. Az Opera Comiaue a Don Pasquale mellett többek között Britten Lukrécia megbecstelenítése, Menotti A médium, Poulenc Az emberi hang című művét tűzte műsorára. A Comédie Francaise repertoárján Marivaux A szerelem és a véletlen játéka, Vlusset Szeszélye, Anouilh Peckettje, Moliére Képzelt betege, Shakespeare III. Richardja, valamint Labiche, Ionesco és Audiberti egy-egy műve szerepel. Az Odeonban Jean-Claude Grumberg Amorphe d’Ottenburg, Dario Fo A hetedik parancsolat, Ariano Suassana Kutyavégrendelet, Ben Jonson,Jules Romains Volpone és Max Frisch Oderland gróf című színdarabját mutatják be. A T. N. P., a Nemzeti Népszínház, amelyet a közelmúltban elhunyt Jean Vilar alapított és amelyet jelenleg Georges Wilson irányít (nagy nehézségek és hónapokig tartó, az elégtelen szubvenció miatt folytatott viták közepette) a Chaillot-palotában Brecht Turandejét, Marivaux Az értelem szigete, Wesker Mindenhez sültkrumpli és Arrabal Ezeréves háború című drámáját mutatja be. Immár évek óta (mint a franciák mondják) „plakáton vannak” a következő művek: Camoletti Boeing Boeing című, nálunk „Leszállás Párizsban” címen játszott vígjátéka, Auburn Papucs, Jean Cau Szegény Franciaország, Francois Dorin Egy piszok egoista, Robert Murreau Két boldog ostoba című darabja, Agatha Christie Egérfogója, a Hair és az O, Calcutta, valamint a VII. Hadrian. Ez a kivonatos ismertetés is mutatja, hogy Párizs elkövetkező évadja gazdag és érdekes lesz, de arra is rávilágít, hogy továbbra is kevés az új francia szerző. Hogy vajon a most induló színházi évadban a francia színházaknak sikerül-e kilábolni az évek óta tartó hullámvölgyből, arra a következő hónapok bemutatói adhatnak csak választ. Patkó Károly festőművész emlékkiállítása a Nemzeti Galériábn Festészetünk két fontos korszakán, pontosabb megfololmtással, két''kríziskártyá tatának történetén, kalauzol végig Patkó Károly emlékkiállítása, amelyet a múzeum munkatársai rendeztek meg a Nemzeti Galéria első emeleti dísztermében. Patkó Károly ugyanis — formailag legalább — munkálkodása első időszakában a fiatal Szőnyi István festészetének ésézkarcoló művészetének hamsa alatt formálta meg a maga, némi kubisztikus ízzel, valamint „nagybányai” természetszemlélettel fűszerezett piktúráját. Majd az olaszországi tanulmányutak, a Rómában töltött ösztöndíjas évek befolyása alatt fokozatosan áttért a novecentista befolyás alatt alakuló magyar „Római Iskola” táborába. E második lépésénél azonban, legalábbis hazai viszonylatban, nehezen tagadhatnánk meg Patkó Károlytól némi eredetiséget, hiszen tagadhatatlanul ő volt az, aki festészetünk számára „felfedezte” a száraz temperafestés sokáig elfeledett technikáját. Olyan egyéniségeket befolyásolt a technikai (s ezen túl, nem kevés formai) újítással, mint az iskola legjelentősebb egyéniségévé növekedett Aba Novák Vilmos. A technikai tökéletesség, a precíz gondosság egyébként is az az erény, amelyet elsősorban kell méltányolnunk Patkó Károly festészetében, rajzoló- és rézkarcoló művészetében: foltjai, színei, vonalai a „helyükönvannak”, vitathatatlan pontossággal töltve be szerepüket a művek szerkezetében. Más kérdés azután, hogy ez a szakmai gondosság, ez a részletekre és az egészre egyszerre figyelő precizitás csupán nagyon soványka tartalmat hordozott Patkó Károly munkásságában. Képeinek nagy részében — főként, eleinte, szőnyis” korszakában — Patkó megelégedett egy bizonyos hangulati utánérzéssel.Márhely látszólag nagyon közel hozta munkáit a távolabbi elődökként értékelhető nagybányaiakhoz, illetve a közeli, közvetlen hatást gyakorló kortársakhoz. A felület hasonlósága azonban a legtöbbször ürességet takart Patkó képein, s nagyon ritka az olyan kompozíció, amely, mint ezúttal bemutatott művei közül az 1922-ben festett Önarckép, a Nagybánya és a Falurészlet, valóságos, ma is melegítő tartalmat hordoz és közvetít. A későbbi kompozíciókon, az olaszországi tanulmányutak hatása alatt született tengerparti tájakon azután már szinte szándékosnak tűnik ez az üresség: a látványtól való távolságtartás Patkó kompozíciós alapelve lett. A Cefalù, vagy a Hajóépítés a nápolyi öbölben című munkák tisztán mutatják e törekvés eredményeit — Patkó pusztán a formai ritmusra ügyelve sokkal szabadabban formálhatta meg a tájait, mint előző, még „feszélyezettebb” korszakában —, ám azt is, hogy művészete a kihűlés felé haladt. Az akvarellek és a rézkarcok sorozata — úgy tűnik fel — egyénibb, s tisztább hangot képvisel Patkó Károly életművében. A Támaszkodó női akt, s a Beszélgetők, illetve a Gémeskútnál, s az Országút szemlélői előtt mindenesetre eredetibb és jelenebb tehetségnek mutatkozik Patkó, mint a csupán festményeire figyelők szemében. (h. gy.) SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Pesti Színház: Egy őrült naplója (7)— József Attila Színház: Svejk (7) — Fővárosi Operettszínház: West Side Story (7) — Vidám Színpad: Pénz beszél (fél 8) — Fővárosi Nagycirkusz: Nyári parádé (uill. fél 4 és fél 8). Z EMBER ÉS A TERMÉSZET” Nemzetközi Fotóművészeti Kiállítás RNST MÚZEUM, Bp. VI., Nagymező u. 8. v Magyar Nemzet FOLYÓIRATSZEMLE Művészet és technika „Tézisek egy tanulmányhoz” az alcíme annak az írásnak, amelyben a „konstruktivizmus” fogalmát vizsgálja Mácza János. A Moszkvában élő magyar esztéta a Kritika 7-es számábantaglalja, hogy a „konstruktivizmus” körüli bizonytalanságok nem állnak egyedül a művészettörténetben. Nemcsak e fogalommal kapcsolatban fordul elő, hogy „nem a konkrét esetek (személyek, munkák) megítéléséből indulnak ki, hanem az előre elfogadott ,címkékből’, amit aztán — külső hasonlatosságokra támaszkodva — ráakasztanak a konkrét esetekre”. Mácza megítélése szerint „a konstruktivizmus, mint alkotó irányzat van, volt és lesz a művészetek egyes ágaiban”. A konstrukciót — amelyet nem szabad összetéveszteni a struktúrával és a kompozícióval — az jellemzi, hogy egyesíti a tárgy „belső (szerkezeti), külső (formai) és funkcionálisan gyakorlati összetevőit”. Előfeltételei köz® tagozik egy fizikailag feldolgozható anyag, amelynek „erőviszonylataiban fontos szerepet játszik az elasztikusság (ellenállóképesség) több vagy kevesebb jelenléte”. Tehát az iparművészetben és az építészetben volt és van tényleges szerepe. A konstruktivizmus egyik nagy egyénisége volt a szovjet Tatlin, aki — például — a technikai sajátosságokból kiinduló, ám azokat már a művészet szférájába emelő, új repülőgép-modelleket tervezett. Tatlin a harmincas évek elején meghirdette művészek és tudósok együttműködését és azt is, hogy „a művészet megrekedt metódusaiba az önthet új életet, ha a művész közelebb jön a technikához”. Ugyanakkor volt — és van — egy magát ugyancsak konstruktivistának nevező irányzat, amely a festészetben és a költészetben produkált tehetséges és kevésbé tehetséges, érdekes vagy csak manírosdolgokat. Mácza szerint nem jogos az ilyen produkciókat „konstruktivisták”-ntól nevezni. Hiszen ennek az irányzatnak a képviselői „sem nem ábrázolnak, sem nem konstruálnak (legjobb esetben komponálnak). Ezt vagy nevezzük a valódi nevén kísérletező dekoratív művészetnek (ha ezt megérdemli), vagy psz-Hido-konstVtivizmusnak. (Magyarul: fából vaskarikának.)” A konstruktivizmus sok újat hozott a maga területén, és tudatosította a technika jelentőségét és tematikáját a különböző művészetekben. Ugyanakkor ,,a művészetek egy részében pozitív szerepeket betöltő konstruktivizmus még nem a kor stílusa". Ugyanis az egységes stílusirányzatot — az utolsó ilyen, (habár rövid életű, de eredményeiben jelentős irányzat) az impresszionizmus volt — nem lehet rákényszeríteni az összes művészetekre; az vagy kialakul, vagy nem. Hogy miként fognak továbbfejlődni a ma nem egységes stlusú művészetek? Mácza János válasza: „A stílusfejlődésnek nem lehet és nem kell adni személyleírásos passzusokat”. A művészet és technika kapcsolataival foglalkozó elméleteket ismerteti Ernyey Gyula az Ipari művészet új számában. Felveti, hogy a „design” — vagy ahogy nálunk mondani szokták, az „ipari fonna” — értelmezése körül a szakirodalomban a legellentétesebb nézetek valnak. Érdekes például Herbert Read nézete, amely szerint „az olyan tárgyak, amelyeket elsősorban használatra terveztek, az esztétikai érzékelő képességre úgy hathatnak, mint az absztrakt művészet”. Ezzel az „egységes korstílus”-t az absztrakcióban kereső felfogással polemizál — többek között — S. H. Regenau, aki Read elméletét olyan „szociális és kulturális utópiá”-nak tartja, amely „megpróbálja megmenteni a művészinek a termékvilággal szembeni primátusát”. Szerinte egy avantgarde-nak álcázott Tart pour l’art-ról van szó, amely ..eltereli a fiíveimet a reálisan megoldandó és a formálással összefüggő feladatokról”. Ernyey foglalkozik Pierre Francastel „Art et technique” (Művészet és technika) című könyvének következtetéseivel is. Francastel szerint minden mai művészet lényege a konstrukció, a rendező és konstruáló képesség. A francia szerző „aplasztikus tárgy’ (l’objet plastique) fogalmában, kívánja feloldani a művészet és a technika ellentéteit”. Az anyagi,kultúra valóságos szerepének még mélyebb félreértéseivel találkozhatni a „design” merkantilista értelmezőinél. Például pene Bordinat azt állítja, hogy a „design”-nek is — de más művészetek termékeinek is — döntően a „marketing”-et, a fogyasztást kell szolgálniuk. Mácza János már idézett tanulmányában Le Corbusier-t is idézi, aki szerint „esztétika és technika szorosan össze vannak kötve”. Le Corbusier ugyanakkor határozottan kiállt az ember, „az emberi szükségletek” mellé, s a „mechanika és antropocentrizmus” szintézisét hirdette. Ernyey tanulmánya szerint Le Corbusier (és Tatlin) szintézisét ma többen felbontják, s vagy a mechanikát, vagy az antropocentrizmust hangsúlyozzák. Ugyanakkor feltűnnek e szintézisek korszerű gazdagításának jelei is. A művészet és technika kapcsolatairól nyilatkozik Horváth Lajos a fotográfia nem mai keletű. Évtizedekkel ezelőtt készült kitűnő fotókat ismerünk”, amelyek „gondosan ügyeltek a párhuzamos vonalakra, a surró fények plasztikát hangsúlyozó alkalmazására. Kitűnő dokumentációul szolgáltak a műemléki archívumok, levelezőlapok számára”. Aki azonban megszemlélte magukat az épületeket, meglepődött, hiszen az említett fotók gyakran „a szépítő részleteket” mutatják az egész konstrukciója helyett. „Harruis idealizálás töri meg a kép hitelét.” • Pedig az épületfotónak — s ez Horváth törekvése — „a mű lényegével azonosulva kell tolmácsolnia mondanivalóját. Ez — mindenekelőtt — nem tűri az idegen elemeket, dekorációkat”. A képnek tolmácsolnia kell „az épület izgalmasságát, drámaiságát, könnyedségét, például a vasbeton hálókupola feszülését, tereket legyőző nagyszerűségét, a szerkezet szépségét”. Koczogh szerint „gondja lenne annak, aki Horváth fotóit besorolni szeretné. Naturalizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus — mind külön és együtt, sehol nem elhatárolva, beszűkítve, sehol sem izmusosan”. A „Magyarország művészettörténete” megírásának előkészületeit is említi egy hosszabb beszámoló a I Fotóművészet új számában. Horváthot, aki főleg régi épületekről készít művészi rangú fotókat, Koczogh Ákos szólaltatja meg. A fotós szerint „az építészeti A mezőgazdaságban, iparban, kereskedelemben, pénzintézetekben és a közgazdaság számos területén alkalmazható könyvelési és elszámolási feladatokra az ügyvitelszervezés modern kisgépe OLIVETTI ED 24 DUPLEX CR automatikusan, programdobról vezérelt, kétgyájtős, kézműveletes, elektromos kiskönyvelőgép Szakmai tanácsadással t Vevőink rendelkezésére állunk.# i'.tt.W ÉS IHODAGEpERTEKJEsITO ■ I IS vállalat i M Bp. VI., Népköztársaság útja 38 TeU 125—530 Magyar Tudomány új számában. Itt olvashatjuk, hogy a művészettörténeti szintézis jóval több szakember közreműködését igényli, mint ami „az irodalomtörténeti, vagy a történeti kézikönyveknél indokolt lehetett”. A szintézis előkészítése és elkészítése „nem egyetlen intézmény, hanem a mai magyar művészettudomány feladata. Kötelességünk és érdekünk, hogy ez a vállalkozás — amelyhez hasonlóra a művészettudománynak még nem nyílt alkalma — ismereteink legmagasabb szintjén foglalja össze, rendszerezze és általánosítsa a művészetünkről tudottakat”. A szintézis nagy erőpróba lesz, s „a nyílt vitáknak túl kell lépniük a szakmai és személyi konvenciókon, a valóságos történeti összefüggések minél mélyebb, sokoldalúbb feltárása érdekében”. A. G. Lengyel történész könyve Magyarországról A varsói Ismeretterjesztő Kiadónál megjelent Jerzy Róbert Nowák „Magyarország 1939-1969” című könyve hazánk történetének három évtizedéről. A szerző, a fiatal lengyel történészgárdához tartozik, és az utóbbi években számos tudományos munkát írt a magyar politikai, társadalmi és irodalmi élet időszerű kérdéseiről. Kétszáz oldalas könyvének első részében bemutatja a Horthy-rendszer utolsó éveinek politikáját, Varsó és Budapest kapcsolatait, a második részben pedig a felszabadulás utáni időszakkal, a két szocialista állam együttműködésének széles körű kibontakozásával foglalkozik. A Ganz-MÁVAG Művelődési Központ Somlay Artúr Filmklubja szeptember 21-től nyolc előadásból álló filmsorozatot indít Bűn és bűnhődés címmel. A sorozatban amerikai, angol, csehszlovák, francia, japán archív filmeket mutatnak be. Vas megye és a szomszédos Szlovénia múzeumi hálózatai között megállapodás született közös régészeti és néprajzi kutatásokról. A két terület szakemberei által kidolgozott kutatási témák közé tartoznak a római kori ásatások és a közös középkori kutatások. A néprajzi program alapján a szombathelyi skanzenben a szlovén nemzetiség építészeti emlékei is helyet kapnak. ■Péntek, 1971. szeptember 10. NAPLÓ Szeptember 10 Ma délután három kiállítás nyílik meg a Képcsarnok bemutató termeiben. A budapesti Csók István Galériában Pogány Géza festőművész munkáiból, Szegeden a Kárász utcában Szinte Gábor festőművész képeiből, a szombathelyi sport- és művelődési házban Tóvári Tóth István festőművész alkotásaiból nyitnak meg tárlatot. Albrecht Dürer és Nürnberg címmel dokumentációs kiállítás nyílt meg Dürer születése 500. évfordulójának tiszteletére a gyulai Dürerteremben. Két művészeti és irodalmi sétát rendez szeptember 12- én, vasárnap délelőtt 11 órakor a TIT budapesti szervezete. A Margitsziget műemlékei között F. Mihály Ida művészettörténész kalauzolja az érdeklődőket — találkozás a Casino bejárata előtt —, a Szabadság-hegy irodalmi emlékeit dr. Fényi András ismerteti. Ennek a sétának a találkozója a ’ Fogaskerekű vasút Széchenyi-hegyi végállomásánál lesz. Csütörtök este megnyílt a Pesti Színházban a Vígszínház stúdiószínpada, amelynek nézőterét erre az alkalomra száz személyesre szűkítették le. A színpad első premierje Peter Nichols angol író Tojás Joe halálának egy napja című kétrészes játéka volt, Vajda Miklós fordításában és Kern András rendezésében. Claudio Villa, az egyik legnépszerűbb olasz énekes Kínába utazott. Japánt és Koreát is érintőelőadókörútjának legfontosabb állomása Peking lesz. Villát a kínai kormány hívta meg, és ő az első a nyugati énekesek közül, aki számait a kínai közönségnek is bemutatja. Még a legnagyobb erőfeszítések ellenére is valószínű, hogy az évezred végére a világ lakosságának 10 százaléka írástudatlan marad — jelentette ki az analfabétizmus elleni küzdelem napja alkalmából közzétett nyilatkozatában U Thant ENSZ-főtitkár. Mint rámutatott , 1950 óta körülbelül 100 millióan tanultak meg írni-olvasni, és az utóbbi évtizedben sikerült jelentős haladást elérni Afrikában, Ázsiában, az arab országokban és Latin-Amerikában. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy négy afrikai közül három még mindig írástudatlan — mondotta a világszervezet főtitkára. Az UNESCO Zambiának és Burmának ítélte a Szovjetunió, illetve a Pahlavi iráni sah által adományozott összeget az analfabétizmus elleni hatékony küzdelem elismeréseképpen. A levéltári, könyvtári és grafikai restaurátorok nemzetközi munkaközössége szeptember 6—8-án tartotta második tanácskozásának első ülésszakát Bécsben. A második ülésszakot a Magyar Tudományos Akadémia várbeli kongresszusi termében csütörtök délelőtt Ember Győző akadémikus, az Országos Levéltár főigazgatója nyitotta meg, majd Klaus Desbarats a nemzetközi munkaközösség nevében üdvözölte a tanácskozást, amelyen tizennyolc ország százhatvan restaurátora vesz részt. Egyetemi bábjátékos találkozót rendeznek hétfőn az Eötvös Klubban. A találkozón az Állami Bábszínház kísérleti stúdiója bemutatja az Oroszlán és a kisember című bábjátékot, amelyet Molnár G. Péter pantomim-szövege alapján Domonkos Béla rendezett. Az Óbudai hármas ikreket Örkény István darabja alapján tervezte és rendezte Bánky Róbert, Gyárfás Miklós darabját, a Kis mintaszíndarabot Szabó István rendezte bábszínpadra . A Leonard Bernstein Mise című kompozíciójának bemutatójával szerdán Washingtonban hivatalosan megnyitották a John F. Kennedy előadóművészeti központot. A gálaesten részt vett a néhai elnök édesanyja, Edward Kennedy szenátor és a család, több tagja.