Magyar Nemzet, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

t itikai tömbökre megosztó politikának. Ez Pompidou véleménye is a tömbpolitikáról, mint amely magában hordja az állandó szembenállást és súlyos kockázatokat. A kijelentések ebben is öszszecsengenek, csak a tömbökről vallott felfogás nem teljesen ugyanaz. Francia részről, miközben példaként beszélnek a NATO integrált katonai szervezetéből való kivonulásról, minduntalan hozzáteszik, hogy atlanti szövetségesi elkötelezettségeikhez hűségesek maradnak, miképpen a Közös Piachoz és az abban kialakulófélben levő politikai együttműködéshez is. A Combot nem véletlenül jegyezte meg főcímében: „Mindkét fél ismeri a másik lehetőségeinek határait”. A francia álláspontra ez különösen jellemző most, hogy Párizsban mindinkább attól tartanak, ha nem is a közeljövőben, de belátható időn belül várható az Egyesült Államok nyugat-európai kötelezettségeinek csökkentése. 3. A leszerelés kérdéséhez vezet ez el rögtön. Brezsnyev és Pompidou ennek fontosságában is egyetértett, sőt olyan lényeges javaslatokat is egyetértően fogadott, mint az új milleris hatalom értekezlete és az LvSZ előtt levő másik szovjet terv a leszerelési világertekezlet összehívására. Brezsnyevnek arra az indítványára azonban, amely Közép-Európában a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentését javasolta, Pompidou eddig nem reagált. Azzal függ ez össze, hogy Franciaország ezzel a jelenlegi szakaszban nem ért egyet. Mindazonáltal a Szovjetunió rendszeres konzultációs kapcsolatot kíván fenntartani erről a kérdésről Franciaországgal, párhuzamosan azzal a „tapogatódzó jellegű” eszmecserével, amelyet a NATO nevében hamarosan Brasso volt főtitkárnak kell megkezdenie. Ez is megerősíti, hogy az egyes — bár nem lényegtelen — kérdésekben fennálló nézetkülönbségek ellenére is a Szovjetunió Európában rendkívüli, sőt különleges fontosságot tulajdonít a Moszkva— Párizs kapcsolatoknak, amelyekben már a második nap eseményei után is megállapíthatóan valóban „új lépést” hozott Brezsnyev párizsi látogatása, Várkomyi Tibor Koszigin elégedett a kanadai látogatással A szovjet kormányfő Kubában Torontóból jelenti a TASZSZ. A Kanadai Gyáriparosok Szövetsége a torontói tudományos kutatóközpont épületében hétfőn vacsorát adott Koszigin szovjet kormányfő tiszteletére. A vacsorán részt vettek a kanadai üzleti körök legfontosabb szervezeteinek képviselői, Donald MacDonald hadügyminiszter és más hivatalos személyiségek. Koszigin kejelentette, hogy nagyon elégedett kanadai látogatásával. Köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért és vendégszeretetért, amelyben mindenütt részesítették. Koszigin, helyi idő szerint kedden reggel , magyar idő szerint délután fejezte be nyolcnapos hivatalos kanadai látogatását, s elindult Kubába. Ezzel függ össze Clodomiro Almeyda chilei külügyminiszter válasza azokra a washingtoni sajtójelentésekre, hogy a szovjet kormányfő Kuba után esetleg Chilébe is ellátogat. Almeyda hétfőn cáfolta a hírt. Az állítólagos Koszigin-látogatás olyasvalami, amiről „most hall először” — mondotta. A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának és a kubai kormánynak a meghívására kedden baráti látogatásra Kubába érkezett Koszigin szovjet miniszterelnök. A havannai repülőtéren Fidel Castro kubai miniszterelnök, a KKP KB első titkára és lelkes ünneplő tömeg fogadta. Mint a Koszigin látogatásáról kiadott szovjet—kanadai közlemény hangsúlyozza: Koszigin és Trudeau tárgyalásai az őszinteség, a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében folytak, ami megfelel a két ország baráti, jószomszédi viszonyának és a konzultációkról szóló, 1971. május 19-én Moszkvában aláírt jegyzőkönyv szellemének. A tárgyalások lehetővé tették a hasznos és gyümölcsöző véleménycserét a mindkét fél érdeklődésére számottartó nemzetközi problémákról és a szovjet— kanadai kapcsolatokról. További konzultációit A közleményben leszögezik: a két fél állást foglalt a megfelelő módon előkészített európai biztonsági és együttműködési értekezlet mellett minden európai állam, valamint Kanada és az Egyesült Államok részvételével. A két fél megállapodott abban, hogy további konzultációkat folytatnak a leszerelés ügyében. Bővülő kapcsolatok A szovjet—kanadai viszony alakulását vizsgálva, a felek elégedettséggel állapították meg, hogy bővülnek a kapcsolatok a két ország állami és politikai vezetői, az üzleti és társadalmi élet képviselői között, valamint a tudomány, a művelődés és a kultúra területén. A sarkköri területeknek a két ország életében játszott fontos szerepét hangsúlyozva, a felek hasznosnak nevezték az Északi-sark meghódításával kapcsolatban folytatott tapasztalatcserét és az ilyen irányú kétoldalú együttműködés kibővítését. * A TASZSZ jelenti: Koszigin — Kanadából úton Kuba felé — a repülőgép fedélzetéről táviratot küldött Nixonnak, az Egyesült Álamok elnökének. „Az Amerikai Egyesült Államok területe fölött elhaladva felhasználom az alkalmat, hogy a szovjet nép és vezetői nevében üdvözöljem az amerikai népet és személy szerint önt” — hangzik a távirat. Kissinger befejezte a pekingi tárgyalásokat Várható a Fehér Ház bejelentése? A Reuter, az AFP és a DPA jelenti: Henry Kissinger, Nixon elnök főtanácsadója kedden Pekingből hazaérkezett Washingtonba. Kissinger, aki összesen hat teljes napot töltött a kínai fővárosban, hogy Csou En-laj miniszterelnökkel és más kínai hivatalos személyekkel tárgyaljon Nixon elnök tervezett pekingi látogatásáról, nem sokkal azután indult vissza Washingtonba, hogy az ENSZ-közgyűlés megszavazta a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását. Kissingernek és kísérete tagjainak pekingi tárgyalásairól részletek nem ismeretesek, Washingtonban azonban valószínűnek tartják, hogy a Fehér Ház rövidesen bejelenti Nixon pekingi látogatásának pontos idejét. Az utazásra előreláthatóan három hónapon belül sor kerül. A Indira Gandhi Bécsbe érkezett Indiának 1100 millió dollárra lenne szüksége Bécsből jelenti a DPA és a Reuter. Indira Gandhi miniszterelnök-asszony Belgiumban tett látogatásának befejeztével kedden látogatókörútjának második állomására, az osztrák fővárosba, Bécsbe érkezett. Az indiai kormányfőt Brúnó Kreisky kancellár fogadta. Indira Gandhi három napot töltött Ausztriában. Brüsszelben tartott sajtóértekezletén az indiai kormányfő keserűen állapította meg, hogy a gazdag országok „szokás szerint” nem tesznek eleget a probléma megoldása érdekében. Becslése szerint a keletpakisztáni menekültek ellátásához 800 millió dollárra lenne szükség. Mint mondotta, Indiának e célra eddig 140 millió dollárt ígértek, de az összegből csak 30 millió dollárt kapott meg. India nem készült fel arra — mondotta —, hogy beláthatatlan időkig hozzájáruljon a menekültek jelenlétéhez. Mór Nemzet 'Szerda, 1971. október 17. New York-i tudósítónk jelenti: Washington veresége „No” — mondta a kamerani küldött utolsóként a név szerinti szavazásban, ekkor new York-i idő szerint este Háromnegyed tíz volt, a közgyűlés 50:64 arányban, 15 tartózkodással elvetette az amerikai indítványt, miszerint bármely, a tajvani rezsim kizárásához vezető javaslat minősüljön „fontos kérdésnek”. Ez volt a kulcsfontosságú szavazás, erre készült, erről találgatott egész nap és előtte a múlt héten mindenki. Ezután már nem volt kétséges a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogait helyreállító javaslat elfogadása. „Lovamat egy országért?** A világszervezet történetének leghosszabb, 1950 ősze óta tartó vitája azonban még két ingerült órával meghosszabbodott a kulcsszavazás után, így a hétfő délután fél négykor kezdődött tanácskozás majd éjfélig tartó csata lett, ügyrendi fordulatokkal, szavazáshalasztási próbálkozásokkal. Amikor e sorokat írom, a sajtószoba televízióján látni az immár félig üres közgyűlési termet, ahol szavazataikat indokolják, már higgadtan, némely delegációk. Hírlapírók, delegátusok fáradtan tárgyalják a hétfői maratoni ülés drámai, az amerikai kollégák által kínosnak minősített eseményeit. Az ülés kezdetéig folytatta „lobbyzását” az amerikai és a japán küldöttség, s a szavazatvadászás körülményei, a vitát elhúzó ügyrendi manőverek egy utolsó, kétségbeesett „megdolgozási kísérletet” lepleztek. Már az is felröppent, hogy a New York-i tartózkodás költségeit sokalló és ezért az ülésszakon jelen nem levő Maldive-szigetek delegációját ideröpítő gépre várunk, ezért a halogatás... az amerikai körökből származó értesülések ugyanis nagyon szoros, netán egyetlen szavazaton múló erőpróbát jeleztek. Ekként Bush amerikai delegátus, texasi politikus fordíthatta volna meg III. Richard híres felkiáltását: „Lovamat egy országért” ... Mindenesetre kedd reggeli tévényilatkozatában Bush elpanaszolta, hogy több ország Washingtonnak ígérte szavazatát —, ezért volt magabiztos még hétfő délben is az USA delegációja — s aztán némely, meg nem nevezett küldöttségek anélkül változtattak ezen, hogy értesítették volna Busht vagy a külügyminisztériumot. Ez az alaptalannak bizonyult magabiztosság, és az egész „lobbyzásban” a Fehér Ház szerepe, máris vitatémája az amerikai politikai köröknek. Az előzetes és kincstári amerikai derűlátás alaptalanságát akkor kezdte gyanítani a közgyűlési terem többsége, amikor a rutinszerűnek indult hétfő délutáni vitában „váratlanul” előkerült egy tuniszi határozati javaslat a Kínai Népköztársaság felvételének és Tajvan kizárása kérdésének „teljes kettéválasztásáról”, s rögtön utána a szaúdarábiai küldött indítvány a tajvani népszavazásról. A tuniszi „kettéválasztó” terv csakúgy, mint a szaúdi javaslat mentőövet kínált a tajvani rezsimnek. Ekként aztán a „szavazzunk ma vagy holnap” kérdés az első erőpróbává vált. S az amerikaiakkal szavazó javaslattevők, meg a szintén ez oldalról jövő halogatást követelők akciója világossá tette: bajba került Bush delegációja. Maga Bush még egyszer megpróbálta megindokolni, miért vétek kizárni a csangkajsekista rezsimet, s — egyértelműen Nixon útjára és a vele kapcsolatos kombinációkra utalva — óvott mindenkit a „téves spekulációktól”. Ezt követően percenként változtak a szónokok az emelvényen, bonyolult, és ma már érdektelen, hétfő este idegborzoló ügyrendi vita kezdődött, melynek során a nagyon ráérősen viselkedő szaúdi küldött, Barády talán egy tucatszor is megjárta, pontosabban végigsétálta az utat a terem legszéléről a pódiumig. Végül a közgyűlés szavazhatott, s 56:53-as többséggel eldöntötte, hogy a régóta ismert határozati javaslatokról azonnal dönteni fog. Ekkor háromnegyed kilenc volt, de az ügyrendi akadékoskodás eztán is folytatódott. Hogy valami kétharmados többséget igénylő „fontos kérdés”, annak eldöntése megelőzi az érdemi tervezetek szavazását, így került végre sorra a kulcsfontosságúnak említett procedúra. Sorsolás után Kanada kezdte, s tőle haladva a névsorban Kamerun fejezte be a szavazást, amelyben az amerikai javaslatot elvető „nem”-ek végül biztos többségbe kerültek. Kivonulás, kirohanás Kiderült viszont, hogy valamilyen okból még mindig nem lehet vége, nem lehet — immár egyszerű többséggel — megszavazni a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogait helyreállító és az azokat bitorló rezsimet eltávolító javaslatot. Bush ekkor megpróbálta töröltetni a kizárási passzust — az albán javaslatból... S jött megint Barády is... Bush már nem tehet kiegészítést, ha egyszer a szavazási eljárás megkezdődött, okította ki a „feledékeny” amerikai delegációt Tanzánia, Szíria, Sierra Leone küldötte. És ekkor kiderült az amerikai újságírókat a kínossága miatt felbosszantó újabb időhúzás oka: a tajvani külügyminiszter bejelentette, hogy küldöttsége kivonul az ENSZ valamennyi szervezetéből. S amíg az egyik ajtón elvonultak, a másikon Bush rohant ki: kezet szorítani a „nemesen viselkedő” csangkajsekistákkal. (Azok később sajtóértekezletet tartottak, amelyen már — hála az időhúzásnak — sokszorosított nyilatkozatot osztottak ki, Peking szidalmazásával, az ENSZ balvégzetének ecsetelésével ... A „fontos kérdést” eldöntő szavazás tehát valóban fontos volt, s az albán javaslat szavazásakor már olyanok is melléálltak, akik előzőleg az amerikaiakkal tartottak... ekként a közgyűlés az érdemi határozatot 76:35-ös nagy többséggel (17 tartózkodással) hagyta jóvá. Amint a New York Timesben Max Frankel írta — Washingtonból keltezett kommentárjában —a szavazás megszüntette a Kínai NK nemzetközi elszigetelésének két évtizedes, amerikai erőfeszítéssel fenntartott állapotát. S Frankel jelzi a hétfői amerikai kudarc és körülményei nyomán várható vitákat, amikor azt írja, hogy a szavazási csata csak még drámaibbá tette Peking „érkezését”, s alighanem az amerikai konzervatív körök bosszankodása is csak fokozódott a vereség megalázó körülményei folytán. Avar János t ) A Timiti nyilatkozata Tokióból jelenti a Reuter. A japán parlament rendkívüli ülésén vitatta meg az ENSZ közgyűlésének döntését. Szato miniszterelnök az ellenzék állandó közbekiáltásaival tarkított beszédében kijelentette, hogy a kormány nem halandó felmondani Tajvannal fennálló szerződéseit. A japán kormány — megfigyelők szerint — súlyos belpolitikai válságnak néz elébe. „A közgyűlés döntését nem szabad úgy értékelni, mint győzelmet vagy vereséget, hanem úgy kell tekinteni, mint egy cselekvőképesebb és realistább nemzetközi rendszer irányába tett szükséges lépést. Az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszaka ebből a szempontból döntő jelentőségűnek minősíthető” — jelentette ki a közgyűlésben Vuhant főtitkár. Pekingből jelenti a Reuter. Néhány órával az ENSZ-közgyűlésben lezajlott drámai szavazás után Csi Peng-fej, a Kínai Népköztársaság ügyvezető külügyminisztere kijelentette: tanulmányozzák annak kérdését, hogy delegációt küldenek New Yorkba, az ENSZ székhelyére. Pekingi megfigyelők úgy vélik, hogy erre hamarosan sor kerülhet. A tajvani rezsim alelnöke, Jen Csian-kan kedden felhívást intézett a sziget lakosságához, „fogadja felháborodással” azt a tényt, hogy az országot kizárták az ENSZ-ből. Folytatódtak a magyar—NDK külügyminiszteri tárgyalások Otto Winter, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere — aki hivatalos baráti látogatásán tartózkodik hazánkban — és a kíséretében levő személyiségek kedd délelőtt a Hősök terén ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták a magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Péter János külügyminiszter. A koszorúzás után Otto Winter és kíséretének tagjai a főváros nevezetességeivel — egyebek között a metróval — ismerkedtek. Kedden délután a Külügyminisztériumban folytatódtak a hétfőn, megkezdett magyar— NDK külügyminiszteri tárgyalások. Péter János és Otto Winter kölcsönösen tájékoztatták egymást kormányaiknak a nemzetközi élet legfontosabb, időszerű kérdéseiben kialakított álláspontjáról. Behatóan tanulmányozták az európai politikai helyzetet, nagy figyelmet szentelve az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívása kérdéseinek, s egyúttal megvizsgálták az ezzel kapcsolatos soron következő tennivalókat. A tárgyalásokat szívélyes, baráti légkör és a nézetek teljes azonossága jellemezte. Varsóban nagy figyelemmel kísérték a „bonni fordulót” Márkus Gyula, az MTI varsói tudósítója jelenti: Hétfőn Bonnban külügyminiszter-helyettesi szinten lengyel—nyugatnémet tárgyalások kezdődtek. A lengyel főváros politikai köreiben nagy figyelemmel kísért kétnapos „bonni forduló”, a két kormány képviselői között ez év júniusában Varsóban sorra került megbeszélések folytatása. A lengyel küldöttséget A. Willmann külügyminiszter-helyettes, a nyugatnémetet Frank külügyi államtitkár és von Staden minisztériumi igazgató vezeti. A lengyel delegáció vezetője hétfőn találkozott Bahrral, a kancellári hivatal államtitkárával is. Willman lengyel külügyminiszter-helyettes kedden befejezte kétnapos bonni tárgyalásait felelős nyugatnémet személyiségekkel. A bonni kormány szóvivője közölte, hogy a lengyel—nyugatnémet párbeszédet megfelelő időben Varsóban folytatják. Személyi változások a lengyel kormányban Varsóból jelenti az MTI. A Szejm ülésén Piotr Jaroszewicz miniszterelnök előterjesztette a kormány beszámolóját az 1971. évi módosított népgazdasági terv és költségvetés végrehajtásának menetéről. A többi között kiemelte, hogy az ország lakosságának pénzbevételei az idén 52 milliárd zlotyval növekedtek. „Ebben az esztendőben a tavalyihoz képest a reálbérek 5 százalékos emelkedésével számolhatunk — mutatott rá. Jaroszewicz az expozéjának befejeztével kérte a nemzetgyűlést, hogy mentse fel tisztségéből Lucjan Motyka művelődés- és művészetügyi, Stanislaw Walczak igazságügyi és Edward Zawada vegyipari minisztert. Egyidejűleg javasolta, hogy Wlodzimierz Berutowiczot igazságügyi, Jerzy Olszewskit pedig vegyipari miniszterré nevezzék ki. A kulturális és művészetügyi miniszter tisztsége egyelőre betöltetlen marad. A nemzetgyűlés a kormány elnökének javaslatait egyhangúan elfogadta. A Szejm egyidejűleg Jaroszewicz előterjesztése alapján Mieczyslaw Jagielski miniszterelnök-helyettest, eddigi tisztségének meghagyásával, kinevezte az Állami Tervbizottság elnökévé. (Ez a tisztség az utóbbi hónapokban betöltetlen volt.) Az ülésszak kedd délután befejezte munkáját. Gustáv Inieális Megnyugvás, józanodás az értelmiség soraiban Prágából jelenti az MTI. Az ifjúság megnövekedett szerepével, az értelmiség helyzetével, valamint a választási előkészületekkel foglakozott a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskolán elmondott beszédében Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, aki hétfőn részt vett a Szocialista Ifjúsági Szövetség egyetemi képviselői által rendezett kétnapos országos értekezlet megnyitásán. Gustáv Husák rámutatott, hogy a főiskolákon tapasztalható változáshoz hasonló fejlődés jellemző az egész szocialista értelmiség magatartására is. „Azt mondhatnám — hangoztatta —, hogy az értelmiség soraiban megnyugvás, józanodás megy végbe, sokan becsülettel igyekeznek megtalálni helyüket országunk életében. A párt főtitkára szólott a csehszlovákiai választások előtt mindinkább kibontakozó nyugati propaganda-hadjáratról. Emlékeztetett arra, hogy még az úgynevezett komoly nyugati újságok is gyakran merítenek a legagresszívabb emigráns körök forrásaiból, s a korábbinál is szembeötlőbb a tárgyilagosság teljes hiánya. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy az átélt zavar és megrázkódtatás után Csehszlovákia jelenleg konszolidált, fejlett, szilárd szocialista állam, amelynek a XIV. pártkongresszus által megszabott politikai koncepcióját dolgozó népünk abszolút többsége támogatja — fejezte be beszédét Gustáv Husák. Tito elnök első hivatalos látogatása az Egyesült Államokban Belgrádból jelenti a Tanjug. Tito jugoszláv államelnök kedden reggel elindult az Egyesült Államokba, hogy viszonozza Nixon elnök 1970. őszi jugoszláviai látogatását. Ez a jugoszláv államelnök első hivatalos látogatása az Egyesült Államokban, bár a jugoszláv elnök 1960-ban, illetve 1963- ban nem hivatalos látogatása alkalmával már találkozott Eisenhower és Kennedy elnökkel. Lemondott a tunéziai kormány Tuniszból jelenti az AFP Habib Burgiba tunéziai köztársasági elnök kedden reggel fogadta Hédi Nuira miniszterelnököt. A kormányfő a kihallgatás után közölte a sajtóval: benyújtotta kormányának lemondását. Hozzáfűzte, az államfő felkérte őt, hogy az új miniszterelnök kijelöléséig maradjon tisztségében és intézze a folyó ügyeket. Az új tunéziai kormány megalakításával Hédi Nuirát bízták meg. A külpolitika hírei 0 (New York, TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága folytatta a vitát a nemzetközi biztonság megszilárdítására vonatkozó, az előző ülésszakon elfogadott nyilatkozatról. Felszólalt Klusák csehszlovák külügyminiszterhelyettes. 0 (Tripoli, INA) Szadat elnök ma Líbiába érkezik. 0 (Kairó, MTI) Szerdán választják meg az egyiptomi parlament, a népi gyűlés 338 képviselőjét. 0 (Bécs, MTI) Ausztriában, megemlékeztek arról, hogy 1955. október 26-án, néhány hónappal az osztrák államszerződés megkötése után törvénybe iktatták Ausztria örökös semlegességét. ‡› (Bukarest, Agerpres) Bukarestbe érkezett a szovjet hadsereg politikai főcsoportjának küldöttsége. Õ (Peking, Új-Kína) Kína és Belgium felvette a diplomáciai kapcsolatokat. Tajvan megszakította kapcsolatait Belgiummal.