Magyar Nemzet, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-09 / 33. szám
A 1elevízió műsoráról laiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimii* A hét interjúja. Az első magyar, aki belépő vízumot kapott az új bengál államtól, Bangla Deshtől, Sugár András, A hét riportere. Vele együtt utazott Mátray Mihály rendezőoperatőr is. Beszámoló riportjuk A hét kiemelkedő eseménye volt, mondhatni, a hét tévéműsoráé is. Nem az első eset, hogy A hét szenzációnak is beillő riportot vagy interjút sugároz; mindjárt kezdetben ilyen adás volt az Arafattal folytatott beszélgetés a jordániai háború idején. A legutóbbi adás többi része is elismerő figyelmet érdemel, Kiss Csaba külpolitikai kommentárja, a nyelvtudásról készített kitűnő riport, a beszélgetés Huszár István államtitkárral; példamutató mindegyik, hogyan lehet érdekesen és elmélyülten szólni fontos kérdésekrő. Az igazán jó riportok közül is kiemelkedett azonban Sugár András és Mátray Mihály beszámolója Bangladeshben tett útjukról. Szerkezetét tekintve ez a riport a megismerés fokozatait követte, egy lakodalom képeivel kezdődött, beszélgetéseket, utcaképeket váltogatott, a mindennapi élet apróságain át vezetett el a fiatal ország állami életének középpontjáig, a bengáliai kormányzat vezetőjének hivatalába. Az oldottabb, futó benyomásokat, vagy a magánélet epizódjait rögzítő részek is az újjászülető, új, saját életet kezdő ország gondjait és örömeit érzékeltették. Sugár András beszélgetése Rahman sejkkel hasonlóképpen az apró megfigyelések jellemző mozaikjába ágyazódott, s így a bengál kormányfő nyugodt magabiztossága nemcsak államférfiúi arcát, hanem emberi portréját is bemutatta. Emlékezés a hídra Mennyire véletlen a véletlen, ezt döbbenetesen példázza a Margit-híd felrobbanása 1944. november 4-én, a nyilas rémuralom idejéig. Oláh Gábor dokumentumfilmje igen sokrétűen idézte föl a tragikuseseményt. Magát a robbanást néhány egykorú fotó mutatta, éppoly elmosódottan, mint ahogyan a legtöbbünk emlékezete őrzi a most már csaknem három évtizedes emléket. A film nagy részének középpontjába éppen ezt állította Oláh Gábor, az emlékezetet. Menynyire sokféle lehet ez! Az arcok, a szemek, a hang elárulja, ki hogyan hordozza és viseli emlékeit. Az egyik számára évtizedek múltán is megrázó és meghatározó élmény, amelynek legapróbb részletei is elevenek még benne, s amely belső, emberi tartását meghatározta, olyan erősen, hogy erről a hatásról őszintén, bensőségesen tud vallani, mindenféle mesterkéltség vagy fellengzősség nélkül. A másik ajkán a bizonyára gyakori emlékezés elkopott már, a krimiséma rátelepedett, önkéntelenül is színezi az elbeszélést, hatásosnak véli, mert hatásvadászóként gyakran átélt fordulatokat ismétel. A szubjektív emlékezéseket Oláh Gábor szembeállította a hadtörténész szavával, s ebből mutatkozik meg világosan, hogy mennyire nem a véletlen a véletlen: a fasiszta hadviselés módszereiből szinte szükségszerűen következik az effajta véletlen, s a robbanás így valójában robbantás. Harmadjára Oláh Gábor a ma járókelőivel, javarészt fiatalokkal szembesítette az emlékeket. Feledés fedi el már előlük az egykori tragédiát, amelyet mégsem árt olykor fölidézni, tanulságul, s nemcsak azért, hogy hiteles ismereteink legyenek a közelmúlt történelméről, hanem azért is, hogy hiteles képünk legyen önmagunkról. Röviden Portrésorozatnak mondható Csehov egyfelvonásosa is, a Lakodalom, amelyet Szirtes Tamás rendezésében mutatott be a tévé Egy lakodalom valóban nagyon alkalmas arra, hogy ki-ki megmutassa valódi arcát, s éppen azáltal, hogy ilyenkor a hétköznapi látszatokat ünnepi látszattá igyekszik földuzzasztani. Vagyis képmutatásának karikatúráját Az UNESCO néhány éve hívta életre a művészeti nevelés kérdéseivel, módszereivel foglalkozó, Ibsea nevű szervezetét (Képzőművészeti nevelési világszövetség). A két év előtti coventryi, a tavalyi helsinki kongresszus érdekes tanácskozásait 1371 decemberében egy szűkebb körű granadai összejövetel követte, ahol főleg szervezeti kérdéseket beszéltek meg, továbbá a következő kongresszus tematikáját. Mindhárom Inseatalálkozóra meghívták hazánkat is. ''' Domonkos Imre dr., az Insea magyar bizottságának elnöke, mint nagy tapasztalata művészetpedagógus, kezdettől fogva aktívan vesz részt a több világrészre kiterjedő munkában. Hazánk a tanácskozásokon olyan eredeti témákkal, bemutatókkal jelentkezett, hogy a mintegy kétezer tagú világszervezet művészeti nevelői felfigyeltek ránk és felmerült az a javaslat is, hogy tartsák a legközelebbi kongresszust Budapesten. Szeretnék személyes tapasztalatból megismerni a magyar művészeti nevelők eredményeit, módszereit. A helsinki kongresszuson élénk érdeklődést keltett Domonkos professzornak az az előadása, melyben Tarján Zoltánnak, a budapesti Radnóti Miklós egyetemi gyakorlóiskola tanárának művészeti nevelői munkásságát gazdag dokumentációs, anyaggal ismertette. A nemzetközi gyermekrajz-kiállításon bemutatott magyar rajzanyagot behatóan értékelték, vita is kerekedett belőle. Az általános vélemény végül is megegyezett abban, hogy a magyar gyermekek rajzai a spontaneitás, a tudatos formaalakítás, a színalkalmazás egységére épülnek. — Mi most az Insea legfőbb célja, teendője, hol tartanak a munkában, a teljes emberré nevelés nagy feladatának módszerességében? — kérdeztük a nemrég Granadából hazatért Domonkos Imrétől — Világszerte kibontakozóban van a sokrétű művészeti nevelési program megvalósításának igénye. Ha nálunk kerülne sor a kongresszusra, tematikáját tömören így fejezhetném ki: A látáskultúra és a jövő ifjúsága. Elgépiesedett környezetünkben meg kell őrizni vagy ki kell alakítani minden eszközt, mely az emberi alkotószellemet, az egyéniség eredetiségét kibontakoztatja. A művészeti nevelés módszerét úgy kívánjuk kidolgozni iskolában és társadalomban egyaránt, hogy a gyermek ne váljon az őt körülvevő alacsonyabb művészi termékek passzív befogadójává. Tisztázásra szorul például a kultúra és a tömegkultúra közötti különbség is. — Szerteágazó probléma a vizuális nevelés. De éppen a nemzetközi tanácskozáson jutottunk megegyezésre a teendők sorrendjében. Ezt csináljuk mi, szerény keretek között a pedagógusok Fáklya Klubjában, amikor képzőművészeti kollégiumokat tartunk, előadásokat az alkotó módszerekről és műhely betekintést egy-egy rajztanár munkásságáról Tavaszra pedig képzőművészeti nevelési napokra készülünk. Azt is el kell hamarosan dönteni, hogy a tömegkommunikációs eszközök, a távolsági műholdak lehetőségeit miképpen vonjuk be a vizuális nevelésbe. És a nagy kérdés is válaszra vár: milyen szerepe várt és lesz a látáskultúrának a gyors iramú technikai fejlődés századában. — Nincs könnyű dolga a pedagógusnak sem, akinek újjá kell születni; előítéletekkel, ódon módszerekkel lehetetlenség ma „látni-nézni” tanítani. De, ha Picasso is úgy nyilatkozott Brassainak, hogy amikor gyermekeket lát az utcán rajzolni, mindig tanul tőlük valamit, a mi rajzoktatóink is tanulhatnak növendékeiktől. Tanulnak is. Sok kiváló — mondhatnám fanatikus — rajztanárt tudnék említeni, aki hivatása magaslatán áll. Az a tevékenység, mely örömöt és esztétikai élvezetet szerez, a személyiségformálás egyik jelentős tényezője. A szocialista társadalmakban az esztétikai nevelés a legszélesebb körben lehetséges. „Minden érzék és tulajdonság teljes emancipációjának” zavartalanul kell megvalósulnia — mint Marx írta. Ezen dolgozik tehát most az Insea. Azon, hogy a gyermek igényelje környezetében, az iskolában, otthonában, városképben, mozgásban, zenében, minden testi és szellemi gesztusában az igazi, a valódi szépet. Ez az út is oda vezethet, hogy a kiművelt ízlésű gyermek, ha ember lesz, ne csak passzív élvezője legyen a társadalom javainak, hanem cselekvő formálója, alakítója. Dutka Mária adja önkéntelenül, s így leleplezi önmagát. Csehov mesterien rajzolta meg műveiben az embereknek ezt az önleleplező-képmutató arcát. A tévéfeldolgozásban is meg-megvillan egy-egy vonás Csehov ábrázolásából, de ezek széteső vonások, összképpé nem formálódnak. Külön-külön képek. Egy-egy sikeresebb színészi alakítás, mintegy betétszámként jelent meg a képernyőn, anélkül, hogy ez egész élt volna. Feleki Kamill, Garas Dezső és Ungvári László karikatúrája emelkedett ki a vázlatok sorából. Három lengyel novellát tűzött egy műsorba Janusz Kondratiuk, rendező. Helytállóbb volna ezeket epizódoknak, még inkább tanulmányoknak, etűdöknek nevezni. Háromféle, s valamennyire azért mégis rokon kifejezésmódddal kísérletezett a rendező, groteszk semmiségek, olykor éppenséggel közhelyek bemutatásával, pipiskedően szürke hangulatok érzékeltetésére. Talán leginkább a humor, az irónia hiányzott a filmből, s engedte, hogy a tehetséges törekvés ellenére végül is eléggé érdektelen maradjon a három lengyel novella. Z. L. vella: Nemzetközi érdeklődés a magyar művészeti nevelés iránt Magyar Nemzet A Petti Emlékbizottság tervei a 150. évforduló megünneplésére Dr. Orbán László ismertette a Petőfi-év eseményeit Jövő újév napján. 1973. január 1-én Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját ünnepeljük. A nagy évforduló és az 1973-as Petőfi-év ünnepségsorozatának méltó előkészítésére még 1971 februárjában Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének az elnökletével Petőfi Emlékbizottság alakult. Az emlékbizottság az idei esztendő január 28-án tartotta harmadik ülését és ezen fölkérték dr. Orbán Lászlót, a művelődésügyi miniszter első helyettesét, az emlékbizottság tagját, hogy a tervekről és jelentős előkészületekről tájékoztassa az országot. Dr. Orbán László kedden délelőtt 11 órakor találkozott a sajtó, a rádió és a televízió képviselőivel a Parlament Gobelintermében. A tájékoztatón a megyei napisajtó és a vidéki folyóiratok szerkesztőségeinek a képviselői is jelen voltak. Orbán László a tervezett ünnepségsorozat eseményeinek ismertetése előtt a nagy évfordulót átható szellemről, az ország szándékáról, a Petőfihez méltó ünnepség mondanivalójáról beszélt és ennek során sok más közt ezeket mondta: " Az ünnepségeket szeretnénk kiemelkedő módon lefolytatni és megrendezni, hogy az ünnepségsorozat fontos közéleti eseménnyé váljék és segítse elő Petőfi kultuszának az újjászületését A költő születésének 150. évfordulóját már a felszabadult magyar nép fogja megünnepelni. S mi a valódi örökösök jogán szeretnénk az évfordulót köszönteni. Arra törekszünk, hogy a szocialista eszmeiség, a hazafiság, az internador ,ami szellemében elmélyítsük Petőfi forradalmi költészetének az ismeretét. Arra törekszünk, hogy Petőfi szavát mindenkihez eljuttassuk. Szeretnénk, ha a külföld is minél szélesebb körben ünnepelné a költőt, mert Petőfi nem csuport a miénk, hanem minden szabadságszerető népé. Az ünnepségsorozat kialakításának munkájában javaslatokkal, elképzelésekkel az emlékbizottság valamennyi tagja részt vett. A társadalom részéről, szervezetek és egyének oldaláról száz és száz javaslat érkezett a bizottsághoz, amely azokat egybevetette a bizottság tagjainak javaslataival és ebből az egybevetésből született meg — még mindig nem a végleges, legalábbis az időpontokat illetően. — a munkaterv. Orbán László ezután áttért az ünnepségek ismertetésére. A Petőfi Emlékbizottság, a Hazafias Népfront, a KISZ és a Magyar Írók Szövetsége 1973. január 1-én, hétfőn este emlékünnepséget rendez az Erkel Színházban Budapesten. A népfront és a KISZ 1973. március 15-én délelőtt felvonulást és ünnepélyt szervez a Nemzeti Múzeum előtt. Március 15-én a Petőfi-emlékhelyeken, tehát azokban a helységekben, ahol Petőfi élt, vagy tartózkodott hosszabbra videbb ideig, megkoszorúzzák a Petőfi-szobrokat, emléktáblákat és díszfelvonulásokat tartanak. A Magyar Írók Szövetsége emlékülésen adózik majd Petőfinek, a költő szülesén, helyén, Kiskőrösön pedig még ebben az esztendőben, 1972. december 30-án ünnepi tanácsülést és emlékünnepet tartanak. A következő napon, 1972. december 31-én a Kommunista Ifjúsági Szövetség fáklyás felvonulást rendez Petőfi szülőhelyén. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum 1973 januárjában Petőfi-emlékkiállítást, a budapesti Hadtörténeti Múzeum pedig ugyancsak 1973 januárjában 48—49-es emlékkiállítást rendez. Pátzay Pál szobrászművész életnagyságú Petőfi-szobrot készít. Díszes Petőfi-emlékplakettet jelentetnek meg, ezeket az emlékbizottság adományozásra fogja felhasználni. Százezer példányban kiadják a történelmi nevezetességű 1942-es Petőfi-jelvényt, a valamikori Történelmi Emlékbizottság híres plakettjét, költő elbeszélő költeményeit az Olcsó Könyvtár sorozata nyújtja az olvasóknak. Tizenkét Petőfi-vers facsimile kiadását a Szépirodalmi és a Helikon készíti elő. Ugyancsak a Szépirodalmi jelenteti meg Illyés Gyula és V. Nyilassy Vilma Petőfi világa című képes albumát, amely a költő pályáját kíséri végig, a korabeli világot tárja elénk és Petőfi környezetével ismerteti meg az olvasót. A János vitézből kilencven perces rajzfilm készül, A helység kalapácsa alapján pedig forgatókönyv és játékfilm. A budapesti Thália Színház felújítja Petőfi Tigris és hiéna című drámáját és Illyés Gyula összeállításában színre visznek egy Petőfi-dokumentumdrámát. Ezen kívül a budapesti Irodalmi Színpad, az Egyetemi Színpad, az Ódry Színpad, a Déryné Színház, a debreceni és a kecskeméti színházak emlékeznek az évfordulóra. Az Országos Filharmónia meghívásos pályázatot hirdet Petőfi-dalokra, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat pedig Ascher Oszkár előadásában megjelenteti a teljes Helység kalapácsát. A jövő évi költészet napját 1973. április 11-én Petőfi szellemében, Petőfi emlékének hódolva rendezik meg. Megszervezik az európai költői konferenciát, amelyen előreláthatóan nyolcvan költő jelenik meg. Az ugyancsak 1973-ban tervezett műfordítói konferencián negyven Petőfi-fordító jelenlétével számolnak. A Tudományos Akadémia Petőfi és kora címmel nemzetközi szimpoziont rendez. A világban szétszóródott magyarok II. anyanyelvi konferenciáját 1973 nyarán a Petőfi-hagyományok ápolásának jegyében tartják meg. A Magyar Posta Petőfiemlékbélyeget bocsát ki, a Magyar Nemzeti Bank pedig az évforduló alkalmából arany és ezüst pénzérmeket veret. A Béke-világtanács a Petőfiévfordulót felvette az 1973. évi megemlékezései közé, az UNESCO titkársága pedig egyetért azzal, hogy az évforduló bekerüljön az 1973. évi megemlékezések közé. A végleges döntés az UNESCO 1972 novemberi közgyűlésére tartozik. A külföldi megemlékezések közül kiemelkedik Petőfi műveinek 300 000 példányos szovjetunióbeli kiadása. A baráti szocialista ország fővárosaiban, ezen kívül Kijevben, Pozsonyban, több erdélyi városban, Bécsben, Párizsban, Rómában Petőfi-emlékesteket vagy ünnepségsorozatot rendeznek. Moszkvában a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum szervez Petőfi-emlékkiállítást, de emlékkiállítások lesznek Kubában, Algériában, Peruban, Chilében, Ecuadorban, Venezuelában iszik. A könyvkiadás olyan tisztelgést mutat be a költő és életműve előtt, hogy csak a legnagyobb terveket említhetjük a nagyszabású kiadásból. Petőfi Sándor minden versét, százezer példányban, igen olcsó áron jelenteti meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. A . most Érkezett: NDK Import TV 2 normál ti. program vételére is alkalmas Ára: 5400 Ft OTP-hitel .Szerda, 1972. február 8. NAPLÓ Február 9 Darvas József születésének hatvanadik évfordulója alkalmából ünnepi estet rendez a Magyar Írók Szövetsége és a TIT irodalmi-nyelvi szakosztálya a Kossuth Klubban február 11-én. Köszöntőt mond Ortutay Gyula, közreműködik Jancsó Adrienné, Básti Lajos és Bessenyei Ferenc. Dobroszláv Lajos festőművész képeinek bemutatója február 12-én, szombaton délben nyílik meg az Ernst Múzeumban. Tóth Árpád festőművész kiállítót február 13-án, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitja meg dr. Solymár István művészettörténész, a Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese Kiskunfélegyházán, a Móra Ferenc Művelődési Központban. Irodalmi és tájmúzeum, valamint községi könyvtár létesül Petőfi egykori sárszentlőrinci lakóházában. A házban 1832-ben lakott a költő, akkor, amikor a sárszentlőrinci gimnáziumban tanult. A Móra Ferenc halálának 38. évfordulóján emléknapot tartottak kedden Kiskunfélegyházán. A városi tanács helyreálíttatta Móra Ferenc szülőházát, és ott emlékmúzeumot rendezett be. Az avató ünnepség után megkoszorúzták az író szobrát. oo A Budapesti Balettbarátok Klubjában dr. Lugossy Emma tart előadást vasárnap délután 3-kor a Táncírás rövid története és gyakorlata címmel (Budapest, VII., Akácfa utca 32.). Négyezer éves dokumentumra bukkantak a régészek Kairótól 25 kilométerre, Szakkarában. Az arámi nyelven írt szöveg arról a haditervről szól, amely Egyiptom szíriai elözönlését célozta. Kámál Mallakh nyelvtudós jelentős és ritka leletnek minősítette a papirusztekercset. Elmondta, hogy utoljára, 30 évvel ezelőtt, Asszuán mellett találtak arámi nyelven írt papiruszdokumentumot. A leletre Imhotep fáraó sírjában leltek rá.A Budapesti cirkuszfesztivál címmel egyórás filmet sugárzott a magyar cirkuszművészekről az egyesült államokbeli B ABC országos televízióhálózat. Görög regény és amerikai tanulmány kapta a francia írók díját A francia írók szavazatai alapján hétfőn Sztratisz Cirkász görög író Halódó városok című regényének és Alvin Toffler amerikai szerző A megrázó jövő című tanulmányának ítélték oda az 1971-es év legjobb külföldi művéért járó díjat. Cirkusz díjazott alkotásának cselekménye a Közel-Kelet három városában, Jeruzsálemben, Kairóban és Alexandriában játszódik a második világháború idején. Az amerikai szociológus, Toffler műve a jelenlegi civilizáció fejlődésének perspektíváival és a demográfiai problémával foglalkozik. Raktárról azonnal szállítunk! 1—2—3 ajtós öltözőszekrényt, fából, fehérre festve Támlás és támla nélküli laboratóriumi forgószéket Fémvázas támlásszéket, fehér műbőr kárpitozással Fémvázas, 4 üléses támlás padot, Modecor ülő- és hátlappal Fehér, lábpedálos hulladékgyűjtőt, cserélhető betéttel Megrendelhető : m m-OMKER V. KERESKEDELMI OSZTÁLY BÚTORCSOPORTJÁN Budapest, VII., Rózsa Ferenc utca 29. Telefon: 429—348