Magyar Nemzet, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

A 1­­elevízió műsoráról laiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimii* A hét interjúja. Az első magyar, aki belépő vízumot kapott az új bengál államtól, Bangla Deshtől, Su­gár András, A hét riportere. Vele együtt utazott Mátray Mihály rendezőoperatőr is. Be­számoló riportjuk A hét ki­emelkedő eseménye volt, mondhatni, a hét tévéműsoráé is. Nem az első eset, hogy A hét szenzációnak is beillő riportot vagy interjút sugároz; mind­járt kezdetben ilyen adás volt az Arafattal folytatott beszél­getés a jordániai háború ide­jén. A legutóbbi adás többi ré­sze is elismerő figyelmet ér­­­­demel, Kiss Csaba külpolitikai kommentárja, a nyelvtudásról készített kitűnő riport, a be­szélgetés Huszár István állam­titkárral; példamutató mind­egyik, hogyan lehet érdekesen és elmélyül­ten szólni fontos kérdésekrő. Az igazán jó ri­portok közül is kiemelkedett azonban Sugár András és Mát­ray Mihály beszámolója Bang­la­deshben tett útjukról. Szerkezetét tekintve ez a ri­port a megismerés fokozatait követte, egy lakodalom képei­vel kezdődött, beszélgetéseket, utcaképeket váltogatott, a mindennapi élet apróságain át vezetett el a fiatal ország álla­mi életének középpontjáig, a bengáliai kormányzat vezető­jének hivatalába. Az oldottabb, futó benyomásokat, vagy a ma­gánélet epizódjait rögzítő ré­szek is az újjászülető, új, saját életet kezdő ország gondjait és örömeit érzékeltették. Sugár András beszélgetése Rahman sejkkel hasonlóképpen az apró megfigyelések jellemző mo­zaikjába ágyazódott, s így a bengál kormányfő nyugodt magabiztossága nemcsak ál­lamférfiúi arcát, hanem embe­­­­ri portréját is bemutatta. Emlékezés a hídra Mennyire véletlen a vélet­len, ezt döbbenetesen példázza a Margit-híd felrobbanása 1944. november 4-én, a nyilas rémuralom idejéig. Oláh Gábor dokumentumfilmje igen sokré­­tűen idézte föl a tragikus­­ese­ményt. Magát a robbanást­ né­hány egykorú fotó mutatta, éppoly elmosódottan, mint ahogyan a legtöbbünk emléke­zete őrzi a most már csaknem három évtizedes emléket. A film nagy részének középpont­jába­ éppen ezt állította Oláh Gábor, az emlékezetet. Meny­nyire sokféle lehet ez! Az ar­cok, a szemek, a hang elárulja, ki hogyan hordozza és viseli emlékeit. Az egyik számára évtizedek múltán is megrázó és meghatározó élmény, amely­nek legapróbb részletei is ele­venek még benne, s amely bel­ső, emberi tartását meghatá­rozta, olyan erősen, hogy erről a hatásról őszintén, bensősége­sen tud vallani, mindenféle mesterkéltség vagy fellengzős­­ség nélkül. A másik ajkán a bizonyára gyakori emlékezés elkopott már, a krimiséma rá­telepedett, önkéntelenül is szí­nezi az elbeszélést, hatásosnak véli, mert hatásvadászóként gyakran átélt fordulatokat is­métel. A szubjektív emlékezéseket Oláh Gábor szembeállította a hadtörténész szavával, s ebből mutatkozik meg világosan, hogy mennyire nem a véletlen a véletlen: a fasiszta hadvise­­lés módszereiből szinte szük­ségszerűen következik az ef­fajta véletlen, s a robbanás így valójában robbantás. Harmadjára Oláh Gábor a ma járókelőivel, javarészt fia­talokkal szembesítette az em­lékeket. Feledés fedi el már előlük az egykori tragédiát, amelyet mégsem árt olykor fölidézni, tanulságul, s nem­csak azért, hogy hiteles isme­reteink legyenek a közelmúlt történelméről, hanem azért is, hogy hiteles képünk legyen ön­magunkról. Röviden Portrésorozatnak mondható Csehov egyfelvonásosa is, a Lakodalom, amelyet Szirtes Tamás rendezésében mutatott be a tévé Egy lakodalom va­lóban nagyon alkalmas arra, hogy ki-ki megmutassa valódi arcát, s éppen azáltal, hogy ilyenkor a hétköznapi látsza­tokat ünnepi látszattá igyek­szik földuzzasztani. Vagyis képmutatásának karikatúráját Az UNESCO néhány éve hívta életre a művészeti ne­velés kérdéseivel, módszerei­vel foglalkozó, Ibsea nevű szervezetét (Képzőművészeti nevelési világszövetség). A két év előtti coventryi, a tavalyi helsinki kongresszus érdekes tanácskozásait 1371 decembe­rében egy szűkebb körű gra­­nadai összejövetel követte, ahol főleg szervezeti kérdé­seket beszéltek meg, továbbá a következő kongresszus te­matikáját. Mindhárom Insea­­találkozóra meghívták hazán­kat is. ''' Domonkos Imre­ dr., az In­­sea magyar bizottságának el­­nöke, mint nagy tapasztalata művészetpedagógus, kezdettől fogva aktívan vesz részt a több világrészre kiterjedő munkában. Hazánk a tanács­kozásokon olyan eredeti té­mákkal, bemutatókkal jelent­kezett, hogy a mintegy két­ezer tagú világszervezet mű­vészeti nevelői felfigyeltek ránk és felmerült az a javas­lat is, hogy tartsák a legkö­zelebbi kongresszust Budapes­ten. Szeretnék személyes ta­pasztalatból megismerni a magyar művészeti nevelők­ eredményeit, módszereit. A helsinki kongresszuson élénk érdeklődést keltett Do­monkos professzornak az az előadása, melyben Tarján Zoltánnak, a budapesti Rad­nóti Miklós egyetemi gyakor­lóiskola tanárának művészeti nevelői munkásságát gazdag dokumentációs, anyaggal is­mertette. A nemzetközi gyer­­mekrajz-kiállításon bemuta­tott magyar rajzanyagot beha­tóan értékelték, vita is ke­rekedett belőle. Az általános vélemény végül is megegye­zett abban, hogy a magyar gyermekek rajzai a spontanei­tás, a tudatos formaalakítás, a színalkalmazás egységére épülnek. — Mi most az Insea leg­főbb célja, teendője, hol tar­tanak a munkában, a teljes emberré nevelés nagy felada­tának módszerességében? — kérdeztük a nemrég Granadá­ból hazatért Domonkos Imré­­től — Világszerte kibontakozó­ban van a sokrétű művészeti nevelési program megvalósí­tásának igénye. Ha nálunk kerülne sor a kongresszusra, tematikáját tömören így fe­jezhetném ki: A látáskultúra és a jövő ifjúsága. Elgépiese­­dett környezetünkben meg kell őrizni vagy ki kell ala­kítani minden eszközt, mely az emberi alkotószellemet, az egyéniség eredetiségét kibon­takoztatja. A művészeti ne­velés módszerét úgy kívánjuk kidolgozni iskolában és tár­sadalomban egyaránt, hogy a gyermek ne váljon az őt kö­rülvevő alacsonyabb művészi termékek passzív befogadójá­vá. Tisztázásra szorul például a kultúra és a tömegkultúra közötti különbség is. — Szerteágazó probléma a vizuális nevelés. De éppen a nemzetközi tanácskozáson ju­tottunk megegyezésre a teen­dők sorrendjében. Ezt csinál­juk mi, szerény keretek kö­zött a pedagógusok Fáklya Klubjában, amikor képzőmű­vészeti kollégiumokat tartunk, előadásokat az alkotó mód­szerekről és m­űh­ely beteki­n­­­tést egy-egy rajztanár mun­kásságáról Tavaszra pedig képzőművészeti nevelési na­pokra készülünk. Azt is el kell hamarosan dönteni, hogy a tömegkommunikációs eszkö­zök, a távolsági műholdak le­hetőségeit miképpen vonjuk be a vizuális nevelésbe. És a nagy kérdés is válaszra vár: milyen szerepe várt és lesz a látáskultúrának a gyors iramú technikai fejlődés századában. — Nincs könnyű dolga a pedagógusnak sem, akinek újjá kell születni; előítéletek­kel, ódon módszerekkel lehe­tetlenség ma „látni-nézni” ta­nítani. De, ha Picasso is úgy nyilatkozott Brassainak, hogy amikor gyermekeket lát az utcán rajzolni, mindig tanul tőlük valamit, a mi r­ajzokta­­tóink is tanulhatnak növen­dékeiktől. Tanulnak is. Sok kiváló — mondhatnám fana­tikus — rajztanárt tudnék em­líteni, aki hivatása magaslatán áll. Az a tevékenység, mely örömöt és esztétikai élvezetet szerez, a személyiségformálás egyik jelentős tényezője. A szocialista társadalmak­ban az esztétikai nevelés a legszélesebb körben lehetsé­ges. „Minden érzék és tulaj­donság teljes emancipációjá­nak” zavartalanul kell meg­valósulnia — mint Marx írta. Ezen dolgozik tehát most az Insea. Azon, hogy a gyermek igényelje környezetében, az iskolában, otthonában, város­képben, mozgásban, zenében, minden testi és szellemi gesz­tusában az igazi, a valódi szé­pet. Ez az út is oda vezet­het, hogy a kiművelt ízlésű gyermek, ha ember lesz, ne csak passzív élvezője legyen a társadalom javainak, hanem cselekvő formálója, alakítója. Dutka Mária adja önkéntelenül, s így lelep­lezi önmagát. Csehov meste­rien rajzolta meg műveiben az embereknek ezt az önleleple­­ző-képmutató arcát. A tévé­feldolgozásban is meg-megvil­­lan egy-egy vonás Csehov áb­rázolásából, de ezek széteső vonások, összképpé nem for­málódnak. Külön-külön képek. Egy-egy sikeresebb színészi alakítás, mintegy betétszám­ként jelent meg a képernyőn, anélkül, hogy ez egész élt vol­na. Feleki Kamill, Garas De­zső és Ungvári László karika­túrája emelkedett ki a vázla­tok sorából. Három lengyel novellát tű­zött egy műsorba Janusz Kond­­ratiuk, rendező. Helytállóbb volna ezeket epizódoknak, még inkább tanulmányoknak, etű­döknek nevezni. Háromféle, s valamennyire azért mégis ro­kon kifejezésmódddal kísérle­tezett a rendező, groteszk sem­miségek, olykor éppenséggel közhelyek bemutatásával, pi­­piskedően szürke hangulatok érzékeltetésére. Talán legin­kább a humor, az irónia hiány­zott a filmből, s engedte, hogy a tehetséges törekvés ellenére végül is eléggé érdektelen ma­radjon a három lengyel no­vella. Z. L. vella: Nemzetközi érdeklődés a magyar művészeti nevelés iránt Magyar Nemzet A Petti Emlékbizottság tervei a 150. évforduló megünneplésére Dr. Orbán László ismertette a Petőfi-év eseményeit Jövő újév napján. 1973. ja­nuár 1-én Petőfi Sándor szü­letésének 150. évfordulóját ünnepeljük. A nagy évforduló és az 1973-as Petőfi-év ün­nepségsorozatának méltó elő­készítésére még 1971 február­jában Losonczi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének az el­nökletével Petőfi Emlékbizott­ság alakult. Az emlékbizott­ság az idei esztendő január 28-án tartotta harmadik ülé­sét és ezen fölkérték dr. Or­bán Lászlót, a m­űvel­ődésügyi miniszter első helyettesét, az emlékbizottság tagját, hogy a tervekről és jelentős előké­születekről tájékoztassa az or­szágot. Dr. Orbán László ked­den délelőtt 11 órakor talál­kozott a sajtó, a rádió és a televízió képviselőivel a Par­lament Gobelintermében. A tájékoztatón a megyei napi­sajtó és a vidéki folyóiratok szerkesztőségeinek a képvise­lői is jelen voltak. Orbán László a tervezett ünnepségsorozat eseményeinek ismertetése előtt a nagy év­fordulót átható szellemről, az ország szándékáról, a Petőfi­hez méltó ünnepség mondani­valójáról beszélt és ennek so­rán sok más közt ezeket mondta: " Az ünnepségeket szeret­nénk kiemelkedő módon le­folytatni és megrendezni, hogy az ünnepségsorozat fontos közéleti eseménnyé váljék és segítse elő Petőfi kultuszá­nak az újjászületését A költő születésének­ 150. évfordulóját már a felszabadult magyar nép fogja megünnepelni. S mi a valódi örökösök jogán sze­retnénk az évfordulót köszön­teni. Arra törekszünk, hogy a szocialista eszmeiség, a haza­­fiság, az internad­or­ ,­ami szellemében elmélyítsük Pe­tőfi forradalmi költészetének az ismeretét. Arra törekszünk, hogy Petőfi szavát mindenki­hez eljuttassuk. Szeretnénk, ha a külföld is minél széle­sebb körben ünnepelné a köl­tőt, mert Petőfi nem csuport a miénk, hanem minden sza­bad­ságszerető népé. Az ünnepségsorozat kialakí­tásának munkájában javasla­tokkal, elképzelésekkel az em­lékbizottság valamennyi tagja részt vett. A társadalom ré­széről, szervezetek és egyé­nek oldaláról száz és száz javaslat érkezett a bizottság­hoz, amely azokat egybeve­tette a bizottság tagjainak ja­vaslataival és ebből az egy­bevetésből született meg — még mindig nem a végleges, legalábbis az időpontokat il­letően. — a munkaterv. Orbán László ezután áttért az ünnepségek ismertetésére. A Petőfi Emlékbizottság, a Hazafias Népfront, a KISZ és a Magyar Írók Szövetsége 1973. január 1-én, hétfőn este emlékünnepséget rendez az Erkel Színházban Budapes­ten. A népfront és a KISZ 1973. március 15-én délelőtt felvonulást és ünnepélyt szer­vez a Nemzeti Múzeum előtt. Március 15-én a Petőfi-emlék­­helyeken, tehát azokban a helységekben, ahol Petőfi élt, vagy tartózkodott hosszabb­ra videbb ideig, megkoszorúz­zák a Petőfi-szobrok­at, em­léktáblákat és díszfelvonulá­­sokat tartanak. A Magyar Írók Szövetsége emlékülésen adó­zik majd Petőfinek, a költő szülesén, helyén, Kiskőrösön pedig még ebben az esztendő­ben, 1972. december 30-án ünnepi tanácsülést és emlék­ünnepet tartanak. A követke­ző napon, 1972. december 31-én a Kommunista­ Ifjúsági Szövetség fáklyás felvonulást rendez Petőfi szülőhelyén. A budapesti Petőfi Irodal­mi Múzeum 1973 januárjában Petőfi-emlékkiállítást, a bu­dapesti Hadtörténeti Múzeum pedig ugyancsak 1973 január­jában 48—49-es emlékkiállí­­­tást rendez. Pátzay Pál szobrászművész életnagyságú Petőfi-szobrot készít. Díszes Petőfi-emlékpla­­kettet jelentetnek meg, ezeket az emlékbizottság adományo­zásra fogja felhasználni. Száz­ezer példányban kiadják a történelmi nevezetességű 1942-es Petőfi-jelvényt, a va­lamikori Történelmi Emlékbi­zottság híres plakettjét, költő elbeszélő költeményeit az Olcsó Könyvtár sorozata nyújtja az olvasóknak. Tizen­két Petőfi-vers facsimile ki­adását a Szépirodalmi és a He­likon készíti elő. Ugyancsak a Szépirodalmi jelenteti meg Illyés Gyula és V. Nyilassy Vilma Petőfi világa című ké­pes albumát, amely a költő pá­lyáját kíséri végig, a korabeli világot tárja elénk és Petőfi környezetével ismerteti meg az olvasót. A János vitézből kilencven perces rajzfilm készül, A hely­ség kalapácsa alapján pedig forgatókönyv és játékfilm. A budapesti Thália Színház fel­újítja Petőfi Tigris és hiéna című drámáját és Illyés Gyula összeállításában színre visznek egy­ Petőfi-dokumentumdrámát. Ezen kívül a budapesti Irodal­mi Színpad, az Egyetemi Szín­pad, az Ódry Színpad, a Dé­ryné Színház, a debreceni és a kecskeméti színházak emlé­keznek az évfordulóra. Az Országos Filharmónia meghívásos pályázatot hirdet Petőfi-dalokra, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat pe­dig Ascher Oszkár előadásá­ban megjelenteti a teljes Hely­ség kalapácsá­t. A jövő évi költészet napját 1973. április 11-én Petőfi szel­lemében, Petőfi emlékének hó­dolva rendezik meg. Megszer­vezik az európai költői konfe­renciát, amelyen előrelátha­tóan nyolcvan költő jelenik meg. Az ugyancsak 1973-ban tervezett műfordítói konferen­cián negyven Petőfi-fordító je­lenlétével számolnak. A Tudo­mányos Akadémia Petőfi és kora címmel nemzetközi szim­­poziont rendez. A világban szétszóródott magyarok II. anyanyelvi konferenciáját 1973 nyarán a Petőfi-hagyományok ápolásának jegyében tartják meg. A Magyar Posta Petőfi­­emlékbélyeget bocsát ki, a Ma­gyar Nemzeti Bank pedig az évforduló alkalmából arany és ezüst pénzérmeket veret. A Béke-világtanács a Petőfi­­évfordulót felvette az 1973. évi megemlékezései közé, az UNESCO titkársága pedig egyetért azzal, hogy az évfor­duló bekerüljön az 1973. évi megemlékezések közé. A vég­leges döntés az UNESCO 1972 novemberi közgyűlésére tarto­zik. A külföldi megemlékezések közül kiemelkedik Petőfi mű­veinek 300 000 példányos szov­jetunióbeli kiadása. A baráti szocialista ország fővárosai­ban, ezen kívül Kijevben, Po­zsonyban, több erdélyi város­ban, Bécsben, Párizsban, Ró­mában Petőfi-emlékesteket vagy ünnepségsorozatot ren­deznek. Moszkvában a buda­pesti Petőfi Irodalmi Múzeum szervez Petőfi-emlékkiállítást, de emlékkiállítások lesznek Kubában, Algériában, Peru­ban, Chilében, Ecuadorban, Venezuelában is­­zik. A könyvkiadás olyan tisztelgést mutat be a költő és életműve előtt, hogy csak a legnagyobb terveket említhetjük a nagyszabású ki­adásból. Petőfi Sándor minden versét, százezer példányban, igen olcsó áron jelenteti meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. A . most Érkezett: NDK Import TV 2 normál ti. program vételére is alkalmas Ára: 5400 Ft OTP-hitel .Szerda, 1972. február 8. NAPLÓ Február 9 Darvas József születésének hatvanadik évfordulója alkal­mából ünnepi estet rendez a Magyar Írók Szövetsége és a TIT irodalm­i-nyelvi szakosztá­lya a Kossuth Klubban február 11-én. Köszöntőt mond Ortu­­tay Gyula, közreműködik Jan­­csó Adrienné, Básti Lajos és Bessenyei Ferenc.­­ Dobroszláv Lajos festőmű­vész képeinek bemutatója feb­ruár 12-én, szombaton délben nyílik meg az Ernst Múzeum­ban. Tóth Árpád festőművész ki­állító­­t február 13-án, vasár­­nap délelőtt 11 órakor nyitja meg dr. Solymár István művé­szettörténész, a Nemzeti Galé­ria főigazgató-helyettese Kis­kunfélegyházán, a Móra Fe­renc Művelődési Központban.­­ Irodalmi és tájmúzeum, va­lamint községi könyvtár léte­sül Petőfi egykori sárszentlő­rinci lakóházában. A házban 1832-ben lakott a költő, akkor, amikor a sárszentlőrinci gim­náziumban tanult. A Móra Ferenc halálának 38. évfordulóján emléknapot tar­tottak kedden Kiskunfélegyhá­zán. A városi tanács helyreál­­íttatta Móra Ferenc szülőhá­zát, és ott emlékmúzeumot rendezett be. Az avató ünnep­ség után megkoszorúzták az író szobrát. oo A Budapesti Balettbarátok Klubjában dr. Lugossy Emma tart előadást vasárnap délután 3-kor a Táncírás rövid törté­nete és gyakorlata címmel (Bu­dapest, VII., Akácfa utca 32.).­­ Négyezer éves dokumentum­ra bukkantak a­ régészek Kai­rótól 25 kilométerre, Szakka­rában. Az arámi nyelven írt szöveg arról a haditervről szól, amely Egyiptom szíriai elözön­­lését célozta. Kám­ál Mallakh­ nyelvtudós jelentős és ritka le­letnek minősítette a papirusz­­tek­ercset. Elmondta, hogy utol­jára, 30 évvel ezelőtt, Asszuán mellett találtak arámi nyelven írt papiruszdokumentumot. A leletre Imhotep fáraó sírjában leltek rá.A Budapesti cirkuszfesztivál címmel egyórás filmet sugár­zott a magyar cirkuszművé­­szekről az egyesült államok­beli B ABC országos televízióhá­lózat. Görög regény és amerikai tanulmány kapta a francia írók díját A francia írók szavazatai alapján hétfőn Sztratisz Cir­­kász görög író Halódó városok című regényének és Alvin Toffler amerikai szerző A megrázó jövő című tanulmá­nyának ítélték oda az 1971-es év legjobb külföldi művéért járó díjat. Cirkusz díjazott al­kotásának cselekménye a Kö­zel-Kelet három városában, Jeruzsálemben, Kairóban és Alexandriában játszódik a második világháború idején. Az amerikai szociológus, Toff­ler műve a jelenlegi civilizá­ció fejlődésének perspektívái­val és a demográfiai problé­mával foglalkozik. Raktárról azonnal szállítunk! 1—2—3 ajtós öltözőszekrényt, fából, fehérre festve Támlás és támla nélküli laboratóriumi forgószéket Fémvázas támlásszéket, fehér műbőr kárpitozással Fémvázas, 4 üléses támlás padot, Modecor ülő- és hátlappal Fehér, lábpedálos hulladékgyűjtőt, cserélhető betéttel Megrendelhető : m m-OMKER V. KERESKEDELMI OSZTÁLY BÚTORCSOPORTJÁN Budapest, VII., Rózsa Ferenc utca 29. Telefon: 429—348

Next