Magyar Nemzet, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-27 / 22. szám
Szombat, 1973. január 27. Megszigorították a szabadáras építési anyagok árának emelését Az építésiköltségek indokolatlan növekedésének megakadályozása érdekében jelent meg nemrégiben az új építésszerelési árutasítás, amely szerint most már az építési munkák körének 60 helyett 90 százalékában érvényesítik a kötött árak rendszerét. A felmérések azonban azt mutatják, hogy az utóbbi három évben az építőipari árak 14,7 százalékos emelkedésének zöme — 11 százaléka — kívülről, más ágazatok termékárainak változásaiból, a fuvarköltségek növekedéséből és egyéb begyűrűző változásokból ered. Ezért jelentős az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének most kiadott közleménye, amely szerint kiterjesztette tervezett áremelés előzetes bejelentésének kötelezettsége alá vont szabadáras építőanyagok, szerkezetek és berendezések körét. Az építőipar mintegy 80 ezer féle termékkel dolgozik. Az 1971. évi részletes felmérés szerint az építőiparian felhasznált termékeknek 42 százaléka tartozott a maximált árkategóriába és 58 százaléka volt szabadáras. Nyolc százaléka olyan szabadáras cikk, amelynél kötelező volt az árváltoztatás előzetes bejelentése. Ilyen bejelentési kötelezettség vonatkozott eddig azokra a falazóanyagokra, vasbetontermékekre, kitöltő elemekre, fűrészárukra, tetőfedő-anyagokra, amelyek nem tartoztak a maximált áras kategóriába. A most megjelent intézkedés öt termékcsoportban: a bitumen-, kátránytartalmú építési keverékanyag; a fém épületszerkezetek; a központi fűtési, fűtő-, folyadékmelegítő és hőkicserélő berendezések; a légállapot-szabályozó berendezések; valamint a felvonók csoportjában rendelte el a tervezett áremelés előzetes bejelentését. Ez az öt termékcsoport több ezer fajta cikket jelent, s így végeredményben lényegesen változott a hatékonyabb, szigorúbb ellenőrzés alá vont termékstruktúra, Így ugyanis az építőiparban felhasznált anyagok, szerkezetek és egyéb termékek nyolc százalékáról 21 százalékra növekedett az előzetes bejelentési kötelezettség alá tartozó szabadáras termékek köre, a kifejezetten szabadáras cikkeké pedig 58-ról 37 százalékra csökkent. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, tehát az ágazati árhatóság azonban felszólította vállalatait, hogy a náluk termelt valamennyi szabadáras termék tervezett áremelését előzetesen jelentsék a minisztériumnak. Egyébként az Árhivatal új rendelkezése a nyilvánosságra hozatallal már hatályba lépett. Szállodák, üdülők házgyári elemekből A házgyárak az utóbbi időben a vártnál kevesebb megrendelést kaptak területelőkészítési és pénzügyi gondok miatt. A negyedik ötéves terv hátralevő éveiben átlagosan mintegy ötezer, összesen 14—16 ezerrel több lakást építhetnének. A házgyári elemek tömeges felhasználása elsősorban a lakásépítésben gazdaságos, de több vállalat kezdeményezése mutatja, hogy e termékekkel kifizetődő szálloda, üdülő és turistaház építése is. A többi között a 43-as Állapoti Építőipari Vállalat házgyári elemekből épített Visegrádon üdülőt, s dolgozóinak munkásszállót a Fehérvári úton és Újpalotán. Osztatlan elismerést szereztek a szakemberek körében a Volga Szállóval, amelynek mintájára a győri házgyár termékeiből Pozsonyban épül szálloda. Hasonló tervekkel foglalkoznak a prágai, kijevi szakemberek, sőt osztrák és jugoszláv megrendelők is érdeklődtek. A műszaki lehetőségek szerint nincs különösebb akadálya a panelos családi házas lakótelepek építésének sem, de a házgyári termelés gazdaságossága csak akkor érvényesülhet, ha nagy sorozatot, sok száz lakás építését tervezik. Célszerű, ha a tanácsok és a házgyárakat működtető vállalatok együtt rögzítik a negyedik ötéves terv hátralevő éveinek lakásépítési programját. Egységes népesség-nyilvántartás Huszonnyolcezer pécsi Mol adatai számítógépben Pécsett a kívánt ütemben halad a népesség-nyilvántartási kísérlet előkészítése. Pécs város tanácsának végrehajtó bizottsága felhatalmazást kapott, hogy a tanácstagok 1973- ban esedékes általános választásának előkészítésénél az öszszeírást — az egységes népesség-nyilvántartás kialakításának előkészítéseként — az országos gyakorlattól eltérően végezze. Január első felében nemre, korra és állampolgárságra való tekintet nélkül öszszeírtak mindenkit a városban, az összeírás csaknem 160 ezer embert érintett. Eddig 28 ezer ember adatait táplálták elektronikus számítógépbe, amely a feldolgozást végzi. A nyilvántartás kezdetben tíz adatot tartalmaz, a végső kifejlesztés szakaszában azonban már személyenként száz adat nyilvántartására is sor kerülhet ezzel a rendszerrel. Az új nyilvántartási rendszer első terméke a pécsi választói névjegyzék. Pécsett a jövőben sem lesz szükség öszszeírásra, a számítógép bármikor megadja a fontos választói névjegyzéket. Hasonló módon teszik majd feleslegessé például a sorkötelesek, a személyi igazolvány kiváltására kötelezettek, az iskolakötelesek összeírását is. Egyidejűleg hozzákezdenek a különböző ágazati nyilvántartások számítógépre történő szervezéséhez. Fülöp János: PETŐFI VILÁG A Hová?Petőfi Mezőberényben — ez a két szó régóta egy drámát idéz, Németh Lászlóét. Való igaz, hogy a költőnek és családjának a mezőberényi rokonoknál való tartózkodása a görög sorstragédiák fojtott levegőjétől terhes. Ezt azonban csak mi, az utókor érezzük így. Akkor, 1849. július 3-a és 17-e között Petőfiék az életlehetőségeket mérlegelték. A meteorológia tudománya különös jelenséggel ismertette meg a világot: mialatt a „tornádó” néven ismert pusztító vihar sajátos spirálformában seper végig százkilométereken, azalatt e spirál „középpontjában” süt a nap és levél se rezzen. Nos, ilyenfajta pont volt akkor Mezőberény. Július 1-én, délután 6 órakor népgyűlést kellett volna tartani Pesten. A gyűlés szónokaiul Petőfit, Aranyt, a színész Egressy Gábort és Fáncsyt jelölték meg a falragaszok. Kossuth a tömegek fanatizálását várta ettől a gyűléstől, hogy megmenthesse a hazát. Ekkor már több mint két hete elhangzott I. Miklós orosz cár parancsa, melynek nyomán közel kétszázezer katona, 584 löveggel, behatolt Magyarországra. Ez a sereg egymagában is húszezer emberrel és 112 löveggel többet számlált, mint a magyaroké; pedig azt nyugat felől 164 500 osztrák katona és 770 osztrák löveg is támadta. S az osztrák csapatok irányítását az a Haynau vette át, aki az egész művelt világon felháborodást keltő bresciai rémtettel vallott perverz kegyetlenségéről : nőket korbácsoltatott meg. Haynau Magyarországra úgy vonult be, hogy kivétel nélkül minden hadifoglyot kivégeztetett. A július 1-i népgyűlés elmaradt. Petőfi keserű szavai szerint azért, mert a hirdetménynyel egy időben jelent meg a kormánynak az az értesítése, hogy (ismét) áthelyezi székhelyét egy kevésbé veszélyeztetett városba. „Én ezen komiszságra teljes erőm és tehetségem szerint dühbe jővén, s megemlékezvén még előbbeni sebeimről is, kaptam magamat, fölszedtem sátorfámat s másnap családommal együtt ide e békési magányba bujdokoltam ...” — írja Aranynak Szalontára. Politikus ember volt, tudta, hogy körözik — maga is látta a körözőlevelet —, nem táplált illúziókat arra nézve, mi lenne a sorsa Haynau kezében, kereste a menekülés útját. Észak és Dél felől az orosz cári sereg karolta át az országot — egyezmény kötelezte őket arra, hogy foglyaikat átadják az osztrákoknak. De Kelet felé még volt valami lehetőség. S két út: az egyik Arad, a másik Erdély felé. Aradot, a hatalmas várat, Damjanich tábornok védte, aki lábtörése miatt mozgó sereget nem irányíthatott. Petőfi ismerte Damjanichot személyesen is, egyszer meglátogatta Pesten, tisztelte hadvezéri képességeit, bízott benne. Július 17-én elhatározta, bekocsizik hozzá tanácsot kérni, de ... ... Ez az a „de”, ez a „deus ex machina”, amelyet szokás felelőssé tenni: a lovak induláskor megriadtak, nekivitték a szekeret a szemközti falnak, a javítás egész nap tartott. Ha ez a nap késedelem nincs, akkor a másnap hajnalban Mezőberénybe érkező Egressy Gábor és Kiss Sándor (Bem futártisztje) nem találkoznak Petőfivel, nem viszik el Erdélybe , a halálba. Ebben a dilemmában azonban még a „ha” is hamis. Ha Petőfi Aradon marad, ő is Damjanich sorsára jut, gyalázatos, nemtelen kivégzés áldozatául esik. Ha július 17-én nem találkozik Kissékkel, alighanem akkor is a harcot, a Bem melletti hősi halált, vagy — mert őszintébb az életösztön, mint a legszebben oda- s visszamagyarázott költői fogadalom — az idegenben vállalt további elvi és gyakorlati küzdelmet választja a zsarnokság ellen — minden zsarnokság ellen, a világszabadság szent nevében. Bonyhai Benjámin, Petőfinek a korábbi évekből — s Júliának kislánykorából, neveltetése idejéből — való ismerőse, megerősíti ezt az elképzelést visszaemlékezésében, mert nemcsak azt írja meg, hogy Petőfi szüntelenül ezen töprengett, hanem azt is, hogy Júlia, a betegeskedő kisfiú miatt, erről iparkodott le is beszélni. Ellene szól viszont e lelkiállapotnak Orlay Petrics Soma visszaemlékezése, mely szerint Petőfi, amikor azt hallotta Kisstől, hogy Bem várja és számít érkezésére, „kedvetlen és habozó lett”. Talán nem lélektani balfogás arra gondolnom, hogy Petőfit nem Bem hívása, hanem e hívásnak indító, s Júliának marasztaló hatása közti választás, illetve az ezzel járó feszültség tette kedvetlenné, habozóvá. Az emlékezők megegyeznek abban, hogy ekkor következett a házastársak négyszemközti beszélgetése, melyet döntés követett: indultak Erdélybe. De nemcsak a tények vallanak erről az élni és harcolni akarásról, hanem azok a közvetett, néha csak hangulatokat érzékeltető felhangok is, amelyeket lelkünkben keltenek. Petőfi, imént idézett, Aranynak írott levelében „a békési magányba bujdokoltam” szavakat így ölti tovább: „... azon óhajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek még csak küszöbére se kényszerítene sorsom ; s most itt vagyunk, s a melly percekben végkép felejtem, hogy hazám is van, tökéletesen boldog vagyok.” Mire a „Békés” című gyulai lap szerkesztője, Kohn Dávid, megírja, hogy Petőfi — Bonyhai Benjámin társaságában — „bejött” Mezőberényből a júl. 11-i megyei közgyűlésre, a az akkor meghirdetett országos böjtről (melyet a pap kultuszminiszter, Horváth Mihály az orosz betörés „ellenében” rendelt el) „hatásosan nyilatkozott” — könnyű elképzelnünk, miket mondott. A költő Mezőberényben írta a „Szörnyű idő”-t, amely valóban tragikus előérzete a szabadságharc bukásának, az azt követő rémuralomnak ... ... De Mezőberényben dolgozott a Caraffáról szóló drámán is, amelynek minden sora nyílvesszőként suhog az egyelőre csak hírből ismert és rettegett Haynau felé, akinek alakja mindennél kifejezőbben testesítette meg a zsarnokság ördögi jellemvonásait. „Sokszor látták az öreg Petrics kis kertjében lecsüggesztett fővel, hátratett kezekkel sétálni” — írja az egyik emlékező. Mire a másik: „...Utoljára 1849-ben Szarvason találkoztam Petőfivel a Bárány-fogadóban, hol ebéd után biliárdozott.” Nem hihető tehát a halálhangulat, de igen az élni akarás. Amely akkor is tündökölt, amikor az utolsó osztag, amely Bem mellett megmaradt, Orsovánál kilőtte az utolsó golyókat az ellenségre, s követte a tábornokot, akinek oldalán egy vászontarisznya függött — ez volt mindene — s akit a határ másik oldalán a török határőrök tisztelgéssel fogadtak, s aki az aleppói internálótáborból ajánlja fel szolgálatait a cár ellenében, még a mohamedán hitet is felveszi, hogy bizalommal legyenek iránta — de már akkor Petőfi nem volt, nem lehetett mellette. (Folytatjuk) Magyar Nemzet Állami támogatás a kereskedelem fejlesztésére A Belkereskedelmi Minisztérium pályázatot írt ki a belkereskedelmi ágazatba tartozó vállalatok és szövetkezetek részére a kereskedelmi hálózat technikai továbbfejlesztését célzó beruházásokra. A vállalatok saját pénzeszközei mellé az állam jelentős támogatást nyújt. 1973-ban a mélyhűtött termékek, a fagyasztott baromfi árusítását elősegítő nagy kapacitású hűtőbútorok, a bolt- és a vendéglátóhálózat hűtőkapacitását növelő normál hűtésű berendezések beszerzéséhez a beruházási összeg 50 százalékát adja az állam. Az üdítő italok kimérésének automata megoldásához 25 százalékos állami támogatást nyújtanak. A beruházási összeg felét kapják az érdekelt vállalatok a mosogatás fizikai munkáját kiküszöbölő mosogatógépek, árjelzős optikai mérlegek beszerzésénél. Támogatják új típusú bisztrók, grillbolt berendezésének költségét. A pályázatok elbírálásánál első helyre számíthatnak a főváros és a nagyvárosi ellátás javítását, a nemzetközi idegenforgalom szempontjából fontos területek és a nagyobb ipari települések ellátását célzó fenti beruházások. A pályázatokat február 20-ig lehet benyújtani a Belkereskedelmi Minisztérium kereskedelemfejlesztési és szervezési főosztályához címezve. Könyvkötőgondok A Könyvkötő Szövetkezet munkájáról, eredményeiről, gondjairól és terveiről adott tájékoztatást Velencei István, a szövetkezet elnöke. A legnagyobb gond a szakember-utánpótlás elégtelensége és a helyiséghiány. E két tényező akadályozza a szövetkezet olyan ütemű fejlődését, amely lépést tarthatna az egyre növekvő igényekkel. Az idős szakemberek közül mind többen mennek nyugdíjba, s miután a szakma elsajátítása nem könynyű és nem rövid lejáratú feladat, a nyomukba lépő fiatalok nem tudják teljesítményükké pótolni a távozó időseket. A szövetkezet tizenhét telephelyen működik és rendkívül sok profillal rendelkezik. A hagyományos könyvkötészeti munkákon kívül készítenek irodafelszerelési, iskolai cikkeket, regiszteres katalógusokat a kereskedelemnek, iparnak, reprezentációs kivitelű mappákat. Őszinte kérdések, őszinte válaszok Tanácstagi interpellációk nyomában Újabban nemcsak a parlamentben nyújtanak be interpellációkat a képviselők, hanem a megyei és a városi tanácstagok is interpellálnak választóikat érintő kérdésekben. A tanácstagi interpellációk növekvő száma és közérdekű jellege meggyőző bizonyítéka annak, hogy egyre élénkebb, egyre hatékonyabb a tanácstagok testületi, választókörzeti munkája. Simon Péter, a Szabolcs megyei tanács tagja választói megbízásából kérdést intézett az egészségügyi osztály vezetőjéhez: miért szüntetik meg a csengeri szakrendelőben a gyermekorvosi ellátást? Az interpellációra az egészségügyi osztály megnyugtatóan válaszolt. Értesítette Simon Pétert, hogy a gyermekrendelés helyett pályázat útján a nagyközségben körzeti gyermekorvosi állást szerveznek. Ács Viktor Bács-Kiskun megyei tanácstag interpellációjában kifogásolta, hogy az állatforgalmi vállaat nem vette át a kunadacsi termelőszövetkezetek és a tsz-tagok továbbtenyésztésre alkalmatlan üszőit és teheneit, de a szerződéses alapon hizlalt sertéseket sem. Az interpelláció nyomán a megyei tanács végrehajtó bizottsága intézkedésére a közérdekű probléma megoldódott. Vass Dánielné tanácstag azért interpellált, mert Tiszabercel községben elavult a tűzvédelmi berendezés. A tiszifecskendő is az 1800-as évekből származik, s így félő, hogy egy véletlen tűzeset felbecsülhetetlen kárt okoz a községnek. Az interpellációra a megyei tanács igazgatási és gazdasági hivatala a tűzoltóparancsnoksággal egyetértésben arról értesítette a tanácstagot, hogy közérdekű kérdése jogos, s máris intézkedtek egy új motorfecskendő beszerzéséről. Harmath Lajosné, a Bács- Kiskun megyei tanács tagja interpellációjában autóbuszmenetrendi módosítást és új járat indítását kérte a Kalocsa—Baja, Kalocsa—Miske és a Kecel—Kalocsa vonalakon. Az interpellációra válaszolva az illetékes szakigazgatási szerv képviselője elmondotta: az új járat indítására autóbusz hiányában egyelőre nincs lehetőség, mivel a menetrend módosítása más községek lakóinak az érdekeit sértené. A Hajdú-Bihar megyei tanács ülésein a huszonöt interpelláló tanácstag közül tizenöt a kommunális feladatok megoldását és a hiányosságok megszüntetését sürgette. Mezőgazdasági, élelmezésügyi és közlekedési témában hat, a művelődésügyi és az egészségügyi ágazatot érintő kérdésekben négy megyei tanácstag kérte a választói megbízásából a megyei tanács segítségét. Szolnok megyében a városok testületi ülésein egy-egy alkalommal átlagosan négy—nyolc interpelláció hangzik el. A tanácstagi interpellációk többségét a városok saját hatáskörükben oldják meg. Azok a közérdekű problémák viszont, amelyek annyagi fedezet hiányában nem oldhatók meg saját hatáskörben, az üzemek és a termelőszövetkezetek együttműködésével és közös támogatásával valósulnak meg. A legutóbbi tanácsválasztásokat követően egy esztendő leforgása alatt a 9756 helyi tanácsülésen 19 740, a budapesti kerületi tanácsok 100 ülésén pedig 131 interpelláció hangzott el. Az interpellációk rendszerint a választókerület lakosságát érintő közérdekű problémákkal, a különböző szolgáltatásokkal, a község- és a városfejlesztéssel foglalkoznak. S mivel a tanácstag a választók bizalmából jár el, ezért nem elégedhet meg — és a tapasztalatok szerint a tanácstagok többsége nem is elégedett meg — a formális és semmitmondó válaszokkal. A szocialista demokrácia körülményei között a kérdezés és a javaslat jogát törvény biztosítja. A kérdezési jog és a válaszadási kötelezettség nem ellentétpárok, hanem a demokrácia gyakorlati érvényesülésének fontos biztosítékai. Lehetséges, hogy nem minden válasz kedvező, mivel az igények túlnőnek a lehetőségeken. A demokrácia éltető eleme viszont az őszinteség. Őszinte szóval és emberséggel az igent és a nemet is ki kell és ki lehet mondani. Az állami munkában és a közéletben is igaz, hogy egy siker feledtet három sikertelenséget. A fáradhatatlanul és önzetlenül tevékenykedő tanácstagok közéleti sikerélménye pedig olyan tényező, amely újabb és újabb feladatok megoldására buzdít, ösztönöz. Perlai Rezső A leninvárosban épülő TISZAI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT PÁLYÁZATOT HIRDET a közgazdaságtudományi egyetem ipar szakán végzett gyakorlattal rendelkező szakemberek számára: — üzemgazdasági főosztályvezetői — munkaügyi osztályvezetői — szervezési osztályvezetői pénzügy szakos közgazdászok számára: — beruházás pénzügyi osztályvezető-helyettesi jogtudományi egyetemen végzettek számára: — igazgatási osztályvezetői — vállalati jogtanácsosi munkakörök betöltésére Keresünk beruházási munkában jártas — általános mérnököt — építészmérnököt — építésztechnikusokat Gyakorlattal és megfelelő iskolai végzettséggel rendelkező — munkaügyi előadót — anyaggazdálkodási előadót — anyagbeszerzői LETELEPEDÉSI LEHETŐSÉGET BIZTOSÍTUNK! Önéletrajzzal és részletes működési leírással ellátott jelentkezéseket kérjük címünkre megküldeni: TISZAI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT 358L Leninváros, PL 27.