Magyar Nemzet, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-02 / 230. szám
■ Magyar Nemzet 1® A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Védekezés vagy megelőzés ? Ha ezt a szót olvassuk vagy halljuk, baleset —*szinte gombnyomásra pattan elő tudatunkból a forgalommal kapcsolatos, de már meglehetősen elkopott jelmondat: baleset ellen védekezz! E bonyolult és nagy horderejű kérdéssel kapcsolatban a közvélemény még ma is arra hajlik, hogy a balesetek ellen elég védekezni. Ez a passzív felfogás azonban napjainkban már korántsem helytálló. A mindennapi élet annyi balesetveszéllyel jár együtt, hogy ha pusztán a védekezésre szorítkoznánk, a balesetek még több áldozatot követelnének, még nagyobb rendet vágnának a társadalomban, mint így, amikor már jogosan beszélhetünk az aktív védekezésről, vagyis a megelőzésről. A közvélemény alig szerzett tudomást arról, hogy a közelmúltban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen lezajlott a felsőoktatási intézmények hatodik országos munkavédelmi ankétja, amelynek keretében sor került az említett intézmények ötödik munkavédelmi pályázatának elbírálására is. Érdemes az esemény súlyát és jelentőségét méltatandó néhány mondatot idézni dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes megnyitó beszédéből. „Korunk egyik jellemző fő vonása — mondotta a miniszterhelyettes — a tudományos-technikai forradalom kibontakozása. Az egyre gyarapodó emberi tudás máris olyan eszközök birtokában van, amelyekkel a munka termelékenysége soha nem látott, nem remélt szintre emelhető s ez kellő anyagi alapot ad a társadalom jólétének további fokozására. E lehetőség valóra váltásának azonban több útja-módja lehetséges, s ezek nem közömbösek az ember számára. A tudományostechnikai forradalom kibontakozása során, éppen ebben a szakaszban, amelyben mi tartunk, fontos, hogy hangsúlyozottan szem előtt tartsuk a munkát végző s majdan ennek gyümölcsét élvező embert, gondoskodjunk kényelméről, egészségéről, életének védelméről üzemen belül éppúgy, mint üzemen kívül.” Már az idézetből is kitűnik, hogy a miskolci tanácskozást úgy kell értelmezni, mint az állami oktatásról szóló párthatározat megvalósításának egyik fontos ágazatát, s még inkább megerősödik ez a véleményünk, ha fellapozzuk a miskolci egyetemen elhangzott előadások anyagát, a díjazott pályamunkák igen sokrétű és magas színvonalú megállapításait. Felsőoktatási intézményekről lévén szó, az sem kétséges, hogy a tanácskozás gócpontját a munkavédelem feladatainak felsőszintű oktatása alkotta. Fiatal oktatási ág ez nálunk, amelynek célja a munkavédelmi szakemberek tömeges kiképzése. A Szakszervezetek Országos Tanácsa által létrehozott felsőszintű oktatás után elsőnek a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kezdődött el munkavédelmi szakmérnökökés technikusok képzése, az egyetemen eddig hatvankilenc hallgató kapott munkavédelmi szakmérnöki diplomát, százötven a tanulmányait jelenleg folytató hallgatók száma. Ez a kis gárda azonban csak az élelmiszer- és fagazdaság szakemberei közül kerül ki, a többi iparágban ezután kezdődik meg a felsőszintű képzés. Minden bizonnyal lendületet ad a kérdés megoldásának az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia műszaki osztálya felkarolta a munkavédelmi szakemberképzést s olyan állandó albizottság megalakítását határozta el, amely az Akadémia munkatervébe illeszti a munkavédelmet. A miskolci tanácskozás és a pályázat eredménye egyértelmű választ adott arra a kérdésre, amelyet cikkünk címébe foglaltunk, a védekezés helyébe a megelőzést iktatva. Feltűnő — és egyben örvendetes — volt, hogy a korábbi hasonló pályázatokkal szemben ez idén jóval több egyetemi tanár, docens és akadémiai tudományos fokozattal rendelkező pályázó nyújtotta be dolgozatát, ami egyúttal azt is jelenti, hogy jelentős mértékben emelkedett a tanulmányok tudományos színvonala. Hosszú lenne felsorolni — nem is célunk — a díjazott pályamunkákat, mert egy effajta „bontásban” aligha érvényesülne a végső cél, a munkavédelmi feladatok meghonosodása a felsőoktatási intézmények tanulmányi tervében. Figyelemre méltó, hogy a legtöbb pályamunka egyöntetűen megállapítja: elavult a munkavédelem olyan oktatása, amely az egyes szaktárgyakba épül be, s nincs önálló tematikája. Ebből a megállapításból szűrődött le az a széles körű kívánalom, hogy az ország műszaki egyetemein létesítsenek önálló munavédelmi tanszékeket, amelyek „a munkavédelem ma már általánosítható — önálló tudománnyá váló — ismeretrendszerét dialektikus egységben oktathatnák az ipar és a tudomány leendő vezető emberei számára”. Az igény félreérthetetlen, a tanácskozás és a pályázat erőteljes körvonalakkal határozta meg a tennivalókat. Az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés egyaránt számot tart olyan egyetemi végzettségű szakemberekre, akik tisztában vannak a helyi ártalmak forrásával, a megszüntetés módozataival, de tudományos alapossággal képesek a helyi adottságoknak megfelelően foglalkozni a munkabiztonság lélektanával. Elvont témának tűnik az ember és a környezet kapcsolata a közlekedésben, holott az egyik tanulmány leszögezi, hogy egy bizonyos kutatási szakban a közlekedési baleset bekövetkezését kimutathatóan olyan objektív tényezők is elősegítették, amelyek a balesetet jogilag okozó személyen kívül álltak. Ez a megállapítás számszerűen azesetek 88 százalékára vonatkozott. És ez csak egy balesetforrás kényes kérdésére világított rá. Baróti Géza Az olasz elnök Párizsban Nyugat-európai egyeztető tárgyalások a Washingtonhoz fűződő viszonyról A külpolitikai helyzet A MAGAS SZINTŰ TALÁLKOZÓK jellemzik a hét elején a nemzetközi életet. Alekszej Koszigin, befejezve látogatását, hazautazott Jugoszláviából, ahol Bijedics kormányfő meghívására tartózkodott és találkozott Tito elnökkel is. A jugoszláv lapok egyaránt úgy fogalmaznak, hogy a nemzetközi együttműködés kiszélesítésében Jugoszlávia különös jelentőséget tulajdonít a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatoknak és a szovjet miniszterelnök látogatását úgy tekintik, mint új mérföldkövet a szovjet—jugoszláv kapcsolatokban. Gazdasági kérdések állnak Leone olasz köztársasági elnök hétfőn kezdődött párizsi tanácskozásainak homlokterében csakúgy, mint Tanaka japán kormányfő londoni megbeszéléseinek. Leone látogatása előtt a francia sajtó általánosan azt emelte ki, hogy Párizsban fontosnak tartanák, ha Olaszország megszüntetné a líra különálló lebegtetését, csatlakozna a közös piaci valuták frontjához, s ezzel lehetővé tenné a gazdasági és pénzügyi unió mielőbbi megvalósítását. Az általános politikai helyzet áttekintésekor ellentétek bukkanhatnak föl, mivel nem teljesen azonos a két fél álláspontja az európai biztonsági értekezlet és a kölcsönös haderőcsökkentési tárgyalások kérdésében. Róma „atlantibb” álláspontot foglal el, mint Párizs. A transzatlanti kapcsolatok jövőbeni politikai és gazdasági irányelveit is érintette egyebekben Willy Brandt, aki a tervezettnél egy nappal hamarább visszaérkezett Bonnba New Yorkból, ahol felszólalt az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, találkozott, Nixon elnökkel és Kissinger külügyminiszterrel. Mellesleg, a nyugatnémet kancellár határozottan cáfolta azokat a híreket, amelyek tudni vélték, hogy megrövidített utazása összefügg azzal a viharral, amelyet Herbert Wehner támasztott. A Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportjának elnöke Moszkvából hazatérve bírálta azt az álláspontot, amelybe a kormány belemanőverezte magát Nyugat-Berlin képviseletének kérdésében és ezzel meggátolta a megállapodást Csehszlovákiával. Brandt kijelentette: kívánatosnak tartaná, ha mielőbb sor kerülne az amerikai elnök nyugat-európai látogatására, ugyanakkor utalt arra, bár a Közös Piacnak az a stratégiája, hogy egyöntetű álláspont alapján tárgyaljon Nixonnal, jelenleg sincs, egyetértés abban, ki legyen a közös képviselő. A közös vonásokat kiemelve a kancellár megállapította, továbbra is egyetértés van a nyugat-európai szövetségesek és Washington között abban, hogy „a Nyugat-Európában állomásozó amerikai haderő az Egyesült Államok védelmét szolgálja és csak a kölcsönös csapatcsökkentésre vonatkozó egyezmény értelmében kell azt mérsékelni”. Brandt megemlítette azt a haladást, amely a kilencek és Washington tárgyalásain tapasztalható, de óvatosan fogalmazott arról az amerikai javaslatról, amely a „háromszögletű kalap” létrehozásával az Egyesült Államok, Kanada és a nyugat-európai országok „biztonsági” kapcsolatainak megerősítésébe bevonná Japánt is. E kijelentésnek azért tulajdonítanak különös jelentőséget, mert néhány nap múlva Bonnba várják Tanaka miniszterelnököt. Brüsszeli vélemények szerint viszont az optimista nyilatkozatoknak ellentmond, hogy amerikai részről elégedetlenek a kilencek javaslataival, a Közös Piac tagországai pedig továbbra is úgy vélik: Washington „csomagtervet” akar rájuk erőszakolni, pontosabban, a gazdasági, a pénzügyi és a katonai kérdéseket egyszerre próbálja megoldani. A brüsszeli Le Soir szerint Nyugat-Európában érdeklődéssel tekintenek Kissingernek két hét múlva esedékes londoni tárgyalásai elé, miután a megbeszélések tisztázhatják az amerikai álláspontot. Alekszej Koszigin hazaérkezett Jugoszláviából Moszkvából jelenti a TASZSZ. Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, aki Dzsemal Bijedicsnek, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (a kormány) elnökének meghívására hivatalos baráti látogatást tett Jugoszláviában, hétfőn kíséretével együtt hazaérkezett Moszkvába. Az MTI jelentése szerint jugoszláviai látogatásáról hazatérőben Koszigin hazánk felett átrepülve táviratban fejezte ki jókívánságait Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Losoncsi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének. Alekszej Koszigin vasárnap — mielőtt Dubrovnikba érkezett — Mosztarba látogatott el. Bijedics jugoszláv kormányfő társaságában megtekintette a város nevezetességeit, koszorút helyezett el a partizántemetőben és megnézte azt az emlékművet, amelyet 1965-ben emeltek a fasizmus ellen vívott harcban meghalt mosztari lakosok emlékére. Szovjet—jugoszláv közös közlemény A jugoszláv fővárosban hétfőn közös közleményt adtak ki Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szeptember 24. és október 1-e között Jugoszláviában tett hivatalos, baráti látogatásáról. A felek nagy figyelmet szenteltek a két ország közötti gazdasági együttműködésre, és megelégedéssel állapították meg, hogy az folyamatosan és dinamikusan fejlődik. A közlemény szerint a Szovjetunió és Jugoszlávia készségét fejezte ki, hogy mindenképpen előmozdítja az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikerét, és síkraszáll amellett, hogy ezen az értekezleten olyan határozatok szülessenek, amelyek előmozdítják az enyhülést, a jószomszédi kapcsolatokat, és biztosítják az európai államok egyenrangú együttműködésének tartós alapját. A Szovjetunió és Jugoszlávia sürgette a Chilében kirobbant terror haladéktalan beszüntetését, és szolidaritásáról biztosította Chile népét A feleik hangoztatták, hogy minden nemzetközi problémát a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése alapján kell megoldani. A közel-keleti kérdéssel kapcsolatban kijelentették, hogy a térség tartós és igazságos békéje megteremtésének alapvető feltétele az 1967-ben Izrael által megszállt arab területek felszabadítása, valamint az arab népek, beleértve Palesztina arab népét, törvényes jogainak és érdekeinek biztosítása. A Szovjetunió és Jugoszlávia kijelentette, hogy a jövőben is testvéri segítséget nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak az agresszió következményei leküzdéséhez és a szocializmus építéséhez. A felek — hangzik a nyilatkozat — sokoldalú támogatást nyújtanak a DIFK-nek. A Szovjetunió és Jugoszlávia elhatározta, hogy fejleszti a hosszú lejáratú együttműködést. A két ország kormányának vezetői kijelentették, hogy feltétlenül fejleszteni kell a kooperációt számos gazdasági területen. Az Izvesztyija hétfői számában Koszigin kormányfő jugoszláviai látogatásának eredményeit kommentálva rámutat, hogy a Szovjetunió és a szocialista Jugoszlávia egyaránt érdekelt a béke szilárdításában, valamint abban, hogy pozitív lépések történjenek a bonyolult nemzetközi kapcsolatokban, és ezeket a lépéseket a szocialista országok következetes és összeegyeztetett politikája révén visszavonhatatlanná tegyék. A lap megállapítja, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia az időszerű nemzetközi kérdésekben azonosságr, egymáshoz közelálló álláspontra helyezkedett. A Szovjetunióban — írja a lap — pozitívan értékelik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Jugoszlávia tesz a békés együttélés elveinek megvalósítása érdekében. Az Izvesztyija megállapítja: Koszigin látogatása tovább tömöríti a szocialista országokat, erősíti sokoldalú együttműködésüket, különösen gazdasági területen. Jugoszlávia aktívan részt vesz a KGST munkájában, és egyre szélesebb területen kooperál a szocialista országokkal. Leone a francia fővárosban Párizsból jelenti az MTI. Leone olasz köztársasági elnök hétfőn kétnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett. Az elnököt, akit útjára elkísért Aldo Moro külügyminiszter is, Pompidou köztársasági elnök fogadta. Mint az MTI római jelentése hangsúlyozza, a mostani francia—olasz államfői találkozóra a miniszterelnökök részvétele nélkül kerül sor és ez kissé protokollárissá teszi, mivel Leone nem rendelkezik ugyanolyan széles végrehajtó hatalmi jogkörrel, mint Pompidou (különösen a külpolitika terén), a jelenlegi európai helyzetben azonban mégis több szempontból jelentős a látogatás. Az Európai Gazdasági Közösség jelenleg „önálló arculatát” (közös külpolitikáját) keresi az Egyesült Államokkal való viszonyát illetően. Ennek első kompromisszumos formája a kilencek legutóbbi koppenhágai külügyminiszteri értekezletén kezdett kibontakozni. Franciaország, amely korábban egyértelműen elutasította a Washingtonnal folytatandó globális tárgyalások elvét a Kissinger javasolta „új atlanti alapokmányról”. Koppenhágában közeledett az NSZK és a többiek véleményéhez, amely szerint „közös nyugat-európai álláspontot” kell szembeállítani az amerikai törekvésekkel. Ebben a kompromisszumban az olasz diplomácia közvetítő szerepet játszott. Ám maga a közös nyugat-európai álláspont még távolról sem alakult ki. Ehhez jelenthetnek közeledést Pompidou és Leone megbeszélései. Az előző olasz kormány (Andreotti) feltétel nélkül elfogadta a washingtoni javaslatokat, hajlandó volt a közös piaci érdekeket alárendelni az Egyesült Államokhoz fűződő viszonynak. Az új, balközép kormány hangsúlyváltozást ígért ebben a tekintetben, a közös nyugat-európai érdekek fokozottabb figyelembevételét. Természetesen szerepel majd a megbeszélések napirendjén a földközi-tengeri és a közelkeleti problémakör, valamint a Genfben folyó európai biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatos kérdéscsoport — bár ezekben a kérdésekben olasz részről inkább Moro külügyminiszter az illetékes. Nixon fogadta Ortolit Washingtonból jelenti a VPI Nixon elnök hétfőn a Fehér Házban fogadta Francois-Xavier Ortolit, az Európai Közösségek Bizottságának elnökét, aki vasárnap érkezett kétnapos hivatalos látogatásra Washingtonba. A két politikus egy órát tanácskozott az Egyesült Államok és a Közös Piac kiajátti kereskedelmi és gazdasági problémákról. Az Európai Közösségek Bizottságának elnöke Washingtonba érkeztekor úgy nyilatkozott, hogy az „új atlanti charta” körül felmerült amerikai—nyugat-európai nézeteltérésekről, valamint a kongreszszus elé terjesztett új amerikai külkereskedelmi törvényjavaslatról kíván tárgyalni Nixon elnökkel, Kissinger külügyminiszterrel és az amerikai kormány más tagjaival Ottó Winzer felszólalása KNSZ-köz»»»nd'«» vitájában New Yorkból jelenti az ADN. Az ENSZ-közgyűlés 28. ülésszakának általános politikai vitájában hétfőn felszólalt Ottó Winzer, az NDK külügyminisztere. Az NDK felvétele az ENSZ- be — mondotta bevezetőjében — azt bizonyítja, hogy Európában lezárult a háború utáni időszak. A Német Demokratikus Köztársaságot a nemzetközi enyhülés időszakában — amelyhez az NDK is jelentősen hozzájárult — vették fel az ENSZ- be. Európa népei és államai most azon frándoznak, hogy az enyhülés és a béke szigetévé változtassák kontinensüket. Törvényes ENSZ-tagsága új lehetőséget tár fel az NDK előtt arra, hogy saját népe, a békés egymás mellett élés és a világbéke érdekében hatékos