Magyar Nemzet, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-02 / 77. szám

Kedd, 197­4. április 2. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Kaviár és lencse Washington, április 1. Kissingert nem várja kaviár Moszkvában — jósolta a kül­ügyminiszter elindulása előtt a Washington Star­ News pub­licistája. A kaviárt persze jel­képesen értve, hiszen azt ő is tudta jól, hogy ez a csemege elmaradhatatlan jussa a szov­jet főváros vendégének, Kis­­singerrről meg kivált közis­mert, hogy nagy gourmand. A publicista azonban a „látvá­nyos eredményt” tekintette „ka­viárnak”, s ekként — számos kollégájával együtt — a poli­tikai ínyencfalatot akkor is számon kérte a moszkvai ét­laptól, ha tisztában volt is Kissinger küldetésének jelle­gével; előkészíteni a nyári csúcstalálkozót, s ennek meg­felelően előrelendíteni a két nagyhatalom között folyó kü­lönböző tárgyalásokat. Dehát az enyhülés hétköznapjainak lencséjét ma Amerikában el­sősorban azok turkálják fity­málva, akiket hajdan „hideg­­háborús gyermekkorukban” nyilván az asztal körül ker­gettek, ha nem volt minden egyes diplomáciai asztalon kaviár... Sajátos egyoldalúság Az a bizonyos „magas ran­gú amerikai kormánytisztvi­selő”, aki a Moszkvából haza­felé tartó repülőgépen kísér­tetiesen Kissinger stílusában elemezte a sajtónak a moszk­vai „ételeket” és politikai ízeket, mintha csak sejtette volna, hogy szavai sajátos egyoldalúsággal kapnak tála­lást a másnapi lapokban, maj­dan a történészek értetlenül olvasgatják e napok amerikai sajtóját, amely sopánkodva kevesli a külügyminiszter moszkvai tárgyalásainak ered­ményét — jegyezte meg, fél­reérthetetlenül „várjuk meg a végét” hangsúllyal a háttér­tájékoztatót tartó diplomata. De amint a repülőgépről kül­dött tudósításokban a moszk­vai tárgyalások és kommüni­ké kisebb-nagyobb előrelépé­seinek fontosságát aláhúzó „háttér”-kijelentések sommá­san belekerültek az „obligát derűlátás” rovatba, a legtöbb tudósító ugyancsak megfeled­kezett a fenti megjegyzésről: csak a Christian Science Mo­nitor munkatársa idézte. Ugyanaz a sajtó amelynek jelentős része gyanakodva, avagy éppen gyanúsítgatva bocsátotta moszkvai útjára Kissingert, s nyíltan óvta a kormányt a belpolitikai okok­ból adandó „külpolitikai en­gedményektől”, most számon kéri a nagy adag kaviárt, me­lyet persze rögvest veszélyes­nek minősített volna. Kétség­telen, talán az előzetes ború­látást látva, Kissinger az útja előtti sajtóértekezleten mint­ha túlzottan felcsigázta volna a várakozásokat, feltehetőleg csak egyensúlyt akart terem­teni, de a mai amerikai hely­zetben azt a legnehezebb. Ám a történész-diplomata módjá­ra jogosan feltehető a kérdés: vajon nem túlzás-e kizárólag ünnepnapokat várni a hetenté­­től, s jóformán lekicsinyelni, magától értetődőnek elköny­velni a diplomácia új szaka­szának hétköznapjait? Végté­re is, csak pár év választ el minket attól a korszaktól, amikor egy nyugati államfér­fi moszkvai utazásának a puszta ténye eredmény volt és szenzációnak számított. Normális diplomáciai mérce A normális diplomáciai mér­cével mérve a moszkvai ered­mény megfelelő, sőt az adott folyamatban még egy kicsit kedvezőbb is (nyilván a hig­gadtan várhatónál) — idéz a Washington Post hírmagyará­zója amerikai kormánytiszt­viselőket. A probléma az óceánnak ezen az oldalán, hogy ezt a normális diplomá­ciai mércét kevesen képesek használni. Mivel az amerikai politikai körökben mindenki­nek mindenről a Watergate­­ügy jut az eszébe, eleve felté­telezik, hogy Washington va­lamennyi világpolitikai part­nere is így van ezzel. Ekként aztán az amerikai sajtó tele van azt taglaló elemzésekkel, hogy az adott külföldi partner, az atlanti vitákban Nyugat-Európa, témánk esetében Moszkva, mennyire próbálja „kihasználni” a Nixon-kor­mány helyzetének bizonyta­lanságát, avagy — éppen el­lenkezőleg — várakozási állás­ponton van. S mivel ezeknek a külpolitikai elemzéseknek egy része szervesen kapcsoló­dik a belpolitikai küzdelem­hez, a megfigyelő éppen ennek ismeretében mérheti ama nor­mális diplomácia mércéjén nagyon is „normafelettinek” önmagában azt a tényt, hogy a hetente a sínjén maradt, s hozzá mozgásban. A valóban józan elemző szá­mára nem lehet kétséges, hogy Washington világpolitikai part­nerei egyfelől a maguk nem­­zet érdekei megszabta keretek között folytatják a diplomáciai párbeszédet Amerika adott hivatalos képviselőivel, más­felől aligha komoly szereplője a nemzetközi porondnak, aki ne tudna különbséget tenni a rövid lejáratú előnyökön ala­puló egyezségek bizonytalan­sága, olykor kifejezetten ön­veszélyes jellege és a tartós, kölcsönösen előnyös megálla­podások között. Történetesen a Moszkva—Washington pár­beszédben minden szovjet képviselő mindig a hosszú távú és tartós kapcsolatokat hangsúlyozta, s pillanatnyilag éppen az amerikai kormány gazdasági ígéreteinek megtart­­hatósága a kérdéses. Amint­hogy az elért és elérhető SALT-megállapodásokat is itt kérdőjelezik meg. Kissinger repülőgépén ama háttértájé­koztatón elhangzott, hogy a SALT-ra vonatkozó új moszk­vai javaslatok nyomán Wa­shingtonban „csetepaté” vár­ható; e szovjet javaslatok a repülőgépen „elfogadhatatlan” jelzőt kaptak (ettől buzdult neki az amerikai sajtó zöme), ám a „csetepaté” valójában arra vall, hogy nem annyira a szovjet javaslatok — nor­mális diplomáciai mércén mért — elfogadhatóságával vannak bajok, hanem a washingtoni elfogadtatással, s félreértés ne essék: egy kompromisszum el­fogadtatása problematikus. Héja—galamb választóvonal A New York Times egyik, pentagonizmusból láthatóan jól készült, hírmagyarázója máris úgy ítélte meg „szakér­tői körök” hangulatát, hogy két eset lehetséges: Kissinger „megszegte” a moszkvai útja előtt a kormányzaton belül megkötött hazai SALT-komp­­romisszumot (azaz „felújítot­ta” a Schlesinger és a katonai vezetés által vitatott elképze­léseit), avagy „félrevezeti” a sajtót és ekként a kongresz­­szust. . . Mindenesetre sajátos diplomácia egy alapvető és sorsdöntő nemzetközi meg­egyezést csakis olyan alapon minősíteni „elfogadhatónak”, amely tárgyalási álláspont realitását Washington vezető köreiben is erősen vitatták. Kétségtelen, hogy Washing­tonban Kissinger moszkvai missziójáról szólva a stratégiai fegyverkorlátozás kilátásaira irányul a fő figyelem. A SALT valóban az enyhülés sarokkö­ve, egyúttal azonban — és a hetente ellenfeleinek azért is a célpontja — az enyhülésnek a SALT az Achilles-sarka is. A fegyverkezési verseny prob­lémáinak szemléleti megköze­lítése alapvető héjas galamb választóvonal. S mivel egy reális egyensúly ellenfelei pon­tosan tudják, hogy SALT-elle­­nes kampányuk egyelőre csak fékezőleg hatott, ám a tárgya­lások tovább folytatódnak, s ha érvényesülhet a normális diplomácia, bármikor meg­gyorsulhatnak (a SALT—1 jó példa rá), nem véletlenül csap­nak nagv zajt Kissinger moszk­vai megbeszélései után: a ma­guk mód­ján máris ,,előkészül­ve” az újabb szovjet—ameri­kai tárgyalásokra. S e meg­­egyezésellenes taktika most a záros határidőn belüli SALT- egyezség függvényévé kívánja tenni a moszkvai csúcstalálko­zót is, hátha ekként vétózhat­ná meg mindkettőt, nyilván okkal félve, hogy a magas színtű tárgyalások folytatódá­sával végül is el­erülhetetle­nül a hetente asztalára kerül a kaviár. Avar János Mm Nemzet-----------------------------------------------------1 MSZBT-küldöttség utazott a Szovjetunióba Az SZMBT meghívására hét­főn a Szovjetunióba utazott az MSZBT delegációja, dr. Nagy Józsefnek, a Baranya megyei pártbizottság első titkárának vezetésével. A delegáció tagjai részt vesznek azokon az ün­nepségeken, amelyeket az SZMBT rendez hazánk felsza­badulásának 29. évfordulója alkalmából. A delegáció tag­jait a Ferihegyi repülőtéren Regös Gábor, az MSZBT titká­ra búcsúztatta. Jelen volt F. P. Bogdánon, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetségének tanácsosa. A csata 125. évfordulóján Ifjúsági seregszemle Isaszegen Régen látott a Keleti pálya­udvar olyan vidám társaságot, mint vasárnap reggel. Tizen- és huszonéves fiatalok cso­portjai nótaszóval indultak a külön vonathoz. Úticéljuk Isa­­szeg volt, ahol részt vettek a szabadságharc egyik döntő je­lentőségű csatájának 125. év­fordulója alkalmából rende­zett ifjúsági nagygyűlésen. Pest megye csaknem vala­mennyi városából és falujából tizenötezernél több fiatalt fo­gadott az ünnepi köntöst öltött nagyközség. Négy gyülekezőhelyen vár­ták az isaszegiek a KISZ- alapszervezetek és úttörőcsa­patok küldötteit, ezeken a he­lyeken már a kora reggeli órákban megkezdődött a vi­dám ifjúsági seregszemle. A nagyközség jelentősebb útvo­nalain tíz óra után kezdődött meg az impozáns felvonulás, a fiatalok saját készítésű, a szabadságharc hőseire emlé­keztető, a békét, barátságot és szolidaritást éltető transzpa­rensekkel a győzelmes isaszegi csata színhelyére, a hős hon­védek emlékművéhez indul­tak. Az ifjúsági nagygyűlés elnök­ségét messzehangzó csatakiál­tással fogadták. Így üdvözölték többek között Pullai Árpádot, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkárát, Cservenka Fe­­rencnét, a Pest megyei pártbi­zottság első titkárát, Barabás Jánost, a KISZ központi bizott­ságának titkárát, dr. Csicsay Ivánt, a Pest megyei tanács elnökhelyettesét, Kovács An­­talnét, a Hazafias Népfront megyei bizottságénak titkárát. A vendégek között volt Pest megye testvérmegyéjének, az omszki területnek Komszomol­­küldöttsége is, I. P. Gudkov vezetésével. Árpási Zoltán, a megyei KISZ-bizottság első titkára megnyitójában elmondotta, hogy az 1849. április 6-i győz­tes csatára­­ való emlékezés egy nagyszabású megyei ren­dezvénysorozatnak, a forradal­mi hagyományainkról és a ma forradalmiságáról rendezett vitának a folytatása. Nagy tet­széssel fogadott ünnepi beszé­det Pullai Árpád mondott, aki elöljáróban hangsúlyozta: Isa­­szeg méltó hely az emlékezés­re. Napjainkról szólva cselek­vésre, a mindennapi munká­ban való helytállásra szólította fel a fiatalokat. Ezt követően megkoszorúz­ták a csatában elesett honvé­dek emlékművét, ifjúgárdisták helyezték a szobor talapzatára azokat a kopjafákat, amelyek­re a KISZ-alapszervezetek kö­tötték emlékszalagjaikat. A díszes kopjafákat a nagyköz­ségnek ajándékozták, amelyet a helytörténeti múzeumban helyeznek el. „Régmúlt korról szól az ének, csata zaja zúgó, mint a szél, / Szívünk mélyén él az emlék, utódoknak így mesél: / Tűz rohant a Földön, átsöpört a tájon,­­ Elnyomot­tak szavát vitte át a nagyvilá­gon. — Balázs Árpád erre az alkalomra komponálta a Fé­nyes csillag járt előttünk cí­mű indulót, a nagygyűlés be­fejezéseként ezt énekelte el közösen a fiatalok lelkes se­rege. Délután tovább zajlott a kö­zös program, népi táncműsor volt, irodalmi összeállítások­kal emlékeztek az évfordulóra, sok helyen szárnyára kapta a tavaszi szél az elemi erejű ifjúsági tömegdemonstráció legsikeresebb „számait”, a po­litikai dalokat és mozgalmi indulókat. Biszku Béla ünnepi köszöntője a rádióban és a televízióban Felszabadulásunk ünnepé­nek előestéjén hangzik el a rádióban és a televízióban Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak ünnepi beszéde. A kö­szöntőt április 3-án 18.20-kor­­sugározza a Kossuth adó, a te­levízió pedig 19.15-kor közve­títi. Vietnami szolidaritási nagygyűlés Egerben A Hazafias Népfront Heves megyei bizottsága, a magyar szolidaritási bizottság és a Ho Si Minh tanárképző főiskola főigazgatósága hétfőn vietna­mi szolidaritási nagygyűlést rendezett Egerben. Az elnök­ségben foglalt helyet Dang Tran Ngoan, a VDK buda­pesti nagykövetségének első titkára és Nguyen Tanh, a Dél-vietnami Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének má­sodtitkára. Dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára mondott beszédet. Nguyen Tanh felszólalásá­ban kiemelte: a dél-vietnami nép nagyra becsüli a Magyar Népköztársaság részvételét a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottságban, s ott ki­fejtett tevékenységét annak érdekében, hogy szigorúan végrehajtsák a párizsi megál­lapodást, ezzel közvetlenül hozzájárulva Vietnam béké­jének megvédéséhez. Az egri szolidaritási nagy­gyűlés résztvevői nyilatkozat­ban fejezték ki állásfoglalásu­kat: „felemeljük tiltakozó sza­vunkat a saigoni rezsim tör­vénytelen, a párizsi fegyver­szüneti egyezményt folyama­tosan megszegő tevékenysége ellen. Elítéljük az amerikai Egyesült Államoknak a viet­nami belügyekbe való tör­vénytelen beavatkozását. Szo­lidaritást vállalunk a dél­vietnami ideiglenes forradal­mi kormány igazságos harcá­val és azon törekvésével, hogy biztosítsa a párizsi fegyver­szüneti megállapodások teljes és feltétlen végrehajtását, egyetértünk a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány újabban beterjesztett, s végleges megegyezést célzó hatpontos javaslatával” — hangoztatja az egri békehar­cosok állásfoglalása. A kedvezményes munkáslakás­építés első éve Több mint 2000 munkáscsalád kapott új otthont Elkészült az összesítés az ál­lami vállalatoknál dolgozó munkások lakásépítésének — lakásvásárlásának — támoga­tásáról, tehát az első évi mér­leg, hiszen az erre vonatkozó intézkedések az MSZMP KB 1972. novemberi határozata alapján a Minisztertanácsnak 1973. január végén kiadott ha­tározatában jelentek meg. A tapasztalatok szerint az új rendelkezés arra ösztönözte a vállalatokat, hogy jóval na­gyobb erőfeszítéseket tegyenek lakásépítési alapok képzésére. A kedvezőbb új körülmények alapján 1973-ban országosan 980 millió forint értékű válla­lati lakásépítési alap képző­dött, ami lényegesen, 35 száza­lékkal nagyobb az előző évi­nél. A kedvezményes állami és vállalati támogatással végered­ményben 1973-ban 2184 mun­káscsalád kapott új otthont. Az adatokból egyértelműen ki­tűnik, hogy a munkáslakás­építés az országban a legked­vezőbb lakásépítési forma. A tanácsi értékesítésű szövetke­zeti lakásoknál ugyanis 1973- ban átlagosan 26 500 forintot kellett készpénz előtörlesztés­ként befizetni a leendő tulaj­donosoknak, a kedvezményes munkáslakás-építésnél pedig mindössze 20 ezer forintot. A munkáscsaládok ugyanis a szo­ciálpolitikai kedvezményeken felül lakásonként átlagosan 61 ezer forint értékű állami tá­mogatást kaptak, s a vállalati lakásépítési alapból pedig át­lagosan 40 ezer forint kamat­mentes vállalati kölcsönben részesültek. A múlt évben át­adott kedvezményes munkás­lakások átlagosan kétszobásak. A kormány öt évvel ezelőtt 1969-ben adott lehetőséget vál­lalati lakásépítési alapok kép­zéséhez, a bérből és fizetésből élők új otthonához nyújtható támogatáshoz. Azóta csaknem 15 ezer dolgozó és családja la­kásának megszerzéséhez nyúj­tottak kisebb-nagyobb támo­gatást. A múlt évben ilyen vál­lalati hozzájárulással 8017 új lakás épült, majdnem kétszer annyi, mint 1972-ben. A ne­gyedik ötéves terv előirány­zata szerint a lakásépítési szö­vetkezetek és egyéb társasház­építési formák alapján 65 ezer új lakást kell átadni, de szá­mítani lehet arra, hogy ezek­nek az új otthonoknak a szá­ma eléri majd a 75 ezret. Kádár János cikkei és beszédei lengyelül Kádár János, az MSZMP KB­­ első titkára válogatott cikkeit és beszédeit megje­lentette lengyel nyelven a varsói „Könyv és Tudás” ki­adó. A kötet Kádár János' 30 cikkét és beszédét tartalmaz­za az 1962—1971 közötti idő­szakból. Békemozgalmi küldöttség látogat Kubába A kubai béketanács meghí­vására Sebestyén Nándorné­­nak, az Országos Béketanács főtitkárának vezetésével va­sárnap négytagú békemozgal­mi küldöttség utazott Kubába. A küldöttség tagjai Lehocki Mihály főagronómus, az Or­szágos Béketanács alelnöke, Farkas József, az Országos Béketanács tagja, a Hazafias Népfront Bács megyei titká­ra, valamint Bikfalvi Péter tanársegéd. A küldöttség bú­csúztatására a repülőtéren megjelent Pethő Tibor, az Or­szágos Béketanács elnökhe­lyettese, a Magyar Nemzet fő­­szerkesztője, Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront titkára, az Országos Béketa­nács alelnöke, jelen volt Car­­los Perez, a Kubai Köztársa­ság ideiglenes ügyvivője is. Április 1-től: Vasárnap délután egyirányú az M 7-es autóút A kedvező tavalyi tapaszta­latok alapján az idén is be­vezetik vasárnaponként az egyirányú forgalmi rendet az M 7-es autóúton. Az egyirá­­nyúsítás idén Zamárdi és Szé­kesfehérvár — az 56-os és 112-es kilométerszelvényen ér­vényes, esetenként 16 órától 22 óráig. Vasárnap délutánon­ként a Balaton felé csak a 70. számú főúton lehet közleked­ni. Az egyirányúsítás időtar­tama alatt az M 7-es úton a Budapest felé haladó jármű­vek számára az út teljes hosz­­szában 120 kilométer/óra se­bességkorlátozást vezetnek be, s ezt táblákkal is jelzik. A torlódások elkerülése ér­dekében a Budapesti Közúti Igazgatóság és a Közlekedés­rendészet ajánlja a Buda és Pest északi kerületeibe igyek­vőknek, hogy úticéljukat az M 7-es autóút törökbálinti csomópontján az autópályáról letérve, Budakeszin keresztül haladva közelítsék meg. Kérik a régi, lassú gépkocsikat üzemeltető gépkocsivezetőket, hogy az egyirányúsítás idején kerüljék el az autópályát, mert a lassú haladás állandó veszélyforrás lehet. A forga­lom gyorsítása, a torlódások elkerülése érdekében egyéb­ként az Osztapenko csomó­pontot követően a Budaörsi úton két gyalogos felüljáró építését kezdik meg a közel­jövőben. Még ebben az évben megkezdik az M 1—M 7 autó­pályának az Osztapenko cso­mópontig 3 nyomra való szé­lesítését, a három forgalmi sáv mellett leállósáv is épül. Ezzel egyidőben 4 forgalmi sávra építik át a Budaörsi utat. A hazánkba érkező turistá­kat az M 7-es autóút egyirá­­nyúsításáról a határon szóró­cédulákon értesítik. Megállapodás Pest megye és a főváros összehangolt tervezéséről Április 1-én lépett életbe a megállapodás Budapest Fővá­ros Tanácsa és a Pest megyei Tanács között a közös felada­taik és célkitűzéseik megvaló­sítására. A megállapodás cél­ja, hogy elősegítse a főváros és Pest megye területén a la­kosság életkörülményeinek ja­vítását, megalapozza a két tanács tervszerű és folyama­tos együttmunkálkodását. Az együttműködés fő területei: az összehangolt területfejlesztés; a településhálózat fejlesztése, különösen az agglomerációs övezet vonatkozásában; a kö­zép- és hosszú távú tervek egyeztetése; a Budapestre na­ponta történő tömeges mun­­kábajárással összefüggő közös tennivalók megoldása; Buda­pest és a megye lakossági, szolgáltatási, áruellátási, mű­velődésügyi, szociális és egész­ségügyi ellátásából eredő fel­adatok. A megállapodásból követke­ző konkrét éves munkaprog­ram meghatározására éven­ként kerül sor. Ez év április 30-ig a két tanács, valamint az Országos Tervhivatal, az ÉVM és a Munkaügyi Minisztérium képviselőiből létre kell hozni a fővárosi agglomerációs bi­zottságot. A munkaügyi feladatok el­látásánál az együttműködés kiterjed a hiányzó munkaerő­­szükséglet kielégítésére. Kijelölik a fővárosi üzemek, intézmények dolgozóinak igé­nyét kielégítő üdülőterülete­ket. Ennek kapcsán közös ter­vet dolgoznak ki a Duna-ka­­nyar és a Ráckevei Duna-ág üdülőterületeinek fejlesztésé­re. A főváros vízigényének ki­elégítésére a Szentendrei- és a Csepel-szigeten adnak át meg­felelő víznyerő területeket. Nagyon fontos feladat a köz­lekedés fejlesztése érdekében történő együttműködés. A fő­város peremkerületeiben és a fővárossal határos Pest megyei településeken összehangolják a szakosított üzlethálózat fej­lesztését. A közös intézkedé­sek kiterjednek az egészségi, a szociális, az oktatási és köz­­művelődési feladatokra is. G. J. Idegenforgalmi tanácskozás Pozsonyban Pozsonyban hétfőn megkez­dődött a szocialista országok idegenforgalmi kormányszer­vei képviselőinek 9. tanácsko­zása, amelyen részt vesz Bul­gária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK. Románia és a Szovjetunió küldöttsége.

Next