Magyar Nemzet, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-22 / 117. szám
4 Aliié le Vízió műsoráról IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIlllllllliiiiiiinitlIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllíD Keménykalap és krumpliorr Mennyit panaszkodtak a szülők, a pedagógusok, hogy nem látni a képernyőn igazán jó magyar gyermekfilmeket a kedves emlékű Tüskevár óta! S hányszor keseregtek a gyermekműsorok rendezői, szerkesztői, hogy nem teremnek igazán gyermekeknek való forgatókönyvek, s híján vannak tehetséges gyermekszínészeknek! Csak a legilletékesebbek nem szomorkodtak: elfogadták azt, amit kaptak, az ismétléseket, a külföldi kalandfilmeket. Ha egyik-másik gyermekműsort az ifjú nézők unalmasnak, befejezetlennek, sutának vagy érdektelennek találták, mindig készséges fantáziájuk, játékkedvük azon nyomban kiegészítette, átalakította, tovább szőtte a látott filmmesét. A televízió új gyermekfilmsorozata, a négyrészes Keménykalap és krumplior sugárzásakor azonban nincs szükség a történet átalakítására, székükhöz szegezi a nézőket az izgalom, meg a gyönyörködés. A négy részben a gyermeki képzelet, furfang és a lelemény, a gyermeki gondolkodás és látásmód szinte valamennyi lehetséges alkotóeleme jelen van: a kaland, a „krimi” iránti érdeklődés, a hősi tettek utáni vágy, az okos felnőttek kevéssé bölcs tetteire vágott fintorok, az apró gonoszkodások és a szemérmesen leplezett érzelmek, az állatok szeretete, a harsány jókedv, a bohóckodás. Csukás Istvánról már rég tudjuk, hogy avatott ismerője a gyermekvilágnak. Megtanulta, vagy nem felejtette el, miként mesélnek egymásnak, és önmaguknak a nyolc*—tíz— tizenévesek arról, amit „kint” és „bent” látnak vagy látni vélnek. Sikeres hagyományai vannak a Csukás-elbeszélések televízióra alkalmazásának is. Kedvelt hőse, Mirr-murr egy csapásra az esti mesék sztárja lett, mint ahogyan bizonyára sztárok lesznek e mostani filmsorozat szereplői is. Kis Rece és pajtásai, meg Bagaméri, az elátkozott fagylaltos. De nemcsak az író, a rendező, Bácskai Lauró István, az operatőr, Ráday Mihály is kifogástalanul beszéli a gyermeknyelvet, nem is szólva az egyetlen felnőtt főszereplőről, Alfonzéról. Egyéni művészetének kikristályosodott tanújele ez az alakítás, a modern, filmre illő bohócjáték szívet-lelket együttérzőn vidámító remek megfogalmazása. Azt mondja szerényen: a gyerekek, a partnerei „vitték” ebben a játékban. Nehéz eldönteni, ki kit „vitt” ebben a rendezésben. A kész film mindenesetre azt sejteti: minden és mindenki segített mindenkinek. A forgatókönyv a gyermekszereplőknek, a gyermekek — kiváltképpen a karakterszínésznek már most majdnem kiváló Berkes Gábor, és a gyermekfilmek „rutinos örege” Kovács Krisztián — az operatőrnek és a rendezőnek, a rendező a gyerekeknek. De a legtöbbet maga a filmsorozat segített és segít még egy hétvégén a nézőknek — kicsiknek és felnőtteknek —, amint szórakozni és derülni hív e későtavaszi, élő-holtszezon ízű tévéidőszakban. Röviden Első, lelkesítő bemutatkozása után kicsit megfáradt, merevvé, iskolássá változott a Hazai esték című sorozat újabb adása. Nem a vetélkedő városok, Baja és Gyöngyös és nem is a versengő diákoknak — a szegedi és egri tanárképző főiskola hallgatóinak — az igyekezete és találékonysága hiányzott ebből a péntek esti két órából. A műsor szerkesztői és stúdióbeli szervezői hagytak kevés időt a valódi versenyre, a valódi érdekességekre, a spontán kezdeményezésre. Amit a néző megtudhatott a két városka múltjáról és jelenéről, az többnyire előre begyakorolt, felmondott, átismételt riportokban hangzott el. Nem csoda tehát, ha nehezen tudta eldönteni a szavazásra felszólított országrész a két, jobbára azonos színvonalú bemutatkozás közül, melyiké legyen hát a győzelmi babér. Befejezése felé közeledik a televízió színháztörténeti sorozata, a Kalandozás kétezer év színpadán. A legutóbbi adással voltaképpen — kronológiai értelemben — a drámairodalom mai végéhez érkezett ez a műsor, a mához, amikorra a dráma fogalma, műfaja, jellemzői már nem azonosak sem a klasszikus, sem a modern polgári színműével. Beckett művében, A játszma vége című darabban a színpadi cselekvés már nem cselekvés, a dialógus már nem dialógus és sem a rendező, sem a színész nem törekedhet már látványos színpadi megoldásokra. Zsámbéki Gábor rendezése, Inke László és Iglódi István játéka meghökkentő és torokszorítóan komor képet festett a drámairodalmi játszma végéről, de egyszersmind meggyőzően szemléltette ez az előadás azt az óriási változást is, amely korunk színpadain történt a játék- és rendezői stílus és a drámai mondanivaló tekintetében. A televízió színháztörténeti sorozata elsősorban pedagógiai és közművelődési szándékkal készült. Éppen ezért megnyugtató tudni, hogy nem a színről lelépő ember végszavával kíván búcsúzni nézőitől. Beckett pesszimizmusánál Madách világképe mégiscsak vigasztalóbb. Lőcsei Gabriella NAPLÓ ! A Nemzetközi Pen, amely a jugoszláviai Ohridban tartja konferenciáját, hétfőn két határozatot fogadott el Chiléről. Az egyik határozat elítéli a chilei katonai juntát a haladó chilei hazafiak üldözése miatt, és a konferencia megbízta elnökét, William Prichett brit írót, hogy tiltakozzék a santiagói kormánynál. A másik határozat a világ közvéleményéhez fordul Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára megmentésének érdekében. De Kelemenné Mészöly Laura festőművész kiállítása május 27-én, hétfőn délután fél hat órakor nyílik meg a Hazafias Népfront kerületi bizottsága rendezésében, az V., József nádor tér 12. szám alatt. A tárlatot Fehér Klára nyitja meg. éo Kedden elutazott Budapestről Kirill Lavrov, a leningrádi Gorkij Színház tagja, aki két alkalommal lépett fel Gogol: Revizor című drámájának polgármester szerepében a Nemzeti Színházban. Vele együtt utazott el a fővárosból G. A. Tovsztonogov, a Lenin- és állami díjas rendező, aki a budapesti előadást rendezte. Százötven esztendeje született Zirzen Janka, az egységes magyar nőnevelés úttörője. Tanult, özvegy bábaasszony gyermekeként, 16 éves korára olyan ismeretekre és műveltségre tett szert, hogy szülővárosában — közmegelégedésre működő — nevelőintézetet nyit, amely rövid megszakítással a szabadságharc idejéig áll fenn. 1848 után és húsz éven át magántanítással foglalkozik, elmélyíti tudását, főleg neveléselméleti ismereteit. Szerencséje is van: olyan befolyásos és képességeit elismerő családok gyermekeivel foglalkozik, akik összeköttetéseik révén beajánlják Eötvös József közoktatásügyi miniszternek. Eötvös József a szerény nevelőnőt merészen a budai tanítónőképző igazgatójává nevezi ki. Zirzen Janka fényesen megállja helyét: 1873-ban az állami polgári iskola tanítóképző igazgatója, 1875-ben a Sugár úti (ma Népköztársaság úti) állami tanítóképző élére kerül; itt folyik — többek közt — a polgári iskolai tanítóképzés, a nevelőnőképzés, a felsőbb leányiskolai tanítónőképzés. Nevelési munkájának elve, hogy ameddig az emberiség az etikai értéket látja az életjavak legbecsesebbjének, addig a nevelésnek nem lehet az a feladata, hogy ismereteket halmozzon fel a fejekben, hanem, hogy meleg érzéseket ébresszen a szívekben és erőteljes erkölcsi akaratot indítson meg a lelkekben. Platónt idézte: mindenki tegye meg, amire hivatott. (kr) Beethoven operáját, a Fideliót Hans Magnus Enzensberger szövegváltozatával, a címszerepben Kovács Eszterrel mutatta be a bremeni színház. Magyar Nemzet Antológia készül irodalmunk népfronthagyományaiból Az idén lesz harminc éve hogy a Munkásírók csoport utolsó, háború alatti antológiája, a Munkások megjelent A kötetben — író- és költőtársai mellett — Benjámin László is jelentkezett verseivel. Az idei évfordulóra az ő társszerkesztésében készül a Magvető Könyvkiadónál az irodalmunk népfronthagyományait bemutató antológia, Gelléri Ágnes szerkesztésében pedig május 23-án Benjámin László költői estjét mutatja be az Irodalmi Színpad. A műsorban, amelyet Bozóky István rendez, fellép Kohut Magda, Koncz Gábor, Somhegyi György és Verdes Tamás. Az est Benjámin László egyik kulcsverse, a Se cinikus, se prédikátor gondolatára épül. A címadó mű köré csoportosítva sorakoznak versek, interjú-részletek, prózatöredékek, mind-mind a főgondolatot illusztrálják, azt bontják ki a verssorok zártságából az önállóság részletességéig. A versek és ciklusok közötti átkötések legnagyobb része a Prédikátorok Könyvéből való, az újabb és újabb gondolatok — koncentrikus körökként — az azonos középpont körül futnak. Nincs nyelvem a hamis beszédre ... vallja a címadó versben a költő és ez a gondolat ível át a műsor két részén: a Vanitatum Vanitas-on, a Változatok egy népmesére, a Keljfeljancsi és a Vérző zászlók alatt című költeményen át egészen a záró versig, a Jégtáblákig. Ebből a gondolatkörből nincs egy pillanatnyi kilépés sem, nincs „lazább szál” a műsor szövevényében. Tudatosan nincs. Az Irodalmi Színpad estjével párhuzamosan folyik a Magvető Kiadónál szocialista költészetünk, prózánk eddig elfeledett részét bemutató antológia előkészítése. A kötetet Benjámin László, Illés László és Markovics Györgyi szerkeszti. Nagy munkát kell végezniük, hiszen irodalmunknak erről a részéről nagyon kevés híradás érkezett eddig; hajlamosak vagyunk a második világháború előtti szocialista irodalmat csupán József Attila, Bálint György, Nagy Lajos, Gelléri Andor Endre és alig egy fél tucat más alkotó nevével azonosítani. Az irodalmi köztudat mélyebb régióiból kell tehát a szerkesztőknek azokat az írókat, költőket felkutatniuk, akiknek művei méltatlanul merültek feledésbe. Hihetetlenül nagy az ily módon összegyűjtött anyag, jócskán megnehezíti a válogatók dolgát. Igaz, az antológiában sok olyan, egy-két kötetet költő, író is helyet kap majd, akiket később elsodort a második világháború szele. Köteteiket, elfeledett írásaikat fel kellett kutatni, össze kellett gyűjteni. Feltétlenül érdemes megemlíteni a ciklusok közül a József Attila halálára írott versek sorát. Ez a rész úgyszólván teljes körképet ad a kor haladó irodalmáról: a jelentős, haladó gondolkodású költők és írók fájdalmukat, megdöbbenésüket írásban is kifejezték. Az antológia, amely a felszabadulást közvetlenül megelőző csaknem másfél évtized szocialista irodalmát térképezi fel, Benjámin László értékelő előszavával felszabadulásunk 30. évfordulójára jelenik meg. V. P. Irodalmi örökségünk és a televízió Arany János-, Vörösmarty-, Krúdy-művek a képernyőn Szinte a televízió hazai meghonosodásával egykorú az a kulturális misszió, hogy televíziós feldolgozás készüljön nemzeti irodalmunk több nagyszerű alkotásából...A Bánk bán," Az ember tragédiája szenvedélyes fogadtatására, Mikszáth és Jókai regényeiből forgatott filmek emlékezetes sikerére hivatkozva várják a nézők, hogy kedvelt olvasmányaik, szépirodalmi hőseik közül mind többet láthassanak viszont a képernyőn, és megismerhessék azokat az írókat és írók teremtette figurákat is, akikkel könyvélményeik során még nem találkoztak. De pedagógiai, közművelődési, sőt mondhatni: művelődéspolitikai közügy, hogy miként és hányszor keresnek témát és filmre kívánkozó mondanivalót a televízió rendezői, szerkesztői irodalmi kincsesházunkban. Ha az elmúlt és az elkövetkező hónapokban a televízió irodalmi jellegű műsorai között több volt vagy lesz is a mai magyar szerzők írásaiból válogató összeállítás, ez nem jelenti azt, hogy a tévé akár csak egy időre is felhagyott volna irodalmi múltunk népszerűsítésével. Bemutatásra vár például Tömörkény István és Krúdy Gyula elbeszéléseiből egy-egy válogatás. Fáy Andrásnak, a „nemzet mindenesének” szépírói tevékenységét a Külföldiek című tévéjáték idézi majd fel a képernyőn. Az irodalmi és drámai főszerkesztőségen irodalomtörténeti, műsorpolitikai és művelődésszociológiai felmérés folyik. Feltérképezik a magyar irodalom évszázadainak feltáratlan periódusait, „fehér foltjait”. E vizsgálódások, eredményeként tervek készülnek, melyeknek alapján tudatos és rendszeres irodalmi programot dolgoznak ki. E program természetesen nem valósulhat meg máról holnapra. Azt azonban már most tudják, melyek azok az alapelvek, melyek szerint az elkövetkező években a magyar irodalom haladó hagyományait megismertetik. Mindenekelőtt nemzeti literatúránknak azokat az alap műveit kívánják műsorra tűzni — megismételni, vagy feldolgozni —, amelyeknek az ismerete a humán műveltség elemi követelménye. A felnőtt világba újra és újra belépő nemzedékek és az újabb tévétulajdonosok kedvéért ismét sugározzák az évekkel ezelőtt forgatott Bánk bánt, Az ember tragédiáját, és ezek közé az alapművek közé sorolva kívánják feldolgozni a Csongor és Tündét, Vörösmarty Mihály mesejátékát. Az irodalomtörténet jó néhány művét inkább csak az irodalomtörténészek tartják számon, pedig a közönség — ügyes átdolgozások formájában — bizonyára megértéssel és a felfedezés friss örömével fogadná ezeket. A századvég elfelejtett elbeszélői, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond, Gozsdu Elek, Petelei István, Ambrus Zoltán, valamint a Nyugat második vonulata (például a prózaíró Juhász Gyula) mind egy-egy önálló tévéfilm ihletői lesznek. A felszabadulás előtti szocialista irodalom kevésbé tekinthető ismeretlen világnak, mint az elmúlt évszázadok. Akadnak mégis olyan szerzők, akiknek irodalmi tevékenységét felidézni szükséges is, hasznos is. Múltbéli örökségünk azonban nem csupán dráma- és prózairodalom. Jóval több gondot okoz a televíziónak a magyar költészet megismertetése és megkedveltetése. Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájának megfilmesítése arra biztat, hogy elbeszélő költészetünknek több művéből — dramatizált változatban — hatásos tévéfilmet lehetne készíteni. A Toldi-trilógia megfilmesítése és több Arany Jánosmű feldolgozása is szóba került. A Dráva menti Szársomlyó hegy lejtőjén kedden megnyílt a hatodik nemzetközi szobrász-szimpozion, a hazai és külföldi művészek alkotótábora. A siklósi tanács vendégei tíz-tíz hetet töltenek itt és Szársomlyón készült műveikből szobormúzeum alakult itt ki az elmúlt évek során. Az UNESCO és a Szellemi Tulajdon Védelmének Világszervezete május 6—21 között Brüsszelben diplomáciai konferenciát rendezett, amelyen 57 ország — köztük a Szovjetunió és több más szocialista ország — valamint számos nemzetközi szervezet képviselői vettek részt. A magyar küldöttséget dr. Tímár István, a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatója vezette, akit a konferencia alelnökévé választottak. Szerda, 1974. május 22. Országos vizsgálat az iskolák munkájáról Tájékoztató a Művelődésügyi Minisztériumban Az idei tanévben a Művelődésügyi Minisztérium több új intézkedést vezetett be az általános és a középiskolákban. A rendelkezések eredményességét, hatékonyságát és fogadtatását az iskolákban a minisztérium az idén márciusban széles körű vizsgálat útján kívánta megismerni. Jellemző az országos vizsgálat méreteire, hogy összesen 267 szakember — köztük nagyon sok gyakorló pedagógus, szakfelügyelő, igazgató — vett részt benne, és a brigádok a 19 megyében, illetve Budapesten összesen 749 általános iskolát, 192 gimnáziumot, 171 szakközépiskolát és 54 szakmunkástanuló intézetet kerestek föl. A vizsgálat eredményeit a Művelődésügyi Minisztériumban összegezték, és a tapasztalatokról kedd délelőtt dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes a minisztériumban tájékoztatta az Újságírókat. A vizsgálatot az iskolák vezetői, pedagógusai általában nagy megértéssel fogadták, ami jelentős mértékben hozzájárult a helyes tapasztalatok összegyűjtéséhez. Általános megállapítás szerint a megkérdezettek egyetértenek a tananyagcsökkentéssel, helyeslik azt, egyben hangsúlyozták, hogy természetesen csak kezdeti lépésnek tekintik a korszerű új tantervek elkészítése felé. A tananyagcsökkentés máris érezteti jótékony hatását: megkönnyítette a tanulók munkáját, ezért az órákon több lehetőség adódik a legfontosabb ismeretek elsajátítására, a képességek és készségek fejlesztésére, a gyakorlásra. A Művelődésügyi Minisztérium erőteljesen korlátozta az órákon feladható házi leckék mennyiségét. A pedagógusok többsége egyetértett ezzel a rendelkezéssel, de egyeseknek — jogosan — az a véleményük, hogy több önállóságot kapjanak ennek a kérdésnek a megítélésében. Kedvezően fogadták az iskolákban az ellagosztályzat eltörlését is, noha a szülők — és olykor összehasonlítás miatt az iskolavezetők is — még most is kiszámítják az átlagot. Némelyek azonban az általános műveltség hanyatlásától tartanak az átlagosztályzat megszüntetése miatt. A minisztériumnak az a véleménye, hogy a megszokott módszer megváltoztatása és a helyes szemlélet kialakítása még hosszabb időt vesz igénybe, ehhez türelemre van szükség. A megvizsgált iskolákban egyetértettek a testnevelési órák számának heti három órára való fölemelésével, bár kétségtelenül gondot okoz, hogy sok helyen hiányzanak még a megfelelő személyi és tárgyi feltételek ehhez. A minisztérium azt tervezi, hogy összegyűjti azokat a tapasztalatokat, amelyeket a legjobb iskolák szereztek a testnevelési órák hasznosításában, és azokat közreadják. Javult az iskolák felszereltsége — ez a megállapítás a könyvtári ellátottságra sajnálatosan nem vonatkozik —, de az épületek berendezése, bútorzata néhol erőteljesen romlik, és noha a tananyagcsökkentés jótékonyan hatott a diákok iskolán belüli és iskolán kívüli tevékenységére, kétségtelen, hogy a pedagógusok igénybevétele mind az iskolában, mind azon kívül megnövekedett az idén. A túlterhelésnek sok forrása van, jelentős mértékben növelte a pedagógusok gondját az új rendelkezésekkel való megismerkedés, azok bevezetése, végrehajtása. Ez azonban csak az idei tanévre vonatkozik és várható, hogy ez a probléma a következő tanévben megszűnik. Nem javítja a közhangulatot a többletmunka, a nagyarányú helyettesítés, a sok- és viszonylag kevés ember között megoszló — társadalmi munka mellett az sem, hogy számos iskolában csekély összegű a pénzjutalom és kevés az üdülési lehetőség. Egészségesen fejlődik — állapította meg a vizsgálat, és ennek alapján dr. Gosztonyi János — az iskolai demokratizmus, amihez az idén bevezetett rendtartás minden lehetőséget megad. Az iskolák többségében jó a légkör, bár a pedagógusok, a nevelőtestületek döntéseivel kapcsolatban szívesen látnák a formális elemek kiküszöbölését a tartalmi kérdések javára. Az új érettségi vizsgaszabályzat bevezetését a pedagógusok szükségesnek vélték, de — idézzük az írásbeli jelentést — „mégis az új intézkedések egyik legneuralgikusabb pontjának tartják tanárok, diákok és szülők egyaránt”. Ami a jövő tanévet illeti, különleges feladat lesz a pedagógusok megnövekedett terheinek és az ebből adódó feszültségeknek a csökkentése. Fontos feladatának tekinti a minisztérium a pedagógusok továbbképzési alapelveinek és rendszerének részletes kidolgozását, valamint a közvélemény rendszeres tájékoztatását a sajtón, a rádión, a televízión át a közoktatás egész területének munkájáról. A miniszterhelyettes végül hangsúlyozta, hogy a jövő tanévben lényeges új intézkedést nem adnak ki, hogy ne terheljék meg a pedagógusokat. Az egyetlen lényeges változtatás a matematikaoktatás korszerűsítésének jegyében az általános iskolai ideiglenes matematikai terv bevezetése lesz. Ez a tanterv szeptemberben az első és az ötödik osztályoknak körülbelül öt százalékában lép életbe. (D- L) Raoul Francé biológus, botanikus száz esztendeje született Bécsben, de Budapesten tanult, a magyaróvári gazdasági akadémián dolgozott, munkatársa volt Entz Gézának, Biró Lajosnak és Klein Gyulának is, s noha később külföldön élt, magyarnak vallotta magát és magyar állampolgár maradt. A talaj élővilágával foglalkozott, ő foglalta a talaj élőlényeit életközösségbe s e rendszernek ő adta az edafon nevet. A természet szeretetét hirdette és plántálta olvasóiba színes, érdekes könyveivel.