Magyar Nemzet, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
2 jetunió. Moszkvában nek ii véletlenül hangsúlyozzák ezeket az elveket, hiszen a hidegháborús nyugati propagandagépezet az enyhülést támadva azzal vádaskodott, hogy a Szovjetunió, úgymond, beavatkozik a portugál belügyekbe. A szovjet fővárosban következetesen visszautasították ezeket a vádakat, rámutatva arra, hogy éppen nyugati részről, a NATO-n, a Közös Piac gazdasági nyomásán, a szociáldemokrata pártok pszichológiai kampányán keresztül történik beavatkozás. A hivatalos álláspontot leszögezve írta a vasárnapi Pravda: a Szovjetunió abból indul ki, hogy senki sem zavarhatja meg a portugál népnek azt az elidegeníthetetlen jogát, hogy önállóan, külső beavatkozástól mentesen határozza meg saját sorsát. Ezzel a követelménnyel teljes összhangban a szovjet nép szolidaritást vállal a haladó portugál erőkkel, így a portugál kommunistákkal. A szovjet sajtó a szeptember elejei válság lezárását kedvező fejleményként értékelte, összhangban azzal a nézettel, hogy jelenleg Portugáliában a legfontosabb feladat a jobboldali fordulat megakadályozása. A politikai erők közötti kompromisszum jegyében megalakult hatodik ideiglenes kormány tevékenységének sikere nagymértékben attól függ majd — írta a Pravda —, hogy mennyire szolgálja az új Portugália építésének soron következő feladatait. A magas szintű látogatást megelőző Izvesztyija-cikk alapján arra lehet következtetni, hogy a politikai jelentőségű tárgyalásokon nagy figyelmet szentelnek a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok bővítése lehetőségeinek. L. Gy. Lisszabon Azevedo miniszterelnök ismertette a rádiók megszállásának okait Lisszabonból jelenti a VPJ és a Reuter. Hivatalosan bejelentették, hogy Melo Antunes külügyminiszter a Portugália és Spanyolország közötti diplomáciai kapcsolatok megromlása miatt nem utazik el tervezett külföldi útjára. Helyette Jorge Campinos külkereskedelemügyi miniszter csatlakozik a jelenleg Varsóban tartózkodó Costa Gomes elnökhöz, aki ma a Szovjetunióba látogat. Jorge Campinos Lisszabonból elutazott Varsóba. Sántán lemondta tervezett külföldi útját Mario Soares, a Szocialista Párt főtitkára. A UPI értesülése szerint Lisszabonban és környékén készültségbe helyezték a fegyveres erőket, mivel hétfőn este és éjszaka a lakosság utcai tüntetéseken tiltakozott a rádió- és televízióadók katonai megszállása miatt. A Portugál Szocialista Párt felhívására — amelyhez a Demokratikus Néppárt (PPD) is csatlakozott — kedd este a lisszaboni Rossio térről több tízezres tömeg vonult végig az Avenida da Liberdadén a miniszterelnökségi palota elé. A felvonulók élén Mario Soares, a PS, és Francisco La Carneira, a PPD vezetője haladt. A tüntetők támogatásukról biztosították Azevedo miniszterelnököt. Mint a TASZSZ írja, Pinheiro de Azevedo tengernagy, miniszterelnök televízióbeszédben ismertette a rádió- és televízióállomások katonai megszállásának okait. Kijelentette, hogy döntését a forradalmi tanács és kormány jóváhagyásával hozta. Ennek az intézkedésnek — mondotta — „az a célja, hogy elkerüljük a rendkívüli állapot kihirdetését, megakadályozzuk a politikai, társadalmi és gazdasági bizonytalanság eszkalációját”. A Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki a kérdésről. A PKP úgy véli, hogy a rádiónak és a televíziónak „igaz és objektív tájékoztatást kell adnia, meg kell védenie a forradalmi folyamatot és a forradalom vívmányait. Megengedhetetlen, hogy valamely párt vagy csoport saját magának rendelje alá a rádiót és a televíziót, és saját érdekei szolgálatában használja fel őket”. A PKP úgy véli, hogy a tömegtájékoztatási eszközök helyes hatósági irányítása elengedhetetlenül szükséges annak a politikának a végrehajtásához, amely valóban a reakció elleni harcot, a portugál forradalom védelmét tekinti céljának. Megfigyelők szerint a PKP bizonyos fenntartásokkal támogatja az intézkedést. vfC Kedden a késő délutáni órákban befejezte hivatalos lengyelországi tárgyalásait Costa Gomes portugál köztársasági elnök. A megbeszélések után a portugál államfő és Edward Gierek, a LEMP KB első titkára nyilatkozatot írt alá a Lengyelország és Portugália közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztéséről. Alekszej Koszigin fogadta Helmut Kohlt Moszkvából jelenti a TASZSZ: Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke kedden a Kremlben fogadta Helmut Kohlt, a nyugatnémet CDU elnökét, Rajna- Pfalz tartomány miniszterelnökét, aki az Oroszországi Föderáció kormányának meghívására tartózkodik a Szovjetunióban. A beszélgetés során érintették a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok egyes kérdéseit, valamint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémákat. Berlinguer és Marchais találkozója A baloldali radikálisok elnöke Giscard d’Estaing-nél Párizsból jelenti az MTI. Mint az Humanité közli, hétfőn Párizsban találkozóra került sor Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára és Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára között. A találkozón részt vett Pierre Pierali, az OKP titkárságának tagja és Jean Kanapa, az FKP Politikai Bizottságának tagja is. A barátság és szolidaritás légkörében lefolyt találkozó célja az volt, hogy a felek kölcsönösen tájékoztassák egymást a franciaországi és olaszországi helyzetről és a két párt tevékenységéről. Gyümölcsöző eszmecserét folytattak több európai és nemzetközi kérdésről is. Enrico Berlinguer és Georges Marchais nagyon pozitívan ítélte meg a találkozót és elhatározták, hogy rövidesen — Rómában — ismét találkozni fognak. A találkozót követően Enrico Berlinguer részt vett azon a tüntető felvonuláson, amelyet a demokratikus szervezetek tartottak Párizsban a spanyol nép szabadságának ügye mellett. Giscard d’Estaing elnök kedden délután fogadta az Elysée-palotában Robert Fabre-t, a baloldali radikálisok mozgalmának elnökét, s k ötnegyedórás megbeszélést folytatott vele. Fabre a találkozó után kijelentette: azt óhajtja, hogy a „megértés légköre” alakuljon ki az ellenzék és a kormány között, de ehhez az szükséges, hogy a kormány és az elnök bebizonyítsa tényleges jószándékát. Majd csak az elkövetkezendő hetekben lesz látható, vajon az elnök elfogadja-e a megbeszélés során tett javaslatokat. Fabre kijelentette, hogy az elnöknek javasolta a választási törvény módosítását, az arányos választási rendszer valamilyen formában való bevezetését. Hangsúlyozta: látogatása nem jelenti azt, hogy helyeselné a kormány politikáját. (New York, AP) Az ENSZ közgyűlése az ügyrendi bizottság indítványára szavazás nélkül napirendjére tűzte azt a javaslatot, amely megállapodás megkötését kezdeményezi új fajtájú tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek kidolgozásának és előállításának betiltásáról. (Bejrút, AFP) A WAFA palesztin hírügynökség kedden közleményben adta hírül, hogy „egy különleges gerillaegység” a kora hajnali órákban tűz alá vett Tel Avivban két banképületet. Hamar Nemzet Lázár György távirata Csou En-lajnak Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a következő táviratot küldte Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság államtanácsa elnökének: A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepén, megalakulásának 26. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép és a magam nevében üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai népeink érdekeinek megfelelően, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában fejlődjenek.* A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 26. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió minisztertanácsa kedden a szovjet nép nevében táviratban üdvözölte a kínai népet. A táviratot a kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságához és a kínai államtanácshoz intézték. Liu Hszin-csuan, a KNK moszkvai nagykövete kedden fogadást adott a kínai nemzeti ünnep alkalmából. A fogadáson szovjet részről megjelent Leonyid Iljicsov külügyminiszter-helyettes, Alekszej Manzsulo külkereskedelmi miniszterhelyettes és Nyikolaj Ogarkov hadseregtábornok, honvédelmi miniszterhelyettes. ra Állami bankett Pekingben Pekingből jelenti az Új Kína. Kedden Pekingben hagyományos állami bankettel emlékeztek meg a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 26. évfordulójáról. Az ünnepségen nem vett részt Csou En-laj. A 77 éves miniszterelnök immár 18 hónapja kórházban van. A kormányfő nevében Teng Hsziao-ping miniszterelnökhelyettes szólott a mintegy 5000 külföldi és kínai meghívotthoz. Egyebek között kijelentette, hogy a KNK „a század végére a legfejlettebb ipari államok között lesz”. A banketten — jegyzi meg a DPA — részt vett a KKP politikai bizottságának összes tagja. Kambodzsát Szihanuk herceg, Laoszt Phoumi Vongvichit képviselte. Jelen volt a banketten a Román Kommunista Párt, a Vietnami Dolgozók Pártja képviselője és számos más külföldi küldött, illetve Pekingben akkreditált diplomata. Az Egyesült Államok vétójogával ismét megakadályozta a VDK és a DVK felvételét az ENSZ-be Az Egyesült Államok kedd este újabb vétójával ismét megakadályozta, hogy a Biztonsági Tanács felvételre javasolja a közgyűlésnek a Vietnami Demokratikus Köztársaságot és a Dél-Vietnami Köztársaságot. A Biztonsági Tanács kedd este szavazott kilenc tagállamának arról a hétfőn beterjesztett két határozattervezetéről, amely javasolja a VDK és a Dél-Vietnami Köztársaság felvételét az ENSZ-be. A tanács 15 tagja közül 14-en a két vietnami állam felvétele mellett foglaltak állást és egyedül az Egyesült Államok szavazott a két határozati javaslat ellen. Mivel azonban nem ügyrendi kérdésekben a Biztonsági Tanács csak az öt állandó tag (Szovjetunió, Egyesült Államok, Kínai Népköztársaság, Nagy-Britannia és Franciaország) egyhangú állásfoglalásával hozhat határozatot, ezért az amerikai ellenszavazat azt jelenti, hogy a tanács nem javasolja a közgyűlésnek felvételre a két Vietnamot. Legutóbb augusztus 11-én az Egyesült Államok ugyancsak vétóval akadályozta meg, hogy a Biztonsági Tanács pozitív határozatot hozzon a tagfelvétel kérdésében. Rendkívüli állapot Addisz A Stellában Törvényen kívül helyezték a sztrájkokat Addisz Abebából jelenti a Reuter és az AFP. Az Addisz Abeba-i rádió amhara nyelven sugárzott keddi közleménye szerint a kormányzat a főr város körzetének egyes üzemeiben folyó sztrájkok miatt rendkívüli állapotot hirdetett. „A sztrájkoló munkásokat önző érdekeket követő személyek vezették félre” — hangsúlyozta a közlemény, hozzátéve, hogy egy olyan országban, ahol a termelési és az elosztási iparágak a kormány ellenőrzése alatt állnak és a nép javát szolgálják, a sztrájkokat a kormányzat és a nép elleni akcióknak kell tekinteni. „A forradalmi folyamatot nem fogják sztrájkok félbeszakítani” — szögezte le a közlemény. A rendkívüli állapot bevezetésével az etióp ideiglenes katonai kormány törvényen kívül helyezett mindenfajta munkabeszüntetést. Az AP jelentése szerint kedden sok üzem, bank és benzinkút maradt zárva Addisz Abebában, s emiatt a kereskedelmi életben nehézségek támadtak. Harold Wilson felszólalása a Munkáspárt blackpooli kongresszusán Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti Blackpoolból. Miután már hétfőn eldőlt egy fontos gazdaságpolitikai szavazás a kormány javára, a brit Munkáspárt blackpooli országos kongresszusán kedden délelőtt felszólaló Harold Wilson már győztesen lépett a szónoki emelvényre. Retorikai fogásokban bővelkedő, egyórás felszólalása a gazdasági helyzet vitájában a zaklatott belpolitika legkülönbözőbb gondjait érintette. Wilson még a mostaninál is rosszabb foglalkoztatottsági helyzetet harangozott be télre. „Legnagyobb ellenfelünk a céljainkat és eszményeinket fenyegető infláció” — hangoztatta. A gazdaság talpraállítását, a termelés felfuttatását, a hitelpolitika könnyítését sürgető szakszervezeteknek nemet mondott. „A gazdaság felpumpálása nem kezdődhet el mindaddig, amíg az infláció meg nem szűnik” — mondta a kétmilliós munkanélküliség rémével fenyegetett hallgatóság előtt. A párt tavalyi választási ígéreteit számonkérőknek a teljesített és beterjesztendő törvénykezés hosszú listáját sorolta. Mint mondta, az ígéretek hosszabb távra, nem csupán másfél évre szóltak, emellett pedig a Labour az egész országnak felelős „természetes kormánypárt” lett, nem mint régen volt, a tiltakozás pártja. Hangoztatta, hogy a kormányzat a szakszervezeti mozgalommal egyetértésben hozza meg döntéseit, nem feledkezvén meg a nagytőke véleményéről sem, egy olyan időszakban, amikor a kormány továbbra sem engedheti ki a nadrágszíjat. „Ez végzetes lenne” — mondotta. (Newport, TASZSZ) Hirohito japán császár és felesége kedden megérkezett a Virginia állambeli Newport repülőterére. A japán uralkodót Ford elnök hívta meg az Egyesült Államokba. BVT-küldüttség az Egyesült Államokban Washingtonból jelenti a TASZSZ. Első ízben tesz látogatást az Egyesült Államokban a Béke-világtanács egy küldöttsége. A Ramesh Chandra főtitkár vezette delegációban, amely hétfőn érkezett meg, a Szovjetunió, Lengyelország, India, Anglia, Svédország és több más ország neves közéleti személyiségei és politikusai foglalnak helyet. . Szerda, 1975. október 1. Spanyolország A technokraták és a hatalom „DOBJUK KI A HÁZAT az ablakon és építsük föl újból” — mondta egy évtizeddel ezelőtt Pedro Durán Farell, a liberális gondolkodású katalán tőkés. Hogy ne legyen félreértés, tudni kell: a „ház” a Franco-rendszert jelenti. A kijelentés pedig nem volt különösen meglepő már akkor sem. Spanyolország az ötvenes évek közepétől, második felétől kezdve a gazdasági fejlődés új szakaszába lépett. A fejlett kapitalista országokhoz való (gazdasági és politikai) fölzárkózás igénye erősítette a „technokrata” irányzat kibontakozását. Ennek a viszonylag modern gondolkodású tőkés rétegnek egyik jellegzetes képviselője volt Pedro Durán. A rosszul sikerült „ház” kidobásának óhaja terjedt a spanyolországi burzsoázia különböző köreiben. A gyárigazgatók, cégvezetők és tőkés vállalkozók növekvő aggodalommal nézték a gazdasági szerkezet változásával együttjáró fejlődés és a polgárháborúból született politikai struktúra növekvő ellentmondását. A neokapitalista fölfogás zászlóvivői fokozatosan meghódították a hatalom sáncainak egy részét is. Az Opus Dei nevű katolikus világi szekta emberei fokról fokra előrefyomultak és a hatvanas években erős állásokat építettek ki a kormányon belül. Ennek a nem fasiszta csoportnak a legismertebb emberei: López Rodó volt tervezésügyi miniszter, López Bravó volt iparügyi, majd külügyminiszter, García Monca egykori kereskedelmi miniszter. Az Opus Dei emberei — más szellemi áramlatokhoz tartozó, vagy apolitikus technokratákkal együtt — sokat tettek azért, hogy Spanyolország ne legyen Európa egyik legszegényebb és legelmaradottabb állama. Tevékenységük eredményeképpen gyors fejlődésnek indult az ipar (igaz, hogy elsősorban a külföldi tőke közreműködésével), bővültek az ország külgazdasági és külpolitikai kapcsolatai. 1950-től kezdve fokozatosan megváltozott az aktív népesség termelési ágazatok szerinti megoszlása. 1950-ben a munkaképes lakosság 49,6 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban és 25,5 százaléka az iparban. 1960-ban 41,7 és 31,7 százalék volt az arány. 1973- ban a mezőgazdasági lakosság részaránya 26,1 százalékra csökkent, az ipari pedig 37,9 százalékra nőtt. AZ IPARI FEJLŐDÉS következtében nagyobb szerephez jutottak a menedzser típusú vállalkozók, ugyanakkor megnőtt a munkásság társadalmigazdasági és politikai jelentősége, befolyása is. A politikai képviselet és a részvétel bármilyen formájának hiányában a társadalmi-politikai konfliktusok igen gyakran az üzemekben csapódtak le: a — majdnem napjainkig tiltott — sztrájkok sokszor nem a gazdasági követelések teljesítéséért, hanem a politikai rendszer elleni tiltakozásjeleként robbantak ki. S a „robbanás” szó nem csupán jelképes. Spanyolországban a munkakonfliktusok rendszerint igen hevesek. Sokszor megtörtént, hogy a sztrájk a karhatalom beavatkozásával, véres összecsapással végződött. José Félix Tezanos szociológus a spanyol társadalmi struktúráról írt könyvében idézi egy munkásvezető véleményét: „A kapitalizmus számára legroszszabb és legdrágább sztrájkok Spanyolországban vannak, mert sohasem oldódnak meg.” A technokraták ennek láttán is igyekeztek változtatni a politikai szerkezeten. Ezért — és az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás lehetőségéért — szorgalmazták a politikai fejlődést. Ramón Tamames, a haladó gondolkodású történész, szociológus és közgazdász az idén megjelent könyvében egyébként így minősítette a Franco-rendszert: korporatív jellegű, tekintélyelvű kapitalizmus. A polgári forradalom elvetélt 1936-ban, a neokapitalizmus pedig létre sem jött, hiszen Spanyolországban hiányzik ennek legjellegzetesebb eleme, a burzsoázia és a feltörekvő dolgozó osztályok közti megegyezés — írta. A spanyol technokraták tehát fokozatosan előretörtek, de a hatalmat nem tudták meghódítani — éppen azért, mert a politikai rendszer korporatív és tekintélyuralmi jellegű. A parlament igazában nem törvényhozó hatalom, hanem csak szentesíti az igazi hatalom — Franco és legszűkebb köre — akaratát. A szakszervezetek ugyancsak korporatív jellegűek, tehát alkalmatlanok arra, hogy a dolgozók érdekeit képviseljék akár a konkrét munkaadókkal, akár a hatalommal szemben. (Az igazi szakszervezetek a munkásbizottságok, amelyek az illegalitás ellenére fokozatosan befolyásuk alá vonták a hivatalos szakszervezetek többségét.) A kormány — elvben — már alkalmas lehetne arra, hogy az újító szándékokat érvényesítse. Csakhogy a Franco személyén alapuló tekintélyuralmi rendszerben a miniszterek, államtitkárok önállósága is erősen korlátozott. Végeredményben tehát a politikai struktúra átalakítása, a politikai képviselet és a részvétel elemi formáinak kialakítása is csak akkor lehetséges, ha az államfő — és a családi kamarilla — beleegyezését adja. Ez pedig eddig nem történt meg, amint azt az úgynevezett politikai társulatok — a pártok helyett létrehozandó áramlatok, véleményazonosságon alapuló csoportok — hoszszú és mindmáig befejezetlen története mutatja. A GAZDASÁGI AUTARCHIA és az elszigeteltség időszaka után, mint láttuk, óriási társadalmi struktúraváltozás ment végbe Spanyolországban. A feudális és a korai kapitalista szerkezet maradványai ellenére ma már a modern kapitalista nagyipar a jellemző. Ez pedig Nyugat-Európa legfejlettebb országaiban megerősítette a többpártrendszeren és a szakszervezetek bizonyos jogainak elismerésén alapuló politikai szerkezetet. Ez nem szünteti — nem is szüntethetik meg az osztályharcot és a társadalmi konfliktusokat, de lehetővé teszi, hogy valóságos jelentőségüknek megfelelően oldódjanak meg például a munkaügyi viták. Ott a sztrájkokat sem a dolgozók, sem a munkaadók nem tekintik elsősorban politikai konfliktusnak. Ezért mondta már 1965-ben Joaquín Bertrán Caralt, a Cementos Asland igazgatója: „A spanyol vállalkozónak szüksége van arra, hogy párbeszédet folytasson a kényelmetlen szakszervezettel támogatott munkással. Tudom, hogy ez a kényelmetlen szakszervezet veszélyes lehet, de nem vállalati, hanem országos szinten. Mint állampolgár félek tőle, mint vállalkozó kívánatosnak tartom.” Az Opus Dei emberei 1973- ban kikerültek a kormányból. Ennek ellenére tavaly is voltak „nyitáspárti” miniszterek, akik azt szorgalmazták, hogy a hatalom önként változtasson a politikai szerkezeten, mert ez a túlélés feltétele. Ezek a miniszterek, államtitkárok és főigazgatók azonban utóbb lemondtak tisztségükről, mert törekvéseik kudarcba fulladtak. 1972-ben még azt bizonygatták, hogy a rendszer keretein belül lehetséges az a „nyitás”, amelynek eredményeként létrejönnek a politikai véleménynyilvánítás és a részvétel intézményei. A baloldali antifasiszták természetesen mindig is a demokratikus szabadságjogok helyreállítását, a politikai és a gazdasági demokrácia megteremtését akarták. Most, az antifasiszta harcosok kivégzése után a technokratáknak és a belső ellenzék embereinek is látniuk kell, hogy a Francorendszer természeténél fogva alkalmatlan az evolúcióra. A gazdasági és a politikai szerkezet közötti szakadékot csakis a fasiszta rendszer fölszámolásával lehet megszüntetni, vagyis ki kell dobni az ablakon a „házat” ... Todero Frigyes