Magyar Nemzet, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-10 / 8. szám
Szombat, 1976. január 10.. Csak egy Földünk van A környezetvédelem biológiai alapjai Amióta az emberi környezet védelme nemzetközi kutatási program témája lett, a társadalom érdeklődése mindenhol megnövekedett e tudományterület iránt Ugyanakkor szélsőséges nézetek ütköznek össze a fennálló helyzetet és a tennivalókat illetően, hiszen egyfelől olyan véleményekkel találkozunk, hogy a technikai haladás végső soron katasztrófába sodorja az emberiséget, másrészről lekicsinylik azt a veszélyt, amely az embert fenyegeti a környezet természetes egyensúlyának megbomlása következtében. Az ellentétes nézetek egyik fő forrása a környezetvédelem biológiai alapjainak a tisztázatlansága. Önálló tudományág A környezetvédelem napjainkban válik önálló tudományággá; művelői a különböző szakterületek kutatói, s munkájuk szintéziseként alakul és fejlődik a tudomány e területe. A téma hazai szakirodalma szinte teljesen hiányzik, ezért tartjuk nagy jelentőségűnek, hogy a Mezőgazdasági Kiadó tervbe vette olyan könyvek megjelentetését, amelyek a környezetvédelem alapvetően biológiai kérdéseivel foglalkozik. A dr. Kovács Margit szerkesztésében most megjelent „A környezetvédelem biológiai alapjai” című munka az első biológiai szemléletű környezetvédelmi szakkönyv hazánkban. Tizenhárom neves kutató szakember — Jankó Béla, Kárpáti István, Kovács Margit, Madas László, Manninger G. Adolf, Mocsényi Mihály, Nagy László, Ponyi Jenő, Stefanovits , Pál, Szemes Gábor, Szilágyi Attila, Varga Imre, Várkonyi Tibor — összehangolt munkáját tartalmazza ez a könyv, amelynek alapvető feladata a környezetvédelem biológiai alapjainak a tisztázása, ugyanis ezen a téren a műszaki mérnökök szinte teljesen tájékozatlanok. Mivel pedig a környezetvédelem napjainkban már társadalmi ügy is, a problémát nagy mélységben és szélességben feltáró munka elősegíti, hogy a nem szakember olvasó is eligazodjék a környezetvédelem teljes problémakörében. A technika rohamos fejlődésével és a fokozódó urbanizációval párhuzamosan az utóbbi évtizedekben világszerte riasztó jelenségek mutatkoznak. Szinte valamennyi ország számára központi probléma lett a levegő, a víz és a talaj szenynyezése, a termőföldek csökkenése, a sugárveszély, a szilárd hulladékok felhalmozódása, az energiahordozók és az ásványi kincsek lelőhelyeinek kimerülése, a növény- és állatvilág pusztulása. Nagymértékben súlyosbodtak a fokozódó városiasodással járó problémák, mint az infrastrukturális ellátás elmaradottsága, a városi levegő szennyezettsége, az ivóvíz hiánya és rosszabbodó minősége, a zsúfoltság és a közlekedési problémák, a zöldfelületek csökkenése és a különböző civilizációs ártalmak. Beszélő példák A környezet károsodásának illusztrálására néhány önmagában is hangosan beszélő példát sorakoztat fel a könyv. Az Amerikai Egyesült Államokban évente 129 millió tonna por, korom és egyéb szennyező anyag kerül a levegőbe. A nagyvárosok fölötti por- és párafelhő a napsugárzásnak több mint 20 százalékát elnyeli, főleg az életfontosságú ultraibolya sugarakat tartja vissza. A tatabányai lakóterületen a porszennyeződés miatt 10—20 százalékkal kisebb az ultraibolya sugárzás. Az Országos Közegészségügyi Intézet mérései szerint Budapesten 1930- hoz viszonyítva 50 százalékkal emelkedett a kén- és koromszennyeződés. Magyarországon a levegőszennyezésből eredő kárt évi 2,5 milliárd forintra becsülik. Globálisan nézve a kérdést, az intenzív energiafelhasználás következtében ebben az évszázadban mintegy 360 milliárd tonna széndioxid került a levegőbe, amely előzetes becslések szerint hatással lehet a Föld energia-háztartására. A tavak, folyók, tengerek ipari és háztartási szennyvizekkel, peszticidekkel, olajjal szennyeződnek. Hazánkban a Sajó már holt vízzé vált, s a Dunába vezetett évi szennyvízmennyiség 360 millió köbméterre emelkedett, de ennek csak 10 százaléka tisztított. A Balaton súlyos veszélyeztetettségét a megismétlődő halpusztulások jelzik. A különböző szennyező anyagok — rovar- és gyomirtó szerek, szennyvizek, mosószerek, fekáliák —, valamint a túlzott mértékű műtrágyázás világszerte kártékony hatással vannak a talajok élővilágára és a magasabb rendű növényzetre. Egyre növekszik a biológiailag lebonthatatlan hulladékok mennyisége, amilyen az építkezési törmelék, a műanyag- és üveghulladék, konzervdobozok és autóroncsok. Fokozódik a növény- és állatvilág terhelése. Budapest agglomerátumából az utóbbi száz évben több mint száz növényfaj tűnt el végleg. A környezet szennyezése következtében növekednek az emberiségre káros civilizációs ártalmak. Az emberi szervezet sokirányú fokozott megterhelése következtében mind gyakoribb a gyomorfekély, a szívinfarktus, a neurózis és az idült légúti megbetegedés. Nemzetközi összefogás Hatékony környezetvédelem csak nemzetközi összefogással, közösen tervezett és összehangolt intézkedésekkel lehetséges. Az UNESCO titkársága e célból dolgozta ki „Az ember és környezete” (Man and Biosphere) nemzetközi programot, amely 145 kutatási témát tartalmaz. Hazánk 1972-ben kapcsolódott be a MAB-programba, azóta működik „Az Ember és a Bioszféra Nemzetközi Program Magyar Nemzeti Bizottsága.” Az 1972 júniusában tartott stockholmi környezetvédelmi konferenciájának ez volt a jelmondata: „Csak egy Földünk van” (Only one Earth), s a kidolgozott akcióprogram világméretű aktivitást javasolt több területen. Ezek közé tartozik, hogy a Föld meg nem újítható erőforrásait úgy kell kiaknázni, hogy azok az egész emberiség számára hasznosíthatók legyenek, valamint az, hogy a nemzetközi szervezeteknek koordinált szerepet kell játszaniuk a környezet védelmében. A stockholmi konferencia határozata leszögezte, hogy minden állam szuverén joga a saját erőforrásainak a kiaknázása, de ezt úgy kell tenniük, hogy e tevékenységükkel ne okozzanak kárt más országok környezetében. A szocialista országok a KGST keretében külön is öszszehangolták kutatási tematikájukat. A közös kutatási programban a következő feladatok szerepelnek: a települések egészségügyi kérdései, az ökorendszerek és a táj védelme, az atmoszféra és a vízkészletek védelme, a háztartási és az ipari hulladékok megsemmisítése, illetve hasznosítása, valamint a környezetvédelem társadalmi, gazdasági, szervezési, jogi és pedagógiai kérdései. Magyarország mindegyik témacsoportban folyó kutatásban részt vesz, s mi vagyunk a koordinátora a háztartási és ipari hulladékok felhasználására vonatkozó kutatási feladatnak. Országos célprogram A nemzetközi munkában való részvételen túl — de azokkal a programokkal öszszehangoltan — hazánknak saját kutatási programtervezete is van. A Minisztertanács 1972. évi határozata alapján az 1985-ig terjedő országos távlati kutatási tervben országos célprogramként szerepel az emberi makro- és mikrokörnyezet legkedvezőbb kialakítása című kutatási téma. A környezetvédelem biológiai alapjai című figyelemre méltó szakmunka innen indul el, s tizenhárom fejezetben — a bioszféra, a táj és a természeti erőforrások, az ökoszisztémák szerepe és jelentősége a bioszférában, a környezetvédelem és a populációbiológia genetikai alapjai, a levegő- és a vízszennyeződés, a talajpusztulás és a talajszennyeződés, környezetvédelmi feladatok a növényvédelem területén, az urbanizáció hatása a táj természeti elemeire, az erdő szerepe a környezetvédelemben, a természetvédelem, a környezetvédelem és a jog, végül egy környezetvédelmi szótár — az egész témakört felöleli. „Napjaink legfontosabb feladata a környezetvédelem kérdéseinek részletes felderítése, az összefüggések, kapcsolatok helyes megállapítása és a megfelelő intézkedések meghozatala mind kormányzati szinten, mind pedig a köznevelés területén — állapítja meg dr. Madas András az előszóban. — Ezt a célt szolgálja ez a könyv is, amelynek értékét emeli, hogy a környezetvédelem biológiai alapjairól a nagyközönségnek ma jóval kisebb tájékozottsága van, mint a művi környezet, a városok, a közlekedés okozta környezeti ártalmakról. Pedig a művi környezet által okozott ártalmak jelentős része meghatározott idő alatt kisebb vagy nagyobb anyagi áldozatok árán leküzdhető, míg az ember természeti környezetében okozott károk egy része olyan folyamat, amelyik viszsza nem fordítható.” (a. gy.) Magyar Nemzet Felavatták az Újszász—Hatvan közötti villamosított vasútvonalat Pénteken ünnepélyesen átadták a forgalomnak az Újszász—Hatvan között épült villamosított vasútvonalat. Az Újszászon megrendezett ünnepségen részt vett dr. Ábra-hám Kálmán közlekedés- és postaügyi minisztériumi államtitkár és Urbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója. Az Újszász és Hatvan közötti 52 kilométer hosszú vonal villamosítása 81 millió forintos költséggel egy hónappal a határidő előtt készült el. Ezzel a beruházással lehetővé vált ezen a szakaszon, hogy óránként száz kilométeres sebességgel közlekedjenek a vonatok. A menetidő kilenc—tizenhat perccel rövidül. A villamosított szakasznak jelentős szerepe van az Alföld és az északi iparvidék összeköttetésében : lehetővé válik, hogy Miskolc irányából közvetlen vonatokat indíthassanak az Alföldre, s így tehermentesíthessék a zsúfolt budapesti pályaudvarokat. Fontos szerepe van a nemzetközi teherforgalom gyorsításában is, mindenekelőtt Csehszlovákia és Románia felé. Ezzel a beruházással Szolnok megyében a vasúti gőzvontatás teljes egészében megszűnt A MÁV villamosított vonalainak hoszsza már meghaladja az 1200 kilométert. Gyermekek divatja Előtérbe került a 3-6 évesek és a kisiskolások korszerű öltöztetése. A Magyar Divat Intézetet megbízták a kisgyermekek számára jelenleg gyártott kínálat felülvizsgálatával, az ipari és kereskedelmi vállalatok részére szükséges információk, javaslatok és új kínálati kollekciók összeállításával. Az ipar igyekszik az igényekkel lépést tartani, sőt a Könnyűipari Minisztérium ösztönzésére most olyan vállalatok és szövetkezetek is készítenek majd csecsemő- és gyermekruházati cikkeket, amelyek eddig ezzel nem foglalkoztak. Közéjük tartozik a Május 1. Ruhagyár is. Farmeröltözékből 1976-ban a tavalyinál 44 százalékkal gyártanak többet, s ez nem kevés, hiszen már a múlt évben is mintegy egymillió darab készült. Az 1975-ben gondokat okozott úttörőing-ellátás javítására az idén az eredetileg tervezett 320 ezer helyett 500 ezer úttörőing szállítását vállalta az ipar a belkereskedelem számára Bulgáriai útijegyzet Találkozások Bárhová megyünk, bárkivel is beszélünk bolgár földön, nem tehetjük anélkül, hogy vissza ne idéződjék a múlt. Úgy, mint nélkülözhetetlen reális mérlegelési alap. Erre késztet az is, hogy az ország felszabadulásának kettős dátuma van. 1878 az első dátum: lehull az 500 esztendős török iga, Bulgária szabad. Illetve anynyira szabad, amennyire szabadságát jó szemmel nézték az európai nagyhatalmak. A költő Hriszto Botev álmai a szocializmusról, és az árulással bitóra juttatott forradalmár Vaszil Levszki elképzeléseinek megvalósulása a ,,szent és tiszta köztársaságról” még 66 évet váratott magára. És ez a második, a valóban szabadságot jelző dátum: 1944. szeptember 9. Élő történelem Fiatal barátom, Valentin, idegenvezetőhöz illő precszségsel hordoz körbe mindenütt, ahol valamilyen érdemes látványosság kínálkozik. És hol ne adódna ..érdemes látványosság” — még ha nem is mindegyiküket jegyzik a nagy idegenforgalmi prospektusok, útikönyvek —, ahol 500 évig rettegett, harcolt, vérzett a népsar templom, egy emlékmű, egy ház, egy sírhalom ... Megannyi mementó. Karlovóban, Vaszil Levszki szülőházában járunk. Abban a házban, amelyben barátom szerint nincs olyan bolgár, aki ne járt volna. Legalább egyszer. Az ajtónyitásra csípős hideg szökik a fehér falú, szőttesekkel díszített szobába. A sarokban rokka, amelyen valaha a hős édesanyja fonta a fonalat. Szoba, amelyben mindig a rettegés, a bizonytalanság volt az úr. Kinyitják a kis falba épített szekrényke ajtaját kimozdítják a hátulsó rekeszeket, mögötte embernyi nagyságú üres. Azt mondják, szinte alis alis akad olyan ház, ahol ne épült volna ehhez hasonló búvóhely. Török járőrök, házkutatások, örökös zaklatások — akiknek volt félni-, féltenivalójuk, meghúzhatták magukat egy darabig. Meglehetősen esetleges védekezési módszer. De sokszor — mint ennél a háznál is — ihletett, nagy gondolatok teremtője, őrzőié. Kopogtatunk. Egyszer, kétszer. Semmi válasz. Megkerüljük a templomot, hátul nyitva találjuk a gazdasági bejáratot. A fát, a lépcsőházkorlátot vadszőlő futja be, ilyenkor inkább gaznak tűnik, borzas kutya sunyít a sarokban. Az udvar fényesre koptatott köveit egy galambősz anyóka sepregeti. Látni való, nincs több indoka rá, mint a puszta időtöltés. Közeledtünkre leteszi a seprőt, int, menjünk előre, mindjárt hozza a kulcsokat. Szabályos vidéki kistemplom. Imahely, erőd, s valaha a tudás forrása is volt. Apácák viselik gondját, árusítják az arra vetődő turistának a kegyszereket. Az anyóka — az itt élő apácák legöregebbje — nyelve megoldódik, ötven éve öltötte magára a rend ruhájét, bizony nagyon sokat kellett dolgozni, ma is akad munka elég. Közben egy pillanatra sem nyugszik a keze, resz-vesz a hosszú évek beidegződésével. A jelenből hirtelen visszaugrunk a múltba. Hátborzongató történetet mesél a rend főnöknőjéről, aki menekülteket bújtatott itt a törökök elől, s amikor azok rájöttek, ott az oltár előtt elevenen feldarabolták... Vér és szentek. Ikonok. A templomok sötétségén átalanyló töméntelen sok fatáblás mestermű, amelyeknek egy része szemtanúja volt a szörnyű időknek. Felbecsülhetetlen értékek. Kínáltak értük milliókat, mint ahogy legnevezetesebb őrzőhelyüket, a rilai kolostort is szállodává szerették volna alakítani. Ám az elmúlt évszázadok során összegyűlt nemzeti kincs nem kereskedelmi árucikk, s nem is luxus szálláshely. Maradnak egy letűnt világ titkainak őrzői, a mindenkinek hozzáférhető kultúra csodálatos ritkaságaiként. Juszuf De most csöppentünk vissza a mába. A jelenbe, amely számtalan bizonyítékát adta az állandó változásnak. Indu ■ léskor másfél órát kellett várakozni a tranzitban, mert Demirel, a török kormányfő éppen akkor utazott el Szófiából. Nem gondoltam, hogy néhány nap múlva ,,közvetlen értékelést” fogok hallani egy elegáns szálló éttermében a török—bolgár viszonyról. A fiatalembert Juszufnak hívják, szüleivel él a Rodopéban. Törökök, illetve bolgárok — illetve: „Jóformán magunk sem tudjuk már” — nevet Juszuf fehér fogait villogtatva. Egy motorhiba segítette elő kettőnk találkozását, s ha már így esett, érdekelt, hogyan él a kilencszázaléknyi török kisebbség abban az országban, amelyre a hatalmas oszmán birodalom fél ezredévig kényszerítette rá akaratát. — Hogyan? — kérdez viszsza —, mint más ember, rendesen. Nem a múlt alapján ítélnek meg bennünket. Helyzetünk gyökeresen megvátozott a világháborút követően. Hívott, látogassak el hozzájuk, megmutatja a vidéket, aztán rögtönzött előadást tartott a dohánytermesztésről, s végül felvilágosított úticéljáról: Plovdivba megy vásárolni, mert két nap múlva lesz az esküvője. Felesége bolgár lány, akivel már gyermekkoruk óta ismerik egymást. Természetesen az esküvői meghívót is kénytelen voltam idő hiányában köszönettel visszautasítani, mint, ahogy ő is szinte visszahőköl, amikor kísértetképpen megkínálom egy hamisítatlan lágymányosi Fecskével . ..Még mit nem, hiszen a dohányzástól rákot lehet kapni...” Egy igazi dohánytermelőtől ez nem is rossz reklám ... Grejana rakija Zselia Radev, idős gépkocsivezetőnk sokat tapasztalt, világlátott ember. Kínában és Argentínában volt követségi sofőr, de hazai útikalauznak sem akármilyen. Szavain érződik, mennyire szereti ezt a földet, az itteniembereket. Szinte alig van olyan zug, ahol de élne barátja, ismerőse. Rila város felé közeledve hátrafordul, s mintha a világ legtermészetesebb dolga felől tudakozódna, megkérdezi: — Tudja-e, mi az a greiana rakija? Fél órával később megtudtam, amikor barátja, Sztefan Janev, kedves házigazdánk, megfőzte specialitását ,a valóban „tüzes vizet”: szilva- és szőlőpálinka összeöntve, hozzáadva cukor és felforralva. Amikor az első korty végigömlött bennem, úgy tűnt, hogy az asztalon levő nagy sárga almák egy pillanatra ellilulnak........Nyugodtan lehet ezt inni — biztattak —, bár nem olyan erős, mint a magyar barackpálinka, de itt a Rilában így télvíz idején igen jól melegít.” Később az 1943-ban itt tevékenykedő partizánokra terelődik a szó. Belemelegednek, nevek, arcok, tettek idéződnek fel. Eszükbe jut a közös jel, amikor egy elnyújtott bagolyhuhogás figyelmeztette a barátot, s jelentett halálos veszélyt az ellenségre. Hallgatom őket, mintha történelemkönyv elevenednék meg. Csak így százszorta izgalmasabb, érdekesebb. Idézhetném még Georgievet, a diákot, Valentin barátom édesapját, aki Szeged alatt harcolt a világháborúban, a bacskovói kolostor egyik Dánját, a halotti misén szokás szerint étekkel kínáló aszszonyt... hosszú a sor. A kolostorok ikonjainak másolatát megvásárolhatom, mint ahogy lencsevégre kaphatom a legszebb épületeket, tájakat. Az utazás ízét mégis azok adják, akik ebben az igen rövid tíz napban is barátjukká fogadtak. S amikor megkérdezik, mi tetszett ott a legjobban, először mindig ők jutnak az eszembe. Szényi Gábor Jól halad a Dunaújvárosi Hullámpapírgyár építése Jól halad a Dunaújvárosi Hullámpapírgyár építése. A 4,3 milliárd forint építkezési költségből 1975 végéig 2,7 milliárd forintot használtak fel. Mint ismeretes, az első termelő egységek, a vízmű és a papírgyártó gépsor az anyagelőkészítővel már megkezdte az üzemi próbákat. A további fő egységek építőipari kivitelezésének nagy része elkészült, és folyik a technológiai szerelés. A nagyberuházás helyzetét pénteken Dunaújvárosban a helyszínen tárgyalta meg a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének elnöksége. A dunaújvárosi hullámpapírgyár üzembe állításával 1978-tól évente 53 000 tonnával csökken az ország hullámdoboz-importja, a Papíripari Vállalat termelése pedig évi 20 százalékkal növekszik. A beruházás hatékonyságát fokozza az új papírgyár gyorsított felfutása, és az a tény, hogy nagy mennyiségű hulladékpapír felhasználásához is lehetőséget teremt. Fokozódik a szegedi gáztermelés Az utóbbi napokban — különösen éjszakánként — kemény hidegre fordult téli időjárás megnövelte az ország földgázigényét, s egyben fokozott feladatok megoldására serkentette a szegedi szénhidrogén-medence dolgozóit. Ennek eredményeként minden eddiginél többet termelnek, s először szárnyalták túl a napi 10 millió köbméteres földgázszolgáltatást. Pénteken már 10,5 millió köbméter földgázt bocsátottak az országos távvezeték-hálózatba. A földgáz iránti kereslet azonban szinte napról napra tovább fokozódik, s kielégítésére maximális erőfeszítéseket tesznek a szegedi bányászok, a gyár- és gépszerelő, s több más vállalat dolgozói, akik az úgynevezett gázfeldolgozó csúcsüzem építésének befejezésén fáradoznak. Magyar hetek Grazban Magyar heteket tartanak májusban Grazban — jelentették be pénteken Szombathelyen, a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Vas megyei tanács képviselőinek megbeszélésén. A legnagyobb részt Vas megye vállalta amely évek óta jószomszédi kapcsolatokat tart fenn az ausztriai stájer tartománnyal és annak fővárosával, Grazzal. Grazban koncertet ad a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar és a madrigálkórus. Négy kiállítással mutatkozik be Vas megye a stájer vendéglátóknak: képzőművészeti, idegenforgalmi, bélyeg- és gyermekrajz-kiállítással. A két utóbbi megrendezésében a Győr-Sopron megyeiek is közreműködnek. Viszonzásul 1977- ben Szombathely várja Grazot a stájer napokra. Országos tervpályázat vízi-közművezetékek építésére Az Országos Vízügyi Hivatal, az OVH Vízgazdálkodási Tröszt és a Magyar Hidrológiai Társaság vízi-közművezetékek építésének szervezése keskeny építési sávban címmel országos, nyilvános tervpályázatot hirdetett. A tervpályázat célja a szűk utcákban, keskeny építési sávban épülő vízi-közművezetékek korszerű és hatékony munkahelyi szervezési módszereinek kidolgozása, amelyek az adott körülmények között a lehető és célravezető maximális gépesítés mellett kisebb élőmunka-ráfordítást igényelnek. A tervpályázati kiírás január 5-től vehető át a Magyar Hidrológiai Társaság Titkárságán (Budapest, V. Kossuth Lajos tér 6—8„ IV. em. 425. sz.). A pályaművet 1976. május 3., hétfő 24.00 óráig kell postán beküldeni ugyanoda. A tervpályázat eredményét a bíráló bizottság legkésőbb 1976. június 5-ig kihirdeti. A pályaművek díjazására és megvételére összesen 200 000 Ft áll rendelkezésre.