Magyar Nemzet, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-15 / 63. szám
JMárciusi tükör Minden esztendő márciusában jelentkezik az igény: vizsgáljuk a mai magyar ifjúságot abban a tükörben, amelyet a történelmi tavaszok forradalmár hősei tartanak a nemzet elé. Mit mutat a márciusi tükörkép arról a nemzedékről, amely a szemünk előtt érik és fejlődik, az alkotó életre készül olyan társadalmi közegben, olyan létviszonyok és lehetőségek között, amelyekről az 1848-as forradalom, a későbbi sorsfordulók hősei álmodtak s álmaik megvalósulásáért az életüket áldozták. Mit őriz és ápol ifjúságunk azokból az eszmékből és indulatokból, amelyeket Petőfiék százharminc éve fellobbantottak s amelyeket a későbbi — a nagy elődökhöz mindenképpen méltó — utódok 1919- ben és 1944—45-ben tovább tápláltak? A történelmi jelentőségű tavaszok eszmevilágán örök fénnyel égő szövétnekként világít át a hazafiság. A magyar történelem századai ezt a szent gondolatot nemzeti tulajdonsággá érlelték, amelyben a legnehezebb időkben is fűtötte a nemzet legjobbjainak érzésvilágát, amely válságos pillanatokban fölszikrázott és fölgyújtotta az egész nép indulatait. Napjaink fiatalsága a nagy elődök példáján okulva a hazafiság, a hazaszeretet iskoláját a haza megismerésével kezdte. Három-négy évtizeddel ezelőtt nemzedékek léptek át a felnőtt korba anélkül, hogy a szűkebb pátrián kívül egy négyzetmétert ismertek volna abból a hazából, amelyben élniük s halniuk rendeltetett. Napjaink ifjúsága az első, amely — leszámítva a katonának hurcolt s kényszerűen idegenbe tántorgott milliókat — tág tüdővel lélegzi be az egész haza áldott légkörét, felfedezi vonzó tájait s ama történelmi emlékeit, amelyek a megismerés által válnak útikalauzok közhelyeiből lelkesítő-elgondolkodtató kegyhelyekké. A megismerés az első lépcsőfok, amely a hűség és a ragaszkodás magasabb, tisztább érzelmi régióiba vezet. Megismerni a haza lélekemelő szépségeit, megismerni a mai magyar társadalom életét és alkotásait, olyan önkéntes tanulmány, amely millió fiatalt segít fel erre a lépcsőfokra, érzés- és gondolatvilágukat méltve nemes büszkeséggé ez az a kis ország, am evben annyi megpróbáltatás után emberhez méltó módon lehet s csak emberhez méltó módon szabad élni. A márciusi tükör százharminc éve őrzi azt a jeles tulajdonságát, hogy tiszta képet mutat. A Múzeumkerti nagygyűlésre, a Petőfi-szobor megkoszorúzására, a történelmi kegyhelyeken való néma tisztelgésre öszszesereglő fiatalok önmagukat látják a tükörben, helyüket keresik abban a képben, amely a márciusi ünnepen fölvillan. A csillogó szemek és a komoly arcok arról tanúskodnak, hogy a történelmi tavaszok ifjú örökösei elmélyült önvizsgálatra szánják ezeket a hevítő órákat és napokat, az ünnepi versmondások és szónoklatok hullámveréséből kihallják a 48-as márciusi tömeg rivalgását. Hallják és érzik azt az üzenetet, amelyet a nagy elődök kétségbeesett erővel küldtek a világ tájai, a világ népei felé, segítséget kérve. Azokban a régi üzenetekben már benne rejlett a felismerés, hogy ez a meghatóan kicsiny és elgyötört ország önerejéből sohasem törhet ki az elmaradottság vasabroncsai közül, amelyek évszázadokig szorították, elfojtva a lélegzetvétel lehetőségét. Ez az ifjúság az élet minden területén napról napra kénytelen fölfedezni, hogy a nemzetköziség nem pusztán politikai eszme, hanem a mindennapi élet, a haladás és fejlődés kimeríthetetlen hajtóereje. Megtanulja a fiatal munkás, aki idegenből származó, új technológiával dolgozik, megtanulja a diák és az egyetemi hallgató, aki ösztöndíjasként baráti országokban készül a felelősségteljes, alkotó életre. Minden tükör sajátossága, hogy távlatokat mutat. Ez a sajátossága a márciusi tükörnek is, amelyben az egész nemzet azt a fiatalságot szemléli, amely holnap vagy holnapután magára veszi a történelmi tavaszok sorsfordító örökségét, valóra váltja a fejlett szocialista társadalom felépítését, szorosabbra fogja kapcsolatait a világ népeinek azonos korú ifjúságával. A távlati kép, amelybe belengenek az ünnepi zászlók, nem homályosodik el az emlékező hevület páráitól, ez a kép éles metszésű és határozott. Olyan ifjúságot mutat, amely tud lelkesen és méltóságteljesen ünnepelni, mert mélyen átérzi, hogy olyan örökség birtokába jutott, amely egész jövőjét meghatározza. A márciusi tükörben a fiatalság az egész országot látja. Azt a hazát, amelyért történelmi korok hősei a legnagyobb emberi áldozatot vállalták, sohasem a kilátástalannak tűnő küzdelem csüggedésével, hanem azzal a tudattal, hogy áldozatuk a következő nemzedékek számára gyümölcsöt hoz. Baráti Géza ..... ' í%... ^ «L ___ ..: Dtií(6'j 1 * 'Cl/ t. i .i, ./'■ t'-.- . ... _ . . ___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA_________________________________• Az etióp csapatok sikeres felszabadító hadműveletei A külpolitikai helyzet A „FRANCIA NÉGYSZÖG’’ kialakulását hangsúlyozták keddi, elemző hangvételű írásaikban a párizsi lapok. A választási eredményt boncolgatva többen vélekedtek úgy, hogy a két nagy tábor — a jobb- és a baloldal — további két tömbből áll, s ezek között nincs nagyságrendi különbség. A Le Malin hozzáfűzte, hogy ez az újfajta egyensúly mindig is Giscard d’Estaing céljai közé tartozott, s az államfő ebből a szempontból elégedett lehet az első forduló eredményeivel. A lap megjegyezte: a baloldal számára most sokkal nehezebbnek tűnik megszerezni a mandátumok többségét a második fordulóban, mint amennyire az első forduló előtt várni lehetett volna. Igen élénk a nyugatnémet lapok érdeklődése a franciaországi fejlemények iránt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint az utolsó szót még nem mondták ki. A lap hangsúlyozta, hogy Mitterrand szocialista pártja valóban a legnagyobb baloldali szervezet lett, de talán nem a legerősebb. Mivel Mitterrandnak nem sikerült egyértelműen megelőznie a kommunistákat, olyan tárgyalási pozíciókhoz sem jutott, „amelyek a kommunisták együttműködését pusztán segélycsapat-ténykedéssé változtatnák”. A bonni General-Anzeiger szerint a jelenleg kormányon levő pártok „most az egyszer még megúszták az első fordulót. Amennyiben viszont a következő után is hatalmon maradnának, olyan ellenzékkel találják majd szemben magukat, amely naponta emlékezteti őket: nem lehet elsiklani a nagyobb társadalmi igazságosságra szólító követelések fölött.” A lap szerint a nyugatnémet szociáldemokraták radikális köreiben egyenesen vágynak egy francia népfrontjelzésre. A pártelnökség azonban, Mitterrand iránt érzett tisztelete ellenére sem üdvözölné a baloldali unió győzelmét, a kommunisták hatalomra kerülésével. Más kérdés lenne, ha Mitterrandnak sikerülne bonni mintára középbal kormányt alakítania. Ez azonban nagyon valószínűtlen. *MOGADENNAK gyakorlatilag az egész területét visszafoglalták Etiópia csapatai — értesültek a hírügynökségek. Ezzel egy időben a washingtoni külügyminisztérium felkérte a Szovjetuniót. ..jelentős tekintélyével élve” szólítsa fel az Addisz Abeba-i kormányt, hogy fegyveres erői ne lépjék át Szomália határát. Etiópia a korábbiakban ismételten leszögezte, hogy csapatainak nem célja a behatolás szomáli területekre. A legújabb fejleményekkel kapcsolatban két diplomáciai hír érdemel megkülönböztetett figyelmet. Etiópiát, Szomáliát és Szudánt érintő körútjának első állomására érkezett Minics jugoszláv külügyminiszter, Tito elnök személyes megbízottja. Az útiprogrammal összefüggésben megemlíthető, hogy Szudán feltehetően nemcsak az ogadeni konfliktus miatt szerepel a látogatási tervben, hanem inkább az újra előtérbe kerülő eritreai rendezés előmozdítása érdekében. Belgrádi hivatalos körökben külön aláhúzták Minics szudáni látogatásának a fontosságát, ámbár arra mutattak rá, hogy az Etiópiával határos ország a legközvetlenebbül érdekelt a térség békéjében. Emlékezetes, hogy a jugoszláv államfő a közelmúltban Washingtonban Carter elnökkel tárgyalt, s a megbeszéléseken nagy teret szenteltek az északkelet-afrikai problémának. A második jelentős híradás arról szól, hogy a dél-jemeni kormányfő kedden találkozott Malmierca kubai külügyminiszterrel. A Vörös-tenger kijáratánál, Szomáliával átellenben fekvő Adenban kiadott hivatalos közlés szerint az eszmecserén a két ország kapcsolatainak továbbfejlesztéséről tárgyaltak. Diplomáciai lépések Északkelet-Afrikában Addisz Abebából jelenti az AFP és a VPI. Az etióp csapatok Ogaden térségében folytatják előrenyomulásukat. Felszabadították a terület keleti részén levő Werder és Waival városát — jelentette az Addisz Abeba-i rádió. Az országos forradalmi operatív parancsnokság közleményét ismertetve a rádió hangoztatta, hogy az etióp fegyveres erők a két várost megszállva tartó szomáli csapatokat megsemmisítették. A UPI nairobi tudósítójának jelentése szerint az etióp csapatok gyakorlatilag az egész ogadeni sivatagot viszszafoglalták. Hodding Carter, a washingtoni külügyminisztérium szóvivője hétfőn arra kérte a Szovjetuniót, hogy az „Etiópiában élvezett jelentős tekintélyével élve” szólítsa fel az Addisz Abeba-i kormányt: fegyveres erői ne lépjék át Szomália határát. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője később úgy nyilatkozott, hogy az Etiópia és Szomália közötti háború „lényegében befejeződött”. Hozzátette, hogy az etióp csapatok nem lépték át a szomáli határt. Az amerikai tájékoztatás szerint ,a szomáli visszavonulást követően véget értek az ellenségeskedések”. Kormányforrások szerint az Egyesült Államok a közeli napokban különmegbízottat küld Szomáliába. Carter elnök megbízásából februárban David Aaron, a nemzetbiztonsági tanács helyettes vezetője, küldöttség élén az etióp vezetőkkel tárgyalt. A most Szomáliába készülő delegáció vezetője várhatóan a külügyminisztérium egyik vezető munkatársa lesz. Milos Minics, a jugoszláv kormány alelnöke, külügyminiszter kedden Tito elnök személyes megbízottjaként Addisz Abebába érkezett. A jugoszláv alelnök hivatalos látogatásán továbbítja Mengisztu Hailé Mariam etiópiai államfőnek Tito elnök üzenetét, és az ország magas rangú vezetőivel tárgyal időszerű nemzetközi kérdésekről, valamint a kétoldalú együttműködésről. Milos Minics Addisz Abebába érkezése után adott nyilatkozatában kijelentette: kimerítő eszmecserét kíván folytatni valamennyi időszerű nemzetközi problémáról, különös tekintettel az Afrika Szarvának nevezett ,térségben kialakult helyzetre. A jugoszláv alelnök afrikai héten tett washingtoni látogakörútjára — amely Etiópia í tása alkalmával Carter elnök után Szudánt és Szomáliát is kel más kérdések mellett az érinti — azt követően került s etióp—szomáli háborúról is sor, hogy Tito elnök a múlt tárgyalt. Párizs, március 14. Kedden este új szakaszához érkezett a francia parlamenti választási küzdelem. Fél kilenckor a televízió képernyőjén és a rádiók hullámhoszszain ismét megszólaltak a pártok vezetői, hogy mozgósítsák a követőiket a vasárnapi döntőre. Éjfélkor pedig lezárult a jelölési határidő; valamennyi politikai alakulatnak nyilatkoznia kellett, hogy kit tart „állva” a még betölthető 423 képviselői mandátumért. A nemzetgyűlési helyek közül a múlt vasárnap mindössze 68-nak a sorsa dőlt el, így a zöme hátravan. Ez adja az újabb nagy tétet, mind a baloldal, mind a jobboldal győzhet. A nap szenzációja természetesen a három baloldali párt megállapodása volt. A kommunista és a baloldali radikális politikusok hétfőn este 6 órakor érkeztek a Szocialista Párt székházába, s néhány perccel tíz óra előtt mosolygós, barátságos kézfogás kíséretében jelentette be Marchais, Mitterrand és Fabre a megegyezést. A hely kicsiny volt az újságíróknak a rögtönzött sajtóértekezletre, mindenkinekigen gyorsan át kellett vonulnia a nemzetgyűlés közeli épületébe. Az utcán eközben tömeg gyűlt össze, javarészt fiatalok, akik „Egységet! Egységet!” felkiáltással türelmetlenül várták a baloldali csúcstalálkozó eredményét. A baloldal mozgósítása A megállapodás gyors létrejöttében jelentős szerepe volt a kompromisszumos készségnek. Marchais azzal érkezett, hogy jól ismeri a szocialisták álláspontját. Pártjuk március 19-e, tehát a második forduló eredményeinek a kihirdetése előtt nem hajlandó megvitatni az 1972-es közös program időszerűsítését, és ezen a nézetén nem változtat. Az FKP ugyanakkor kész arra hogy kedvező megoldást keressen, jó alapot az egész baloldal mozgósítására. E bevezető után dolgozták ki alig három óra alatt az 1972-es közös program leglényegesebb pontjait fölelevenítő ünnepélyes nyilatkozatot. A három baloldali párt megerősítette, hogy mindent megtesz a parlamenti többség megszerzéséért,a közös program alapján a közös kormányért. Ennek a hivatalba lépése után azon nyomban havi 2400 frankra emelik föl a minimális béreket; 1979. június 1-ig 50 százalékkal növelik a családi pótlékot, kiegészítik az idősek öregségi járadékát, emelik a munkanélküli segélyt, félmillió új munkaalkalmat teremtenek. Ugyancsak a lehetőleggyorsabban törvényjavaslatot terjesztenek a parlament elé a nyugdíjkorhatárnak a férfiaknál 60 évre, illetve a nőtenél 55 évre való leszállítására, a bankok és a nagyipari trösztök államosítására, olyan adóreformra, amely a hatalmas vagyonokat és a részvénytársasági jövedelmeket sújtja. A megállapodás végül természetesen kimondja, hogy a három párt kölcsönösen visszavonja a jelöltjeit a jobban álló partner számára. „Megvan!” — hatalmas, csaknem tízcentis betűkkel így üdvözölte az eseményt első oldalán a L' ilumanité. Alcíméül azt fűzte hozzá, hogy a baloldali megállapodással a jobboldal legyőzhető. A vezércikk pedig a leglényegesebbre szorítkozva azt állapította meg, hogy öt nappal a második forduló előtt most egyáltalán nem a siránkozás ideje jött el az elszalasztott alkalom fölött. Nagyjából hasonló az álláspontja a Szocialista Párthoz közel álló Le Mattitnek. A győzelem még lehetséges — véli —, hiszen az országban a jobboldal van kisebbségben. Öngyilkos politika volna ezt elfelejteni. A kérdést a Lap mindamellett fölteszi: vajon ennek az utolsó pillanatban született megegyezésnek ugyanolyan hatása lesz-e az egység lendületére, mintha hamarabb következett volna be? Kétségtelen, hogy a baloldal esélye a parlamenti mandátumok többségének a megszerzésére gyöngébb a vártnál. Még ennél is szkeptikusabban ítéli meg a történteket a polgári baloldali Le Quotidien de Paris, amely mindvégig vitatkozott az eredeti közös programmal is. Phiilippe Tesson igazgató kissé gúnyosan állapítja meg, ha a baloldal a következő vasárnap győz, úgy látszik a ködbe vész a három pártnak tavaly szeptember óta tartó vitája. Akkor viszont kiderül, hogy ez a civódás luxus volt, pillanatnyi szeszély. Ami hétfőn este történt, bármikor bekövetkezhetett volna, hamarabb is meg lehetett volna egyezni. Most viszont a körülmények sürgető hatására a francia baloldal mindent egy lapra tett föl. Szoros küzdelem A jobboldal magától értetődően nagy kampányba kezdett a hétfői megegyezés lejáratására. De még így is például a Le Figaro megállapítja, hogy a baloldali „második fordulós charta” még szorosabbá teszi a vasárnapi küzdelmet Kedd reggel óta front áll fronttal szemben. Az eddigi kormánytöbbségnek soha nem látott erőfeszítésre van szüksége, elhatározottságra és egyetértésre. Az a manipuláció — mutat rá a Le Figaro —, ahogyan a belügyminisztérium vasárnap éjszaka és hétfőn egész nap tálalta a befutott eredményeket, a kívánttal ellentétes hatást hozhat, mert demobilizálhatja a jobboldal választóit. Annyi kétségtelen tény, hogy a vasárnapi első forduló után a tőkés körök újult erőre kaptak, fölébredt a győzelmi reménységük. Öreg tőzsdei rókák mondták el lelkendező hangon a rádióban, hogy szinte évtizedek óta nem élték át azt, amit a hétfő délelőtti börzén. A francia papírok értéke mintegy varázsütésre kilenc százalékkal ug- 1 Munkatársunk párizsi filcfonjelntcse . A második forduló myiranya