Magyar Nemzet, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-26 / 97. szám

Szerda, 1998. április 26.. i Mamar Nemzet A kutatóktól várják Épületek, lakások Az építkezés csapatmunka. És valójában nem is a felvo­nulási területen kezdődik, sőt, ott csak befejeződik. Egy-egy épület életrajza valahol a ter­vezőasztalon, vagy még előbb, egy laboratóriumokkal felvér­tezett kutatóintézetben, avagy éppenséggel egy kísérleti te­remben kezdődik. Mégis, sok­kal kevesebb szó esik — a ha­sonlatnál maradva — a csapat felderítőiről, stratégáiról. A ku­tatókról, akik a minap tanács­koztak az akadémián. Az épí­tésügyi kutatószervezetek ta­nácskozását külön indokolta az is, hogy megkezdődött a VI. ötéves terv kidolgozása, s ezzel párhuzamosan az építő- és épí­tőanyag-ipar további fejlődését meghatározó kutatási és fej­lesztési feladatok kijelölése. Készül továbbá az új, 15 esz­tendőre szóló lakásépítési terv. Lakás és esztétika Az építészeti kutatás az el­múlt időszakban aránylag ru­galmasan fordult a legújabb tudományos eredmények felé. A műanyagok térhódítása, a modell- és légtechnikai vizsgá­latok, sőt az emberi közérzet kutatása, mind hatással vol­tak, és vannak, az építészetre. Foglalkoznak azzal, hogy mi­lyen feladatokat hárítanak a tervező és kivitelező vállala­tokra a településfejlesztési és a környezetvédelmi tennivalók, s miképpen teheti hatékonyab­bá az építőipar munkáját a szervezéstudomány és a számí­tástechnika. A tudományos ülésszakon behatóan foglal­koztak a beton- és adalék­anyag-iparral, a mélyépítéssel, a szakiparral kapcsolatos ku­tatásokkal, az épületek szerke­zetével és berendezéseivel — hogy csak­ néhány témát említ­sünk. Az elmúlt esztendőkben a legfontosabb kutatási terület az iparosított építés, s ezen be­lül is főként a lakásépítés volt. A hatalmas lakásépítési feladatok maradéktalan telje­sítése megkövetelte, hogy szük­ségszerűen a legtermékenyebb és leggazdaságosabb módszere­ket alkalmazzák. Így baj volt — és van sokszor még most is — a lakások minőségével, to­vábbá — a szakember megfo­galmazása szerint — nem volt idő az esztétikai többletek ki­érlelésére. A termelést pedig ezután is fokozni kell, ám a kutatási háttér többé-kevésbé már elérte azt a szintet, hogy az építés felgyorsult ütemét követve, az esztétikai többle­tekkel is törődhessen. A jövő­ben a vállalatoknak is hatéko­nyabban be kell kapcsolódniuk ebbe a feladatba. Éppen azért, mert az építés egyre inkább csapatmunka, s az együttmű­ködés minősége, mélysége meg­határozó lehet. Panelrendszer Az ülésszakon szóba került kérdéscsoportok átfogták az építkezések szinte minden részfolyamatát az elméleti kér­désektől a kutatások alkalma­zásán és az alapozáson át a befejező szakipari munkákig. A fejlődés nagyon sok terü­leten érzékelhető. Az egész ágazat számára hasznosítható eredményeket ért el például a Fejér megyei ÁÉV a könnyű­szerkezetes, a 43-as ÁÉV pedig a paneles lakásépítési program végrehajtásában. Ezek valósá­gos mintapéldái a kutatás és a kivitelezés csaknem ideális kapcsolatának. És ha már a lakásépítésnél tartunk... Az ülésszakon részt vevő szak­emberek leszögezték, hogy a házgyári építkezések tudomá­nyos megalapozását tervsze­rűen tovább kell fejleszteni. Mindenekelőtt a még gyakori, s az új otthonba költöző lakó­kat bosszantó hibákat szüksé­ges kiiktatni. Ezek azonban nem mindig a hanyag munka miatt keletkeznek! Az építő­anyagok közül rossz minősé­gűek a durvakerámia-ipar régi technológiájú termékei, s bi­zonyos betonadalékok. Baj van a vízszigetelő lemezekkel, mert silány a felhasznált alapanyag és tökéletlen a gyártási tech­nológia. Sok gondot okoz az előre gyártott beton- és vas­beton termékek tervezett mé­reteinek betartása. Újfajta szi­getelőanyagokra, megfelelő fá­ból készült, jól záródó abla­kokra és ajtókra is szükség van, s javítani kell a műanyag padlóburkoló minőségét. Mindenekelőtt tehát — lám, még építésről szó sincs — a gyártási technológiát kell kor­szerűsíteni. A kutatóknak per­sze nemcsak ezen a téren van nagy szerepük, hanem az új­fajta anyagok kikísérletezésé­nél is. Foglalkoznak például új, különleges cementek, mes­terséges szilikátbázisú szálas anyagok, duzzadóképes ásvá­nyi nyersanyagok, hőszigetelő vakolatok vizsgálatával. A szak­emberek hangsúlyozták, hogy nem szükséges a tudomány­os fejlesztés minden területén vi­lágszínvonalon álló kutató­munkára berendezkedni, hi­szen az alapvetően szocialista országokkal folytatott tudo­mányos együttműködések köl­csönösen előnyösek és ered­ményesek. Annál inkább a fi­gyelem középpontjába kell ál­lítani a kutatási eredmények hatékony és gyors alkalmazá­sát. A házgyári építésnél átfogó gyártmányfejlesztést eddig nem alkalmaztak, noha a variációs lehetőségek növelése csakis így lehetséges. Annak ellenére, hogy e módszerrel végül is csak típusépületek hozhatók létre, megfelelő — harmonikus — variációkkal elkerülhető az egyhangúság és korszerű vá­roskép alakítható ki. A szer­kezeti (technológiai) rendszer­fejlesztés még a jövő feladata. Némi előrelépést azonban el­könyvelhetünk. Mindenekelőtt azt, hogy javult a homlokzat­­építés, alkalmazzák a különbö­ző térelemeket — loggia, für­dőszoba, liftakna —, és kor­szerűbb lett az épületgépészet. A közvetlen cél tehát az, hogy komplex paneles építési rendszert alakítsanak ki a ku­tatók, miáltal a módszer alkal­mazási köre is bővíthetővé vá­lik, vagyis egyéb közösségi létesítmények, például szállo­dák és családi házak is épül­hetnek elemekből. Illanó energia Az építészetelmélet és a ter­­vezésfejlesztés legaktuálisabb közös gondja a lakásépítés mennyiségi és minőségi köve­telményeinek az összehangolá­sa. Az kétségtelen, hogy a ki­vitelezés során előrelépés ta­pasztalható a panel- és a könnyűszerkezetes szerelésben, továbbá az épületgépészeti víz- és gázszerelésben, ám a többi szakipari munkáknál nincs ja­vulás. A szakemberek állás­pontja a következő: az V. öt­éves tervben gyorsul az építés iparosításának üteme, fejlet­tebb a földmunkák, a beton­keverés, a parkettcsiszolás, a vakolás, a meszelés-festés, a habarcskeverés gépesítettsége, ez pedig minőségjavulással fog járni. Megoldandó viszont az anyagmozgatás, a szállítás­rakodás gépesítése, vagy auto­matizálása, s általában az új műszaki megoldások kísérleti bevezetése. Ezekben ugyancsak a kutatók és a kivitelezők szo­rosabb szövetségére van szük­ség. A tudományos tanácskozás bepillantást nyújtott a jövőbe. Említésre méltó például az az adat, amely szerint a nép­gazdaság energiafogyasztása 1975 és 1980 között 22—24 szá­zalékkal növekszik. Ennek leg­nagyobb részét a lakóépületeit használják fel. A számítások szerint a 2000-ben „esedékes” 4 millió 800 ezer lakás 9,4 szá­zaléka központi fűtéses, 22,9 százaléka távfűtéses lesz. Köz­ismert az a törekvés, hogy az energiafogyasztás csökkentését az épületek hővédelmének ja­vításával érjék el. A fűtési hő­veszteség függ az épület töme­gének megformálásától, a hő­­szigetelés minőségétől, a nyí­lászáróktól, a levegőforgalom­tól.Valóban meglepő az az adat­sor, mely szerint egy nagyobb lakóépület külső falán a kő 23, az ablakon 15 és a tetőn 3,5 százaléka távozik el. Ezekből jó néhány százalékot meg le­hetne tartani. Még ebben az ötéves tervben kidolgozzák az építmények telepítésével, tájo­lásával, geometrikus formái­nak kialakításával, a homlok­zati nyílászárók arányaival, üvegezés más megoldásával kapcsolatos irányelveket, ki­kísérletezik a fűtőberendezé­sek automatizálása révén elér­hető megtakarítást. S ami már a jövő lehetőségét jelzi: a kö­vetkező tervidőszakban kuta­tási feladat lesz a hőszivattyúk alkalmazásának és a napsu­gárzás hasznosításának a vizs­gálata. Fehér Béla A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (10*4 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 16—11.30 Közérdekű bejelentések: Csütörtökön 15.30—11.30 Az élet cilja Ha emlékszik rá a nyájas ol­vasó, ezt az írássorozatot Zrí­nyi-idézettel kezdtem. Úgy vé­lem, akadályba nem ütközik, ha most a befejezés alkalmából ismét a Szigeti veszedelemből idézek, bár ez a veszedelem rég elmúlt fejünk fölül, s a szigeti vár immár csak idegen­­forgalmi látványosság — fő­ként a külföldieknek, akik kö­zül csak kevesen kíváncsiak rá. Tehát Zrínyi, a költő a kö­vetkezőképpen indokolta meg, hogy szép hazánkra nagy ve­szedelem szakadt. így szól az Úristen, a magyarokról: „Tejjel-mézzel folyó szép Pannóniában. Megtelepítem őket Magyarországban, És meg is áldára minden állapotában, Meghallgatára, segitem minden dologban, Sőt vitéz szüvel is megáldottam ükét, Úgy hogy egy jó magyar tízet mást kergetett, Sehol nem találtak oly nagy ellenséget, Az ki, mint por szél előtt, el nem kerengett.” Tanácskozás a turistaházakról 55 millió forintot fordítanak fejlesztésükre A turistaházak helyzetéről tartottak szakmai tanácskozást kedden a Royal Szállóban a vendéglátó vállalatok veze­tői. A megbeszélésen részt vett Molnár Károly belkeres­kedelmi miniszterhelyettes és dr. Szatmári István, az OTSH elnökhelyettese is. Sivó Tibor, a Belkereskedel­mi Minisztérium idegenforgal­mi és vendéglátási főosztály­­vezetője ismertette, hogy az elmúlt három évben mit tet­tek a turistaházak fejlesztése, színvonaluk emelése érdeké­ben. Emlékeztetett arra, hogy 1975. június 30-án szűnt meg a Turistaellátó Vállalat, mert feladatait nem tudta teljesíte­ni. Forgalma alacsony volt, nyereségét döntő részben költ­ségvetési támogatásból képez­te, s így nem tudott kellő ösz­­szeget fordítani a turistaházak karbantartására. Amikor a vendéglátó vállalatok, szövet­kezetek, idegenforgalmi hiva­­tak átvették a turistaházakat, mindenekelőtt rendbe kellett hozniuk azokat, pótolni a hiányzó felszereléseket. 1975 második félévétől 1977 végéig az új üzemeltetők 35,3 millió forintot fordítottak csak az állagmegóvásra — ennek az összegnek egyharmada a „föld alá” került, vízvezetékeket, szennyvízvezetéket létesítettek. Jó néhány épületet azonban még mindig nem tudtak meg­nyitni a közönség számára — ilyen például a mátraszentim­­rei Vadvirág, a nagyszénást az ágasvári turistaház — eze­ken a helyeken ugyanis az infrastruktúra kiépítésének teljes vagy részleges hiánya okoz gondot. A víz-, villany-, csatorna-, úthálózat létrehozá­sa teljes egészében nem vár­ható egy-egy vendéglátó vál­lalattól, szövetkezettől, ez anyagi lehetőségeiket megha­ladja. Az infrastruktúra hiánya okozta nehézségeket a területi­leg illetékes tanácsok ismerik; területfejlesztési terveik ezek megoldását tartalmazzák, de anyagi lehetőségeik korlátozott volta miatt csak fokozatos, se­gítséget tudnak nyújtani. Az ötödik ötéves terv hátra­levő időszakában az üzemelte­tők a turistaházak fejlesztésére további 55 millió forintot köl­tenek. Ebből 14 milliót fordíta­nak a rekonstruált magyarkúti turistaház mellett kialakítandó nyaralóháztelepre, 30 milliót pedig az életveszélyessé vált s emiatt bezárt Vadvirág he­lyén új turistaház építésére. Nyolcmillió forintot szánnak a Gézaházi turistaház rekonst­rukciójára, s ezzel együtt az it­teni kirándulóközpont kialakí­tásának első ütemére. (A ki­rándulóközpont egyébként ösz­­szesen 35 millióba kerül, 112 turistahely, 500 kempingférő­hely, s a csatlakozó kiszolgáló vendéglátó létesítmények lesz­nek benne.) A turistaházak állagának és színvonalának óvása társadal­mi feladat. Az üzemeltetők ja­vasolták, hogy valamennyi tu­ristaház mellett alakítsanak társadalmi bizottságot, amely­nek vezetője a turistaház üz­letvezetője, tagjai az üzemelte­tő szervezet, a megyei sporthi­vatal és a megyei természet­­barát szövetség képviselői len­nének. Ezek a bizottságok gon­doskodnának a turisták érdek­­védelméről, társadalmi alapon határoznák meg a szükséges fejlesztéseket. Elhangzott a ta­nácskozáson egy másik javas­lat is: a turistaházak bejáratá­nál helyezzenek el táblát a tu­risták jogait tartalmazó fel­irattal. Azt remélik, hogy az ily módon meghatározott jogok elejét veszik az esetleges üze­meltetési szabálytalanságok el­követésének, s kedvezően hat­nak a közvéleményre is , amelyben gyakran éppen az ilyen szabálytalanságok miatt alakul ki rossz vélemény a tu­ristaházak gazdáiról. (r. j.) Több mint 1800 beköltözésre kész lakás az első negyedévben Az új lakások statisztikai értékelésében az idén új kate­gória a beköltözésre kész lakás — ezekből az év első negyedévében 1829-et adott át a kivitelező építőipar. Az új­fajta statisztikai értékelés sze­rint most már nem a műszaki átadást veszik figyelembe, ha­nem azt a végső állomást, amikor a tanácsok a beköltöz­­hetőség tanúsításaként kiadják az úgynevezett lakás-haszná­latbavételi engedélyt. Az építő­ipari vállalat vagy szövetkezet ugyan a műszaki átadással lé­nyegében befejezte a munkát, de jó néhány esetben előfor­dult, hogy a közműhálózat — a gáz, a víz, a villany stb. — bekötésének késedelme vagy más akadály miatt hónapokig álltak üresen a lakások. Az építők tehát most már csak akkor jelenthetik a lakás elké­­­­szültét, ha a tanács is elismer­­­­te a beköltözhetőséget az em­­­­lített engedély kiadásával.­­ Ez az ügymenet természete­sen időbe telik, s így a statisz­tikai jelentés csak néhány he­tes késéssel követi a tényleges helyzetét. Ebből következően meglehetősen nagy a különb­ség a műszakilag átadott és a készre jelentett lakások száma között. A kivitelező szerveze­tek az első negyedévben a múlt év azonos időszakához viszonyítva 900-zal több, ösz­­szesen 5895 új otthon építését fejezték be a műszaki átadás­sal, de ennek még alig egyhar­­madára adták csak ki a taná­csok a használatbavételi en­gedélyt. Az építésben elsősor­ban az ÉVM-vállalatok dolgo­zói tűntek ki: csaknem 5500 új otthon építését fejezték be műszaki átadással, jó ezerrel többet építettek, mint egy év­vel ezelőtt. Az ország különböző beru­házásain végzett munkálatok­kal együtt a kivitelező építő­ipar — a népgazdasági terv­nek megfelelően — 4,7 száza­lékkal bővítette termelését. 7 Befejezés Ám ennek ellenére mit lát az Úristen Pannóniában: ,,De sok feslett erkölcs és nehéz káromlás, Irigység, gyűlölség és hamis tanácslás, Fertelmes fajtalanság és­­rágalmazás, Lopás, emberölés és örök tobzódás.” Aki ezeket a sorokat figyel­mesen elolvasta, egy dolgot nyugodt szívvel kijelenthet: a munkáról nem esett szó, csak vitézségről, tobzódásról és ká­romlásról Tehát a Zrínyi-idé­zet semmiképpen sem illik bele munkánkról szóló írás­­sorozatomba, inkább azt a gyanút kelti, hogy hetet-havat összehordok ahelyett, hogy nyíltan és egyenesen beszél­nék. Ez a gyanú természetesen alaptalan. Higgyék el nekem, nem ütődöttségből, hanem ra­vaszságból választottam ki a fentebb idézett sorokat, külö­nös tekintettel a tejre és méz­re, a vitézségre, miszerint egy magyar tízet megkerget, to­vábbá az irigység, gyűlölség és tobzódás kifejezések is ked­vemre voltak. De mi köze van mindennek a munkához? Csak annyi, hogy gyakran olvashatjuk az újságokban, miszerint Dél-Tababogóban, Alsóvoguvoguban, Felsőkan­­gamangában a magyar ven­dégmunkások, szakemberek dacolva a trópusi meleggel, a sarki hideggel, a nedvességgel, a szárazsággal,, a vízilópör­költtel és a fókazsírral (a nem kívánt rész törlendő) vitézül és hősiesen építenek hidat, kór­házat, üzemet, elektromos ta­lálatjelző berendezést, elefánt­csapdát, egyszóval mindent, ami építhető. Külhonban úgy tudják, hogy egy magyar szak­ember, melós, tíz mással fölér, olyan szorgalommal és kitar­tással dolgozik, mint egy han­gyába oltott termesz, itthoni tücsöktermészetének nyoma sincs. Tehát a hajdanvolt vi­tézség és dicsőség — különösen a dollárövezetben — nem enyészett el, hiába huhognak egyesek némely hazai beruhá­zás láttán, holmi „bús düledé­­ket” emlegetve, hol „sír szele kél...” Ez az okfejtés nyilván ment­ségemre szól, bár még az irigység, gyűlölség, tobzódás szavakra nem adtam magyará­zatot. Hát ezeknek mi közük van a munkához? — kérdi a nyájas olvasó, aztán lelkébe pillant és igazat ad nekem. Mert az irigység tárgya: a munka. Mégpedig így: „X-nek óriási szerencséje van, kifogott magának egy olyan melót, ahol egyáltalán nem kell melózni, főnöke hülye, de jóindulatú, így aztán X víkendje csütör­tökön kezdődik és kedden ér véget. A fene a dolgát.” Vagy így: „X-nek óriási szerencséje van, kifogott magának egy olyan melót, ahol ugyan ren­geteget kell melózni, de any­­nyit keres, hogy nem tudja mi­re költeni a pénzt.” Vagy: „X- et kinevezték főosztályvezető­nek, és olyan titkárnője van, hogy a szám is tátva maradt, amikor megláttam.” Lehet irigyelni azt, aki ke­veset dolgozik, aki sokat dol­gozik, aki keveset, keres, de nyugalma van, aki sokat keres és nincs nyugalma. A munka­­kapcsolatok nem egyszer tele vannak gyűlölettel, mert a fő­nök hülye, szigorú, kapcásko­­dó vagy engedékeny, mert a kollégák lógnak, rosszindula­túan egymást figyelik és be­súgják azt, aki lóg. A tobzódás felemlegetésére pedig két magyarázatom is van. Az egyik: azokon a helye­ken, ahol a dolgozóknak ese­tenként semmi dolguk sincs, ám ezt egymásnak a világért sem vallanak be, az álmunká­ban való tobzódás tapasztal­ható. X vagy Y időnként a fe­jéhez kap és azt mondja: „Az ember belegebed ebbe a ren­geteg munkába, nem győzi, se­gítség! Megdöglöm, hét bőrt húznak le rólam...” É­s köz­ben azon tűnődik, szőrös baci­­lusokat rajzoljon-e az akták margójára vagy valami abszt­rakt kompozíciót, mert külön­ben csakugyan megdöglik az unalomtól. Ugyanez tapasztal­ható az értekezletektől és megbeszélésektől holtra fáradt embereknél, jegyzettömbjük fölé hajolva rengeteg kitűnő rajzot készítenek, van, aki több színű golyóstollat visz magával, mert a tarka ákom­­bákomokat és ábrákat kedveli. Jó módszer a munkában való tobzódás tudatosítására, ha valaki így szól a főnökéhez: „Mindig arra a lóra rakják a nagyobb terhet, aki amúgy is húz..Ez az amúgy is húzó ló persze mindig az illető sze­mély. Aki könnyedén, netán tehet­ségétől könnyeddé válva vég­zi munkáját és közben nem nyög, arra könnyen rásütik, hogy lógós, cinikus, mások nyakán élősködő strici. Tehát a munkában tobzódni kell. A másik magyarázat: bizo­nyos munkatevékenységek al­kalmat adnak a valódi tobzó­dásra, mégpedig evésre, ivásra, duhajkodásra. A feljebbről jött ember megnyerésének jól bevált módszere ez, etetni, itatni, cimborává tenni, így aztán csak a szépet és a jót látja meg, sohasem a hibát. Most pedig nyájas olvasó, vége a szemtelenkedésnek és gúnyolódásnak. Az előbb, ami­kor némely beruházással kap­csolatban „bús düledéket” em­legettem, hol „sír szele­tél”, nem közöltem, hogy az idézett rész Kölcseytől való. Az idézett vers így fejeződik be: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, al­koss, gyarapíts, s a haza fény­re derül.” Ezek is ismerős sorok, álta­lában gimnazisták ballagási meghívóján szerepelnek, je­lezve, hogy ilyenkor még ne­mes, törekvő és tiszta a lélek. Iróniámnak, szemtelenkedé­semnek is itt keresendő a ma­gyarázata: azért nem írtam hőskölteményt a munkáról, mert komolyan akartam a jö­vővel összevetni a jelenkort. Véleményem szerint ugyanis (ez nem magánvélemény) min­den fejlődés és virágzás alapja a kritika. Ezért nem daloltam a munka hőseiről, mivel az ő tiszteletük, ha nem is mint hő­sök tisztelete, a kritikában benne foglaltatik. Végül hadd idézzem Juhász Gyula versét, amelyből az írássorozat címét szereztem: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered. A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett. A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sínen kattogó vonat. A béke ö, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat. Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgni fog örökkön, Míg minden bálvány porba omol itt. Én őt dicsérem, csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság, S kinek világa most hajnalodik.” Ennek a versnek a címe: A munka. Ugye csudaszép? — Csudaszép, csudaszép — dünnyögte Kis úr. — Maga szépen átment Urába a végén, nehogy a fejére üssenek. — Ki ütne a fejemre, Kis úr? És miért? — Mintha nem tudná. Gú­nyolódik, szemtelenkedik és a végén dalra fakad. Menne csak le egy bányába szenet fejteni vagy rakna ki egy va­gont a Ferencvárosi Rendezőn, mindjárt nem lenne kedve gúnyolódni és dalolni. Mit jön itt a szépséggel és a szabad­sággal? — Nem én jöttem, hanem Juhász Gyula. — Könnyű másokkal taka­rózni, ha kérdőre vonják az embert. Szögezzük le: a meló az m­eló, ez az igazság, és a másik, hogy Krisztus kopor­sóját sem őrizték ingyen. Slussz, passz. Ennyi az egész. Mit kell erről írogatni. Fejez­ze be!! — Egyetértek magával, Kis úr. Befejezem. Köszönöm a közreműködését. — Nahát. Akkor vége a me­lónak. Felront, mehetünk ... — Hová? — Hová, hová?! — düny­­nyögte és megindult a sarki talponálló felé. Kristóf Attila

Next