Magyar Nemzet, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-26 / 97. szám
Szerda, 1998. április 26.. i Mamar Nemzet A kutatóktól várják Épületek, lakások Az építkezés csapatmunka. És valójában nem is a felvonulási területen kezdődik, sőt, ott csak befejeződik. Egy-egy épület életrajza valahol a tervezőasztalon, vagy még előbb, egy laboratóriumokkal felvértezett kutatóintézetben, avagy éppenséggel egy kísérleti teremben kezdődik. Mégis, sokkal kevesebb szó esik — a hasonlatnál maradva — a csapat felderítőiről, stratégáiról. A kutatókról, akik a minap tanácskoztak az akadémián. Az építésügyi kutatószervezetek tanácskozását külön indokolta az is, hogy megkezdődött a VI. ötéves terv kidolgozása, s ezzel párhuzamosan az építő- és építőanyag-ipar további fejlődését meghatározó kutatási és fejlesztési feladatok kijelölése. Készül továbbá az új, 15 esztendőre szóló lakásépítési terv. Lakás és esztétika Az építészeti kutatás az elmúlt időszakban aránylag rugalmasan fordult a legújabb tudományos eredmények felé. A műanyagok térhódítása, a modell- és légtechnikai vizsgálatok, sőt az emberi közérzet kutatása, mind hatással voltak, és vannak, az építészetre. Foglalkoznak azzal, hogy milyen feladatokat hárítanak a tervező és kivitelező vállalatokra a településfejlesztési és a környezetvédelmi tennivalók, s miképpen teheti hatékonyabbá az építőipar munkáját a szervezéstudomány és a számítástechnika. A tudományos ülésszakon behatóan foglalkoztak a beton- és adalékanyag-iparral, a mélyépítéssel, a szakiparral kapcsolatos kutatásokkal, az épületek szerkezetével és berendezéseivel — hogy csak néhány témát említsünk. Az elmúlt esztendőkben a legfontosabb kutatási terület az iparosított építés, s ezen belül is főként a lakásépítés volt. A hatalmas lakásépítési feladatok maradéktalan teljesítése megkövetelte, hogy szükségszerűen a legtermékenyebb és leggazdaságosabb módszereket alkalmazzák. Így baj volt — és van sokszor még most is — a lakások minőségével, továbbá — a szakember megfogalmazása szerint — nem volt idő az esztétikai többletek kiérlelésére. A termelést pedig ezután is fokozni kell, ám a kutatási háttér többé-kevésbé már elérte azt a szintet, hogy az építés felgyorsult ütemét követve, az esztétikai többletekkel is törődhessen. A jövőben a vállalatoknak is hatékonyabban be kell kapcsolódniuk ebbe a feladatba. Éppen azért, mert az építés egyre inkább csapatmunka, s az együttműködés minősége, mélysége meghatározó lehet. Panelrendszer Az ülésszakon szóba került kérdéscsoportok átfogták az építkezések szinte minden részfolyamatát az elméleti kérdésektől a kutatások alkalmazásán és az alapozáson át a befejező szakipari munkákig. A fejlődés nagyon sok területen érzékelhető. Az egész ágazat számára hasznosítható eredményeket ért el például a Fejér megyei ÁÉV a könnyűszerkezetes, a 43-as ÁÉV pedig a paneles lakásépítési program végrehajtásában. Ezek valóságos mintapéldái a kutatás és a kivitelezés csaknem ideális kapcsolatának. És ha már a lakásépítésnél tartunk... Az ülésszakon részt vevő szakemberek leszögezték, hogy a házgyári építkezések tudományos megalapozását tervszerűen tovább kell fejleszteni. Mindenekelőtt a még gyakori, s az új otthonba költöző lakókat bosszantó hibákat szükséges kiiktatni. Ezek azonban nem mindig a hanyag munka miatt keletkeznek! Az építőanyagok közül rossz minőségűek a durvakerámia-ipar régi technológiájú termékei, s bizonyos betonadalékok. Baj van a vízszigetelő lemezekkel, mert silány a felhasznált alapanyag és tökéletlen a gyártási technológia. Sok gondot okoz az előre gyártott beton- és vasbeton termékek tervezett méreteinek betartása. Újfajta szigetelőanyagokra, megfelelő fából készült, jól záródó ablakokra és ajtókra is szükség van, s javítani kell a műanyag padlóburkoló minőségét. Mindenekelőtt tehát — lám, még építésről szó sincs — a gyártási technológiát kell korszerűsíteni. A kutatóknak persze nemcsak ezen a téren van nagy szerepük, hanem az újfajta anyagok kikísérletezésénél is. Foglalkoznak például új, különleges cementek, mesterséges szilikátbázisú szálas anyagok, duzzadóképes ásványi nyersanyagok, hőszigetelő vakolatok vizsgálatával. A szakemberek hangsúlyozták, hogy nem szükséges a tudományos fejlesztés minden területén világszínvonalon álló kutatómunkára berendezkedni, hiszen az alapvetően szocialista országokkal folytatott tudományos együttműködések kölcsönösen előnyösek és eredményesek. Annál inkább a figyelem középpontjába kell állítani a kutatási eredmények hatékony és gyors alkalmazását. A házgyári építésnél átfogó gyártmányfejlesztést eddig nem alkalmaztak, noha a variációs lehetőségek növelése csakis így lehetséges. Annak ellenére, hogy e módszerrel végül is csak típusépületek hozhatók létre, megfelelő — harmonikus — variációkkal elkerülhető az egyhangúság és korszerű városkép alakítható ki. A szerkezeti (technológiai) rendszerfejlesztés még a jövő feladata. Némi előrelépést azonban elkönyvelhetünk. Mindenekelőtt azt, hogy javult a homlokzatépítés, alkalmazzák a különböző térelemeket — loggia, fürdőszoba, liftakna —, és korszerűbb lett az épületgépészet. A közvetlen cél tehát az, hogy komplex paneles építési rendszert alakítsanak ki a kutatók, miáltal a módszer alkalmazási köre is bővíthetővé válik, vagyis egyéb közösségi létesítmények, például szállodák és családi házak is épülhetnek elemekből. Illanó energia Az építészetelmélet és a tervezésfejlesztés legaktuálisabb közös gondja a lakásépítés mennyiségi és minőségi követelményeinek az összehangolása. Az kétségtelen, hogy a kivitelezés során előrelépés tapasztalható a panel- és a könnyűszerkezetes szerelésben, továbbá az épületgépészeti víz- és gázszerelésben, ám a többi szakipari munkáknál nincs javulás. A szakemberek álláspontja a következő: az V. ötéves tervben gyorsul az építés iparosításának üteme, fejlettebb a földmunkák, a betonkeverés, a parkettcsiszolás, a vakolás, a meszelés-festés, a habarcskeverés gépesítettsége, ez pedig minőségjavulással fog járni. Megoldandó viszont az anyagmozgatás, a szállításrakodás gépesítése, vagy automatizálása, s általában az új műszaki megoldások kísérleti bevezetése. Ezekben ugyancsak a kutatók és a kivitelezők szorosabb szövetségére van szükség. A tudományos tanácskozás bepillantást nyújtott a jövőbe. Említésre méltó például az az adat, amely szerint a népgazdaság energiafogyasztása 1975 és 1980 között 22—24 százalékkal növekszik. Ennek legnagyobb részét a lakóépületeit használják fel. A számítások szerint a 2000-ben „esedékes” 4 millió 800 ezer lakás 9,4 százaléka központi fűtéses, 22,9 százaléka távfűtéses lesz. Közismert az a törekvés, hogy az energiafogyasztás csökkentését az épületek hővédelmének javításával érjék el. A fűtési hőveszteség függ az épület tömegének megformálásától, a hőszigetelés minőségétől, a nyílászáróktól, a levegőforgalomtól.Valóban meglepő az az adatsor, mely szerint egy nagyobb lakóépület külső falán a kő 23, az ablakon 15 és a tetőn 3,5 százaléka távozik el. Ezekből jó néhány százalékot meg lehetne tartani. Még ebben az ötéves tervben kidolgozzák az építmények telepítésével, tájolásával, geometrikus formáinak kialakításával, a homlokzati nyílászárók arányaival, üvegezés más megoldásával kapcsolatos irányelveket, kikísérletezik a fűtőberendezések automatizálása révén elérhető megtakarítást. S ami már a jövő lehetőségét jelzi: a következő tervidőszakban kutatási feladat lesz a hőszivattyúk alkalmazásának és a napsugárzás hasznosításának a vizsgálata. Fehér Béla A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (10*4 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 16—11.30 Közérdekű bejelentések: Csütörtökön 15.30—11.30 Az élet cilja Ha emlékszik rá a nyájas olvasó, ezt az írássorozatot Zrínyi-idézettel kezdtem. Úgy vélem, akadályba nem ütközik, ha most a befejezés alkalmából ismét a Szigeti veszedelemből idézek, bár ez a veszedelem rég elmúlt fejünk fölül, s a szigeti vár immár csak idegenforgalmi látványosság — főként a külföldieknek, akik közül csak kevesen kíváncsiak rá. Tehát Zrínyi, a költő a következőképpen indokolta meg, hogy szép hazánkra nagy veszedelem szakadt. így szól az Úristen, a magyarokról: „Tejjel-mézzel folyó szép Pannóniában. Megtelepítem őket Magyarországban, És meg is áldára minden állapotában, Meghallgatára, segitem minden dologban, Sőt vitéz szüvel is megáldottam ükét, Úgy hogy egy jó magyar tízet mást kergetett, Sehol nem találtak oly nagy ellenséget, Az ki, mint por szél előtt, el nem kerengett.” Tanácskozás a turistaházakról 55 millió forintot fordítanak fejlesztésükre A turistaházak helyzetéről tartottak szakmai tanácskozást kedden a Royal Szállóban a vendéglátó vállalatok vezetői. A megbeszélésen részt vett Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes és dr. Szatmári István, az OTSH elnökhelyettese is. Sivó Tibor, a Belkereskedelmi Minisztérium idegenforgalmi és vendéglátási főosztályvezetője ismertette, hogy az elmúlt három évben mit tettek a turistaházak fejlesztése, színvonaluk emelése érdekében. Emlékeztetett arra, hogy 1975. június 30-án szűnt meg a Turistaellátó Vállalat, mert feladatait nem tudta teljesíteni. Forgalma alacsony volt, nyereségét döntő részben költségvetési támogatásból képezte, s így nem tudott kellő öszszeget fordítani a turistaházak karbantartására. Amikor a vendéglátó vállalatok, szövetkezetek, idegenforgalmi hivatak átvették a turistaházakat, mindenekelőtt rendbe kellett hozniuk azokat, pótolni a hiányzó felszereléseket. 1975 második félévétől 1977 végéig az új üzemeltetők 35,3 millió forintot fordítottak csak az állagmegóvásra — ennek az összegnek egyharmada a „föld alá” került, vízvezetékeket, szennyvízvezetéket létesítettek. Jó néhány épületet azonban még mindig nem tudtak megnyitni a közönség számára — ilyen például a mátraszentimrei Vadvirág, a nagyszénást az ágasvári turistaház — ezeken a helyeken ugyanis az infrastruktúra kiépítésének teljes vagy részleges hiánya okoz gondot. A víz-, villany-, csatorna-, úthálózat létrehozása teljes egészében nem várható egy-egy vendéglátó vállalattól, szövetkezettől, ez anyagi lehetőségeiket meghaladja. Az infrastruktúra hiánya okozta nehézségeket a területileg illetékes tanácsok ismerik; területfejlesztési terveik ezek megoldását tartalmazzák, de anyagi lehetőségeik korlátozott volta miatt csak fokozatos, segítséget tudnak nyújtani. Az ötödik ötéves terv hátralevő időszakában az üzemeltetők a turistaházak fejlesztésére további 55 millió forintot költenek. Ebből 14 milliót fordítanak a rekonstruált magyarkúti turistaház mellett kialakítandó nyaralóháztelepre, 30 milliót pedig az életveszélyessé vált s emiatt bezárt Vadvirág helyén új turistaház építésére. Nyolcmillió forintot szánnak a Gézaházi turistaház rekonstrukciójára, s ezzel együtt az itteni kirándulóközpont kialakításának első ütemére. (A kirándulóközpont egyébként öszszesen 35 millióba kerül, 112 turistahely, 500 kempingférőhely, s a csatlakozó kiszolgáló vendéglátó létesítmények lesznek benne.) A turistaházak állagának és színvonalának óvása társadalmi feladat. Az üzemeltetők javasolták, hogy valamennyi turistaház mellett alakítsanak társadalmi bizottságot, amelynek vezetője a turistaház üzletvezetője, tagjai az üzemeltető szervezet, a megyei sporthivatal és a megyei természetbarát szövetség képviselői lennének. Ezek a bizottságok gondoskodnának a turisták érdekvédelméről, társadalmi alapon határoznák meg a szükséges fejlesztéseket. Elhangzott a tanácskozáson egy másik javaslat is: a turistaházak bejáratánál helyezzenek el táblát a turisták jogait tartalmazó felirattal. Azt remélik, hogy az ily módon meghatározott jogok elejét veszik az esetleges üzemeltetési szabálytalanságok elkövetésének, s kedvezően hatnak a közvéleményre is , amelyben gyakran éppen az ilyen szabálytalanságok miatt alakul ki rossz vélemény a turistaházak gazdáiról. (r. j.) Több mint 1800 beköltözésre kész lakás az első negyedévben Az új lakások statisztikai értékelésében az idén új kategória a beköltözésre kész lakás — ezekből az év első negyedévében 1829-et adott át a kivitelező építőipar. Az újfajta statisztikai értékelés szerint most már nem a műszaki átadást veszik figyelembe, hanem azt a végső állomást, amikor a tanácsok a beköltözhetőség tanúsításaként kiadják az úgynevezett lakás-használatbavételi engedélyt. Az építőipari vállalat vagy szövetkezet ugyan a műszaki átadással lényegében befejezte a munkát, de jó néhány esetben előfordult, hogy a közműhálózat — a gáz, a víz, a villany stb. — bekötésének késedelme vagy más akadály miatt hónapokig álltak üresen a lakások. Az építők tehát most már csak akkor jelenthetik a lakás elkészültét, ha a tanács is elismerte a beköltözhetőséget az említett engedély kiadásával. Ez az ügymenet természetesen időbe telik, s így a statisztikai jelentés csak néhány hetes késéssel követi a tényleges helyzetét. Ebből következően meglehetősen nagy a különbség a műszakilag átadott és a készre jelentett lakások száma között. A kivitelező szervezetek az első negyedévben a múlt év azonos időszakához viszonyítva 900-zal több, öszszesen 5895 új otthon építését fejezték be a műszaki átadással, de ennek még alig egyharmadára adták csak ki a tanácsok a használatbavételi engedélyt. Az építésben elsősorban az ÉVM-vállalatok dolgozói tűntek ki: csaknem 5500 új otthon építését fejezték be műszaki átadással, jó ezerrel többet építettek, mint egy évvel ezelőtt. Az ország különböző beruházásain végzett munkálatokkal együtt a kivitelező építőipar — a népgazdasági tervnek megfelelően — 4,7 százalékkal bővítette termelését. 7 Befejezés Ám ennek ellenére mit lát az Úristen Pannóniában: ,,De sok feslett erkölcs és nehéz káromlás, Irigység, gyűlölség és hamis tanácslás, Fertelmes fajtalanság ésrágalmazás, Lopás, emberölés és örök tobzódás.” Aki ezeket a sorokat figyelmesen elolvasta, egy dolgot nyugodt szívvel kijelenthet: a munkáról nem esett szó, csak vitézségről, tobzódásról és káromlásról Tehát a Zrínyi-idézet semmiképpen sem illik bele munkánkról szóló írássorozatomba, inkább azt a gyanút kelti, hogy hetet-havat összehordok ahelyett, hogy nyíltan és egyenesen beszélnék. Ez a gyanú természetesen alaptalan. Higgyék el nekem, nem ütődöttségből, hanem ravaszságból választottam ki a fentebb idézett sorokat, különös tekintettel a tejre és mézre, a vitézségre, miszerint egy magyar tízet megkerget, továbbá az irigység, gyűlölség és tobzódás kifejezések is kedvemre voltak. De mi köze van mindennek a munkához? Csak annyi, hogy gyakran olvashatjuk az újságokban, miszerint Dél-Tababogóban, Alsóvoguvoguban, Felsőkangamangában a magyar vendégmunkások, szakemberek dacolva a trópusi meleggel, a sarki hideggel, a nedvességgel, a szárazsággal,, a vízilópörkölttel és a fókazsírral (a nem kívánt rész törlendő) vitézül és hősiesen építenek hidat, kórházat, üzemet, elektromos találatjelző berendezést, elefántcsapdát, egyszóval mindent, ami építhető. Külhonban úgy tudják, hogy egy magyar szakember, melós, tíz mással fölér, olyan szorgalommal és kitartással dolgozik, mint egy hangyába oltott termesz, itthoni tücsöktermészetének nyoma sincs. Tehát a hajdanvolt vitézség és dicsőség — különösen a dollárövezetben — nem enyészett el, hiába huhognak egyesek némely hazai beruházás láttán, holmi „bús düledéket” emlegetve, hol „sír szele kél...” Ez az okfejtés nyilván mentségemre szól, bár még az irigység, gyűlölség, tobzódás szavakra nem adtam magyarázatot. Hát ezeknek mi közük van a munkához? — kérdi a nyájas olvasó, aztán lelkébe pillant és igazat ad nekem. Mert az irigység tárgya: a munka. Mégpedig így: „X-nek óriási szerencséje van, kifogott magának egy olyan melót, ahol egyáltalán nem kell melózni, főnöke hülye, de jóindulatú, így aztán X víkendje csütörtökön kezdődik és kedden ér véget. A fene a dolgát.” Vagy így: „X-nek óriási szerencséje van, kifogott magának egy olyan melót, ahol ugyan rengeteget kell melózni, de anynyit keres, hogy nem tudja mire költeni a pénzt.” Vagy: „X- et kinevezték főosztályvezetőnek, és olyan titkárnője van, hogy a szám is tátva maradt, amikor megláttam.” Lehet irigyelni azt, aki keveset dolgozik, aki sokat dolgozik, aki keveset, keres, de nyugalma van, aki sokat keres és nincs nyugalma. A munkakapcsolatok nem egyszer tele vannak gyűlölettel, mert a főnök hülye, szigorú, kapcáskodó vagy engedékeny, mert a kollégák lógnak, rosszindulatúan egymást figyelik és besúgják azt, aki lóg. A tobzódás felemlegetésére pedig két magyarázatom is van. Az egyik: azokon a helyeken, ahol a dolgozóknak esetenként semmi dolguk sincs, ám ezt egymásnak a világért sem vallanak be, az álmunkában való tobzódás tapasztalható. X vagy Y időnként a fejéhez kap és azt mondja: „Az ember belegebed ebbe a rengeteg munkába, nem győzi, segítség! Megdöglöm, hét bőrt húznak le rólam...” És közben azon tűnődik, szőrös bacilusokat rajzoljon-e az akták margójára vagy valami absztrakt kompozíciót, mert különben csakugyan megdöglik az unalomtól. Ugyanez tapasztalható az értekezletektől és megbeszélésektől holtra fáradt embereknél, jegyzettömbjük fölé hajolva rengeteg kitűnő rajzot készítenek, van, aki több színű golyóstollat visz magával, mert a tarka ákombákomokat és ábrákat kedveli. Jó módszer a munkában való tobzódás tudatosítására, ha valaki így szól a főnökéhez: „Mindig arra a lóra rakják a nagyobb terhet, aki amúgy is húz..Ez az amúgy is húzó ló persze mindig az illető személy. Aki könnyedén, netán tehetségétől könnyeddé válva végzi munkáját és közben nem nyög, arra könnyen rásütik, hogy lógós, cinikus, mások nyakán élősködő strici. Tehát a munkában tobzódni kell. A másik magyarázat: bizonyos munkatevékenységek alkalmat adnak a valódi tobzódásra, mégpedig evésre, ivásra, duhajkodásra. A feljebbről jött ember megnyerésének jól bevált módszere ez, etetni, itatni, cimborává tenni, így aztán csak a szépet és a jót látja meg, sohasem a hibát. Most pedig nyájas olvasó, vége a szemtelenkedésnek és gúnyolódásnak. Az előbb, amikor némely beruházással kapcsolatban „bús düledéket” emlegettem, hol „sír szeletél”, nem közöltem, hogy az idézett rész Kölcseytől való. Az idézett vers így fejeződik be: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.” Ezek is ismerős sorok, általában gimnazisták ballagási meghívóján szerepelnek, jelezve, hogy ilyenkor még nemes, törekvő és tiszta a lélek. Iróniámnak, szemtelenkedésemnek is itt keresendő a magyarázata: azért nem írtam hőskölteményt a munkáról, mert komolyan akartam a jövővel összevetni a jelenkort. Véleményem szerint ugyanis (ez nem magánvélemény) minden fejlődés és virágzás alapja a kritika. Ezért nem daloltam a munka hőseiről, mivel az ő tiszteletük, ha nem is mint hősök tisztelete, a kritikában benne foglaltatik. Végül hadd idézzem Juhász Gyula versét, amelyből az írássorozat címét szereztem: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered. A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett. A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sínen kattogó vonat. A béke ö, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat. Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgni fog örökkön, Míg minden bálvány porba omol itt. Én őt dicsérem, csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság, S kinek világa most hajnalodik.” Ennek a versnek a címe: A munka. Ugye csudaszép? — Csudaszép, csudaszép — dünnyögte Kis úr. — Maga szépen átment Urába a végén, nehogy a fejére üssenek. — Ki ütne a fejemre, Kis úr? És miért? — Mintha nem tudná. Gúnyolódik, szemtelenkedik és a végén dalra fakad. Menne csak le egy bányába szenet fejteni vagy rakna ki egy vagont a Ferencvárosi Rendezőn, mindjárt nem lenne kedve gúnyolódni és dalolni. Mit jön itt a szépséggel és a szabadsággal? — Nem én jöttem, hanem Juhász Gyula. — Könnyű másokkal takarózni, ha kérdőre vonják az embert. Szögezzük le: a meló az meló, ez az igazság, és a másik, hogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Slussz, passz. Ennyi az egész. Mit kell erről írogatni. Fejezze be!! — Egyetértek magával, Kis úr. Befejezem. Köszönöm a közreműködését. — Nahát. Akkor vége a melónak. Felront, mehetünk ... — Hová? — Hová, hová?! — dünynyögte és megindult a sarki talponálló felé. Kristóf Attila