Magyar Nemzet, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-01 / 283. szám
z_________ „korlátozott* nukleáris hadviselés ♦%* Esélyit Államok fegyverkezési tervei Washingtonból jelenti Hétfői András, az MTI tudósítója. Az Egyesült Államok felkészül a ..korlátozott” nukleáris hadviselésre. Carter elnök, aki korábban elvetette az ilyen tervet, most támogatja a Pentagon elgondolásait — jelentette csütörtökön a The New York Times. A lap szerint az amerikai kormány most mind „általános’, mind „korlátozott” nukleáris háborúra fel kíván készülni. A minden korábbinál hatékonyabb nukleáris fegyverek kifejlesztésére már a jövő évig terven felül félmilliárd dollárt kívánnak fordítani. A New York-i lap általában jól értesült katonaiszakírója úgy tudja, hogy Zbigniew Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója nyomatékosan támogatja az amerikai nukleáris stratégia „forradalmi” megváltoztatását. A kormányon belül megvitatott terveket részben helyesli Harold Brown hadügyminiszter is. Maga Carter elnök korábban nyilvánosan elutasította a „korlátozott” nukleáris hadviselés gondolatát, most azonban támogat egy sor javaslatot, amelyek ezeket a katonapolitikai elgondolásokat szolgálják — mutat rá a The New York Times. Ide tartozik, hogy meggyorsították a korábbinál nagyobb robbanó eramiű és pontosabb szárazföldi és tengeri interkontinentális rakéták kifejlesztését. Új robbanófejeket dolgoznak ki, továbbfejlesztik az irányítástechnikát, milliárdos beruházásokat fordítanak polgári védelemre. A Fehér Ház a tervek szerint a következő évben három százalékkal akarja növelni az idei, amúgy is rekordmagasságú katonai költségvetést: a Pentagon 137 milliárd dollárt igényel, a többi között a fenti tervek megvalósítására. A Cartar- kormányzat köreiben ezúttal is az állítólagos „szovjet veszéllyel” indokolják a békeidőiben példátlan fegyverkezési terveket — mutatnak rá Washingtonban. Az új tervek, fejlemények azonban egyértelműen az Egyesült Államok kezdeményező szerepét bizonyítják — például a neutron fegyver esetében is. Az új tömegpusztító fegyverről amerikai szakértők is megállapították, hogy „korlátozott” bevetése növeli egy általános nukleáris háború veszélyét. Mint emlékezetes, októberben jelentették be, hogy megkezdik a neutronfegyver ,,néhány alkatrészének” gyártását. A Fehér Ház másik szokásos érve szerint a neutromfegyver kifejlesztésére a nukleáris és egyéb fegyverkezés gyorsítására tett intézkedések azt is szolgálják, hogy „a kormány támogatást kapjon a törvényhozásban a tervezett SALT-egyezményhez”. A jelek szerint ez a kétélű taktika nem hoz eredményt, a SALT szenátusi ellenzéke nem csökkent. Anglia egyelőre nem csatlakozik a nyugati valutarendszerhez A nyugatnémet banktörténelemben első alkalommal vesz részt az NSZK kancellárja a központi banktanács frankfurti ülésén — jelenti az MTI. Helmut Schmidt az új európai valutarendszer szükségességéről akarja meggyőzni a bankvilág vezetőit, akiknek a hozzájárulása nélkül a pénzügyi unió nem jöhet létre A közös nyugatnémet—fran,ria tervről — amelynek keretében a nemzeti valuták árfolyamai rögzített keretek közötti viszonyban maradnának egymással — a Közös Piac a december elején Brüsszelben tartandó kormányfői ülésén dönt. Az unió egyik alapfeltétele az, hogy az egyes tagországok jegybankjai, a bajba ütött valuták árfolyamának támogatására szükség esetén felvásárlásokkal avatkozzanak be. Derits Healey brit pénzügyminiszter — az MTI értesülése szerint — az alsóházban kijelentette, hogy Anglia nem csatlakozik az EGK új valutarendszeréhez, mert mai formájában nem tartja kielégítőnek. A Munkáspárt nagy része a tárgyalásokat, is elutasítja. A konzervatív ellenzék elvben támogatja a csatlakozást, mert attól tart, hogy egyébként az EGK irányítása teljesen a francia—nyugatnémet ,,tengely” kezébe kerül Healey a vitában leszögezte, hogy ha a rendszert az év utolsó hónapjában mégis jelentősen átalakítanák Anglia igényeinek megfelelően, a kormány bizalmi szavazásra teszi fel a kérdést a parlamentben. Addig viszont — a kormány megítélése szerint — úgy fest a helyzet, hogy a tervezett reform csak a régi ,,valutakígyót” újítaná fel, amely Angliának több hátrányt kínál, mint előnyt. A nipírenden: a rehabilitálások „Munkaértekfílett”t," tart a kínai pártvezetés Pekingből jelenti Éliás Béla, az MTI tudósítója. Illetékes kínai forrás csütörtökön megerősítette, hogy november 10. óta folyik a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága által összehívott kibővített munkaértekezlet, amelyet néhány napon, esetleg egy héten belül követhet a Központi Bizottság plenáris ülésszaka. A kibővített munkaértekezleten Hua Kuo-feng, a Központi Bizottság elnöke tartott terjedelmes beszámolót az ország belpolitikai helyzetéről és a „négy modernizálás” ütemének meggyorsításáról. A beszámoló, amelyet az értekezlet résztvevői egyhangúlag elfogadtak, egyebek között hangsúlyozta: annak szükségességét, hogy alapvető változásokat kell végrehajtani a kínai gazdaságirányítás rendszerében, különösen, ami az állam és a nagyvállalatok, illetve a központi kormány és a tartományok gazdasági jellegű kapcsolatait illeti. Hua Kuo-feng beszámolója szerint Kína társadalmi és politikai életében a most következő időszakban a hangsúlyt a törvényesség és a demokrácia helyreállítására, kibontakoztatására és megszilárdítására kell helyezni. A beszámoló részletesen foglalkozott a káderpolitika problémáival, mindenekelőtt az elmúlt két évtized során félreállított és meghurcolt vezetők rehabilitálásának sürgető kérdésével. Az idézett forrás szernt várható, hogy rövidesen bejelentsk a Jiu Sao-csi, volt államelnök köréhez tartozó hatvanegy vezető káder rehabitálását. A rehabilitáltak között említik Peng Csent és Po Ji-pót. Mint mondják, mindkét politikus elmúlt már hetvenéves, de jó egészségnek örvend, és teljes mértékben alkalmas , a vezetői munkára. A kínai pártvezetés ugyancsak jóváhagyta az 1958-ban leváltott Peng Tö-huaj marsall egykori honvédelmi miniszter rehabilitálását. (Peng Tö-huaj 1974-ben halt meg.) Az említett forrás szerint egyelőre nincs napirenden Liu Sao-csi egykori államelnök rehabilitálásának kérdése, amelyet „bonyolultnak” ítél a jelenlegi vezetés, nyilvánvalóan Mao Ce-tung újraértékelésének vajúdó problémája miatt. A rehabilitálásokra vonatkozó döntésről magasabb szinten már tájékoztatták a pártkádereket. Kínai források rámutatnak, hogy a pártvezetés véleménye szerint Mao Ce-tungot nem lehet és nem szabad felelőssé tenni az 1978-as Tienanmen téri tömegtüntetések elnyomásáért, mert a szóban forgó április eleji napokban már olyan súlyos beteg volt, hogy „nem volt tudatában annak, ami körülötte történt”. A vezetés mindenképpen el akarja kerülni, hogy folytatódjék a Mao Ce-tung „bemocskolására” irányuló kampány, ezért igyekszik korlátozott mederbe terelni a pekingi nagybetűs faliújság-hadjáratot. A jelek szerint nem várható lényeges változás a KKP legfelsőbb vezetésében. Magyar Nemzet____________________________________ ■ ■ Palesztin nap az EXSÍJ-ben Sohasem lesz béke a Közel- Keleten addig, amíg a palesztin nép nem szerzi meg jogát a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetése alatti független államisághoz — hangoztatta szerdán Jasszer Arafát, a PFSZ VB elnöke a Palesztinai néppel való szolidaritás napján Bejrútban rendezett tömeggyűlésen. A Wafa palesztin hírügynökség által idézett beszédében Arafat ismét hangsúlyozta, hogy a Carter elnök, Begin izraeli kormányfő és Szadat elnök által propagált terv „hamis béke” és a megoldás csakis egy „palesztin földön létrehozandó, a PFSZ vezetése alatt álló független palesztin állam lehet”. Az ENSZ New York-i székhelyén tartott megemlékezés keretében szerdán Heltai Imre nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője felolvasta Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének Indulencio Sievano Aguirre-hez, az ENSZ-közgyűlés ülésszaka elnökéhez ebből az alkalomból intézett üzenetét. Miközben a közgyűlésiteremben államfők, nemzetközi szervezetek és intézmények képviselői szólaltak fel a palesztin nép ügye mellett és Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár is hangsúlyozottan szólt a palasztinkérdés megoldásának fontosságáról. Hodding Carter, az amerikai külügyminisztérium szóvivője arról nyilatkozott, hogy az „ünnepségek a konfrontáció szellemét idézik fel és nem járulnak hozzá az izraeli—arab konfliktus igazságos megoldása útjának feltárásához”. A szóvivő szerint Carter elnök felkérte Andrew Youngot, az Egyesült Államok állandó ENSZ -képviselőjét, hogy tegyen lépéseket az ENSZ főtitkáránál a szervezet Palesztina-bizottsága tevékenységének megszüntetéséért. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője nem csinált titkot abból, hogy az Egyesült Államoknak szerepe van néhány más államnak az ünnepséggel szembeni bojkottjában. Szadat Inélben ismertette Reginad Ejjyiplom legújabb javaslatait Menahem Begin izraeli kormányfő csütörtökön a kairói és a Tel Aviv-i amerikai nagykövetség közvetítésével levelet kapott Anvar Szadat egyiptomi elnöktől — jelentik hírügynökségek. A levél értesülések szerint az egyiptomi— izraeli békeszerződéssel kapcsolatos legújabb egyiptomi javaslatokat tartalmazza. Az egyiptomi elnök üzenetét Sámuel Lervis, az Egyesült Államok Tel Aviv-i nagykövete Begim kormányfő és Robert Byrd amerikai szenátor délutáni találkozóján nyújtotta át. Byrd szenátor, aki Carter elnök személyes megbízottjaként szerdán még Kairóban tárgyalt, tájékoztatta Begínt Szadattal folytatott megbeszéléseiről. Mint ismeretes, Byrd szenátor — aki nyilvánvalóan közvetít — szerdán Kairóban úgy nyilatkozott, hogy Szadat kész a tárgyalások újra felvételére. Butrosz Ghan egyiptomi ügyvezető külügyminiszter csütörtökön a kairói rádióban ismertette Egyiptomnak a washingtoni tárgyalásokon felmerült nézeteltérésekkel kapcsolatos álláspontját. Közölte, hogy kormánya levélváltás" útján kívánja rögzíteni a ciszjordániai és gázai önkormányzattal kapcsolatos tárgyalások kezdetének időpontját, s az azt követő intézkedések rendjét. Az egyiptomi politikus szavaiból kiviláglott, hogy e levélváltással próbálja kivédeni az arab országok várható ellenvetéseit s egy átfogó rendezés kezdetének akarja feltüntetni Egyiptom és Izrael egyértelmű külön békekötését. Ghan elismerte, hogy a palesztinok önálló államalapításra való jogát a „Camp David-i megállapodásokban nem mondták ki egyértelműen”, de úgy vélekedett, hogy az Egyiptom által követelt rendezési szakaszok teljesítése után a palesztinoknak „saját államuk lesz”. A béketárgyalások kilátásairól szólva Ghan derűlátásának adott hangot, "kijelentve. ..Ha mindkét oldalon van jóakarat, és képzelőerő, le tudjuk küzdeni a nehézségeket.” A spanyol kormány és a szakszervezetek tárgyalásai Madridból jelenti az MTI. Több heti szünet után a két legnagyobb spanyol szakszervezeti központ, a munkásbizottságok és az UGT vezetői ismét tárgyaltak Fernando Abril Martorell miniszterelnök-helyettessel arról a gazdasági egyezményről, amely az év végén lejáró Moncloapaktum helyébe lépne. A teljesen eredménytelen előző tárgyalással szemben az újabb — ezúttal hatórás — megbeszélés után a szakszervezeti vezetők, Nicolas Redondo, az UGT főtitkára és Nicolas Sartorius, aki Marceliro Camacho távolétében a munkás bizottságok küldöttségét vezette, elégedetten nyilatkoztak. Rámutattak: ha sok kérdésben még nagy is a távolság a szakszervezetek és a kormány álláspontja között, van lehetőség érdemi tárgyalásokra. Tart a vihar a humtoni Tilt* Times* körül Londonból jelenti az MTI. A legnagyobb múltú angol napilap, a 193 éves The Times és vasárnapi testvérlapja, a Sunday Times november utolsó napjától egyelőre nem jelenik meg. A laptulajdonos tőkés csoport ugyanis a kizárás fegyverével akarja rákényszeríteni korszerűsítési terveit a lapot előállító dolgozókra. Lord Thomson, a kanadai Thomson szervezet elnöke, Torontóból küldött nyilatkozatában hangoztatta, hogy nem szándékozik sem eladni,sem bezárni a Timeslapokat, és megpróbálta a nyomdászokra hárítani a felelősséget a felfüggesztésért. A The Times felfüggesztését a kizárás durva módszerének alkalmazását nemcsak a szakszervezeti mozgalom utasítja el, hanem egyre élesebben bírálják józanabb polgári körökben is. A külpolitika hírei ■£ (Havanna, MTI) A beszámoló fölötti vitával és felszólalásokkal folytatta munkáját a Kubai Dolgozók Központjának XIV. országos kongreszszusa. A vendég küldöttségvezetők között szerdán fölszólalt Gál László, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese. (New York, TASZSZ) Nyilatkozatot tett közzé az Egyesült Államok országos békebizottsága és határozottan elítélte Washington arra irányuló terveit hogy megkezdik a neutronfegyver egyes alkatrészeinek gyártását . (Brüsszel, AFP) Az Európai Közösségek Bizottsága tíz évben határozta meg Spanyolország közös piaci csatlakozásának alkalmazkodási időszakát tekintettel a spanyol belépés okozta mezőgazdasági és foglalkoztatottsági feszültségekre. (Szófia, MTI) Hasznosnak és gyümölcsözőnek értékeli a bolgár—belga közös közlemény Petr Mladenov külügyminiszter legutóbbi belgiumi látogatását, melynek során tanácskozást folytatott kollégájával, HenriSimoneivel. O (Róma, AP) Kihallgatáson fogadta a dél-afrikai felszabadítási mozgalmak vezetőit II. János Pál pápa. O (Managua, UPI) A nicaraguai ellenzéki Széles Front szerdán elvben elfogadta a nemzetközi közvetítő bizottság javaslatát arról hogy tartsanak népszavazást Somoza elnök hatalmon maradásának kérdésében. (Bonn, MTI) A terrorizmus elleni harc nemzetközi összehangolásáról tanácskoztak csütörtökön a nyugatnémet fővárosban a Közös Piac tagországainak belügyminiszterei Péntek, 1978. december . Brit gondok MICSODA IDŐKET kell megélnie a nevében is az időkre hivatkozó brit napilapnak: az időtlennek gondolt The Times hónapok óta küszködött a meg nem jelenés rémével. A döntés az utolsó órákra maradt, még Callaghan miniszterelnököt is fölkérték, hasson oda, hogy november 30-át követően ne függesszék föl bizonytalan időre a lap kiadását. A vita oly régen húzódik, hogy a londoniak már, hozzászokhattak a gondolathoz, egy szép napon nem jelenik meg az 1785-ben alapított napilap. Nagy-Britannia a The Times nélkül? Mintha Ausztria a Die Pressét, Franciaország a Le Monde-t, az Egyesült Államok a The New York Times-t vesztené el , hiszen a The Times immár csaknem két évszázada hozzátartozik, vagy még inkább hozzánőtt a brit társadalom intézményrendszeréhez. Tekintélye a polgári, konzervatív körökben vitathatatlan, bár hasábjain megjelennek túlságosan jobb felé hajló eszmefuttatások is, elemzéseire többnyire egyfajta konzervatív mértéktartás a jellemző. Talán ennek köszönheti a lap, hogy a szigetországban megtiszteltetésnek tekintik az olvasók, ha egy-egy levelük megjelenhet a The Times-ban, a magvasnak szánt vezércikkek mellett, a hagyományos helyen. Ugyancsak számon tartja a brit közvélemény, de talán a külföld is, hogy kiről milyen hosszú nekrológot közölnek a The Times szerkesztői. Megoldást, éppen az újság hagyományai miatt, feltehetően mégis találnak majd a tulajdonos Thomson cég és a nyomdászokat tömörítő szakszervezet képviselői. Az alkudozások,a csütörtöki határidő lejártával, , nyílvári, új szakaszba lépnek, de a konfliktus, jellegén nem változtatnak. A nyomdászszakszervezet vezetői a tagság nyomására szembehelyezkednek a cég menedzsereinek az elképzelésével. A konszern üzleti stratégái korszerűsíteni szeretnék a lap előállítását, bevezetnék a számítógéprendszert és a fényszedést. Mindezzel jó néhány munkahely szabadulna föl, s a megmaradók egy részét is újságírók, valamint titkárnők töltenék be. A korszerűsítés jogos igényét a szakszervezet csúcsán elismerték, hiszen a The Times — akár a Fleet Street több más újságja is — a technikai körülményeket tekintve sok nyugati vetélytárs mögött kullog. A LESARADÁS azonban nem a szakszervezet hibája, hanem a hajdani sajtócézároké, akik nem annyira üzleti vállalkozásnak, hanem a politikai befolyásolás egyik eszközének szánták lapjukat. Közvetlenül és maguk irányították a napi szerkesztést, de a technikai korszerűsítéssel keveset gondoltak. Velük szemben a Thomson cég mai sajtómágnásai inkább üzletemberek, pénzük egy része más vállalkozásokban befektetve, miért ne akarnák, s követelnék meg a gazdaságosságot, magyarán a profitot, éppen a The Times-tól és társaitól? A technikai megújulás a szedők, a nyomdászok munkahelyét, létalapját fenyegeti, így jön létre az a konfliktusáélyzet, amely egyébként túlmutat a The Times szerkesztőségén és a Fleet Streeten is." A korszerűsítés igénye ütközik a munkavállalók érdekeivel, különösen, ha a menedzserek az alkalmazottak rovására próbálják a modern technika vívmányait meghonosítani. A napilap gondjai főképpen az újság stábját emésztik, a miniszterelnökig éppenhogy csak elhallatszanak a The Times körüli panaszok. James Callaghannek és kormányának nyilván nem a napilap okozza az igazi főfájást. Hogy mi — arról nemrégiben éppen a The Times számolt be, megírván egyik vezércikkében Anthony Benn energiaügyi miniszter esetét. Pontosabban nem is az övét, hanem parlamenti titkáráét, aki egy szép napon levelet talált asztalán, nem is akárkitől, hanem a miniszterelnöktől. Az elbocsátó szép üzenetet írta meg neki Callaghan, mégpedig azért, mert a nyugateurópai valutarendszer tervéről szóló, és bizalmasnak szánt iratok egyikét a titkár olyanoknak is odaadta, akiknek nem lett volna szabad elolvasni az anyagot. A MINISZTER nem tehetett mást, mint nyert egyet és sajnálkozott: a hivatali fegyelem megsértését az ő megkerülésével torolta meg a kormányfő és vele a valutarendszer miatt már amúgy is összekülönbözött. Benn miniszter ugyanis kint szeretne maradni, mint a Munkáspárt egész balszárnya, nemcsak a valutarendszer, hanem akár a Közös Piac falain kívül is. Ha már ez utóbbi nem megy, az előzőt próbálja — hívei támogatását élvezve — megvalósítani. Az energiaügyi tárca gazdája harcosan támadja a valutarendszert, s néhány héttel ezelőtt meg is intette a kormányfő, mondván, hogy a kabinet tagjainak mégiscsak alá kell vetni magukat egyfajta fegyelemnek. Nem mintha a Munkáspárt centruma, élén Callaghannel, lelkesednék a nyugatnémet indíttatású, a franciáknak is tetsző elképzelésért. A Közös Piac körül brit bánatok egyik forrása éppen a valutaövezet. Londonban úgy gondolják, hogy a túlzottan szoros pénzügyi kapcsolatokat megsínylené a brit ipar, a még közvetlenebb verseny miatt növekednék a most is meglehetősen magas munkanélküliség. A kifejezetten gazdasági, a font sterling helyzetéhez is kapcsolódó fenntartások mellett ott bújkál a brit berzenkedés mögött a máskor is kísértő hátsó gondolat: a valutaövezet nem csorbítja-e alondoni döntéshozók jogkörét? Ezeket a fenntartásokat elmondta az utóbbi napokban az angol kormányfő olasz és ír kollégájának és a francia elnöknek is. A brit kételyeket a párizsi eszmecserék sem oszlatták el. Az angolok szinte a belépéstől kezdve állandóan perben állnak a brüsszeli intézményekkel, nehezen találják helyüket Nyugat-Európában. A birodalmi szálakat nem olyan könnyű elvágni, mint gondolták volna, az óceán túlsó fele sokszor „közelebb” van,mint egynémely szomszéd, az Európán valamelyest mindig is kívülálló szigetország félti vélt vagya valódi önállóságát a közös piaci intézményektől. Ebből fakad, hogy a jövő esztendőre tervezett, éppen a britek miatt elhalasztott EGK parlamenti választások ellen oly sok kifogást hangoztatnak a brit fővárosban. Ezekről az ellenvetésekről az elmúlt hetekben szinte naponta szóltak a politikusok, írták a lapok. Callaghan fölelevenítette a régi brit bánatot a mezőgazdasági rendszer avultsága miatt, követette, hogy az EGK piacaira" be kell engedni " az eddiginél nagyobb mennyiségben — és a kívülálló országok agrártermékeit. A régi panaszokhoz új is társult: a többiekhez, főképpen az NSZK-hoz mért „szegénysége” okán Nagy-Britannia túl sokat fizet a brüszszeli kasszákba — így a kormányfő —, sőt 1980-ra a szigetország az NSZK-t is megelőzheti a nettó befizetések terén. AZ ELÉGEDETLENKEDÉS régi, már-már hagyományos forrásokból táplálkozik. A panasznapok állandósítása összefügg a néhány nap múlva Brüsszelben kezdődő csúcsértekezlettel. Ekkor döntenek a valutarendszer jövőjéről, de nem megalakítása kérdéses, hanem az, hogy milyen formát választanak az érdekeltek. Bonn viszi minden bizonnyal a prímet az integráció vezető kvartettjében. Párizs segít "neki. Róma és még inkább London kontrázni próbál majd. A brit ellenvetések hangsúlyozása — túlhangsúlyozása? — tehát a brüsszeli tárgyalási pozíciók erősítésére szolgáltak, ami azonban nem jelenti azt, hogy a szigetországnak ne lenne tényleg baja európai szövetségeseivel, a gazdasági integrációval. Ez a brit bánat — igaz, ha nem is akkora, amekkorának a beszédek és beszámolók alapján látszik. Martin József