Magyar Nemzet, 1979. december (35. évfolyam, 281-304. szám)
1979-12-19 / 296. szám
Szerda, 1979. december 19.. Debreceni fórum Szót kaptak az idősek Álltak egymással szemben is szorongatták egymás kezét. Kutatva vizslatták a másik arcát, s próbálták meglátni benne saját korukat. S talán a régmúlt fiatalságra, a boldog időkre, a közös komiszkenyérre gondoltak, miközben kérdezgették egymást: — Hányás is vagy? — Kilencszázötös. — Mint én ... — Hát, hogy telnek napjaid? — Nehezen, az idő, a betegség .. — Csinálsz valamit? — Semmit. Művelgetem azt az ezernégyszáz négyszögölt, meg eljárogatok a napközibe. Két éve mióta elment az aszszony, nincs, aki főzzön — enni meg kell. Hát odajárok. — Nekem is három éve nincs párom. A szive vitte el. Azóta egyedül vagyok, akár az ujjam. S a napközi csak fél éve nyílt meg. Mostanában már én is el-elnézek oda. S közben újra és újra felidéződnek a közös katonaévek, az elhalt bajtársak és a még élő ismerősök. Folyna tovább a társalgás, de megszólal a szünet végét jelző csengő, s ők mennek vissza az „értekezletre”. Debrecenben, az Aranybika szállodában hallottam a fenti párbeszédet. December elején ugyanis ide hívták Hajdú-Bihar megye idős embereit a konferenciára A hosszú asztalok mellett ötszázan ülnek, fejkendős, ünnepi ruhába öltözött nagymamák, patyolatfehérre keményített ingben és tisztára suvickolt csizmában szorongó férfiak. Hatvan- és hetvenévesek, de volt közöttük olyan is, aki a „múlt századból érkezett” erre a megye történetében először sorra kerülő — tanácskozásra, amely a Hajdú-Bihar megyei népfrontbizottság akciójának nem kezdete, hanem egy fontos állomása volt. Dr. Alberth Béláné, a HNF megyei titkára erről így beszélt : — A konferenciának több hónapos előzménye van. Hajdú-Bihar városaiban, falvaiban a legkisebb településeken, sőt a szociális otthonokban külön is, összehívtuk az idős embereket olyan fórumokra, ahol elmondhatták, és el is mondták azokat a gondolatokat, gondokat, amelyek ezt a sokat megért réteget foglalkoztatják. Ezeken a tanácskozásokon tapasztalataikból is átadtak sokat, s szóltak arról is: ők hogyan látják a mát, s benne saját helyüket, szerepüket. Természetesen napirendre kerültek a legégetőbb kérdések is: a szociális gondoskodás, a nyugdíj, a magány. Minden ilyen összejövetelen ott voltak a helyi párt és állami vezetők, hogy az elhangzott kérdésekre, javaslatokra válaszoljanak. A fórumokon megválasztották a küldötteket is, így itt a megyei konferencián 105 ezer idős embert, a megye lakosságának egyötödét képviselik a megválasztottak. Hatvanan jelentkeztek, hatvanan szerették volna elmondani gondolataikat — de csak húszan kaphattak szót. Az idő rövid, a mondandó sok volt. Knoll István filmrendező, a Hazaias Népfront Országos Tanácsa idős korúak bizottságának elnöke bevezetőjében arról beszélt, hogy a társadalom az idős korosztállyal szemben kötelességét teljesíti. Amit ad, az jár, talán még több is járna, mint amennyit képes nyújtani ma az öregeknek. S amit nem tud megadni a tartozásából anyagiakban, azt valamiképpen pótolnia kéne törődésben, gondoskodásban , társadalmi összefogással. Beszélt a munkahelyek és a nyugdíjasok gyakorta üres kapcsolatáról, arról, hogy nem egy vállalat az évenkénti nyugdíjastalálkozó egy pár virslijével és egy üveg sörével a következő évig teljesnek véli a kapcsolatápolást. Hogy nincs elég hely, ahol az idősek összejöhetnének, találkozhatnának egymással, hogy néhány órára kiszabaduljanak a magányból. Hogy még több öregek napközi otthonára lenne szükség, de nincs elég pénz. S azt is elmondta, hogy egyetlen fillér nélkül több ezer hely lenne, ha nappalra kinyitnák a csak este működő KISZ-klubokat... Az országban mintegy félmillió ember él magányosan. Ez önmagában is riasztó szám, de tudjuk, hogy ezek egy része gondoskodásra is szorul, s minden erőfeszítés ellenére ez a kérdés még mindig nincs megnyugtatóan megoldva. Pedig nem kevés azoknak a száma, akikre hétszámra nem nyitja rá senki az ajtót, akik még mindig tehetetlenül fekszenek a fűtetlen szobában, napokig nem esznek meleg ételt, s nincs senki, akinek legalább két mondatot mondhatnának. A szót kérők aztán mintha rá akartak volna cáfolni Knoll István szavaira: Hajdú-Bihar megyében minden másképp van. Lassú nehézkes léptekkel mentek fel a színpad lépcsőjén, s álltak oda a mikrofonhoz, hogy dicsérjék a „Fiatalok az öregekért" akciót, hogy beszámoljanak jól működő klubokról, napközi otthonokról, szociális gondoskodásról, kedves figyelmességekről. Sorolták a jó példákat: a derecskei klub például bejárta már szinte az egész országot, a mikepércsi szociális otthon négy-öt fogásos ebédeit magasztalták, s egy idős tornatanár a mesebeli három kívánságot ekképpen terjesztette elő. .,A megye tegye lehetővé, hogy szezonon kívül az idős emberek saját pénzükön üdülhessenek, legyen több nyugdíjasház, a népfront szervezzen még több túrát.” S aztán egy másik kívánság: „Legyen Hajdúszoboszlón színház, amit az idősebbek is szívesen látogatnának .. Ezek lennének a megyében élő öreg, munkában megfáradt emberek legfőbb óhajai? Nem hiszem. És tény, a szünetekben a megye vezetőit sorra keresték meg a részvevők, hogy saját ügyes-bajos dolgaikban segítséget, támogatást kérjenek. S ekkor már beszéltek kis nyugdíjakról, szülőtartási perről, meleg ételről, ápolónőről, segélyről... Knoll István, ezeket hallva, zárszavában ezt mondta: — A konferencián sok jót hallottunk a megyéről, az eredményekről. De tennivaló — s ebben biztos vagyok — akad még bőven. Azt kérem önöktől, gondolatban menjenek végig az utcájukon! Valóban nincs egyetlen ajtó, ahol be kellene kopogni? Valóban nem várnak holnapig a segítséggel, ahol aznap kell cselekedni? Ha így van, akkor jól van. De csak akkor! Murányi Gábor Gázzal főzni, takarékosan Hasznos kiadvánnyal segíti a Fővárosi Gázművek központi fogyasztószolgálata a háziasszonyokat. A nagy példányszámban megjelent, fontos tudnivalókat tartalmazó nyomtatvány megtanítja a gázfogyasztókat a gáz takarékos felhasználására, gyakorlati tanácsokat ad arra, milyen módon lehet kevesebb fogyasztással főzni. Egyszerű, apró dolgok ezek, de betartásuk mégis jelentékeny megtakarítást eredményez. A gyakorlott háziasszony már tudja, hogy a főzés megkezdése előtt mindent elő kell készíteni: az edényeket, a megtisztított, feldarabolt élelmiszereket, a vizet, a főzőkanalat, a fedőket. Csak ezután kell meggyújtani a gázt, ám nem mindegy, hogy mikor. Először a gyufa égjen, s utána nyissuk ki a gázcsapot; amikor az étel felforrt, az égő csapja nyomban takarékra állítandó! Ezzel a gázfogyasztás egynegyedére csökken, mert a fogyasztás teljes lángon óránként 280 liter gázt, takarékon pedig csupán 70-et jelent! A másik fontos tudnivaló: a gáz lángja soha ne érjen túl az edény szélén, hiszen a láng csúcsa adja a legnagyobb hőt, az edény peremein túli láng tehát csak a levegőt melegíti. Kevesebb gázzal Lehet főzni széles, lapos edényben, amikor az edény alja nagyobb felületen érintkezik a lánggal, tehát kisebb a hőfogyasztás. Időnként felül kell vizsgáltatni az égőnyílásokat, azokat megfelelően tisztogatni, mert elszenynyeződésük tökéletlen égést okoz, nemegyszer takaréklángon elalszik a gázláng emiatt. Beruházást nem igénylő, hasznos tanácsokkal szolgált a Gázművek ezzel a kiadvánnyal, érdemes megszívlelni! V /HArfi ajándék-^ Uri utca 36—28. V„ Haris köze. IR4RMÜVESZETI V„ Kossuth L. u. 14. és 17. ____ _ Modellbolt: V„ Kecskeméti u. 4.. ilLKOT4S Magyar Nemzet A Magyar Néprajzi Társaságról A magyarság-ismeret valamint nemzeti kisebbségeink és szomszéd népeink kultúrájának feltárása, megőrzése érdekében felbecsülhetetlen értékű munkát végzett és végző Magyar Néprajzi Társaság december 5-én, az Akadémia épületében plenáris ünnepi ülésen emlékezett meg a társaság megalakulásának 90. évfordulójáról. A társaság megalakulását, elsősorban két kiváló tudósunknak, Hunfalvy Pálnak és Herrmann Antalnak köszönheti. Nehéz eldönteni, melyiké a nagyobb érdem, hiszen a két tudós az 1887. december 5-én, az Akadémia földszinti saroktermében (gondolom, ahol most a könyvtár működik) megtartott első hivatalosnak mondható, a ,.Magyarországi Népvizsgáló Társaság” létrehozása céljából összeült értekezleten és az 1889-ben megtartott alakuló közgyűlésen is egymásra hárított minden érdemet. Hunfalvy Pál 41 évvel volt idősebb Herrmann Antalnál. 1810-ben született, míg Herrmann 1851-ben. Hunfalvy eredetileg nyelvész és történész volt. Csak az 1848-as szabadságharcot követően, mint az MTA főkönyvtárosa kezdett egy új társadalmi tudomány, ahogy ő nevezte: „embertudomány" kialakításának gondolatával foglalkozni. Elgondolásainak kidolgozásához 1850 után fogott hozzá és abból indult ki, hogy a Nyugaton már javában művelt „Volkskunde”-jellegű kutatásokkal ellentétben az etnikum kutatásánál az egyetemes társadalomfejlődés figyelembevételét nem lehet mellőzni. Gondolatai kétségtelenül találkoztak az angol E. Taylor és a német Adolf Bastian nézeteivel, s nem valószínű, hogy e találkozás véletlen volt. Minden bizonnyal tudatosan merített e két filozófus munkáiból, melyek szerint az emberi nem egységes, a testi egységnek megfelel bizonyos ősi fizikai adottság, amely a környezet megszabta variációban az egyes népek lelki karakterét adja. Hunfalvy nem vált szurkólójává azoknak az elméleteknek, melyek nem vették figyelembe a történelmi és földrajzi tényezőket. De nem fogadta el, sőt cáfolta a „kultúrkörök” elméletét hirdető német Ratzel és Schmidt tanait is. Szinte szent haraggal támadta W. Riehl népi koncepcióját (Hunfalvy: A társadalom, avagy Stein, Widman és Riehl. Új Magyar Múzeum, 1852), Max Müller árjaelméletét, Theodor Mommsen faji kategóriáit. Ezekkel szemben — mint Zsigmond Gábor írja — „olyan etnikus kutatást valósított meg, mely nem zárkózott nemzeti korlátok közé, nem becsülte le más népek eredményeit, elve az evolúció, módszere az összehasonlítás volt”. (Magy. Népr. Lex. 11. 598.) Munkásságával a magyar és egyben a modern etnológia megalapozója lett. Mikor Hunfalvy „Magyarország Ethnographiája” című munkája 1878-ban megjelent Herrmann Antal még Pancsován tanárkodón. Brassóban és Pancsován töltött évei alatt figyelme az erdélyi örmények, szászok és cigányok életmódja, szokásai felé fordult, és ezek vizsgálata is felkelthette az érdeklődését Hunfalvy elmélete iránt. 1883-ban a budai Pedagógium tanáraként már Hunfalvy lelkes hívévé, a kialakuló néprajztudomány buzgó művelőjévé vált. 1887- ben megalapította az első magyar nyelvű néprajzi folyóiratot. Annál nagyobb volt a hatása és sikere a külföldi tudósoknak a magyarországi néprajzkutatás eredményeiről való tájékoztatását célzó, ugyancsak 1887-ben alapított német nyelvű Ethnologische Mittheilungen aus Ungarnn című folyóiratának. Herrmann már folyóirata első számában fontos célként jelölte meg egy „magyarotAz egészségügy területén létrejött szabályozások között nem egyet haladt túl az idő. Lényegében munkaszervezési változtatásokat igényelnek, így a kórházból hazakerült vagy fertőző beteg holmijainak, az ápoló kezének fertőtlenítésére szolgáló szer a Sterogenol. A patikák recept nélkül nem árusíthatják. A körzeti orvos, aki a kórházbautalást intézte, a beteg kórházból való hazahozataláról tud, tovább kezeli, nem írhatja fel, mert nem illetékes. A Sterogenolt a kapott tájékoztatások szerint csak a bőrgyógyász szakrendelés írhatja fel. Az, aki sose látta a beteget, nem is láthatja, mert a szomszéd megy el felíratni a beteg helyett a receptet. A körzeti orvosi rendelő a lakás közelében van, a bőrgyógyászati meglehetősen távol, mégis csak egy tucat beteget kivárva hozathatja el egy fekvő beteg a szomszédjával a szükséges fertőtlenítőt. A legalább hat hétig tartó, és egész lábszárra kiterjedő trombophlebitises beteg részére csak két tubus kenőcsöt írhat fel a kezelőorvos vagy egy tubust ad recept nélkül a gyógyszertár, így négy-öt naponként le kell mennie a beteg hozzátartozóinak a gyógyszertárba, tíznaponként az orvoshoz új receptért. És mit tegyen az a mozgásképtelen, akinek nincs hozzátartozója? Egy betegség lefolyásának időtartamát a gyakorlatból elég jól meg tudja ítélni a kezelőorvos, miért nem írhat tehát fel egyszerre annyi gyógyszert (és miért nem válthatja azt egyszerre ki a beteg), amenynyi a teljes kezeléshez szükséges? A patikák elviselhetetlen forgalma részben ebből a lehetetlen szabályból adódik, de az orvosi rendelőkben is a receptek újraíratásáért ül a betegek egyharmada. A szívinfarktusos beteget hazaengedik a kórházból, szüksége van hány tálra. A hozzátartozók letaxiznak az ügyeletes gyógyszertárba (támláiért — nincs. Keresik másnap a többi kerület gyógyszertáraiban — nem kapható. Az orvosi gyógyeszközök Bajcsy-Zsilinszky úti boltja szombaton zárva. Hasonlóképpen a Rákóczi úti orvosi gyógyeszközök boltja is. Hétfőn a Rákóczi úti bolt áruátvétel miatt zárva. Kedden kijelentik e boltban, hogy nem is tartanak hánytálat, minthogy azt csak az illatszerboltok (!) árusítják. Az illatszerboltban kijelentik, hogy ők ilyet nem tartanak. „A készletgazdálkodási előírásokkal összefüggő profiltisztítás következménye” — mondják.* Vajon nem lehetne ezt az egészségügyi cikket súlyos betegek részére minden patikában kéznél tartani? Az évek óta súlyos reumás beteg négy órákat vár a szakrendelőben, míg végre az orvos elé kerülhet és a fürdő- ésszági népvizsgáló társaság" megalakítását. Szívós, kitartó agitációs munkája, mely sok támogatóra talált, meghozta a kívánt eredményt Az 1887 december 5-én megtartott értekezlet, melyen Hunfalvy Pál elnökölt, és Herrmann Antal volt a jegyző, egy bizottságot jelölt ki, melynek feladata volt — Ballagi Aladár és Vámbéry Ármin irányításával — az alakítandó Társaság alapszabályainak megszerkesztése. A szervező bizottság kétezer felhívást küldött szét különböző hatóságokhoz és iskolákhoz, melyek eredményeként rövidesen mintegy négyszázan jelentkeztek tagul. Az elsők között, akik a Társaságba való felvételüket kérték, ott volt Jókai Mór is. Lelkes hangú levelében termékeny munkásságának kiapadhatatlan forrásául a néprajzot jelölte meg. A széles körű megértésre talált, gyors szervező munka eredményeként 1889. január 27-én, az Akadémia Kisfaludy-termében összejött alakuló közgyűlésen kimondták az általános tudomány ügyét és a magyarság jó hírnevét szolgáló Magyar Néprajzi Társaság megalakulását Lánczos Zoltán a masszázsjegyeket megkaphatja, öt-tíz fürdőjegyet és öt-tíz masszázsjegyet, többnyire ötöt. Kéthetenként tehát újra a szakrendelőbe kellene mennie, újra órákat várakoznia, ahogy vele együtt harmincan újra ugyanerre a jegyre várakoznak. Mert állandó, bérletszerű utalványt nem ad az egészségügy. A gyógyfüdő eddig „megengedte”, hogy tíz gyógytornajegyet vegyenek egyszerre a betegek. Most ez is megszűnt, mert miért is ne vegye a súlyos beteg mozgássérültként tízszer igénybe a pénztáros munkáját? Ha egy nátha miatt a megadott határidőkön belül nem használja fel a beteg a reumarendelőktől kapott maszszázs- és fürdőjegyet, akkor vissza kell menni a szakrendelőbe meghosszabbítani, mert enélkül a fürdőpénztár nem fogadhatja el. Ide tartozik még, hogy azonos szövegezésű formanyomtatványt állít ki a nővér, amelyre nyolcat ír, ha fürdőutalványt és huszonötöt, ha masszázsutalványt ad. Minden beteg minden utalványát kézzel számozza végig. Ha a krónikus betegek éves utalványt kapnának, csak akkor zavarnák az orvost, ha szükséges, teljesen feleslegessé válna a nővér (vagy orvosírnok) primitív munkákkal való terhelése, a betegek húsz alkalom helyett évi háromszor jelennének meg az orvosnál, a fürdőpénztárnál pedig a bérlet egyszeri érvényesítése lenne szükséges, a jelenlegi napi helyett, s a pénztáros munkája is negyedére csökkenhetne. A hatékonyság növelésének eszközeit keresi minden fórum évek óta; ezekben az apró, gyakorlati kérdésekben rendet teremtve segíthet a tárca legtöbbet saját dolgozóinak helyzetén is, s növelheti munkájuk hatékonyságát. A munkafolyamat elemzését, majd a racionalizálást meg kell végre kezdeni, közérdekből. K. Gy. Egészségügyi bumerángok 9 G'r' NEM TUDOK. HFOTEL ELŐ UOMíKsáki ETTe T 2 bIZTOSíTsíkjí ! A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 16—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30