Magyar Nemzet, 1979. december (35. évfolyam, 281-304. szám)

1979-12-19 / 296. szám

Szerda, 1979. december 19.. Debreceni fórum Szót kaptak az idősek Álltak egymással szemben is szorongatták egymás kezét. Kutatva vizslatták a másik arcát,­­ s próbálták meglátni benne saját korukat. S talán a régmúlt fiatalságra, a bol­dog időkre, a közös komisz­kenyérre gondoltak, miközben kérdezgették egymást: — Hányás is vagy? — Kilencszázötös. — Mint én ... — Hát, hogy telnek nap­jaid? — Nehezen, az idő, a be­tegség .. — Csinálsz valamit? — Semmit. Művelgetem azt az ezernégyszáz négyszögölt, meg eljárogatok a napközibe. Két éve mióta elment az asz­­szony, nincs, aki főzzön — en­ni meg kell. Hát odajárok. — Nekem is három éve nincs párom. A szive vitte el. Azóta egyedül vagyok, akár az ujjam. S a napközi csak fél éve nyílt meg. Mostaná­ban már én is el-elnézek oda. S közben újra és újra fel­­idéződnek a közös katonaévek, az elhalt baj­társak és a még élő ismerősök. Folyna tovább a társalgás, de megszólal a szünet végét jelző csengő, s ők mennek vissza az „értekez­letre”. Debrecenben, az Aranybika szállodában hallottam a fenti párbeszédet. December elején ugyanis ide hívták Hajdú-Bi­­har megye idős embereit a konferenciára A hosszú asztalok mellett ötszázan ülnek, fejkendős, ün­nepi ruhába öltözött nagy­mamák, patyolatfehérre ke­ményített ingben és tisztára suvickolt csizmában szorongó férfiak. Hatvan- és hetven­évesek, de volt közöttük olyan is, aki a „múlt századból ér­kezett” erre a­­ megye tör­ténetében először sorra kerü­lő — tanácskozásra, amely a Hajdú-Bihar megyei népfront­­bizottság akciójának nem kez­dete, hanem egy fontos állo­mása volt. Dr. Alberth Béláné, a HNF megyei titkára erről így be­szélt : — A konferenciának több hónapos előzménye van. Haj­­dú-Bihar városaiban, falvai­ban a legkisebb településeken, sőt a szociális otthonokban külön is, összehívtuk az idős embereket olyan fórumokra, ahol elmondhatták, és el is mondták azokat a gondolato­kat, gondokat, amelyek ezt a sokat megért réteget foglal­koztatják. Ezeken a tanácsko­zásokon tapasztalataikból is átadtak sokat, s szóltak arról is: ők hogyan látják a mát, s benne saját helyüket, szere­püket. Természetesen napi­rendre kerültek a legégetőbb kérdések is: a szociális gon­doskodás, a nyugdíj, a ma­gány. Minden ilyen összejöve­telen ott voltak a helyi párt és állami vezetők, hogy az el­hangzott kérdésekre, javasla­tokra válaszoljanak. A fóru­mokon megválasztották a kül­dötteket is, így itt a megyei konferencián 105 ezer idős embert, a megye lakosságának egyötödét képviselik a meg­választottak. Hatvanan jelentkeztek, hat­­vanan szerették volna elmon­dani gondolataikat — de csak húszan kaphattak szót. Az idő rövid, a mondandó sok volt. Knoll István filmrendező, a Hazai­a­s Népfront Országos Tanácsa idős korúak bizottsá­gának elnöke bevezetőjében arról beszélt, hogy a társada­lom az idős korosztállyal szemben kötelességét telje­síti. Amit ad, az jár, talán még több is járna, mint amennyit képes nyújtani ma az öregeknek. S amit nem tud megadni a tartozásából anya­giakban, azt valamiképpen pó­tolnia kéne törődésben, gon­doskodásban , társadalmi összefogással. Beszélt a mun­kahelyek és a nyugdíjasok gyakorta üres kapcsolatáról, arról, hogy nem egy vállalat az évenkénti nyugdíjastalál­kozó egy pár virslijével és egy üveg sörével a következő évig teljesnek véli a kapcsolatápo­lást. Hogy nincs elég hely, ahol az idősek összejöhetné­nek, találkozhatnának egy­mással, hogy néhány órára ki­szabaduljanak a magányból. Hogy még több öregek nap­közi otthonára lenne szükség, de nincs elég pénz. S azt is elmondta, hogy egyetlen fil­lér nélkül több ezer hely len­ne, ha nappalra kinyitnák a csak este működő KISZ-klu­­bokat... Az országban mintegy fél­millió ember él magányosan. Ez önmagában is riasztó szám, de tudjuk, hogy ezek egy ré­sze gondoskodásra is szorul, s minden erőfeszítés ellenére ez a kérdés még mindig nincs megnyugtatóan megoldva. Pe­dig nem kevés azoknak a szá­ma, akikre hétszámra nem nyitja rá senki az ajtót, akik még mindig tehetetlenül fek­szenek a fűtetlen szobában, napokig nem esznek meleg ételt, s nincs senki, akinek legalább két mondatot mond­hatnának. A szót kérők aztán mintha rá akartak volna cáfolni Knoll István szavaira: Hajdú-Bihar megyében minden más­képp van. Lassú nehézkes léptekkel mentek fel a szín­pad lépcsőjén, s álltak oda a mikrofonhoz, hogy dicsérjék a „Fiatalok az öregekért" ak­ciót, hogy beszámoljanak jól működő klubokról, napközi otthonokról, szociális gondos­kodásról, kedves figyelmessé­gekről. Sorolták a jó példá­kat: a derecskei klub például bejárta már szinte az egész országot, a mikepércsi szociá­lis otthon négy-öt fogásos ebédeit magasztalták, s egy idős tornatanár a mesebeli három kívánságot ekképpen terjesztette elő. .,A megye te­gye lehetővé, hogy szezonon kívül az idős emberek saját pénzükön üdülhessenek, le­gyen több nyugdíjasház, a népfront szervezzen még több túrát.”­ S aztán egy másik kí­vánság: „Legyen Hajdúszo­boszlón színház, amit az idő­sebbek is szívesen látogatná­nak .. Ezek lennének a megyében élő öreg, munkában megfá­radt emberek legfőbb óhajai? Nem hiszem. És tény, a szü­netekben a megye vezetőit sorra keresték meg a részve­vők, hogy saját ügyes-bajos dolgaikban segítséget, támo­gatást kérjenek. S ekkor már beszéltek kis nyugdíjakról, szülőtartási perről, meleg étel­ről, ápolónőről, segélyről... Knoll István, ezeket hallva, zárszavában ezt mondta: — A konferencián sok jót hallottunk a megyéről, az eredményekről. De tennivaló — s ebben biztos vagyok — akad még bőven. Azt kérem önöktől, gondolatban menje­nek végig az utcájukon! Va­lóban nincs egyetlen ajtó, ahol be kellene kopogni? Va­lóban nem várnak holnapig a segítséggel, ahol aznap kell cselekedni? Ha így van, akkor jól van. De csak akkor! Murányi Gábor Gázzal főzni, takarékosan Hasznos kiadvá­n­nyal segíti a Fővárosi Gázművek közpon­ti fogyasztószolgálata a házi­asszonyokat. A nagy példány­számban megjelent, fontos tudnivalókat tartalmazó nyom­tatvány megtanítja a gázfo­gyasztókat a gáz takarékos felhasználására, gyakorlati ta­nácsokat ad arra, milyen mó­don lehet kevesebb fogyasz­tással főzni. Egyszerű, apró dolgok ezek, de betartásuk mégis jelentékeny megtakarí­tást eredményez. A gyakorlott háziasszony már tudja, hogy a főzés meg­kezdése előtt mindent elő kell készíteni: az edényeket, a megtisztított, feldarabolt élel­miszereket, a vizet, a főző­­kanalat, a fedőket. Csak ez­után kell meggyújtani a gázt, ám nem mindegy, hogy mikor. Először a gyufa égjen, s utána nyissuk ki a gázcsapot; ami­kor az étel felforrt, az égő csapja nyomban takarékra ál­lítandó! Ezzel a gázfogyasztás egynegyedére csökken, mert a fogyasztás teljes lángon órán­ként 280 liter gázt, takarékon pedig csupán 70-et jelent! A másik fontos tudnivaló: a gáz lángja soha ne érjen túl az edény szélén, hiszen a láng csúcsa adja a legnagyobb hőt, az edény peremein túli láng tehát csak a levegőt melegíti. Kevesebb gázzal Lehet főzni széles, lapos edényben, amikor az edény alja nagyobb felüle­ten érintkezik a lánggal, tehát kisebb a hőfogyasztás. Időn­ként felül kell vizsgáltatni az égőnyílásokat, azokat megfele­lően tisztogatni, mert elszeny­­nyeződésük tökéletlen égést okoz, nemegyszer takaréklán­gon elalszik a gázláng emiatt. Beruházást nem igénylő, hasz­nos tanácsokkal szolgált a Gázművek ezzel a kiadvánnyal, érdemes megszívlelni! V /HArfi ajándék-^ Uri utca 36—28. V„ Haris köze. IR4RMÜ­VESZETI V„ Kossuth L. u. 14. és 17. ____ _ Modellbolt: V„ Kecskeméti u. 4.. ilLKOT4S Magyar Nemzet A Magyar Néprajzi Társaságról A magyarság-ismeret vala­mint nemzeti kisebbségeink és szomszéd népeink kultúrá­jának feltárása, megőrzése ér­dekében felbecsülhetetlen ér­­tékű munkát végzett és végző Magyar Néprajzi Társaság december 5-én, az Akadémia épületében plenáris ünnepi ülésen emlékezett meg a tár­saság megalakulásának 90. év­fordulójáról. A társaság megalakulását, első­sorban két kiváló tudó­sunknak, Hunfalvy Pálnak és Herrmann Antalnak köszön­heti. Nehéz eldönteni, melyi­ké a nagyobb érdem, hiszen a két tudós az 1887. december 5-én, az Akadémia földszinti saroktermében (gondolom, ahol most a könyvtár műkö­dik) megtartott első hivata­losnak mondható, a ,.Magyar­­országi Népvizsgáló Társaság” létrehozása céljából összeült értekezleten és az 1889-ben megtartott alakuló közgyűlé­sen is egymásra hárított minden érdemet. Hunfalvy Pál 41 évvel volt idősebb Herrmann Antalnál. 1810-ben született, míg Herr­mann 1851-ben. Hunfalvy eredetileg nyelvész és történész volt. Csak az 1848-as szabad­ságharcot követően, mint az MTA főkönyvtárosa kezdett egy új társadalmi tudomány, ahogy ő nevezte: „embertu­domány" kialakításának gon­dolatával foglalkozni. Elgon­dolásainak kidolgozásához 1850 után fogott hozzá és ab­ból indult ki, hogy a Nyuga­ton már javában művelt „Volkskunde”-jellegű kuta­tásokkal ellentétben az etni­kum kutatásánál az egyete­mes társadalomfejlődés fi­gyelembevételét nem lehet mellőzni. Gondolatai kétség­telenül találkoztak az angol E. Taylor és a német Adolf Bastian nézeteivel, s nem va­lószínű, hogy e találkozás vé­letlen volt. Minden bizonnyal tudatosan merített e két filo­zófus munkáiból, melyek sze­rint az emberi nem egységes, a testi egységnek megfelel bi­zonyos ősi fizikai adottság, amely a környezet megszabta variációban az egyes népek lelki karakterét adja. Hunfalvy nem vált szurkó­­lójává azoknak az elméletek­nek, melyek nem vették fi­gyelembe a történelmi és földrajzi tényezőket. De nem fogadta el, sőt cáfolta a „kul­túrkörök” elméletét hirdető német Ratzel és Schmidt ta­nait is. Szinte szent haraggal támadta W. Riehl népi­ kon­cepcióját (Hunfalvy: A társa­dalom, avagy Stein, Widman és Riehl. Új Magyar Múzeum, 1852), Max Müller árja­elméletét, Theodor Mommsen faji kategóriáit. Ezekkel szemben — mint Zsigmond Gábor írja — „olyan etnikus kutatást valósított meg, mely nem zárkózott nemzeti korlá­tok közé, nem becsülte le más népek eredményeit, elve az evolúció, módszere az összeha­sonlítás volt”. (Magy. Népr. Lex. 11. 598.) Munkásságával a magyar és egyben a modern etnológia megalapozója lett. Mikor Hunfalvy „Magyar­­ország Ethnographiája” című munkája 1878-ban megjelent Herrmann Antal még Pancso­­ván tanárkodón. Brassóban és Pancsován töltött évei alatt figyelme az erdélyi örmények, szászok és cigányok életmód­ja, szokásai felé fordult, és ezek vizsgálata is felkelthette az érdeklődését Hunfalvy el­mélete iránt. 1883-ban a bu­dai Pedagógium tanáraként már Hunfalvy lelkes hívévé, a kialakuló néprajztudomány buzgó művelőjévé vált. 1887- ben megalapította az első ma­gyar nyelvű néprajzi folyó­iratot. Annál nagyobb volt a hatása és sikere a külföldi tudósoknak a magyarországi néprajzkutatás eredményeiről való tájékoztatását célzó, ugyancsak 1887-ben alapított német nyelvű Ethnologische Mittheilungen aus Ungarnn cí­mű folyóiratának. Herrmann már folyóirata első számában fontos célként jelölte meg egy „magyarot­Az egészségügy területén létrejött szabályozások között nem egyet haladt túl az idő. Lényegében munkaszervezési változtatásokat igényelnek, így a kórházból hazakerült vagy fertőző beteg holmijai­nak, az ápoló kezének fertőt­lenítésére szolgáló szer a Ste­­rogenol. A pat­ikák recept nél­kül nem árusíthatják. A kör­zeti orvos, aki a kórházbauta­­lást intézte, a beteg kórházból való hazahozataláról tud, to­vább kezeli, nem írhatja fel, mert nem illetékes. A Stero­­genolt a kapott tájékoztatások szerint csak a bőrgyógyász szakrendelés írhatja fel. Az, aki sose látta a beteget, nem is láthatja, mert a szomszéd megy el felíratni a beteg he­lyett a receptet. A körzeti orvosi rendelő a lakás közelében van, a bőr­­gyógyászati meglehetősen tá­vol, mégis csak egy tucat be­teget kivárva hozathatja el egy fekvő beteg a szomszédjával a szükséges fertőtlenítőt. A legalább hat hétig tartó, és egész lábszárra kiterjedő trombophlebitises beteg részé­re csak két tubus kenőcsöt ír­hat fel a kezelőorvos vagy egy tubust ad recept nélkül a gyógyszertár, így négy-öt na­ponként le kell mennie a be­teg hozzátartozóinak a gyógy­szertárba, tíznaponként az or­voshoz új receptért. És mit tegyen az a mozgásképtelen, akinek nincs hozzátartozója? Egy betegség lefolyásának idő­tartamát a gyakorlatból elég jól meg tudja ítélni a kezelő­orvos, miért nem írhat tehát fel egyszerre annyi gyógyszert (és miért nem válthatja azt egyszerre ki a beteg), ameny­­nyi a teljes kezeléshez szük­séges? A patikák elviselhetetlen forgalma részben ebből a le­hetetlen szabályból adódik, de az orvosi rendelőkben is a receptek újraíratásáért ül a betegek egyharmada. A szívinfarktusos beteget hazaengedik a kórházból, szüksége van hány tálra. A hozzátartozók letaxiznak az ügyeletes gyógyszertárba (támláiért — nincs. Keresik másnap a többi kerület gyógy­szertáraiban — nem kapható. Az orvosi gyógyeszközök Baj­­csy-Zsilinszky úti boltja szom­baton zárva. Hasonlóképpen a Rákóczi úti orvosi gyógyesz­közök boltja is. Hétfőn a Rá­kóczi úti bolt áruátvétel miatt zárva. Kedden kijelentik e boltban, hogy nem is tarta­nak hánytálat, minthogy azt csak az illatszerboltok (!) árusítják. Az illatszerboltban kijelentik, hogy ők ilyet nem tartanak. „A készletgazdálko­dási előírásokkal összefüggő profiltisztítás következménye” — mondják.* Vajon nem lehet­ne ezt az egészségügyi cikket súlyos betegek részére min­den patikában kéznél tartani? Az évek óta súlyos reumás beteg négy órákat vár a szak­rendelőben, míg végre az or­vos elé kerülhet és a fürdő- és­szági népvi­zsgáló társaság" megalakítását. Szívós, kitartó agitációs munkája, mely sok támogatóra talált, meghozta a kívánt eredményt Az 1887 december 5-én megtartott ér­tekezlet, melyen Hunfalvy Pál elnökölt, és Herrmann Antal volt a jegyző, egy bi­zottságot jelölt ki, melynek feladata volt — Ballagi Ala­dár és Vámbéry Ármin irá­nyításával — az alakítandó Társaság alapszabályainak megszerkesztése. A szervező bizottság kétezer felhívást küldött szét különböző ható­ságokhoz és iskolákhoz, me­lyek eredményeként rövidesen mintegy négyszázan jelent­keztek tagul. Az elsők között, akik a Társaságba való felvé­telüket kérték, ott volt Jókai Mór is. Lelkes hangú levelé­ben termékeny munkásságá­nak kiapadhatatlan forrásául a néprajzot jelölte meg. A széles körű megértésre talált, gyors szervező munka eredményeként 1889. január 27-én, az Akadémia Kisfa­­ludy-termében összejött ala­kuló közgyűlésen kimondták az általános tudomány ügyét és a magyarság jó hírnevét szolgáló Magyar Néprajzi Társaság megalakulását Lánczos Zoltán a masszázsjegyeket megkap­hatja, öt-tíz fürdőjegyet és öt-tíz masszázsjegyet, több­nyire ötöt. Kéthetenként tehát újra a szakrendelőbe kellene mennie, újra órákat várakoz­nia, ahogy vele együtt har­mincan újra ugyanerre a jegyre várakoznak. Mert ál­landó, bérletszerű utalványt nem ad az egészségügy. A gyógyfüdő eddig „megenged­te”, hogy tíz gyógytornajegyet vegyenek egyszerre a betegek. Most ez is megszűnt, mert miért is ne vegye a súlyos beteg mozgássérültként tízszer igénybe a pénztáros munká­ját? Ha egy nátha miatt a megadott határidőkön belül nem használja fel a beteg a reumarendelőktől kapott masz­­százs- és fürdőjegyet, akkor vissza kell menni a szakren­delőbe meghosszabbítani, mert enélkül a fürdőpénztár nem fogadhatja el. Ide tartozik még, hogy azo­nos szövegezésű formanyom­tatványt állít ki a nővér, amelyre nyolcat ír, ha fürdő­utalványt és huszonötöt, ha masszázsutalványt ad. Minden beteg minden utalványát kéz­zel számozza végig. Ha a kró­nikus betegek éves utalványt kapnának, csak akkor zavar­nák az orvost, ha szükséges, teljesen feleslegessé válna a nővér (vagy orvosírnok) pri­mitív munkákkal való terhe­lése, a betegek húsz alkalom helyett évi háromszor jelen­nének meg az orvosnál, a für­dőpénztárnál pedig a bérlet egyszeri érvényesítése lenne szükséges, a jelenlegi napi he­lyett, s a pénztáros munkája is negyedére csökkenhetne. A hatékonyság növelésének eszközeit keresi minden fó­rum évek óta; ezekben az apró, gyakorlati kérdésekben rendet teremtve segíthet a tárca legtöbbet saját dolgozói­nak helyzetén is, s növelheti munkájuk hatékonyságát. A munkafolyamat elemzését, majd a racionalizálást meg kell végre kezdeni, közérdek­ből. K. Gy. Egészségügyi bumerángok 9­ ­G'r' NEM TUDOK. HFOTEL ELŐ UOMíKsáki ETTe T 2 bIZTOSíTsíkjí ! A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 16—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30

Next