Magyar Nemzet, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-01 / 77. szám
H arivar Vtmimi ~ 1,20 forint ff jjj ||fii H Jp g Sffl g B g || g g B-C g 1980. április 1. ____________________________________________________________________________________________________morc_________________ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ' Magatartásos úton Az utóbbi napokban egykori iskolámban, a Toldy Ferenc Gimnáziumban több osztályfőnöki órára voltam hivatalos: a közlekedési ismeretekről kellett beszélnem az első osztályos diákoknak. A téma a tanmenetben szerepel — ezekben a hetekben több középiskolában is szóba kerül. Első gondolatra nehéznek találtam a feladatot, mert igaz ugyan, hogy szabályismeretből szinte minden nap vizsgáznom kell a közlekedés közben, a KRESZ tételes megtanulása és a vizsga azonban már elég régen volt. S különben is: hétköznapjaink tapasztalatai azt mutatják, hogy nem a rendelkezések, az előírások tudásában — pontosabban nemtudásában — van a hiba, sokkal inkább a közlekedési magatartással, így aztán — önkényesen változtattam a témán: a közlekedési morálról beszéltem. Meglepő volt, hogy az elsős gimnazisták közül vajmi kevesen tudták a ,,morál”, az „erkölcs” definícióját saját gondolkodásuk alapján megfogalmazni „Magatartást irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége, illetve ezek megvalósulása” — hívtuk segítségül az értelmező kéziszótárt. És közelebb vezetett mindenkit a téma fontosságának a megértéséhez. ■ A tizennégy-tizenöt esztendős fiúk és lányok végül is elfogadták azt a megállapítást, hogy külön közlekedési morál nem létezik, csak erkölcs van — általában. A társadalom magatartásának az egyik megnyilvánulása a közlekedési magaviselet : az egyik kihat a másikra. A közelmúltban bevezetett, egyelőre még csak a kirívó esetekben kötelezővé tett pályaalkalm mnassági vizsgák is ezt kitnyítják. Nemcsak azokat Halhatják szakemberek elé, kik túlságosan sokszor Hiknak el a KRESZ- vagy H gyakorlati vizsgán, haközlekedési balesete' ^Rozókat is. Nem egy esetkiderült: a hibás gépm-si vezetőt személyisége. ^B'esszivitása, erőszakos ^Bia tartása egyenesen pre^R ztinálta az adott baleset ^Relézésére. S bizony, ilyen ^Bukt után hosszabb idö^B netán végérvényesen el ^B búcsúznia a vétkesnek ^jigosítványától. ^Bízzuk azonban hozzá, H aki a közlekedésben ^asszív, a közlekedésben ■ zakos — ugyanolyan a WLánéletben is. Előfordul hogy káros, hibás őszein ideig-óráig képes ^Rodni az illető, rosszanságai nem nyilvá^uk meg garázdaságban ^R előbb-utóbb a fel^n törnek. A közleke^R. előbb-utóbb sikerül ■ti az ilyen embere^■im mindennapi éle- Bn erre kevesebb le■ t adódik. ^Atrszággyűlés legutóbszakán elhangzott a ^Bibb Bíróság elnöke^Beszámolója. A tök* ■ itt ezeket mondta Wes a közlekedéskelekmények száma és aránya. A közlekedés valamennyi ágának — de különösen a közúti közlekedésnek — a rohamos fejlődésével nem tart kellő lépést a közlekedési fegyelem és morál fejlődése. Ezeknek a bűncselekményeknek tetemes részét ittas állapotban követik el.” Nem véletlen a megfogalmazás, és nemcsak azért, mert büntetőjogi kódexeink vitathatatlanul körülhatárolják, mikor beszélhetünk közlekedési vétségről, szabálysértésről, bűncselekményről, hanem azért is, mert az utóbbi időben egyre inkább e legsúlyosabb kategóriáról kell beszélnünk. Ismeretes, hogy a közeljövőben a személygépkocsik száma eléri hazánkban az egymilliót, s ahogy esztendőről esztendőre emelkedik a számuk, ugyanúgy növekedik a teljesítményük — magyarán a megtett kilométerek mennyisége — is. S miközben a közlekedési balesetek adatai csökkenő mértéket mutatnak, mind súlyosabbá válik a kimenetelük: a korábbinál jóval több a súlyos sérüléssel, valamint a halállal végződő balesetek száma. Sokan azt hinnék — ezt is vallják —, mindez a motorizációs fejlődés elkerülhetetlen, bár szomorú velejárója. Ám a nálunk sokkal fejlettebb motorizációjú országokban az adatok pontosan az ellenkezőjét mutatják, már ami a balesetek kimenetelének alakulását illeti. Viszont azt is hozzá kell fűznünk, hogy hazánk autótulajdonostársadalma jobbára „elsőgenerációs” vezetőkből áll, olyanokból, akik családjuk történetében először ültek volán mögé, vagyis még nem örökölték, nem örökölhették azt a közlekedési készséget, amely a közlekedési ismeretek elsajátítását megkönnyíti. Érthetően előnyben vannak velük szemben azok a fejlett országok, amelyek sokkal korábban jutottak el a motorizációs fejlődésnek arra a fokára, amellyel napjainkban nálunk találkozhatunk. Vagyis: meg kell tanulnunk, miként élhetnek együtt gépjárművek és gépjárművezetők, gépjárművek és gyalogosok békésen. A közlekedési magatartásnak számos lényeges ismérvét szabályok rögzítik, sokszor azonban ez nem elég, mert például bár a KRESZ csak a mindenkori látási, időjárási és útviszonyok megemlítésével eléggé homályban hagyja, a közlekedési bíráskodás elég szigorúan figyelembe veszi a relatív gyorshajtást is, nemcsak az abszolútat. És ez már erősen abba a fogalomkörbe tartozik, amikor nemcsak a szabályok megtartásáról van szó, hanem a velük való élésről is. Jelesen: a közlekedésben adott esetben tudni kell lemondani az előnyről, és ezzel föloldani — nem pedig még súlyosbítani — egy veszélyhelyzetet, vagy egy kialakult forgalmi dugót. Egyetlen szóval mindez így fejezhető ki: az udvariasság a lényeg. Gyulay Zoltán ■ ■ Az érsek temetésén végrehajtott terrorakciók miatt Salvadorban fokozódott a feszültség . A külpolitikai Inlywd EGYMÁST KÖVETTÉK a hét végén a nyilatkozatok és a cáfolatok azzal kapcsolatban, hogy Carter állítólag üzenetet küldött az iráni vezetőkhöz a túszügy megoldása érdekében. Hétfőn már egyértelműbbé vált a kép, mert Washingtonban elismerték, hogy az elnök Svájc teheráni nagykövetségén keresztül valóban üzent Iránba, de nem Khomeinihez, hanem Baniszadr államfőhöz fordult. Az üzenetek tartalmáról is ellentmondóak a jelentések. Teheránból azt jelezték, hogy Carter hajlandóságot mutato az Irán ellen elkövetett amerikai hibák beismerésére. Baniszadr és Ghatbzadeh külügyminiszter szerint az Egyesült Államok kész beleegyezni a két ország kapcsolataival foglalkozó vegyes bizottság felállításába, ha a túszokat a teheráni kormány felügyelete alá helyezik. Az iráni elnök ugyanakkor azt is kijelentette, hogy Carter második üzenete már ultimátumszerű hangnemben íródott A The New York Times iráni hivatalos személyiségekre hivatkozva hétfőn azt írta,hogy Carter üzenete fenyegető volt. A lap úgy tudja, az elnök azt hangoztatta, hogyha a túszok sorsában nem következik be változás, akkor Washington újabb megtorló intézkedéseket foganatosít Irán ellen. Az üzeneteket övező huzavonával egy időben jelentették a hírügynökségek, a Közös Piac tagállamainak állam- és kormányfői külön-külön szintén arra szólították fel az iráni elnököt, hogy találjon megoldást a fogva tartott amerikai diplomaták ügyére. Az amerikai CBS televíziós társaság úgy értesült, hogy az iráni forradalmi tanács eldöntötte: a kormányszervek őrizetébe veszi a túszokat, még akkor, is, ha a diákok ezt ellenezni fogják. Teheránban ugyanakkor cáfolták ezt az értesülést. Alighanem összefüggésbe hozható Carter üzenete az EGK- vezetők voltaképpeni közös fellépésével, ez azonban nem jelenti azt, hogy a szövetségesek helyeslik az amerikai elnök Iránnal kapcsolatos ténykedését. Grünewald bonni kormányszóvivő kénytelen volt beismerni, hogy az amerikaiak, ismét nem konzultáltak előzetesen Nyugat-Európával. A hivatalos körök véleményét tükröző bonni General-Anzeiger úgy vélekedett, hogy „amennyiben az iráni kormány által nyilvánosságra hozott szöveg hiteles, Carter naivitása és misszionárius buzgalma megint lelepleződnék”. A lap szerint az üzenet egyik pontja különösen kényes, hiszen némi megértést tanúsít a nagykövetséget megszállók iránt, ugyanakkor úgy próbálja beállítani a történteket, mintha azokat a Szovjetunió „távirányításával” befolyásolták volna. S miközben Bonnban nem is titkolt bizalmatlansággal figyelik Carter iráni lépéseit, a kormánykoalícióban kiújultak az ellentétek a közel-keleti eseményektől el nem szakítható Afganisztánnal kapcsolatban. Genscher külügyminiszter elhatárolta magát attól a szociáldemokrata állásponttól, amelyet Wehner, az SPD parlamenti vezetője képvisel az egelszán lábban, hogy tudniillik a Szovjetunió azért kényszerült csapatokat küldeni Afganisztánba, mert elejét akarta venni más hatalmak próbálkozásainak a térség egyensúlyának afelborítására. A vezető szociáldemokrata politikus azt is hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kül- és katonapolitikáját változatlanul védelmi jellegűnek tartja. Nem így azonban Brzezinski, aki a The New York Timesnak nyilatkozva azt fejtegette, hogy néha egyedül tőle származnak a Cartelnek adott külpolitikai fogalmazások. Elismerte azt is, hogy Washington szövetségesei féltik a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataikat és kételkednek az Egyesült Államok vezető szerepében. A nemzetbiztonsági tanácsadó összefüggőnek és következetesnek, nevezte a kormányzat külpolitikáját és azt mondta, különösen fontos, hogy az Egyesült Államok kinyilvánítsa: „Nem fog habozni erejét használni, ha az amerikai vagy a szövetségesi létfontosságú érdekeket veszélyben látja.” Ugyanebben az amerikai lapban jelent meg cikk arról, hogy az MX rakétarendszer voltaképpen „rossz fegyver, rossz időpontban”. Az újság megállapítja, hogy a SALT—2 törvénybe iktatása nélkül az MX-rendszer gyakorlatilag a fegyverkezési verseny új hullámát indíthatja el. A lap szerint „Carter gyenge volt, mert nem tudta elérni a ratifikálást”. A közép-amerikai fejlemények hatására az Egyesült Államok a katonai segélyek növelésére készül a térségben San Salvadorból jelenti az AP. Fegyverropogás, pokolgépek robbanása szakította félbe Romerónak, San Salvador múlt héten meggyilkolt érsekének temetését. A székesegyház előtti téren összegyűlt százezres tömeg fejvesztve menekült. A lövöldözés és a pánik következtében legkevesebben ötvenen életüket vesztették, a sebesültek száma meghaladja a négyszázat. A junta nem sokkal később bejelentette, hogy kivezényli a laktanyákból a készenlétben álló biztonsági alakulatokat, és a katonák mindenkit letartóztatnak, akit az utcán találnak. A kormány a temetésen kirobbant összecsapásért a baloldalt próbálja felelőssé tenni, és megfigyelők szerint valószínűleg felhasználja az alkalmat a forradalmi tömegek elleni újabb megtorló akciókra, a meghirdetett reformok befagyasztására. Havannából jelenti az MTI. A havannai egyetemen hétfőn nagyszabású salvadori szolidaritási nagygyűlést tartottak Oscar Arnulfo Romero salvadori érsek meggyilkolása, valamint a vasárnapi temetési szertartás részvevői ellen elkövetett jobboldali tömegmészárlás elítélésére. Közép-amerikai kommentárok arra hívják fel ismét a figyelmet, hogy az elmúlt hetek naponta ismétlődő gyilkosságai, a nemzetközi tekintélynek örvendett Romero érsek fizikai megsemmisítése, a temetését kísérő hatalmas tömegdemonstráció elleni támadás „még rövidebbre vette-e" a nyílt polgárháború gyújtózsinórját. Az események ugyanakkor egyértelműen bizonyítják az álreformista próbálkozások, az Egyesült Államok nak a jobboldalt támogató politikai és pénzügyi manőverezései kilátástalanságát és tarthatatlanságát Salvadorban. Hírügynökségi jelentések szerint az Egyesült Államok a Salvadornak szánt katonai segélyek fokozása mellett növelni kívánja Honduras katonai támogatását, beleértve fegyverek, katonai csapatszállító járművek és katonai tanácsadók küldését az országba. Magas rangú amerikai külügyi és hadügyminisztériumi tisztségviselők a kongresszus illetékes bizottsága előtt az elmúlt hét folyamán mind erőteljesebben szorgalmazták a segélyprogramok jóváhagyását. A Pentagon egyik munkatársa, Ernest Graves tábornok szerint az amerikai kormányzat 3,9 millió dolláros katonai segélyt kíván nyújtani Hondurasnak „a közép-amerikai térségben eluralkodó bizonytalanság ellensúlyozására”. A Fehér Ház megerősítette : C Carter két üzenetet küldött Teheránba Washingtonból jelenti a DPA. A Fehér Ház hétfőn megerősítette, hogy Carter az elmúlt héten két üzenetet intézett az iráni vezetőkhöz. Ezekben állítólag azt fejtegette, milyen intézkedésekre készül az Egyesült Államok, ha Irán a túszok kérdésében hajthatatlannak bizonyul. Jody Powell, a Fehér Ház szóvivője ugyanakkor változatlanul cáfolta azt az iráni közlést, miszerint a washingtoni üzenetek címzettje Khomeini ajatollah lett volna. Powell szerint Carter mindkét esetben Baniszadr iráni elnökhöz fordult. Jody Powell nem volt hajlandó részleteket közölni az üzenetek tartalmáról, de határozottan cáfolta, hogy azok bármifajta amerikai beismerést tartalmaztak volna. A The New York Times hétfői számában, iráni hivatalos személyiségekre hivatkozva, Carter üzenetét „fenyegetőnek” nevezte. A lap által idézett iráni források szerint az amerikai elnök világosan jelezte: amennyiben a túszok sorsában nem következik be változás, Washington újabb megtorló intézkedésekhez folyamodik Iránnal szemben. A Carter-kormányzat fontolóra vette, hogy az élelmiszerek és gyógyszerek kivételével teljes kereskedelmi embargót alkalmaz Teheránnal szemben, továbbá korlátozza az Egyesült Államokban dolgozó iráni diplomaták létszámát, és szövetségeseit Iránnal szembeni korlátozott gazdasági szankciókra bírja — írja a The New York Times. Ezzel egy időben ismeretessé vált, hogy Washington nyugat-európai szövetségesei, a kilenc közös piaci ország kormánya a hét végén levélben szólította fel Baniszadr elnököt a túszok szabadon bocsátására. A közös fellépés összefüggésbe hozható Carter amerikai elnök Baniszadrhoz küldött titkos üzenetével, amelyet Teheránban Washington akarata ellenére hoztak nyilvánosságra. Washingtoni általános vélemények szerint Carter elnök Baniszadr iráni államfő mai beszédéhez fűz bizonyos várakozásokat, s annak tartalmától függően dönt, tegyenek-e újabb lépéseket Irán ellen vagy sem. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője elismerte, hogy Washington és Teherán ismételten üzeneteket váltott, s hogy Hamilton Jordán, Carter elnök egyik legfőbb bizalmasa Európában is tárgyalt iráni megbízottakkal. Washingtonban mindenesetre megpróbálják tartani a látszatot hogy nem személyesen Carter elnök (mint Irán állítja), hanem „csak” kormánya küldött (megbízható források szerint lényegében fenyegető) üzeneteket Teheránba. A cél az, hogy a legújabb amerikai diplomáciai manőverek kudarca esetén védjék az elnök amúgy is erősen megtépázott tekintélyét az iráni ügyben — különös tekintettel a választási kampányra. Tiltakozó megmozdulások a megszállt arab területeken A palesztin kérdés vitája a IH-ben Az MTI jelentése szerint a félmilliós izraeli arab kisebbség a megszállt területek palesztin lakossága együtt emlékezett meg a föld napjáról, azokról a galileai mártírokról, akiket akkor mészárolt le az izraeli hadsereg, amikor négy évvel ezelőtt az erőszakos földkisajátítások ellen tiltakoztak. A mostani megmozdulások résztvevői újult erővel emelték fel szavukat a törvénytelen földkisajátítások, az izraeli arab körzetek zsidó betelepítése és a megszállt területek gyarmatosítása ellen. Az Izraelben és a megszállt területeken élő arabok első közös tömegakciója egyben hitet tett a Palesztinai Felszabadítási Szervezet, a palesztin nép egyedüli törvényes képviselője mellett. Közben Begin — a jeruzsálemi rádió jelentése szerint — olyan törvénytervezetet készül elfogadtatni a parlamenttel, amely Ciszjordánia és Gáza egész területén engedélyezné az izraeli zsidók letelepedését. New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ New York-i központjában hétfőn a Biztonsági Tanács megkezdte a palesztin kérdés vitáját. A közgyűlés még 1976-ban határozott úgy, hogy a világszervezet Palesztina-bizottságának ajánlásait a BT legkésőbb 1980. március 31-ig vitassa meg. A vita megkezdése előtt a Biztonsági Tanács határozatot hozott arról, hogy Labib Zehdi Terazi, a PFSZ állandó ENSZ- megfigyelője részt vegyen a vitában. A határozat mellett tíz tagállam szavazott. Ellene foglalt állást az Egyesült Államok. Tartózkodott a szavazástól Franciaország, Nagy- Britannia, Norvégia és Portugália. A BT hétfői ülésén meghallgatta Terazit, a PFSZ állandó ENSZ-megfigyelőjét, ezután az ülést elnapolták, anélkül, hogy a következő ülés időpontját kitűzték volna. Fennáll annak a veszélye, hogy Izrael, „megelőző támadás” ürügyével Libanonon keresztül próbál, csapást mérni a palesztin ellenállásra és Szíriába — figyelmeztetett Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője Abu Dhabiban tartott nagygyűlésén. Arafat méltatta a palesztin mozgalom legújabb diplomáciai sikereit, elsősorban azt a tényt, hogy a napokban India is elismerte a PFSZ-t.