Magyar Nemzet, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
2 hogy február 10-re vagy az azt követő napokra — attól függően, hogy a király mikor teszi meg javaslatát az új miniszterelnök személyére — öszszehívja a képviselőház teljes ülését. Ezen az ülésen hallgatják meg a kijelölt miniszterelnök programnyilatkozatát és szavaznak beiktatásáról. A királyi konzultációk első napjának, amelynek során az uralkodó a négy legnagyobb parlamenti párt vezetőit fogadta, két érdekes fejleménye volt. Az első, hogy a Demokratikus Centrum Unió képviseletében — továbbra is a párt elnökeként — Adolfo Suárez jelent meg a Zarzuela-palotában. Hivatalos magyarázat szerint a volt miniszterelnök a párt elnökségéről még nem mondott le, ezt a kormánypárt kongresszusán szándékozik csak megtenni. Mindez megerősíti azokat a feltevéseket, amelyek a válság lefolyásáról a szombati lapokban nyilvánosságra került részletekből is kiviláglanak, hogy Adolfo Suárez lemondásának gyökerei a párt belső harcaiban keresendők. Eredetileg a lemondását is csak pártja kongresszusán kívánta bejelenteni, de a kongresszus elhalasztása és a légi irányítóknak a meglepetésszerű, de sokak szerint nem véletlenül kirobbant sztrájkja a lemondás azonnali beje- lentésére késztette. A másik jelentős fejlemény Felipe Gonzáleznak, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárának az a közlése volt, hogy pártja vállalja a válság alternatív megoldásának felelősségét — az ő vezetésükkel a kisebbségi pártcsoportok, a kommunisták és esetleg az eddigi kormánypárt egyes tényezőinek a támogatásával alakítandó kormány létrehozásával Ennek megfelelően a szocialisták élénk kapcsolatban állnak más politikai erőkkel, közöttük a kommunista párttal. Megfigyelők mindennek ellenére nem tartják valószínűnek, hogy ■ a király Felipe Gonzálezt jelölné ki miniszterelnökké. Az ellenzéki vezetők — mind Felipe González, mind Santiago Carrillo, az SKP főtitkára, mind pedig Manuel Fraga Iribarne, a jobboldali demokrata koalíció vezetője — egyöntetűen annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy nem kell elsietni a kormányválság megoldását. A Demokratikus Centrum Unió végrehajtó bizottsága szombat délelőtti ülésén, a többszöri halasztás után péntekre hívta össze a párt második kongresszusát. A spanyol kormánypárt kongresszusa vasárnap este ér majd véget. Az OPEI's országgok növelik a fejlődő világnak szánt segélyeiket Bécsből jelenti az MTI. A fejlődő világ országaiba irányuló különböző segélyakciók megszavazásával, illetve néhány pénzügyi alap felduzzasztását eredményező egységes állásfoglalással zárult a kőolajexportáló országok szervezete, az OPEC tagországai pénzügyminisztereinek bécsi értekezlete. Konferencia-körökben figyelemre méltó eredménynek tartják, hogy az iráni-iraki háborús konfliktus kitörése óta első ízben ült közös tárgyalóasztalhoz a két közép-keleti ország képviselője. Jelenlétük politikai tekintetben nem zavarta a konferencia munkáját, Irán fizetési nehézségei azonban bonyolították az egyes tradakciók véglegesítését. Az OPEC-pénzügyminiszterek elhatározták, hogy 500 millió dollárral növelik a szervezet segélyalapjának tőkéjét, 450 millió dollárt pedig a nemzetközi mezőgazdasági fejlesztési alap (IFAD) rendelkezésére bocsátanak. A szervezet 100 millió dollárral hozzájárul a nyersanyagok világpiaci árának stabilizálását célzó nemzetközi alap létrehozásához, illetve tőkéjéhez és a 35 legszegényebb ország helyett befizeti az országonkénti egymillió dolláros belépési díjat. Elhalasztották viszont a végleges döntést a FAO, az ENSZ élelmezésügyi szervezete kéréséről, amely az éhsészóna országainak hároméves segélyprogramjához kért OPEC-hozzájárulást. A szervezet tagországainak pénzügyminiszterei hatfős bizottságot hívtak életre az akció mechanizmusának kidolgozására. S cáilíbb beruházások Zavarok a kínai-japán gazdaság mi egy a 11 mti kötlés ken Tokióból jelenti az MTI. A japán kormány hivatalos roszszallását fejezte ki a pekingi illetékeseknél a paocsani acélmű építésének felfüggesztése miatt. A tiltakozással felérő rosszallásában a japán fél megállapította, hogy a közös vállalkozás folytatásának meghatározatlan időre történő szüneteltetése hátrányosan érintheti a további gazdasági együttműködés egész területét is. A kínai—japán barátság jelképének tekintett építkezés tervezett összberuházását körülbelül ötmilliárd dollárra becsülik. A fő beruházón, a Japán Acélipari Egyesülésen kívül a kínai intézkedés megkárosított két fontos alvállalkozót is: a Mitsubishi nehézipari céget és a nyugatnémet Schlömann—Siemag részvénytársaságot. A két utóbbi a hengerművek szállítója. A Mitsubishi felszólította a kínai megrendelőt, hogy haladéktalanul küldje el megbízottját Tokióba, és adjon megfelelő magyarázatot a Váratlan üzleti fennakadás hátteréről. A japán üzleti-gazdasági körök gondjait még inkább szaporította, hogy Kína két petrolkémiai kombinát építését is leállította. Japáni Kínaszakértők véleménye szerint a közös vállalkozások leállítása merőben politikai természetű, s tükrözi a kínai vezetésben folyó hatalmi harcot. Ennek végső kimenetele pedig nem látható előre. Pekingi MTI-jelentés szerint a kínai társadalmon belül olyan ellenáramlatok jelentkeznek, amelyek veszélyeztetik a pártvezetés által hirdetett politikai egységet és stabilitást. Ez derül ki azokból a kommentárokból és vezércikkekből, amelyek a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának decemberi kibővített munkaértekezletén elhangzott beszédeket, vagy legalábbis azok fő vonalát ismertetik. Kínai források szerint a munkaértekezleten mondott beszédében Teng Hsziao-ping pártalelnök és Hu Jao-pang, a KB főtitkára élesen bírálta azokat az „illegális akciókat”, amelyek a párt vezető szerepe és a pártvezetés által megkövetelt politikai egység ellen irányulnak. A sajtó utalásaiból világos, hogy az ellenáramlatok képviselői elsősorban az ifjúság és az értelmiség körében találhatók, de fellelhetők a munkások között is. Kínai források rámutatnak, hogy az utóbbi hónapban ismét elszaporodtak Kínában a tüntetések, a központi tilalom ellenére nagybetűs faliújságok jelennek meg, s Pekingben, Sanghajban, Kunmingban és más nagyvárosokban ismét árusítják az úgynevezett „demokratikus mozgalom” illegális kiadványait, sztrájkokra került sor az ország több tartományában. A tízek pere kapcsán az illegális mozgalom különböző csoportjai röpiratokat és egyéb kiadványokat jelentettek meg, amelyek név szerint bírálják Teng Hsziao-pinget, Hu Jaopangot és Csao Ce-jang miniszterelnököt. Védelmére kelnek a pekingi perben elítélt Csiavej Csingnek és társainak és azzal vádolják a jelenlegi vezetőket, hogy elárulták a forradalmat, a kapitalista útra terelik Kínát. O (Kairó, MTI) Egyiptom az elmúlt napokban kivonta két tüzérségi zászlóalját a Sinai-félszigetnek az Izraellal kötött békeszerződésben ,A”*val jelölt zónájából — jelentette az izraeli rádió. Mór Nemzet Kivi megállapodlás Lengyelorszgban rövidítik a mainkalidőt Varsóból jelenti az MTI. Hosszas tárgyalások folytak Varsóban a lengyel kormány és a három szakszervezeti tömörülés képviselői között. Ezek egyik fő témája a munkaidő csökkentése volt. Szombaton reggel a tárgyalások eredményeként — mint távlati célt — elfogadták a heti 40, napi nyolcórás munkahét bevezetését, amelynek részleteiről az idei év folyamán tárgyalásokon döntenek. A munkahét 1981-ben 42 órás lesz, mégpedig úgy, hogy három egymást követő szombat szabad, a negyedik pedig nyolcórás munkanap. A bányászatban továbbra is érvényben marad az összes szabad szombat rendszere, amelyet a jastrzebiai megállapodásnak megfelelően már az idei év elejétől bevezettek. Miután a kormány képviselői és a Szolidaritás országos egyeztető bizottságának megbízottai között egyetértés jött létre a munkaidő csökkentésének alapelveiről, megállapodtak abban is, hogy akik a hivatalosan munkanappá nyilvánított január 10-i, illetve a január 24-i szombatokon nem jelentek meg a munkahelyükön, ezeket a napokat a februári szabad szombatokon ledolgozhatják és akkor a januári mulasztásért nem éri őket anyagi veszteség. A januári fizetés azonban csak a ténylegesen ledolgozott órákra jár. A Szolidaritással folytatott megbeszélések második témaköre a tömegtájékoztatási eszközökben való véleménynyilvánítási lehetőség volt. Egyebek között megállapodtak abban, hogy a Szolidaritás a jövőben országos terjesztésű hetilapot adhat ki. Megállapodtak arról is, hogy a kormány bizottságot küld Rzeszowba, az ottani sztrájkbizottsághoz, amely az úgynevezett falusi Szolidaritás bejegyzéséről kíván tárgyalni. A Lengyel Egyesült Munkáspárt, az Egyesült Parasztpárt és a kormány álláspontja szerint a földmívesek érdekeinek képviseletére a nagy hagyományokkal rendelkező gazdakörök a legalkalmasabbak. Egy új szervezet, létrehozása károsan befolyásolná ezek tevékenységét. Varsóban szombaton ülést tartott a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusi előkészítő bizottságának elnöksége. A tanácskozáson, amelyen Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára elnökölt, azokról a programtézisekről volt szó, amelyeket a IX. rendkívüli pártkongresszusra való felkészülés során a teljes kongreszszusi előkészítő bizottság hétfőn megvitat. New York-i TASZSZ-jelentés szerint a nyugati tömegtájékoztatási eszközök újabb, az amerikai titkosszolgálat által kieszelt otromba hamisítást terjesztenek. A Los Angeles Times pontosan meg nem nevezett „nyugati hírszerző forrásokra" hivatkozó brüsszeli tudósítást közöl, amely azt állítja, hogy a Szovjetunió kidolgozott egy alternatív tervet a lengyelországi szakszervezeti mozgalom elnyomására. Részletesen ismertetik a „forgatókönyvet”, amelynek megfelelően „Lengyelország három szomszédja” állítólag át fogja lépni a lengyel határt, „új, keménykezű, pártkádereket” juttatnak hatalomra és letartóztatják a szakszervezeti aktivistákat. Kell-e mondani, hogy ez az egész az első szótól az utolsóig hazugság — kérdi a TASZSZ — és hogy ilyen terv soha nem létezett. De ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ennek a provokatív rágalomnak az a célja, hogy tovább bonyolítsa a lengyelországi helyzetet és kezére játsszon az ország ellenségeinek. Emellett szeretnék hamis színben feltüntetni a szocialista közösség országainak álláspontját, pedig ezek az államok kezdettől fogva testvéri segítséget nyújtottak a lengyel népnek a felmerült nehézségek leküzdésére — állapítja meg a TASZSZ. Jugoszláv vezetés a szakszervezetek feladatairól Belgrádból jelenti az MTI. A jugoszláv szakszervezeteknek az eddiginél jobban be kell kapcsolódniuk az ország jelenlegi társadalmi-gazdasági és politikai mozgásába. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk a gazdasági stabilizációs politika megvalósítására, a jövedelemelosztásra, a munka szerinti bérezés elvének következetes érvényesítésére, az új ártörvény végrehajtására, a dolgozók életszínvonalának védelmére, a munkatermelékenység növelésére és az ésszerű beruházási tevékenység biztosítására — jelentette led ljubljanai beszédében Milán Potrcs, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség központi tanácsának elnöke. Milán Potrcs hangoztatta, hogy a szakszervezeteknek minden szinten, széles körben részt kell venniük a jugoszláv önigazgatási dolgozók közelgő III. országos kongresszusa előkészítésében. A külpolitika hird eje (Bukarest, MTI) Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, köztársasági elnök szombaton Bukarestből Temesvárra érkezett, ahol vasárnap és hétfőn a román—jugoszláv magas szintű megbeszéléseket tartják. (Madrid, TASZSZ) Bizottságokban folytatta munkáját a hét végén a madridi találkozó. Pénteken a katonai enyhülés és a leszerelés problémáit, az információs együttműködés kérdéseit, továbbá a Földközi-tenger térségével kapcsolatos kérdéseket vitatták meg a részvevők. (London, MTI) Dr. David Owen volt brit külügyminiszter közölte választókerületi pártszervezetével, hogy a következő választásra már nem kéri a munkáspárt jelöltségét. Addig viszont megmarad a parlamentben, bár azt nem árulta el, hogy mindvégig a munkáspárti csoportban-e. (Washington, MTI) Az Egyesült Államok külügyminisztériuma bejelentette, hogy a kongresszus jóváhagyta 108 darab M—60 típusú amerikai harckocsi Marokkónak történő leszállítását. A bejelentéshez hozzáfűzték, hogy ez a lépés nem irányul Algéria ellen, amely fontos szerepet játszott az Iránban fogva tartott amerikai túszok hazai utasában. (Bangkok, AFP) Huang Hua kínai külügyminiszter megbeszélést tartott szombaton thaiföldi kollégájával, Szithi Szavetszilával. A kínai külügyminiszter a Csao Cejang miniszterelnök vezette küldöttség tagjaként tartózkodik hivatalos látogatáson a thai fővárosban. A thaiföldi külügyminiszter közölte: kínai részről azt hangoztatták, hogy készek „konstruktív erőfeszítéseket tenni” a nemzetközi Kambodzsa-értekezlet összehívására. Hozzátette, hogy Peking „teljes mértékben támogatja a vietnami csapatok Kambodzsából történő kivonására vonatkozó bangkoki követeléseket”. (Phenjan, TASZSZ) Befejezte munkáját az Északkoreai Demokrata Párt konggresszusa, amelynek határozattával a párt nevét Észak- koreai Szociáldemokrata Pártra változtatták. A határozatok kimondják, hogy a párt továbbra is aktívan támogatja a szocializmus építését az országban és folytatja a harcot Korea békés újraegyesítéséért. (Új-Delhi, AP) Katonai egységeket vezényeltek a sztrájkok és nacionalista megmozdulások sújtotta Ássam északkelet-indiai szövetségi államba. Az indiai hadügyminisztérium közlése szerint a csapatok feladata az assami olajlétesítmények védelme és zavartalan működésük biztosítása. Vasárnap, 1981. február 1. Taifi talányok HÁROM TUCAT iszlám ország taifi csúcsértekezletén lényegében véve egyetlen kérdésben volt teljes egyetértés a részvevő királyok és államfők között: a következő iszlám állam létrehozásáról. Ez persze érthető, hiszen a vallási alapon létrejött tömörülés azt követően született, hogy Jeruzsálemban felgyújtották az iszlám harmadik legszentebb kegyhelyét, az Al Aksza mecsetet. A palesztin állam megvalósítása és Jeruzsálem arab részének az izraeli bekebelezéstől való megóvása valójában az egész mozgalom éltető eleme. Ha úgy tetszik, az egyetlen igazi közös nevező a különböző berendezkedésű iszlám országok között. Eredetileg Mekka volt a csúcstalálkozó színhelye, de az érdemi tanácskozásokat a sokkal kellemesebb körülményeket — noha kevesebb vallási ihletet — nyújtó Taifban, a szaúdi királyok hegyvidéki üdülőhelyén tartották. A maga nemében ez is jelképes kicsit: az iszlámra hivatkozó potentátok jórésze korántsem veti meg a földi élet hívságait, mégha előszeretettel szólítják is fel alattvalóikat, netán polgáraikat „szentnek” minősített háborúkra, amelyek révén azok persze hamarabb juthatnak megérdemelt jutalmukhoz. Kár volna kétségbe vonni: az iszlám világ politikai vezetőinek legtöbbje nem a társadalmi haladás érdekében fog össze hitsorsosaival, hanem éppenséggel a progresszió lefékezése, netán megakadályozása végett. Ily módon a palesztin ügy furcsa paradoxon is az iszlám életében, hiszen alighanem az elképzelt palesztin állam lenne a leghaladóbb alakulat az érdekeltnek nyilvánított körben. Nehéz tehát eldönteni, hogy az iszlám országok feletébb vegyes összetételű csoportja alibiként avagy valóban alkalomként kezeli-e a palesztin nép kálváriáját. Maguk a palesztinok és felszabadítási szervezetük, a PFSZ persze nem óhajtja „tisztázni” a segíteni akarók igazi szándékait, s Jasszer Araját nyilvánvalóan és okkal komoly politikai eredménynek könyveli el, hogy egyike lehetett — állam nélkül is — a csúcsértekezlet alelnökeinek. A taifi tanácskozás vitán felül megerősítette a PFSZ nemzetközi helyzetét. Ekként amolyan kezdeti figyelmeztetésnek is felfoghatók a határozatai: jelzésnek a Washingtonban hatalomra került vezetés felé. Hiszen az arab és nem-arab iszlám politikusok tudják jól, hogy az Egyesült Államok új irányítói ma „mindent” kritikusan vizsgálnak felül, amit örökségül kaptak egy olyan vezető garnitúrától, amelyet Reagan és társai korántsem csak választási okokból minősítették „megengedhetetlenül” gyengének és illúziókhoz ragaszkodónak. FIGYELMEZTETNI akarták Taifban Ronald Reagant, hogy korábbi erősen Izrael-párti megnyilatkozásai alapján ne alakítson ki politikát, mert azt az iszlám világ kihívásként fogja értelmezni. S noha manapság az iszlám államférfiak új, kevésbé harcias, avagy inkább nem csupán katonai értelemben fogják fel a taifi csúcson is meghirdetett „szent háború”, a dzsihad fogalmát (minden eszköz és lehetőség mozgósítását értve rajta), nyilvánvaló, hogy az Izraelnek címzett hadüzenet valójában a politikai háború vagy béke alternatíváját kínálja Ronald Reagan kormányának. Hiszen Izrael aligha folytathat tartósan olyan politikát, amelyet az Egyesült Államok elfogadhatatlannak minősíti. Más kérdés, hogy az iszlám országok legtöbb vezetője alábecsüli a Tel Aviv-i kormányzat önállóságát és túlértékeli az amerikai vezetőszerepet (elfeledkezve az Egyesült Államokon belüli Izrael-párti tényezők súlyáról). Nyugati körökben azonban meglehetősen csodálkozva forgadták a taifi bojkott-terveket, amelyek szerint az iszlám világ gazdasági megtorlást helyez kilátásba az izraeli makacsokat, és főleg a Jeruzsálem bekebelezőit támogató országokkal szemben. Részben azért, mert alig néhány kormány ismeri, el Tell vív önkényes és egyoldalú döntéseit Jeruzsálemről, részben azonban amiatt, mert a kollektív bojkott ötletét megvalósítani vajmi nehezen volna képes a heterogén iszlám világ. Az International Hérald Tribüne valószínűleg hitelesen idéz egy palesztin vezetőt, aki szerint, „ha a tizedét megkapjuk a taifi ígéreteknek, akkor helyzetünk lényegesen javulni fog”. Hiszen a PFSZ kétségtelen tekintélygyarapodása a taifi csúcs jóvoltából (mások szerint kimenekülése az iraki—iráni háború okozta politikai kutyaszorítóból) még nem feltétlenül jelenti azoknak a terveknek a lekerülését a napirendről, amelyek Arafáték „feje fűlött”, netán éppen nélkülük próbálnák megvalósítani a megegyezést Izraellel. HUSSZEIN jordániai király Taifban is megerősítette — ki tudja hányadszor —, hogy esze ágában sincs a palesztinok képviselőjeként csatlakozni a „kiszélesített” Camp David-i tárgyalásokhoz, ám a nyugati diplomácia mintha nem venné egészen komolyan az ammani cáfolatokat Miként a nyugati propaganda sem jött különösebb izgalomba a „szent háború” újabb meghirdetésének hírére. Valószínűleg a fejlett tőkés országokat az iszlám olajországokkal összekötő, túlságosan is nagy kölcsönös érdekeltséget jelentő gazdasági kapcsolatokra gondolva. Taifban is talány maradt a jelen időszak kulcskérdésére adandó igazi válasz: ha mindkét fél, vagyis Reagan kormánya és a taifi (mekkai) csúcsértekezlet igazi irányítói, vagyis a szaúdiak és társaik új közel-keleti megoldáson törik a fejüket, és eközben alapvetően közösek az érdekeik, akkor hol az a politikai pont, ahol mégis találkozhatnak, hadüzenetek ide vagy oda. Az iszlám világ vezetői tisztában vannak saját térségük nemzetközi és világgazdasági súlyával, és azzal is, hogy Washingtonban kulcsfontosságúnak tekintik e stratégiai terület „megvédését” (szavakban a Szovjetuniótól, a valóságban inkább a khomeinizmustól, mint a kommunizmustól...). Taifban az iszlám csoport igyekezett radikális közös nevezőre jutni, s ez alighanem sikerült is, hiszen például a londoni The Times megrója a csúcsértekezletet „negatív jellegéért”. A brit lap ugyanis sérelmezi, hogy az iszlám vezetők „nem vették észre” a nyugat-európai diplomáciai kezdeményezéseket az arab—izraeli válság rendezésére, és nem segítették a „kiegyensúlyozottabb’ washingtoni irányzat fölülkerekedését éppen a kritikus időszakban, amikor Amerikában folyik a küzdelem a kormánykörökön belül. VALÓSZÍNŰ azonban, hogy az iszlám vezetők, és főleg a szaúdi házigazda hangadók legalább annyira tudják a szavak és szándékok különbségét, és értik a politikai virágnyelvet, mint a washingtoni kormányférfiak. Hiszen egy iszlám konferencia akkor sem engedhetné meg magának a teheráni síita csoport „kiközösítését”, ha a nagy többségében szunnita államférfiak ettől a jelenségtől sokkalta inkább tartanak, mint az Afganisztán kapcsán megint elmarasztalt „szovjet veszélytől”, s ha történetesen a taifi részvevők többsége Irakot pártfogolja Irán ellenében. Az iraki—iráni háborúról szólván a taifi tanácskozók kellően óvatosak és illően semlegesek voltak, csak a hadi cselekményeket marasztalván el, s nem az egyik felet. Valójában azonban az is stílszerű, hogy — miként a még meg sem levő állam egyesítette — a csúcs részvevőit nem osztotta meg (formálisan) a legérdekeltebb távolmaradó: Teherán. A maga történelmi kihívásaival küzdő iszlám világ taktikus vezetőinek jóvoltából kihívó félként igyekezett jelentkezni a nemzetközi életben. Avar János