Magyar Nemzet, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

o met SPD alelniökének jelenté­sét, majd újólag támogatásuk­ról birtokították a forradalmi változást Salvadorban, és tár­­­­­gyalásos ■ megöl fiául sürgettek a demokratikus erők és a kor­mányzat között a polgárhábo­rú befejezése érdekében. E»gleburg«az véleményt Ugyancsak Európáról, ki­vált a kelet-nyugati kapcso­latok jövőjéről, valamint az Egyesült Államok és a nyu­gat-európai szövetségesek együttműködéséről beszélt Lawrance Eagleburger a sze­nátus­ külügyi bizottságának ülésén. A külügyi államtitkár derűlátóan értékelte a kelet-­­nyugati viszony jövőjét. Meg­hallgatására a külügyi bizott­ság előtt azért került sor, mert kinevezését a szenátus­nak még meg kell erősítenie. Eagleburger egyebek között kifejtette, hogy véleménye szerint „csökkent a Lengyel­­országot fenyegető szovjet ve­szély”­. Mellőzve a Reagan­­kormányzat első hónapjára jellemző szovjetellenes retori­kát. Eagleburger azt hangsú­lyozta, hogy Reagan elnök­­ akarja a tárgyalásokat a Szov­­­­jetunióval az európai hadszín­tér nukleáris fegyverzet egyeztetett korlátozásáról. Ez a kérdés szerepel egyebek kö­zött a NATO miniszteri taná­csa közeli értekezletének na­pirendjén is. Az AFP washingtoni beszá­molója szerint Eagleburger egyeb­ek között arról is be­szélt, hogy a közelmúltban nyugat-európai körútja során megállapította: az Egyesült Államok és szövetségesei kö­zött nem olyan jelentősek a nézetkülönbségek, mint ami­lyennek általában azokat be­állítják; a kinevezett állam­titkár szerint az egyes n­vusat-európai országokban ugyan különbözőképpen ítélik meg a nemzetközi helyzetet — az európai szövetségesek a „szilárd és erős Amerikához fűzik reményeiket”. Eaglebur­ger a szövetségesekkel való konzultáció példájaként hozta fel azt, hogy a szovjetellenes gabonaszállítási tilalom felol­dása előtt az Egyesült Álla­mok tájékoztatta a készülő döntésről partnereit. A koszovói események okait vizsgáin a JKSZ elnökség,­r Belgrádból jelenti az MTI. Hivatalos közlemény szerint a JKSZ KB elnöksége Lázár Mojszov elnökletével megtar­tott ülésén megvizsgálta a legutóbbi koszovói események okait és kialakította állás­pontját a tartományban lét­rejött helyzetről, a foganato­sítható intézkedésekről, a po­litikai tevékenység további irányairól. Az elnökség május 7-r­e összehívta a Központi Bizott­ság ülését, amely az ellenfor­radalmi elemek tevékenysége következtében Koszovó auto­nóm tartományban létrejött politikai helyzetet tárgyalja majd meg — hangzik az ülés­ről kiadott közlemény. Borlingurt „népi vá­laszt" Mergy a terrorizmus felizmuvisára Rómából jelenti az MTI. Az olasz rendőrség folytatja a nyomozást Ciro Cirillo keresz­ténydemokrata politikus elrab­­­­lói után. Csütörtöki közlés sze­­rint feltételezik, hogy az em­­berrablók valahol a merény­let színhelyének közelében tart­­­­ják fogva túszukat. A „Vörös Brigádok” csütör­tökön' megpróbálták ' terjeszte­ni röpirataikat a nápolyi mun- tr­ádok között. Több nápolyi­­ ’ üzemben gyűléseken, szakszer­­, ... vezeti összejöveteleken emlé­keztek meg május 1-ről és ezt is az alkalmat próbálták kihasz­nálni. A munkások azonnal át­­adták a röpcédulákat a rend­őrségnek. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára Cirillo elrablásáról és kíséretének lemészárlásáról , szólva kijelentette: a terroris­ták a Nápolyban és a földren­gés sújtotta vidékeken kelet­kezett szociális feszültséget próbálják kihasználni és újabb támadást indítani a demokrá­cia ellen. Mivel az észak­olaszországi munkásság között nem sikerült megvetni lábu­kat, arra számítanak, hogy Délen szerezhetnek híveket. Berlinguer szerint a „népi vá­lasznak” abban kell megfogal­mazódnia, hogy elszigeteljék a­­ terroristákat, felperzseljék a talajt körülöttük, megakadá­lyozzák akcióik­­ támogatását. De ehhez meg kell, ,oldani a földrengés sújtotta vidékek újjáépítését, a lakosság otthon­hoz juttatását is — figyelmez­tette a kormányt az OKP fő­titkára. „Most már mindenki előtt világos, milyen következmé­nyekkel járhat az egész or­szágra nézve, ha az állam nem néz szembe időben és megfe­lelő módon kötelességével a természeti csapás sújtotta la­kossággal szemben” — mondta. Cu­stard­ vs .Mi­errand­ esetleges tévévil­ijót nagy érdeklődés elvtt míg Párizsból jelenti az MTI. A két versenyben maradt jelölt, Giscard d'Estaing államfő és a szocialista Francois Mitter­­rand esetleges televíziós vitája ígérkezik a francia elnökvá­lasztási küzdelem fő fejlemé­nyének az igen szorosnak ígér­kező második forduló előtt. A harc pillanatnyilag a szocia­lista politikus árnyalatnyi po­litikai előnyének jegyében zaj­lik. Csütörtökre virradóra vilá­gossá vált, hogy az RPR — amelynek jelöltje, Jacques Chirac 5,2 millió szavazatot szerzett vasárnap — nem ál­lítja jelentős politikai gépezet­­ét Giscard d'Estaing újjává­­lasztásának szolgálatába. Az RPR központi bizottsága, akár­csak hétfőn Jacques Chirac, szabad kezet biztosított a moz­galom tagjainak abban, hogy kire szavazzanak. A baloldalon az a tény, hogy a kommunista párt, valamint a CGT szakszervezeti központ a Mitterrandra való szavazás­ra hívta fel választóit, nem je­lenti az elnökválasztás utá­ni nézeteltérések megszűnését. Csütörtökön egy rádióinterjú­ban Michel Rocard szocialista politikus „rendkívül valószí­nűtlennek” nevezte, hogy Mitterrand győzelme esetén kommunisták is bekerülhetné­nek az új kormányba. Más­részt május elsején a különbö­ző szakszervezeti központok külön-külön rendeznek gyűlé­seket, felvonulásokat Párizs­ban és a francia városokban. Szavazatszámlálás­­K»l-Afrikában A korm­án­ypárt sikerét érzékeny veszteséitek kiszlihitik Johannesburgból jelenti a Reuter. A Dél-afrikai Köz­társaságban a szerdán meg­tartott parlamenti választáso­kon az 1948 óta kormányzó Nemzeti Párt ismét biztosí­totta magának a hatalmat. Pieter Botha miniszterelnök pártja néhány kellemetlen meglepetés ellenére simán megszerezte a 165 parlamenti hely abszolút többségét, a rész­­eredmények alapján már leg­alább 83 mandátumot, mond­hatott magáénak. A Nemzeti Párt azért érzé­keny veszteségeket is elköny­velhetett: így például Fokvá­rosban Dawie de Villiers ipa­ri és kereskedelmi miniszter alulmaradt az ellenzéki hala­dó szövetségi párt jelöltjével szemben. 1948 óta először for­dul elő, hogy a kabinet egy tagja megbukott a választá­sokon. A­ Reuter johannesburgi tu­dósítója első értékelésében úgy vélekedett, hogy a Nem­zeti Párt erejét „balról is és jobbról is kissé n­esnyirlgál­ják”. M.ian Vmiczi's. A LE All* rendkívüli kon+na**'/ii*tíl jjnlin* küzenén rendezik meg* Varsóból jelenti az MTI. Varsóban csütörtökön hajnali négy órakor, csaknem húsz­­órás tanácskozás után véget ért a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak 10. ülése, amely határo­zatot hozott arról, hogy a LEMP kilencedik, rendkívüli kongresszusát július 14. és 18. között tartják meg. A KB-ülés úgy döntött, hogy a kongresszus közelségé­re való tekintettel jelenleg nem volna célszerű nagyará­nyú személyi változásokat végrehajtani a Központi Bi­zottság összetételében. A Központi Bizottság elfo­gadta Józef Pinkowskinak, a Politikai Bizottság tagjának. Emil Wojtaszeknek, a Politi­kai Bizottság póttagjának, a KB titkárának, Jerzy Woj­­teckinek, a KB titkárának (őt a szejm időközben mezőgaz­dasági miniszternek választot­ta meg), valamint Zbigniew Zelinskinek, a KB-titkárség tagjának a lemondását. A Központi Bizottság titkos szavazással a Politikai Bizott­ság tagjává választotta Ge­­rard Gabryst, a chorzowi „Barbara­ Chorznwa” kőszén leá­nva és Zygmunt XVranskit a varsói Hrsys gépgyár mup’'lu­sát. A Politikai Bizottság pót­tagjává választották Józef Viesnát, a LEMP Qod­em vaj­dasági bizottságának első tit­kárát, a KB tagjává és egy­szersmind a KB titkárává pe­dig Ksrziroierz Cym­­niakot, a j­emp szczecini vajdasági bi­zottságának első titkárát. A tanácskozáson, amelyen a Politikai Bizottság referátu­ma feletti vitában harmincki­lencen szólaltak fel, határo­zatot fogadtak el a kilence­dik, rpodUívfííí kongresszus napirendjéről is. Eszerint a kongresszus első napirendi noptvitápt a Központi Bizott­ság előtörjeszti beszámolóját a párt úttal a sznemizmu­s­om­­áséban és az ország társa­­d­almi-gazdasági szervzetének stabilizálásában betöltött sze­rep erősítéséről. A KB refe­rátumát vita követi, majd határozatokat hoznak a párt programjáról és módosítják a LEMP szervezeti szabályza­tát. Utolsó, ötödik napirendi pontként megválasztják a párt vezető szerveit. A KB-ülés határozatot fo­gadott el a kongresszusi kül­döttek megválasztásának mód­járól is. Az ülés végén Stanislaw Ka­nta zárszavában méltatta a megvitatott tervezetek (a kong­resszusi irányelvek és a szer­vezeti szabályzat módosítása) jelentőségét és hangsúlyozta, hogy e dokumentumokat mi­előbb széles körű vitára kell bocsátani. Mint mondotta, a párt azzal a meggyőződéssel készül a rendkívüli kongresz­­szusra, hogy az kialakítja a rég várt „realista akcióprogra­mot”. A kongresszushoz „nem­csak megfelelő programra, ha­nem szilárd pártra is szükség van" — mutatott rá. Ezzel kap­csolatban hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a LEMP a marxizmus—leninizmus elvei alapján, szocialista céljait kö­vetve, eszmei egységben tevé­kenykedjék. Különösen fontos ez most, amikor a szakszerve­zeti mozgalom megosztott, mégpedig nem csak szerveze­tileg, hanem politikai értelem­ben is. Kanta kijelentette: „A vál­ság megoldására politikai utat választottunk. Ezt most is meg­erősítjük, de nem szabad elfe­lejteni, hogy ez csakis akkor lehetséges és reális, ha az or­szágban szilárd párt működik.” A LEMP vezetéséről szólva hangsúlyozta, hogy minden szinten fokozni kell a munká­sok részvételét a párt életének irányításában. Zárszava végén Kania visszatért a kongresszus előkészítésére, hangsúlyozva, hogy abban aktívan részt kell vennie mindenkinek, hiszen olyan programról van szó, amelytől „az egész ország sor­sa függ”.. Kíméleték a vi'Hannii válászlási ereditieiliik',­ Hanoiból jelenti az M­­TI. Hanoiban a vietnami nemzet­gyűlés állandó bizottsága csü­törtökön áttekintette a múlt vasárnap tartott országos nemzetgyűlési képviselő-,­ és a helyi, tartományi népi ta­­nácsválasztások eseményeit. A választási eredmények szerint Ho Si Minh-városban 35 képviselőt választottak meg a 47 jelölt közül- A sza­vazásra jogosultak 07,7 száza­léka járult az urnákhoz- A megválasztott nemzetgyűlési képviselők között van Nguyen Huni Thg megbízott államel­nök, Pham Hang miniszterel­nök-helyettes, belügyminisz­ter, a VKP Politikai Bizott­ságának a tagja, Noo Ba Thani­­ asszony, a Vietnami Hazafias Front Központi Bi­zottságának a tagja, Thich Ninh Chau főbonc, Huyn Cong Minh főtisztelendő atya, Du Hue Lien, a város kínai la­kosságának képviselője. Hanoiban a 38 indulóból 31-et választottak képviselő­vé, a többi között Le Prant, a vkp főtitkárát, Pham Van Dong miniszterelnököt, Truang Chinhot, a nemzetgyűlés ál­landó bizottságának elnökét és Van Tien Pang nemzetvé­delmi minisztert. A főváros mind a hét választókerületé­ben igen nagyarányú volt a részvétel­ Ugyancsak választási hír érkezett Phnom Penhből: május 1-én új szakaszt je­lezve az ország újjáépítésében — nemzetgyűlési választáso­kat tartanak a Kambodzsai Népköztársaságban, a Pál Pál-féle rezsim felszámolása óta először. Száztizenhat kép-,­viselői mandátum sorsáról döntenek az állampolgárok általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással. A 148 jelölt között buddhista szer­zetesek, orvosok, mérnökök, technikusok és kézművesek ugyanúgy megtalálhatók, mint állami vezetők, munkások, pa­rasztok és katonák. A jelöltek listájáról Kambodzsa nemzeti­ségi népcsoportjainak képvi­selői sem hiányoznak. A fő­város, Phnom Penh 14 jelöl­tet állított, közöttük van Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnöke és Peti Lorán alelnök is, a­za­dípott Póló­jában csütörtökön nagygyűlé­sen emlékeztek meg­­a kettős ünnepről, a vietnami népnek az amerikaiak és a dél-vietna­­mi rendszer felett aratott győ­zelme hatodik évfordulójáról, valamint május 1-ről, a mun­ka ünnepéről. Az elnökségben foglaltak helyet a VSEK párt­os állami vezetői, Pham Van Dong miniszter­­elnök üdvözölte a megjelente­ket, méltatta a kettős ünnep jelentőségét és a nemrég le­zajlott általános választásokat. A sikerek mellett beszélt a gondokról is, mindenek előtt a népgazdaság helyzetéről, ame­lyet a sok évig tartó háborúk, a természeti csapások és más tényezők gyengítettek. Hang­súlyozta, hogy a gyengeségek­kel, hibákkal szemben haté­kony intézkedésekkel kell se­gíteni.­­­ (Új-Delhi, TASZSZ) In­diában tett hivatalos látoga­tásának befejeztével Új-Del­­hiből hazautazott Nyikolaj Agyrkov marsall, a Szovjet­unió fegyveres erőinek vezér­kari főnöke, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének el­ső helyettese. (Róma, MTI) II. János Pál pápánál tett látogatásával csütörtökön befejeződött I. János Károly spanyol király olaszországi látogatása. A spa­nyol uralkodó egyeztette a pápával tervezett ,spanyolor­szági látogatásának program­ját.­­­ (Okinawa, MTP Az atomfegyvermentes csepdes­­-óceánért küzdő erők jelentős­­sikereként tizennégy ország 450 képviselője csütörtökön egyhangúlag elhatározta, hogy nemzetközi központot hoz lét­re a térség országaiban kibon­takozott akciók összehangolá­sára. A döntést az a zárón­yi­­latkozat rögzíti, amelyet az Okinawán megtartott három­napos nemzetközi értekezlet befejeztével tettek közzé. Aj. (Iszlámábád, APP Pakisz­tánban a szervezet tagjai nagy többségének letartózta­tásával „teljesen felszámol­ták" az „Al-Zulfikar” elneve­zésű ellenzéki csoportot — je­lentették be a hatóságok szer­dán Iszlámábádban. Péntek, 1981.­május 1. ) Leszerelési verseny A FELVÉTEL fiatal lányo­kat mutat. Csontvázat formá­zó jelmezben vonulnak az ut­cán. Arcukon mosoly (az ifjú­ság nem állja meg derű nél­kül, ha figyelik), de nagyon komolyan gondolják, amit csi­nálnak: az atomfegyverkezés ellen emelik fel szavukat és a feliratos táblákat. Az atom­halál ellen. Tiltakozó hullám öntötte el Nyugat-Európát. Úgy látszik, hogy az 1958-as nagy atombombaellenes tünte­tések óta ez lesz a legerősebb. Van, aki azt mondja (ki remé­li, ki féli): a békemozgalmak „forró nyarát” ígéri 1981. Még jó két-három esztendő­vel ezelőtt alakultak vagy éledtek új és újabb csoportok, amikor az amerikai elnök be­jelentette baljós szándékát, neutronfegyvert óhajt Nyugat- Európába telepíteni. Újabb ösztönzést kaptak ezek a moz­galmak attól a NATO-határo­­zattól, amelynek értelmében amerikai rakétákat, közép­hatótávolságú fegyverrendsze­reket és robotrepülőgép-kilövő berendezéseket állítanak fel egy sor országban. S mert ez a döntés 1979 óta érvényben van, folyik a fegyverek gyár­tása, tartanak az előkészüle­tek —­ a békemozgalmak is erősödnek, hangjuk mind szen­vedélyesebb. Régen nem for­dult elő, hogy az atlanti kor­mányok ily nagy figyelemmel forduljanak feléjük, és aggo­dalommal tekintsenek rájuk. Nagy-­Britannia, Dánia, az NSZK, Franciaország, Spanyol­­ország, Olaszország, Hollan­dia ■ • • mindenünnen érkeznek hírek. Az 1958-as jelszó — „Küzdelem az atomhalál el­len !” — lényegében nem vál­tozott, de tudatosan összpon­tosítanak a mai veszélyre és ez a közép-hatótávolságú ra­kéták felállítása. Minden cso­port tudja, hogy ennek meg­akadályozása ma az­ európai helyzet javulásának kulcsa. SKANDINÁV asszonymene­­tet szerveznek ezzel a jelszó­val: „A magfegyver nélküli Európáért­” é­s útjuk Párizs­ban fejeződik majd be, a Hiro­­sima-évforduló napján. Ant­werpenben az „Erőszakmentes alternatíva” nevet vette föl egy csoport. Bonnban húsz­ezren tartottak élő tüntetést a hadügyminisztérium előtt, amikor bent a nato nukleá­ris tervező csoportja ülésezett. A legszélesebb körű társadal­mi tiltakozás az NSZK-ban alakult ki. Értelmiségiek kre­­feldi felhívásához már félmil­lióan csatlakoztak és május­ban egymillió aláírást szeret­nének átnyújtani Helmut Schmidtnek útra valóul, ami­kor Washingtonba utazik: „Nincs szükség utánfegyverke­­zésre!" Bielefeldi csoport... Stuttgarti mozgalom ... A kör szélesedik. Tudósok, egyházi férfiak, újságírók, fiatalok, li­berálisok, szociáldemokraták, kommunisták. Richard Allen, az amerikai elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója megrovóan jelentet­te ki NyugatEurópában nyílt pacifista hangulatok lesznek úrrá, s ez keresztezi az Egye­sült Államok politikáját. Való­ban, a nukleáris fegyverkezést ellenzők között vannak paci­fisták is. A nyugatnémet pro­testáns akció: „Fegyverkezés nélkül élni”, kész lenne vállal­­ni az egyoldalú leszerelés „kockázatát” is. A „zöld” pár­tok némi iróniával leszerelési versenyre hívnak, a hagyomá­nyoshoz csatolva a politikai és a katonai környezetvédelmet. De olyanok is tiltakoznak az atomfegyverkezés fokozása el­len, akik az adott körülmé­nyek között reálisabban mérik fel a helyzetet, a fegyverek egyensúlyát követelik a mai­­nál alacsonyabb szinten, vagy legalább a hajsza megállítását kívánják- Példa erre a jelen­tős szociáldemokrata szemé­lyiségekből álló stuttgarti cso­port, amely azt követeli a kancellártól, hogy vesse el a NATO rakétatervét. A határozat visszavonásáért folyó küzdelemhez csatlakoz­nak vezető pártok és neves politikusok, s még inkább a tagság. Az NSEK-ban mind több helyi szociáldemokr­ta szervezet követel új katona­politikát. Az angol Munkás­párt meghasonlásának egyik oka ez volt­; a Holland Mun­káspárt azt ajánlja a kor­mánynak, hogy foglaljanak ál­lást a régi nukleáris eszközök eltávolítása mellett,­ és az újabbak felállítása ellen. AZ ELÉGEDETLENSÉG va­jon miért tört föl ilyen erővel? Nyugati elemzők két fő indo­kot látnak. Az egyik a nyugat­európaiak félelme — mint azt az antwerpeni mozgalom meg­határozta hogy „az Egye­sült Államok repülőgép-anya­hajának használja Nyugat- Európát a Szovjetunió ellen”. Másrészt nem tudják követni az atlanti gondolkodásmódot. Björn Engholm oktatásügyi­­miniszter­­ lübecki választóke­rületéből hozta a­­hírt: „Az emberek nem értik már e logi­kátlanságot,­­ fölf­egyverkezni, hogy leszereljünk? overkil, első csapás, második csapás — mindez megriaszt, ez az ab­szurditás ellentmond az élet­tapasztalatnak.” Szálaiból és más jelekből valóban arra le­het következtetni, hog­y a köz­vélemény nem érti: miközben annyi szó esik a leszerelésről, a fegyverzet korlátozásáról, állandóan nő a világ, fölfegy­­verzettsége. Megingott a biza­lom az atlanti kormányok cselekvőképességében. Erhard Eppler, a nyugatnémet szociál­demokraták egyik „lázadója” így jellemezte a jelenséget, amelyet maga körül lát: „A békemozgaloma nem más, mint elkeseredett és minden bi­zonnyal nem mindig racioná­lis kísérlet, alulról kikénysze­ríteni a békét, amelyet felül­ről már nem lehet várni.” A békén itt — a leszerelést értve. A „pacifizmus”, ahogyan tö­mören nevezik, gondokat okoz a nyugati kormányoknak, tar­tanak e mozgalmak politikai hatásától. Érdekes fejlemény­nek lehettünk tanúi a napok­ban, amikor Coispar M­cinber­­ger amerikai hadügyminiszter Bonnban járt. Azt mondta, hogy a mainál sokkal több ka­tonai kiadást kívánnak az Egyesült Államok szövetsége­seitől, azt se titkolva, hogy­­ Washingtonban­ nem- sürgetik túlságosan a­­­Szovjetunióval a tárgyalásokat. A nyugat-euró­pai közvélemény­t azonban és vele sok vezető politikus türel­metlenül várja. " ilyenformán a nyugatnémet szociáldemokrata politikusokat kínosan érintették a vendég kijelentései. Tudják, a hajtha­tatlan tengeren­­túli emberek csak olajat öntenek a tűzre, növelik az Amerika-ellenes hangulatot és megakadályoz­zák vagy nehezítik, hogy a közvélemény a kormányok ka­tonapolitikai programja mellé álljon. SOk VEZETŐ attól tart (mindenekelőtt Bonnban hang­zik ez), hogy Washington tárgyalásel­lenes magatartása mind nagyobb tömegeket for­dít szembe az egyes nyugat­európai országokban a kor­mánypolitikával és a béke­­mozgalmak sorába van. Horst Ehmke, a nyugatnémet szo­ciáldemokraták parlamenti csoportjának helyettes vezető­je nyíltan ki is mondta ezt a törvényhozásban, az a­meri­­­kaiaknak szekundáló jobbol­dal felé fordulva: „Ezt önök­nek is nagyon komolyan kell venniük- Nemcsak­­a Szövetsé­gi Köztársaságban találkozha­tunk pacifista jellegű mozgal­makkal. Erősebbek lesznek, mint a zöld mozgalom volt. Előre megmondhatom önök­nek. Nehéz összekülönbözések elé nézünk a nyolcvanas esz­­tendőkben.” A legkülönbözőbb felfogású, politikai nézeteket valló embe­­rek csatlakoznak a fellendülő békemozgalmakhoz, de egyet, akarnak: megállítani a fegy­verkezési versenyt. E követe­lés erősödése jelzi, hogy Nyu­­gat-Európa ellen akar állni a hajszának, a­mi rakétatelepítés okozta veszélyeknek. Nem el­vont követelés ez: ott fekszik minden kormány asztalán a szovjet tárgyalási­ javaslat­ Ha nem is a pacifisták álmai sze­rint, de józan megfontolások alapján meg lehet teremteni az egyensúlyt, állj­t mondva az atomfegyverkezésnek. Tatár Imre

Next