Magyar Nemzet, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-10 / 134. szám
Kérdőjelek a szakképzésben A felnövekvő nemzedék munkára való felkészítésében — az intézményes oktatás-nevelés rendszerén belül — meghatározó a szakmai képzés. Az általános iskolát követően egyegy korosztály 80 százaléka szakközépiskolákban és szakmunkásképző intézetekben folytatja tanulmányait. Ezekben az iskolákban a tanulók konkrét profilú, szakma szerinti oktatásban vesznek részt: a szakképzés összetett feladatrendszere magában foglalja a tanulók személyiségfejlődésén, a társadalmi mobilizáció elősegítésén túl a munkaerőigények kielégítését is. Sok vagy kevés ? Az iskolák és a vállalatok törekvései ebben ma gyakran ütköznek. A társadalmi követelmények az iskolától az oktatás-nevelés folytonosságát igénylik; a vállalatok ugyanakkor, törekedve a gazdaságosság, a hatékonyság növelésére, konkrét munkakörök szintjén fogalmazzák meg igényeiket. Képletesen: míg az oktatás zászlaján a permanens nevelés, a szakmai integráció jelszavai állnak, addig az iskolából kikerülő fiatalokat foglalkoztató üzemek tábláin a differenciált foglalkoztatás olvasható. Az ellentétes törekvések alapján vetődik fel a kérdés: sok vagy kevés szakmát oktatnak ma? A kérdés megválaszolása nem egyszerű, mivel a szakma, a szakmunka értelmezése sem tekinthető egységesnek. Az általános felfogás a termelés, a szolgáltatás valamely ágazatában tevékenykedőket a főbb foglalkozások szerint sorolja egy-egy szakmába. Ám így a kvalifikált szakmunkások száma lényegesen meghaladja az iskolai képzésben és más oktatási formában ténylegesen végzettek számát. Ha a képzettséget, gyakorlatot igénylő foglalkozásokat tekintjük szakmának, úgy már áttekinthetőbb a kép. Ugyanakkor a technikai-technológiaifejlődés következtében szak- mastruktúra folyamatosan átalakul, s már csak ezért sem célszerű a szakmák merev meghatározására törekednünk. Mivel azok tartalma állandóan változik, célszerű a foglalkoztatás oldaláról szemlélni e kérdést. Átfogó vagy speciális ? A speciális munkatevékenységek eltérő jellege ellenére figyelemre méltó, hogy a szakmai műveltségtartalom fejlődése az integráció irányába mutat. Hazánkban a hatvanas évek közepén még 285 szakmát oktattak, 1965 után ez a szám 181-ra csökkent. Jelenleg 22 szakmacsoportban 128 szakmát sorol fel az Országos Szakmunkásképzési Jegyzék, ezek közül 117 oktatható nappali tagozaton. A szakmajegyzék 36 alapszakmát tartalmaz. Az alapszakmákban a felkészítés első fokozatban egy széles körű, általános, a második fokozatban a rokonszakmák alapjait magában foglaló képzésre épül. E szakmákban az oktatás rugalmasan képes igazodni ahhoz, amit a szakmunkásoktól a munkábalépéskor az üzemekben várnak. A foglalkozások és munkakörök sokaságában a KSH csoportosítási rendszere teremt, áttekinthetőséget. Ami persze nem könnyű, hiszen a fizikai állományt tekintve 400 foglalkozáshoz hétezernél is több munkakört sorolnak. A differenciált foglalkoztatás az iparban a legjelentősebb, ahol 192 foglalkozás és 6219 munkakör létezik; egy-egy foglalkozáshoz átlag 32 munkakör tartozik. E számok tükrében az iskolában oktatott szakmák száma — az üzemek, vállalatok speciális igényeit szemlélve — valóban csekélynek tűnhet. Egyértelmű azonban, hogy az oktatás a viszonylagos stabilitásra törekedve képtelen a nagyszámú munkakör specifikumait, a képzés tartalmának meghatározásakor maradéktalanul figyelembe venni. Éppen ezért olyan szakmák oktatása a cél, melyekben a tanulóknak, a korszerű szakmai ismeretek elsajátításán túl, a szakmai átrétegződéshez szükséges képességeit is lehet fejleszteni. Az oktatásfejlesztésben általános az a vélemény, hogy egy, a mainál átfogóbb szakmai felkészítés, műszaki-technikai alapképzés a jelenleginél optimálisabb összhangot valósítana meg az általános és szakmai képzés között. A konvertálható szakmai tudás kialakítása során kulcskérdés az alapozó képzés. Ez nem csupán a szakmacsoportonkénti általános technikai felkészítést igényli, hanem az általános műveltség színvonalának jelentős emelését is: elképzelhetetlen korszerű, alkotó-innovatív szakemberek képzése megfelelő általános műveltség hiányában. A szakmák nyitottabb meghatározása módot ad a munkaerő hatékonyabb mobilizációjára. Az utóbbi években örvendetes módon gyarapodó alapszakmák esetében már egy-egy foglalkozási csoportra irányul a szakmai felkészítés. Ilyen alapszakma például a közlekedés-gépszerelő, az elektrolakatos, a mechanikai műszerész, a ruhakészítő. A legnagyobb hagyománnyal rendelkező gépi forgácsoló alapszakma esetében a „leágazó” szakmák száma három — esztergályos, köszörűs, marós —, ami nyolc foglalkozásban közel nyolcvan munkakörben teszi lehetővé a szakmai fejlődést. Együtt vagy külön ? Üzemeinkben a gyártmányösszetétel néhány év alatt szinte teljesen átalakul, s a létrehozott termékekkel együtt változik a termelésben részt vevő ember szaktudása is. Napjainkban még a jól képzett munkaerő esetében is a többszöri pályamódosításra, átképzésre kell felkészülnünk. Egy-egy szakma, szakmunka tartalmának további szűkítése a lehetséges munkakörök számának csökkenését, túlzott specializációt eredményezne. Ezért tekinthető progresszívnek és időtállónak a széles alapú szakmai képzés koncepciója, s a szakmák vertikális és horizontális közeledése. A társadalmi ésgazdasági feltételeket figyelembe véve jelenleg az üzemi-vállalati munkaerő-gazdálkodás érdekeit leghatékonyabban a munkahelyi specializációban, az üzemi oktatásban-továbbképzésben érvényesítheti. Az a felismerés, hogy a szakemberigények jelentős hányadának kielégítésére mód és lehetőség van a gazdasági szervezeteken belül, azt eredményezte, hogy kialakulóban van a szakmai képzés egyújabb általános formája, a vállalatiüzemi oktatás. Ezek az iskolarendszerhez lazán kapcsolódó intézmények a munkástovábbképzés, vezetőképzés mellett közművelődési funkciókat is betölthetnek. Nem tűnhet véletlennek, hogy a kiemelkedő eredményeket elérő nagyvállalatok részéről — a Csepel Művekben, a Medicornál, a Bábolnai Állami Gazdaságban — határozott törekvés nyilvánul meg az üzemi oktatási rendszer kiépítésére. Bár az iskolai szakképzés irányítási rendszerének integrálódása folyamatban van, vállalati kísérletek mégis — kifejezve az oktatási rendszer iránti elégedetlenséget" — törekednek a függetlenségre. Azonban ez a vállalatokon belüli hatékony foglalkoztatáson túl már nem jelenti a dolgozók által megszerzett kvalifikáció széles körű elismerését, sőt esetenként indokolatlan specializációhoz is vezet. Ha ez a közeljövőben nem kerül rendezésre, úgy a munkaerő felkészítésének sajátos, hatékonynak nem nevezhető kettős rendszere alakulhat ki az iskolai és üzemi szakképzés merev elkülönülése által. A társadalmi munkamegosztás jelenlegi rendszere egyértelműen igényli a munkaerő különböző profilok, szakmák szerinti felkészítését. A szakmák számának csökkenése, a széles alapú képzés a szakmunkások előtt a szakmai fejlődés tág lehetőségeit nyithatja meg. Az alapszakmák számának további növekedésével a vállalatoknál elősegíthető a hatékony és differenciált foglalkoztatás. Ez azonban azt igényli, hogy a dinamikus vállalati kísérletek ösztönzésre és együttműködő partnerre találjanak a közoktatásfejlesztés folyamatában. Dr. Benedek András Szerda, 1981. június 10. Magyar Nemzet Egy zsák Állítom, hogy negyvenéves, kétgyermekes jóbarátom nem kleptomániás, lopós természetű ember, gyermekkora óta se barackot, se tojást, de még dinnyét sem csent, nemrég mégis bűnbe esett: négy hónappal ezelőtt, egy vasárnap este Pesten, a Szamuely utca egyik félhomályos lépcsőházából „elemeit” másfél zsák kitűnő hejőcsabai cementet! Heteken át kacérkodott a furcsa gondolattal, tehát volt ideje megfontoltan, minden váratlan, zavaró mozzanatra körültekintően felkészülni, majd rendhagyó cselekedetét izzadva, görnyedve végrehajtani ... Mivel én sem vagyok építőipari szakértő, még kevésbé anyagbeszerző, halvány fogalmam sincs, hogy a barátom milyen értékű holmit „szerzett” a IX. kerületi Ingatlankezelő Vállalat és a JAVSZER nemtörődömségének a kihasználásával, azt viszont együtt sejtjük, hogy ez a „csoki cementje” nem dönti anyagi romlásba a lakásfelújításokat végző kerületi intézményt és a társult „bedolgozókat” ... A súlyos, félmázsás papírzsákokat a szállítómunkások még tavaly, december elején ömlesztették le a 127 lakásos bérház belső lépcsőházának a kövezetére az ott heverő szalagparketta-csomagok, szeméttel és törmelékkel zsúfolt papírdobozok omlatag koszorújába. Mivel az első és a belső lépcsőházban napkeltétől napnyugtáig naponta több százan mászkálnak, s némelyek az éjszakai órákban botorkálnak haza, az értékes nyersanyagot hónapokon át mindenki megadóan kerülgette, egyesek a félhomályban bele is botlottak és nagyokat káromkodtak. Az IKV mesteremberei és a JAVSZER gázszerelői egy cseppet sem iz cement... gatták magukat miatta, de a régi lakók sem, mert ők már felújított, korszerűsített lakásban élnek . . . Jóbarátom — izgatott hangvételű elbeszélése, már-már bűntudatos vallomása szerint — attól félvén, hogy egy kóbor idegen kiviszi a lépcsőházból a senkinek sem fontos kincset, azott a bizonyos vasárnapon, még kapuzárás előtt a negyedik emeletről csendesen lesompolygott a földszintre és gyors mozdulatokkal öblös sportszatyrába dugta a nehéz cementes zsákokat... Aztán hetekig feszült várakozásban élt, minden kis csengetésre riadtan reagált, mert — becsületes, naiv lélekkel — attól tartott, hogy valami feljelentésféle nyomán a rendőrség nála is érdeklődni fog a zsákok hollétéről... Szabályosan gyötrődött, hogy meddig tartogassa, esetleg hol és mennyiért „dobja piacra” könnyen szerzett, több száz forintot érő zsákmányát. Mivel a jó cementet otthonában az égvilágon semmire sem tudta és tudta használni, arra kért, hogy valamiképpen szabadítsam meg az idegesítő szerzeménytől, amelyet se februárban, se márciusban, s egyáltalán eleddig senki sem keresett! Felhatalmazott annak közhírré tételére, hogy az első jelentkezőnek ingyen adja oda a „lopott holmit” .. . Azazhogy mégsem: ha a IX. kerületi Ingatlankezelő Vállalat, vagy a JAVSZER igazgatója keresné fel elsőként, akkor nekik dupla áron adja vissza az értékes zsákokat, elvégre gondosan, pokrócba csavartan hónapokig őrizte a konyhai ruhásláda mélyén . . . Barátom lakáscímét a szerkesztőségben, egy zárt borítékban helyeztem el, név feltüntetése nélkül ... (mókus—pallag) k Építkezés, tatarozás, lakásfelújítás előtt keresse fel a Budapesti TÜZÉP Vállalat nyílászáró bázistelepét. Budapest, XVIII., Pestlőrinc, Honvéd u. 90. Tel.: 585-816. A bázistelepen különféle típusú és méretű HAGYOMÁNYOS ÉS KORSZERŰ HAZAI ÉS IMPORT ajtók — ablakok teljes körű választékát kínálja a vállalat. Igénye szerint kiválasztott nyílászárók a helyszínen megvásárolhatók. 7 Bolondulásig II. Vesszőfutás És Magdolna útnak indult: — A verés elől menekültem — mentegeti magát —, sosem fogom megbocsátani neki, hogy a nővérszállásra és az albérleteimbe nem vihettem magammal a drága kicsi lányaimat! A fiatalasszony ugyanis hajléktalannak mondta magát és ideiglenesen állami gondozásba adta a gyerekeket. A két kislány hol az egyik, hol a másik szülőnél töltötte a hétvégét. Néhány hónap múltán a nevelőotthon igazgatója felhívta a gyámhatóság figyelmét az anya valószínűsíthetően rendhagyó magatartására. Mint az igazgatónő írja, a gyerekek eleinte szívesen mentek az édesapjukkal kimenőre, ám egy idő után, amikor az édesanyjuktól viszszajöttek, mind gyakrabban hangoztatták, hogy nem szeretik az apjukat, mert az gonosz ember. Az igazgatónő ekképp öszszegezte véleményét: „Nevelői véleményünk: az édesanyát tapasztalataink alapján nem az igazi anyai szeretet vezeti a gyermekei nevelésében, hanem az apjuk meggyűlöltetése, a bosszú.” Súlyos szavak, amelyek alighanem önmagukban is megkérdőjelezik a nevelésre való alkalmasságot. Per után per Pedig a házastársak ekkor még csupán a válóperi ítéletet tartották a kezükben, amely szerint az anya joga és kötelessége a gyerekek nevelése. Magdolna a különös vándorlás után egy napon két lányával és az élettársával visszaköltözött a közös tulajdonban levő házba. És ekkor elszabadult a pokol. E különös pokoljárás első lépéseként a fiatalasszony jogi képviselője felszólította Ferenc munkáltatóját, hogy mielőbb egészítse ki a tartásdíjban mutatkozó két (!) forint elmaradást. Majd azt közölte a volt férj munkáltatójával, hogy ügyfelének" semmi köze nincs a közös lakás építésére felvett vállalati kölcsönhöz. Levelek, felszólítások, válaszlevelek. Elkezdődött a hadakozás, a lakásért, a vesszőfutás az igazságért. Viták, veszekedések, verekedések, és feljelentések sorakoznak az akták között, amelyekben mindig Ferenc az erőszakos, a kötekedő, az öszszeférhetetlen, akivel nem lehet egy fedél alatt élni. Perek a lakásért (amelyekben Magdolna kizárólagos lakáshasználatra jelenti be igényét, Ferenc pedig tulajdonjoga alapján ötvenszázalékos megosztást kér), perek a láthatásért, perek az életért. Mivel kettő mindig több, mint egy, minden tárgyaláson Ferenc kényszerül védekező állásba. És megszólaltak a tanúk. Még Magdolna apja is szót kért a bíróságon, pedig őt (mint hozzátartozót) még a törvény sem bírhatná szóra, önként elmondta pártatlan véleményét, amely szerint lánya és az új férj boldogságát csak a volt házastárs zavarja. Bár Ferenccel ritkán találkozott, de jól tudja, hogy ez az apa még a köszönést is ki akarja kényszeríteni lányaiból. Megerősítette véleményét nevelőotthon igazgatója, meghallgatták Ferenc tanúit is, véleményük azonban nem nyitotta fel Iustitia istenaszszony szemét. Per után per következett, amelynek során a feleket elmeszakértői vizsgálatnak vetették alá. Az összeférhetetlennek minősített Ferencről ez áll a szakvéleményben: „Intellektuális színvonala jó, egyezkedési magatartást kereső, szorgalmas, törekvő, nem agresszív alkat.” Részlet a tárgyalási jegyzőkönyvből, amelyben Magdolna volt a felperesi helyzetben: „A felperes a tárgyalás végére teljesen rendezetlen magatartást tanúsít. Nyilatkozatai összefüggéstelenek.” Egyébként Magdolna is egészséges. A tárgyalást elnapolták, az ottani perpatvarok száma ezután sem csökkent. A felekről újabb elmeorvosi vizsgálat készült. A szakértő Ferencről megállapította, hogy normális élethelyzetben normálisan viselkedik, részéről az osztott lakáshasználatnak nincs személyiségvonásaiban rejlő akadálya. A szakvélemény szerint az osztott lakáshasználatot Magdolna, megfontolásból eredő, előnyszerzésre törekvő magatartása motiválja. Ugyanezen ok gátolja a láthatás előírásainak magatartását is. Nem mutatja az arcát A gyerekekről az áll a szakvéleményben, hogy személyiségükben számos vonás utal arra, az apjuk ellen nevelik őket. Ennek nyomait terhelőkig viselik. Leckeszerűen ismétlik a betanított szöveget: — Apu miatt kerültünk albérletbe! Apu gonosz! A testvéremet a pincébe zárta! Apu kitépte anyuci haját! Személyiségükben infantilis vonások tapasztalhatók, sőt az idősebb kislány (alig valamivel túl a hatodik élet évén), az egyoldalú nevelés miatt, személyiségében súlyosan károsodott. Időközben részítélet született a lakás osztott használatáról, amely szerint egy szobát, a mellékhelyiségek (étkező, kamra) kizárólagos használatával Ferenc lakhat. Magdolna két szoba kizárólagos és a folyosóról nyíló mellékhelyiségek közös használójának mondhatja magát. A fellebbezést követően a másodfokú bíróság ismételten megállapította, hogy az együttlakás konfliktusait a fiatalasszony magatartása okozza, és mivel a lakás műszakilag megosztható (más megoldás aligha képzelhető el) helyben hagyva az első fokú ítéletet, az osztott lakáshasználat mellett döntött. Az ítélet tehát megszületett, jogerőre emelkedett, csak a peres felek érezték úgy, hogy zátonyra futott az igazság. Segélykérő levelek fogalmazódtak ezekben a hónapokban. Az igazság azonban csak nem akarta megmutatni az arcát.. Magdolna még Ferenc munkáltatójához is beadványt írt, amelyben öt ember (időközben második házasságából is született egy gyerek) zaklatásával, feljelentgetésével vádolta Ferencet. Megkérdőjelezte a közös lakás építésére adott kölcsön megadásának helyességét: ......utána néztek, milyen embernek segítenek? Honnan vannak ennek az embernek evőeszközei, poharai, elektromos felszerelései a pincéjében?” Választ sem várva, önmaga adott feleletet. Munkahelyi lopással vádolta egykori férjét. Magdolna bejelentését kivizsgálták, vádaskodása alaptalannak bizonyult. Közben újabb beadványok perek, verekedések színezték a hétköznapokat. Magdolna, volt férje viselkedésére hivatkozva, ismét az ingatlan kizárólagos használatát kérte. Közben újabb beadványok, perek, verekedések színezték a hétköznapokat. Magdolna, volt férje viselkedésére hivatkozva, ismét az ingatlan kizárólagos használatát kérte. Időközben megérkezett a végrehajtási lap, amely már a mellékhelyiségek közös használatáról volt kiállítva. Ferenc, az első- és másodfokú bíróság kizárólagos ítéletére hivatkozva fellebbezett Nemsokkal később értesítést kapott, amely azt tudatja vele, hogy a kerületi bíróság végzéssel kijavította saját ítéletét. Ferenc nem hitt abban, hogy a kezében levő valamennyi papíron elírták az ítéletet. Másra gyanakodott. Ezért Magdolna jogi képviselője magánvádas pert indított ellene. Ferenc a lakás ötven-ötven százalékos megosztására és költségek felerészbeni viselésére tett ajánlatot. Az aszszony is egyezségi ajánlattal állt elő. A két elképzelés ezúttal sem találkozott. Vert helyzetben Ferenc ismét verekedésbe keveredett Magdolnával és annak második férjével. Ezúttal is az egyedülálló férfi volt az erősebb, ketten állították, hogy az ő viselkedése miatt került sor tettlegességre. A történet újabb perrel folytatódott. A bíróság egyesítette a verekedés miatt induló és az asszony jogi képviselője által indított magánvádas pert. Ferenc a büntető bíróság kizárását kérte, mert szavai szerint a bíró megsértette őt, és kizavarta a teremből. Az elhangzott szavak nem bizonyíthatók, ám később a bíró maga ismerte el a hibát, így a kerületi bíróságot kizárták az ügyből. A verekedés miatt ezúttal csak Ferenc elmeorvosi vizsgálatára került sor. Részlet az igazságügyi elmeszakértő megállapításaiból : „Emészti magát a gyerekek miatt. Van egy egész dossziéja, ami tele van válási papírokkal, gyermekelhelyezés, birtokháborítás stb. ügyekkel. Úgy gondolja, hogy a bíróság is elfogult a felesége irányában. Munkáját szereti, munkahelyén konfliktusai nincsenek, többször kapott kitüntetést.—-----Hangoztatja, hogy felesége rosszindulatú, rágalmazó, vádaskodó magatartású. Kötetnyi anyagot gyűjtött össze azokból az iratanyagokból, melyek feleségének alaptalan feljelentgetéseivel függnek össze. Üldöztetéses megkárosíttatások téveszmés túlzásai lazán rendszereződnek. Véleménye szerint feltételezhető, hogy feleségével a hatóság összejátszik. Kifejezetten perlekedő beállítottságú. Hangoztatja, hogy felesége sorozatos feljelengetései miatt már kimerült. Belátja, hogy helyes volna ideggondozóhoz fordulni. Üldöztetéses túlzásaira vonatkozóan azonban belátásra nem bírható.” A szakértő megállapította még, hogy Ferenc téveszmés túlértékelési készsége az 1977 óta alakult ki, az azóta bekövetkezett személyiségfejlődéssel van összefüggésben. Rendszeres ideggondozói kezelésre és hathatós szociális támogatásra lenne szüksége. A harminchárom éves férfi tehát reménytelen helyzetbe került, így kétségbeesett küzdelembe kezdett az igazáért. Császár Nagy László