Magyar Nemzet, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-10 / 134. szám

­ Kérdőjelek a szakképzésben A felnövekvő nemzedék munkára való felkészítésében — az intézményes oktatás-ne­velés rendszerén belül — meg­határozó a szakmai képzés. Az általános iskolát követően egy­­eg­y korosztály 80 százaléka szakközépiskolákban és szak­munkásképző intézetekben folytatja tanulmányait. Ezek­ben az iskolákban a tanulók konkrét profilú, szakma sze­rinti oktatásban vesznek részt: a szakképzés összetett feladat­­rendszere magában foglalja a tanulók személyiségfejlődésén, a társadalmi mobilizáció elő­segítésén túl a munkaerőigé­nyek kielégítését is. Sok vagy kevés ? Az iskolák és a vállalatok törekvései ebben ma gyakran ütköznek. A társadalmi köve­telmények az iskolától az ok­tatás-nevelés folytonosságát igénylik; a vállalatok ugyan­akkor, törekedve a gazdasá­gosság, a hatékonyság növelé­sére, konkrét munkakörök szintjén fogalmazzák meg igé­nyeiket. Képletesen: míg az oktatás zászlaján a permanens nevelés, a szakmai integráció jelszavai állnak, addig az is­kolából kikerülő fiatalokat foglalkoztató üzemek tábláin a differenciált foglalkoztatás olvasható. Az ellentétes törekvések alapján vetődik fel a kérdés: sok vagy kevés szakmát oktat­nak ma? A kérdés megválaszo­lása nem egyszerű, mivel a szakma, a szakmunka értel­mezése sem tekinthető egysé­gesnek. Az általános felfogás a termelés, a szolgáltatás vala­mely ágazatában tevékenyke­dőket a főbb foglalkozások szerint sorolja egy-egy szak­mába. Ám így a kvalifikált szakmunkások száma lényege­sen meghaladja az iskolai kép­zésben és más oktatási formá­ban ténylegesen végzettek szá­mát. Ha a képzettséget, gyakorla­tot igénylő foglalkozásokat te­kintjük szakmának, úgy már áttekinthetőbb a kép. Ugyan­akkor a technikai-technológiai­­fejlődés következtében szak-­ mastruktúra folyamatosan át­alakul, s már csak ezért sem célszerű a szakmák merev meghatározására törekednünk. Mivel azok tartalma állandóan változik, célszerű a foglalkoz­tatás oldaláról szemlélni e kér­dést. Átfogó vagy speciális ? A speciális munkatevékeny­ségek eltérő jellege ellenére figyelemre méltó, hogy a szak­mai műveltségtartalom fejlő­dése az integráció irányába mutat. Hazánkban a hatvanas évek közepén még 285 szakmát oktattak, 1965 után ez a szám 181­-ra csökkent. Jelenleg 22 szakmacsoportban 128 szakmát sorol fel az Országos Szak­munkásképzési Jegyzék, ezek közül 117 oktatható nappali tagozaton. A szakmajegyzék 36 alap­szakmát tartalmaz. Az alap­szakmákban a felkészítés első fokozatban egy széles körű, ál­talános, a második fokozatban a rokonszakmák alapjait ma­gában foglaló képzésre épül. E szakmákban az oktatás ru­galmasan képes igazodni ah­hoz, amit a szakmunkásoktól a munkábalépéskor az üzemek­ben várnak. A foglalkozások és munka­körök sokaságában a KSH csoportosítási rendszere teremt, áttekinthetőséget. Ami persze nem könnyű, hiszen a fizikai állományt tekintve 400 foglal­kozáshoz hétezernél is több munkakört sorolnak. A diffe­renciált foglalkoztatás az ipar­ban a legjelentősebb, ahol 192 foglalkozás és 6219 munkakör létezik; egy-egy foglalkozáshoz átlag 32 munkakör tartozik. E számok tükrében az is­kolában oktatott szakmák szá­ma — az üzemek, vállalatok speciális igényeit szemlélve — valóban csekélynek tűnhet. Egyértelmű azonban, hogy az oktatás a viszonylagos stabili­tásra törekedve képtelen a nagyszámú munkakör specifi­kumait, a képzés tartalmának meghatározásakor maradékta­lanul figyelembe venni. Éppen ezért olyan szakmák oktatása a cél, melyekben a tanulók­nak, a korszerű szakmai isme­retek elsajátításán túl, a szak­mai átrétegződéshez szükséges képességeit is lehet fejleszteni. Az oktatásfejlesztésben általá­nos az a vélemény, hogy egy, a mainál átfogóbb szakmai felkészítés, műszaki-technikai alapképzés a jelenleginél op­timálisabb összhangot valósíta­na meg az általános és szak­mai képzés között. A konver­tálható szakmai tudás kiala­kítása során kulcskérdés az alapozó képzés. Ez nem csu­pán a szakmacsoportonkénti általános technikai felkészítést igényli, hanem az általános műveltség színvonalának je­lentős emelését is: elképzelhe­tetlen korszerű, alkotó-innova­tív szakemberek képzése meg­­­felelő általános műveltség hiá­nyában. A szakmák nyitottabb meg­határozása módot ad a munka­erő hatékonyabb mobilizáció­jára. Az utóbbi években ör­vendetes módon gyarapodó alapszakmák esetében már egy-egy foglalkozási csoportra irányul a szakmai felkészítés. Ilyen alapszakma például a közlekedés-gépszerelő, az elekt­­rolakatos, a mechanikai­ mű­szerész, a ruhakészítő. A leg­nagyobb hagyománnyal ren­delkező gépi forgácsoló alap­szakma esetében a „leágazó” szakmák száma három — esz­tergályos, köszörűs, marós —, ami nyolc foglalkozásban közel nyolcvan munkakörben teszi lehetővé a szakmai fejlődést. Együtt vagy külön ? Üzemeinkben a gyártmány­­összetétel néhány év alatt szinte teljesen átalakul, s a létrehozott termékekkel együtt változik a termelésben részt vevő ember szaktudása is. Napjainkban még a jól kép­zett munkaerő esetében i­s a többszöri pályamódosításra, át­képzésre kell felkészülnünk. Egy-egy szakma, szakmunka tartalmának további szűkítése a lehetséges munkakörök szá­mának csökkenését, túlzott specializációt eredményezne. Ezért tekinthető progresszív­­nek és időtállónak a széles alapú szakmai képzés koncep­ciója, s a szakmák vertikális és horizontális közeledése. A tár­sadalmi­ és­­gazdasági feltétele­ket figyelembe véve jelenleg az üzemi-vállalati munkaerő-gazdálkodás érdekeit leghaté­konyabban a munkahelyi spe­­cializációban, az üzemi okta­tásban-továbbképzésben érvé­nyesítheti. Az a felismerés, hogy a szak­emberigények jelentős hánya­dának kielégítésére mód és le­hetőség van a gazdasági szer­vezeteken belül, azt eredmé­nyezte, hogy kialakulóban van a szakmai képzés egy­­újabb általános formája, a vállalati­­üzemi oktatás. Ezek az isko­larendszerhez lazán kapcsoló­dó intézmények a munkásto­vábbképzés, vezetőképzés mel­lett közművelődési funkciókat is betölthetnek. Nem tűnhet véletlennek, hogy a kiemelke­dő eredményeket elérő nagy­­vállalatok részéről — a Cse­pel Művekben, a Medicornál, a Bábolnai Állami Gazdaság­ban — határozott törekvés nyilvánul meg az üzemi okta­tási rendszer kiépítésére. Bár az iskolai szakképzés irányítási rendszerének integ­rálódása folyamatban van, vál­lalati kísérletek mégis — ki­fejezve az oktatási rendszer iránti elégedetlenséget" — tö­rekednek a függetlenségre. Azonban ez a vállalatokon be­lüli hatékony foglalkoztatáson túl már nem jelenti a dolgo­zók által megszerzett kvalifi­káció széles körű elismerését, sőt esetenként indokolatlan specializációhoz is vezet. Ha ez a közeljövőben nem kerül rendezésre, úgy a munkaerő felkészítésének sajátos, haté­konynak nem nevezhető ket­tős rendszere alakulhat ki az iskolai és üzemi szakképzés merev elkülönülése által. A társadalmi munkamegosz­tás jelenlegi rendszere egyér­telműen igényli a munkaerő különböző profilok, szakmák szerinti felkészítését. A szak­mák számának csökkenése, a széles alapú képzés a szakmun­kások előtt a szakmai fejlő­dés tág lehetőségeit nyithatja meg. Az alapszakmák számá­nak további növekedésével a vállalatoknál elősegíthető a hatékony és differenciált fog­lalkoztatás. Ez azonban azt igényli, hogy a dinamikus vál­lalati kísérletek ösztönzésre és együttműködő partnerre talál­janak a közoktatásfejlesztés fo­lyamatában. Dr. Benedek András Szerda, 1981. június 10. Magyar Nemzet ­ Egy zsák Állítom, hogy negyvenéves, kétgyermekes jóbarátom nem kleptomániás, lopós termé­szetű ember, gyermekkora óta se barackot, se tojást, de még dinnyét sem csent, nemrég mégis bűnbe esett: négy hó­nappal ezelőtt, egy vasárnap este Pesten, a Szamuely­ utca egyik félhomályos lépcsőházá­ból „elemeit” másfél zsák ki­tűnő hejőcsabai cementet! Heteken át kacérkodott a furcsa gondolattal, tehát volt ideje megfontoltan, minden váratlan, zavaró mozzanatra körültekintően felkészülni, majd rendhagyó cselekedetét izzadva, görnyedve végrehaj­tani ... Mivel én sem vagyok építőipari szakértő, még ke­vésbé anyagbeszerző, halvány fogalmam sincs, hogy a ba­rátom milyen értékű holmit „szerzett” a IX. kerületi In­gatlankezelő Vállalat és a JAVSZER nemtörődömségé­nek a kihasználásával, azt vi­szont együtt sejtjük, hogy ez a „csoki cementje” nem dönti anyagi romlásba a lakásfel­újításokat végző kerületi in­tézményt és a társult „bedol­gozókat” ... A súlyos, félmázsás papír­zsákokat­­ a szállítómunkások még tavaly, december elején ömlesztették le a 127 lakásos bérház belső lépcsőházának a kövezetére az ott heverő sza­lagparketta-csomagok, sze­méttel és törmelékkel zsúfolt papírdobozok omlatag koszo­rújába. Mivel az első és a belső lépcsőházban napkelté­től napnyugtáig naponta több százan mászkálnak, s néme­lyek az éjszakai órákban bo­torkálnak haza, az értékes nyersanyagot hónapokon át mindenki megadóan kerülget­te, egyesek a félhomályban bele is botlottak és nagyokat káromkodtak. Az IKV mester­emberei és a JAVSZER gáz­szerelői egy cseppet sem iz­ cement... gatták magukat miatta, de a régi lakók sem, mert ők már felújított, korszerűsített lakás­ban élnek . . . Jóbarátom — izgatott hang­vételű elbeszélése, már-már bűntudatos vallomása szerint — attól félvén, hogy egy kó­bor idegen kiviszi a lépcsőház­ból a senkinek sem fontos kincset, azott a bizonyos va­sárnapon, még kapuzárás előtt a negyedik emeletről csende­sen lesompolygott a földszint­re és gyors mozdulatokkal öb­lös sportszatyrába dugta a nehéz cementes zsákokat... Aztán hetekig feszült vára­kozásban élt, minden kis csen­getésre riadtan reagált, mert — becsületes, naiv lélekkel — attól tartott, hogy valami fel­jelentésféle nyomán a rend­őrség nála is érdeklődni fog a zsákok hollétéről... Szabá­lyosan gyötrődött, hogy med­dig tartogassa, esetleg hol és mennyiért „dobja piacra” könnyen szerzett, több száz fo­rintot érő zsákmányát. Mivel a jó cementet ott­honában az égvilágon semmire sem tudta és tudta használni, arra kért, hogy valamiképpen szabadítsam meg az idegesítő szerzeménytől, amelyet se februárban, se márciusban, s egyáltalán eleddig senki sem keresett! Felhatalmazott an­nak közhírré tételére, hogy az első jelentkezőnek ingyen adja oda a „lopott holmit” .. . Azaz­hogy mégsem: ha a IX. ke­rületi Ingatlankezelő Vállalat, vagy a JAVSZER igazgatója keresné fel elsőként, akkor nekik dupla áron adja vissza az értékes zsákokat, elvégre gondosan, pokrócba csavartan hónapokig őrizte a konyhai ruhásláda mélyén . . . Barátom lakáscímét a szerkesztőségben,­­ egy zárt borítékban helyez­tem el, név feltüntetése nél­kül ... (mókus—pallag) k Építkezés, tatarozás, lakásfelújítás előtt keresse fel a Budapesti TÜZÉP Vállalat nyílás­záró bázistelepét. Budapest, XVIII., Pestlőrinc, Honvéd u. 90. Tel.: 585-816. A bázistelepen különféle típusú és méretű HAGYOMÁNYOS ÉS KORSZERŰ HAZAI ÉS IMPORT ajtók — ablakok teljes körű választékát kínálja a vállalat. Igénye szerint kiválasztott nyílászárók a helyszínen megvásárolhatók. 7 Bolondulásig II. Vesszőfutás És Magdolna útnak indult: — A verés elől menekültem — mentegeti magát —, sosem fogom megbocsátani neki, hogy a nővérszállásra és az albérleteimbe nem vihettem magammal a drága kicsi lá­nyaimat! A fiatalasszony ugyanis haj­léktalannak mondta magát és ideiglenesen állami gondozás­ba adta a gyerekeket. A két kislány hol az egyik, hol a másik szülőnél töltötte a hét­­végét. Néhány hónap múltán a nevelőotthon igazgatója fel­hívta a gyámhatóság figyel­mét az anya valószínűsíthe­tően rendhagyó magatartásá­ra. Mint az igazgatónő írja, a gyerekek eleinte szívesen mentek az édesapjukkal ki­menőre, ám egy idő után, amikor az édesanyjuktól visz­­szajöttek, mind gyakrabban hangoztatták, hogy nem sze­retik az apjukat, mert az go­nosz ember. Az igazgatónő ekképp ösz­­szegezte véleményét: „Nevelői véleményünk: az édesanyát tapasztalataink alapján nem az igazi anyai szeretet vezeti a gyermekei nevelésében, hanem az apjuk meggyűlöltetése, a bosszú.” Súlyos szavak, amelyek alighanem önmagukban is megkérdőjelezik a nevelésre való alkalmasságot. Per után per Pedig a házastársak ekkor még csupán a válóperi ítéletet tartották a kezükben, amely szerint az anya joga és köte­lessége a gyerekek nevelése. Magdolna a különös vándor­lás után egy napon két lányá­val és az élettársával vissza­költözött a közös tulajdonban levő házba. És ekkor elszaba­dult a pokol. E különös pokol­járás első lépéseként a fiatal­­asszony jogi képviselője fel­szólította Ferenc munkáltató­ját, hogy mielőbb egészítse ki a tartásdíjban mutatkozó két (!) forint elmaradást. Majd azt közölte a volt férj mun­káltatójával, hogy ügyfelének" semmi köze nincs a közös la­kás építésére felvett vállalati kölcsönhöz. Levelek, felszólí­tások, válaszlevelek. Elkezdő­dött a hadakozás, a lakásért, a vesszőfutás az igazságért. Viták, veszekedések, vereke­dések, és feljelentések sora­koznak az akták között, ame­lyekben mindig Ferenc az erőszakos, a kötekedő, az ösz­­szeférhetetlen, akivel nem le­het egy fedél alatt élni. Perek a lakásért (amelyek­ben Magdolna kizárólagos la­­káshasználatra jelenti be igé­nyét, Ferenc pedig tulajdon­joga alapján ötvenszázalékos megosztást kér), perek a lát­hatásért, perek az életért. Mi­vel kettő mindig több, mint egy, minden tárgyaláson Fe­renc kényszerül védekező ál­lásba. És megszólaltak a ta­núk. Még Magdolna apja is szót kért a bíróságon, pedig őt (mint hozzátartozót) még a törvény sem bírhatná szóra, önként elmondta pártatlan véleményét, amely szerint lá­nya és az új férj boldogságát csak a volt házastárs zavarja. Bár Ferenccel ritkán találko­zott, de jól tudja, hogy ez az apa még a köszönést is ki akarja kényszeríteni lányai­ból. Megerősítette véleményét nevelőotthon igazgatója, meghallgatták Ferenc tanúit is, véleményük azonban­­ nem nyitotta fel Iustitia istenasz­­szony szemét. Per után per következett, amelynek során a feleket el­meszakértői vizsgálatnak ve­tették alá. Az összeférhetet­lennek minősített Ferencről ez áll a szakvéleményben: „In­tellektuális színvonala jó, egyezkedési magatartást kere­ső, szorgalmas, törekvő, nem agresszív alkat.” Részlet a tárgyalási jegyző­könyvből, amelyben Magdolna volt a felperesi helyzetben: „A felperes a tárgyalás vé­gére teljesen rendezetlen ma­gatartást tanúsít. Nyilatkoza­tai összefüggéstelenek.” Egyébként Magdolna is egészséges. A tárgyalást elna­polták, az ottani perpatvarok száma ezután sem csökkent. A felekről újabb elmeorvosi vizsgálat készült. A szakér­tő Ferencről megállapította, hogy normális élethelyzetben normálisan viselkedik, részé­ről az osztott lakáshasználat­nak nincs személyiségvonásai­ban rejlő akadálya. A szak­­vélemény szerint az osztott lakáshasználatot Magdolna, megfontolásból eredő, előny­szerzésre törekvő magatartása motiválja. Ugyanezen ok gá­tolja a láthatás előírásainak magatartását is. Nem mutatja az arcát A gyerekekről az áll a szak­véleményben, hogy személyi­ségükben számos vonás utal arra, az apjuk ellen nevelik őket. Ennek nyomait terhelő­kig viselik. Leckeszerűen is­métlik a betanított szöveget: — Apu miatt kerültünk al­bérletbe! Apu gonosz! A test­véremet a pincébe zárta! Apu kitépte anyuci haját! Személyiségükben infantilis vonások tapasztalhatók, sőt az idősebb kislány (alig valami­vel túl a hatodik élet évén), az egyoldalú nevelés miatt, személyiségében súlyosan ká­rosodott. Időközben részítélet szüle­tett a lakás osztott használa­táról, amely szerint egy szo­bát, a mellékhelyiségek (étke­ző, kamra) kizárólagos hasz­nálatával Ferenc lakhat. Mag­dolna két szoba kizárólagos és a folyosóról nyíló mellékhe­lyiségek közös használójának mondhatja magát. A fellebbe­zést követően a másodfokú bí­róság ismételten megállapítot­ta, hogy az együttlakás konf­liktusait a fiatalasszony ma­gatartása okozza, és mivel a lakás műszakilag megosztha­tó (más megoldás aligha kép­zelhető el) helyben hagyva az első fokú ítéletet, az osztott lakáshasználat mellett dön­tött. Az ítélet tehát megszületett, jogerőre emelkedett, csak a peres felek érezték úgy, hogy zátonyra futott az igazság. Segélykérő levelek fogalma­zódtak ezekben a hónapokban. Az igazság azonban csak nem akarta megmutatni az arcát.. Magdolna még Ferenc mun­káltatójához is beadványt írt, amelyben öt ember (időköz­ben második házasságából is született egy gyerek) zaklatá­sával, feljelentgetésével vá­dolta Ferencet. Megkérdője­lezte a közös lakás építésére adott kölcsön megadásának helyességét: ......utána néztek, milyen embernek segítenek? Honnan vannak ennek az em­bernek evőeszközei, poharai, elektromos felszerelései a pin­céjében?” Választ sem várva, önmaga adott feleletet. Mun­kahelyi lopással vádolta egy­kori férjét. Magdolna bejelen­tését kivizsgálták, vádaskodá­sa alaptalannak bizonyult. Közben újabb beadványok perek, verekedések színezték a hétköznapokat. Magdolna, volt férje viselkedésére hivat­kozva, ismét az ingatlan ki­zárólagos használatát kérte. Közben újabb beadványok, perek, verekedések színezték a hétköznapokat. Magdolna, volt férje viselkedésére hi­vatkozva, ismét az ingatlan kizárólagos használatát kér­te. Időközben megérkezett a végrehajtási lap, amely már a mellékhelyiségek közös hasz­nálatáról volt kiállítva. Fe­renc, az első- és másodfokú bíróság kizárólagos ítéletére hivatkozva fellebbezett Nem­­sokkal később értesítést ka­pott, amely azt tudatja vele, hogy a kerületi bíróság vég­zéssel kijavította saját ítéletét. Ferenc nem hitt abban, hogy a kezében levő valamennyi papíron elírták az ítéletet. Másra gyanakodott. Ezért Magdolna jogi képviselője magánvádas pert indított elle­ne. Ferenc a lakás ötven-öt­­ven százalékos megosztására és költségek felerészbeni vise­lésére tett ajánlatot. Az asz­­szony is egyezségi ajánlattal állt elő. A két elképzelés ez­úttal sem találkozott. Vert helyzetben Ferenc ismét verekedésbe keveredett Magdolnával és an­nak második férjével. Ezúttal is az egyedülálló férfi volt az erősebb, ketten állították, hogy az ő viselkedése miatt került sor tettlegességre. A történet újabb perrel folyta­tódott. A bíróság egyesítette a verekedés miatt induló és az asszony jogi képviselője által indított magánvádas pert. Fe­renc a büntető bíróság kizá­rását kérte, mert szavai sze­rint a bíró megsértette őt, és kizavarta a teremből. Az el­hangzott szavak nem bizo­nyíthatók, ám később a bíró maga ismerte el a hibát, így a kerületi bíróságot kizárták az ügyből. A verekedés miatt ezúttal csak Ferenc elmeorvosi vizs­gálatára került sor. Részlet az igazságügyi elmeszakértő meg­állapításaiból : „Emészti magát a gyerekek miatt. Van egy egész dossziéja, ami tele van válási papírokkal, gyermekel­helyezés, birtokháborítás stb. ügyekkel. Úgy gondolja, hogy a bíróság is elfogult a fele­sége irányában. Munkáját sze­reti, munkahelyén konfliktu­sai nincsenek, többször kapott kitüntetést.—-----­Hangoztatja, hogy­ felesége rosszindulatú, rágalmazó, vá­daskodó magatartású. Kötet­nyi anyagot gyűjtött össze azokból az iratanyagokból, melyek feleségének alaptalan feljelentgetéseivel függnek össze. Üldöztetéses­ megkáro­­síttatások téveszmés túlzásai lazán rendszereződnek. Véle­ménye szerint feltételezhető, hogy feleségével a hatóság összejátszik. Kifejezetten per­lekedő beállítottságú. Hangoz­tatja, hogy felesége sorozatos feljelengetései miatt már ki­merült. Belátja, hogy helyes volna ideggondozóhoz fordul­ni. Üldöztetéses túlzásaira vo­natkozóan azonban belátásra nem bírható.” A szakértő megállapította még, hogy Ferenc téveszmés túlértékelési készsége az 1977 óta alakult ki, az azóta bekö­vetkezett személyiségfejlődés­sel van összefüggésben. Rend­szeres ideggondozói kezelésre és hathatós szociális támoga­tásra lenne szüksége. A harminchárom éves férfi tehát reménytelen helyzetbe került, így kétségbeesett küz­delembe kezdett az igazáért. Császár Nagy László

Next