Magyar Nemzet, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

* Világot teremtők Magyar rövid film •összeállítás Méltatlanul mellőzött műfaj — a népszerű-tudományos film — alkotásaiból láthat válogatást ezen a héten a néző. A Világot teremtők sorozat György István munkásságát tekinti át az 1963-ban készült A tánc eredete című filmtől az idén befejezett A hegedűig, György Istvánt a művészetek vonzzák, s azok a művészek, akik anyagukból önálló, figyelemre érdemes, egyéni világot teremtenek. Filmjeik szóljanak bár a fazekasság eredetéről (Az agyag művészete), az orosz ikonfestészetről (Rubljov) vagy egy művészetlélektani kísérletről (inspiratio) — elsősorban színvonalas fényképezésükkel ragadják meg a nézőt, s a rendező biztos anyagismeretéről tanúskodnak. A válogatás arról is tudósít, hogy miként szorul vissza filmjeiben a korábbi munkáiban még gyakorta túltengő narrátorszöveg s adta át a helyét a látványnak, a képnek. Ebből a szempontból különösképpen az Inspiratio és A hegedű jelent kellemes élményt; az előbbi egy Pendereczkimű ihletésére festett képeket, mutat be, az utóbbi egy idős hegedűkészítő-mester műhelyébe kalauzolja el a film nézőjét. A György István munkásságát bemutató válogatás nyilvánvalóan önkényes, s bizonyára kimaradtak belőle értékes munkák. Mégis jelzi azonban, hogy a MAFILM közművelődési stúdióiban olyan filmek készülnek, amelyek az eddiginél több figyelmet, nagyobb nyilvánosságot érdemelnének. Vértessy Péter Ratataplan Maurizio Nichetti harmincegy éves volt, amikor ezt a filmet forgatta. Fontos megjegyezni ezt az adatot, ugyanis a rendező életkora is sok mindent megmagyaráz, vagy legalábbis kulcsot ad a film megértéséhez. A Ratataplan ugyanis olyan fiatalos, „kócos” alkotás, amely végletes szenvedélyeket kavar: lehet őszintén felháborodni rajta s lehet rajongani érte. A tavaszi budapesti olasz filmhét közönsége is két táborra szakadt a vetítések után, Nichettit szidták és dicsérték egyszerre. . Előítéletek nélkül kell nézni a Ratataplant, hagyni kell, hogy a film hamvassága hasson nézőjére, el kell merülni abban a furcsa világban, amelyet bemutat, s amelyben nem a hétköznapok földhözragadt logikája irányítja az eseményeket. Szürreális ez a világ, s nem kis szerepet játszik benne a nonszensz, a szabad aszszociáció, a képek, ötletek tervszerűtlen, de mégis sajátos — kifacsart logikájú — áramlása. A film hőse — akit a rendező maga alakít — a börleszk őstípusát testesíti meg: kopaszodó, pamacsbajszú, jelentéktelen emberke, aki ellen fellázadnak a tárgyak, a hétköznapi élet helyzetei, s akinek mégis — csodával határos módon — mesés szerencséje van: csodaszert, rokkantakat gyógyító elixírt talál fel, s a film végére megtalálja a hozzá illő szerelmest is. Felszabadult bolondozás és különös költészet lebegi be ezt az olasz filmet, amely — noha tán nem is áll szándékában — ,fontos dolgokat mond el az ember hétköznapi harcairól, örömeiről. (A filmet a stúdiómozik vetítik.) u. p. ...és megint dühbe jövünk Bud Spencer és Terence Hill a garancia, hogy az ... és megint dühbe jövünk című filmre elővételben elkeljenek a jegyek és a jegyüzérek is busás haszonra számíthassanak. Ám a főszereplők személyén kívül a floridai táj, Miami luxuseleganciája, játékkaszinói, sport- és lóversenypályái, agárversenyei, tragacskocsi-viadalai, félkarú banditái és teljes értékű gengszterei, rulett-, bakkara- és pókercsatái biztosítják háttérként a hangulatot, a látvány izgalmát. A történetről fölösleges bármit is mondani ... Amiről viszont érdemes beszámolni, az a pofonpárba,sok tökéletes, már-már balettba illő koreográfiája. A kaszkadőrcsapat páratlan produkciót hajt végre. Két pofon sohasem hasonlít egymásra, és egyetlenegy dákó olyan gegsorozatot indít el, amelyet nehéz felülmúlni. A korábbi, ehhez hasonló kalandfilmekkel ellentétben, a verekedés itt nem öncélú: itt a jó igenis elnyeri jutalmát, a rossznak pedig bűnhődnie kell, méghozzá horgok, egyenesek, lengő ütések tüzében. Sergio Corbucci rendező szakmai tökélyre fejlesztette, hogyan lehet művészi elrendezésben ripityára törni egy útmenti bodegát, miként lehet teflonsütővel, rulettasztallal komponált ütleget osztani, flippergéppel, széklábbal igazságot szolgáltatni, s néhány jópofa delfinnel szórakoztatni úgy a nézőt, hogy az előre sejthető fordulatok ne süppedjenek az unalom mocsarába. A vállalkozás mindenesetre sikerrel járt. (Bds) Lidérces álmok Mikolaj Srebrnynek, az érzékeny lelkű fiúnak kamaszéveiről, személyiségének lassú formálódásáról szól ez a színes, lengyel film, Wojciech Marczewski műve. . A századfordulón, ám annak minden zűrzavarától távol, egy kis galíciai faluban él Mikolaj, haladó nézetei miatt nyugdíjazott tanár apja féltő gondoskodásában. Tízesztendős korában édesanyja érte jön, s a fiút a városi főgimnáziumba viszi. Szállása pedig a részeges, kicsapongó nagybácsinál lesz ezentúl. Galícia akkor még a Monarchiához tartozik, az iskola nevelési elvei pedig mindenben megegyeznek a fiúi nevelés császári ideáljával, nagyszerű alakításában. A rendező az első kockától az utolsóig Mikolaj szemével vezeti az operatőrt, a néző csak azt szemlélheti Mikolaj világából, amit önmaga is látott. A falu szellemeket idéző bolond asszonyát, akinek tébolyult szavaitól hánykolódó, rossz álom, s nehéz ébredés jön a gyerekre. A papa nyugodt, csendes arcát, almát hámozó kezét, s a sülő almahéj illatozását, az apai ház békéjét. Az iskola korlátolt, ízig-vérig hivatalnok igazgatóját, fanatikus hitoktatóját, idegbeteg, nevetést parancsoló tanárát. A nyomasztó titkokat és borzalmakat rejtő iskolán kívül a kétes egzisztenciáid anyai rokonságot, a fülledt, rideg, bigottan vallásos, a tanárok mániákusak, autokraták. A film hangulata Musilt idézi, a Törless iskolaéveit. Erénye a következetes látásmód, s telitalálata a fiatal Mikolaj — Tomász Hudziec erotikus asszonyokat, a városi családot. Konokul következetes, kicsit buja, kicsit titokzatos, szép filmet csinált Marczewski. i. \Jan jvir V'ik i`i Csütörtök, 1981. októberr 1. Múzeumi és műemléki hónap Magángyűjtemények kincsei Makón nyitják meg október 2-án a múzeumi és műemléki hónapot, ahol ez alkalommal új múzeumot is avatnak. A felszabadulás óta épített második, új közgyűjteményünkben „Makó 700 éve” címmel állandó kiállítást mutatnak be, amely az Árpád-kortól a szocialista építés kezdetéig kíséri figyelemmel a forradalmi hagyományokban gazdag város történetét. ..Erdei Ferenc közöttünk” címmel a rendezők külön fejezetet szentelnek a város nagy fia munkásságának. A huszadik múzeumi és műemléki hónap rendezvényeit szerdán a Fészek Klubban megtartott sajtótájékoztatón ismertette dr. Kovács Tibor, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi osztályának vezetője és Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója. A hónap eseményeinek élére ezúttal egy központi kiállítást helyeztek: a Magyar Nemzeti Galériában október 15-én nyílik meg a Válogatás magyar magángyűjteményekből című tárlat. Hasonlóan nagyszabású kiállítás a hazai magángyűjtemények anyagából utoljára 1902-ben volt. A kiemelkedő értékek, mint például a XV. századi magyar gótikus szobrászat remekének, a bárkai Katalin- Szobornak, vagy Lorenzo Lottó és Paris Bodone egy-egy alkotásának bemutatása mellett helyet kapnak a tárlaton a hazai műgyűjtés történetét reprezentáló diarabok is. Ugyancsak nagy eseménye a magyar múzeumügynek, hogy Egerben október 16-tól ismét megnyílik a kéntár. „A fémművesség kezdetei” címmel Pécsett a János Pannonius Múzeumban október 24-től, Székesfehérvárott perus az 1050-es évek magyar műve- NAPLÓ Dokumentumok 1956—1957 történetéből címmel, a Kossuth Kiadónál, október végén megjelenik az a kötet, amely az 1956 júliusa és 1957 júniusa közötti időszak legfontosabb állami, párt- és tömegszervezeti dokumentumait gyűjti össze, közli a Magyar Forradalmi Munkásmozgalom című tanulmánykötet egyes fejezeteit is, s jegyzeteket is fűz az anyaghoz. Már kapható A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956—1962 című kötet. Farkas György festőművész 70. születésnapja alkalmából kiállítás nyitik szülővárosában, Debrecenben a Medgyessy-teremben október 1-én, délután 5 órakor. A tárlat két hétig tekinthető meg. Drégely László mintegy 60 festményéből és grafikájából több kiállítás nyílik az NSZK-ban. Az első október 4-én Schwalbach am Frankfurtban, a városháza kiállítótermében, Eifert János fotóművésznek, a Búvár folyóirat munkatársának több mint száz fotójából kiállítás nyílt meg a szibériai Omszk városában, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében. A színházak csütörtöki műsora Erkel Színház: Parasztbecsület — Bajazzók (Bérletszünet, 7) — Nemzeti Színház: Repülési kísérlet (7) — Népszínház-Várszínház: A végítélet napja (7) — Madách Színház: Sorsválasztók (D. bér, 7) — Vígszínház: A sanda bohóc (7) — Pesti Színház: Protestánsok (7) — Fővárosi Operettszínház: Leányvásár (7) — Zsebszínház: Lola Blau (fél 8) — Thália Színház: Csak semmi szenzáció! (7) — József Attila Színház: Pajzán históriák (7) — Vidám Színpad: Maszlag (7) — Radnóti Miklós Színpad: Kosztolányi-est (7) — Állami Bábszínház a Népköztársaság útján: A fából faragott királyfi (Petruska) (fél 8) — a Jókai téren: A bűvös tűzszerszám (de. 10) . — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkusz ’81 (du. fél 4) —• Zeneakadémiia: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara és énekkara (Bartók-bérlet 2. fél 8). ' Szeretettel meghívjuk BÖDY IRÉN Munkácsy- és SZOT-díjas textiltervező művészés • • EÖRY MIKLÓS keramikus művész kiállítására a Budavári Iparművészeti Boltba (Budapest I., Őri utca 26—28.) A kékfestő lakástextiliák és a kerámiakészlet a kiállítás ideje alatt (október 2—11.) a helyszínen megvásárolhatók. Budapesti Művészeti Hetek BARTÓK jegyében indult el a hangversenyévad az elmúlt hét péntekjén. A centenárium dús és színes ünnepi eseményeihez képest ez a nyitó hangverseny kevéssé volt hivalkodó: nem tüntették ki jelenlétükkel protokolláris személyiségek, elmaradt a sok éve megszokott ünnepi szónoklat és az Erkel Színház bejáratánál éktelenkedő sérült lépcsőlér.Járat éppenséggel nem keltett megilletődést az érkezőkben. Vannak azonban események, amelyeket éppen az a körülmény tesz különösen értékessé, hogy nem emelkednek az élet megszokott szintje fölé. Az Erkel Színház nézőtere megtelik Bartók, Ferencsik és Kocsis neve vonzására, s ez minden protokolláris csillogásnál többet árul el zenei életünk eredményeiről. Elsősorban azt, hogy Bartók Béla — másképpen, de lényegében úgy, ahogy ő maga kívánta — „végleg hazaérkezett”, ismerői és hívei, értői és rajongói körébe. De jelképe ez a hangverseny annak is, hogy Bartók legilletékesebb előadói ma itt, Magyarországon találhatók, műveinek hiteles megszólaltatásához nincs szükség külföldi virtuózok importálására. Ennek jóleső tudatában érezhettük valamennyien igazi ünnepnek — ünnepi külsőségek nélkül is — az Állami Hangversenyzenekar évadnyitó Bartók-estjét. A Táncszvit előadásánál a karmester a mű homogén és heterogén mivolta, egységes koncepciója és sokfélesége között választhat. Ferencsik János a sokféleségen belül az egység felmutatására vállalkozott, színesen és rugalmasan váltva hangot a démoni-drámai, valamint a mozdulat grafikus rajzában elmélyülő részletek között, beszédesen emlékeztetve a színpadi Bartók-művek reminiszcenciáira éppúgy, mint a népzenei források ihletére. KOCSIS ZOLTÁN a Harmadik zongoraverseny első tételében ingadozni látszott ,az új tempó-, agogika- és hangzásbeli felfogás, valamint a romantikus koncepció között. A második tétel mély és igaz vallomás hangján szólalt meg előadásában,a finálé pedig egyesítette magában a zongorajáték bravúrját és a formálás logikáját. Lefegyverző ékesszólása e tétel különféle megoldási kísérletei között valódi telitalálatot jelent. A húros hangszerekre, ütőkre és celestára írott Zene elmélyült, áhítatos és minden részletében nagyszerűen megoldott előadása még Ferencsik János közismerten kiváló Bartók-produkciói sorából is kiemelkedett. GESZTY SYLVIA dalestjén ismét részesei lehettünk mindannak, amit vendégünk kivételes muzikalitása, műsorválasztásának igényessége és hangjának töretlen szépsége nyújtani tud a bensőséges élménynek. Ismét felfedezhettük, milyen közvetlenül, minden áttétel nélkül válik dallammá egy-egy költői verssor az énekesnő képzeletében, és milyen kiművelt énektechnikával, olykor már-már valamely hangszer megszólaltatására emlékeztető, csalhatatlan biztonsággal formálja meg ezeket a dallamokat. Művészi kifejezésének talán egyedüli korlátozója nem mindenkor érthető a szövegartikulációja: Duparc finom és poétikus dalaiból például úgyszólván semmit sem lehetett érteni és magyar szövegei is — főként Bartók Falun című sorozatában — olykor mesterkéltnek hatottak. Ez egyébként nyilván egyenes következményea zenei interpretáció helyenkénti mesterkéltségének, annak a „népiesett" előadási szodornak, amelynek a ráadásképpen megszólaltatott Kodály-dal („Ne búsuljon senki menyecskéje ’) is példája volt. Bartók Ady-dalai ezzel szemben nemcsak tiszta szövegkiejtéssel, de Ady lírájának nemes és őszinte átélésével szólaltak meg, ami éppenséggel nem könnyű feladat. Amikor Bartók szopránhangra megkomponálta ezt a hamisítatlan férfilírát (amelyben a költő mindenkor egyes szám első személyben szól), bizonyára nem gondolt az énekeseknek arra az íratlan törvényére, hogy ,,férfidalt” nő éppoly kevéssé tűzhet műsorára, mint ahogy például az Asszonyszerelem című Schumann-dalciklust nem adhatja elő férfiénekes. A költői tartalom és a zenét megszólaltató egyéniség e sajátos ellentmondása teszi oly problematikussá e, dalok előadását — annak egyéb nehézségeiről nem is szólva. Kétszeres tehát Geszty Sylvia érdeme, amiért nem-' csak hogy merte, de tudta is méltóképpen felidézni Bartók öt Ady-dalát. Richard Strauss hat dalával fejezte be produkcióját, bizonyára jól tudva, milyen kiválóan alkalmas a magas regiszterben elbűvölően fénylő hangja és előadásának harmatos finomságú lírája e dalok remek előadására. Ugyancsak költői szépségű volt a ráadásképpen megszólaltatott Lisztdal : Ha álmom mély, Seiya Nirashima kísérte zongorán az énekesnőt, a japán pianisták stílusbeli, zenei és technikai problémát nem ismerő bravúrjával. INDIAI ZENE hangzott el vasárnap este a Vigadóban, a Nemzetközi Zenei Tanács budapesti konferenciáinak első napján. A nem mindennapi hangverseny természetesen nemcsak a hazai és külföldi zenei szakemberek érdeklődésére számíthatott: a Vigadó nagytermét megtöltő közönség fogékonyan reagált az ázsiai zene különleges ingereire, a különleges hangszerek sajátságos effektusaira éppúgy, mint az indiai művészek imponáló egyeiségére, az ősi dallamok és a rögtönző képzelet vibráló kettősségének varázsos szuggesztivitására. Talán, ha nem olyan lenyűgöző virtuózok szólaltatják meg e különleges hangszereket — a szitáit, sarangit és dobot —, mint Arvind Parikh, Sultan Khan és Mohamed Ahmed Khan, nehezebben ragad magával ennek az ősi művészetnek más szellemi léptékre beállított gazdagsága, az időt más érzékkel mérő, nagy lélekzetű epikája, kifogyhatatlan variációs leleménye, sajátos dramaturgiája. Másfajta arányokhoz és hangzásvilághoz szokott ízlésünket azonban e tüneményes hangszervirtuózok éppúgy megnyerték, mint Kishori Parikh és Poorvi Parikh vokális művészete. Pándi Máriásné INDUL A CSALÁDI PROGRAM! Szombatonként , a Marcibányi téri Új Tükör Szabadidő Központban Első alkalommal, október 3-án du. 3-tól Pelle Józsefné főzési tanácsadója kempingezőknek Gépkocsikarbantartás — barkács bemutató A Gabi-Mami programja: rongy babakészítés, babaruhavarrás Az Ez a Divat programja: kötöttáru - bemutató divattanácsadás Paudits Béla szórakoztató műsora Mindenkit szeretettel vár a Marcibányi téri Művelődési Központi Bp., Marcibányi tér 5 a.