Magyar Nemzet, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-09 / 288. szám
8 Mapai Nemzet _______________________________________________________________________________________________________________________ ____________________________________ Hormon meddőség és terhesség ellen A nőorvosok gyakran hangoztatnak egy mondást, amely közhely ugyan, de igaz: a nők mindenre képesek, egyszer azért, hogy teherbe essenek, máskor azért, hogy nem kívánt terhességüktől megszabaduljanak. A közelmúltból származó hormonkutatási eredmények most arról számolnak be, hogy sikerült olyan agyi hormont, illetőleg annak szintetikus analógját előállítani, amely sok esetben alkalmas arra, hogy a nőknek ezt a sokszor hangoztatott vágyát segítsen megvalósítani. Roger Guillemin és Andrew Schally Nobel-díjat kapott azért, mert a közti agyból — éspedig annak hipotalamusz nevű területéből — olyan speciális hormont állított elő, amely mindkét nem nemihormon-termelését szabályozza és éppen ezért kulcsszerepet tölt be a serdülő kor hormonális folyamatainak elindításában, illetőleg a ciklusosan jelentkező peteérés kiváltásában. Ma egyértelműen bizonyítottnak tekinthető, hogy az emlős nemi mirigyek, a herék és a petefészkek spermium-, illetőleg petesejttermelése hármas önszabályozó hormonális reguláció következménye. E hármast az agy hipotalamusz nevű képlete, az agyfüggelék elülső lebenye és a cél-, illetőleg végrehajtószerv, a herék, illetőleg a petefészkek képviselik. E hármasból az agyfüggelék ún. gonadotrop hormonjai, valamint a herék és a petefészkek hormonjai ismeretesek voltak. A hipotalamusz Szabályozó hormonjai, amelyeket szerte a világon releasing hormonoknak hívnak, viszont csak az utolsó évtizedben váltak ismertté. E hormonokat kezdetben igen körülményes módon vágóhídi állatok hekatombáinak köztiagyából vonták ki, hogy azután kellő tisztítás után meghatározhassák kémiai szerkezetüket. Kiderült, hogy aminosavakból szőtt peptidről van szó. E peptid tekintetében meglepő módon nem találtak különbséget a különböző emlősök között, de a hím és a nőstény között sem. Talán kuriózumként érdemes megemlíteni még azt is, hogy az élővilág számos más hormonja nagymértékben hasonlít e releasing hormonokhoz, sőt egész primitív élőlények, amilyen például a sörélesztő is, tartalmaznak peptideket, amelyek meghökkentően hasonlítanak, sőt majdnem azonosak az emberi releasing hormonokkal. Ez a tény is amellett bizonyít, hogy az ilyesfajta őshormonok kulcsszerepet tölthettek be a színes élővilág számos speciesének kialakulásában. Rövid éltű Az agyfüggelék fölé rendelt hipotalamikus releasing hormonokra jellemző, hogy kérészéltűek, tehát nagyon hamar bomlanak és éppen ezért hamar elvesztik hatásukat. Ahhoz tehát, hogy élettani jelentőségüket meghatározzák, esetleges diagnosztikus vagy terápiás lehetőségeiket felmérjék, célszerű volt olyan szintetikus analógokat előállítani, amelyek hosszabb éltűek és így alkalmasak e vizsgálatok elvégzésére. A természetes hipotalamikus releasing hormon 10 aminosavben áll. Az NSZK Frankfurt é. M. melletti Hoechst gyárában számos mind aminosav összetételben, mind térbeli szerkezetben az eredetihez hasonló szintetikus analógot állítottak elő. Ezek között az e*tink, amit HOE 766-tal jelöltek jelentősen hosszabb életű,rmot a természetes hormon, de tulajdonságai szempontjából nevezik az eredetivel abban, hogy szájon keresztül nem adható, mert a gyomorban elbomlana, s éppen ezért csak injekció formájában, vagy — mint később kiderült — az orrnyálkahártyába permetezve adagolható. A szintetikus analóg hatékonyságát L. Fraser patkányokon igazolta. Fehérjéről lévén szó, speciális releasing hormonellenes antitesteket termeltetett és miután ezeket beadta a kísérleti állatoknak, olyan immunreakcióra került sor, amelyben a specifikus antitestek a releasing hormont megkötötték, és így hatástalanná tették. Az eredmény az volt, hogy a patkányok petefészkei és heréi elsorvadtak, annak bizonyítékául, hogy az analóg szintetikus hormon lényegében ugyanazt a hatást fejti ki, mint természetes őse. Fordított kísérletben a releasing hormon közvetlen hatását tengerimalacok elülső szemkamrájába ültetett hereszöveten is meg lehet figyelni, mert az a befecskendezett releasing hormon mennyiségétől függően mutatott gyors növekedést. Hiány vagy többlet? Ismételt reprodukálható vizsgálati eredmények amellett szólnak, hogy a köztiagy hipotalamuszának speciális idegsejtjei állandóan termelnek releasing Hormont, de azt csak hatvan, illetőleg Százhúsz percenként pulzáló jelleggel ürítik ki magukból. A releasing hormon hatására egyszeri akut kísérletben érzékeny módszerekkel bizonyítható, hogy a hármas fogat második tagja, az agyfüggelék mellső lebenye serkentő hormonokat ürít a vérbe, de az is, hogy a harmadik tag, a végrehajtó vagy célszervben, például a petefészekben jellegzetes hormonális reakciókra és peteérési változásokra kerül sor. Jelentős, különbségek akkor mutatkoztak, ha a szintetikus analóg hormont nem fiziológiás, tehát a természeteshez hasonló mennyiségben adagolták, hanem amikor annak a sokszorosát adták, tehát úgynevezett suprafiziológiás mennyiséget fecskendeztek be. Amíg a fiziológiás mennyiség hatására a nemileg éretlen patkányoknál beindult a herékben a spermiumokat, a petefészekben a petesejteket érlelő hormonális körforgás, tehát a hímek termékenyítésre, a nőstények megtermékenyülésre váltak képessé, addig az ilyen fiziológiás adagoknak tíz-, illetőleg ötvenszeresétől, a szuprafiziológiás adagtól a már nemileg érett patkányokban meddőséget lehetett létrehozni, mert az önszabályozó mechanizmus egyensúlya felborult. R. Geiger professzor Frankfurtban elvégzett vizsgálatai szerint a HOE 766-os jelzésű monopeptid (tehát a tíz aminosavat tartalmazó természetes hormon helyett kilenc aminosav volt benne) úgy birkán, mint más kísérleti állatokon azonos adagban a természetesnek húsz—ötvenszeres hatását fejtette ki. Ha ezt az anyagot napi 5—20 mikrogramm mennyiségben százhúsz napon át nőstény majmoknak fecskendezte be, nem került sor ovulációra, tehát szükségképpen terhességre sem. Viszont a szer elhagyása után az ovuláció ismét helyreállt, tehát a hatás nem maradandó. Hasonló adagtól hím kutyák heréi és prosztatája hathónapos kezelés hatására sorvadtak, hogy azután a szer elhagyása után gyorsan normalizálódjanak. Ezek a kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy a szintetikus releasing hormonanalóg biztos hatású fogamzásgátló. Ahhoz azonban, hogy gyakorlati szempontból is szóba jöhessen, egyszerűen kell tudni alkalmazni és igazolni kell, hogy hosszú ideig tartó alkalmazás ellenére sincsen súlyos, vagy éppenséggel viszszafordíthatatlan mellékhatása. Az eddig elvégzett kísérletek szerint igazolódott, hogy az injekciós adagolás helyett megbízható eredményt lehet elérni azzal, hogy az anyagot az orrnyálkahártyára permetezik, mert a permetből a hatóanyag tíz százaléka felszívódik. Amikor az anyagot radioaktív izotóppal nyomjelezték, kiderült, hogy még a visszérbe való fecskendezés után is hamar kiürült a vérből és a májban, a vesében halmozódik fel. Itt viszonylag gyorsan bomlik, tehát viszonylag jól és megbízhatóan adagolható. Elképzelhető tehát, hogy ez a szintetikus analóg nonapeptid idővel talán értékes alternatívát jelenthet a ma rendelkezésre álló, szájon keresztül szedett fogamzásgátló tabletták spektrumában. Hatékonysága állatkísérletben igazolt, igazolt az is, hogy igen-igen kicsi adagok alkalmasak a peteérés gátlására és az is, hogy ez az anyag megfelelő permetező berendezéssel az orrnyálkahártyára juttatva könnyen alkalmazható. Természetesen ahhoz, hogy széles körű alkalmazására sor kerülhessen, még több éves klinikai kipróbálásra van szükség. Rejtett heréjűség ellen A releasing hormonok, illetőleg a náluk hosszabb élettartamú és nagyobb hatású szintetikus analógonjainak embergyógyászati alkalmazására néhány speciális hormonális eredetű meddőség kezelésén kívül, a rejtett here- jűség kezelésében is lehet jelentősége. Normális körülmények között a fiúmagzatok heréi még az anyaméhen belül, a terhesség legvégén vagy közvetlenül a szülés után leszállnak a herezacskóba. Ilyenkor szokás rejtett heréjűségről vagy kriptorchizmusról beszélni. A gyermekorvosok és urológusok tapasztalatai szerint legalább a második év végéig kívánatos, hogy a herék leszálljanak a herezacskóba, mert ellenkező esetben férfikorban ezeknél a normális közösülési képesség ellenére meddőségre kerülhet sor. A herék leszállása azoknak a herehormonoknak a hatására jön létre, amelyek az agyfüggelékben termelt gonadotropin hormonok ingerhatására termelődnek. Miután igazolódott, hogy a gyermeki agyfüggelék különlegesen érzékeny a hipotalamikus releaising hormonokra, kísérletet tettek egy enyhébb hatású analóg segítségével arra, hogy a hasüregben maradt heréket a herezacskóba való leszállásra bírják. Az eredmények azt mutatták, hogy ha az anya a megfelelő időben és menynyiségben az orrnyálkahártyára permetezte ezt az anyagot, a kisfiúk felénél a hasban rejtett herék leszálltak a herezacskóba. Mindez anélkül következett be, hogy fájdalmas injekciókra, vagy műtétre lett volna szükség. A női vagy férfiúi meddőség szintetikus analóg releasing hormonokkal való kezelésével kapcsolatos lehetőségei még most állnak kidolgozás alatt. E téren jellegzetes különbségek mutathatók ki férfiak és nők között. A ma rendelkezésre álló adatok azonban már egyértelműen amellett bizonyítanak, hogy úgy a férfi, mint a női hormonális eredetű meddőség megszüntetésére új hatásos szer kínálkozik. A hipotalamikus releasing hormonkutatás rövid életű története is bizonyíték arra, hogy a molekuláris biológia, a molekuláris kémia fejlődése mennyi új, eddig ismeretlen olyan élettani rejtélyt oldhat meg, amelynek ismereté- ben az orvos bajmegállapító és gyógyító tevékenysége egyaránt gazdagodhat. Dr. Szendei Ádám A KÖZELGŐ ÚJÉV hajnalán lesz 10 esztendeje, hogy 72. életévében hirtelen eltávozott körünkből az élettan Kossuthdíjas tudósa, Tangl Harald professzor, aki kutatási eredményeit éppoly mesterien ültette át a gyakorlatba, mint amilyen szenvedéllyel ismertette azt szóban és írásban a tudomány iránt érdeklődőknek. Búcsúztatásán méltán hangzott el róla a találó megállapítás: „Tangl Harald kezében a tudomány művészetté nemesült.” Ám ugyanígy művészetté fejlesztette nagyszámú népszerű előadásában, könyvében és cikkében a tudományos ismeretterjesztő tevékenységet is, amit a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat legnagyobb kitüntetésével, a Bugát Pál Emlékéremmel jutalmazott. December 15-én Herceghalmon az Állattenyésztési Kutató Intézetben — amelynek 1960-tól nyugalomba vonulásáig, 1969-ig igazgatója volt — felavatják szobrát és a munkásságát megörökítő , állandó emlékkiállítást. Ez alkalomból idézzük most fel — ha csak nagy vonásokban is — életpályájának oly gazdag eredményeit. Természettudományos érdeklődésére már diákéveiben nagy hatással volt édesapjának, Tangl Ferenc akadémikusnak úttörő jelentőségű fiziológiai munkássága az anyagcsere, a táplálkozásélettan s az energiaforgalom terén. Korai önképző tanulmányainak, búvárkodó megfigyeléseinek tapasztalatait hosszú naplófeljegyzéseiben rögzíti. E fennmaradt diákköri írásai éles megfigyelő- és következtetőkészségéről, az élettani problémák iránti bámulatraméltó fogékonyságáról, s nem utolsósorban remek stílusérzékéről tanúskodnak. Bár apját — aki majdani kutatóhelyének, az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomásnak első igazgatója volt — tizenhét éves korában elvesztette, lankadatlan ambícióval tört a maga elé tűzött tudományos célok felé. 1924- ben avatták doktorrá a budapesti orvosi karon, ahol 1935- ig az Élettani Tanszéken kutatóként dolgozott. Ekkor hívták meg az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Intézetbe foadjunktusnak, melynek 1946-tól főigazgatója lett. Ez az intézet 1950-ben osztályként olvadt be az akkor megszervezett, több más osztályt is egyesítő Állattenyésztési Kutató Intézetbe, amelyet 1960-tól nyugalomba vonulásáig, 1969-ig igazgatóként vezetett. Azután tudományos tanácsadóként tovább segítette az ott folyó kutatásokat. Közben megszervezte az Agrártudományi Egyetemen 1950- ben az Állatélettani Tanszéket, s azt 4 éven át vezette, majd lemondott, hogy teljes munkaidejét a kutatásnak szentelhesse. KUTATÁSI EREDMÉNYEIRŐL — melyek 210 dolgozatban 11-féle nyelven jelentek meg — e rövid megemlékezésben nehéz volna teljes képet adni. A belső elválasztású mirigyek működésének, a hormonoknak, vitaminoknak, antibiotikumoknak állattenyésztési alkalmazásán túl vizsgálatai kiterjedtek a takarmányok tápértékének megőrzésére is. A felszabadulás után munkaidejének jelentős részét arra fordította, hogy miként lehetne a pillangósok tartósításakor jelentkező nagyfokú fehérje-, keményítőérték- és karotinveszteséget csökkenteni. Munkatársaival kidolgozta azokat a módszereket, melyekkel silózáskor a veszteség a lehető legkisebbre csökkenthető, így a zöldszénakészítés hidegségáramlásos berendezését is, mellyel a renden szárított szénához képest 25—30 százalékkal nagyobb emészthető fehérjetartalmat, és ötszörte több karotintartalmat lehet a szénaszárításkor elérni. A fehérjehiány csökkentésére karbamid-adagolással végzett eredményes kísérleteket szarvasmarháknál. Igen jelentősek a sertések és szarvasmarhák súlygyarapodásának növelése érdekében végzett hormon- és vitaminfelhasználási kísérletei is. Kimutatta, hogy a B 2 vitamin etetésével s ugyanakkor A-j-D-vitamin- és kalciuminjekcióval sikeresen lehet csökött malacokat és bárányokat felnevelni a húsellátás növelése érdekében. Munkatársaival olyan eljárást dolgozott ki, amellyel gazdaságosan lehet Bj-vitaminkészítményt takarmányozási célra előállítani; ezt az eljárást az ipar ma is használja. Hazánkban elsőként foglalkozott továbbá az antibiotikumoknak a takarmányozásban való felhasználásával. Igen jelentősek még a májetetésnek a csibék növekedésére és a tyúkok tojáshozamára, a különböző takarmányok hatásának a nagy libamájak kialakulására, az élesztőetetés és a zöldtakarmány pépesítésének előnyére, a sertések étvágyát befolyásoló tényezőkre, a borjúhizlalás megjavítására és az algatermesztésre vonatkozó kutatásai is. TÖBB NAGYJELENTŐSÉGŰ szakkönyvet írt említett tanulmányain kívül. Közülük legkiemelkedőbb a Háziállatok élettana című egyetemi tankönyv (1953). Német és lengyel nyelven is megjelent a kutatásairól szóló A vitaminok, hormonok és antibiotikumok szerepe az állattenyésztésben (1956). A környezet szerepe háziállataink életfolyamataiban (1965) című szakkönyvében ismertetett kísérleti megfigyeléseivel az állatviselkedéstan környezeti összefüggéseinek tapasztalatait törekedett az állattenyésztés gyakorlati hasznára alkalmazni. Tudományos munkásságáért 1952-ben nyerte el a mezőgazdasági tudományok kandidátusi, majd 1955-ben a doktori fokozatát is. 1957-ben a mezőgazdaság fejlesztése érdekében végzett tevékenységéért Kossuth-díjat kapott. 1969-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. A Tudományos Minősítő Bizottság Állattenyésztők és Állatorvosok Szakbizottságának elnökévé választották. Tagja volt a Tudományos Akadémia Állattenyésztési Bizottságnak. AZON HALADÓ GONDOLKODÁSÚ tudósok közé tartozott Tangl Harald, akik már a harmincas években célul tűzték ki a tudományos eredmények vonzó módon való megismertetését a nép körében. Már a harmincas évek közepétől aktívan vett részt a Természettudományi Társulat munkájában, sok érdekes előadást tartott, népszerű cikkeket írt a Természettudományi Közlönyben és a régi Búvár folyóiratban. Ekkor jelentek meg első ismeretterjesztő kötetei is a Franklin Társulat népszerű Búvár Könyvek sorozatában a hormonokról és a vitaminokról. Ezt követik a felszabadulás utáni népszerű könyvei: A táplálkozás (1962), a Vitaminok és az állat (1968), és a Fogamzásszabályozás (1969) címűek. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkájába már a megalakuláskor, 1953-ban nagy lendülettel kapcsolódott be. Sorra tartja élvezetes ismeretterjesztő előadásait üzemekben, gazdaságokban, TIT- klubokban és a rádióban. Négyszáznál több cikke jelenik meg a napilapok tudományos rovataiban és a tudományos ismeretterjesztő folyóiratokban. Közülük az Élet és Tudomány és Az Egészség című lapok szerkesztő bizottságainak tagja, a Búvár folyóiratnak pedig 1968-tól haláláig (1972) szerkesztő bizottsági elnöke volt. 1956-ban választották meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Biológiai Választmányának elnökévé. Tíz évvel halála után méltán állítanak számára örök emléket követőt abban az intézetben, amelynek hírnevéért, eredményeiért s mindezzel a magyar mezőgazdaság fejlesztése'’ érdekében oly sokat tett. De a szoboravatáson és emlékkiállításon túl az emlékezés mécslángja gyűljön e kegyeletes évfordulón mindazok szívében, akik népszerű előadásait hallgatták, érdekes cikkeit olvasták, hisz ő a biológiai ismeretek közkinccsé tételének művészetében is sokat és maradandót alkotott. Nagyszerű példamutatása örök útitársként ösztönözte követőit a gyakorlati eredményű kutatások fejlesztésében csakúgy, mint a színvonalas közművelés odaadó szolgálatában. Dicső emlékét a túlélők így őrizhetik meg a hozzá legméltóbban. Dr. Lányi György Emlékezés Tangl Haraldra Szerda, 1981. december 9. EZÜST-ARANY ' jGfácsonytVásár y\ ^december 12-13-án V j HÓ HírtTÉIAPÓ MSlíl! I Artvíg -AmórKtAmÁKismmi! \ ' Ha szombaton jönnek el, lesz: V | r, \ 9 tdl Megleprítt parádé címmel ! ^ v&i~ 10 tdl Ajándék ét fenyófadísz készítés /■ v J 16-tól. CsiU majom és barátai -y utána ki WALT DISNEY csodálatos mesefilmjeinek vetítése III I II 30-tól; Táncház kicsinyeknek 4k 16 30-tól. A KALAKA együttes és / /w TM - Levente Péter műsora