Magyar Nemzet, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-02 / 51. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Márciusi napok Legszívesebben azt a címet adnám ennek az írásnak: Búcsú a téltől. Semmiről se írnék nagyobb kedvvel, mint erről a búcsúról, csak tudnánk már mögöttünk végleg a zord, fagyos időket, a szelet, a havat, a fagyot és a zúzmarát, a csúszós utakat és a hosszú tél sok más kellemetlenségét. Március van, tegnap kezdődött a meteorológiai tavasz, de ennek nem sok jele mutatkozik: rajtunk a télikabát, a sál és az égbolt sem tavasziasan derűs fölöttünk. Ritkán adódik ilyen hosszan tartó, kemény tél, mint ez az idei. Már novemberben vacogtunk, decemberben hóviharok kavarogtak, januárban húsz fokig süllyedt a hőmérő, de néhol még hidegebbet is mértek. A februárban sem telt sok örömünk. Milyen lesz a most kezdődő március? Meghozza a várva várt tavaszt? Reméljük. Az ember ilyenkor a biztató jeleket kutatja, s akad is ilyen bőven. Tavaszt ígérnek a csattogó metszőollók , a ligetekben, parkokban sürgölődő gereblyés hadak, megkezdődött a nagytakarítás. A hétvégi kertekben füstölnek a meggyújtott száraz levélkupacok. Olvasom, hogy a Fővárosi Kertészeti Vállalat 25 ezer virágzó növényt ültet ki március első heteiben a város tereire: árvácskát, tulipánt, cinerámát és muskátlit. (Csak nehogy visszatérjenek az éjszakai fagyok, a reggeli zúzmarák!) Mire a hivatalos tavasz is ránk köszönt, már újabb 22 ezer tavaszi virág pompázik a tereken. A kő- és betonvázák is felébrednek és ezerszám kerülnek beléjük a tarka nyíló virágok. Biztató jelek érkeznek a földekről is: mindenütt megkezdődött a határban a munka. Az üvegházakból már fóliák alá kerülnek a palánták, s a földbe a korai vetésű növények magvak Ahol a talaj megengedi, dolgoznak a traktorok. Bár a pacsirták még nem szólaltak meg, de a nyitnikék már énekel és jelez: itt a tavasz! Márciusi napok, pattanó rügyek, nagy nekikészülődések, reményteli várakozások, bokrosodó vetések, fűben, fában, virágban duzzadó új életnedvek! Sokasodnak a jelek, elolvadnak a jegek is a kis vizeken, árulják már a hóvirágot, és egy nap megjelenik majd az ibolya, s végleg elűzik a fagyot és a hideget a márciusi napok. Az iskolából kihallani az énekszót, mindannyiunk kívánságát. „Süss fel nap! Illés Sándor Könyvsors így, télvégeken, immár huszonötödször biztatta az érdeklődőket a szakirodalom olvasására a mezőgazdasági könyvhónap. Mely rendezvénysorozataival és könyvkiállításaival — vásáraival — most épp negyedszázados ünnepét ülte, s zárja azt e napokban. Az idén a kiadványokban szereplő témakörök skálája ismét imponálóan széles volt: belefértek a legelvontabb tudományos kérdéseket taglaló kötetek csakúgy, mint a gyakorlat számára írt praktikus mondandók. Az evolúció genetikai alapjai, a röntgendiagnosztika és az élelmiszer-biokémia mellett az energiatakarékos talajművelési módszerekhez, a melléktermékek felhasználásához is adott tanácsok, javaslatok, vélemények. Nem feledkezve meg a háztájiban munkálkodókról, a kiskerttulajdonosokról, a hétvégi telkek művelőiről sem, a korszerű baromfi- és nyúltenyésztésről, a gomba- és zöldségtermesztésről írottak nekik segítenek eligazodni. S gondolva a virágcserépnyi „földtulajdonosokra” is — a magyarul első ízben most megjelent kaktuszokról szóló fajtaismertetővel. És ki kétlené, hogy az ínyencek számára bizonyára vonzó sajtok könyve, fűszerek könyve, sőt a kávé és a kávézás története mellett, sokan érdeklődhettek a helyes vállalati stratégia iránt is ... Hiszen kockázatvállaló, újat kereső szándékok közepette, nem egy vállalat, gyakorló nagyüzem vezetője tudja: a termelés irányítása sokszor igencsak hasonlatos egy jól szervezett hadműveleti akcióhoz. Az idén összesen négyszázezer példányban ötven új kiadvány látott napvilágot. Közülük harminckettő a mezőgazdasági, tizennyolc pedig a társkiadók gondozásában. S amikor a könyvtárnyi könyvtömegben böngészve találkozunk díszfákról, cserjékről, parkokról, erdőkről, vadászatról, halászatról, sőt horgászásról szóló — hol könynyedén csevegő, hol tudományosan közelítő — ismeretanyaggal, megértjük az esztendőnkénti, ismétlődő, több tízmillió forintos szakkönyvforgalmat. Mert a szakkultúra ugyan — csakúgy, mint az irodalmi kultúra — nem árucikk, ám a nyomtatott kötetek árán, a forgalom mennyiségén jól mérhető az egyre erősödő érdeklődés. Habent sua fata libelli — a könyveknek sorsuk van, tartja a régi szólás. S biztosak lehetünk abban: az egyre táguló ismeretanyag könyvforgatásra kötelez. Nem hagyva az értékes kiadványokat a könyvtárak mélyén porosodni. Bedő Ildikó Szovjet-lengyel tárgyalások: a Jezsnyev és Jaruzelski vezeti a két küldöttséget A külpolitikai helyzet KÖVETKEZTETÉSEKET próbálnak levonni a megfigyelők Alexander Haig legutóbbi beszédéből, amellyel az amerikai külpolitika egyes vonatkozásait igyekezett megmagyarázni. Az elemzők feltűnőnek tartják, hogy a State Department vezetője egyetlen szóval sem említette a szovjet—amerikai kapcsolatok legfontosabb kérdését, a fegyverzetcsökkentési tárgyalások szükségességét, illetve az azokra vonatkozó washingtoni elképzeléseket. Ehelyett Haig azt bizonygatta, az Egyesült Államoknak egyaránt fejlesztenie kell hagyományos és nukleáris fegyverzetét. Érintett ellenben más témákat, s a többi között stratégiai fontosságúnak nevezte az amerikai—kínai együttműködést Peking ismert Vietnam- és szovjetellenes politikája miatt. Kitért a lengyelországi fejleményekre és megismételte, hogy a Szovjetuniót kell ,,megbüntetni", a szankciók azonban szerinte csak akkor lehetnek hatásosak, ha az egész Nyugat közösen lép fel. A leghatásosabbnak a pénzügyi téren hozott intézkedéseket nevezte Haig. A nyugati partnerek azonban a bejelentett korlátozások ellenére is vonakodnak minden tekintetben követni Washington politikáját. Ez tűnt ki Gerhardt Baum nyugatnémet belügyminiszter nyilatkozatából, amelyet a Der Spiegel legújabb száma közölt. Kijelentette: Nyugat-Európának félreérthetetlenül az amerikai kormány tudomására kell hozni, hogy nem hajlandó követni az Egyesült Államokat a fegyverkezési verseny újabb, példátlan fordulójában, mivel az már olyan csillagászati méreteket ölt, amely összeomlással fenyegeti az egyes országok gazdaságát. Ezért az enyhülési politika esélyei sokkal jobbak, mint sokan gondolják — fűzte hozzá —, s ilyen helyzetben csak egyetlen kivezető út van: a tárgyalásokés a megegyezés. Hasonló szellemben fejtette ki véleményét Willy Brandt, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke. Hangoztatta: az Egyesült Államoknak a hatalmas hadikiadások miatt támadt óriási költségvetési deficitje a világgazdaság helyzetének további romlását idézheti elő. A politikus névre szólóan Weinbergernek címezte a bírálatát, amely szerint „teljes őrültség” volt az amerikai hadügyminiszter részéről megkísérelni, hogy elhitesse:A hadikiadások a gazdasági válság leküzdésének útját jelentik. Weinberger egyébként bejelentette, az első negyven MX interkontinentális rakétát a Minuteman-rakéták számára korábban készített silóban helyezik el, hogy ne kelljen várni 1984-ig az MX-programmal. BIZALMATLANSÁGOT ébresztett a Közel-Keleten az amerikai hadügyminiszternek egy másik kijelentése; eszerint közvetetten igazolódott, hogy az Egyesült Államok F— 16-os vadászgépeket és Hawk-rakétákat készül eladni Jordániának. A hadügyminiszter az ABC televíziónak adott interjújában a Közel-Keleten tett látogatására utalt vissza, s azt mondta, Husszein király szívesen venne amerikai fegyvereket. A szemleírók azonban emlékeztetnek, hogy Weinberger jordániai útját követően Begin levélben tiltakozott a fegyverszállítások terve és a hadügyminiszter ,,Izrael-ellenes” kijelentései miatt. A Pentagon vezetője most azt fejtegette, Tel Aviv érdekében akarja „szélesíteni az Egyesült Államok barátainak körét” a Közel-Keleten, s főként arra próbálta rábeszélni a jordániai uralkodót, hogy tartózkodjék a Szovjetunióval való katonai együttműködéstől. Husszein azonban, ellentétben Weinbergerrel, az átfogó rendezést tekinti célnak a térségben, nem pedig a Washington által erőltetett szovjetellenes stratégiai felkészülést. Fogadás a Kremlben Moszkvából jelenti az MTI Katonai tiszteletadással köszöntötték Moszkvában, a vnukovói repülőtéren a Lengyel Népköztársaság párt- és állami küldöttségét, amely Wojciech Jaruzelskinek, a LEMP KB első titkárának, a Minisztertanács elnökének vezetésével hétfőn délben érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Az ünnepi díszbe öltözött repülőtéren a lengyel vendégeket elsőnek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke köszöntötte. Megjelent a pártos állami küldöttség fogadására az SZKP KB Politikai Bizottságának több tagja: Jurij Andropov, Konsztantyin Csernyenko, Andrej Gromiko, Nyikolaj Tyihonov, Dmitrij Usztyinov. Ott volt Konsztantyin Ruszakov, a KB titkára, továbbá Nyikolaj Talszin miniszterelnök-helyettes, a szovjet kormány számos tagja, az SZKP KB több felelős munkatársa. Megjelent a vendégek fogadására Nyikolaj Ogarkov marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese és több más miniszterhelyettes. A lengyel delegáció tagjai: Roman Malinowski, az Egyesült Parasztpárt főbizottsága elnökségének elnöke, miniszterelnök-helyettes, Edward Kowalczyk, a Demokrata Párt Központi Bizottságának elnöke, miniszterelnök-helyettes, Józef Czyrek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB PB tagja, a LEMP Központi Bizottságának titkára, külügyminiszter, Zbigniew Messner, a LEMP KB PB tagja, a LEMP katowicei vajdasági pártbizottságának első titkára, Florian Siwicki vezérezredes, a LEMP KB PB póttagja, nemzetvédelmi miniszterhelyettes, Marian Wozniak, a LEMP KB PB póttagja, a LEMP KB titkára. Janusz Obodouiski miniszterelnök-helyettes. Tagja a küldöttségnek Kazimierz Olszewski, a Lengyel Népköztársaság moszkvai nagykövete. A küldöttséget tanácsadók és szakértők csoportja kíséri. , A lengyel párt- és kormányküldöttség tagjai hétfőn Wojciech Jaruzelskinek a vezetésével megkoszorúzta a Leninmauzóleumot és az ismeretlen katonának a Kreml falánál levő sírját. A delegáció virágot helyezett el a kiemelkedő párt- és állami vezető, Feliksz Dzerzsinszkij sírján, és Rokosszovszkij marsallnak a Kreml falában levő urnájánál is. Hétfőn Moszkvában megkezdődtek a szovjet—lengyel megbeszélések. A megbeszélésen szovjet részről részt vesz Leonyid Brezsnyev. A lengyel párt- és kormánykül döttséget Wojciech Jaruzelski vezeti. Leonyid Brezsnyev és Wojciech Jaruzelski hétfői megbeszélésén szovjet részről jelen volt Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök és több más szovjet vezető. Lengyel részről ott voltak a párt- és állami küldöttség tagjai. Brezsnyev tájékoztatást adott arról, hogyan valósítják meg a Szovjetunióban az SZKP XXVI. kongresszusának határozatait. Jaruzelski értékelte a Lengyelországban kialakult helyzetet, tájékoztatást adott a LEMP Központi Bizottsága VII. teljes ülésének eredményeiről. Az ülés, mint mondotta, meghatározta a párt egységéért, a néphatalom megszilárdításáért, a szocializmus pozícióinak erősítéséért vívott harc legfőbb feladatait. Aláhúzta: a lengyel nép határozottan erősíteni akarja megbonthatatlan barátságát a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés többi tagállamával, a béke és a szocializmus érdekében, az európai stabilitás megőrzése, a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében. A felek részletesen áttekintették a kétoldalú szovjet— lengyel kapcsolatok helyzetét és távlatait. E kapcsolatok alapja a szocialista internacionalizmus, az alapvető érdekek és célok egysége, az elvtársi szolidaritás és a kölcsönös segítség. Megállapodtak abban, hogy további konkrét intézkedéseket tesznek a két ország gazdasági-kereskedelmi,s kulturális kapcsolatainak bővítésére. A Szovjetunió és Lengyelország — hangoztatták a tárgyaláson — elutasítja az imperialista diktátumodat, megteszi a szükséges intézkedéseket a háborús fenyegetés csökkentésére, a béke megerősítésére és az enyhülés elmélyítésére. Ami a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat illeti, a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság továbbra is fejleszteni kívánja azokat minden országgal az egyenlőség, a kölcsönös előnyök, a gazdasági célszerűség alapján. Az időszerű nemzetközi kérdések áttekintése során Brezsnyev és Jaruzelski annak a véleményének adott, kifejezést, hogy a jelenlegi, igen komoly nemzetközi helyzet minden eddiginél jobban megköveteli a szocialista közösség országainak egységét, valamennyi békeszerető erő összefogását annak érdekében, hogy leküzdjék a konfrontációt, véget vessenek a fegyverkezési hajszának, visszaverjék a militarizmus és a háború erőit. A tanulságok levonása Hétfőn Moszkvában az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány vacsorát adott a Wojciech Jaruzelski vezetésével a szovjet fővárosban tartózkodó lengyel párt- és állami küldöttség tiszteletére. Leonyid Brezsnyev hétfőn a Kremlben a lengyel párt- és kormányküldöttség tiszteletére adott vacsorán pohárköszöntőt mondott. Ebben kijelentette: „Találkozónk rendkívül fontos és felelősségteljes időpontban jött létre. Egyrészt a bonyolult, mondhatjuk, drámaian nehéz lengyel ügyek következtében fontos ez a pillanat, másrészt a nemzetközi események menete is fontosságát igazolja. Teljes megértéssel fogadtuk a tájékoztatást lengyel barátainknak arról a nemzeti döntéséről, hogy megvédik a néphatalmat, lehűtik az indulatokat, hogy kivezetik az országot az elhúzódó, kínzó válságból. Kellő időben születtek ezek az intézkedések. Ha a kommunisták utat engedtek volna az ellenforradalomnak, ha a szocializmust ellenségei fékevesztett támadásai martalékául dobták volna, az veszélybe sodorta volna Lengyelország jövőjét, Európa és az egész világ stabilitását. A történtek keserű tanulságul szolgálnak, de a kommunisták képesek tanulni. Természetes a Lengyel Egyesült Munkáspártnak és a vele szövetséges pártoknak az a törekvése, hogy megtisztítsák a szocialista építés gyakorlatát minden rárakódott, de a szocializmus természetétől idegen elemtől. Törvényszerű az önök törekvése, hogy helyreállítsák a munkásosztály pártjának vezető szerepét, az a hosszú távra szóló elhatározásuk, hogy a dolgozók politkai aktivitásának növelésére, a népi tömegek összeforrottságára, erősítésére törekednek. Az igazi demokrácia fejlesztése nemhogy gyengítené a szocializmust,, éppen ellenkezőleg: mérhetetlenül megsokszorozza erejét — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. Gazdasági segítség Lengyelország ma nehéz helyzetben van. Az anarchia, a káosz és a terror hullámai nem csillapodnak le egyik pillanatról a másikra. Az imperialista hatalmak és elsősorban az Egyesült Államok a jogot és az erkölcsöt lábbal tiporva fokozzák Lengyelországra gyakorolt nyomásukat, újabb megpróbáltatásoknak és viszontagságoknak akarják kitenni a lengyeleket. De senki sem számíthat arra, hogy a szocializmus nem fogja megvédelmezni magát. Megvédelmezi, mégpedig teljes határozottsággal. Már a jelenlegi bonyolult helyzetben is látható a kedvezőbb jövőt ígérő holnap. Mi mindazzal, amivel tudtuk, segítettük a szocialista Lengyelországot. Segíteni fogjuk a jövőben is — s ezek nem pusztán szavak. Kétségtelen, hogy mindkét országnak javára válnak az általunk kidolgozott gazdasági együttműködési tervek. Ezek kiterjednek a nyersanyagforrások hasznosítására, s az ipar legfontosabb ágainak fejlesztésére is. Kedvezők lehetőségeink a kapcsolatok szélesítésére a mezőgazdaság területén. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság erőfeszítései szorosan kapcsolódnak a szocialista közösség keretein belül folyó munkához. Itt elsősorban a kölcsönös gazdasági kapcsolatok szintjének emelésére és minőségének javítására gondolok. A szocialista közösség nem valamiféle elszigetelt politikai földrész. A szocializmus eredményei az egész emberiséget gazdagítják. A szocializmus része a modern civilizációnak. Érthető tehát, ha a szocialista országok nem határolják el magukat a világ valamennyi népét nyugtalanító kérdésektől. Ezek közül pedig a legfontosabb : hogyan védhető meg a béke. A Szovjetunióban az emberek egyöntetű véleményt vallanak arról, hogy mire törekedjünk a fegyverkezésre vagy leszerelésre. Mi a kellő szinten tartjuk fegyveres erőink fiarckészségét, számításba vesszük a biztonságunkat fenyegető veszélyeket. Ez azonban kényszer szülte intéz.ko-