Magyar Nemzet, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

Szerda, 1982. november 24. Az előadóművészet mai helyzete Beszélgetés Nagy Attilával . Jelenleg mintegy ezerhá­romszáz színész van Magyar­­országon és százötven előadó­művészi engedéllyel rendelke­ző előadóművész. A színészek közül vagy háromszázan fog­lalkoznak versmondással is. Hinné-e, hogy egyetlen szín­házi évadban megközelítően tizennyolcezer, egész estét­ be­töltő, önálló verses program hangzik el? Ezeket az adatokat Nagy Attila Jászai-díjas színművész­től, a Színházművészeti Szö­vetség színésztagozatának el­nökétől hallom. — Mivel magyarázza mégis, hogy e nagy számok ellené­re is az előadóművészeknek, illetve az előadói esteket adó színészeknek a köre viszony­lag szűk? — Nem könnyű az előadó­művészek dolga, nehéz a szín­padra jutás. Ha a Filharmó­nia vagy az Országos Ren­dező Iroda hivatalos engedé­lyével rendelkezik is valaki, kevés kivételtől eltekintve sa­ját magának kell megszervez­nie színpadra lépését. — Nincs szervezett állami fórum az előadóművészek fog­lalkoztatásának összefogására, irányítására? — Sajnos, nincs. Az emlí­tett mintegy háromszáz szí­nész és előadóművész mind­egyike rendelkezik olyan kva­litásokkal, amelyektől „kisüt a Nap”. A­­százötven előadómű­vész közül azonban csak ti­zenöt-húsz olyan van, aki ténylegesen fellépésekből él. A többi az előadóművészetet „alkalmi tevékenységként” gyakorolja. Hiányzik a tehet­séges, de még névtelen fiatal művészek pályára segítése. Ugyanakkor hiányzik a bel­ső kommunikáció és egyben az összehasonlítás lehetősége is a művészek között. Nincs központi nyilvántartás. Az egész tevékenység búvópatak­jelleget visel. Jómagam is gyakran csak annak a mű­vésznek az estjéről szerzek tu­domást, aki valamilyen formá­ban megkeres. — Mit tesznek a színházon kívüli kulturális fórumok, például a kultúrházak az elő­adóművészek foglalkoztatása érdekében? — Sokszor a kultúrházak keresik meg a művészeket és kérik fel őket olyan műsor előadására, amely beleillesz­kedik folyamatos programjuk­ba. Sajnos azonban, e házak igazgatói-előadói sem ismerik mindig mindazoknak a nevét, akik erre érdemesek. Az ün­nepélyekre, társadalmi fóru­mokra meghívott versmondók köre ugyancsak nehezen bő­vül. — Mit lehetne tenni mégis annak érdekében, hogy több, ma még névtelen előadómű­vész is szóhoz juthasson? — Új munkamódszert kez­deményezünk, amelynek segít­ségével a fiatal, pályakezdő kollégáinkat megpróbáljuk át­segíteni a kezdeti holtponton, hallgatósághoz juttatván őket. Előadóművészek, akik már na­gyobb gyakorlattal rendelkez­nek és a nézők elfogadták művészetüket, nevüket adják olyan estékhez, ahol a bemu­tatkozó fiatal művészekkel együtt lépnek föl. Ez a tisz­tességes „árukapcsolás” még morálisan is javíthatja a mű­vészek közötti kapcsolatokat. — Sikeres kezdeményezés volt korábban az előadómű­vészek részvétele a fiatalok irodalomtanításában is.­­ Egyre több alkalommal vonják be művészeinket rend­hagyó irodalomórák tartásá­nak formájában az iskolások irodalomtanításának segítésé­be. Ilyen alkalom volt pél­dául a XI. kerületi iskolák­ban Szentpál Mónika irányí­tásával folytatott iskolaműsor­­tevékenység és ennek Színház az iskolában címmel két év­vel ezelőtt megrendezett or­szágos seregszemléje. — Mi jelentene igazi előre­lépést az előadóművészek na­pi munkafeltételeinek javítá­sában? — Több éve fáradozunk azon, hogy egy kulturális in­tézmény támogatását megsze­rezzük, amely már meglevő színházi apparátusával állan­dó lehetőséget biztosítana elő­adóestek tartására és meg­könnyítené az utat a produk­ciók számára, hogy azok — előzetes fenntartások nélkül — eljuthassanak a bemutatóig. Úgyis kialakul aztán egy ter­mészetes szelekció, mely el­dönti, melyik program marad műsoron és melyik bizonyul kevésbé életképesnek. A köl­csönhatások rendszerének megfelelően pedig így még a kollégák is nagyobb felelős­séggel lépnek színpadra. Ál­munk­­tehát egy ilyen előadó­­művész-pódium megteremtése! Reviczky Katalin Folytatódik a Kórház a város szélén című sorozat Danka Budapesten A Csehszlovák Kultúra Há­zában kedden tájékoztatást adott az újságíróknak a Ma­gyarországon is népszerű cseh­szlovák tévéfilmsorozat, a Kórház a város szélén forga­tókönyvírója, Jaroslav Dietl, rendezője, Jaroslav Dudek és a Kralova doktornőt játszó prágai színésznői, a Vinográdi Színház tagja. Az újságírók kérdésére a forgatókönyvíró Dietl elmondta, hogy bár so­kan nem tartják modern mű­fajnak a sorozatot, szerinte az egyik legrégibb és az egyik legkedveltebb irodalmi műfaj éppen a sorozat. Ő maga több, Csehszlovákiában készült té­vésorozat szerzője. Mint író, megismerhette a kudarcokat, s most az egész Közép-Euró­­pában sikerrel játszott Kór­ház- sorozat­ után a sikert is. Filmjüket a körülöttük élő­ emberekről készítették, bará­taikról és ellenségeikről, régi és új szerelmeikről. Lépésről lépésre haladva készült el a kétezer oldalas forgatókönyv. Ezt Csehszlovákia három­négy legjobb ortopéd sebésze lektorálta szakmai szempont­ból. A rendező — folytatta a for­gatókönyvíró szavait Jaroslav Dudek — más szakembereket kért fel, hogy a rendezés va­lamennyi mozzanata hitelesen hasson a képernyőn. Vala­mennyi orvosszerepet játszó színész megtanult sebeket varrni, így például az ifjú se­bész orvosnő szerepét meg­formáló színésznő maga is ke­zelt a film forgatása idején se­beket. Hihetetlennek tetszik, de mégis igaz, a műtétek föl­vétele viszont nem egy valódi kórházban, hanem a prágai te­levízió egyik stúdiójában tör­tént. Nemcsak hazájában, nem­csak Magyarországon, a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban is hatalmas siker volt a kórház a város szélén. Akko­ra siker, melynek hatására kénytelenek voltak újabb hét epizóddal folytatni a soroza­tot. A Hamburgban és Prágá­ban felváltva fölvett epizódok, a csehszlovák és nyugatnémet közös munka előreláthatólag a jövő év közepén kerül a magyar televízió műsorára. Előtte délutánonként megis­métlik a már sugárzott első tizenhárom részt. A Csehszlovákiából érkezett televíziós vendégeknek viszont a Tömegkommunikációs Ku­tatóközpont hazai képviselője azt mondta el adatokkal is igazolva, hogy milyen párat­lan, magyar televíziós siker volt a kórház a város szélén. Az első részt a tévétulajdono­sok 59 százaléka nézte, a ti­zenharmadik, befejező részt pedig 82 százalék. Ez 6,5 mil­lió embert jelent. A vendégek az adatoknak a valódiságát azon is lemérhet­ték, hogy milyen melegen és szívélyesen fogadták személyes megjelenésüket a közönségta­lálkozóra érkezett televízióné­zők. Kiváltképp a Dankát ala­kító Jana Stepankovát üdvö­zölték nagy szeretettel, aki nemcsak szerepében, de ma­gánemberként is szerény és melegszívű egyéniség. L. G. Masyrst Nemzet Az Országos Béketanács leszerelési konferenciája Az összeurópai biztonság, a katonai erőegyensúly kérdé­seiről rendezett konferenciát az Országos Béketanács ked­den, a HNF Országos Taná­csának székházában. Vitaindító előadásában Ba­lázs József, a Magyar Külügyi Intézet tudományos osztályve­zetője áttekintette a nemzet­közi biztonságért, az enyhülé­sért folyó küzdelem jelenlegi helyzetét. Szólt arról, hogy e mozgalomban Európa szerepe tovább nőtt. Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolták, hogy a legnehezebb helyzet­ben is van mód az érdekek egyeztetésére. Az együttműkö­dés gazdasági, kulturális és tudományos­­ téren egyaránt tovább erősödhet, s alapve­tően kölcsönös érdek a fegy­verkezési hajsza megállítása is. Az összeurópai biztonság kérdése — miként a vitában többen megállapították — nem vizsgálható elszigetelten, a vi­lág más,térségeinek helyzeté­től függetlenül. Az „öreg kon­tinens” békeharca, a különbö­ző társadalmi rendszerek pár­beszéde, a közös nevező meg­találása, s az ennek alapján történő együttműködés azon­ban befolyásolja egész boly­gónk jövőjét Konstrukciós hitel vállalkozóknak Az OTP a hitelnyújtás esz­közeivel ösztönzi a vállalkozá­sokat. A korszerűsített feltéte­lek alapján a fiókoknál már megkezdték a kiskereskedők­nek nyújtható kölcsönök folyó­sítását. A szerződéses boltok üzemeltetői, a magán- és tár­sas vállalkozók, munkaközös­ségek szintén új konstrukciós hitelt vehetnek fel a kezdeti nehézségek áthidalására, a fo­lyamatos üzemeltetés biztosí­tására. A már érvényben levő új feltételek értelmében a hosz­­szú, közép- és rövid lejáratra a kistermelőknek nyújtható hitelek összege másfél-, két és félszerese a korábbiaknak, ám növekedett a kamat, valamint az a saját rész is, amellyel rendelkezniük kell az adott összeg felvételénél. Valamivel hosszabb lett a visszafizetés határideje. A legnagyobb mér­tékben új üzlet építésére a kiskereskedők által kérhető kölcsönök összege nőtt. Ez ko­rábban nyolcvanezer forint volt, ezentúl kétszázezer forint a felső határ, ám amíg a saját rész­aránya korábban az ösz­­szeg harminc százaléka volt, addig most ötven százalék. A lejárati határidő ezelőtt öt év volt, az új hitelfeltételek sze­rint: hat-nyolc év. Ebben a hi­telkonstrukcióban a kamat 10- ről 11 százalékra növekedett. Miután a kiskereskedői szak­mák száma ez évben növeke­dett, az OTP is változtatott ed­digi gyakorlatán. Ezentúl köl­csön nyújtható például kem­pingek, penziók, teniszpályák és tornatermek létesítésére is 300 000 forintos összeghatárig, ötévi lejáratra,, és 12 százalékos kamatra. A kiskereskedők ezentúl az átmeneti forgóesz­közhiány fedezetére is kérhet­nek hitelt. A szerződéses boltok veze­tőinek az OTP az üzlethelyiség korszerűsítésére, átalakítására, felújítására, gépek, munkaesz­közök vásárlására, üzletberen­dezésre, felszerelésre, nyers­anyag- és árubeszerzésre, vala­mint forgóeszközökre, illetve átmeneti forgóeszközhiány fe­dezetére a magán-kiskereske­dőkével azonos feltételek mel­lett nyújt hitelt. Ehhez a bol­tot szerződésre adó vállalat ja­vaslata is szükséges. Ankét a magánerős lakásépítésről A telepszerű magánerős la­kásépítés­ jövőjéről, kiterjesz­tésének új formáiról és a csa­ládi házas építés lehetőségei­ről tartott­­ ankétot kedden délután a Hazafias Népfront budapesti várospolitikai mun­kabizottsága. A téma előadója Gáspár Tibor, Budapest főépí­tésze és Vajda Vince, a Fővá­rosi Tanács V. B. beruházási főosztályának helyettes veze­tője, felkért hozzászólója pe­dig Hofer Miklós, a Budapesti Műszaki Egyetem professzora volt. A VT. ötéves terv időszakára mintegy húszezer telepszerű magánerős lakás építését irá­nyozták elő. Az arányok azonban közben változtak, így előreláthatólag 35—38 ezer ■készül él ilyen formában. Je­lenleg már a VII. ötéves terv előkészítésével foglalkoznak s a megfelelő telepítési javas­lat kialakításához részletes vizsgálatnak vetették alá a szóba jöhető területeket. Fi­gyelembe veszik a szükséges szanálás mértékét, a környe­zetvédelmi előírásokat, a köz­művesítés lehetőségeit. Új vonása lesz a telepszerű magánerős lakásépítésnek, hogy a következő évtől kezdő­dően a kerületi tanácsok ha­táskörébe kerül a háromszáz lakásnál kisebb telepek beru­házási programja. Remélhető, hogy ennek eredményeiként a lakosság igényeihez jobban al­kalmazkodó, új otthonok szü­letnek. Az állam a fővárosban — 1983 végéig — 3500 telket ad tartós használatba, és ezeken mintegy hét-hétezer-ötszáz la­kás építhető fel. 1500 bérbe adott állami telken háromezer lakás készült, illetve készül el ebben az évben. *Árvízvédelmi együttműködés a Szovjetunióval A magyar vízügyi szakem­berek egyik legkorszerűbb módszere, hogy a gazdasági­lag kevéssé hasznosított terü­leteken, a folyók közvetlen közelében hatalmas tározókat létesítenek és szükség esetén közelükben megnyitják a töl­tést. Sok helyütt ezzel igye­keznek­­ féken tartani a kör­nyező területeket fenyegető magas árhullámokat. A szükségtározók rendszere nagy érdeklődést váltott ki külföldön is, mindenekelőtt a Szovjetunióban. Ez az eljárás­­csak akkor lehet sikeres, ha idejében értesülnek a szokat­lanul magas árhullám közele­déséről. A megbízható előre­jelzést, s a bonyolult feladat ellátását csak a számítástech­nika alkalmazásával lehet megoldani. A számítógépes programok kidolgozá­sában és cseréjében eredményes ma­gyar—szovjet együttműködés alakult ki. A magyar szakem­berek a módszereik átadásá­val segítenek szovjet kollé­gáiknak, mi pedig az operatív árvízvédelemhez elengedhe­tetlen számítógépes programo­kat kapunk. A két ország ku­tatói kidolgozták a légi fény­képezést, és a nagy felbontá­sú űrfelvételt feldolgozó mód­szereket is. Szentgotthárdiak Budapesten Szentgotthárd és környéke múltjával, jelenével és jövő terveivel ismerkedhettek meg a Vasi Baráti Kör tagjai azon a rendezvényen, amelyet a MÉM tanácstermében tartot­tak. Vas megye budapesti bará­tainak körei — a Szombathelyi Képtárépítő Egyesület, az őr­ségiek és a Haladás sportegye­sület budapesti támogatói — először szerveztek közös talál­kozást. A rendezvényen, amelynek programját a rába­­füzesi nemzetiségi asszonykó­rus műsora is színesítette, a részvevők tájékoztatást kap­tak a szentgotthárdi apátság művészeti emlékeiről, valamint a környék kulturális, egész­ségügyi és nemzetiségi kérdé­seiről. (Érdek­ képviselet ösztönösen összeráncolta homlokát és arra gondolt, ilyen az, amikor valaki csak szemlélője és nem szerény ala­kítója, részvevője az esemé­nyeknek. Rövid időn belül már harmadszor fordult elő, hogy csak­ a jutalmak szétosz­tása után tolták elő az erről tudósító listát: szentesítse ő is kézjegyével. Vagyis, ismét kész tények elé állították. Gondok Csendben közbefogta a tol­lat s a folyosó homályában beírta nevét a kipontozott helyre. Pedig tudta, erre őt — a gyáregység KISZ-titká­­rát — nem kötelezheti senki: az ifjúsági törvény 27. parag­rafusa szerint a KISZ jogo­sult: „az ifjúságot az állami szervek, szövetkezeteik, vala­mint­ a társadalmi szervezetek előtt képvisellná ...”, a vezetők kötelesek meghívni az ifjúsági szövetség megbízottját — vagy­is itt és most ezt — azokra az értekezletekre, tanácskozások­ra, amelyeken a fiatalokat is érintő kérdésekről esik szó. Ez pedig ilyen volt Tudta tehát, hogy ott kellett volna ülnie­­a négyszög egyik sarkában, s gyakorolná jogait Sőt azt is tisztán látta ha a kézjegyét megtagadja és ez ránézve ked­vezőtlen­ lépésre — mondjuk áthelyezésére — ösztökélné gazdasági főnökeit, nyugodtan fordulhat segítségért a felsőbb szintű KISZ-­bizottsághoz és pártszervhez, kik megvédik. De ki adhat oltalmat az ap­róbb tövisek szúrásai ellen, ki garantálja hogy holnap is kap érdemi feladatot, erkölcsi és anyagi elismerésit, nem kerül-e lassan a süllyesztőbe, a köte­lességeit ismerő, a jogai­vall bátran élő ifjú KISZ-vezető? A fiatalok kezében levő­­fegyver” nem azonos kalibe­rű azzal, amit a vezetők hasz­nálnak — hallhatjuk gyakran. Tán ez természetes is. Csak­hogy hozzá kell tenni, a kü­lönbség akkor és csak abban az esetben érzékelhető, ha a párt, a szakszervezet nem se­gíti, támogatja kellőképpen a KISZ-eseket Nem adnak ré­szükre sem feladatot, sem el­ismerésit, mellőzik erejüket, eszüket, figyelmen kívül hagy­ják javaslataikat. S ennek törvényszerű következménye: gyengült a KISZ vonzereje. A tagok, csigaházba húzódnak, és elhallgatnak A közömbössé váló emberek pedig látszatkö­­zösségiet alkotnak, műfelada­­tot vállalnak S ha a fiatalok maguk sem várják, igénylik, hogy kiálljanak értük, képvi­seljék vágyaikat, akikor a meg­bízottjuk szemrehányás nélkül bármit és bármikor aláírhat. Ez a beletörődés, „az úgy is mindegy” szemlélet igen. Stá­ros. Ahol így van, ott valóban fikció a KISZ érdekképvisele­ti, érdekvédelmi ügyködése is. Elvek Nem ez az általános, de elő­fordul. Itt-ott még ma is talál­kozhatunk hasonló mentalitás­sal. Ám ezért oktalanság kü­­lön-külön hibáztatni az ifjabb és az idősebb nemzedéket. Ment ahol egészséges a légkör, „él” a munkahelyi, az iskolai de­mokrácia, a felvetéseket konk­rét válaszok, tettek követik, a fórumok mindenki számára nyitottak,­­ ott nem­ szenved, nem szenvedhet csorbát a jo­gok érvényesítése. És ezen be­lül nem okozhat nehézséget a fiatalok nevében tevékenykedő KISZ érdekképviseleti, védel­mi munkájának gyakorlása sem. Ez azonban csupán egy lehetőség a demokrácia rend­szerében, annak szélesítésének egyik módszere. A KISZ egyik alapvető jogo­sítványa, hogy „kezdeményez­ni jogosult az ifjúság munka­­körülményeinek, művelődésé­nek és sportolásának tovább­fejlesztését, szociális helyzeté­nek javítását”. Ezeket — a megalapozott — javaslatokat a gazdasági vezetők kötelesek megvizsgálni és válaszolni, a döntésüket megindokolni. „­Az állami szervek és a szö­vetkezetek vezetői kötelesek az ifjúságot közvetlenül érintő jogszabályok és intézkedések meghozatala előtt azokat az ifjúság képviseletére jogosult szervekkel megtárgyalni, véle­ményüket kikérni..Ilyen például: a középtávú és éves gazdasági és szociálpolitikai tervek kidolgozása, a bérbeso­­rolás, a kitüntetés, jutalmazás, lakáskérelem elbírálása, fe­gyelmi eljárás megindítása... A harmadik fontos terület a KISZ egyetértési joga, amely közös döntést jelent a gazda­­­sági vezetéssel. Néhány ezek közül: az ifjúságpolitikai célú pénzeszközök felhasználása, if­júsági létesítmények létreho­zása, megszüntetése, a lakás­építési támogatás­ban részesülő dolgozók ki­jelölése, az ifjúsági alapból nyújtott kedvezmé­nyek elosztása... Ám ez csa­k néhány kiraga­dott példa a vállalatoknál, szö­vetkezeteknél, intézményeknél működő KISZ-szervezetek jo­gainak csokrából. És nem szól­tunk még a felszólalási, dönté­si, ellenőrzési lehetőségekről sem. Feladatok A fiatalok­­jogai széles terü­letet ölelnek fel. Jelenleg — hallottuk a közelmúltban tar­tott KISZ-tanács­kozáson, ame­lyen erről cseréltek eszmét" a középiskolás, dolgozó és értel­miségi fiatalok — az a legfőbb tennivaló, hogy mindenütt megtanuljanak, képesek legye­nek a törvény adta lehetősé­gekkel élni. Az ezekben rejlő tartalékokat még jobban ak­názzák ki, a meglevő fórumo­kat töltsék meg tartalommal. Természetesen az előrelépés más-más feladatot ró az isko­lai, az üzemi, az intézményi KISZ-s­zervezeterére, minthogy az adottságok s az eddigi ered­mények is eltérőek. Az érdekképviseletet sokan és gyakran leegyszerűsítik a passzív védekezésb­e, s csupán jogorvoslatot várnak, remél­nek a KISZ-től. Igaz, adott esetben ezt is elláthatja az if­júsági szövetség, de többnyire fölösleges a szakszervezet funkcióit átvállalnia. Az érdekképviselet tág fo­galom, rengeteg minden bele­tartozik. Ám ezt kifogástala­nul gyakorolni a különböző ér­dekek feltárása és egyeztetése nélkül nehéz. Mert, ha társa­dalmi méretekben nincs is, egy-egy kollektíván belül azon­ban feszülhetnek, érdekkülönb­ségek. Ezeket ismerni kell, hi­szen enélkül nem lehet a kö­zös nevezőre rátalálni. Pedig ez a legfőbb cél. Ami a lényeg: akkor műkö­dik kifogástalanul egy KISZ- szervezet és akkor érvényesít­heti érdekképviseleti, érdek­védelmi jogait megfelelően, ha a demokrácia gyakorlásának összes többi útja könnyen jár­ható. Horváth­­ István Megalakult a videoiroda A Rádió és a Televízió ke­reskedelmi igazgatósága, a MOKÉP, az OFOTÉRT, vala­mint az Orion a napokban nyílt gazdasági társulást hozott létre azzal a céllal, hogy elő­segítse a képmagnók hazai el­terjesztését és lehetővé tegye videoműsorok készítését és forgalmazását. A társulásnál első lépésként olyan műszaki eszközrendszer behozatalát és honosítását kezdik meg, amely alkalmas a videotechnika országos háló­zatának kialakítására. A tár­sulás céljai közé tartozik az is, hogy műsoros kazettákat gyártanak, amelyek hatásos módon segíthetik az iskolai oktató-nevelő munkát. A vi­­deoiroda az elképzelések­ sze­rint gondoskodik a képmagnó­­berendezések javításáról, a fel­vételek másolásáról, valamint készülékek és műsoros kazet­ták kölcsönzéséről. A videoiroda december vé­gén nyílik meg Budapesten a VII. kerületben, a Csányi utca 13. szám alatt. s

Next