Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
Csütörtök, 1983. január 13. milMNoni ZGt Második A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállítása A művészet nem ismer országhatárokat. Beolvaszt, elfogad népi sajátosságokat, nemzeti karakterekkel gazdagítja egyetemes önmagát és felismrünk benne korokat, irányzatokat stílusokat. A művészek ha írok szabdalta földön, országokban élnek. Gazdagabban, szegényebben, szocialistában, vagy a tőkés termelés viszonyai között létezőben. Mint emberek — állampolgárok, mint művészek — világpolgárok. Ha igazán alkotók. Nem felfedezések ezek, ám mindenképpen előrebocsátandók egy olyan kiállítás bírálatakor, mint a Budavári palota C épületében látható Második címet viselő, a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának tárlata. A kiállítás köré ugyanis még mielőtt valamit is láthatna a néző, a katalógus előszavával rögtön védőpajzsot von a stúdió titkára. A pajzs alkotóelemei ismertek: hazánkban nincsen intézményes képzése a fotográfiának, a főiskolán nem tantárgy, s „van-e borzasztóbb annál, ha tehetségét visszahúzza a sok kedvezőtlen körülmény, a lehetőségek hiánya?”. Eme sirámok felett azonban ott tündököl az ifjak csoportjának neve: fotóművészeti stúdió, következésképpen művészek képeivel, műalkotásokkal kellene találkoznunk a termekben. Ebben az esetben viszont érvénytelen, érdektelen az összes kifogás. Az ellentmondás túlságosan szembeszökő, semhogy ne ébresszen föl azonnal gyanakvást. És valóban, nincsen is tíz képnél, illetve sorozatnál több, amelyről szólni érdemes. Ezek közül való a kiállítás vendégfogadó-nyitó képe, Horváth Dávid sorozatából, a Miért fáj neked, ha nem így jóból. Eléggé közismert felvételek ezek, s a felnagyított kép szerencsésen sűríti össze, sugározza felénk, a dacot, az „azért is boldog leszek” elkeseredett akarását. Hibátlan riporteri munka hívja fel a figyelmet néhány méterrel odébb a másik oldalon. A magyar sajtóban szinte ismeretlen fokon „megírt” cikk Bánkúti András Franzstadt üiber Alles című hatrészes szériája , egy gól története két szurkoló portrésorozatában elbeszélve, öszszehasonlíthatatlanul gyengébb ebben az újságírói műfajban Pólya Zoltán tizenhárom képe a Szépművészeti Múzeumról. A leírásnak, az ábrázolásnak nincsen ereje, s ezt Pólya is érzi, ezért próbálkozik szokatlan beállításokkal, ezért erőszakolja az alsó kameraállást, reménykedve abban, hogy ezzel talán belekerül a képbe az, ami abból hiányzik. De próbálkozása meddő kísérlet marad. Amiért mégis szót érdemel sorozata, az a szorgalom és alázat, ahogyan tárgyához közelít. S ahol meglátja a lényeget, ott meg is örökíti, mint a köznapi mosdó feletti aranyozott, díszes tükör és a rá rímelő szárnyasoltár megmosolyogtató esetében. E terem képei közül emlékezetes lehet még Szaák Tamás szépen komponált Gém-grafikája és Stalter György egy-két fekete-fehér párizsi fotója. De nem hallgatható el a kérdés, mit tudna kezdeni Stalter a nyomor nélküli Párizzsal, a középpolgár városával. A szegények képeit minden fotósnak meg kell csinálnia, ez érthető, de nem kell azokat feltétlenül ki is állítani. Egyébként, hogy a kérdés indokolt, hogy Stalternak jó szeme van, ám szótára csupa közhelyből áll, azt a Fotók című, igen gyenge sorozata is bizonyítja. A következő teremben várják a látogatókat Balla András Műtárgyfotói. Sem többet, sem kevesebbet nem lehet elmondani ezekről — az ugyancsak nem új fotókról, minthogy hibátlanok. Kiváló szakmai ismeretről tesznek tanúságot, csakúgy, mint Szerencsés János képei. Tulajdonképpen Szerencsésnek és Tóth Görgynek, alá a Villamosmegállók című sorozatot készítette, öszsze kellene adnia tudását. Az előbbi technikai, fotográfusi tapasztalatait ötvözhetné a másik jószemű, következetes, de gyengébb szakismerettel megvalósuló intuícióival. Szerencsés János a kiállítás bizonysága szerint mesélhetne másoknak is egyet-mást, például az általa reprodukált Pécsi József képekről, mondjuk Bonyhádi Károlynak. A legjobb fotókat kétségtelenül Flesch Bálint készítette. A sorozat egyetlen hibája, hogy három darabból áll. A Fagyi-fotó nemcsak azért gyenge, mert felismerhetetlen rajta a címadó édesség, hanem azért is, mert ellövi, ismétlésre kényszeríti a száj, az ajkak nagyszerű poénját. Igaz, ha külön nézzük a Pipi-t, ez az értékéből nem von le semmit. A korábban már idézett katalógus előszó felveti azt a kérdést is, „vagyunk-e olyan jók, mint a magyar fotográfia általában?” A válasz egyértelmű: nem. S fel kéne hagyni ezzel a „művészettel” is. A szakmát kell előbb megtanulni, s amikor Flesch, Szerencsés ésBalla képi minősége nem feltűnősége, de magától értetődő alapja lesz a fotóknak, akkor majd neki lehet kezdeni egy saját világ kialakításának, a másokéval össze nem téveszthető látásmód és egyéniség dokumentálásának i s ki tudja, még művészet is lehet belőle. Hajdú Éva A MAGYAR NEMZET OLVASÓSZOLGÁLATA (Budapest VIII., Népszínház utca 24.) Minden hónap első és utolsó keddjén kisállattenyésztőknek, díszmadárkedvelőknek, kertbarátoknak, szobanövénygondozóknak, minden hónap első és utolsó péntekjén akvaristáknak, terraristáknak ingyenes tanácsadással szolgál. Megjelent a Soproni Szemlének, a soproni tanács és a Városszépítő Egyesület nagy múltú Helytörténeti folyóiratának legújabb száma. Augusztinovicz Elemér az 1877 és 1949 között működőn Frankenburg Adolf Irodalmi Kör történetéről közöl tanulmányt, Szita Szabolcs pedig a háborúellenes és antifasiszta ellenállás Sopron megyei történetéről készült krónikájának negyedik részét teszi közzé. A folyóirat hasznos hagyományai közé tartozik a forrásközlés. Kovács József László ezúttal a Soproni Keresztény Oskolának ditséretes törvényi 1120—17181 második részét rendezte sajtó alá. Már harmadik piacra is bővülő együttműködés a KGST-országok vállalataival Jelenleg több mint 90 sokoldalú és 150 kétoldalú gyártásszakosítási és kooperációs szerződés alapján működnek együtt Magyarország és a KGST többi tagországának vállalatai. Hazánknak a KGST-államokkal lebonyolított exportjában mintegy 35— 40 százalékkal részesednek a kooperációban gyártott termékek. Az importált cikkeknél ez az arány 20 százalék. Az együttműködésben gyártott termékekből Magyarország KGST-országokba irányuló kivitelének 80 százaléka szakosított gépipari termék, és ez az arány a behozatalban is eléri a 60 százalékot.. A Magyar Hajó- és Darugyár — két- és sokoldalú egyezmények alapján — az utóbbi öt évben 134 hajóipari berendezést, főleg tengerjáró hajókat szállított a szocialista megrendelőknek. Az exporttermékek 80 százalékát a Szovjetunió vásárolja meg, s a termelési együttműködés részeként főmotorokat, segéd aggregátokat, szivattyúkat és hajórádiókat, valamint navigációs műszereket szállít a Magyarországon készülő hajókhoz, darukhoz. Szovjet gyárral kiépített kooperációs kapcsolat eredménye az a három fokozatú, 80 kilopond teljesítményű hidromechanikus sebességváltó, amelynek 28-féle alkatrészét a Csepel Autógyár szigethalmi és egri üzemeiben készítik, a váltóházat, hidraulikus és vezérlő egységeket pedig a lvovi autóbuszgyárban. Az együttműködés keretében az idén 2600 sebességváltót építenek. Megbízásainak maradéktalanul eleget téve, sikeresen zárta az 1982-es esztendőt az Interlingter Hajózási Vállalat, melyet Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország és a Szovjetunió alakított 1978 májusában. Az Interlingter — Európában egyedülálló bárkaszállító-rendszerével — a dunai államok kikötőiből vállal fuvarozásokat Nyugat-India térségébe, valamint a délkeletázsiai országokba, Malaysiába, Vietnamba és Kambodzsába. Eddig összesen 1,5 millió tonna árut fuvaroztak el a KGST közös vállalatainak hajói. A vállalat szakemberei tervezik, hogy a növekvő igényeknek eleget téve új kikötőket is bekapcsolnak a forgalomba és növelik szállítóeszközeik számát. A Fűzfői Nitrokémia Vállalat — amely több magyar vegyipari vállalattal részt vesz a magyar—szovjet agrokémiai egyezményben — 1983-ban már 5 ezer tonnányi Miticid nevű gyomirtószert szállít a Szovjetunióba. A magyar—szovjet agrokémiai egyezmény keretében — a nagy szellemi ráfordítást tartalmazó gyomirtószerekért cserébe —, jelentős mennyiségű, előállításában energiaigényes vegyipari termék érkezik hazánkba. Egyebek között nitrogén műtrágyát, különböző műanyagféleségeket szállítanak a szovjet partnerek. A szocialista országok vállalatközi együttműködésének ma még újnak számító, de tagadhatatlanul perpektivikus területe a harmadik piaci vállalkozások megszervezése. Az ÉMEXPORT Fővállalkozó Vállalat — amely a közelmúltban szállodát épített Ungváron, jelenleg pedig egy 8 emeletes paneles épület felhúzásán dolgozik — az eddigi együttműködést továbbfejlesztve, a szovjet Technosztrojexport Külkereskedelmi Egyesüléssel keretszerződést kötött a harmadik piaci beruházások kivitelezésére. A tervek szerint az ÉMEXPORT például vasúti vasbetonaljgyári berendezések szállításával vesz részt a szovjet partner külföldi vasútépítési beruházásában. (A szocialista országok közül Magyarország szakosodott a korszerű vasbetonalj-gyári gépek, gyártósorok előállítására.) Az ÉMEXPORT képviselői a kiterjedt üzleti kapcsolatokkal rendelkező csehszlovák Sztrojexport Vállalattal is tárgyalnak hasonló harmadik piaci együttműködésről. Gabonakonzultációk A múlt évi tapasztalatokat és az idei feladatokat megvitató konzultációsorozat első fórumát szerdán tartották meg a bábolnai IKR közös vállalatnál 240 taggazdaság vezető szakembereinek részvételével. A megbeszélések középpontjában a gabonatermelés áll, hiszen a taggazdaságok a rendszerterület több mint félmillió hektárjának 82 százalékán kukoricát és kalászosokat termelnek. A jó tapasztalatok elterjesztését nagymértékben segíti a technológia minden elemére kiterjedő számítógépes értékelés. Minthogy a talajtípusok terméshozó képessége között nagy a különbség, a rendszer olyan több éves vetésforgókat ajánl a gazdaságoknak, amelyek a helyi lehetőségeknek megfelelően, a legkedvezőbb elővetemény alkalmazásával csökkentik az esetleg gyengébb minőségű talajból adódó hátrányokat. Hangsúlyozták a konzultációkon, hogy a növény számára nélkülözhetetlen feltételekkel — az előírt műtrágya-adagolással vagy növényvédő szerrel — nem szabad takarékoskodni. Ugyanakkor nagy figyelmet fordítanak az energia- és költségtakarékosabb termelés más lehetőségeire. és MagarNemzet megkérdezte Miért emelkedtek a bérletárak a Lukácsban? És ha már emelték, miért csökkentették érvényességi idejét két hónapról egy hónapra. — A benzin árát is emelték, a Lukács-fürdő sem tehet másképp — emel —, válaszolta Közeleg a tavasz? Hihetnénk ezt abból: még (vagy már?) enyhe a tél — meg hogy a kereskedelem kiárusít. Legalábbis Székesfehérváron — a Skála-Coop kötelékében álló — Fehérvár Áruházban. Itt, a decemberi bevásárlási csúcs, az ünnepek után közvetlenül, január 2-től „tetőtől talpig kedvezményesen felöltözhet”. Hirdetik. Nem a téli szezon végén, februában, hanem most januárelején kapunk árkedvezményt : télikabátot, gyermekkötöttárut, csizmát, teli- szűkszavúan Keresztesi Ferenc üzemevezető-helyettes. Megjegyzés: a fentieket tudomásul vettük. Vajon az uszoda törzsközönsége is beéri ennyivel ?!... te cipőt, ágyneműt vásárolhatunk 30—40 százalékkal olcsóbban. Mi a magyarázata e szokatlan időzítésnek ? Megéri-e a lapos pénztárcák hónapjában vásárt, „extra heteket” tartani? — kérdeztük Harza Ferencet, az áruház igazgatóját. — Január uborkaszezon a kereskedelemben. De a vevőket be kell csalogatni ekkor is. Méghozzá úgy, hogy a versenytársakat megelőzhessük. A másik ok: még nem volt igazi hideg, így téli ruházati cikkeknek meleg kabátokra például ez idáig alig akadt kereslet. — És szilveszter után? — Lehet, hogy meglepő, de nem csalódtunk: felszökött a vásárlási kedv. Naponta 4—5 millió értékben árultunk az elmúlt időszakban. Ez körülbelül kétszerese egy vásár nélküli januári nap forgalmának. — Rádiót is olcsóbban kínáltak, pedig ez nem éppen téli „holmi”. — Ha valamit mérsékeltebb áron megkapunk, azt ilyenkor haszon nélkül adjuk tovább. Legyen az rádió, befőtt vagy virág. Az a legfontosabb, hogy az emberek bejöjjenek és vásárlás nélkül ne menjen ki senki, emelkedjék a forgalmunk. Ez kamatozhatja az eredményt. — Ezek szerint megéri januárban vásárt tartani. De hasonló akciót nem lehetne karácsony előtt is szervezni? — Tulajdonképpen akkor is lehetne. De ... Jaguárban is annyit szeretnénk árulni, mint az év utolsó hónapjában: nem mindegy hogyan startolunk. K. I. : Hasznos-e karácsony után kiárusítani? Eltemették Bugár Jánosnét ?Négy részvéttel vettek végső búcsút Bugár Jánosnétól, a magyar munkásmozgalom régi harcosától, az MSZMP Központi Bizottsága volt tagjától, a SZOT tagjától, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökétől szerdán a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. A ravatalnál megrendülten rótták le kegyeletüket volt harcostársai, munkatársai, barátai, ismerősei, mindazok, akik tisztelték, szerették. A gyászszertartáson Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára az MSZMP Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében búcsúzott a magyar munkásmozgalom, a magyar és a nemzetközi békemozgalom kiemelkedő harcosától. — Mély megrendüléssel és fájdalommal búcsúzunk Bugár Jánosné Végh Katalintól, a Mattvar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága egykori tagjától, a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagjától, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökétől. — kezdte beszédét. — Régóta tudtuk, hogy súlyos beteg, mégis váratlanul ragadta el körünkből a halál. — Hatvankét éve született Rákospalotán, ott vált szabómunkássá. A palotai és újpesti munkások nyomát követve, akiknek haláláig hálás maradt, jutott el a Rákospalotai Munkásotthonba, gyermekfejjel, de korán fejlett osztálytudattal a munkásmozgalomba. A munkás nehéz sorsát, ha az elvezetett a mozgalomba, jó sorsnak tekintette. Nyílt szívű, őszinte emberként így vallott erről 1970-ben: „A felszabadulás előtt jó sorsom olyan munkaterületre állított, ahol lehetőségem nyílt az emberekkel való gyakori találkozásra. Dolgoztam az illegális Vörös Segélyben és résztvettem a legális kultúrmozgalomban. E kétféle tevékenység valami egységes egészszé állt össze és egész életemen keresztül végigkísér, törődni az emberek testi jólétével és törődni a lelkükkel, ha úgy tetszik gondolataikkal, érzéseikkel. Ebben sem tudok sorrendet felállítani, ebben is mind a kettőt egyaránt tartom fontosnak. És egy életre szóló élményt adott nekem az a sok szombat és vasárnap este, amikor a munkásotthonokban, fáradt munkásemberek között szólaltattuk meg azokat a költőket és írókat, akik a legszebben tudták kifejezni a nézőtéren ülők érzéseit. Soha ilyen értő közönséget nem láttam !” — Véletlen, de jelkép-jelentőségű véletlen, hogy ugyanabban az évben lépett be a Szociáldemokrata Pártba, amikor József Attila már nem bírta tovább. Az a József Attila, akinek a költészetét egy életre szívébe zárta, s akinek ifjúkori, makói fényképét nyugdíjba-meneteléig dolgozószobája falán is őrizte. Mint ahogy véletlen az is, hogy Bugár Jánosnét, aki 1945. januárja óta a Magyar Kommunista Párt munkásaként dolgozott, életútja egy időre elvitte Makóra is, ahol a pártiskolán oktatott. Az viszont már bizonyára nem véletlen, hogy a SZOT titkáraként 1959-ben „bábáskodott” a Népszava „Szép Szó” mellékletének megszületésénél. Beköszöntő írásában — 23 év távlatából — kedves költőjét idézte: „A Szép Szó magyarul nem fölcicomázott kifejezés, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül.És hozzátette: „Igen, erről van hát szó, ezt kell tenni! Tudjuk-e, merjük-e? Olyan szépen, olyan jól mint József Attila tette, aligha! De tenni kell, ha dadogva, ha nehezen is, de tiszta szívvel.” — Vállalta és igyekezett megvalósítani ezt a programot, az Országos Béketanács titkáraként, majd főtitkáraként, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkáraként, a Hazafias Népfront főtitkárhelyetteseként, országgyűlési képviselőként, a legkülönbözőbb társadalmi, közéleti tisztségekben. Tette, ha néha a történelem dadogásra is kényszerítette, ha néha nehéz volt is, tette mindig tiszta szívvel. — Bárhol dolgozott, mindenütt történt valami, ami előre vitte az ügyet, ami nélküle, halkságában is meggyőző érvelése, megértő mosolya nélkül nem történt, vagy nem úgy történt volna meg — folytatta a főtitkár. — A magyar békemozgalomban, majd a Béke-világtanácsban, de a népfrontban is és egy ciklusban az országgyűlés külügyi bizottságának titkáraként sokat tett nemcsak a békéért, hanem a népek közötti egyetértésért, barátságért is, hogy tevékenységét külföldön is nagyra értékelték arról koreai, finn, szovjet, csehszlovák, bolgár kitüntetések tanúskodnak. A szakszervezetekben a munkásművelődésért, a népfrontban a munkások aktívabb és tömegesebb jelenlétéért, mindezeken a helyeken és a nőmozgalomban, amelynek egyik alapítótagja — és ugyancsak haláláig társadalmi tisztségviselője volt — eredményesen munkálkodott a nők szocializmushoz méltó egyenjogúságáért. A társadalmat olyan egységes egésznek tekintette, amelyben nőknek, férfiaknak, öregeknek, fiataloknak közös érdeke, hogy javuljon, szépüljön a haza minden polgárának élete. Ez a haláláig megőrzött korszerű gondolkodásmód biztosít neki halála után is rangos helyet a magyar munkásmozgalom, a szocialista nemzeti egység harcosainak, kiemelkedő egyéniségeinek sorában. Érdemeit számos kitüntetéssel ismerték el a magyar államhatalmi, kormányzati és mozgalmi szervek, de a legszebb kitüntetésnél is fényesebben őrzi őt emlékünkben elvhűsége, munkájának eredményei. — Igényes ember volt a szó legteljesebb értelmében, így a legfontosabbat, a munkát illetően is. Mégis, a teherbírásuknál többet végzőket óvta attól, hogy egyszerre két végén égessék életük gyertyáját, önmagát nem tudta megóvni ettől. Vigaszunk, hogy rokonszenves, szeretetre méltó személyiségének fénye, élete kirobbanása után is sokáig világít még nekünk. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében mély tisztelettel veszek végső búcsút elvtársunktól és harcostársunktól, Bugár Jánositól. Élete és munkássága legyen példa számunkra, emlékét őrizzük kegyelettel — mondotta befejezésül Pozsgay Imre. Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke a család, a rokonok, a volt munkatársak, barátok, jó ismerősök nevében búcsúzott. Bugár Jánosnét a gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára: a koporsót az Internacionálé hangjainál helyezték örök nyugvóhelyre. Jobb gépkihasználás Csepelen A Csepel Vas- és Fémművek gyáraiban átlagosan 2,61 műszakot teljesítenek, ami azt jelzi, hogy a nagy értékű, nagy termelékenységű gépeket és berendezéseket évről évre mind jobban kihasználják. Igaz, hogy a „javulás” mértéke csak néhány tizeddel kedvezőbb, mint egy évvel korábban, a mai gazdasági helyzetben azonban — amikor sokszor kevés a megrendelés, elvándorolnak a szakemberek más munkahelyre stb. — már ez is fokozott erőfeszítéseket igényel. A csepeli üzemekben a nagy értékű gépek második és harmadik műszakját úgy szervezik meg, hogy a dolgozók egy részét rendszeresen átcsoportosítják a legfontosabb munkákhoz. A karbantartók pedig igyekeznek hasznosítani minden szabadidőt, beleértve a szabadszombatokat, vasárnapokat is. A CSM-ben a legmagasabb mf.szakszámot a szolgáltató vállalatnál érték el. a