Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

Csütörtök, 1983. január 13. m­­ilMNoni ZGt Második A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállítása A művészet nem ismer or­szághatárokat. Beolvaszt, elfo­gad népi sajátosságokat, nem­­zeti karakterekkel gazdagítja egyetemes önmagát és felis­­m­rünk benne korokat, irány­zatokat stílusokat. A művészek ha írok szabdalta földön, or­szágokban élnek. Gazdagabban, szegényebben, szocialistában, vagy a tőkés termelés viszo­nyai között létezőben. Mint emberek — állampolgárok, mint művészek — világpolgá­rok. Ha igazán alkotók. Nem felfedezések ezek, ám mindenképpen előrebocsátan­­dók egy olyan kiállítás bírála­takor, mint a Budavári palo­ta C épületében látható Má­sodik címet viselő, a Fiatal Fo­tóművészek Stúdiójának tárla­ta. A kiállítás köré ugyanis még mielőtt valamit is láthat­na a néző, a katalógus elő­szavával rögtön védőpajzsot von a stúdió titkára. A pajzs alkotóelemei ismertek: hazánk­ban nincsen intézményes kép­zése a fotográfiának, a főisko­lán nem tantárgy, s „van-e borzasztóbb annál, ha tehetsé­gét visszahúzza a sok kedve­zőtlen körülmény, a lehetősé­gek hiánya?”. Eme sirámok felett azonban ott tündököl az ifjak csoportjának neve: fotó­­művészeti stúdió, következés­képpen művészek képeivel, műalkotásokkal kellene talál­koznunk a termekben. Ebben az esetben viszont érvénytelen, érdektelen az összes kifogás. Az ellentmondás túlságosan szembeszökő, semhogy ne éb­resszen föl azonnal gyanak­vást. És valóban, nincsen is tíz képnél, illetve sorozatnál több, amelyről szólni érdemes. Ezek közül való a kiállítás vendég­fogadó-nyitó képe, Horváth Dávid sorozatából, a Miért fáj neked, ha nem így jó­ból. Elég­gé közismert felvételek ezek, s a felnagyított kép szerencsésen sűríti össze, sugározza felénk, a dacot, az „azért is­­ boldog le­szek” elkeseredett akarását. Hibátlan riporteri munka hívja fel a figyelmet néhány méterrel odébb a másik ol­dalon. A magyar sajtóban szinte ismeretlen fokon „meg­írt”­­ cikk Bánkúti András Franzstadt üiber Alles című hatrészes szériája , egy gól története két szurkoló portré­sorozatában elbeszélve, ösz­­szehasonlíthatatlanul gyengébb ebben az újságírói műfajban Pólya Zoltán tizenhárom képe a Szépművészeti Múzeumról. A leírásnak, az ábrázolásnak nincsen ereje, s ezt Pólya is érzi, ezért próbálkozik szokat­lan beállításokkal, ezért erő­szakolja az alsó kameraállást, reménykedve abban, hogy ez­zel talán belekerül a képbe az, ami abból hiányzik. De pró­bálkozása meddő kísérlet ma­rad. Amiért mégis szót érde­mel sorozata, az a szorgalom és alázat, ahogyan tárgyához közelít. S ahol meglátja a lé­nyeget, ott meg is örökíti, mint a köznapi mosdó feletti ara­nyozott, díszes tükör és a rá rímelő szárnyasoltár megmo­solyogtató esetében. E terem képei közül emlékezetes lehet még Szaák Tamás szépen kom­ponált Gém-grafikája és Stal­­ter György egy-két fekete-fe­hér párizsi fotója. De nem hallgatható el a kérdés, mit tudna kezdeni Stalter a nyo­mor nélküli Párizzsal, a kö­zéppolgár városával. A szegé­nyek képeit minden fotósnak meg kell csinálnia, ez érthető, de nem kell azokat feltétlenül ki is állítani. Egyébként, hogy a kérdés indokolt, hogy Stal­­ternak jó szeme van, ám szó­tára csupa közhelyből áll, azt a Fotók című, igen gyenge sorozata is bizonyítja. A következő teremben vár­ják a látogatókat Balla András Műtárgyfotói. Sem többet, sem kevesebbet nem lehet elmon­dani ezekről — az ugyancsak nem új­­ fotókról, minthogy hibátlanok. Kiváló szakmai is­meretről tesznek tanúságot, csakúgy, mint Szerencsés Já­nos képei. Tulajdonképpen Szerencsésnek és Tóth Görgy­­nek, alá a Villamosmegállók című sorozatot készítette, ösz­­sze kellene adnia tudását. Az előbbi technikai, fotográfusi tapasztalatait ötvözhetné a má­sik jószemű, következetes, de gyengébb szakismerettel meg­valósuló intuícióival. Szeren­csés János a kiállítás bizony­sága szerint mesélhetne má­soknak is egyet-mást, például az általa reprodukált Pécsi Jó­zsef képekről, mondjuk Bony­hádi Károlynak. A legjobb fotókat kétségte­lenül Flesch Bálint­ készítette. A sorozat egyetlen hibája, hogy három darabból áll. A Fagyi-fotó nemcsak azért gyen­ge, mert felismerhetetlen raj­ta a címadó édesség, hanem azért is, mert ellövi, ismétlés­re kényszeríti a száj, az ajkak nagyszerű poénját. Igaz, ha külön nézzük a Pipi-t, ez az értékéből nem von le sem­mit. A korábban már idézett ka­talógus előszó felveti azt a kérdést is, „vagyunk-e olyan jók, mint a magyar fotográ­fia általában?” A válasz egyér­telmű: nem. S fel kéne hagy­ni ezzel a „művészettel” is. A szakmát kell előbb megta­nulni, s amikor­ Flesch, Sze­rencsés és­­Balla képi­ minősé­ge nem feltűnősége, de magá­tól értetődő alapja lesz a fo­tóknak, akkor majd neki le­het kezdeni egy saját világ ki­alakításának, a másokéval össze nem téveszthető látásmód és egyéniség dokumentálásá­nak i s ki tudja, még művé­szet is lehet belőle. Hajdú Éva A MAGYAR NEMZET OLVASÓSZOLGÁLATA (Budapest VIII., Népszínház utca 24.) Minden hónap első és utolsó keddjén kisállatteny­észtőknek, díszmadárkedvelőknek, kertbarátoknak, szobanövény­gondozóknak, minden hónap első és utolsó péntekjén akvaristáknak, terraristáknak ingyenes tanácsadással szolgál. Megjelent a Soproni Szemlének, a soproni tanács és a Városszépí­­tő Egyesület nagy múltú Helytörté­neti folyóiratának legújabb szá­ma. Augusztinovicz Elemér az 1877 és 1949 között működőn Fran­ken­burg Adolf Irodalmi Kör tör­ténetéről közöl tanulmányt, Szita Szabolcs pedig a háborúellenes és antifasiszta ellenállás Sopron me­gyei történetéről készült króniká­jának negyedik részét teszi köz­zé. A folyóirat hasznos hagyomá­nyai közé tartozik a forrásközlés. Kovács József László ezúttal a Soproni Keresztény Oskolának ditséretes törvényi 11­20—17181 má­sodik részét rendezte sajtó alá. Már harmadik piacra is bővülő együttműködés a KGST-országok vállalataival Jelenleg több mint 90 sok­oldalú és 150 kétoldalú gyár­tásszakosítási és kooperációs szerződés alapján működnek együtt Magyarország és a KGST többi tagországának vállalatai. Hazánknak a KGST-államokkal lebonyolí­tott exportjában mintegy 35— 40 százalékkal részesednek a kooperációban gyártott termé­kek. Az importált cikkeknél ez az arány 20 százalék. Az együttműködésben gyártott termékekből Magyarország KGST-országokba irányuló kivitelének 80 százaléka sza­kosított gépipari termék, és ez az arány a behozatalban is eléri a 60 százalékot.. A Magyar Hajó- és Daru­gyár — két- és sokoldalú egyezmények alapján — az utóbbi öt évben 134 hajóipari berendezést, főleg tengerjáró hajókat szállított a szocialista megrendelőknek. Az export­­termékek 80 százalékát a Szovjetunió vásárolja meg, s a termelési együttműködés ré­szeként főmotorokat, segéd aggregátokat, szivattyúkat és hajórádiókat, valamint navi­gációs műszereket szállít a Magyarországon készülő ha­jókhoz, darukhoz. Szovjet gyárral kiépített kooperációs kapcsolat eredmé­nye az a három fokozatú, 80 kilopond teljesítményű hidro­­mechanikus sebességváltó, amelynek 28-féle alkatrészét a Csepel Autógyár szigethalmi és egri üzemeiben készítik, a váltóházat, hidraulikus és ve­zérlő egységeket pedig a lvovi autóbuszgyárban. Az együtt­működés keretében az idén 2600 sebességváltót építenek. Megbízásainak maradékta­lanul eleget téve, sikeresen zárta az 1982-es esztendőt az In­terlingter Hajózási Válla­lat, melyet Bulgária, Csehszlo­vákia, Magyarország és a Szovjetunió alakított 1978 má­jusában. Az Interlingter — Európában egyedülálló bárka­­szállító-rendszerével — a du­nai államok kikötőiből vállal fuvarozásokat Nyugat-India térségébe, valamint a délkelet­ázsiai országokba, Malaysiá­ba, Vietnamba és Kambodzsá­ba. Eddig összesen 1,5 millió tonna árut fuvaroztak el a KGST közös vállalatainak ha­jói. A vállalat szakemberei tervezik, hogy a növekvő igé­nyeknek eleget téve új kikötő­ket is bekapcsolnak a forga­lomba és növelik szállítóesz­közeik számát. A Fűzfői Nitrokémia Vál­lalat — amely több magyar vegyipari vállalattal részt vesz a magyar—szovjet agrokémiai egyezményben — 1983-ban már 5 ezer tonnányi Miticid ne­vű gyomirtószert szállít a Szov­jetunióba. A magyar—szovjet agrokémiai egyezmény kere­tében — a nagy szellemi rá­fordítást tartalmazó gyomirtó­szerekért cserébe —, jelentős mennyiségű, előállításában energiaigényes vegyipari ter­mék érkezik hazánkba. Egye­bek között nitrogén műtrá­gyát, különböző műanyagféle­ségeket szállítanak a szovjet partnerek. A szocialista országok válla­latközi együttműködésének ma még újnak számító, de ta­gadhatatlanul perpektivikus területe a harmadik piaci vál­lalkozások megszervezése. Az ÉMEXPORT Fővállalkozó Vállalat­ — amely a közel­múltban szállodát épített Ungváron, jelenleg pedig egy 8 emeletes paneles épület fel­húzásán dolgozik — az eddigi együttműködést továbbfej­lesztve, a szovjet Technoszt­­rojexport Külkereskedelmi Egyesüléssel keretszerződést kötött a harmadik piaci be­ruházások kivitelezésére. A tervek szerint az ÉMEXPORT például vasúti vasbetonalj­­gyári berendezések szállításá­val vesz részt a szovjet part­ner külföldi vasútépítési be­ruházásában. (A szocialista országok közül Magyarország szakosodott a korszerű vas­­betonalj-gyári gépek, gyártó­sorok előállítására.) Az ÉM­EXPORT képviselői­­ a kiter­jedt üzleti kapcsolatokkal rendelkező csehszlovák Sztroj­­export Vállalattal is tárgyal­nak hasonló harmadik piaci együttműködésről. Gabonakonzultációk A múlt évi tapasztalatokat és az idei feladatokat meg­vitató konzultációsorozat első fór­um­át szerdán tartották meg a bábolnai IKR közös vállalatnál 240 taggazdaság vezető szakembereinek rész­vételével. A megbeszélések középpontjában a gabonater­melés áll, hiszen a taggazda­ságok a rendszerterület több mint félmillió hektárjának 82 százalékán kukoricát és kalá­szosokat termelnek. A jó ta­pasztalatok elterjesztését nagymértékben segíti a tech­nológia minden elemére ki­terjedő számítógépes értéke­lés. Minthogy a talajtípusok terméshozó képessége között n­agy a különbség, a rendszer olyan több éves vetésforgókat ajánl a gazdaságoknak, ame­lyek a helyi lehetőségeknek megfelelően, a legkedvezőbb elővetemény alkalmazásával csökkentik az esetleg gyen­gébb minőségű talajból adódó hátrányokat. Hangsúlyozták a konzultációkon, hogy a nö­vény számára nélkülözhetet­len feltételekkel — az előírt műtrágya-adagolással vagy növényvédő szerrel — nem szabad takarékoskodni. Ugyan­akkor nagy figyelmet fordí­tanak az energia- és költség­takarékosabb termelés más lehetőségeire. és MagarNemzet megkérdezte Miért emelkedtek a bérletárak a Lukácsban? És ha már emelték, miért csökkentették érvényességi idejét két hónapról egy hónap­ra. — A benzin árát is emelték, a Lukács-fürdő sem tehet más­képp — emel —, válaszolta Közeleg a tavasz? Hihetnénk ezt abból: még (vagy már?) enyhe a tél — meg hogy a kereskedelem kiárusít. Leg­alábbis Székesfehérváron — a Skála-Coop kötelékében álló — Fehérvár Áruházban. Itt, a decemberi bevásárlási csúcs, az ünnepek után közvetlenül, január 2-től „tetőtől talpig kedvezményesen felöltözhet”. Hirdetik. Nem a téli szezon végén, februában, hanem most január­­elején kapunk árked­vezményt : télikabátot, gyer­mekkötöttárut,­­ csizmát, teli- szűkszavúan Keresztesi Ferenc üzemeveze­tő-helyettes. Megjegyzés: a fentieket tu­domásul vettük. Vajon az uszo­da törzsközönsége is beéri ennyivel ?!... te­ cipőt, ágyneműt vásárolha­tunk 30—40 százalékkal ol­csóbban. Mi a magyarázata e szokatlan időzítésnek ? Meg­éri-e a lapos pénztárcák hó­napjában vásárt, „extra­ hete­ket” tartani? — kérdeztük Harza Ferencet, az áruház igazgatóját. — Január uborkaszezon a kereskedelemben. De a vevőket be kell csalogatni ekkor is. Méghozzá úgy, hogy a verseny­társakat megelőzhessük. A másik ok: még nem volt igazi hideg, így téli ruházati cik­kekne­k meleg kabátokra pél­dául ez idáig alig akadt keres­let. — És szilveszter után? — Lehet, hogy meglepő, de nem csalódtunk: felszökött a vásárlási kedv. Naponta 4—5 millió értékben árultunk az elmúlt időszakban. Ez körül­belül kétszerese egy vásár nél­küli januári nap forgalmá­nak. — Rádiót is olcsóbban kí­náltak, pedig ez nem éppen téli „holmi”. — Ha valamit mérsékeltebb áron megkapunk, azt ilyenkor haszon nélkül adjuk tovább. Legyen az rádió, befőtt vagy virág. Az a legfontosabb, hogy az emberek bejöjjenek és vá­sárlás nélkül ne menjen ki senki, emelkedjék a forgal­munk. Ez kamatozhatja az eredményt. — Ezek szerint megéri ja­nuárban vásárt tartani. De ha­sonló akciót nem lehetne ka­rácsony előtt is szervezni? — Tula­jdonképpen akkor is lehetne. De ... Jaguárban is annyit szeretnénk árulni, mint az év utolsó hónapjában: nem mindegy hogyan startolunk. K. I. : Hasznos-e karácsony után kiárusítani? Eltemették Bugár Jánosnét ?Négy részvéttel vettek végső búcsút Bugár Jánosnétól, a magyar munkásmozgalom régi harcosától, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága volt tagjától, a SZOT tagjától, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak alelnökétől szerdán a Me­ző Imre úti temető munkás­­mozgalmi panteonjában. A ra­vatalnál megrendülten rótták le kegyeletüket volt harcostár­sai, munkatársai, barátai, is­merősei, mindazok, akik tisz­telték, szerették. A gyászszertartáson Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra az MSZMP Központi Bi­zottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa nevében búcsúzott a ma­gyar munkásmozgalom, a ma­gyar és a nemzetközi béke­mozgalom kiemelkedő harco­­sától. — Mély megrendüléssel és­ fájdalommal búcsúzunk Bu­gár Jánosné Végh Katalintól, a Mattvar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága egy­kori tagjától, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának tag­jától, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának alelnöké­től. — kezdte beszédét. — Régóta­ tudtuk, hogy súlyos beteg, mégis váratlanul ragad­ta el körünkből a halál. — Hatvankét éve született Rákospalotán, ott vált szabó­munkássá. A palotai és újpes­ti munkások nyomát követve, akiknek haláláig hálás maradt, jutott el a Rákospalotai Mun­kásotthonba, gyermekfejjel, de korán fejlett osztálytudattal a munkásmozgalomba. A mun­kás nehéz sorsát, ha az elve­zetett a mozgalomba, jó sors­nak tekintette. Nyílt szívű, őszinte emberként így vallott erről 1970-ben: „A felszabadulás előtt jó sorsom olyan munkaterületre állított, ahol lehetőségem nyílt az emberekkel való gya­kori találkozásra. Dolgoztam az illegális Vörös Segélyben és rész­t­­vettem a­­ legális­­ kultúr­­m­ozgalomba­n. E kétféle­ tevé­kenység valami egységes egész­­szé állt össze és egész élete­men keresztül végigkísér, törőd­ni az emberek testi jólétével és törődni a lelkükkel, ha úgy tet­szik gondolataikkal, érzéseikkel. Ebben sem tudok sorrendet felállítani, ebben is mind a kettőt egyaránt tartom fontos­nak. És egy életre szóló él­ményt adott nekem az a sok szombat és vasárnap este, amikor a munkásotthonokban, fáradt munkásemberek között szólaltattuk meg azokat a köl­tőket­ és írókat, akik a leg­szebben tudták kifejezni a né­zőtéren ülők érzéseit. Soha ilyen értő közönséget nem lát­tam !” — Véletlen, de jelkép-jelen­tőségű véletlen, hogy ugyan­abban az évben lépett be a Szociáldemokrata Pártba, ami­kor József Attila már nem bírta tovább. Az a József At­tila, akinek a költészetét egy életre szívébe zárta, s akinek ifjúkori, makói fényképét nyugdíjba-meneteléig dolgo­zószobája falán is őrizte. Mint ahogy véletlen az is, hogy Bu­gár Jánosnét, aki 1945. január­ja óta a Magyar Kommunista Párt munkásaként dolgozott, életútja egy időre elvitte Ma­kóra is, ahol a pártiskolán ok­tatott. Az viszont már bizo­nyára nem véletlen, hogy a SZOT titkáraként 1959-ben „bábáskodott” a Népszava „Szép Szó” mellékletének megszületésénél. Beköszöntő írásában — 23 év távlatából — kedves költőjét idézte: „A Szép Szó magyarul nem fölcicomázott kifejezés, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életfor­ma, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvi­tatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül­­.És hozzátette: „Igen, erről van hát szó, ezt kell tenni! Tud­juk-e, merjük-e? Olyan szépen, olyan jól mint József Attila tette, aligha! De tenni kell, ha dadogva, ha nehezen is, de tiszta szívvel.” — Vállalta és igyekezett megvalósítani ezt a programot, az Országos Béketanács titká­raként, majd főtitkáraként, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa titkáraként, a Hazafias Népfront főtitkárhelyettese­ként, országgyűlési képviselő­ként, a legkülönbözőbb társa­dalmi, közéleti tisztségekben. Tette, ha néha a történelem dadogásra­ is kényszerítette, ha néha nehéz volt is, tette mindig tiszta szívvel. — Bárhol dolgozott, minde­nütt történt valami, ami előre vitte az ügyet, ami nélküle, halkságában is meggyőző ér­velése, megértő mosolya nélkül nem történt, vagy nem úgy történt volna meg — folytatta a főtitkár. — A magyar bé­kemozgalomban, majd a Bé­­ke-világtanácsban, de a nép­frontban is és egy ciklusban az országgyűlés külügyi bizott­ságának titkáraként sokat tett nemcsak a békéért, hanem a népek közötti egyetértésért, barátságért is, hogy tevé­kenységét külföldön is nagyra értékelték arról koreai, finn, szovjet, csehszlovák, bolgár ki­tüntetések tanúskodnak.­­ A szakszervezetekben a munkásművelődésért, a nép­frontban a munkások aktí­vabb és tömegesebb jelenlé­téért, mindezeken a helyeken és a nőmozgalomban, amely­nek egyik alapítótagja — és ugyancsak haláláig társadalmi tisztségviselője volt — ered­ményesen munkálkodott a nők szocializmushoz méltó egyen­jogúságáért. A társadalmat olyan egységes egésznek tekin­tette, amelyben nőknek, fér­fiaknak, öregeknek, fiatalok­nak közös érdeke, hogy javul­jon, szépüljön a haza minden polgárának élete. Ez a halá­láig megőrzött korszerű gon­dolkodásmód biztosít neki ha­lála után is rangos helyet a magyar munkásmozgalom, a szocialista nemzeti egység har­cosainak, kiemelkedő egyéni­ségeinek sorában. Érdemeit számos kitüntetéssel ismerték el a magyar államhatalmi, kormányzati és mozgalmi szer­vek, de a legszebb kitüntetés­nél is fényesebben őrzi őt em­lékünkben elvhűsége, munká­jának eredményei. — Igényes ember volt a szó legteljesebb értelmében, így a legfontosabbat, a mun­kát illetően is. Mégis, a teher­bírásuknál többet végzőket óvta attól, hogy egyszerre két végén égessék életük gyertyá­ját, önmagát nem tudta meg­óvni ettől. Vigaszunk, hogy ro­konszenves, szeretetre méltó személyiségének fénye, élete kirobbanása után is sokáig vi­lágít még nekünk. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Szakszervezetek­ Or­szágos Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében mély tisztelettel ve­szek végső búcsút elvtársunk­tól és harcostársunktól, Bugár Jánositól. Élete és munkás­sága legyen példa számunkra, emlékét őrizzük kegyelettel — mondotta befejezésül Pozsgay Imre. Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács elnöke a család, a rokonok, a volt munkatársak, barátok, jó is­­merősök nevében búcsúzott. Bugár Jánosnét a gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára: a koporsót az Internacionálé hangjainál helyezték örök nyugvóhelyre. Jobb gépkihasználás Csepelen A Csepel Vas- és Fémmű­vek gyáraiban átlagosan 2,61 műszakot teljesítenek, ami azt jelzi, hogy a nagy értékű, nagy termelékenységű gépeket és berendezéseket évről évre mind jobban kihasználják. Igaz, hogy a „javulás” mérté­ke csak néhány tizeddel ked­vezőbb, mint egy évvel koráb­ban, a mai gazdasági helyzet­ben azonban — amikor sok­szor kevés a megrendelés, el­vándorolnak a szakemberek más munkahelyre stb. — már ez is fokozott erőfeszítéseket igényel.­­ A csepeli üzemekben a nagy­­ értékű gépek második és har­madik műszakját úgy szerve­zik meg, hogy a dolgozók egy részét rendszeresen átcsopor­tosítják a legfontosabb mun­kákhoz. A karbantartók pedig igyekeznek hasznosítani min­den szabadidőt, beleértve a szabadszombatokat, vasárna­pokat is. A CSM-ben a legmagasabb mf.szakszámot a szolgáltató vállalatnál érték el. a

Next