Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám

4 Grom­sko bonni útjának előkészítése Washingtonból jelenti az MTI. Hans-Jochen Vogel, a Német Szociáldemokrata Párt kancellárjelöltje Washington­ban csütörtökön kijelentette: a Varsói Szerződés prágai ja­vaslatait „igen körültekintően meg kell vizsgálni, a javasla­tok haladást jelenthetnek. Az erőszak, a katonai erő alkal­mazásáról való lemondás egy­mással szemben, megítélésem szerint jó dolog, jó elképzelés, amelyet igen komolyan kell venni”. Vogel szerda óta tartózko­dik az Egyesült Államokban, s ma fogadja őt Reagan elnök. Cs­üörtökön Vogel Shultz amerikai külügyminiszter ebédvendége volt a State De­­partmentban. A DPA jelentése szerint Vlagyimir Szemjonovot, a Szovjetunió bonni nagyköve­tét csütörtökön fogadta Wal­­demar Schreckenberger, az NSZK kancellári hivatalának államtitkára. Mint egy kor­mányszóvivő az esti órákban közölte, a több mint egyórás megbeszélés középpontjában a keleti—nyugati kapcsolatok, valamint a leszerelés és a fegy­verzet-ellenőrzés kérdései ál­lottak. A DPA a kormányszóvivő nyilatkozatát ismertetve közöl­te, hogy Szemjonov nagykö­vet tájékoztatta az államtit­kárt a szovjet kormány állás­pontjáról egész sor olyan kér­désben, amelyekről ez idő sze­rint tárgyalások folynak a Kelet és a Nyugat között. Schreckenberger a maga ré­széről hangsúlyozta a szövet­ségi kormány érdekeltségét a közepes hatótávolságú rakéták kérdéséről Genfben folyó tár­gyalások eredményes befejezé­sében. Bár további részleteket nem közöltek a megbeszélésről, bonni megfigyelők szerint a szovjet nagykövet tájékozta­tást adott a Varsói Szerződés prágai ülésén elfogadott poli­tikai nyilatkozatról is. Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert január kö­zepén várják hivatalos látoga­tásra Bonnba. A Pentagon képviselői Nicaraguában Managuából jelenti a Reuter és az IPS. William Odora tá­bornoknak, amerikai vezérka­ri főnökhelyettesnek a veze­tésével szerdán Pentagon-kül­döttség érkezett Nicaraguába — közölte a nicaraguai nem­zetvédelmi minisztérium. A küldöttség tagjai között van a hondurasi ameriai katonai attasé, az amerikai hadsereg latin-amerikai ügyekben ille­tékes vezérkari tisztje és az Egyesült Államok déli kato­nai körzetének egy felderítő tisztje. A delegáció az első ilyen magas rangú amerikai katonai küldöttség két év óta Nicara­guában. A Reppan-kormányzat két évvel ezelőtt függesztette fel a j1 Nicaraguának nyújtott ka­tonai segélyeket, azzal vádol­va a haladó sandinista kor­mányt, hogy az megpróbálja elősegíteni a forradalmi moz­galmak terjedését a közép­amerikai térségben. A TASZSZ jelenti: Az el nem kötelezett országok koor­dinációs irodájának január 10—14. között a nicaraguai fő­városban megtartandó rendkí­vüli ülése arról tanúskodik, hogy az el nem kötelezettek mozgalmában mély nyugtalan­ságot kelt a Közép-A­­eriká­­ban kialakult feszült helyzet, amelyet tovább élez az Egye­sült Államok agresszív politi­kája — mondotta Miguel d’Escoto Brockman nicaraguai külügyminiszter Managuában tartott sajtóértekezletén.­­ János Károly üzenete a spanyol hadsereg napján Madridból jelenti az MTI. A hadsereg napja alkalmából János Károly király üzenet­ben fordult a három haderő­nem tisztjeihez, katonáihoz. Ebben többek között leszögez­te: „Csak a katonák és a pol­gári lakosság összefogásával lehet megoldani a nemzet problémáit. Aki megszegi, vagy erőszakkal akarja meg­változtatni a társadalom nagy többsége által elfogadott tör­vényeket, az a haza ellen lép fel.” Az uralkodó üzenetében annak a reményének adott hangot, hogy „a katonák ha­tározottan együttműködnek az új hadügyminiszterrel”. A szocialista párti kormány — a hadsereg, valamint a pol­gári hatalom jó kapcsolatai­nak igényét jelezvén — a szo­kásosnál" ünnepélyesebb kül­sőségek között köszöntötte a katonákat. Külpolitikai hírek­ ­ (Párizs,­ MTI) Lázár Moj­­szov jugoszláv, külügyminisz­ter kétnapos párizsi látogatá­sának befejeztével közölte, hogy Mitterrand elnök elláto­gat Jugoszláviába, s lehet, hogy a látogatására még ebben az évben sor kerül. Mojszov, akit Mitterrand elnök is fogadott, Cheysson külügyminiszterrel együtt tartott sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy párizsi megbeszélései során megálla­pította: a két kormány nézetei sok kérdésben közel állnak egymáshoz, így a kelet-nyu­gati kapcsolatok, a leszerelés, a Közel-Kelet, Afganisztán és a madridi találkozó kérdései­ben.­­ (Lusaka, AP) Zambia a Kínával való kapcsolatok meg­szilárdítását kívánja, annál is inkább, mivel Kína megbízha­tó szövetségesnek bizonyult — jelentette ki Kenneth Kaunda zambiai elnök Csao Ce-jang kínai miniszterelnökkel folyta­tott megbeszélése során. M CD (Moszkva, MTI) Elégedet­ten nyilatkozott baráti légkörű kínai vendégszerepléséről Ta­mara Szinyavszkaja, a moszk­vai Bolsoj Tyeatr mezzo­szoprán énekesnője, aki a múlt év végén négy koncertet adott a kínai fővárosban. Fellépett a szovjet nagykövetség dolgo­zói előtt, majd ugyancsak a nagykövetség területén külön hangversenyt adott kínai hi­vatalos személyiségekből, illetv­­ve a pekingi diplomáciai kép­viseletek tagjaiból álló hallga­tóságának.­­ (Addisz Abeba, TASZSZ) Csütörtökön befejeződött az Etióp Dolgozók Pártja meg­szervezésére alakult bizottság (COPWE) II. kongresszusa. Ha­tározata kimondja, hogy a szervezet III. kongresszusát 1984 szeptemberében, az etióp forradalom 10. évfordulóján tartják meg, s ez egyben ala­kuló kongresszusa lesz az etióp dolgozók marxista-leninista pártjának.­­ (London, VPI) Margaret Thatcher brit kormányfő csü­törtökön Londonban Abe Sin­­taro japán külügyminiszterrel a két ország kereskedelmi kap­csolatairól tárgyalt. A brit kor­mányfő szóvivője közölte: Nagy-Britannia ragaszkodik ahhoz, hogy Japán állítsa le piachódító tevékenységét. Abe Sintaro Párizsból érkezett a brit fővárosba és még a nap folyamán továbbutazott nyu­gat-európai körútjának utolsó állomására, Rómába. A (New York, Reuter) Nem­zetközi bankártalálkozó szín­helye lesz Washington a jövő héten. Nyugat-Európa, Japán és az Egyesült Államok mint­egy 35 bankjának képviselői a hitelnyújtás kockázatáról ada­tokat gyűjtő új bankintézet létesítését vitatják meg. Az új intézet létrehozásával a ban­kok szeretnék elkerülni, hogy a múlt évi, főleg a latin-ame­rikai adósokat sújtó készpénz­­ű hiány megismétlődhessen — mondta William Ogden, az in­tézmény alapítását kezdemé­nyező bankárok elnöke. t/ Masw­omzot Egy fiatalember felnőtt lánya Viktor Szlavkin színművének bemutatója a Várszínházban JÓLLEHET a színpadon csak egy törékeny ajtó, a valóság­ban mély szakadék választja el egymástól a Kuprijanov csa­lád két nemzedékét. Az apa, aki tehetséges volt, de akit „jampeces” magatartása miatt húsz éve csaknem kiraktak a főiskoláról, nem csinált kar­riert. Az anya, aki egykor a moziban énekelt, most csak statiszta szerepet játszik ott­honában. Mindkettőjükre az a feladat várna, hogy megértsék egyetemista lányukat, Ellát, aki modernül, szabadosan, egyénien gondolkodik. Ám ne­hezen tudják felidézni két év­tizeddel korábbi önmagukat, hogy közelebb kerüljenek gyer­mekükhöz. Ehhez egy szokatlan ese­ménynek kell történnie. Kupri­janov, becenevén Berisz egy­kori évfolyamtársa, a vidéken dolgozó Prokopjev fiával fel­jön Moszkvába, hogy a mű­szaki főiskolán protekciót kérjen Ivcsenkótól, a rektortól, aki történetesen szintén egy évfolyamra járt vele. A há­rom egykori barát Benisz la­kásán találkozik. Természete­sen felelevenítik a múltat, és ami még ennél is fontosabb: összemérik a jelenüket. Ekkor kiderül, ami már az életutak különböző alakulásából is való­színű volt: erkölcsi felfogá­sukban ma távolabb állnak egymástól, mint valaha. Ivcsenkó szűklátókörűsége és erőteljesen kifejlődött kar­rierizmusa, Prokopjev vidékies elmaradottsága és szolgalelkű­­sége egyaránt szemben áll Benisz kiesé rezignált becsüle­tességével, amely olyannak fogadja el a világot, ahogy az körülötte kialakult. Sem töb­bet, sem kevesebbet nem akar, mint hűnek maradni önmagá­hoz. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha egykori önmaga szellemében megérti az új nemzedékeket, ha beleéli ma­gát lányának önálló utakat ke­reső törekvéseibe. EGYIDEJŰLEG akarja te­hát fölvetni Viktor Szlavkin Egy fiatalember felnőtt lánya című színművében a nemze­dékek közötti és az egy gene­ráción belül adódó ellentéte­ket. Erre utal az is, hogy a szí­nen megjelenő három fiatal ugyancsak szélsőségesen elté­rő típusokat képvisel. Míg Igor, Ella évfolyamtársa, amo­lyan mai szovjet „hippi”, ad­dig Prokopjev fia, Tolja sze­rény, kicsit mamlasz jótanuló, alkalmasint stréber. Kettejük között Ella a színi cselekmény során Igor bűvköréből kisza­kadva a maga egyéni módján Tollához közeledik. Amilyen jó elképzelés azonban szerke­zetileg és dramaturgiailag, hogy a háromtagú felnőtt „csa­pat” az ifjak hármasával küzd , annyira esetlen és hatásta­lan mindennek drámai kidol­gozása. A játékban felmerül az egy­más iránti felelősség kérdése, a közösség és az egyéni lét egymáshoz igazításának gond­ja, a barátság és a „kijárás”, azaz a protekcionizmus ösz­­szeegyeztethetőségének, illetve összeegyeztethetetlenségének problémája, de mindez vala­hogy egymás hegyén-hátán, kibogozhatatlanul. Főleg azért, mert a szerző általánosságo­kon és közhelyeken túl mind­erről kevés lényegeset tud mondani. És minthogy a da­rab végén mindenki „megja­vul” vagy felmentést kap, még a korábbi, enyhén kritikai ál­lásfoglalás is elmosódik. Morcsányi Géza fordítónak és Iglódi István rendezőnek minden tisztes igyekezete el­lenére sem sikerült a drámát magyar színpadra „honosíta­ni”. Mentségükre szól azonban, hogy a mi gondjaink egy ge­neráción belül és a különböző nemzedékek között merőben más formát öltenek, mint Szlavkin darabjában — ezért­­ez a „magyarítás” csak teljes átdolgozással vált volna lehet­ségessé. A színészek közül is csak azoknak sikerült valamelyes életszerű figurát teremteni, akiknek szerepe közel állt egy-egy, a mi életünkben is ismert típushoz, így elsősorban Fülöp Zsigmond Kuprijanov­­ja emlékeztet arra a tisztes­séges, ám mellőzött értelmi­ségire, aki „hátrányos helyze­tében” is mindig igyekszik ön­magát megőrizni, és akiből mindig kiváltható a jóra való hajlam. A lányát, Ellát Kubik Anna játssza élénk színekkel, rokonszenves hitelességgel. Kassai Károly a protekciót el­vető Tolját alakítja belső meg­győződést kölcsönözve a váz­latosan megírt szerepnek. Ferenczy Csongor (Ivcsenkó), Jobba Gabi (Benisz felesége) és Tahi József (Igor) csak egy­­egy őszinte pillanat időtarta­mára tudja kivonni magát az illusztrálás egyhangúsága alól. Fonyó István rikító külsődle­­gességgel jeleníti meg a vidéki „tahót”, aki csak összekötteté­sek révén tudja elképzelni a maga és fia jövőjének építé­sét. Az előadás „nagyjeleneté­ben” áttörik azt a lezárt ajtót, amely a Kuprijanov szülők és a lányuk szobáját elválasztja. Átcipelik az ebédlőasztalt és ezzel mintegy jelzik, hogy a közös gondokat közösen kell megoldaniuk. Azt a „nyílás­záró szerkezetet” azonban, amely a színpadot a nézőtér­től képletesen elválasztja, saj­nos sem Viktor Szlavkinnak, sem a Várszínház előadásának nem sikerült áttörnie. A szín­padon csak beszélnek a közös gondokról, de megoldásukhoz, vagy legalább mély megisme­résükhöz ezzel a bemutatóval nem kerültünk közelebb. —a a— Péntek, 1983. január 12 És a tévé? Rózsa János itt és ott Van a Magyar Televíziónak egy kisfilmje, az a címe: Itt és ott. Ahová ez a film csak eljut a világban, díjat kap. Nem csoda: játékos, gyerme­ki könnyedséggel beszél ko­moly dolgokról. Nevezetesen a relativitásról. Egy ikerpár ugrabugrál, táncol és nevet­gél, hegyen-völgyön, itt és ott és közben arról szól az ének és a tanítás, hogy „minden viszonylagos”. A film az álta­lános iskola alsó tagozatos nö­vendékeinek készült, iskolate­levíziós adás gyanánt. Nem ta­nítófilm mégsem. Nézői vi­szont, ha akarják, ha nem, kapiskálni kezdik a század nagy fizikai és filozófiai téte­lét, Einstein elméletét, a re­lativitástant. Amikor az első külföldi elismerések potyogni kezdtek, azt hihette joggal a külső szemlélő, hogy e film összeállítója és rendező­je, Rózsa János eztán még gyakrabban lát munkához a televízióban, nevezetesen az Iskolatelevízióban. Nem így történt. Játékfilmesként vál­tozatlan érdeklődéssel foglal­kozik a gyermekekkel kapcso­latos témákkal. Beszélgetésünk idején is épp egy gyermekek­nek szánt mozifilm előkészü­letein dolgozik. A Kardos Ist­ván forgatókönyvéből készülő munka mesefilm lesz, közis­mert mesealakok szerepelnek majd benne, és minden bi­zonnyal modern film lesz, mégis. Pontosan olyan lesz te­hát, amilyenre a közönség áhítozik. A nagyfilm gondjai közül kizökkentve a tévé fe­lől faggatom Rózsa Jánost. Arról, hogy miért hagyott fel egy ideje a televíziós munká­val, dokumentumfilmekkel, iskolatévés adásokkal? — Túl nagy energiaráfordít­­­tással születtek ott a kis ügyek. A Balázs Béla Stúdió­ban vagy az Objektív Stúdió­ban sokkal problematikusabb kérdéseket is nyugodtabban oldanak meg, mint a televí­zióban. Nekem igazán sok időm a tévére sose volt, hiszen rendszerint két játékfilm kö­zött dolgoztam ott. Arra is rá­jöttem­ közben, hogy akkor érzem jól magam a televíziós munka közben, ha olyan szer­kesztőkkel dolgozom, akik szenvedélyesen szeretik azt, amit csinálnak. Van valami céljuk a közös munkával. Nem a kötelező, évi műsor egy részét akarják a hátuk mögött tudni, hanem valami haszno­sat szeretnének létrehozni. Kopper Judit és Csonka Er­zsébet ilyen szerkesztő. — Ha viszont végül is rá­szánja magát a televíziós mun­kára, a legváltozatosabb mű­fajokban dolgozik Rózsa Já­nos. Hol ismeretterjesztő fil­met készít, hol irodalmi ösz­­szeállítást, dokumentumfilmet, képzőművészeti kisfilmet. Mi a sokféleségnek az oka, ma­gyarázata? — Mindig valami a „mű­fajnál” fontosabb szándék. Készítettem például egy iro­dalmi összeállítást Petőfi Sán­dornak a családjáról írt ver­seiből. A versek között vol­tak zsengék is, egy zseni zsen­géi. Ezeket csak humorral le­het előadni. A verseket gyer­mekek mondták, egyszerűen, kedvesen, tréfásan. Mindezzel az volt a cél, hogy a nézőgye­rekeket is biztassuk, merje­nek verseket mondani. — Készítettem azután do­kumentumfilmeket az értelmi és a testi fogyatékos gyerme­kekről a televízió számára. Kamera elé vitt beszélgetések is voltak közöttük, mert a sze­rencsétlen gyerekek egy ré­szét nem akartam fotózni. Ennek a három filmnek, mely szintén az Iskolatévé keretei között készült, de nem kife­jezetten az iskoláskorú nézők számára, az volt a célja, hogy elhitesse, nem szabad sem a felnőtteknek, sem a gyerme­keknek előítéletekkel közeled­niük a fogyatékos gyermekek felé. Azzal szerettem volna közelhozni ezeket a gyereke­ket az egészségesek társadal­mához, hogy bemutattam, sem­mi furcsaság nincs bennük. Az előítéletek rendszerint nem is a gyermekektől indultak ki. Egészséges és nem egészséges gyermekek kapcsolatában sem­mi baj nincs addig, míg egy ügyetlen felnőtt bele nem avat­kozik abba. "Azt is szerettem volna elmondani, hogy a nem teljesen egészséges gyerekek, alighallók, csökkentlátók és társaik ugyanolyan rossznéven veszik a túlzott figyelmessé­get, nyájasságot, mint a go-, rombaságot. — Szándékok és hatások azonban szertefoszlanak a te­levízió műsorrengetegében. Ha nincs nagydíj, senki felnőtt föl nem figyel az Itt és ott-ra. Iro­dalmi műsorai és szép szándé­kú dokumentumfilmjei sem bizonyos, hogy mind eljutot­tak azokhoz, akiknek készül­tek. Ez nem kedvetleníti el a szerzőt? — A televízió szegénysége mindenütt érezteti a hatását. A műsoridőben, műsorpoliti­kában egyaránt. Félő, hogy az Iskolatévében hatványozottan is jelentkezik majd ez a ked­vezőtlen hatás. Ezért nincsenek is a televízióval kapcsolatban határozott terveim. Remélem, ha túl lesznek a válságon, a szabad időm és a televízió igénye találkozik, ismét dol­gozhatunk együtt. Mert én vál­tozatlanul szeretem a televí­ziót, különösen az Iskolaté­vét. L. G. Fesztiválzárás A Kreml kongreszusi palo­tájában rendezett seregszem­lével ért véget szerdán Moszk­vában az Orosz tél művészeti fesztivál, amelyet 19. alkalom­mal rendeztek meg, ezúttal a Szovjetunió fennállásának 60. évfordulója jegyében. Az Orosz tél művészeti fesz­tiválon, a Nagyszínházban be­mutatták Sosztakovics Az aranykor című balettjét, vala­mint Prokofjev Eljegyzés a kolostorban című operáját. Moszkva prózai színházai öszesen tíz bemutatót tartot­tak, ez idő alatt szinte mind­egyik darab szerzője az ország más-más népét képviselte. A koncertek közül a legna­gyobb sikert Szvjatoszlav Rich­­ter Dvorák-estje aratta, ame­lyen részt vett a Borogyin­­kvartett is. A fesztivál több mint 200 000 nézőt vonzott, köztük 37 or­szágból érkezett 30 000 külföl­di vendéget is. Az ORI idei kínálata Az idén 25 éves az Országos Rendező Iroda. Az elmúlt ne­gyedszázad alatt 73 ezer elő­adást tartottak, mintegy 27 millió néző előtt, ebből a tava­lyi mérleg: 7174 előadás, 1 millió 622 ezer néző — mon­dotta Báli György igazgató az ORI csütörtöki sajtótájékozta­tóján, a Vörösmarty téri Ze­neművészek Klubjában. Az iroda feladata két és fél évti­zede lényegében változatlan:­ igényes szórakoztató műsorok szervezése. Idei tavaszi és nyá­ri terveikről elmondták: foly­tatják a Vigadó-estek soroza­tot, amelyben a Felel 3 musi­cal-osztály című, nagy sikerű műsoruk új változatát mutat­ják be. Kihajolni veszélyes! a címe Szűcs Judit show-jának. Nótaműsorukkal, az Él még a vén cigánylányal a budapesti tavaszi fesztiválra hazánkba érkező magyaroknak kedves­kednek. Újra Magyarországra látogat Alla Pugacsova szov­jet énekesnő. Szintén a pesti Vigadóban láthatják a nézők Alfonzó estjét, Kinek van erre energiája? címmel. Szenes Ivánt, a szövegírót mutatja be a Kislány a zongoránál című program. A Corvin moziban elsősor­ban a gyermekek szórakozta­tásáról gondoskodnak. A ta­vaszi programok közül ki­emelkedik a SZÚR, amelynek az idén is a Népstadion ad otthont. Gazdagnak ígérkezik a Ba­­laton-part nyári programja: fellép az Omega, a Hungária, a Korál együttes, a Neoton fa­mília, a Benkó Dixieland Band, Kovács Kati és Soltész Rezső. A Gondolat tervei A Gondolat kiadó ez évi ter­vében 125 kötet megjelenteté­se szerepel, több mint 2,8 mil­lió példányban. Két új soroza­tot bocsátanak útjára. Az is­mert Etikai gondolkodókhoz hasonló lesz a Politikai gon­dolkodók. Az első kötetek Rosa Luxemburg és Tocque­­ville egy-egy írását adják köz­re. A másik új sorozat, a Pro­­kontra, tudományos kérdések­ről közöl eredeti dokumentu­­­mokat. Az első kötetek témái a világnyelv, az eutanázia, a darwinizmus, a Gutenberg­­galaxis. Az idei egyik legnagyobb vállalkozás A művészet törté­nete Magyarországon a hon­foglalástól a jelenig.. Az MTA művészettörténeti kutatócso­portja által készített, hosszú évek óta hiányzó kézikönyvet 700 kép és rajz díszíti. Friedenthal Luther élete és kora című művének harmadik kiadásával a reformátor szü­letésének 500. évfordulójára emlékeznek. Egy, a Nagy ma­gyar írók sorozatban megjele­nő művel, s az életműről szóló kritikai és esszékötettel idé­zik Babits Mihály emlékét, s egy könyvvel megemlékeznek a száz esztendeje született Ju­hász Gyuláról is. A színházak pénteki műsora Erkel Színház: Don Giovanni (4. béri. 4. ea., 7) — Nemzeti Színház: Ezek a kísértetek (7) — Katona József Színház: A három testőr (fél 8) — várszínház: Egy fiatalember felnőtt lánya (7) — Madách Színház: A Noszty fiú esete ... (E. béri. 7) — Kamara­színház: Holdtölte (M/l. bék­. 7) — Vígszínház: Úri muri (7) — Pesti Színház: Equus (7) — Fővá­rosi Operettszínház: Violetta (7) — Thália Színház: Énekek éneke (7) — Mikroszkóp Színpad: Zűr­hajó (de. fél 10), Hogyant To­vább!! (fél 9) — József Attila Színház: Az öreg (Karinthy 2. 7) — Kamaraszínpadon: De jó sze­retni! (7) — Radnóti Miklós Szín­pad: Az angyalarcú (7) — Ódry Színpad: Május: Itt valami ke­tyeg (7) — Vidám Színpad: Bu­­bus (7) — Kis Színpad: Mi újság odaát? (fél 8) — Budapesti Gyer­mekszínház: Látogató a végtelen­ből (du. 3) — Állami Bábszínház a Népköztársaság útján: Diótörő (du. 3) — a Jókai téren: Jancsi és Juliska (de. 10) — Zeneakadémia: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara (MRT Ifj. béri. .1. fél 8) — Fővárosi Nagy­cirkusz: Halló, itt Bukarest (du. fél 4 és este tél 8). Háromszázezer font ster­­lingért kelt el nemrég a lon­doni Sotheby árverésén Igor Sztravinszkij Sacre du prin­­temps című táncjátékának partitúrája. Ugyanakkor egy­­egy Bach-kantáta eredeti kéz­irata ennek az összegnek csak a feléért talált vevőre.

Next