Magyar Nemzet, 1984. november (47. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-23 / 275. szám
4 Kerekes Imre titkár koszorúzta meg. A fegyveres testületek koszorúját Szűcs Ferenc honvéd altábornagy, Földesi Jenő rendőr altábornagy, és Nagy György vezérőrnagy, a Munkásőrség országos parancsnokának első helyettese helyezte el. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében Emőd Péter, a KISZ KB titkára és Lengyel Sándor, a budapesti bizottság titkára; a fővárosi tanács képviseletében Pénzes János elnökhelyettes és Zágon Bertalan,az I. kerületi tanács elnöke koszorúzott Vita a településfejlesztésről Gyarapodjék együtt a főváros és agglomerációja A Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának csütörtöki ülésén megvitatták a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatait, ezen belül pedig a budapesti agglomeráció fejlesztésének koncepcióját. Az írásos anyaghoz dr. Bánfalvi Barnabás, a Pest megyei Tanács tervosztályának vezetője fűzött szóbeli kiegészítést, illetve válaszolt a hosszúra nyúlt vita során elhangzott felvetésekre, véleményekre. A hozzászólók mindegyike elismerte, hogy a tervezet alapos munka, a benne rögzített fejlesztési elképzelések, ha megvalósulnak, jól szolgálják majd a megtermelt javaink arányosabb elosztását, a települések arányosabb teherviselését, a községek, az aprófalvak fokozottabb gyarapodását. Többen szóvá tették viszont, hogy az anyagban sehol nincs utalás arra: e hasznos és előremutató elképzelések valóra váltása mennyibe kerül majd az országnak, mekkora e terv forrásfedezete. Ezt, legalábbis nagy vonalakban, ismerni kellene, mivel enélkül olyan tervek is napvilágot láthatnak, melyek megvalósítása az ezredfordulón is csak ábránd marad. Markolni annyit érdemes, amennyit elbírunk, elbír ma s holnap az ország; nem szerencsés kategorikusan kijelenteni olyan dolgokat, amelyek elérésére kevés a remény. A felszólalók egyetértettek abban is, hogy a terület- és településfejlesztés során Pest medrétől nem lehet, nem szabad a fővárost elszakítani, csak együtt lehet e két térséget vizsgálni és fejleszteni. Budapestnek és agglomerációjának a kapcsolatát többen feszültségekkel terhesnek mondták, hozzátéve azonban azt is, hogy nyilván ezek az ellentétek a jövőben, éppen a terv révén tovább mérséklődnek majd. A fővárosi és a megyei tanács kapcsolata szükségszerű, éppen ezért az együttgondolkodást, és az együttműködést mindenképpen tovább kell javítani. Számos hozzászóló e fórumon is feltette a kérdést: miért kell a falusiaknak, az agglomerációban lakó, de Budapesten dolgozóknak többet fizetniük az áramért, a gázért, a csatornáért, a közlekedésért, mint a városiaknak; miért kap magasabb fizetést az út egyik oldalán, a Budapesthez tartozó boltban kiszolgáló eladó, mint az átellenben, a Pest megyei oldalon munkálkodó társa. Azt is felvetették, hogy ma még mindig miért Pest megyében a legalacsonyabb az egy lakosra jutó, kommunális beruházásokra fordított összeg. Az ígéretes tervek megvalósítását a helyi tanácsok önállóságának mielőbbi növelése is segítheti — hívták fel az illetékesek figyelmét a tanácskozáson. Javasolták azt is, hogy miután a széles körben megvitatott és kiegészített tervet jövőre az országgyűlés elfogadja, ha az élet úgy kívánja, akkor lehessen azon módosítani, változtatni. A leírtakhoz nem szabad mereven ragaszkodni, mert bármilyen gondos is volt az előkészítés, ez mégiscsak egy tervezet, és nem biztos, hogy a ma kimunkált elképzelés holnap kiállja a gyakorlat próbáját. Ja. 1. 1. Ülésszak Germans Gyula tiszteletére Germanus Gyula születésének századik évfordulója alkalmából tudományos ülésszak kezdődött csütörtökön az Eövös Loránd Tudományegyem Bölcsészettudományi Karán. A kétnapos tanácskozást , amelyet az intézmény sémi filológiai és arab tanszéke, valamint a Körösi Csorna Társaság közösen rendező Pölöskei Ferenc, a Bölcsészettudományi Kar dékánja nyitotta meg. Méltatta a világhírű keletkutató munkásságát. Ezután Antall József, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem főigazgatója tartott előadást Germanus Gyula életpályájáról. Az ülésszak két napján előadások hangzanak el egyebek között a síita messiáseszme eredetéről, az arab betűs nyomdászat európai kezdeteiről, a népi hiedelemvilág és a népdal összefüggéseiről, valamint a mohamedán népi orvoslási formákról. Hagyományok, értékek közösen Budapestért Az elmúlt évtizedek dinamikus városfejlesztő munkája nyomán létrejött új értékek megóvása, s a főváros múltjának értékes emlékeit, hagyományait tisztelő és megőrző szándék hívta életre másfél esztendővel ezelőtt a Budapesti Városszépítő Egyesületet, amely csütörtökön, az Új Városháza nagytermében tartotta közgyűlését. A vezetőség beszámolójából kitűnik, hogy az egyesület legfőbb törekvése valóra vált: egyik hajtóereje lett annak a társadalmi mozgalomnak, amely aktívan támogatja a hagyománytisztelő, értékvédő és alkotó-fejlesztő tevékenységet. A Magyar Nemzet megkérdezte: Miért lett tanáruház az Úttörő? Kék köpenyes, fehér blúzos diákok fogadják a vásárlókat az Úttörő Áruházban, köpenyükön Centrum-diák felirat, s kis névjegyen nevük és évfolyamuk száma. Miért e változás, honnan a tanáruház ötlete — kérdeztük Kaszás Kálmántól, a Centrum Áruházak Vállalat vezérigazgatójától. — A szakmunkásképzést mindig kiemelten fontos feladatnak tekintettük. 1970-ben vállalati állományba vettünk szakoktatókat, 1973-ban a leendő ruházati, híradástechnikai és cipőeladók számára oktatóbázist alakítottunk. A tanáruház a szakmai képzésben továbblépést jelent. Az iskolában tanultakkal együtt sajátíthatják el a gyerekek a gyakorlati tudnivalókat, mindazt, amire egy áruházban oda kell figyelni — ezt pedig a könyvekből nem ismerhetik meg. A felnőtt kollégák, a szakoktatók mindenre megtanítják őket a különböző áruházi osztályokon, gyakorolhatják az áruismeretet és a kulturált kiszolgálást, a vevőkkel való udvarias beszélgetést. Munkájuk az áruház gazdasági eredményeibe beleszámít, így még tanulóként képet kaphatnak, mennyivel eredményesebb a jó munka, mint a hanyagság. „Belecsöppennek” a közösségi életbe, megismerkedhetnek a társadalmi szervezetek tevékenységével, s ez is segít a felnőtté válásukban. Az áruház legfelső emeletén a legmodernebb pénztárgépekkel felszerelt tanteremben sajátíthatják el a pénztárosi tudnivalókat — ez későbbi továbbképzésüket is fölöslegessé teszi. — Szükség volt-e az áruház átalakítására? — Az oktatáshoz szükséges technikai berendezésekre, s kisebb változtatásokra csaknem tízmilliót fordítottunk, ebből hat és fél millió forintot a Belkereskedelmi Minisztériumtól kaptunk. Televíziós láncot alakítottunk ki például, egy központi képernyőn az áruház minden pontján folyó munkát tudjuk ellenőrizni. — Hány leendő szakmunkást oktatnak? — 246 tanuló dolgozik az áruházban, s százkét harmadéves kéthetenként jár ide. — Miért pont az Úttörőt választották tanáruháznak? — Egyrészt azért, mert a város központjában van. S ami a lényeg: az ifjúsági áruházban a legfiatalabb vevők is jól megértik majd egymást a fiatal eladókkal. (r.j.) Magn Nemzet Péntek, 1984. november 23. Gazdasági előadássorozat Kiállítás Pekingben Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszternek és Beck Tamásnak, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének megnyitóbeszédével megkezdődött Pekingben a magyar és a kínai szakemberek, valamint a kereskedelmi forgalom emelésében érdekeltek egyhetes találkozója. Ugyancsak a kínai fővárosban kiállítást szervezett a Hungexpo; az 1500 négyzetméteres területen, 30 magyar ipari és külkereskedelmi vállalat mutatja be termékeit. Az oktatás-nevelés a társadalom ügye is Az új oktatási törvény tervezetét a Művelődési Minisztérium szakmai vitára bocsátotta, a tantestületekben a művelődésügy irányítói, valamint a Hazafias Népfront munkatársai és aktivistái körében. A Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád és Hajdú-Bihar megyéből érkezett hírek szerint a pedagógusok többsége a vitában egyetértését fejezte ki, hogy a készülő törvény az oktatást — az óvodától az egyetemig — egységes egésznek tekinti. Helyesli, hogy ahol a család alkalmatlan a gyermek nevelésére, kötelezővé teszik az óvodát. Többen amellett érveltek, hogy tegyék általánosan kötelezővé az óvodát az iskolába lépés előtti esztendőben. A Bács-Kiskun megyei óvónők egyetértésük ellenére nehezményezték, hogy a törvénytervezet az óvodát kizárólag nevelési, míg az iskolákat oktatási intézményként határozták meg. Békés megyei vélemény: a törvény véglegesítésekor pontosan meg kellene határozni a nemzetiségi nyelvoktatás szervezését. Az oktatás és nevelés elválaszthatatlan egységének kimondását — az alapelvek között — szintén egyetértéssel fogadták a megyékben, de például Bács-Kiskunban a pedagógusok kifogásolták, hogy a törvénytervezetben szinte kizárólag oktatásról esik szó. Ugyanebben a megyében tették szóvá azt, hogy a tervezet kimondja ugyan: a pedagógus munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakképesítés szükséges, de néhány bekezdéssel később ez elől mégis kivételt tesz. Mindenhol örömmel üdvözölték a tantestületeknek az igazgatóválasztásban megnövekedett szerepét. Borsodban viszont nem tartják eléggé tisztázottnak az intézmények irányításának módját és rendjét; szerintük a túlcentralizáltságra való törekvés több helyen is fellelhető a törvénytervezetben. Valamennyi megyében helyeselték, hogy a tervezet külön is foglalkozott a kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulók tehetségfejlesztésének tennivalóival. Az elhangzott véleményeket, észrevételeket felhasználásra, továbbgondolásra a megyék november végéig eljuttatják a Művelődési Minisztériumba. Helyzetkép az élelmiszer-kereskedelemről Olcsóból is a jót Csütörtökön a Belkereskedelmi Minisztériumban tanácskozást tartottak az élelmiszer-ellátásért felelős kereskedelmi vezetők, valamint a termelő vállalatok képviselői. A részvevőket Spilák Ferenc miniszterhelyettes tájékoztatta az idei eredményekről, a jövő évi várható ellátásról, valamint a legfontosabb feladatokról. A miniszterhelyettes elmondotta: az alapvető élelmiszerekből — lisztből, zsírból, cukorból, tejből, burgonyából — minden igényt kielégítettek, és jó színvonalú volt a tejtermék-, hús- és húskészítmény-, valamint a baromfiellátás is. Több termékből javult a kínálat és a választék, hiányok azonban helyenként és időnként adódtak. Valamelyest javult az olcsó húskészítmények, valamint — elsősorban Budapesten — a kenyér minősége. Sok gondot okoz a tőkehúsok minősége és a zöldség- és gyümölcsfélék magas ára. Az idei gyenge termés miatt kevés az üzletekben a mirelit- és a konzervzöldség. Vegyiárukból ebben az évben — néhány termék kivételével — kielégítette az igényeket a kereskedelem. Tartós hiány az aerosolos háztartási tisztítószerből és testápolási termékből alakult ki. Az év hátralevő részében a legfontosabb feladat az ünnepek előtti csúcsforgalom zavartalan lebonyolítása. Elengedhetetlenül fontos, hogy az alapvető élelmiszerekből megfelelő bolti készletek legyenek, hogy még rossz időjárás esetén se legyenek ellátási zavarok. Jövőre a legfontosabb teendő az olcsó élelmiszerek választékának bővítése. Ennek érdekében a kereskedelem feladata, hogy árubemutatókat, kóstolókat szervezzen, fokozza a piackutatást, s nem utolsósorban: az olcsó készítményekből is csak jó minőségű árut vegyen át a szállítóktól. A miniszterhelyettes külön szólt a burgonya- és a zöldséggyümölcs ellátás gondjairól. A lakosság jogos panaszainak orvoslására a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium a SZÖVOSZ-szal és az Árhivatallal közösen részletes programot dolgozott ki a zöldséggyümölcs ellátásjavítására. A program értelmében lehetőség van arra, hogy a kistermelők egyenesen a boltba szállítsák termékeiket. Jelenleg jó ütemben halad a burgonya, a zöldség és az alma téli tárolása, ami azért is nagyon fontos, mert a zöldség- és a gyümölcskonzervekből a jövő évben az igényeknél kisebb mennyiség szállítását vállalja az ipar. Szövetkezeti vezetők megbeszélése Csütörtökön a SZÖVOSZ székházában befejeződött a fogyasztási szövetkezetek vezetőinek háromnapos tanácskozása, ahol a gazdasági szabályozók jövő évi módosításával kapcsolatban elemezték az áfészek, a takarék- és lakásszövetkezetek, valamint a szövetkezeti vállalatok teendőit. A tanácskozáson előadást tartott Bállai László, az MSZMP KB osztályvezetője, Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár és Megyessy Péter pénzügyminiszter-helyettes. A falvak parlamentjei Amit egy székelykapu jelképez Gyönyörködve és megilletődve állta körül nemrég a falu apraja nagyja az új székely kaput Kakasd község parkjában. Az idetelepedett bukovinai székelyeket emlékezteti ezután majd nap mint nap a távoli szülőföldre. És emlékjele annak is, hogy a messziről jöttek jól beilleszkedtek az új környezetbe, s a helybéli német ajkúakkal békés egyetértésben élnek, gyarapodnak. Ez a népművészeti alkotás azonban beszédes tanúbizonysága még valaminek: az összefogásnak, a társadalmi munka erejének. Mert, amikor az ötlet felvetődött, egy fillér sem volt erre a célra. Aztán kiderült, nem is kell hozzá. Az erdészet ingyen adta a fát, a termelőszövetkezet a fuvart, a tanács a szeget, a szerszámot. Csak meg kellett szervezni a jelentkezőket. Például Bonyhád Tolna megye más településeiből is lehetne sok-sok példát felhozni a társadalmi munka hasznára. A kakasdinál sokkal mutatósabbakat, olyanokat, amelyek mögött százezer, vagy éppen millió forintok húzódnak meg. Bizonyságul hadd idézzünk egy idevonatkozó passzust Bonyhád népfrontbizottságának összegező jelentéséből: „A társadalmi munkaakciók eredményeként, a közelmúltban valósult meg a váraljai ifjúsági tábor, a művelődési otthon, a sportcsarnok, a kórház rekonstrukciója; új parkokat, zöldterületeket alakítottunk ki, évente mintegy kétezer facsemetét ültetünk el a város utcáin .. A Hazafias Népfront Tolna megyei bizottságán belelapozunk a most zajló falugyűlésekről szóló tájékoztatókba, jelentésekbe, amelyekből kirajzolódik mindaz, ami most a lakosságot foglalkoztatja. Az eredmények számbavétele mellett, ott sorakoznak az új igények, a megoldásra váró gondok is. — A falugyűlések egyik fő témája az idén is a kiskereskedelmi ellátás színvonala — mondja Csajbók Kálmán, a megyei népfronttitkár. — Bár a javulás számottevő, mégis nehéz az igényekkel lépést tartani. A községekben, a kistelepüléseken — itt él a megye lakosságának ötvennyolc százaléka — ma már nemcsak iparcikkekből várnak el megfelelő mennyiséget és választékot, hanem élelmiszerekből is. Az önellátók aránya ugyanis számos községben, kisvárosban lecsökkent. Szeszbőség Sokfelé elhangzottak azok az észrevételek, amelyeket egyébként a Fogyasztók megyei tanácsának egyik felmérése úgyszintén felszínre hozott. A falusi boltokban sok a lejárt szavatossági áru, a kenyeret, a tejet, számos üzletbe még mindig messziről szállítják és változó időpontban, a mérlegek pontatlanok és így tovább. A megye városaiban és nagyközségeiben értetlenül állt a lakosság azon jelenség előtt, hogy bár zöldségből, gyümölcsből bőségesek voltak a készletek, az árak ennek ellenére magasak maradtak. Tolnában is a lánckereskedelem hatásának a következményeit látják ebben. Az említett felmérésben szerepel ez a megállapítás is: „Egyes élelmiszerboltokban a legnagyobb helyet a szeszes italok foglalják el.” Mivel az alkoholizmus térhódítását ebben a megyében is aggodalommal szemlélik, így érthető, hogy a népfront odafigyel a falugyűléseken, rétegtalálkozón e gondokat érintő jelzésekre, a társadalmi tennivalókra. Szerencsére a zugfőzdék a megyében nem annyira elterjedtek, mint másutt, ami megkönnyítheti a kulturált szeszfogyasztási szokások kialakulását. Többen hangot adtak azonban annak a véleményüknek, hogy az alkoholfogyasztás mai szintjén a szeszes italokat nem kezelhetjük egyszerűen élvezeti cikként, mivel veszélyes, ártalmas áruvá váltak. Szakszerű válaszok — A falugyűléseken rendszerint téma az egészségügyi ellátás színvonala, az utak állapota, a vízellátás, az oktatási intézmények helyzete — mondja Sebestyén Dezső, a megyei titkár helyettese. — Nagyjából tudjuk, hol, milyen probléma megoldását sürgetik, mi a legégetőbb gond, így a megyei bizottság tagjai közül azt küldjük el az adott falu parlamentjére, aki a témakörben a legtájékozottabb és szakszerűbb válaszadásra képes. Egyes községekben — Iregszemcsén, Bogyiszlón, Tengericen — a villanyhálózat nem bírja már a megnövekedett terhelst. A DÉDÁSZ szakem-bere mondta el az érintetteknek, mire számíthatnak, és hogyan segíthetnek magukon. Az utóbbi esztendőkben sok törpevízmű létesült: Mucsiban, Értényben, Varsádon és másutt. Eddig azonban néhol csak utcai kifolyók voltak, most a lakók szeretnék már a házukba bevinni a vizet. Milyen anyagi vonzata van ennek, mennyi saját erő szükséges, erre is igyekeztek válaszolni a gyűlésekre delegált szakemberek. A falugyűlések — a demokratikus fórumokhoz illően — általában kritikus légkörben, a különböző érdekek felszínre hozásával zajlanak. A nagymányokiak s a decsiek nehezen nyugodnak bele például abba, hogy hét végén csak Bonyhádon, illetve Bátaszéken van orvosi ügyelet. Az újsrégiek azt tartják luxusnak, hogy gyakran a harmincöt kilométerre levő Siófokról szállítják hozzájuk a kenyeret. Udvariban, az Utcák lekövezését, murvázását szorgalmazták, , mondván"? „Jogunk van ahhoz, hogy a mentőautó házunkig bejöhessen és ne kelljen senkinek a beteget hordágyon ezer-ezerötszáz métert cipelni.” Az iskolák körzetesítésével kapcsolatban is elölhangzanak még kritikai megjegyzések, bár a többség nem vonja kétségbe, hogy ezáltal a felső tagozatosok képzése színvonalasabb lett. Trájékozódás — A falugyűléseket felhasználtuk arra is, hogy az új választójogi törvényről szót ejtsünk és felhívjuk a figyelmet arra: lassan elérkezik az idő, hogy mérlegre tegyék tanácstagok, országgyűlési képviselők eddig végzett munkáját, számbavegyék a közéleti tisztségekre alkalmas embereket. A falugyűlések jelzéseiből és az első tájékozódásokból kitűnik: csaknem mindenütt igen nagy számban tartanak alkalmasnak pedagógusokat a képviseleti munkára. Ez érthető is, hiszen hivatásuk jóvoltából igen szoros kapcsolatban kell élniük, dolgozniuk a családokkal, az intézményekkel. Jóllehet, statisztikai arányokat sehol nem írnak ezután majd elő, de arra azért figyelni kell, hogy ne azokat terheljék meg még jobban, akik eddig is sokat tettek a közért. Ozorán azt szeretnék például, ha a tanácsi testület fiatalodna, de egy nagy falurészen, csak idős emberek élnek, most tehát mit tegyenek — vetődött fel. Csak azt lehet ajánlani, az idősebbek közül kell kiválasztani azt az egyént, aki a falu érdekeit megfelelően képviselni tudja és élvezi az emberek bizalmát. Mindezek alapján elmondható: a népfrontbizottságok Tolna megyében annak a szem előtt tartásával szervezték meg a falugyűléseket, hogy a lakosság és a tanács, az ügyfél és az apparátus kapcsolatát még harmonikusabbá, gyümölcsözőbbé tegyék. Ahogy azt a nyílt helyi politika, a szocialista demokrácia meg is követeli. K. E.