Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
Péntek, 1985. február 1. SPOTNAPLÓ Barátságos labdarúgómérkőzések: Argentína—Dánia 1—1 (San Salvadorban), Románia—Portugália 3—2 (Lisszabonban). Ez utóbbi mérkőzésen a vendégcsapat góljait Lacatus (2) és Hági rúgta. Pannóniai Zala Kupa néven háromnapos teremlabdarúgó torna kezdődik ma Zalaegerszegen. A mai műsor 16.30-tól: Keszthely— MTK-VM, Favoriten AC (osztrák) — FC Karl-Marx-Stadt (NDK), Katowice (lengyel)—D. Minszk (szovjet) és ZTE—II. Dózsa. Nem vezettek eredményre a tárgyalások a magyar és a ciprusi szövetség között az óvás miatt újrajátszandó ifjúsági labdarúgó EB-selejtező időpontjának ügyében. Az MLSZ három javaslata március végére, április elejére esik, a ciprusi elképzelés: május 22. Az ügyben az UEFA dönt. Vereséggel kezdte szereplését a Lyonban rendezett, nemzetközi férfi kézilabdatornán a magyar válogatott. Az első fordulóban: Izland—Magyarország 28—26, Franciaország—Izrael 29—21. Csehszlovákia—Franciaország B. 29—18. A gyorskorcsolyázók sprintbajnokságán Hunyadi Emese (MTKVM), illetve Újvári Ottó (Rozmaring SE) szerezte meg az aranyérmet. A Farkasréti temetőben február 6-án, szerdán délelőtt fél tizenkettőkor helyezik örök nyugalomra a 75 esztendős korában elhunyt Kocsis Mihályt, a Központi Sportiskola nyugalmazott igazgatóját. 5p ORTHETER ___________________________________________________| AUTÓ SAKK Elméleti érdekesség Sokasodnak az úgynevezett hagyományos versenyek, amelyeket svájci rendszerben bonyolítanak le. A Stockholmban a Rilton Kupát immár a tizennegyedszer rendezik meg. Ott játszotta a magyar FIDE-mester Döry Jenő, a következő, elméleti szempontból is érdekes játszmát. Nimzoindiai védelem R. GRÜNBERG DÖRY J. (NSZK) 1. d1 Hf6 2. C4 C6 3. Hc3 Fb4 4. e1 c5 5- Hge2. Az elcsépelt 5. Fd3, vagy Hf3 helyett az utóbbi években ezt a változatot igyekeztek modernizálni. .. — cd4: 6. ed4: 0—0 7. a3 Fe7 8. d5 Előnyt csak ez a folytatás ígérhet, de kockázatot is rejt maga, bán, annyira éles fordulatok következhetnek be. 8. Hf4 elkerüli e lehetőségeket, de 8. — d5 válasz sötét gondjait is csökkenti. 8. — ed5: 9. cd5: Be8?! E változat törzsjátszmáiban a természetesnek látszó 9. — Fc5!? folytatással keresték sötét üdvét, de a londoni Torre—Karpov játszma (1983) után — amelyet a világbajnok elvesztett —, ismét a 9. — Be8 lett divatossá. 10. d6?! Szükséges lépés, mert például 10. g3-ra Fc5 már igen kellemetlen. Jó példa erre a Gligorics—Timman játszma (Niksic (1983), amelyben 10. g3 Fc6 11. b4? Fb6 12. h3 a6 13. b5 s Vc7! után sötét döntő támadáshoz jutott, mert Vc3 mellett Vc5 is rendkívül erős fenyegetés. A különbség a Be8 nélküli Fc5 és a Be8 utáni Fc6 között; az, hogy 9. — Fc5 10. b4 Fb6-ra Ha4 lehetséges, míg 9. — Be8 10. g3 Fc5 11. b4 Fb6-ra 12. Ha4 nem megy jól Hg4! miatt. (Ezért játszotta Gligorics h3-at). A d6 lépés akadályozza sötét fejlődését, bár a gyalog elvesztésével világosnak számolnia kell. 10. — Ff8 11. g3 b6!? Az utolsó szavak egyike e megnyitásban. A dgyalog azonnali lenyerése Bett-tal időveszteséggel jár, 8 kockázatos. 12. Fg2 HC6 13. Hb5?! Van példa 13. Ff4-re is (Csem— Adorján. Szuperbajnokság, Budapest 1984.). A huszárlépést Gurevich alkalmazta eredményesen Adorján ellen (New York, 1984). 13. — Fa6 14. a4 14. Va4?? Be2:f! 15. Ke2: Fb5:f 16. Vb5: Hd4t. 14. — Ben!? Ez eltérés a Gurevich—Adorján játszmától, amelyben 14. — He4 15. Fe3 Vf6 16. 0—0 Vb2: 17. Be1 történt. Az ugyancsak New Yorkban játszott Fedorowicz—Sosenko partiban 14. — Bc8 15. 0—0 Fb5: 16. Fb5. Ha5 17. Hc3 h6 18. Ff4 g5 19. Fe3 Be6 után békekötés történt. 15. 0—0 Fd6 :!? Ez a minőségclorozat adja meg a játszma elméleti értékét. 16. Fh3 16. Hed4 Hd4: 17. Hd4: Bc8 18. He6: de6: lb. Bel Fb4 visszanyeri a minőséget, s gyalog előnye marad sötétnek. 16. Fc5 17. Fe6: fc6: Sötétnek csak egy gyalogja van a minőségért, de lehetőségei a meggyengült hibaz átlón. 18. Ff4: így próbálja akadályozni He5-öt, de az a tény, hogy a király a gl — az átlón marad, s így nincs mód a hl—a8 átlót zárni f3-mal, végzetes lesz. Meg kellett volna kísérelni Kg2-t, majd f3-mal tompítani a támadás élét. 18. — Hd5 19. Vd2 Vf6 20. Fd6 Fd6:! 21. Ha6: Vf3 22. Hb5 He5 23. Hed4 23. Ba3-ra Hc4! 24. Vd3 Vd3: 25. Bd3: flb2, majd Ha4: több mint e'^prséces kompenzációt rvTírt sötétnek. Most az. hősi a Vd2 védtelen, hatalmas tempóhoz juttatja a támadót.. 23. — Fb7! 24. Vdl Erre csinos mattkombináció következik, de hasonló a befejezés Bai-ra. vaev Hd*-ra is. 24. — Vp2+V 25. Kg2: Hf4tt 26. *gl Hh3 matt! Sz. L. Magn Npmzet Nincs összhangban az igény és a lehetőség Nyilatkozik Holéczy Tibor, a Magyar Síszövetség főtitkára — Noha Holéczy Tibor, a Magyar Síszövetség főtitkára, ezúttal elsősorban nem a versenysportról kérdeztük, hanem a tömeges sízésről. Vajon hogyan látja a sportág helyzetét? — Egyaránt látok pozitív és negatív jelenségeket — válaszol a főtitkár. — Pontosabban szólva: az elmúlt években hihetetlen mértékben népszerűsödött idehaza is a sísport és ezzel, bármilyen furcsán hangzik, önmagának támasztott nagy nehézségeket. Sok az eszkimó és kevés a fóka! Mert a sízéshez szükséges feltételek lényegében a több évtizedes helyzetet tükrözik, míg a sízők száma a többszörösére nőtt. Éppen ezért nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországon ma valójában, tehát bizonyos igényekkel nézve a dolgot, nem lehet sízni! Van az országban négyet olyan hegyvidék, ahol, mondhatni, „iparszerűen”, tehát üzleti, idegenforgalmi háttérrel lehetne foglalkozni e sporttal. Gondolják csakmeg, akiket érdekel: a számítások szerint a hazai közönség egyetlen télen mintegy 250 millió forintot költ a határokon túli sízésre, értsd útiköltségre, szállodára, étkezésre, liftekre, ebben tehát nincs benne ez az összeg, amely a kereskedelemben csapódik le a felszerelés megvásárlásakor. Hogy pedig megfelelő pályák és felvonók hiányában a sízni vágyók úgy síznek, ahogy ilyen körülmények között lehet, az a versenysportra is kihat. Sokan nem is akarják elhinni,hogy a téli szálláshelyek száma sem éri el az ötszáz ágyat! Téli üdülőhegy egyszerűen nincs nálunk! Az, hogy fogom magam szombaton és felugrom Mátraházára, és ott egy hangyabolyban próbálkozom csúszkálni, majd nem tudok hol megszállni, abnormális helyzet... — Akkor talán térjünk vissza a kihasználatlan lehetőségekre. Véleménye szerint melyik az a négy-öt hegyvidéki körzet? — Beszéljünk előbb az első háromról, a nálunk „magashegynek” számító, tehát 700 méteres vagy annál magasabb hegyvidékekről. Ezek: 1. A Mátra, közelebbről Galyatető, Kékes és Mátraszentimre; 2. a Bükk, azaz Bánkút, Lillafüred, Bükkszentkereszt; 3. a Börzsöny, ott pedig Nagy-Hideghegy. Itt az északi lejtőkön mindenütt több mint száz havas nappal lehet számolni sok éves átlagban. Tehát min■denekelőtt ezeket kellene komplex módon fejleszteni. Az idegenforgalomban létező más érdeklődéssel egyeztetve a terveket, ide értve a lovaglást, vadászatot, turisztikát, egyszóval a téli-nyári üdülés változatos feltételeit, úgy, hogy a beruházások jelentős része egész évben üzemeljen és így rentábilis legyen. És nem úgy, mint a Balatonon, ahol a szállodák zöme fél évre bezár. Ami pedig a várható forgalmat illeti: Nyugat- Berlinből, Angliából, Franciaországból is érdeklődnek a turisztikai jellegű magyarországi sízésről . . . — Hol látszik némi hajlandóság a fejlesztésre? — Miskolc és Gyöngyös próbál tenni valamit és érdekes módon olyan kisebb, a télisport szempontjából kedvezőtlenebb lehetőségekkel rendelkező települések, mint Tatabánya, Salgótarján, Ajka, Sopron, Kőszeg, Zirc. — Ezeken a helyeken ki vagy mi hozza mozgásba az ügyet? — Elsősorban, megszállott emberek, akik megpróbálják a lehetetlent, illetve a lehetetlennek látszót. .. Ehhez ugyanis tudni kell, hogy egyegy sílift vagy sípálya elkészítése szinte rémregénybe illik. A legkülönbözőbb intézmények és vállalatok mozgósításával minden lehetséges utat és módot igénybe véve próbálkozunk. Sajnos, gyakori eset, hogy ezeket az embereket, akik valóban társadalmi érdekből igyekeznek tenni valamit, még gáncsolják is. — Hol látható kézzel fogható eredmény? — A Mátra és a Bükk, legutóbb pedig a Börzsöny körzetére vonatkozóan készült el egy-egy koncepcionális fejlesztési terv. Az Északterv, az Iparterv, illetőleg a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat a Sí szövetséggel karöltve dolgozott a terveken. Először is a legdinamikusabban emelkedő Bánkútról kell szólni, ahol kilenc sípálya létesült és a kiszolgálásukra különböző minőségű síliftek is épültek. Dr. Molnár Adorján, a helyi síklub egyik vezetője rengeteget tett az ügyért. A Mátrában, a Kékesen, Gyöngyösön a városi tanács igyekszik javítani a helyzeten a sípálya tisztításával, bővítésével és a lift telepítésével. Gályán a síszövetség és az Erdészet próbálkozik. A Börzsönyben pedig a Közép-Duna-Vidéki Intéző Bizottság, a Síszövetség, valamint az erdőgazdaság vette kezébe a dolgot. — És mit tesz a vendéglátó ipar? — Nem mozgolódik. — A Bükk és a Börzsöny úthálózata igen gyönge, vagy éppen semmilyen. Enélkül pedig elképzelhetetlen a fejlődés . .. — Valóban így van és természetesen ennek érdekében is, hogy elég konkrét módon fejezzem ki magam, megmozgatunk minden követ. .. — Hadd vessek föl egy más vonatkozású kérdést, mégpedig a sífutásról. Valaha ez a sport úgyszólván csak a skandináv országokban dívott tömegméretekben, az utóbbi években azonban igen népszerűvé vált más országokban. — Nos, én versenyzői pályafutásom 27 esztendejéből 24 évadot sífutással töltöttem. Engem tehát aligha kell meggyőzni e szakág szépségéről vagy nagyszerűségéről. Mégis mindnyájan tudjuk, hogy noha a sífutás az ország természeti adottságainak igencsak megfelelő, még a lesiklásnál is mellőzöttebb, elhanyagoltabb. Szerepe van ebben a divatnak, a sznobizmusnak, hiszen alpesi felszerelésben jobban lehet flancolni, az sokkal drágább, még a boltok áruválasztéka is a lesiklásnak kedvez. Bűvös kör ez. Jó ideig a szövetség is együtt sodródott ezzel az alpesi „lavinával”, s igen keveset tett, hogy a sokkal egészségesebb, jóval nagyobb tömegek által űzhető és a környezetet is jobban kímélő sífutást támogassa. Most már hellyel-közzel akad felszerelés is a kereskedelemben, de panaszkodnak, hogy nehezen fogy, persze ebbe belejátszik a propaganda teljes hiánya . . . Pedig tudomásul kellene venni, hogy a magyarországi adottságok között csak meghatározott területeken lehet szó az alpesi sízés fejlesztéséről, a sífutás viszont gyakorlatilag az ország egész területén lehetséges. Ehhez persze a megfelelő sífutó utakat meg kellene csinálni. Rendelkezésre áll nyolc darab szovjet gyártmányú motoros szán, egyesületi és tanácsi tulajdonban, ezek alkalmasak a pályák előkészítésére. — Talán a versenyzőknek! De az amatőröknek? — Ahol kijelölik és elkészítik a pályát, ott bárki használhatja. A Hazafias Népfront budapesti bizottsága kezdeményezett is egy ilyen programot, megfelelő pályákkal a hűvösvölgyi nagyrétre, a hármashatárhegyi repülőtérre, a visegrádi Mogyoró-hegyre és így tovább. És a Mátrában is, ahol Galyatetőn a szövetség által előkészített pályák várják az „amatőr” sífutókat is. Persze nélkülözhetetlen, hogy mindenütt valamilyen szervezet vegye kezébe a fenntartást és a karbantartást. Ami pedig a külföldi példákat illeti, talán mond valamit, ha megjegyzem, mekkora tömegek sítúráznak: Ausztriában körülbelül 600 ezren, az NSZK-ban állítólag 4 millióan, a Szovjetunióban pedig 16 millióan . .. — Ilyen lassú fejlődés és ennyi nehézség láttán hogyan ítéli meg a hazai sízés jövőjét? — Az elmondottak ellenére is bizakodó vagyok. Valami elindult, amit már nem lehet megállítani. És ez előbb-utóbb fölnyitja azok szemét is, akik még nem látják az óriási igényt. Amit vakság nem kihasználni! Már érzékelhető bizonyos változás. Nem utolsósorban abban, hogy végre az OTSH is elismeri a sízést. Egyébként a hazai versenysportnak is a fő célja: minél nagyobb tömegeket bevonni a sportolásba! És ebben a sízés élen jár. De ehhez mindenekelőtt kulturáltabb hegyvidéki központokat kell kialakítani. Ahol a sportolás alapvető feltételeit már megteremtették. Mert nem elsősorban a hó hiányzik! Balog János Az ÓRA- ÉS ÉKSZERKERESKEDELMI VÁLLALAT KÖZGAZDASÁGI OSZTÁLYA felvételre keres: STATISZTIKUST és GÉPÍRÓT. Jelentkezés: Budapest V., József nádor tér 10—11. 11 p. BÉÉKi ›Tmm m '<*> m i •f Y l*m >» Elbúcsúzott a Tungsram is Panaszra, a hazai vereség miatti szomorúságra aligha lehet ok a Tungsram SC és a TTT Daugava Riga között csütörtökön, a Megyeri úti csarnokban játszott női kosárlabda BEK negyeddöntő viszszavágója után. A szovjet bajnok az első találkozót 26 ponttal nyerte. A közönség így feltehetően nem azért töltötte meg a csarnokot, hogy a továbbjutásért szurkoljon. Inkább Európa minden bizonynyal legeredményesebb klubcsapata vonzotta az érdeklődőket. Az összes sportágat figyelembe véve sem igen akadhat ugyanis tizennyolcszoros BEK- győztes, amiként viszont a Daugava az. Soraiban pedig egyedi látványosságként, a 216 centiméter magas Uljana Szemjonova. Jóvoltából tulajdonképpen két meccs volt: azt a kétszer tíz percet, amikor ő is játszott. 52:23-ra a Riga nyerte, a mérkőzés másik felét viszont, melyet Szemjonova a cserepadról figyelt, a Tungsram 33:24-re. A kettő együtt: 76:56 a Riga javára. Különösen a kezdet volt nyomasztó. A 4. perc végén már 15:0-ra vezetett a Riga. Szemjonova, akit a válogatottban szorgos-dolgos pontgyártónak ismerhettünk meg, klubjában sokkal oldottabban játszott. Távolról is eredményes volt, jól indított, sőt, kedélyesen és ügyesen irányítgatta társait. Cáfolta ezzel azt a hiedelmet, mely szerint pusztán csak magasságának köszönhet mindent, a bonyolultabb helyzetekben viszont elesetté válik. Finom kézzel, pontosan „dolgozott”, s közben persze megszerezte a neki rendelt pontokat (18). A társak — nem stabil válogatottak — amíg ő a pályán volt, tévedhetetlenül pontosan dobtak a legkiszorítottabb helyzetekből is, nélküle viszont elbizonytalanodtak. Végül is azonban a magyar bajnok nem szorította őket küzdelemre, így a rigaiak a két találkozón szerzett 46 pontos különbséggel, tulajdonképpen harc nélkül léptek Európa legjobb négy csapata közé. A Tungsrammal pedig kiesett a nemzetközi kosárlabda kupákban még versenyben volt utolsó magyar csapat. (n. n. p.) Magyarok Göteborgban, külföldiek Pesten Négy magyar versenyző utazik szombaton Göteborgba, a február 4—9. között rendezendő műkorcsolyázó és jégtánc Európa-bajnokságra. A nőknél Téglássy Tamara, a férfiak versenyében Raábe Imre, jégtáncban pedig Engi Klára és Tóth Attila mutathatja be tudását a híres Scandinaviumcsarnokban — hallottuk csütörtökön az OTSH sajtótájékoztatóján. A birkózó szövetség főtitkára, Pintér László arról számolt be, hogy tizennégy nemzet sportolói lépnek szőnyegre február 8—10. között a budapesti Körcsarnokban a 9. Matúra Mihály kötöttfogású birkózó emlékversenyen. Dr. Hegedüs Csaba szövetségi kapitány átalakuló, fiatalodó válogatottjában Gáspár és a 48 kg-os Vadász számít vezéregyéniségnek (tőlük aranyat remélnek a Matura-emlékversenyen), szabadfogásban pedig a nehézsúlyú Bálla a nemzetközi mércével is „súlyosnak” számító kulcsember az 1986-os budapesti világbajnokságra készülő magyar birkózócsapatban. Szombati ügetőversenyek 1. Favicc — Iramszarvas —Jereván — Adler. — 2. Kém — Kabinet — Krajcár — Kaukázus. —* 3. Cikk-cakk — Etruszk — Duma — Ictus. — 4. Javasasszony —• Jobbágy — Inspekció — Justicia. — 5. Giusto — Gabin — Hínár — Isis. —* 6. Heltai Jenő emlékversem*: Family — Grafit — Egyetlen — Jelölt. — 7. Greenwood — Intim — Jampi — Jövedelem. — 8. Caligula — Föveny — Hercegprímás — Imám. ~ 9 Briganti — Józan — Justus — Jr. — 10. Hiszékeny — Importőr — Jódal ~ Ingatag. A versenyeket 14.00-kor kezdik. Vakítás Bár az alábbiakban követ-kező történet a valóságban is megesett, tehát tulajdonképpen semmi nem akadályozná, hogy pontos nevekkel és címekkel együtt közöljük, mégsem tesszük. Méghozzá azért, nem, mert épp nem a kipellengérezés a célunk, hanem egy konkrét eseményben szeretnénk az általánosat megmutatni és tanulsággal szolgálni. A budai hegyi kollégium portájára hatalmas halogénfényszórót szerettek, amit a kapus természetesen azonnal be is kapcsolt. Nem volt valami kellemes látvány, még az is hunyorgásra kényszerült, aki elfordította a fejét. De hát ezt csak a járókelők tehették meg, mert az autóvezetők kénytelenek az utat figyelni, ha el akarják kerülni, a balesetet. Miközben tehát a főváros számos útvonalán — este tíz után — a teljes egészében kikapcsolt közvilágítás növeli a balesetveszélyt, addig itt a szó szoros értelmében fényűző módon a kelleténél is erősebb lámpa teszi ugyanazt. Nosza, vegyük csak elő a szabálykönyvet! A közúti közlekedés szabályairól szóló, a 16 1979. (VIII. 12.) KPM-BM számú, valamint a 2.1984. (I. 29.) KPM-BM számú együttes rendeletekkel módosított 1975. (II. 5.) KPM-BM számú együttes rendelet 63. paragrafusa — az utak igénybevételével kapcsolatos egyéb szabályok — pontosan erről szól. Az első bekezdés így szól: ..Tilos az úton és annak közvetlen közelében olyan tárgyat (anyagot) elhelyezni, kidobni, kiönteni vagy otthagyni, amely a közlekedés biztonságát vagy zavartalanságát veszélyeztetné.’’ És a második: „Aki a közlekedés biztonságát vagy zavartalanságát az (1) bekezdésben említett módon — akár vétlenül is — veszélyezteti, köteles a veszélyt a többi úthasználó részére jelezni és a lehetséges legrövidebb időn belül megszüntetni; ha ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, a veszély megszüntetése iránt a rendőrhatóság vagy az útügyi hatóság jogosult — az előidéző költségére — intézkedni.” Nos, a vakító lámpa ügyében beszéltünk a kollégium gondnokával, aki a következőkkel érvelt: — Udvarunkon és a környéken 1983 ősze és 1984 között hatvannégy kocsit törtek fel, loptak el, és a rendőrség kérésére is a fényszóró felszerelésével igyekszünk a további kellemetlen eseményeknek az elejét venni. Mindenesetre köszönöm a figyelmeztetést, mert nem szeretnénk, ha miattunk karambol történne. Meg fogjuk nézni, hogy valóban vakít-e, s ha igen, intézkedünk, hogy a lámpát kissé forgassák el. Az udvarias beszélgetést követően ismét a helyszínen jártunk és örömmel tapasztaltuk, hogy a lámpa nem világított. Nyilvánvalóan ideiglenes megoldásról volt szó: amíg a villanyszerelő be nem állítja a lámpát, addig nem kapcsolják be. Mi a tanulság a történetből? Először is az, hogy aki valamilyen átalakítást végez a saját magánterületén, nem árt, ha alaposan átgondolja, hogy mit és hogyan tesz. Mert akaratlanul is elkövetheti a közlekedésveszélyeztetés vétségét, amelynek alapján nemcsak akkor vonható felelősségre, ha ezáltal balesetet is okoz, hanem ettől függetlenül is. Sokkal megszívlelendőnek tartjuk azonban a hangvételt és a gyors intézkedést is: a jogos bírálatot a kollégium gondnoka egyáltalán nem tartotta sértőnek, hanem, megköszönte és azonnal gondoskodott is a megoldásról. Kisebb és nagyobb ügyekben egyaránt követendő példa. (gyulay) i A VIHAROS JfiGZÁPOH söpökl vérig szerdán a Hawaii-szigetek fölött, ahol szokatlanul hidseger fordult az idő. A Mauna Kca vulkánt tízcentiméteres hótakaró fedte be, ami igen szokatlan jelenség a trópusi szigeten.